Rész

  1       I|            fognál, szegény bohó!”~ ~Az pedig fárad, törekszik, szent
  2       I|                ház, és nem szakadt le, pedig volt mit viselnie örömének
  3      II|        összejárják a pompás termeket – pedig tán kesztyű sincs minden
  4      II|                tudott, a gazdag örökös pedig hozzáfogott pályája egyengetéséhez.~ ~
  5      II|       szavaival, édes tekintetével, mi pedig folytassuk körutunkat a
  6      II|           kaszinóból jön, a kaszinóban pedig nagy viták folynak már napok
  7      II|                jól tud lőni, vágni; én pedig jól tudom, hogy arra valók
  8      II|                kezdett.~ ~A főispán úr pedig a teremajtó felé sietett,
  9      II|       sugdosnak valamit egymás fülébe. Pedig bizony ez természetes és
 10      II|              eltűnt társnéját; Zoltánt pedig a nagyothalló asszonyság
 11      II|             pezsgőzhet.~ ~A két lyánka pedig, amint annyira elhaladt,
 12      II|              mindjárt ráismertem önre, pedig most egészen más öltözetben
 13      II|              látogatott meg bennünket, pedig sokszor itt vagyunk.~ ~–
 14      II|             rendesen utazunk, egyébkor pedig nagyon el vagyok foglalva.~ ~–
 15      II|          szántam azon szegény ifjakat, pedig nem is tudtam, hogy ön is
 16      II|         iparkodott mosolyogni. Magában pedig ezt gondolta: „Ez a Szentirmay
 17      II|                megalázta volna hozzám, pedig csak azért jött ide, hogy
 18      II|               egész társaságot, Zoltán pedig olyan jóízűen kacagott azokon,
 19      II|                Kőcserepy úr kéjlakában pedig érintetlen maradtak a zselék
 20     III|               meg egy köpönyeget, vagy pedig takarít nagy buzgósággal,
 21     III|             szereti a szépet.~ ~Ott ül pedig a megvetemedett székek egyikén
 22     III|                hagy semmit, hozzátenni pedig, ha akarna sem tudna.~ ~
 23     III|                elfütyöli, ha kívánják; pedig ez már csak régi anekdota.~ ~
 24     III|                urak ülnek körös-körül, pedig nincs a teremben senki más,
 25     III|                 mint fráter Bogozy, az pedig fel nem pillantana írásából
 26     III|            nagyságos úrnak.~ ~Minthogy pedig Bogozy éppen a sor közepén
 27     III|                cselekszi, a jurátusnak pedig nem kötelessége széket hordani
 28     III|       fogadásból képére mászik, azután pedig erős, durva kendővel megzsúrolja
 29     III|             pör alapját, mindenekelőtt pedig megengedi kedves nagyságod,
 30     III|        életében dicséretre méltók, sem pedig anekdoták gyűjteményének
 31     III|       méltóságos úrnak hínak. Abellino pedig magánkívül volt örömében.~ ~–
 32     III|              már régen kimondtam, ahol pedig tollal kell harcolni, ott
 33     III|              ezt akarom elérni.~ ~– Én pedig éppen ezt akarom kikerülni.
 34     III|              öl, akiket nem szeret, én pedig úgy cselekszem, mint filozóf
 35     III|            felelem, hogy „nem”; azután pedig az ebben foglaltatott szarkazmusra
 36     III|             nemigen törődik velök. Ami pedig a kisasszony nőül vételét
 37     III|            adósságok mennyisége légió; pedig míg azok törlesztve nincsenek,
 38     III|              behajtani, a másik felére pedig rárótta egy részét azon
 39      IV|             lett volna a szóvivő, most pedig hallgatnia kell; lelke előtt
 40      IV|               mennének egész éjfélig – pedig csak maga járt-kelt ott
 41      IV|              az Urat!”~ ~A fiskális úr pedig még azon este levelet írt
 42       V|               el nem törli onnan, vagy pedig viseli örökké; annak csak
 43       V|                 Eveline igent mondott. Pedig férje gazdagabb sem volt,
 44       V|            elkapni a szó végét.~ ~– Én pedig ellenkezőleg azt állítom,
 45       V|            házias szendeségnek.~ ~– Én pedig mondhatom, hogy annál nagyobb
 46       V|        formáljon. Tudja, ön ügyvéd, én pedig ítélőbíró; bármily egyenes
 47      VI|                a nádgunyhó, átellenben pedig, alkalmasint ott a szép
 48      VI|         mocsári szalonkák után. Nyáron pedig, amikor a rekkenő meleg
 49      VI|             lehetett e bajon segíteni, pedig állítottak fel jégtörőket
 50      VI|   gyermektársaknak, akik őt szerették. Pedig ki ne szerette volna!~ ~
 51     VII|                most egy szem elmaradt. Pedig egy szem híjával lebomlik
 52     VII|              Hozzá sem nyúlt senki, én pedig csak nyomtatást tudok olvasni.~ ~
 53    VIII|                a folyosót. A szobákban pedig minden azon módon maradt,
 54    VIII|            vállára nyugtatja, másikkal pedig ír lassan, meggondolva.~ ~„
 55    VIII|              akkor már én nő voltam, ő pedig, férj. Én a legboldogtalanabb
 56    VIII|             ellened és az Isten ellen; pedig kéjjel, gyönyörrel gondoltam
 57      IX|                látták a jó kis bácsit, pedig azok azt hitték, hogy cseresnyeszüretre
 58      IX|              kicsikéje piros arcairól, pedig annak még megvolt az a boldog
 59      IX|          jártak fel hozzá, a gyermekek pedig éppen külön emeletben laktak,
 60      IX|            verte a tenyerében, végtére pedig olyat ütött öklével az asztalra,
 61      IX|          nevettek volna rajta; másszor pedig azért, mivel ez a fajtája
 62      IX|            orral, mint egy gabnahajóé, pedig azt nem ezúttal kapta, magával
 63      IX|       tolvajszemeivel, a folyosó végén pedig szert tett rá, hogy a nevelőné
 64       X|               félhet senki semmitől.~ ~Pedig Tarnaváry úr maga sem ezen,
 65       X|        Tarnaváry úr maga sem ezen, sem pedig a másvilágon semmitől nem
 66       X|                mivolta, szemközt nézve pedig igen elevenen emlékeztet
 67       X|               látszanék ki valami. Ezt pedig ki tudhatja előre?~ ~– Én
 68       X|             nagy sietve. Maszlaczky úr pedig csendesen fütyörészve köté
 69       X|         kisasszonya táncol ott benn.~ ~Pedig nem szórakozottság az, hanem
 70       X|                mindenféle perekkel, mi pedig majd megpukkadtunk kacagva.~ ~
 71       X|         bizonyítá, hogy ő sem találja, pedig már kereste is, mert vele
 72       X|           szólt közbe a septemvir.~ ~– Pedig a halogatás veszéllyel járt,
 73       X| szétbomladozott hajfürteit. Báró Berzy pedig a kártyázóasztalra téve
 74       X|            mint távozunk tőle. A kanóc pedig egyre sziporkázott.~ ~A
 75       X|          Tercsa és Julcsa kisasszonyok pedig ott a háta mögött állván,
 76       X|             gondolatra nem jött senki, pedig nagyon egyszerű volt.~ ~–
 77       X|                konyhákon túl semmit.~ ~Pedig az borzasztó jelenség volt
 78       X|       kimozdulhatást.~ ~Amely arányban pedig Maszlaczky úr átázott lábai
 79       X|                 aggodalmai növekedését pedig mértanilag kiszámíthatá
 80       X|        húszasomat!~ ~Az egész összeget pedig papírba takarták, lepecsételték
 81       X|            járműveikkel, a számítóbbak pedig várnak még, hadd legyen
 82       X|           hálákat adott, a révészeknek pedig tíz forint borravalót, midőn
 83       X|          lehetett használni, másodszor pedig ő is a somogyi kanásszal
 84       X|        átemelte a koldusnőt. – Zekédet pedig erre a koldusnőre adtad.
 85       X|             akartok engem veszteni, én pedig megszabadítlak benneteket”!
 86       X|            magára fogja vonni, Eveline pedig mint filozóf nő, igen helyesen
 87       X|                bajokkal küzdött, azóta pedig soha a feje sem fájt. Mert
 88       X|             történhetett, az elmaradás pedig könnyen kellemetlen súrlódásokra
 89       X|         vaknövelde zeneprofesszorának, pedig az csak hegedülni tud, azt
 90       X|              szavát hallhassa.~ ~Vilma pedig mosolyogva cirógatá a gyermeket,
 91       X|               vagy olyan jó?~ ~A leány pedig odafenn erőtlenül rogyott
 92       X|            lépni sem tudok.~ ~Nem volt pedig sok idő a tanakodásra.~ ~–
 93       X|            utca közepére lódult. A ház pedig, mintha ez egyetlen emberi
 94       X|            menekülésök az ő menekvése. Pedig e férfi talán ez órában
 95       X|             tesz. Himpellérek azok, ti pedig jó vitézek vagytok, kard
 96       X|             boldogabb jövők reménye.~ ~Pedig az nem tünemény. A bájos,
 97     XII|              annál több etcetera; hogy pedig a törvénytelen összevonások
 98     XII|            jurátusom lenni; az ifjú úr pedig feltette magában, hogy ő
 99     XII|              olyan jól emlékezel róla, pedig milyen galibába hozott tégedet.
100     XII|              eclatanter megnyerhetnéd, pedig Kőcserepy erősen üti a vasat;
101     XII|         ellenfeleid kezébe kerülnének, pedig én is körül vagyok véve
102     XII|                levelet írjam. Tudhatod pedig, hogy mennyire nem kenyerem
103     XII|                szöktetett el, Abellino pedig háromféle adósok börtönét
104     XII|                nem akartam megtanulni, pedig most a kisujjamban van a
105     XII|          tudják, mi fán terem a könyv; pedig az egyik kamasz már tizenegy
106     XII|             érhető kellemetlenségekhez pedig már hozzászoktatá magát
107     XII|            ember, mint a fügelevél, mi pedig egyik toronyból nem látjuk
108     XII|             szegények vagyunk odahaza, pedig milyen gazdagok lehetnénk.~ ~
109     XII|           csónakon vitetem át magamat! Pedig irtózom a víztől, és nem
110    XIII|             életnedvet; ezek a pirosak pedig friss, új, eleven vért hoznak
111    XIII|             magában az ügyész, fejével pedig ráhagyta a mondást.)~ ~Abellino
112    XIII|       ráismertem önre, amint belépett, pedig máskor húsz lépésről meg
113    XIII|               vele, a szép kis Katinka pedig már régen el volna nála
114    XIII|            vagyok, doktor Mauz.~ ~– Én pedig a nagyságos úr családi ügyésze
115    XIII|            ismétlé doktor Mauz.~ ~– Én pedig nem engedem meg – kiálta
116    XIII|    meggyógyulni a paradicsomba.~ ~– Ha pedig én ott hagyom a pert a levata
117    XIII|          diplomatikus orvos vagyok, ön pedig egy simplex pervesztő.~ ~–
118    XIII|                csak borbély!~ ~– Az úr pedig tyúkprókátor!~ ~A két diplomata
119    XIII|                Tyúkprókátor!~ ~– Az úr pedig egy méregkeverő!~ ~– William!
120    XIII|                már a kezét, Maszlaczky pedig sietett azt megragadni és
121    XIII|           földi életét, a doktor úrnak pedig arra, hogy állandó páciensének
122     XIV|              nem ér rá mulatni, főurak pedig csak nagy gyéren laknak
123     XIV|               év alatt. Tarnavárynénak pedig tetszett az, hogy a jelen
124     XIV|            mindannyiszor mosolyog.~ ~– Pedig én nem ismerem.~ ~– De valahol
125     XIV|              elfeledett neki köszönni; pedig fogadni lehetne, hogy ő
126     XIV|                 ki köszönt neki. Vilma pedig rászegzi nagy, sötét szemeit,
127     XIV|              És ő nem ismert volna rá, pedig mindennap gondolt reá; elment
128     XIV|               régi eszménykép iránt.~ ~Pedig a lyánka is megismerte őt!
129     XIV|                 ő az én gavallérom, én pedig az övé. Tudja: ő kisasszony,
130     XIV|                Tudja: ő kisasszony, én pedig özvegyasszony vagyok, akármelyikünket
131     XIV|           szenvedő örök küszködésén.~ ~Pedig ő sokat látott és gondolt
132     XIV|            különösségei közé sorozták; pedig az nagyon fölfogható volt;
133     XIV|             hegyeig vörös lett, azután pedig majdhogy ríva nem fakadt.
134     XIV|            úton-módon jutott hozzá; ha pedig rendes életű ember adta
135     XIV|                úrnak. Maszlaczky úrnak pedig feltűnt a dolog.~ ~Bogozyn
136     XIV|          szakadást sem foldoztatta be, pedig másutt is kopott volt már
137     XIV|             mert nem volt mit ennem. Ő pedig ismer még a nagy árvízből,
138     XIV|         felveszi a levátát. A többiről pedig, ami előadja magát, mind
139     XIV|             irodájokban van. Az iratot pedig egyenesen állította maga
140     XIV|               be, ugrott fel helyéről. Pedig várt reá.~ ~– Ki az?~ ~Legalázatosabb
141     XIV|                tréfált a nagyságos úr? Pedig bizony isten, ez sok. Ennyit
142     XIV|           adjátok elő, hadd lássam”!~ ~Pedig még volt. Következének a
143     XIV|             gyalog akarok kimenni.~ ~– Pedig egészségesebb a lovaglás –
144      XV|                oly kevés eszközöm van, pedig, mint mondják, atyám roppant
145      XV|             mert még éveim hiányzanak, pedig tudom, érzem, hogy sokat,
146      XV|       tehetetlen, kimerült; Maszlaczky pedig egy helóta, aki gyávaságával
147     XVI|           kívül eső aktus, az utóbbiak pedig ismerik az innen származható
148     XVI|           biztatást; mondhatnékja volt pedig, hogy inkább tegye az ő
149     XVI|               őrködni tartozik.~ ~– Én pedig házi és családi orvosa,
150     XVI|          letekergette a sált nyakáról, pedig senki sem kérte rá.~ ~A
151     XVI|           süllyeszté, sovány könyökeit pedig sovány térdeire szegezte,
152     XVI|               nagyságod azokkal?~ ~Óh, pedig Abellino szívének ezek voltak
153     XVI|         avantgarde-ot, a kapun kijutva pedig hátul hagyta fedezetnek.~ ~
154     XVI|             alatt van.~ ~Az a darab fa pedig odafenn feküdt csendesen,
155    XVII|     hitelessége felől; egyebekre nézve pedig ajánlja mind a kettőjöknek
156   XVIII|           történhető veszedelmek ellen pedig elhozá magával fráter Bogozyt,
157   XVIII|              öreg nábob kedvenc agarai pedig rég megtértek már az ő apáikhoz,
158   XVIII|              alá s fel sétálva, azután pedig egy Hugo Grotiust szemelt
159   XVIII|            túrós csuszát, az inasoknak pedig parancsolja meg, hogy csak
160   XVIII|            urat, mért nem vette át? Az pedig holnap reggelig vissza nem
161   XVIII|                 hát kenyeret!~ ~Bogozy pedig majd szétpattant nevetésvágy
162   XVIII|            szégyen, milyen gyalázat!~ ~Pedig azt a nagyságos asszony
163   XVIII|             idekölcsönözte.~ ~Varga úr pedig gondolta magában a sok magasztalás
164   XVIII|              asszonyságok, mindannyian pedig, éspedig több ízben ismételve
165   XVIII|           szívéből örömmel mosolyog.~ ~Pedig bizony mondom, nagyságos
166   XVIII|           személyesen elbúcsúzott, őrá pedig rá sem nézett.~ ~Ez kétségbeejtő.~ ~
167   XVIII|          asszony, ha arra fordul, maga pedig szépen neutrális térre vonult
168   XVIII|             eltávozott.~ ~A tanácsosnő pedig sírt haragjában és szégyenében
169   XVIII|             befogva, ő még ott maradt. Pedig már Vilma kisasszony is
170   XVIII|                szobájába lépett.~ ~Ott pedig várt rá Eveline levele.~ ~
171   XVIII|         legerősebb pajzsa, Y. megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb
172   XVIII|              együtt az óráink!” – vagy pedig: „Jobban felhúzza az óráit
173   XVIII|               azt akarja”, – továbbá: „Pedig tudhatná a nagyságos tanácsos
174   XVIII|            ketten ne beszéljenek, maga pedig beburkolózott asztrakános
175   XVIII|      felelevenítse, és ellenfeleit is, pedig azok nem is óhajtották.~ ~
176   XVIII|         legénnyé nőtt már fel, a másik pedig valami provinciális celebritás,
177   XVIII|           lármára s gyilkos kiabálásra pedig felriadt az udvari cselédség,
178   XVIII|         anekdotát mondani róla.~ ~Most pedig igen boldognak érzené magát,
179   XVIII|        lennének.~ ~Kőcserepy embereibe pedig még hat órakor sem lehetett
180   XVIII|               arcaikon; maga a főispán pedig pamlagán ült, s valami hosszúkásan
181   XVIII|              már részeg, ittas csapat. Pedig bizonyára azóta egy csepp
182   XVIII|              mintha semmit sem értene, pedig olyan közel jártak az orrához
183   XVIII|              harapás kenyeret sem, sem pedig uraskodni oda még be nem
184     XIX|               mind elmaradtak onnan.~ ~Pedig kár volt nekik ez órában
185     XIX|                mélységébe takarni; ami pedig Kőcserepy híveit illeti,
186      XX|            marad fel a neve.~ ~Amarról pedig éneket készítnek, még az
187     XXI|        elvesztenének egy kanál vízben; pedig tudhatják hol lakom, nem
188     XXI|                a hozzám intézett szót. Pedig engemet nem mártott az édesanyám
189     XXI|                megvitatandó tárgy, azt pedig éppen nem, hogy a megelőző
190     XXI|               szavazva.~ ~Dabroni arca pedig a siker dicsőségétől ragyogott,
191     XXI|              azt kinyitotta.~ ~Dabroni pedig ugrált és fütyölt örömében,
192     XXI|             megdöbbentek volna, azután pedig jókedvvel siettek egymást
193     XXI|               megbosszullak!”, a másik pedig gondolá: „Kedves gyermek,
194     XXI|          Rudolfot a további beszédben, pedig csak lassan, suttogva szólt.
195     XXI|            leány, Flórát átkarolva; az pedig hidegen, aléltan rogyik
196    XXII|                befalazott szobáktól.~ ~Pedig hát – én istenem – mi volt
197    XXII|            gondosan titkoltak előle.~ ~Pedig a betegnek mindig azon jár
198   XXIII|     megkülönböztethető. Hintógördülés. Pedig a tiszttartó könnyű szekéren
199   XXIII|             ment sürgetős levelével. Ő pedig rögtön sietett át Kárpátfalvára,
200   XXIII|            bánattal mondá:~ ~– Teneked pedig és édesanyámnak hagyom drága
201   XXIII|            vissza fog ide költözni, mi pedig elmegyünk innen haza, budai
202    XXIV|                megjő az új borra avagy pedig karácsonyi disznótorra; –
203     XXV|         sorsaik, a rosszak, a ravaszok pedig megbuktak, elpusztultak,
204     XXV|           ilyenkor: „Szegény emberek”, pedig nem igaz, nem sajnálja őket,
205     XXV|       eresztette le a kalapját előtte, pedig annak is alig volt már karimája,
206     XXV|             Maszlaczky urat, Abellinót pedig a zuhany alá vitték, s addig
207     XXV|                ki fogja tenni.”~ ~Vagy pedig:~ ~„Báró Kárpáthy Béla úr,
208     XXV|            irtóztató uzsorára. Azoknak pedig úgy kell, minek mennek hozzá.
209    XXVI|                tud kicsiny lenni.~ ~Ti pedig, Kárpáthy Abellinók, Berzy
210    XXVI|               egyik a másikat követve. Pedig bizonyára senki sem átkozta