Rész

  1       I|                meg itt ajkait beszédre, mintha mindenkinek tulajdon gyermeke
  2       I|             közönségben fent és alant – mintha egy szív verne.~ ~„De e
  3       I|               alatt. És mily nagyszerű, mintha felmagasult volna tegnap
  4       I|               távoli Svábhegy ormairól, mintha zavarni akarná az égiek
  5      II|          éjszakai fagy, s a gyümölcsfák mintha le lettek volna forrázva,
  6      II|              alatt meghagyott szakálla, mintha három festőecsetet ragasztottak
  7      II|            örökös édes mosoly az arcán, mintha ő volna arra hivatva, hogy
  8      II|                 azért szerette mutatni, mintha mindannyit ismerné.)~ ~A
  9      II|                 olyan szívesen kacagva, mintha már most értené, hogy a
 10      II|           királynő! – monda báró Berzy, mintha Kőcserepy úr gondolatjára
 11      II|            alkalmas gondolat úgy tenni, mintha azt hinnék, hogy híva vannak,
 12      II|     tanúbizonyságul: „Nemde, nagysád?”, mintha maga sem bíznék egészen
 13      II|                ijeszt senki.~ ~S ezzel, mintha észrevenné, hogy a delnőket
 14      II|               úgy teszi lábát a földre, mintha éreztetni akarná vele lépéseit;
 15      II|            midőn a terembe bevezeté őt, mintha mondaná a jelenlevőknek: „
 16      II|            komédiában soha – soha! – És mintha nem tartaná kétszeri állítását
 17      II|             Emánuel hetyke kérdéseinél, mintha valaki ablaküveget kaparna
 18      II|                  A két lyány sikoltott, mintha félne, s aztán mégis biztaták
 19      II|                 gonoszabb kínpadon áll, mintha hangyafészekbe volna kikötve,
 20      II|              végeznek el egymás között, mintha valami vitézi bajról volna
 21      II|       Odatalálhat akárki is egymagában; mintha bizony olyan nehéz volna
 22      II|           szelíden beszél a lovászával, mintha mellékletet szándékoznék
 23      II|               Ez a Szentirmay úgy tett, mintha magát megalázta volna hozzám,
 24      II|              akkor kihajolt a hintóból, mintha valamit nézne, s a rózsa
 25      II|             jókedvű volt az egész úton, mintha a mítoszi istenek itala
 26     III|                  melyen szó ki nem jön. Mintha csak a fiskális úr számára
 27     III|              ajtón, s jelenti hangosan, mintha a gazdája is süket volna:~ ~–
 28     III|                 s előttünk már úgy áll, mintha skatulyából vették volna
 29     III|               lép, úgy húzza bal lábát, mintha negédesen lejtene, miáltal
 30     III|       nádpálcájával oly módon lendítve, mintha azt nem is azért viselné,
 31     III|        megmarkolássza saját ábrázatját, mintha az egy idegen emberé volna,
 32     III|            dolgot ad megérteni. Furcsa. Mintha azzal jobb lenne a dolog,
 33     III|               tessék hinni, hogy azért, mintha nem tudtak volna; hanem
 34     III|              Itt megállt Maszlaczky úr, mintha időt akarna engedni a bárónak,
 35     III|              lélegzetet vett az ügyész, mintha valami láthatatlant, ami
 36     III|         gyújtott, s füstölt maga körül, mintha méheket irtana, s időközben
 37     III|                 szétnézett a levegőben, mintha azon gondolkoznék, hogy
 38      IV|                szólt szelíden Abellino, mintha a felhozott tény éppen őmellette
 39      IV|            lakóknak mégis úgy tetszett, mintha mind a három szobába számtalan
 40       V|                 a gyermek mindannyiszor mintha egy kérlelhetlen, engesztelhetlen
 41       V|               egyébkor oly meredt volt, mintha nyársban járna, ily alkalommal
 42       V|                 kiegyenesedett e szóra, mintha valami nagy dolgot készülne
 43       V|               szolgál egymás egészsége; mintha a nagy uraknál még az egészség
 44       V|               derült arccal fogadá azt, mintha hetekkel elébb értesülve
 45       V|          Szívemből szólt ön – s azután, mintha nem bírna az érzések túlságos
 46       V|           Maszlaczky úr úgy érzé magát, mintha mézzel kenegetnék.~ ~– Teszem
 47       V|             Mindkettő úgy érezte magát, mintha valakinek egy marék eleven
 48      VI|                 nyújtogatják karjaikat, mintha könyörögnének, hogy tegyen
 49      VI|         szőnyegekkel, képekkel ellátva, mintha mindegyikben laknának.~ ~
 50     VII|                 szeretetével elhalmozá, mintha mindannyiszor családja új
 51     VII|          reszketni érzé minden tagjait, mintha valami utálatos hideg állat
 52     VII|            láttára el ne érzékenyüljön. Mintha szívét szorították volna
 53     VII|           erőszakos, láthatatlan kezek, mintha rossz jövendőt sugdosnának
 54     VII|               nehéz szívvel ment odább, mintha már vissza sem térne ide
 55    VIII|               odakölcsönzé borzadályát, mintha nem volnának a kísértetek
 56    VIII|                Olyan rossz színben van, mintha beteg volna; késő éjszaka
 57    VIII|                 hideg arccal fogadá őt, mintha ott belül semmi sem történt
 58    VIII|                  olyan jelentéstelenül, mintha az csupa szertartás volna
 59    VIII|           hirtelen és egyenesen a gróf, mintha nem akarná magát és a fiút
 60    VIII|                  úgy fogadsz bennünket, mintha csak futólagos ismerősök
 61    VIII|               az én néhai jó öreg uram, mintha a szelektől félt volna,
 62    VIII|         fölöttem az a muzsikáló eszköz, mintha ráütött volna valaki, és
 63    VIII|          végigmegy az udvaron; ilyenkor mintha hosszú kísértetes árnyékok
 64    VIII|           szomorú emléke volt előtte.~ ~Mintha csak tegnap történt volna,
 65    VIII|               hajolt; szemei kápráztak, mintha valami szellem keze iparkodnék
 66    VIII|           végszavaihoz: „Férjedet… óh…” mintha várta volna még, mintha
 67    VIII|                 mintha várta volna még, mintha biztatta volna: „Írjad tovább,
 68    VIII|  összehajtogatta, s fölemelve maga elé, mintha mondaná valakinek: „E titok
 69    VIII|          mosolygóbbnak tetszett előtte, mintha ez is boldogabb, nyugodtabb
 70    VIII|                  nyugodtabb volna most, mintha örülne annak, hogy veszélyes
 71    VIII|        előteremben megszólal a zongora, mintha téveteg ujjak vonultak volna
 72    VIII|                 őrt. Mindkettő szívéről mintha nagy, nehéz hegyek emelkednének
 73      IX|        villantva szemeivel Zoltán felé, mintha intene neki, hogy ne köszönjön
 74      IX|              előttük, s lesüté szemeit, mintha ő szégyenlené magát, hogy
 75       X|               honnan a havat kihordták, mintha nagy fehér bástyákkal lett
 76       X|                Az ember úgy nézett rám, mintha kedve lett volna a Dunába
 77       X|              táncolt e percben senki.~ ~Mintha nehéz kövek fekünnének mindenki
 78       X|                utánam, de úgy tetszett, mintha egész parthosszant egy ordítás
 79       X|              kezdett lenni, mint a fal, mintha csak most borzadna el azon
 80       X|          iszonytató fényt vetve szerte, mintha a jégtenger helyett egy
 81       X|                jólesett ez a tudósítás, mintha a perköltségekben elmarasztalták
 82       X|             emberek úgy esnek át rajta, mintha rabolták volna, s félnének,
 83       X|    verítékcseppek kezdtek gyöngyözni.~ ~Mintha valamit hallott volna; valami
 84       X|             ajtók, az ablakok dörögtek, mintha láthatatlan kezek ráznák
 85       X|                az ajk kacagásra nyitva, mintha neki tetszenék ez a mulatság,
 86       X|                tetszenék ez a mulatság, mintha nevetné a többieket, mintha
 87       X|             mintha nevetné a többieket, mintha mondani akarná: „No uraim,
 88       X|            Ekkor egyszerre úgy tetszék, mintha az utca színén a túlsó oldalról
 89       X|             elsiető üres dereglye felé, mintha isten volna, aki ott alant
 90       X| levéltárszekrények mind úgy dübörögtek, mintha a beléjök zárt százados
 91       X|            síron inneni élőre közöttök, mintha kérdenék tőle: „Hát te nem
 92       X|               állatom.~ ~Az okos állat, mintha értené, amit ura beszél,
 93       X|         szemeivel feltekinte gazdájára, mintha mondani akarná neki: „Ülj
 94       X|                 úgy tetszék az ifjúnak, mintha a sötétben valami nyugtalan
 95       X|           alányomott, döbörgő hangon –, mintha megérdemlenék, vagy mintha
 96       X|              mintha megérdemlenék, vagy mintha félteném őket, vagy szánakoznám
 97       X|                 tartotta a lábtó alját, mintha le volna az verve a földbe.~ ~–
 98       X|              minden bútorzat oly fehér, mintha valami fiatal halott számára
 99       X|             mert azok pirosak maradtak, mintha egyetlen élő rózsaszínű
100       X|                    A lyánka mosolygott, mintha örömét fejezné ki afelett,
101       X|                oly meglett tekintettel, mintha számtalan évvel volna nálánál
102       X|            évvel volna nálánál idősebb, mintha nem is anyja, hanem valami
103       X|                 míg Vilma úgy zongoráz, mintha mindegyik billentyűre külön
104       X|               végig Vilma forró testén, mintha azt a fájó részt keresné
105       X|        mosolyogva cirógatá a gyermeket, mintha örülne annak, hogy őt valaki
106       X|                pillanatban úgy tetszék, mintha titkos rázkódás futna végig
107       X|           ölelve védnője kezét keblére, mintha azt hinné, hogy az képes
108       X|               oly nyugodtan, csendesen, mintha mindaz, ami alatta és felette
109       X|                nagy hörgés hallatszott, mintha valami óriási állat fulladna
110       X|                mind oly közel hangzott, mintha lábaik alatt történnék.~ ~
111       X|            amint a kalán hozzáverődött; mintha az is félne, mintha az is
112       X|      hozzáverődött; mintha az is félne, mintha az is vészhangot akarna
113       X|          belsejében, mely úgy hangzott, mintha az egész ház porrá omolnék,
114       X|            világtalan, sötét szemeivel, mintha azt várná, hogy ha a napsugár
115       X|           közepére lódult. A ház pedig, mintha ez egyetlen emberi lökés
116       X|               épület hátulja megmaradt, mintha egy színpad függönyét húzták
117       X|           pamlagok.~ ~Úgy tetszék neki, mintha azt hallaná háta mögött
118       X|                anyák apró gyermekeiket, mintha Isten kezeibe tennék le
119       X|          kutatta a szenvedők rejtekeit, mintha azoknak vesztesége volna
120       X|                 nyögnek, úgy üvöltenek, mintha a világ romlását éreznék
121       X|              vigasztalta a szenvedőket, mintha teljes életében azt tanulta
122       X|   veszélykiáltás, a haldokló nyögése, s mintha gonosz csúfolódó szellem
123       X|         Valamennyien úgy érzék magokat, mintha a csónak forogna velök.
124       X|             vannak! – monda báró Berzy, mintha ebben a pillanatban semmi
125       X|             kell ismerkednünk. S azzal, mintha éppen csak ez az egy ok
126       X|             teherrel rakott hajó előtt, mintha láthatlan jó szellemek vezetnék
127       X|          tetszik a mély éjféli órákban, mintha égi derű között egy túlvilági
128      XI|              házak, mik állva maradtak, mintha tűnődnének, hogy ne omoljanak-e
129      XI|             hová minden ember úgy ment, mintha hazamenne, melyhez a legboldogabb
130      XI|              úgy tetszik a képzeletnek, mintha kőkolosszok ormain, e paloták
131     XII|       Kárpátfalván kollégiumot építtet, mintha előre érezte volna, hogy
132     XII|                partot a másikhoz kötve, mintha óriások csinálták volna
133    XIII|               lépett a spanyolberekhez, mintha attól tartana, hogy valaki
134    XIII|                 oly kőszerű színe volt, mintha ó-elefántcsontba volnának
135    XIII|          arcának, mely oly vékony volt, mintha valami numizmatikai gyűjteményből
136    XIII|                 össze galvanizált arca, mintha azt hallaná magában mondani,
137    XIII|                mely lyukaival előreáll, mintha ő segítene a szemeknek nézni,
138    XIII|                két orrlyuk úgy tetszék, mintha nemcsak nézni, hanem még
139    XIII|          hegyesen előrepödrött bajuszát mintha védelmül tartaná, ím, e
140    XIII|                 én? – kérdé Maszlaczky, mintha nem jól hallott volna, s
141    XIII|          mutatóujjával a képét faragva, mintha ezáltal akarná Mauz úrnak
142     XIV|       békeszerető tátosok vannak fogva, mintha csak fogadásból járnának
143     XIV|            midőn országgyűlések voltak! Mintha az ifjúság máskor távol
144     XIV|             legalább az oly piros volt, mintha kívül-belül tüzelnék, bár
145     XIV|             magának oly helyzetet adni, mintha éppen nem jőne zavarba.
146     XIV|             arckifejezésekkel fogadott, mintha azt a legérdekesebb és mulatságosabb
147     XIV|       beszélgetve nejével és leányával, mintha az egy idegen asszonyság
148     XIV|            utána. Olyasvalamit gondolt, mintha sajnálkoznék rajta.~ ~Ez
149     XIV|              ott szíve és karja között, mintha sohasem vált volna el tőle,
150     XIV|            volna el tőle, olyat érzett, mintha egyenesen hazamenne ő is
151     XIV|                 újra elmondta azt neki, mintha azt hinné, hogy így jobban
152     XIV|               minden fiatalember iránt, mintha mindegyiknek az orráról
153     XIV|                 Zoltán úgy tett mindig, mintha nem venné azt észre; beszédet
154     XIV|                 fel ekkor ügyvédjére, s mintha a régi kísértet egész terhével
155     XIV|              hiba nélkül, olyan szépen, mintha metszve volna. Sok-e?~ ~–
156     XIV|           mellett. Zoltán úgy hazudott, mintha tanították volna rá.~ ~–
157     XIV|               rá egyszer a principális, mintha csak most venné először
158     XIV|             riasztá fel ábrándozásiból. Mintha hívatlan kísértet kopogtatna
159     XIV|               címet.~ ~Zoltán úgy érzé, mintha nem az asztalára, hanem
160     XIV|             merően nézett a per címére, mintha egy baziliszkot nézne szembe.~ ~–
161     XIV|                fejed, szíved zúgni fog, mintha tele volna a múlt idő minden
162     XIV|          véthetett ő egyéves korában?~ ~Mintha valami élő, haragos szellem
163     XIV|                 a kárpátfalvi kastélyt, mintha ott a bezárt szobákban járna
164     XIV|            tiszta, oly nyájas arccal, s mintha kilépnének rámáikból, s
165     XIV|               most a nyitott írásokhoz, mintha mondaná nekik: „Ha van még
166     XIV|            lehete ismerni annak íróját, mintha maga előtt látná őt, ahogy
167     XIV|           tudott megfelelni elleneinek, mintha az ő keserű szívéből olvasta
168     XIV|               ki fejedből! Felejtsd el, mintha nem lett volna.~ ~E rémgondolattól
169     XIV|          odavetőleg Zoltán –, s azután, mintha még valamit gondolna, odafordult
170      XV|               csáklyaformát adott neki, mintha legelébb is egy hajóhadat
171      XV|           Karjait az ég felé terjeszté, mintha magához akarná őt onnan
172      XV|              kétkedő arccal tekinte rá, mintha még többet akarna megtudni.~ ~–
173     XVI|             nyögve, szótagolva beszélt, mintha most tanulná a silabizálást
174     XVI|          Abellinót annyiba sem tekinté, mintha egy darab fa fekünnék ott
175     XVI|           barátom uramra, mikor elment, mintha valami rosszra gondolna.
176     XVI|            szüntelen beszélt hátrafelé, mintha oda hátul öten-hatan állnának,
177    XVII|           mindenki olyan csüggedt volt, mintha saját sorsa változását érezné.~ ~
178    XVII|            kandalló forró légvonatában, mintha valami pokolbeli kéz hajtogatná
179    XVII|                a szűk kémény csöveiben, mintha valami örülne vagy haragudnék
180   XVIII|           szárnyajtót a jövevény előtt, mintha nem fért volna az be az
181   XVIII|              rájok bízni. Maszlaczky úr mintha arcul verte volna valamennyit.
182   XVIII|             szemeit az ég felé forgatá, mintha az Istent keresné ott, akit
183   XVIII|              hogy sírni is elfelejtett, mintha a túlságos rohamtól megtompultak
184   XVIII|             tisztét.~ ~Maszlaczky úrnak mintha a szívébe döftek volna ilyenkor.~ ~
185   XVIII|          elaludt is, egyre levelet írt, mintha tizenkét Kőcserepy tanácsos
186   XVIII|           reszketett kezében a papiros; mintha az a szégyenpír lobogtatná,
187   XVIII|               boldog.~ ~A szép gyermek, mintha vigasztalná, simogatja gyöngéd
188   XVIII|                oly hevesen, oly erősen, mintha szíve akarna meghasadni;
189   XVIII|                végighúzza arcán kezeit, mintha nem hinné, hogy nem álmodik.
190   XVIII|               küzdöttek az ellenpártok, mintha annak győzelme vagy bukása
191   XVIII|               hogy nem különben néz ki, mintha meg volna kötözve vastag
192   XVIII|               mely úgy egymásba folyik, mintha valaki egy üres hordóba
193   XVIII|           tömegek ítéletét, úgy beszél, mintha rajta és ellenfelein kívül
194   XVIII|                mikor látnoki hévbe jön, mintha egész Magyarország súlya
195   XVIII|     Magyarország súlya fekünnék keblén, mintha azt a hármas halmot és kettős
196   XVIII|                eső, bosszantó akcentus, mintha Kalotaszegen tanulta volna
197   XVIII|         lassúsággal mozgatja a nyelvét, mintha restellné azt fárasztani
198   XVIII|                ajtót, s ő úgy elfutott, mintha attól félne, hogy vissza
199   XVIII|                 gonoszban töri a fejét, mintha pert akarna indítani őméltósága
200   XVIII|         kurjongatás vette fel a várost, mintha minden ember férjhez ment
201   XVIII|             magához annak eszményképét, mintha azt hinné, hogy az ő édes
202   XVIII|          mindamellett úgy kezdé érezni, mintha sokkal sebesebben vernének
203   XVIII|        futkosniok a termeken keresztül, mintha rettenetes, elmúlhatatlan
204   XVIII|                 rohant az alkalomnak, s mintha ez így volna legjobban,
205   XVIII|                 diplomatice mosolygott, mintha nem történt volna semmi.~ ~–
206   XVIII|            elnök úr éppen annyiba vett, mintha Bécsben az olasz operában
207   XVIII|              főispán felugrik helyéről, mintha alatta sütötték volna el
208   XVIII|            magyarázat. Bogozy úgy tett, mintha semmit sem értene, pedig
209   XVIII|               innen a tarka tollasokat, mintha soha itt sem lettek volna.~ ~
210     XIX|                 jogosnak, törvényesnek, mintha az ellenkező esett volna
211     XIX|           ellenzék itt-amott zúg utána, mintha bosszankodnék, de mégis
212      XX|           legalább énnekem úgy tetszik, mintha nemcsak e század volna ötvennégy
213      XX|                  de még rosszabbul van, mintha beteg volna; egész nap nem
214      XX|              midőn Zoltánról beszéltek, mintha az a hegyes kard, amiről
215      XX|    bizonytalanabb kezdett előtte lenni, mintha nem ezen jött volna. Semerre
216      XX|                forró, szédülő homlokát. Mintha a fák is azt susognák neki,
217     XXI|              helyet egy asztal mellett, mintha azt kérdené a nemes ifjúságtól: „
218     XXI|                összhangzanak egymással, mintha különösen megegyeztek volna
219     XXI|             odahaza úgy érezheti magát, mintha kocsmában volna.~ ~Rudolf
220     XXI|                embert.~ ~– Úgy tetszik, mintha ön féltené őt.~ ~– Az meglehet.
221     XXI|              megvívott vele egymagában, mintha minden döféssel egy-egy
222     XXI|       megpillanták, elébb úgy tetszett, mintha megdöbbentek volna, azután
223     XXI|                 lépcsőkön, oly gyorsan, mintha fogadásból tennék: „Ki hamarább
224     XXI|              beteg kigyulladt arccal. – Mintha nem tudnátok! Hiszen ti
225    XXII|            leány ágya előtt úgy érezte, mintha az a nehéz, kemény szív
226   XXIII|         nehezebb vezeklés volt az neki, mintha télben, fagyban, mezítláb
227   XXIII|              azt, szíve nagyot dobbant, mintha őt vádolná abban.~ ~Ez nem
228   XXIII|              eldörög utána.~ ~De mégis… mintha ez már nem az égzengés volna.
229   XXIII|                nőé. Úgy tetszék előtte, mintha ezt a kedves, csengő, gyermeteg
230   XXIII|         édesdeden tud bánni a beteggel. Mintha tulajdon testvére volna!~ ~
231   XXIII|                 úgy vágja az ablakokat, mintha köveccsel hajigálnák, az
232   XXIII|        szélvitorlák forognak erre-arra, mintha nem tudnák már, hogy merre
233   XXIII|            kezében a nagy szélrohamtól, mintha minden ajtónyitásnál egy
234   XXIII|             látszott a csillapító szót, mintha neki lett volna az mondva,
235   XXIII|                 nézett, úgy írt tovább; mintha eszméjét mindig ugyanazon
236   XXIII|         sóhajjal tekinte fel a magasba; mintha azon betűk, amiket leírt,
237   XXIII|                 mellé.~ ~– Mint otthon. Mintha otthon volna ön – mondogatá
238    XXIV|            földet kezeikkel, lábaikkal, mintha meg akarnának győződni felőle,
239    XXIV|                a hosszú asztal mellett, mintha mindenik távol szeretne
240    XXIV|          lakodalommal várni kell reája, mintha mindenkinek vendége, komja,
241     XXV|                 félre a szemeiket róla, mintha sohasem látták volna; hajdani
242     XXV|          szokott ő olyankor félrenézni, mintha nem látná a nyomorút, mintha
243     XXV|            mintha nem látná a nyomorút, mintha nem hallaná azt a hangosan
244     XXV|                 Mégis úgy tetszék neki, mintha akadna még egy emberre,
245    XXVI|            szomorún, oly mélán néz alá, mintha látná mindazt, amit más