Rész

  1      II|             Az első alispánnak volt két leánya, a másodiknak volt
  2      II|      udvarolt mind az ötnek. Mind a két alispán segíté emelkedni
  3      II|  megházasodott, természetesen sem a két, sem a három exalispán-kisasszonyok
  4      II|      keményebb kőre akadtak, mind a két oldalát vízmosás rongálta,
  5      II|           tiszteletét. Kőcserepy úr két lépésnyire eléje ment, s
  6      II|       tárgyat kísérnek sugáraikkal. Két lyánka sétált végig a termen,
  7      II|          titoktartás és érzékenység két félreismerhetlen jellegével,
  8      II|           meg van fordítva, s így a két lyánka a legjobb barátné
  9      II|          tökélyét a szépségnek.~ ~A két lyánka figyelmét nem kerülheté
 10      II|            hatalmasan villogott elő két tökéletes tatár idomú szem,
 11      II|             mellénye zsebeibe dugva két kezét.~ ~– Nem hajdú ez,
 12      II|             megyek utána! – S azzal két ujjal megfogva háromfelé
 13      II|         maga után nyomot, középen a két szemöld között a gondolkodás,
 14      II|           hogy egy óra alatt mind a két leánynak elcsavarom a fejét.~ ~
 15      II|          akarja azt észrevenni.~ ~A két lyány azonban nem tudta
 16      II|             az felrepült a légbe. A két lyány sikoltott, mintha
 17      II|        oldalon szállt le, mielőtt a két fiatal udvarló segélyére
 18      II|           lett volna reá.~ ~Azzal a két lyány előrefutott. Emánuel
 19      II|      kedvére nem is pezsgőzhet.~ ~A két lyánka pedig, amint annyira
 20      II|         hogy hínak; hozz ki gyorsan két széket a veranda alá számunkra.~ ~
 21      II|             szerette megalázni.~ ~A két ifjú elbolyongott a kert
 22      II|        hirtelen eleresztik, a terem két különböző részébe fognak
 23      II|          fognak rajtok nőni, s ha a két lefolyt évtized után végignézünk
 24      II|  gyönyörűséggel legelteté szemeit a két férfi arcán – Nem akarom
 25      II|             s azt tűzte hajába.~ ~A két gyermek azután oly jókedvű
 26     III|            korában behelyezte magát két szobába egy előtornáccal;
 27     III|     előttünk, melynek trapeziumában két roppant szekrény foglalja
 28     III|             Kárpáthy János fia. Itt két dolog volt kiderítendő:
 29     III|            a reformerek egy idő óta két nagy eszmét kezdenek pengetni,
 30     III|      gondossággal a jurátustól.~ ~– Két vidéki parasztember – volt
 31     III|         többet foglalkozni, hanem a két zsíros szagú atyafit hívja
 32      IV|             a Dunapartra, alá s fel két óra hosszat, onnan haza,
 33      IV|             csak kérek. Adjon nekem két hétre száz pengő forintot.~ ~
 34       V|              Maszlaczky úr gyönyörű két bókkal mutatá be magát.
 35       V|        erényekben, képes vagyok nem két, nem három, de tizenöt évig
 36       V|         gyöngéd jelenet után mind a két férfi félrefordult szemeit
 37       V|    viseltetem.~ ~E szavaknál mind a két kezét megfogja a tanácsosnak
 38       V|        kezét megfogja a tanácsosnak két kezével, úgy ahogy a stájeris
 39      VI|           éppen oly idősek, mint ő; két jávort ő maga ültetett a
 40     VII|      gyermeke volt Szentirmaynénak, két fiú, két leány. Mind a négy
 41     VII|           Szentirmaynénak, két fiú, két leány. Mind a négy úgy szerette
 42     VII|        gyámatyja elé ne kerüljön. A két nagyobb gyermek kétfelől
 43     VII|           és ők is vele indultak, a két kisebb szinte sírva fakadt,
 44     VII|         levelet! De siess nagyon!~ ~Két perc múlva vágtatott a lovászfiú
 45     VII|        melyet fülénél fogva tartott két körme hegye közt.~ ~Szentirmay
 46     VII|         egészen elkomorodott mind a két gyermek, valami olyan nehéz,
 47     VII|            s amint ott alatta ült a két gyermek, csendesen hullongott
 48    VIII|         azzal az írószobába sietve, két meggyújtott viaszgyertyával
 49    VIII|            az utódokra is!~ ~Mind a két kép a reá feltekintőre nézni
 50    VIII|          gyertyák továbbvitetnek, a két arckép régi homályába vész
 51      IX|           hanem megtörtént az, hogy két hét múlva Toncsi viszont
 52      IX|             szája nevetett, s míg a két ifjú mellett elment, alattomban
 53      IX|          egy kissé el tudna ájulni. Két szobalány tartott előtte
 54      IX|              Zoltán megismerkedék a két legnagyobb kisasszonnyal,
 55      IX|             A második emeleten volt két pompás kamra elkészítve
 56       X|           lehetett hallani a folyam két partján levő helységek segélyharangozásait
 57       X|          fenékig befagyott folyam a két sziklapart között megrekedt,
 58       X|     találjuk. Borotválkozik. Előtte két szál faggyúgyertya, azok
 59       X|       nyugalommal fogja bal kezének két ujja közé orra hegyét, s
 60       X|       jutottak húsos, kövér homloka két felére, mint valamely becsületes
 61       X|      szükség esetén a közlekedést a két város között fenntartsák –
 62       X|       vészből eredendő üzletre.~ ~A két becsületes ember megértette
 63       X|       érkezik meg, s kezet csókol a két delnőnek, ami nem volna
 64       X|           magas partról, hogy fog a két tömeg összeérni, míg a szerencsétlenek
 65       X|            közé, úgy, hogy a csövek két vége be levén dugva, csak
 66       X|      hallatszott sehol. Így múlt el két, három perc, majd öt perc,
 67       X|         órában, s néhány perc alatt két lábnyival magasabbra növelte
 68       X|           mosolygott, mint azelőtt, két könyökét az asztalra téve.
 69       X|             annak elibe állunk!~ ~A két pohár nedve egyszerre tűnt
 70       X|          ömlött ki medréből a város két oldalán.~ ~Vész, vész, vész!~ ~
 71       X|        magas háza. Az első emeleten két ablakban halvány világ drengett,
 72       X|             mi ez utcákat elönti, e két kar megszabadítandja őt.
 73       X|   riasztották ki a betörő hullámok; két kisgyermeke volt. Erőtlen
 74       X|            moraj terjedt el a város két oldalán, mely e percben
 75       X|         fizet? – kérdé a kormányos, két tenyerébe fektetve széles
 76       X|        voltak a Kőcserepy-házhoz. A két ablakban most is égett a
 77       X|            A tutajt megállították a két kivilágított ablak alatt,
 78       X|       bevésve, ki a légben repülve, két, keblén szunnyadó gyermeket
 79       X|            hogy a szomszéd szobában két gyámoltalan lény marad el,
 80       X|         Meneküljön, aki tud! A Duna két oldalon elszakította a gátot.
 81       X|        dübörögve végigfutottak.~ ~A két gyermek szorosan tartá egymást
 82       X|         fekteté, s karjával, mind a két karjával odaszorítá magához
 83       X|             elébb tetőtől talapjáig két helyen végighasadni, a külső
 84       X|             tett egy Károlyi, így a két Eötvös: Dénes és József;
 85       X|             Optimates.~ ~Éjfél után két órakor már minden utca meg
 86       X|           kiugrálni a vízbe, hogy a két tűz közől megmeneküljenek.
 87       X|        karokkal a csónak orrában, s két marokra fogja az evezőlapátot.
 88       X|          ahová lecsapott, egyszerre két zsivány bukott le alatta.
 89       X|      mennydörögve zuhan alá, csak a két oldalfal áll még, a tetőzet
 90       X|             a szárazra a benne levő két gavallérral együtt.~ ~A
 91     XII|  Németországban időzik, kaptam tőle két, Kovácstól három levelet.
 92     XII|           én ettől az időtől kezdve két álló hónapig nem hallottam
 93     XII|     legjobban megérdemelte volna!~ ~Két egész hónapig kellett ilyen
 94     XII|          amit elvitt magával, azzal két esztendeig is beéri. Piha!
 95     XII|          mint érdemelt ki egyszerre két mennyországot, egyet mint
 96     XII|                 És hogy ne legyen a két város között több válaszfal,
 97    XIII|            XIII. Az élet mártírja~ ~Két esztendő múlt el e levelek
 98    XIII|      levelek dátumai között, s azon két esztendő, vagy előbbre,
 99    XIII|             küzdelmei felett, midőn két erős pártnézet harcolt egymással
100    XIII|            szólt mellettök. Az ifjú két világrészt beutazott, tapasztalatainak
101    XIII|           akar összeérni, orcájának két domborulata oly kövér, hogy
102    XIII|        Maszlaczky úr szavaira; az a két orrlyuk úgy tetszék, mintha
103    XIII|        bámult az idegen jövevényre, két hegyesen előrepödrött bajuszát
104    XIII|             pedig tyúkprókátor!~ ~A két diplomata azon a ponton
105    XIII|           Másnap összetalálkozott a két összezördült diplomata a
106    XIII|          egész Abellino lakáig.~ ~A két derék úr meggondolta az
107     XIV|          egészen ismeretlen család, két agg delnő kétfelől és azok
108     XIV|    mosolyogva felé, s azután mind a két delnőnek suttogva mondott
109     XIV|           mind a hárman ide néznek. Két éltes delnő között ül egy
110     XIV|           könyökével szinte elsodor két másikat, aki elfeledett
111     XIV|             ön Katinka mellett.~ ~A két öreg jót nevetett e tréfán,
112     XIV|           mint utánajárni.~ ~Mind a két hölgy megmagyarázta jól
113     XIV|    hazahívatá Kovácsot. Zoltán csak két hónappal későbben jött meg.~ ~
114     XIV|             neki annyi, mint másnak két garas.~ ~– Kedves barátom –
115     XIV| Kárpáthy-féle pert előkutatni. Vett két konc papirost, azt is Budán
116     XIV|       szobájába vonult vele vissza, két megelőző terem ajtaját bezárta
117     XIV|          nem hat a napvilág, s az a két festett kép éppen úgy mosolyogna
118     XIV|         Egyszerre előtte áll mind a két város, ahogy könnyű reggeli
119      XV|            amit mondok úgy, ahogy e két minőség mondatja velem.~ ~
120      XV|     becsülni fog mint barátját.~ ~A két ifjú megölelte egymást.
121     XVI|    begyógyítsa; azért a párbajnak e két fakultásnál helye nincsen.
122     XVI|             a bókot visszaadni.~ ~– Két héttel hamarább elhagyandja
123     XVI|           panaszos, kényes hangon a két egymásnak hízelgő diplomatára.~ ~–
124     XVI|         azonban, nehogy megbántsa a két urat –, egy beteg ember
125     XVI|            silabizálást ábécéből. A két diplomata engedte magát
126     XVI|              ahogy beszél.~ ~Mind a két férfi közelebb lépett az
127     XVI|   oldalpillantást vete a jelen levő két úrra, mely elég világosan
128     XVI|             Kárpáthy család birtoka két egyenlő uradalomból áll,
129     XVI|            Fogai összeverődtek, s a két keze reszketett.~ ~– William!
130     XVI|          fejéhez vágta neki, hiszen két felemás!~ ~Azután ismét
131     XVI|          takaróját, s Maszlaczky úr két lépést hátrált visszafelé.
132     XVI|     potentiaet követne el, mégpedig két tanú jelenlétében – s ismét
133     XVI|              Meglátta az ott maradt két férfit.~ ~– Hát önök miért
134    XVII|           akkor jött fel a nap, s a két utazó akkor vette észre,
135   XVIII|            nélkül, s kitárta mind a két szárnyajtót a jövevény előtt,
136   XVIII|       engedelmeskedett, hogy kitört két ablaktáblát a könyökével.~ ~–
137   XVIII|             magát, ahogy tudja.~ ~A két öreg eltávoztával Maszlaczky
138   XVIII|            is adott neki hozzá, s a két zsebét megtömte boszorkánypogácsával
139   XVIII|            sem hozván magával, mint két üveget ecettel, olajjal.~ ~
140   XVIII|             kastély kertjében sétál két szép leányka egyedül, midőn
141   XVIII|         útjai kavicsán. Mind ketten két évvel idősebbek már, mint
142   XVIII|       leverte, a harag ingerlé, s e két visszás befolyás között
143   XVIII|          csendes vérrel; még csak a két kezét is hátratette.~ ~–
144   XVIII|         hajolva hozzá, hogy ha az a két könnycsepp szemeiből kigördül,
145   XVIII|             anyja kezén nyugszik; a két nő éppen oly szegény szavakban,
146   XVIII|     mívelték a hírlapi birkózásnak, két táborra osztották az egész
147   XVIII|     megyében, ezáltal ő tökéletesen két különböző hemiszfériumra
148   XVIII|              melynek nyusztprémje a két vállát takarja; annyi rajta
149   XVIII|            a zöld asztal körül csak két egyéniség tűnik fel egyszerű
150   XVIII|         egész teremben, mely mind a két párt embereit egyiránt magával
151   XVIII|            Tarnaváry úr most mind a két könyökével az asztalon van,
152   XVIII|             híres sicarius, a másik két fiatalember, kiknek egyikében
153   XVIII|         tartozik.~ ~– Nem tartozom. Két izromban lefizettem érte
154   XVIII|         itten!” – gondolá magában a két fiatalabb ember, s ahol
155   XVIII|             szavazatképes férfiúnak két pengő forint ígértetett
156   XVIII|            fel volt írva, melyről a két párt feleit meg lehete ismerni,
157   XVIII|          kellett résen lenni mind a két felekezetnél, hogy valamiképp
158   XVIII|     tekintetre meg bírja becsülni a két sereg számértékét, néhány
159   XVIII|          főispán udvarlásán, mind a két párt fő-fő vezetői, kik
160   XVIII|           falusi emberek előtt csak két óra járásnyira van az ebéd
161   XVIII|            kiabálni kezdett, mind a két párt elkezdte jelöltjeit
162   XVIII|       sütötték volna el a bombát, s két kezével int, hogy hallgassanak
163   XVIII|        tudta, s szépen megállt ott, két keze a botja végén. A Kőcserepy-párt
164      XX|            ott találják a lovászt a két paripával.~ ~– Hol van leányom? –
165     XXI|           sem ismer többé magára.~ ~Két napig azután egyébről sem
166     XXI|          éppen nem, hogy a megelőző két férfi mit fog beszélni;
167     XXI|           az, hogy az előttem szólt két úr szavai rendesen úgy összhangzanak
168     XXI|  összeköttetés csatolja egymáshoz a két urat a magánéletben, de
169     XXI|             megelőzni lehetséges.~ ~Két ifjú mágnás ült Rudolf mellett,
170     XXI|         Rudolf rögtön kocsijára ült két meghívott társával együtt,
171     XXI|             Alig távoztak el, midőn két új látogató jelent meg Dabroninál.
172     XXI|           egymás után mind a kettő, két lövésre két madarat.~ ~Újra
173     XXI|           mind a kettő, két lövésre két madarat.~ ~Újra csengettek
174     XXI|             Hat és nyolc között még két óra idő van, hétkor vagy
175     XXI|           elsápadt egyszerre mind a két férfi!~ ~Mint akit valami
176     XXI|        legelső ajtónyitásnál mind a két hölgy nyakában volt Rudolfnak.~ ~
177     XXI|       kellett kezdeni a sírást.~ ~A két férfi kénytelen volt még
178     XXI|             titeket iderendelt.~ ~A két hölgy végre maga is mulatságosnak
179     XXI|             kétfelől karjára fűzé a két hölgyet, s készakarva kerülőt
180     XXI|            bontsd fel és olvasd el; két levél van abban, az egyiket
181     XXI|            halállal hitelesített. E két irat meg fogja veled tudatni,
182     XXI|             emlékeinkre gondolsz, e két irat megnyugtatja lelkedet,
183     XXI|           meg az Istent!…~ ~Hanem a két gyermek úgy zokog.~ ~Hát
184     XXI|          Egyszerre lecsúszik mind a két gyöngéden szorító kéz, s
185     XXI|        cselédek, jön az orvos is. A két hölgyet el kell távolítani
186     XXI|             után; gondolá, még ráér két óráig maradni; elvégezni
187     XXI|          élni és mozogni látszik; a két csuklója szabadon mozog,
188     XXI|       voltak azok kezében addig. Jó két acélkard, háromujjnyi széles,
189     XXI|             tekintetbe venni, midőn két oly vívó áll szemközt, kik
190     XXI|            megrendül belé.~ ~Mind a két vívó állásba teszi magát;
191     XXI|            segédek félrevonultak. A két kard egymáson fekszik. A
192     XXI|            kard egymáson fekszik. A két vívó szemei egymást keresik,
193     XXI|             éles kard behatott!~ ~A két segéd iszonyodva takarja
194    XXII|           az, miszerint az emberben két egészen különböző lény dolgozik:
195    XXII|           hogy mondhatni: „Mindenki két különböző embert foglal
196    XXII|            embere. A szív és az ész két különböző ember…”~ ~A két
197    XXII|           két különböző ember…”~ ~A két férfi megdöbbenve bámult
198    XXII|     végeznem. Mert a szív és az ész két különböző ember.~ ~Azzal
199   XXIII|           rajta más ember: ni; ez a két leány legízesebb falatját
200   XXIII|           járni? Miért imádkozhatik két ilyen gyermek?” Mi tudtuk,
201   XXIII|          elvette tőle az iratot, és két kezébe fogá.~ ~– Ez az én
202   XXIII|        partra hívhatja vissza a már két világ határán tétovázó lelket.~ ~
203   XXIII|          odafordult hozzá, és arcán két hajnal pírja derengett:
204   XXIII|             szemeit felemelé hozzá, két hófehér kezét összetevé
205    XXIV|             azon pillanatban mind a két férfi arca ellágyult, elérzékenyült.~ ~
206    XXIV|             temetve, ne legyen azon két helyet látogatni joga másnak,
207    XXIV|            minden ragyogványa olyan két bűbájos szem ragyogása mellett,
208     XXV|         olyan szerencsétlen ember a két fővárosban, aki eladta volna
209     XXV|           be a kúrának.~ ~Nemsokára két izmos fogdmeg állt be, azok
210     XXV|         kedves Maszlaczkym, az első két hét nemigen kellemetes,
211     XXV|          megértette eleitől végig a két úr közötti viszálkodás okát,
212    XXVI|           ködéből talán kitűnik még két félig elmosódott alak, kikre
213    XXVI|          emlékén. Lábai előtt terül két zajos város, lábai alatt
214    XXVI|               Ez volt a vége hazánk két legnagyobb fiának: Széchenyi
215    XXVI|             az utak benőve fűvel. A két fiatal szerető ott áll egymást
216  Vegszo|      előfordulnak, s napjainkban is két ily alapon indított per