Rész

  1       I   |         öröm rózsavilágán át minden olyan szépnek, olyan nagynak tetszett. –
  2       I   |            át minden olyan szépnek, olyan nagynak tetszett. – Minő
  3      II   |            meg tudja hajtani fejét, olyan magasra is tudja azután
  4      II   |             viszonz az éltes delnő, olyan szívesen kacagva, mintha
  5      II   |             válogatja a szót; írása olyan, mint az egyiptomi hieroglif,
  6      II   |         társaságnak, mire Tarnaváry olyan hegyes szemeket fúr bele,
  7      II   |       feletti izmokat, ami férfinak olyan jól illik, körszakálla,
  8      II   |          oktatá fiatal társát –, te olyan félénk vagy. Nem ér semmit
  9      II   |            vezethetett Pest utcáin, olyan édes valamit érzett szívében;
 10      II   |          Ugyan, kedves Zoltán, légy olyan jó, hintázz bennünket…~ ~
 11      II   |                  Ejh, milyen fád az olyan mulatság, ahol tánc nincs;
 12      II   |              monda az ifjú –, de az olyan régen volt.~ ~– És lássa,
 13      II   |          együtt, én önt régebben is olyan örömest hallgattam.~ ~A
 14      II   |           egymagában; mintha bizony olyan nehéz volna eltéveszteni
 15      II   |           kezdett az, hogy ez a fiú olyan szelíden beszél a lovászával,
 16      II   |  gazdálkodott el.~ ~– Ez a fagylalt olyan édes, mint a kisasszony –
 17      II   |              Úgy sietett mellőle, s olyan könnyülten érzé magát, midőn
 18      II   |            társaságot, Zoltán pedig olyan jóízűen kacagott azokon,
 19     III   |          szánalomra méltó nyomorék. Olyan szánalomra méltó ember,
 20     III   |        útján menni, s ne elegyedjék olyan dologba, amihez nem ért.~ ~
 21     III   |     pattogva.~ ~– Tudni akarja! Nem olyan gyerekség az. Azt a leggyakorlottabb
 22     III   |             panegiristája, aki csak olyan dolgokat mondjon el, amik
 23     III   |          tekint azokba, mint csupán olyan emberek, kiket esküvés kötelez
 24     III   |            nő által megcsalatni. Ez olyan kényes dolog, amire senki
 25     III   |      Jupiter tonans! Kedves nagysád olyan türelmetlen. Miért mondom
 26     III   |       cessio”? Mi az?~ ~– A cesszió olyan törvényes aktus, minél fogva
 27     III   |         melyet Abellino nem tartott olyan igen jónak.~ ~Néhány perc
 28      IV   |         barátom uram. Ne beszéljünk olyan fennhangon itt az utcán!
 29      IV   |        vonított.~ ~– Az nem megy ám olyan hamar. Én csak a magam fejétől
 30      IV   |         mellényben és gérokkban egy olyan úri házhoz, kivált este.
 31       V   |        Lehetett vele vitatkozni. Az olyan emberek, mint Misztizláv,
 32       V   |          Kárpáthy-urodalomban nincs olyan kincs, mely e kézzel fölérjen.~ ~–
 33       V   |          voltáról meggyőzni, ha még olyan homályos is az.~ ~– Nos.
 34      VI   |           pazar volt a természet, s olyan jóleshetett forró évszakokban
 35      VI   |       nemzetét jólétre segítse, nem olyan jó fia-e a hazának, mint
 36      VI(1)|      tárgyak s alakok közől sok van olyan, aminek létezése csak a
 37     VII   |             elválni soha. Ők mindig olyan gyermekek fognak maradni,
 38     VII   |             azt hitte, hogy aki egy olyan írást elfogad, azt mindjárt
 39     VII   |          mind a két gyermek, valami olyan nehéz, oly szomorú ült egyszerre
 40    VIII   |       lepattanva.~ ~– Aligha nincs. Olyan rossz színben van, mintha
 41    VIII   |            Megszoríták egymás kezét olyan hidegen, olyan jelentéstelenül,
 42    VIII   |         egymás kezét olyan hidegen, olyan jelentéstelenül, mintha
 43    VIII   |            az ismerős hazafiak közt olyan, akihez inkább vonzódik,
 44    VIII   |        hozzá, keblére veté magát, s olyan boldog volt, midőn az őt
 45    VIII   |        keresztül a másik szobába.~ ~Olyan szomorú volt elgondolni,
 46    VIII   |        fordított lábakkal.~ ~Minden olyan csendes, csak a hangosan
 47    VIII   |              viruló Fannyé. Valóban olyan volt ő, ilyen ragyogók voltak
 48    VIII   |            meghalás, az elmúlás nem olyan nehéz énnekem, régen meg
 49      IX   |          kötélen…~ ~A főispánné épp olyan keveset törődött gyermekeivel,
 50      IX   |             és nevelőnők. A szállás olyan jól volt elrendezve, hogy
 51      IX   |          maga. Még megüt a guta. Ha olyan flegmatikus ember nem volnék,
 52       X   |          Minő gondolat ez?~ ~Ki áll olyan magasan, hogy ne féljen
 53       X   |         emberek közől nem szeretnek olyan gondolatokkal foglalkozni,
 54       X   |            nagyon haragudott minden olyan beszélgetésért, melyet az
 55       X   |      szemöldei vagy nincsenek, vagy olyan világosak, hogy gyertyánál
 56       X   |          távol nem lenne. Zavarában olyan bókot mondott az egyik asszonyságnak,
 57       X   |            legkevésbé sem aggódott. Olyan nagy gyerek már nem vész
 58       X   |       rajtam levő ing sem az enyim; olyan ember vagyok. Hová szállítottad
 59       X   |            vendéglőbe.~ ~– Kár volt olyan messze. No, holnap én is
 60       X   |              Csókolom kezeit. Ha mi olyan bolondok vagyunk, hogy siessünk,
 61       X   |                Óh, az a kivont kard olyan sokat tud beszélni, ha van,
 62       X   |       kormányos, s a révészlegények olyan jó elmésségnek tarták e
 63       X   |           Úgy szédült, úgy bágyadt, olyan nagy vágya támadt leomlani
 64       X   |             a szobában, ahol minden olyan fehér.~ ~Még maga a szenvedő
 65       X   |             nézne a lámpa világába, olyan jól beillenék azon gipsz
 66       X   |           csodálatos regéket. Vilma olyan örömest hallgatta mindig
 67       X   |            rajtam?~ ~– Mikor kegyed olyan jó és olyan szép – rebegé
 68       X   |            Mikor kegyed olyan jó és olyan szép – rebegé a gyermek,
 69       X   |              ő még sokáig fog élni, olyan derék úrnő lesz belőle,
 70       X   |       szótlanul leült ágya szélére. Olyan volt e percben, mint valami
 71       X   |           szólt Vilma érzékenyen –, olyan ember az, amilyen csak egy
 72       X   |         fülében csengett ez a szó: „Olyan ember, amilyen csak egy
 73       X   |            egy van”. – Mit tesz az? Olyan bohó vagy olyan rossz, vagy
 74       X   |            tesz az? Olyan bohó vagy olyan rossz, vagy olyan jó?~ ~
 75       X   |         bohó vagy olyan rossz, vagy olyan jó?~ ~A leány pedig odafenn
 76       X   |   tudniillik, hogy nem kellett érte olyan messze menni, s meleg buzgalommal
 77       X   |       Kronstadt előtt fogdosták ki. Olyan itt nem tud lenni!~ ~Abellino
 78       X   |          palota udvarában tette le; olyan itt nem tud lenni.~ ~– Veszett-e
 79       X   |         akiket lesepert a tengerbe. Olyan itt nem fog lenni!~ ~– De
 80       X   | embertársaikon segíteni.~ ~E kérdés olyan hangon volt föltéve, miszerint
 81       X   |          közt.~ ~Miért kellett neki olyan korán az égbe szállni!~ ~
 82     XII   |      semmiről, mikor te még most is olyan jól emlékezel róla, pedig
 83     XII   |              mindig Miklóssal járt; olyan szeles bolond lesz belőle,
 84     XII   |         szerez; ugyan mi a kőnek az olyan embernek, aki félmilliót
 85     XII   |           azért mégis fogadom, hogy olyan státusférfiak válnak majd
 86     XII   |           adni. Félbolond! S ez meg olyan egész bolond, hogy elhiszi,
 87     XII   |             járj ladikkal szántani? Olyan dühbe jöttem, hogy maig
 88     XII   |     toronyból nem látjuk a másikat, olyan tágan vagyunk, hát mi a
 89    XIII   |        valaki csak azért beszél ott olyan gyenge hangon, hogy őt odacsalja,
 90    XIII   |             megnövekedett, s a képe olyan vékony volt, s itt-amott
 91    XIII   |        kövérre, mint Jancsi bátyám, olyan hassal nem szeretném keresztülélni
 92    XIII   |          napról napra már eddig is. Olyan könnyűséget érzek a mellemben,
 93    XIII   |         haszon perünkre nézve. Ha ő olyan korcs fickó volna, amilyennek
 94    XIII   |         Méregkeverő!”, és mikor már olyan messze elment Maszlaczky,
 95     XIV   |          hallgatag utcákon, abba is olyan békeszerető tátosok vannak
 96     XIV   |        mater” szimfóniái nem hozták olyan különös izgásba, mint egy
 97     XIV   |           amíg mindketten felnőnek, olyan véghetetlen örömmel fognak
 98     XIV   |            van, s aztán Zoltán lesz olyan jó, hogy elkíséri őket,
 99     XIV   |           laknak.~ ~De hogyne lenne olyan jó; bár a város túlsó végén
100     XIV   |           őket, hogy ne szaladjanak olyan nagyon, mert az ő lábaik
101     XIV   |            mert az ő lábaik már nem olyan frissek, mint voltak Napóleon
102     XIV   |           krátere előtt nem voltam, olyan előtt állok most; de én
103     XIV   |      mulatságból a másikba, s midőn olyan jól mulatott, mindenütt
104     XIV   |         leírom egy szó hiba nélkül, olyan szépen, mintha metszve volna.
105     XIV   |           ha parancsolja.~ ~– Nincs olyan messze. A „Kárpáthy contra
106     XIV   |         tessék megkérdezni tőle, ha olyan nagy kedve van utánajárni.~ ~–
107     XIV   |           összeköttetésben legyenek olyan pörfelekkel, akik ellen
108     XIV   |      aranyra gondolva, s haragjában olyan cifra betűket írt, hogy
109     XIV   |            el tudja olvasni.~ ~– Én olyan gondatlan vagyok – pattogott
110     XIV   |            hát, mitől lesz az ember olyan vén!~ ~A legelső irat volt
111     XIV   |      nyomorba?” – De ez több annál. Olyan bűnvádat hallani kimondva
112     XIV   |           azokra nem lehet, de mind olyan jó, olyan érzékeny szavak
113     XIV   |            lehet, de mind olyan jó, olyan érzékeny szavak azok, hogy
114     XIV   |            uroknak: „Szegény fiú!”, olyan dúlt volt arca.~ ~Leérve
115     XIV   |         Mennyi élet elférne még itt olyan emberektől, kiknek egy kimondott
116      XV   |            lepte volna meg. A lélek olyan könnyen vénül! Szinte nehéz
117      XV   |                Kérem, ezt ne tegye! Olyan ártatlan ember szenvedne
118      XV   |           volt rá, mert egész teste olyan volt, mint a tűz.~ ~Midőn
119     XVI   |          grófoknak, báróknak és más olyan embereknek, akik fegyverek
120     XVI   |         magam kiálltam ezt a kúrát, olyan vékonnyá száradtam, mint
121     XVI   |            minden alapját elveszti, olyan körülmények mellett levén
122     XVI   |          akarta játszani. Ez, uram, olyan tény, amiért önnek védence,
123    XVII   |            ez összeg nagyobb részét olyan részvényekbe fekteté, mik
124    XVII   |        szent tisztasága, s drága az olyan helyen, ahol arra kell építeni
125    XVII   |              minden ácsorgó jobbágy olyan gyászos képpel nézett eléje.
126    XVII   |         bírták utolérni, s mindenki olyan csüggedt volt, mintha saját
127   XVIII   |           nyissuk” Pálnak szólt, ki olyan szépen engedelmeskedett,
128   XVIII   |       mérget; nem az én hibám, hogy olyan bolond jó ember vagyok”.~ ~
129   XVIII   |         mindig. Talán te nem? Mikor olyan sokáig elhallgatsz, és haragszol,
130   XVIII   |      kezemet végigcsúsztatám fején, olyan volt, mint a selyem, és
131   XVIII   |             mindent, miattam bántak olyan igazságtalanul ővele; majd
132   XVIII   |          éjszakáján senki sem aludt olyan rosszul a kárpátfalvi kastélyban,
133   XVIII   |        Természetesen a befőzött tea olyan keserű volt, hogy ha valakinek
134   XVIII   |          lásd, a férfiak nagy része olyan, hogy a nőket csak egyoldalúlag
135   XVIII   |     Epicuron, s hogy utoljára nincs olyan férfi, akit a nők meg ne
136   XVIII   |            maga a tanácsos.~ ~Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó
137   XVIII   |     tanácsos.~ ~Ez is olyan fagyos, olyan visszatartózkodó volt irányában;
138   XVIII   |              A tanácsos mosolygott. Olyan furcsán mosolygott. Mint
139   XVIII   |        képzelem, hogy mit véthettem olyan nagyot? Én egy levelet írtam
140   XVIII   |         legnagyobb bizalmunkkal, de olyan gyöngeség, ami nekünk jól
141   XVIII   |        akarom mentségét hallani. Ez olyan tény, melynél megszűnik
142   XVIII   |     természetesnek találandja, hogy olyan embernek nem adhatja; a
143   XVIII   |      mondott; a költészet istennője olyan kegyes, hogy akik temploma
144   XVIII   |            csak zokog, és úgy örül, olyan boldog.~ ~A szép gyermek,
145   XVIII   |           bajusszal; mikor hallgat, olyan nyugodt, olyan szélid egész
146   XVIII   |             hallgat, olyan nyugodt, olyan szélid egész tekintete,
147   XVIII   |           Nagyságos uram, mivelhogy olyan sok földet összejárt, meg
148   XVIII   |             kiejtésében volt valami olyan különös, rosszul eső, bosszantó
149   XVIII   |          kettős betűkkel nem bír, s olyan arisztokratikus lassúsággal
150   XVIII   |          csak csendesen! Halljuk!~ ~Olyan hallgatás lett egyszerre,
151   XVIII   |             ködmenes ember ott csak olyan jó nemesember, mint maga
152   XVIII   |              mint maga a főispán, s olyan joga van neki itt lenni,
153   XVIII   |                  Kár volt az embert olyan keményen megtámadnod – szólt
154   XVIII   |            előad. Tarnaváry azonban olyan kiabálást követett el, hogy
155   XVIII   |             ember legalább tizenkét olyan párbajt vítt, ahol az ellenfél
156   XVIII   |            meg. Azért hencegett hát olyan nagyon a gyilkos, a sicarius,
157   XVIII   |            hogy de hát ne kiabáljon olyan nagyon, az minden bevett
158   XVIII   |          előtt: „Lássátok, mi éppen olyan közönséges nemesemberek
159   XVIII   |       magokat vállaikon, s tartanak olyan beszédeket, hogy a szegény
160   XVIII   |       kívánni falusi embertől, hogy olyan nagy uraknak ingyen szolgáljon,
161   XVIII   |        merné bízni, valójában senki olyan hatalmas fel nem lovalná
162   XVIII   |            kézcsókoló simplex ember olyan előkelő nagy urakat, kik
163   XVIII   |             ablakaikból. Vilma arca olyan hideg volt, mint a hó, a
164   XVIII   |        megye háza! S a főispán csak olyan szolgája az országnak, mint
165   XVIII   |    Tarnaváry föltette magában, hogy olyan szelíd lesz, mint a bárány.~ ~–
166   XVIII   |            Senki sem hallgatott rá. Olyan szép tarka szalag volt kalpagjára
167   XVIII   |          reá:~ ~Kőcserepy uram csak olyan tanácsos,~ Akitől még soha
168   XVIII   |            semmit sem értene, pedig olyan közel jártak az orrához
169     XIX   |             bosszankodnék, de mégis olyan jólesett nekik ez a beszéd,
170      XX   |          elhagyatottságát. Mindenki olyan szomorú körüle. Nincs, akivel
171      XX   |        gyermek nem tehet róla, hogy olyan halovány. Hiszen azt megtiltotta
172      XX   |            kisasszony, az ő arca is olyan halavány lesz, mint azé
173      XX   |            úgy vonta valami lefelé, olyan szívesen kínálkoztak a nagy,
174     XXI   |            nyelvvel, szóval, s csak olyan vitézek vagytok, mint amilyen
175     XXI   |          becsülének, a nők imádtak. Olyan lélek, aminő alak; szív
176     XXI   |             okos, mint szép, akinek olyan nagy jövendőt ígérnek –
177     XXI   |             hallgatásban. Egyszerre olyan csöndesség lett, mint a
178     XXI   |        Ördög vigyen el! Nem tart az olyan soká. Hat és nyolc között
179     XXI   |             úgy haragudott rá, hogy olyan könnyen tudja venni a dolgot.~ ~–
180     XXI   |        dicsekedni tud, s legfeljebb olyan emberekkel köt ki, mint
181     XXI   |        Flóráét szorítja kebléhez, s olyan édesen, olyan mosolyogva
182     XXI   |           kebléhez, s olyan édesen, olyan mosolyogva tekint reá.~ ~
183     XXI   |        egyedül a vak leánykát. Néha olyan okosan beszél, máskor meg
184     XXI   |             végigcsúsznak egymáson, olyan bántó hangot ad ez, hogy
185    XXII   |         pattanik a zongora húrja, s olyan soká eldöng magában. Éjszaka
186    XXII   |             szólni nem tudott. Hogy olyan átható képzeleterejök van
187    XXII   |         darabra, s mindenik darabja olyan nehéz volna, mint egy nagy,
188    XXII   |           ugye, hogy ez miért dobog olyan fennhangon. Óh, azt senki
189    XXII   |           kérdeztétek, miért vagyok olyan halavány? Elkezdtétek őt
190   XXIII   |             sújtotta jobban.~ ~Hogy olyan titoktartók a gyermekek!
191   XXIII   |             szomorú leánytól, miért olyan sápadt, miért oly méla,
192   XXIII   |           villámlott odakinn. Az ég olyan sokáig eldörög utána.~ ~
193   XXIII   |       szegény leánykák között, akik olyan jók voltak, hogy mindig
194   XXIII   |         szép budai lakunkba, ahol ő olyan boldog volt, ott ismét boldog
195   XXIII   |       örömem, boldogságom. Nem lesz olyan boldog ember több, mint
196   XXIII   |          akit nehány nap szenvedése olyan éretté tett, ki önfeledt
197   XXIII   |          betege felől; addig legyen olyan jó, hogy várjon itt reá.~ ~
198   XXIII   |          úgy szerettél mindig, ahol olyan boldog voltál, és ott ismét
199   XXIII   |      mindenkitől, tőled is. És most olyan jól érzem magamat, úgy szeretlek,
200   XXIII   |             Most már mindent tudok. Olyan jó azt tudni, hogy engemet
201   XXIII   |            hullámzani… Mégis, mégis olyan szép ez az élet!…~ ~Valami
202   XXIII   |           csúfoltok ki azért – hogy olyan sokat szenvedtem?…~ ~– Óh,
203    XXIV   |      elbámul maga elé. Mit bámulhat olyan nagyon azon az előtte heverő
204    XXIV   |      leültek a terem asztala körül, olyan messze egymástól a hosszú
205    XXIV   |          szokta magát álarcozni; ez olyan mosoly volt, mely nem tud
206    XXIV   |            megölelgeté azt…~ ~Van-e olyan hideg, olyan nehéz, olyan
207    XXIV   |           azt…~ ~Van-e olyan hideg, olyan nehéz, olyan kemény kő több,
208    XXIV   |           olyan hideg, olyan nehéz, olyan kemény kő több, mint a sírkő?…~ ~
209    XXIV   |            világ minden ragyogványa olyan két bűbájos szem ragyogása
210     XXV   |           lett, kivel mi történt; s olyan jólesik azután, ha azt mondják,
211     XXV   |             talált senkit. Nem volt olyan szerencsétlen ember a két
212     XXV   |         magát, hogy háta legyen egy olyan embernek, akit mindenfelől
213     XXV   |             csúful lejáratni magát. Olyan kedve lett volna még valakin
214     XXV   |            hazugság, jog és csalás, olyan cifrán össze vannak keveredve,
215     XXV   |      egészen más ember vagyok most, olyan tál aludttejeket megeszem
216     XXV   |        között történt. Azt nem kell olyan érzékenyen venni. A báró
217     XXV   |           mindenütt reá találtak, s olyan ravaszul voltak álarcolva,
218     XXV   |        találhatott rá Maszlaczky úr olyan könnyen levél útján, tehát
219    XXVI   |              Elég volna halálnak.~ ~Olyan búsan, olyan merően mit
220    XXVI   |            halálnak.~ ~Olyan búsan, olyan merően mit tudhat nézni
221    XXVI   |            oly nagyon szeretett, és olyan sokat szenvedett.~ ~Olcsó
222    XXVI   |           ott áll egymást átölelve; olyan szomorú mind a kettő – és
223    XXVI   |             mind a kettő – és mégis olyan boldogok!…~ ~
224  Vegszo   |            mégis minden emberben, s olyan ember nincs a földön, akit