Rész

  1       I|          ámulat, mély érzelem s egy magát becsülő népnek méltósága
  2      II|           Ilyenfélékkel vigasztalta magát a jámbor irigység…~ ~Az
  3      II|             de ő túl boldognak érzi magát általa.~ ~– Méltóságos asszonyom,
  4      II|          jelen volt; alig bírja már magát tartani karszékében, s ember
  5      II|         követe.~ ~Ezzel cserélte ki magát a báró igen ügyesen, s ő
  6      II|              ki könyökkel küzdi fel magát a társadalomba.~ ~Az egész
  7      II|             vállaira, ki sietett is magát az alól kitisztogatni.~ ~–
  8      II|        fiatal joggyakornok meghajtá magát, s kardját lecsörrentve
  9      II|       lábára, hol a balra állította magát, s filozóf kedéllyel pödörgeté
 10      II|             oly nyájasan hajtva meg magát előtte, hogy a főispánnál
 11      II|             vendégekkel ékesíti fel magát, s ezek a válogatott delnők
 12      II|             A főispán úr nem szokta magát nyomasztva érezni semmi
 13      II|             ott egy kissé meghajtja magát, amennyire tőle telik, s
 14      II|           nemesség, okosság tükrözi magát, ajkainak metszése finom,
 15      II|            lyánka előtt meghajtotta magát. Óh, higgyétek el, hogy
 16      II|            idő van.~ ~Emánuel törte magát a kisasszonyok napernyőiért,
 17      II|         egyforma, csakhogy rátartja magát. Majd csak vigyázz énreám,
 18      II|            azért olyanformán érezte magát Emánuel hetyke kérdéseinél,
 19      II|        Emánuel kedvetlenül kezdé el magát azzal mulatni, hogy lovagkorbácsával
 20      II|     megszólítás által, s alig tudta magát feltalálni, hogy mint fogadja
 21      II|          engedi senkinek kibeszélni magát. – Tán csak nem akar bennünket
 22      II|         utat. Aki kísértetni akarja magát, fogadjon lámpásos gyereket.~ ~
 23      II|      Értettük?~ ~Kovács meghajtotta magát készséggel, s indulni készült.~ ~–
 24      II|         Szentirmay úgy tett, mintha magát megalázta volna hozzám,
 25      II|             s olyan könnyülten érzé magát, midőn végre kicsikéjével
 26      II|    agyontáncolhatta és pezsgőzhette magát, senki sem vivázott a ragyogó
 27     III|           ügyvéd korában behelyezte magát két szobába egy előtornáccal;
 28     III|          egy cseppet sem zsenírozná magát, amiről rögtön meggyőződhetünk,
 29     III|               Még egyszer meghajtja magát a szobában, roppant nádpálcájával
 30     III|            Abellino kénytelen addig magát azzal mulattatni, hogy pálcája
 31     III|      Abellino kényelembe iparkodott magát tenni kényelmetlen ülőhelyén,
 32     III|       bevezetés alatt azzal mulatta magát, hogy ujjával nagy betűket
 33     III|           előtte van, aki nem képes magát beleélni a pörébe, s csak
 34     III| vajasszarvasokat, teljesen átengedé magát a szibaritai élvezetnek.
 35     III|          látszik, mulattatni akarja magát velem; köszönöm. Ha regényt
 36     III|        álljon, hogy a féreg bevegye magát azon boldogság gyökereibe,
 37     III|       kiverte pipájából a hamut. Őt magát nem hatotta az meg. Nála
 38     III|            Kárpátfalva urának látja magát ismét.~ ~Egyszerre térdeire
 39     III|          nekünk valaki kellene, aki magát kitegye érettünk; aki sürgesse,
 40     III|             a semmiből küzdötte fel magát a magasra, tanúsítá azon
 41      IV|           Maszlaczky úr nem engedte magát felülmúlni nagylelkűségben
 42      IV|           Maszlaczky úr meggondolta magát.~ ~– Holnap tíztől tizenkettőig
 43       V|          hibáira, hogy vissza tudta magát vonni tőle, mielőtt indulata
 44       V|        tulajdonok úrnőjének ismerni magát. Eveline igent mondott.
 45       V|           sőt igen boldognak állítá magát. Férjét mindenki előtt magasztalá;
 46       V|         ritka szépségétől el hagyta magát tántoríttatni, hogy az élemedett
 47       V|        Eveline már bölcsebben tudta magát viselni. Ő sohasem látta
 48       V|    hajlamait mások előtt, szoktatni magát koros emberek rendes életéhez,
 49       V|          lesújtva, csüggesztve érzé magát, mert hiszen bizonyos volt
 50       V|              s mely miatt nem képes magát menteni. Az ő anyjának bizonyosan
 51       V|              ha leánya jól viseli-e magát; s talál hibát, talál megróni
 52       V|          megtudni, ha úgy viselte-e magát, ahogy az orvos megparancsolá.~ ~ ~ ~
 53       V|       méltóságos asszonynál kívánta magát bejelentetni, azon választ
 54       V|             ismerte ki belőle többé magát; hanem Maszlaczky úr tökéletesen
 55       V|       gyönyörű két bókkal mutatá be magát. Egész alakja, mely egyébkor
 56       V|           amely nő boldognak vallja magát, az azt saját magának köszönheti.~ ~
 57       V|      Maszlaczky úr büszkén felfújta magát.~ ~– Hízelgek magamnak vele,
 58       V|    Maszlaczky úr tegeztetni hallván magát a tanácsos úr által, annyira
 59       V|              Maszlaczky úr úgy érzé magát, mintha mézzel kenegetnék.~ ~–
 60       V|     Maszlaczky úr teljesen beleadta magát ez atyai ölelésbe. Elgondolá,
 61       V|            még egyszer keblére veté magát a nagylelkű férfiúnak, s
 62       V|    társalgást. Mindkettő úgy érezte magát, mintha valakinek egy marék
 63     VII|    eszményképeire méltóvá küzdi fel magát. Oly jólesett volna most
 64     VII|       miután annak nyakába vethette magát, ismét azt követelte, hogy
 65     VII|            midőn Zoltán lovára veté magát, s eltávozott.~ ~Oly lassan
 66    VIII|      fordulnia, hogy meg ne engedje magát általa hatni; érzé, hogy
 67    VIII|             gróf, mintha nem akarná magát és a fiút a hosszas előbeszédek
 68    VIII|        keservét, hogyan erősíti meg magát. Szemei szinte égni látszottak
 69    VIII|       odafutott hozzá, keblére veté magát, s olyan boldog volt, midőn
 70      IX|         hal-e a vízbe, nem rontja-e magát a táncban, tanul-e valamit,
 71      IX|             egy cseppet sem engedte magát megzavartatni.~ ~– Ördög
 72      IX|          addig, míg ki nem dühöngte magát.~ ~Kovácsot mindjárt megismerte
 73      IX|       szemeit, mintha ő szégyenlené magát, hogy azokat megszidták.~ ~
 74      IX|      elhagyatva, oly szomorúan érzé magát e hízelgés, e nyájasság,
 75      IX|       amiben a lélek otthon találja magát.~ ~Midőn bezárta szobáját,
 76       X|        olyatén fabörtönbe bezárassa magát, melynek nincsen egyéb fundamentoma,
 77       X|          sem zavartatja meg azáltal magát; csendes művészi nyugalommal
 78       X|          sok hamis vonást hagyott a magát idehívatása felől tájékozni
 79       X|               A hajóskupec elhordta magát nagy sietve. Maszlaczky
 80       X|          tökéletes eleganciába téve magát, elküldött egy bérkocsiért,
 81       X|           maga a táncterembe engedé magát csábíttatni, csak egy keringőre
 82       X|        veszélytől, amelynek kitette magát.~ ~A körülállók szívdobogását
 83       X|              s addig meg nem hagyta magát engesztelni, amíg egészen
 84       X|        méltó gyermetegséggel engedi magát elragadtatni, kézről kézre
 85       X|       fiskálist, hogy az alig bírta magát helyreigazítani, miszerint
 86       X|           látogatlanabb szögletében magát külön etablírozni, hol fesztelenebbül
 87       X|           és a tanácsos, félrevette magát egy csendes benyílóba, ahonnan
 88       X|         egész fesztelenül engedé át magát szilaj vigalmainak.~ ~–
 89       X|             magára vett, s odavágva magát az asztalhoz, monda:~ ~–
 90       X|        Maszlaczky úr szepegve vonta magát magas pártfogója és barátja
 91       X|             Maszlaczky úr elnevette magát.~ ~A septemvir kordialiter
 92       X|         eszébe más bajával terhelni magát.~ ~Azok ott fenn a kétségbeesés
 93       X|            van, regresszírozni kell magát. Most megint utánaküldtem
 94       X|          szegény kézműves neje veté magát lábaimhoz. A Józsefvárosból
 95       X|           Kovács vitézül védelmezte magát; az egyik csáklyát, mellyel
 96       X|           volt lova ösztönére bízni magát. Az akaratja ellenére is
 97       X|          vonaglásokkal odáig küzdte magát, ott a lépcsőzet alján leroskadt,
 98       X|     lélekkel, mint prémmel látni el magát. Lám, a bátorság mint melegít!
 99       X|             gondolatot, hogy valaki magát rossznak és rútnak ismerhesse,
100       X|             kívül és belül láthatja magát azokkal.~ ~– Miből gondolhatja
101       X|             A vak lányka is odaveté magát kis úrnője keblére, hevesen
102       X|          letenni a nyomor oltárára, magát az áldozattevő kezet is
103       X|            a nyomort, hogy jelentse magát, s ahol romokat talált,
104       X|         összeomlik, a víz közé veti magát, s a bámulat örömriadása
105       X|     egyszerre csak valaki elnevetné magát?~ ~Hallga! Ez valóban kacaj:
106       X|        ismeretlen kilátások fejében magát nyakig benedvesíteni. E
107       X|           mély megilletődés tükrözi magát; látszik rajta, hogy együtt
108       X|           hogy ilyen szépen kivágta magát a zseniális báró, míg Abellino
109       X|            a bárónak, hogy adja meg magát diszkrécióra, és ne kockáztassa
110       X|       inkább kerékbe hagyja töretni magát, de lábait be nem nedvesíti.
111     XII|           leküzdeni, s megerőtetvén magát, írt sajátkezűleg Rudolfnak.
112     XII|            aláírásban meglelhetni a magát túl nem becsülő szerénységét,
113     XII|           szó sem lehetett, a saját magát érhető kellemetlenségekhez
114     XII|             pedig már hozzászoktatá magát Rudolf.~ ~Rögtön válaszolt
115     XII|            illő klubokba vezettesse magát, megismerkedett nyakra-főre
116     XII|           ha illendőbben nem viseli magát odakinn, hát nem küldök
117     XII|         prózában az. Úgy teleszedte magát Angliában reformokkal, hogy,
118    XIII|             mágnás szállásolta bele magát, annak az inasa kinn előszobázhat
119    XIII|          azt.~ ~A báró úgy biztatta magát, mint ahogy beteg gyermekeket
120    XIII|            kínzáson vigye keresztül magát. Az indu fakír legalább
121    XIII|           kérdé Abellino, törekedve magát fél könyökére emelni, hogy
122    XIII|          igen mívelt ifjúvá képezte magát, semmi kicsapongása hírét
123    XIII|       esetekért senki sem lőtte még magát főbe. Szentirmay majd kimenti
124    XIII|             Szentirmay majd kimenti magát a felesége előtt, majd kibékül
125    XIII|             Csak a száj nem engedte magát kiszoríttatni helyéből,
126     XIV|         ismerőseivel találkozzék, s magát az előadás alatt kedvére
127     XIV|          irányozva. Kérem, védje ön magát egy kissé!~ ~– Hogyan? –
128     XIV| visszafordult, szem-szemben találta magát azzal a szép ismeretlen
129     XIV|        Odarohant; röviden bemutatta magát; ismerték is már híréből;
130     XIV|            bizonyosan megint leitta magát – sopánkodék az agg nők
131     XIV|       megtörve, földre verve érezte magát…~ ~Egyszerre észrevevé,
132     XIV|            legelső bérkocsiba vetve magát, Kovács szállására hajtatott.~ ~
133     XIV|         felelt, hogy ő jól érzi itt magát, s úgysem sokáig akar Pesten
134     XIV|              hogy Zoltán nem engedi magát visszautasíttatni, amerre
135     XIV|            purifikálni kellett érte magát, hogy tisztességes úton-módon
136     XIV|         abba a gyanúba keverte vala magát, hogy minden más pénze elfogyott,
137     XIV|     Maszlaczky úr, pozitúrába vetve magát. – Azt én egyáltalában nem
138     XIV|             csak hogy el nem neveti magát, olyanokat rándul szeme,
139     XIV|            fütyülni, míg észreveszi magát, s a szájára üt: – odakinn
140     XIV|        hangon.~ ~A szólított engedi magát még egypárszor hívatni,
141     XIV|         többiről pedig, ami előadja magát, mind pontos naplót fog
142     XIV|             nézi, elkezdte ajánlani magát, s kihátrált az ajtón, anélkül,
143     XIV|           három alak maga világítja magát, mert napvilág nem jár abba
144     XIV|           megerősödött szívvel érzé magát. Az óra éppen egyet ütött.
145     XIV|             Rudolfot, hogyan védi ő magát. Előtte tisztán állt, mint
146      XV|            érő tükörben megpillantá magát, csodálkozva állt meg, kedve
147      XV|     Hirtelen rendbe kellett szednie magát, hogy az előtt zavartnak
148      XV|         lefekszik ön, és kinyugodja magát.~ ~Zoltán feltekintett rá,
149      XV|          feküdjék le, és pihenje ki magát.~ ~Zoltán csak mindenre
150     XVI|         Kedves nagyságod, hogy érzi magát tegnap óta? Sokkal jobban
151     XVI|             A két diplomata engedte magát leckéztetni.~ ~– Csúnya
152     XVI|                Minek fárasztja vele magát? Engemet úgyis elvisz már
153     XVI|             ügyet, melyből védencét magát ki akarta játszani. Ez,
154     XVI|            ereje. Kénytelennek érzé magát cipőit vétetni elé. Azok
155     XVI|           maradni. Végre feltalálta magát. Ott künn az ajtó előtt
156    XVII|     Kőcserepy befolyásának sikerült magát e pert a levéltárból kitöröltetni.~ ~
157   XVIII|           úr a kulcsokat, s mulassa magát, ahogy tudja.~ ~A két öreg
158   XVIII|          személyzet van, s ön kapja magát, előrejön, hogy elkergesse
159   XVIII|      Maszlaczky úr nyomorultul érzé magát, mint egy leforrázott kutya.
160   XVIII|       öntudatát. Rosszabbnak érezte magát egy inasnál, aki tányérokat
161   XVIII|           álló gonosztevőnek érezte magát e szavaknál, hogy szinte
162   XVIII|          rendszer nélkül kidühöngte magát, egyszerre megpillantja
163   XVIII|          agyában.~ ~Sőt kényszeríté magát vígan fütyörészni, midőn
164   XVIII|   ellenségem sérthetlennek érezheti magát; de másutt kerüljön ön,
165   XVIII|             sem leánynak nem érezte magát e percben, sőt annyira meg
166   XVIII|          még Tiszafüreden sem érezé magát biztonságban, futtatott
167   XVIII|             A lélek nem erőteti meg magát soha. Mentül többet kérnek
168   XVIII|         ragyogott.~ ~Egészen átadta magát pártfogó múzsájának, lelke
169   XVIII|           is kísérli keresztültörni magát valamelyik padig, hová fél
170   XVIII|            egy kicsinyt meghajtotta magát, tulajdonképpen a titkárjának
171   XVIII|           titkárjának kellett volna magát meghajtani, mert a beszédet
172   XVIII|   veszedelmét, fel is áldozta volna magát érte örömmel, ha az önzés,
173   XVIII|         egyhirtelen senki sem bírta magát beletalálni az eszmék ellenhelyzetébe.~ ~
174   XVIII|            széket, s keresztülvágta magát a sokaságon az ajtóig, rögtön
175   XVIII|            e szavakkal büszkén veté magát székébe vissza, mint aki
176   XVIII|             reá; hevenyén meghajtva magát, felállt székéről, s kijelenté,
177   XVIII|        átöltözött, kényelembe tette magát, megebédelt úri kedve szerint,
178   XVIII|      Tarnaváry úr az ajtóba vetette magát, s közelíteni hozzá semmi
179   XVIII|             kortes rekedtté ordítja magát az éljenzésben.~ ~Cigányokról
180   XVIII|         pedig igen boldognak érzené magát, ha a méltóságos úr megtisztelné
181   XVIII|             Miska mutatni sem merte magát Kokánfalván azóta, hogy
182   XVIII|             szekérben, s elordítani magát: „Megállj!”, meg kellett
183   XVIII|              Ekkor valaki elkiáltja magát:~ ~– Ki kell őket verni
184   XVIII|           választóra, s visszahúzta magát. A vele tartók mindnyájan
185   XVIII|   legfontosabb embernek képzelhette magát, s büszkén köszöntgetett
186   XVIII|            egy… egy…~ ~– Mérsékelje magát, méltóságos uram! Tessék
187   XVIII|   főispánhoz. Illendően meghajtotta magát előtte, ahogy tudta, s szépen
188   XVIII|          ismét mentéjébe takargatta magát, azon hittel, hogy ezt az
189     XIX|         főispán is megrendítve érzé magát. Lehetetlen volt neki meg
190      XX|   elfelejtkezik magáról, s elhagyja magát ragadtatni indulatától?
191     XXI|         magánviadalokban gyakorolta magát, aki saját életével annyit
192     XXI|           helyezi abban, hogy saját magát sem becsüli többre egy kósza
193     XXI|           senki sem állítja örömest magát szembe, hanem inkább kikerülik,
194     XXI|           keblébe, s azzal meghajtá magát, és eltávozott.~ ~A felszólító
195     XXI|   Szentirmay után Zoltán íratta fel magát a szónokok közé. Dabroni
196     XXI|         hogy – odahaza úgy érezheti magát, mintha kocsmában volna.~ ~
197     XXI|           ez esetet, hogy el hagyta magát csábítani a férfiak jókedvétől,
198     XXI|        Rudolfnak ki kellett menteni magát. Biz azt nem az ő szakácsa
199     XXI|             zsebébe rejti. Ugyanazt magát fogja visszaküldeni a gyilkosnak.~ ~
200     XXI|            a két vívó állásba teszi magát; a kinyújtott kardok összeérnek,
201     XXI|             a spadassin védte volna magát elkésett kardjával e rettentő
202     XXI|           sokkal közelebbről védeni magát s ezáltal őt rövidebb távolságra
203    XXII|          szökni ágyából, s odavetni magát az égő szemei előtt látott
204    XXII|        hangon rebegé:~ ~– A világot magát odaadnám érte.~ ~Erről tudósítani
205   XXIII|          minden vonásaiban kifejezé magát, s e nyugodt, szelíd angyaltekintetet
206   XXIII|            minden döfést; hogy védi magát az áldozat, hogy rogy össze,
207   XXIII|           neki ezt a pénzt; viselje magát jól, és legyen boldog…~ ~
208   XXIII|         kopogása, mely úgy el tudja magát rejteni az ágyak deszkái
209   XXIII|     készteté, hogy tegye kényelembe magát, odavezette a kandallóhoz,
210   XXIII|      önfeledt izgatottsággal engedi magát egyetlen valódi indulatja
211   XXIII|          hozzá közel:~ ~– Hogy érzi magát kegyed? – kérdé tőle gyöngéd
212    XXIV|        rohan szobájába, ágyára veti magát, és sír! Sír keservesen,
213    XXIV|        mellyel a világ előtt szokta magát álarcozni; ez olyan mosoly
214    XXIV|     mozdulatlan nyájasság. Meghajtá magát az urak előtt, kik hívására
215    XXIV|            csapása után úgy megadta magát, őszintén, férfiasan kezét
216    XXIV|            feje.~ ~Flóra vigasztalá magát azzal, hogy hiszen elég
217     XXV|         ügyvéd, s miután meg hagyta magát vesztegetni a felperes által,
218     XXV|        lármát ütni ellene, és saját magát is bajba keverni, hogy őrajta
219     XXV|        fővárosban, aki eladta volna magát, hogy háta legyen egy olyan
220     XXV|       beivott, mint hogy felakassza magát.~ ~Maszlaczky úr emlékezett
221     XXV|           után ily csúful lejáratni magát. Olyan kedve lett volna
222     XXV|            még valakin megbosszulni magát, valakinek a vállán kiemelkedni
223     XXV|            hogy attól úgy el hagyta magát riasztani. És mármost ott
224     XXV|         ebbe a tömkelegbe bele meri magát mártani, soha ebben az emberi
225     XXV|         mennyire átváltozva érzendi magát; ez a Priesznicz úgy kimossa,
226     XXV|              kedves Maszlaczkym, én magát szeretem, de azt meg kell
227     XXV|           hogy egy szóval sem bírta magát védelmezni.~ ~Maszlaczky
228     XXV|        talán azzal hiszi méltóságod magát védelmezhetni, hogy az a
229     XXV|         Maszlaczky úr ijedten húzta magát egy szögletbe, s égre-földre
230     XXV|         egyszer-egyszer jól elrejté magát valahol, megint csak kapja
231  Vegszo|     elvesztené, mégis fenntarthassa magát azon magason, melyen azelőtt
232  Vegszo|        mellett egy női alak növi ki magát vezérlő jellemmé: Vilma