Rész

  1       I|         kinevették. Művészet, és magyar? Jó az a falukon, ahol nincs.
  2       I|                 volt nevetni. „De bizony jó lesz az magtárnak, ha elkészül” –
  3       I|                tökély felé, elfogadják a jó tanácsadást; hisz akik e
  4      II|               fel oda, hová más embert a jó isten helyezett.~ ~Kőcserepy
  5      II|      megbántásokat, az akkori dölyföt, s jó alkalma volt azt minden
  6      II|          pompásabb volt valamennyinél; a jó sógorok mindennap láthatták
  7      II|                  melytől úgy nő az ember jó kedélye, mint a fű, melytől
  8      II|               rajta túl. Rajta hagyták a jó atyafiak, elvárva, hogy
  9      II|              által homályosítva, hanem a jó atyafiak vigasztalták magokat
 10      II|               első öt betűjével címezik. Jó kontratáncos, és táncol
 11      II|              vissza, mert a leánynak nem jó észrevenni, hogy anyja kényezteti.
 12      II|               róla.~ ~Míg ő levegőhöz és jó tanácshoz kapkod, nekünk
 13      II|             odavont –, Szentirmayról nem jó fennhangon beszélni.~ ~A
 14      II|                   kik e társaság tagjait jó barátjaiknak nevezik; hogy
 15      II|                 felel minden kérdésére a jó öreg asszonyságnak, s a
 16      II|                  festi le előtte, hogy a jó néne siketsége dacára is
 17      II|                kedves Zoltán, légy olyan jó, hintázz bennünket…~ ~Ekkor
 18      II|                   Nem emlékezik rám?~ ~A jó fiú egészen meg volt lepetve
 19      II|            megszomoríthatnának, s később jó hatással vannak; korunkban
 20      II|                termeiben. A báró úr igen jó táncos volt, a keringőt
 21      II|                egy helyett.~ ~Buda onnan jó fél mérföld gyalog.~ ~A
 22      II|                össze a kantárszárat.~ ~A jó fiú bizony nem sokat ült
 23      II|               melynek baráti árnya alatt jó lesz megpihenni a most mindenkitől
 24      II|               lovagiasság. Ezért, ha oly jó barátok nem volnánk, párbajt
 25      II|           tisztelt meg, s ami annak elég jó volt, de Kőcserepy tanácsos
 26      II|              terhére is vannak, hogy nem jó későre maradniok, mert a
 27     III|              ügyállás leírásához fognék, jó lesz kedves nagyságodnak
 28     III|                áll. Kedves nagyságod még jó fiatal korában méltóztatott
 29     III|                becsületes férfiúnak igen jó életműszerei lehettek. Legkevésbé
 30     III|             sietendnek, ki bosszúból, ki jó remény fejében ellene adatokat
 31     III|                 szívű, oly gyöngéd, teli jó érzelemmel. Meglátszik rajta
 32     III|               nem leend az „bona vacca” (jó fejőstehén), miután a perköltségeket
 33     III|              előtt, s többé nem lesz egy jó bolond nábob, ki azt a család
 34      IV|                 nyájasan megszólítá:~ ~– Jó estét, édes barátom, kedves
 35      IV|                  leszek. Reménylem, hogy jó sikerrel.~ ~– Kérem önt,
 36       V|                 annyira magasztalá annak jó tulajdonait, hogy a jó úr
 37       V|             annak jó tulajdonait, hogy a jó úr végre megkérdezé tőle,
 38       V|         ellenkezőleg azt állítom, hogy a jó nő teremti a jó férjet,
 39       V|                   hogy a jó nő teremti a jó férjet, és amely nő boldognak
 40       V|              mint azt teljesíthetni.~ ~– Jó, kedves barátom uram – szólt
 41       V|               sír.~ ~– Még egyet, kedves jó Maszlaczkym. Mint az elébb
 42      VI|        Szentirmay gróf, szomszédjával, a jó Kárpáthy János báróval egész
 43      VI|                  Maga az urasági kastély jó távol épült a helységtől,
 44      VI|               jólétre segítse, nem olyan jó fia-e a hazának, mint aki
 45      VI|         megtudják, s azt higgyék, hogy ő jó szívét akarja fitogtatni,
 46     VII|                van férjének, s nem venné jó néven családja túlságig
 47     VII|                   s egy jótetteken épült jó hírnév életét egy mérges
 48     VII|                kisgyermekek félve bújtak jó anyjok keblére; Zoltán elővette
 49    VIII|            kicsinyes falusi, házi gondok jó iskola leányok számára,
 50    VIII|               világba, hova őt az eddigi jó szellemeknek egy tekintete
 51    VIII|                el e folyosót az én néhai jó öreg uram, mintha a szelektől
 52    VIII|                után fél esztendő múlva a jó úr is követett a sírba,
 53    VIII|        meggörnyedt vállát.~ ~– Elhiszem, jó öreg, hogy ezért falaztatott
 54    VIII|               ősz, meghajlott fejét.~ ~– Jó, nagyságos uram. Tudom én
 55    VIII|                is hagy bennünket. Nagyon jó lesz, ha elébb meglátja
 56    VIII|                szobát, ahol édesanyja, a jó nagyságos asszony élt és
 57    VIII|                 amidőn végighordozá őt a jó öreg nábob ugyanezen termeken,
 58    VIII|        boldogtalan vagyok, azt láthatád. Jó férjem minden gyöngédsége,
 59    VIII|             kegyelmezni soha. De ez irat jó helyen van már. Rudolf egy
 60      IX|              midőn kocsira ülni látták a jó kis bácsit, pedig azok azt
 61      IX|               mosolygással kelle fogadni jó gyámanyja tréfásan gyöngéd
 62      IX|             fővel, mint Zoltán, hidd el, jó iskola az.~ ~– Mégis, mégis,
 63      IX|                  főispán úr?”, s az igen jó elméncségnek tartá azt felelni
 64      IX|              kitörése. A kedves, szelíd, jó Szentirmay-családnál ilyesmit
 65      IX|                  jövök. Nekem igazán nem jó semmiért megharagudnom.
 66       X|                   A fráter nem kíván sem jó estét, sem jó egészséget,
 67       X|                  kíván sem jó estét, sem jó egészséget, hanem egész
 68       X|            szerencsétlenség? Ha az ember jó nyereséget akarna látni,
 69       X|                magasabb is lesz. Én igen jó vállalatnak tartom, amit
 70       X|                kanócot dugtak, égő végét jó hosszúra hagyva, hogy idejök
 71       X|                 állt körüle, kiknek igen jó bátor arcaik voltak; én
 72       X|                  mertem őket szólítani: „Jó barátim, ne próbálnánk-e
 73       X|           találékonnyá tesz: még egykori jó gyámatyámtól tanultam azt,
 74       X|                félelemnek. Idebenn lenni jó.~ ~Nem az ős, patriarkális
 75       X|              rettent-e meg ez attól? Tán jó volna azt kikerülni? Tán
 76       X|                      A leányom! Egyetlen jó leányom – suttogá fülébe
 77       X|                  állapotban (flott).~ ~– Jó reggelt! – kiálta Maszlaczky
 78       X|                Trommel. Azt tartom, hogy jó volna sietnünk.~ ~– Csókolom
 79       X|               van az embernek egy kedves jó barátja, aki kettővel fölér
 80       X|               minden második némber.~ ~– Jó estét, koma! – kiálta az
 81       X|               Tarnóczay úr még azután is jó sokáig eldörmögött:~ ~–
 82       X|                  eldörmögött:~ ~– Milyen jó ándungjaim voltak, aztán
 83       X|            előfordulható esetekben vajmi jó szószóló a kard.~ ~Egy szép
 84       X|           mondhatod, hogy bánod is, mert jó szíved van, s ily óriási
 85       X|               ide.~ ~– Akkor, istenemre, jó helyen jársz – szólt a bankadó,
 86       X|                annak a nyomorultnak.~ ~– Jó lesz, igen jó lesz! Helyesen
 87       X|          nyomorultnak.~ ~– Jó lesz, igen jó lesz! Helyesen van – kiáltának
 88       X|        deszkaomladéki között, behúztak a jó emberek minden evezőt, magok
 89       X|                 s a révészlegények olyan jó elmésségnek tarták e mondást,
 90       X|                  Foglaljuk el erővel, ha jó pénzünkért nem adják!~ ~
 91       X|              hogy miről van szó, mikor a jó emberek már mind a vízben
 92       X|                    Kormányos gazda, ugye jó elméncség volt ez kendtől?~ ~
 93       X|                 hagyd el magadat, kedves jó paripám! – szólt hozzá hízelgő
 94       X|              elvevék kitartó erejét. Tán jó volna sorsára bízni a szegényt.
 95       X|                  hagymáz miatt. Zoltánon jó meleg zeke volt, azt leveté
 96       X|                 össze, aztán neki vannak jó barátjai elegen, akik sietni
 97       X|                  Meséljek neked valamit, jó anyácskám, kicsi anyácskám?~ ~
 98       X|                       Mikor kegyed olyan jó és olyan szép – rebegé a
 99       X|                  igaz; én nem vagyok sem jó, sem szép. Azt csak mondják,
100       X|                volt képes.~ ~Jól mondád, jó leányka. Isten jár a vészek
101       X|                  olyan rossz, vagy olyan jó?~ ~A leány pedig odafenn
102       X|               gyűlöltek, akiről soha egy jó szót nem szóltak előtte,
103       X|               Himpellérek azok, ti pedig jó vitézek vagytok, kard van
104       X|          visszafordul:~ ~– Megbocsásson, jó uram – szól a kereskedőnek –,
105       X|                  előtt, mintha láthatlan jó szellemek vezetnék azokat
106       X|                 a boldogtalant; egy édes jó anya arca mosolyog mindenki
107       X|               oly bájos, oly szelíd, oly jó, mint minőket az oltárképekre
108     XII|                mint embertárs, mást mint jó hazafi.~ ~Óh, csak mostan
109     XII|                 lenni! Ha én visszatérek jó hazámba, fogadom az égre,
110     XII|              most örülök annak.~ ~Anglia jó iskola annak, aki tanulni
111    XIII|              mellé, ott iszom napestig a jó hűs forrásvizet; azt, azt.~ ~
112    XIII|                 útjára menni, doktor úr, jó ember az, csakhogy most
113     XIV|                meg az ifjút:~ ~– Zoltán! Jó estét, Zoltán!…~ ~Az ifjú
114     XIV|                  aztán Zoltán lesz olyan jó, hogy elkíséri őket, ámbár
115     XIV|                    De hogyne lenne olyan jó; bár a város túlsó végén
116     XIV|            veszedelmes újító, aki a régi jó rendet fel akarja forgatni,
117     XIV|                előhozta neki, hogy talán jó volna az ifjú báró számára
118     XIV|                      Mindjárt, mindjárt, jó barátom, hadd nézzek egy
119     XIV|                 a fal.~ ~– Barátom, igaz jó barátom – szólt reszketeg
120     XIV|               ifjú kezét.~ ~– Uram, édes jó uram. Hiszi-e ön azt, hogy
121     XIV|                 annak szemeibe.~ ~– Édes jó barátom! Mi évekig jártunk
122     XIV|              szittyához, megszólítá:~ ~– Jó napot, Bogozy! Mit csinál
123     XIV|        félretekintett, s anélkül, hogy a jó napra fogadjistent mondana,
124     XIV|           izgatottságát. Mint aki valami jó alkut csinált, sietett foglalót
125     XIV|                  mit találjon ki. Minden jó gondolat messze volt tőle.~ ~–
126     XIV|             emlékezni lassankint az ifjú jó barát értelmes arcára, mint
127     XIV| szolgálattételért. Bogozy azt hivé, hogy jó lesz neki leülni, miután
128     XIV|               annyi lépcsőn felfáradt, s jó mulatságot talált a falakra
129     XIV|               komolybús anyai arcára oly jó volt visszagondolni, kit
130     XIV|                 nem lehet, de mind olyan jó, olyan érzékeny szavak azok,
131     XIV|               kímélet nélkül. Ah, milyen jó volt ezt olvasni!~ ~És midőn
132     XIV|                  reá a könny. Ah, milyen jó volt azt olvasni, milyen
133     XIV|                 volt azt olvasni, milyen jó volt fölötte sírni!~ ~A
134     XIV|                 sebeket fog az ütni azon jó, áldott emberek szívén,
135     XIV|            áraszthatna erre az országra, jó példával, lelkesítéssel!
136      XV|                    Ne ítéljen el, kedves jó Kovács – monda Zoltán, s
137      XV|                  mi történik velem, az a jó isten dolga. Elég fiatal
138      XV|                  tartalmát.~ ~– Örülök e jó véleménynek.~ ~– Fájdalom,
139      XV|                   Maszlaczky, a tanácsos jó barátja, rábeszélte ezt
140      XV|                aki azt hitte, hogy nekem jó szolgálatot tesz ezáltal.~ ~–
141      XV|                mint ügyvéd, másszor mint jó barát állok itt önnel szemben;
142      XV|              szokott kérkedni; s az igen jó, hogy Szentirmaynak ilyen
143      XV|         emelkedék.~ ~– Óh, anyám, kedves jó anyám!~ ~Karjait az ég felé
144      XV|                  engem mindenüve kísért; jó nemtőm, jó angyalom.~ ~Azután
145      XV|             mindenüve kísért; jó nemtőm, jó angyalom.~ ~Azután Kovács
146      XV|                  fenn volt az éjjel.~ ~A jó ember kétkedő arccal tekinte
147      XV|             akarna megtudni.~ ~– Szegény jó fiú, te – monda elmentében
148      XV|                 szegény fiú”, hogy ilyen jó, hű szolgának hogy kell
149      XV|                 nem lesz többé gazdag; a jó isten tudja, ki fog majd
150     XVI|                ágyát méltóságod, ha azon jó újságokat megtudja, amikkel
151     XVI|             héttel előbbre fogja vinni a jó hír kedves nagyságodat,
152     XVI|                gondolatra-e, hogy milyen jó tréfa volt az orvostól túlélni
153     XVI|               hogy ezzel az emberrel nem jó volna valami félreeső helyen
154     XVI|                  Jelenleg mindkettő igen jó karban áll, s célszerű kezelés
155     XVI|                  Szentirmay gróf is igen jó ember, derék férfiú. Szívesen
156     XVI|                   Miért vetne? Nagyságod jó keresztény, aki tizenhat
157     XVI|               elébb elment embert. Semmi jó sem néz ki a szeméből. Nem
158     XVI|           körülfogta szépen.~ ~– Lelkem, jó William, ráérsz most, ugyebár?
159    XVII|                  s őrizze meg ottan.~ ~A jó öreg ember ajkai görcsösen
160    XVII|            jóvoltából bír.~ ~– Köszönöm, jó öreg bátyám – monda az ifjú
161    XVII|               hogy a Kárpáthy-uradalom a jó Zoltán úrfi kezéről egy
162    XVII|                  fogadtatnék.~ ~– Tudom, jó barátom. De most még korán
163    XVII|                  oldalról.~ ~Megtudták a jó emberek, hogy mikor utazik
164    XVII|               tudta, mit mondjon neki. A jó fiú hátul a bakon ülve jött
165   XVIII|                 másképp lesz ezután.~ ~A jó Vargának keserves volt ezt
166   XVIII|               komolysággal felelt:~ ~– A jó embert nem kísértik.~ ~Maszlaczky
167   XVIII|                megmondja.~ ~Ez már aztán jó mulatság.~ ~Maszlaczky úr
168   XVIII|                 szedte ki a kemencéből a jó illatos kapros túrós lepényt.
169   XVIII|                 hibám, hogy olyan bolond jó ember vagyok”.~ ~Elég az
170   XVIII|                   hogy ebéd végeztével a jó ősi borok, ami hiányzott
171   XVIII|             bántva általa. Egész nap egy jó szót sem szólt hozzá, este
172   XVIII|                kukorítva, melytől minden jó ötlet szanaszét szaladt
173   XVIII|                megbocsátani kész angyali jó szívére, mely engemet e
174   XVIII|                  sem udvarias ember, sem jó barát, sem tanácsos, ott
175   XVIII|        íróasztala előtt ülni.~ ~Ismerői, jó barátai gyakran intik, hogy
176   XVIII|              ismerik, megsúgá neki, hogy jó szellemeitől van körülvéve,
177   XVIII|                   őket látja maga előtt, jó angyalait, a szelíd, nyájas
178   XVIII|               azonban, úgy látszik, hogy jó ismerősök vele, mert szüntelen
179   XVIII|            ködmenes ember ott csak olyan jó nemesember, mint maga a
180   XVIII|            valódi cabanos.~ ~– No, iszen jó helyre jött ide! – monda
181   XVIII|             megyei székvárosban.~ ~– Hm, jó napot! – szólt Tarnaváry
182   XVIII|       illendőséggel és biztonsággal.~ ~– Jó napot – viszonzának azok,
183   XVIII|                 vendégoldalakkal…~ ~„Nem jó dolog lesz itten!” – gondolá
184   XVIII|                  tanulják forgatni; igen jó helyre jött az úr hozzám,
185   XVIII|               méltóságos úr előtt nagyon jó ajánlólevél a Maszlaczky
186   XVIII|             mennyiségét elrendelé.~ ~„Ez jó fogás volt – mondák magok
187   XVIII|                   a Kárpáthy-család régi jó cimborája, tartotta őket
188   XVIII|             Kőcserepyék által válogatott jó borokról, s mindkettő megtette
189   XVIII|                 A kokánfalvi nemességért jó volna előreküldeni, mert
190   XVIII|            közügyeket háttérbe szorítja. Jó napot, uraim! Jó napot!
191   XVIII|               szorítja. Jó napot, uraim! Jó napot! Ez ugyan derék dolog.~ ~
192   XVIII|            állókra hajigáltak.~ ~Ez igen jó gondolat volt. Amazok oly
193     XIX|                  rossz; óh, a nép mindig jó, hanem rosszak voltak azok,
194      XX|                  esete. E Dabroni nekünk jó barátunk; most írt levelet,
195      XX|               félelmetes dolgokat, miket jó ember kigondolni is félne.
196     XXI|          Elmegyünk innen, fiam – monda a jó aggnő, átkarolva egyetlen
197     XXI|                   Elébb nem öltözöm.~ ~– Jó. A többit lesz ön szíves
198     XXI|                 egyik gondolta magában: „Jó barát, holnap megbosszullak!”,
199     XXI|               voltak azok kezében addig. Jó két acélkard, háromujjnyi
200     XXI|                az semmi csapásra. És azt jó tekintetbe venni, midőn
201    XXII|          homlokát.~ ~– Üres szobák azok, jó leánykám; nem lakik ottan
202    XXII|            Minden ideges embernek nem is jó volt vele érintkezni. Az
203    XXII|               szíve.~ ~– Leányom, kedves jó leányom! – rebegé az apa,
204    XXII|                   Házát, birtokát, még a jó napvilágot is? Mármost lakhattok
205    XXII|        kifejezésén volt valami, amit nem jó volt sokáig nézni.~ ~– Kedvesem –
206   XXIII|                  vádolná abban.~ ~Ez nem jó munka volt, ennek nem kellett
207   XXIII|              sietett át Kárpátfalvára, a jó Vilmát meglátogatni, akivel
208   XXIII|             szólj vele, Katinkám, kedves jó Katinkám, siess!~ ~A tanácsos
209   XXIII|                 járt őkörüle, jól érezé. Jó volt abból mindenkit eltávolítani.~ ~
210   XXIII|                felől; addig legyen olyan jó, hogy várjon itt reá.~ ~
211   XXIII|         csodálatos, tüneményes álom.~ ~– Jó reggelt, Zoltán!~ ~E különös,
212   XXIII|             volna.~ ~Zoltán megszorítá a jó leányka kezét. „Nem tettél-e
213   XXIII|                 Éppen a betegtől jött. A jó leányka arca egészen fel
214   XXIII|            sokáig, sokáig.~ ~– Köszönöm, jó atyám. Köszönöm, kedves
215   XXIII|                  atyám. Köszönöm, kedves jó atyám. Énértem tetted ezt.
216   XXIII|              boldog gondolattal, hogy te jó, igaz vagy, atyám, fogok
217   XXIII|             neked. Ne sírj hát, hisz egy jó halál többet ér egy rossz
218   XXIII|                 már mindent tudok. Olyan jó azt tudni, hogy engemet
219   XXIII|                  Katinkám, te is. Milyen jó voltál! Amint meghallottad,
220    XXIV|                  mely örökké mosolygott, jó barátra és ellenségre egyaránt,
221    XXIV|                  tisztviselői, a hajdani jó cselédek, kiket a másik
222     XXV|                                XXV. Régi jó barátok~ ~Mikor az ember
223     XXV|                ami rá nézve drágább volt jó hírnél és névnél: ügyvédi
224     XXV|               valóságos isten áldása, ha jó fátumom ide nem hoz, régen
225     XXV|           mosdunk, fürdünk, nyargalunk a jó friss esőben, mert itt mindennap
226     XXV|                 hideg, harmatos fűben, a jó tocsogó sárban. Majd meglássa
227     XXV|              tudott.~ ~– Persze, persze; jó elmésség volt Kőcserepynek
228  Vegszo|               Hogy akinél ész, jellem és jó szív szövetkezett, arra
229  Vegszo|                  a másiknak szülője: aki jó honfi, az jó emberbarát
230  Vegszo|                szülője: aki jó honfi, az jó emberbarát is; aki a közügyekben
231  Vegszo|                  arra mutat, hogy valami jó van mégis minden emberben,
232  Vegszo|       kielégítése végett, mint a hajdani jó vígjátékokban történt, ahol