Rész

  1      II|      guardiát, s még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem magával
  2      II|    Kőcserepy Dániel úr, vagy mint ő maga szokta írni nevét: Keőcherepy
  3      II|          akará buktatni az elsőt, ő maga kívánt helyébe ülni; mindkettő
  4      II|       egyenesen gyöngéjének, mert ő maga büszkeségét helyezi abban.
  5      II|       ugyanazon kifejezés, melyet ő maga kíván annak adni, nagy,
  6      II|       kellemes társalgó, minthogy ő maga keveset szól, hanem enged
  7      II|            a báró igen ügyesen, s ő maga visszafordult a tanácsosnéhoz,
  8      II|            Nemde, nagysád?”, mintha maga sem bíznék egészen abban,
  9      II|          mernék, hogy Szentirmay úr maga is itt fog lenni ez estén
 10      II|              s kardját lecsörrentve maga elé, ott állt meg, ahol
 11      II|           készületű ünnepély elől ő maga is átjön Pestről a tanácsos
 12      II|  megfoghatatlan marad, hogy amire ő maga annyi szenvedéllyel biztatott,
 13      II|    toborzott másokat, onnan éppen ő maga maradjon el.~ ~Kőcserepy
 14      II|             csak egyetlen redő vont maga után nyomot, középen a két
 15      II|            a tengeren. Hallom, hogy maga igen derék fiú.~ ~Zoltán
 16      II|     széttekinte utánok, megpillantá maga előtt Tarnaváry jurátusát.~ ~
 17      II|        termekben ölik az időt, s ki maga pirulni kénytelen az uraságok
 18      II|        modorban Zoltán, ki különben maga volt a jóság, türelem és
 19      II|           mozdulni, nem hagyni nőni maga körül a füvet, a nemértés
 20      II|     lehetett olvasni, hogy Rudolfot maga iránt bizonyos tekintetek
 21      II|         hanem azonnal. A befogásnál maga is segítsen neki, hogy hamarább
 22      II|   lehetetlenné vált, miután ő saját maga ajánlotta a lehető legnagyobb
 23      II|           saját vezetékét, s Zoltán maga segíté felülni az ifjút,
 24      II|           Kovács még az úton kapta, maga sürgetett legjobban mindenkit,
 25     III|           ügyfelek prókátorait; még maga az alpörös személy, Kárpáthy
 26     III|      tartani, hogy családot hagyjon maga után. Azonban az évek haladtak,
 27     III|          bosszújára örököst hagyjon maga után. Ez világos. És éppen
 28     III|         annál valószínűbb legyen. Ő maga ekkor már hetvenesztendős
 29     III|    bevégeztéig még a költségeket is maga kénytelen fedezni, amint
 30     III|        házasságtöréssel.~ ~Abellino maga is összeborzadt e szavakra.~ ~–
 31     III|            pont, egy adat tízet húz maga után. A grófnak vannak ellenségei,
 32     III|              Abellino a szobát érzé maga körül forogni e szavakra.~ ~–
 33     III|          pipára gyújtott, s füstölt maga körül, mintha méheket irtana,
 34     III|        többé, hogy utódokat hagyjon maga után.~ ~– Kérem!~ ~– Úgy,
 35     III| unokaöcsémhez, megkérem szépen, s ő maga jószántából adni fog ennyit.~ ~–
 36     III|          zsíros szagú atyafit hívja maga elé, felcsapta a kalapját,
 37     III|           bosszúsan távozott, vágva maga után az ajtót, hogy az öreg
 38      IV|         tudósítások titkaival vonva maga után a tudni vágyókat.~ ~
 39      IV|         következni, ismerte ő már a maga emberét. Az ügyvédnek szükséges
 40      IV|          egész éjfélig – pedig csak maga járt-kelt ott Maszlaczky
 41      IV|            az előszobáig kikísérje; maga is kitalál az ajtón.~ ~Ez
 42       V|        összeköttetésre, ő egyenesen maga adott elényt (aquit) arra,
 43       V|            a hölgyi türelemnek.~ ~Ő maga is elismeré, hogy ez nem
 44       V|       érezzen. Tökéletesen sikerült maga előtt felfoghatóvá tenni,
 45       V|             ítélőbírót látott volna maga előtt, midőn anyját látta.
 46       V|             követ el, amelyet még ő maga sem ismer, talán nem is
 47       V|             gyermek fölébredt. Akit maga előtt látott, az nem volt
 48       V|       indulópontjától, hogy Eveline maga sem ismerte ki belőle többé
 49       V|             fájdalom – később saját maga által megsemmisíttetett.~ ~
 50       V|            a húrokból, mert Eveline maga sohasem bírt hajlammal a
 51       V|          ülteté Maszlaczkyt, letéve maga mellé a könyvet, melyet
 52       V| magasztalásokat inkább leánya, mint maga számára fogadta el.~ ~–
 53       V|       férfivá neveli a világ, saját maga, a nőt szülői, nevelői,
 54       V|             helyet csinált férjének maga mellett a pamlagon, s kézcsókjára
 55      VI|      lebotoltak a rőzse kedvéért.~ ~Maga az urasági kastély jó távol
 56      VI|      paplakok, iskola, miket a főúr maga építtetett, s gondjával
 57      VI|        idősek, mint ő; két jávort ő maga ültetett a kert egyik dombja
 58      VI|                Mint hétéves gyermek maga köré gyűjté a magánál nagyobb
 59     VII|          Tele minden szív nemcsak a maga örömével, hanem még a máséval
 60     VII|             melynek kezdő lapjára ő maga rajzolt egy gyöngéd kézzel
 61     VII|           alatt, írt össze számára; maga hozta volna el, ha ágyban
 62     VII|            az ő hosszas elmaradása. Maga Flóra sem bírta magának
 63     VII|            maradt volna el.~ ~Flóra maga is nyugtalan kezde lenni,
 64     VII|            diákul.~ ~– Az szép; hát maga kicsodas? Hajdú?~ ~– A méltóságos
 65     VII|            az előszobába, s bezárta maga után az ajtót. Példáját
 66     VII|           elsötétült arccal tekinte maga elé.~ ~– Olvasta valaki
 67    VIII| keresztülmenni.~ ~Zoltán zúgni érzé maga körül a világot. Tán nem
 68    VIII|            az ajtón, s azt becsukta maga után, nehány pillanatra
 69    VIII|            önkénytelen megállt ott; maga sem tudá, mi történik vele.
 70    VIII|           szakítani, vérnyomot hagy maga után a seb.~ ~E néhány pillanata
 71    VIII|           azt, míg valaki eljött. Ő maga készakarva távolította el
 72    VIII|     gyertyát Zoltánnak adá, másikat maga fogta kezébe, azzal előre
 73    VIII|          Komoly borzalommal tekinte maga mellé. Azt hitte képzelni,
 74    VIII|        hallotta őt keservesen sírni maga előtt… És most ismét ugyanazon
 75    VIII|        összehajtogatta, s fölemelve maga elé, mintha mondaná valakinek: „
 76    VIII|             gyertyával az arcképet. Maga a kép, e holt festmény,
 77      IX|             egy igen természetes és maga rendén következő eseményről,
 78      IX|            paripázó szélúrfit, mint maga. Még megüt a guta. Ha olyan
 79      IX|             oly keményen dorgál, ki maga vörösre kigyulladt arccal
 80       X|      semmitől.~ ~Pedig Tarnaváry úr maga sem ezen, sem pedig a másvilágon
 81       X|        lehetőségét higgye, amitől ő maga úgy rettegett, s Zoltán
 82       X|           egy legénynek, tíz forint maga a csónak. Az ember kockáztat
 83       X|             lehet Zoltán? – aggódék maga a háziasszonyság is. – Egész
 84       X|            processzust!~ ~Tarnaváry maga legkevésbé sem aggódott.
 85       X|            nehezen halló úrnőnek, s maga a táncterembe engedé magát
 86       X|            tartsák magukat távol, ő maga azonban lován maradt, távcsövével
 87       X|            kezdte érni a víz. Ekkor maga az őrnagy ugrott le lováról,
 88       X|          kiszabadítaniok, az őrnagy maga kétszer esett bele veszélyesen
 89       X|     barátunk nagymamája odahúzta őt maga mellé, helyet készítve számára
 90       X|           zsineget teremtett elő, ő maga rendezé, ő maga célzott,
 91       X|    teremtett elő, ő maga rendezé, ő maga célzott, nehogy félremenjen
 92       X|            süvöltött egy ölnyire, a maga után vont zsineget közibénk
 93       X|      kétfelé csapta a jeges árvizet maga körül, oly iszonytató fényt
 94       X|     kinek-kinek el levén rendelve a maga helye, s elkezdik a levesen,
 95       X|          grandieuse lehet.~ ~Matild maga biztatá, hogy csak menjen,
 96       X|      biztatá, hogy csak menjen, s ő maga a nyitott erkélyablakon
 97       X|      lehetett kinyitni. A házigazda maga zárta be azokat, s a kulcsokat
 98       X|       ragadá meg az ifjú kezét, s – maga sem tudta, hogyan történt –
 99       X|           Maszlaczkynak gázolni, de maga a ház, melyben az érdemes
100       X|     embereinek, hogy siessenek.~ ~Ő maga nem mert nekik parancsolni,
101       X|          deszkán.~ ~Erre Trommel úr maga is hozzáfogott a készüléshez;
102       X|        jobban tudja az úr, csinálja maga!~ ~Maszlaczky úr nem tudta
103       X|          mondásra a bankadó letette maga elé a kártyát, és figyelni
104       X|         hanem felvivé a padlásra, s maga a nőttön növő vízben elfutott,
105       X|            a képzelet dús fiatalság maga előtt látni, hogy fordítanák
106       X|         száraz helyet, melyen állt, maga egy lépcsővel alább hágott
107       X|    gyorsaságával futott fel. Miklós maga tartotta a lábtó alját,
108       X|           minden olyan fehér.~ ~Még maga a szenvedő lyánka is, aki
109       X|            tiltott eszmékre, hisz ő maga sem ismer semmit, nem hízelghet
110       X|    nagyanyja volna annak.~ ~Éjszaka maga mellett hálatta, imádkoztatá,
111       X|           bánik gyermekével; reggel maga öltözteté fel, s egész nap
112       X|            szemeit, akkor odaülteté maga mellé Lizát, és meséltetett
113       X|            világot, s iparkodik azt maga elé állítani, egyes felfogásokból,
114       X|       közösen uralkodnak – teremtve maga elé; s képtelen történeteket
115       X|             a folytonos rázkódástól maga a falióra is megállt, s
116       X|          szorítá magához. Valóban ő maga is azt hitte, hogy úgy lesz.
117       X|          hajóját. Mint az őrszellem maga, jár ő a legveszélyesebb
118      XI|         boldogítani kellett; csak ő maga nem lett boldog, csak ő
119      XI|             nem lett boldog, csak ő maga hullott szét a nagy munkában.
120     XII|               Amit tett Kovács, azt maga jószántából tette. Én bizony
121     XII|          elég nem szép tőle, hogy ő maga nem tudósított semmiről,
122     XII|    gőzhajóra, ha mindjárt Széchenyi maga volna is a kormányos, s
123     XII|           meg indigót főzni, otthon maga befesti az apja szűrét kékre,
124    XIII|          sikerült a másik pártnak a maga részére hódítani; mennyi
125    XIII|  kellemetlenségtől megmentse. Még ő maga tréfát csinálna belőle,
126    XIII|         ajtón, melyet a fiskális úr maga után nyitva hagyott. Kövér,
127    XIII|         szót.~ ~Maszlaczky becsapta maga után az ajtót, s a lépcsőkön
128     XIV|         leány most is oly halovány. Maga a tanácsos hátul jön, karjára
129     XIV|            végig az előcsarnokon; ő maga sem tudta, hogyan történt,
130     XIV|            szebb, mint képzeletében maga elé bírta hozni. Már nem
131     XIV|          mindent megmond. Hol vette maga azt a sok aranyat?~ ~Bogozy
132     XIV|       szobájába távozott az ügyvéd, maga után csapva az ajtót, s
133     XIV|           pedig egyenesen állította maga elé, ezáltal a betűk hátrafelé
134     XIV|          Bár tessék felbontani!~ ~Ő maga akarta meggyőzni az ifjút
135     XIV|          írt betűt betű után, ahogy maga előtt látta, s ha készen
136     XIV|      megelőző terem ajtaját bezárta maga után, senki sem háboríthatá,
137     XIV|           voltak; mind a három alak maga világítja magát, mert napvilág
138     XIV|        ismerni annak íróját, mintha maga előtt látná őt, ahogy él,
139     XIV|          iránt ennyi szeretetért. Ő maga is észrevette azt, hogy
140     XIV|             rendetlen úton, egyszer maga is észrevevé, hogy már nagyon
141      XV|       kényszeríté, hogy üljön le. Ő maga állva maradt, hogy járkálhasson;
142      XV|            volna, ha Abellino saját maga száz zaklató hitelező vigasztalására
143     XVI|           annyival inkább, hogy még maga a gondnok, Tarnaváry is
144     XVI|         feküdt csendesen, mereven a maga kínlódási helyén. Hogy őneki
145    XVII|       egészséggel az új birtokos. Ő maga azon bérelt szekéren utazik
146   XVIII|            mindegy; szegény ember a maga bajáról szokott beszélni,
147   XVIII|     megérkezte előtt, jöttem előre. Maga a statutio a birtokos jelenlétében,
148   XVIII|           előre, öregecském; menjen maga előre, nyissa fel az ajtókat,
149   XVIII|          ilyen dolgokat megtűrhetne maga körül. A bútorok legalábbis
150   XVIII|         Minden osztálynak meglesz a maga felügyelője, egy főpincemester
151   XVIII|             hogy menjen Pál után, ő maga hátul maradt, még Tamást
152   XVIII|   kísértetektől, de hiszi őket. Hát maga, kedves öregecském, fél-e
153   XVIII|       találta a tiszttartó lakását. Maga a tiszt nem volt otthon,
154   XVIII|             ebédje és vacsorája, ki maga is megvallá, hogy deákkora
155   XVIII|             elhozatja a pusztáról a maga szakácsnéját, süttet, főzet
156   XVIII|           olyanokat mondott, amiket maga sem értett, a statutiónál
157   XVIII|          ízletes volt, a tanácsosnő maga is megjelent az asztalnál,
158   XVIII|         gazdag ifjú volt, aki, mert maga gazdag volt, jót tett a
159   XVIII|             a teát majd elkészíti ő maga.~ ~– Sohse fáradjon azzal
160   XVIII|            asszony, ha arra fordul, maga pedig szépen neutrális térre
161   XVIII|            s nem volt ott más, mint maga a tanácsos.~ ~Ez is olyan
162   XVIII|        nagybátyjával, sőt még a per maga is elenyészett, és arra
163   XVIII|            visszafordul, őket látja maga előtt, jó angyalait, a szelíd,
164   XVIII|         szegény szavakban, miként ő maga.~ ~Végre odalép hozzá a
165   XVIII|    egyszerre ketten ne beszéljenek, maga pedig beburkolózott asztrakános
166   XVIII|            vallani felőle; művész a maga szakmájában. Tud sírni,
167   XVIII|            az utolsó szavait igazán maga sem értette a szónok. „Ki
168   XVIII|           olyan jó nemesember, mint maga a főispán, s olyan joga
169   XVIII|      bebizonyítani.~ ~Ekkor Dabroni maga lépett közbe türelmetlenül:~ ~–
170   XVIII|      spádéikkal, hogy mire hazaért, maga sem ismert magára, egyik
171   XVIII| lehetetlennek tarták a győzelmet, s maga Tarnaváry, azt gyanítva,
172   XVIII|             Az alázatosan folyamodó maga is ebből a vármegyéből való,
173   XVIII|           cafrangjait, mint mondák, maga a nagyságos asszony hímezte.
174   XVIII|              s mindkettő megtette a maga hatását.~ ~Kokánfalván is
175   XVIII|         dalolta összevissza ki-ki a maga nótáját, s valahányszor
176   XVIII|           voná hízelgő kíséretét. Ő maga is kíváncsi volt a harcmezőt,
177   XVIII|           visszabocsátá híveihez, s maga a főispán látogatására ment.~ ~
178   XVIII|             kifejezésével arcaikon; maga a főispán pedig pamlagán
179   XVIII|           támadt volna, ha hirtelen maga Szentirmay és Kárpáthy meg
180   XVIII|         túlkiabálta Tarnaváry, hogy maga nem hallotta, mit beszél.
181   XVIII|           pillanatban jött Bogozy a maga kokánfalvi híveivel. Mintegy
182   XVIII|       szalag volt kalpagjára tűzve, maga a tanácsosné kötötte azt
183   XVIII|      megindult ad audiendum verbum, maga előtt bocsátva hosszú bunkós
184   XVIII|         bízni! – szólt hetykén, s ő maga indult meg legelébb a szavazat
185   XVIII|         kérdezé Bogozy, megforgatva maga körül buzogányát, s kirohant
186     XIX|        legalább egyharmadát azoknak maga részére hódította úgy, hogy
187     XIX|             jobb oldalon kezdték.~ ~Maga a főispán is megrendítve
188     XIX|          volt neki meg nem vallania maga előtt, hogy kettő közől
189      XX|          együtt át nem fáradta, aki maga is részt nem vett azon általános
190      XX|            keressétek mindenfelé!~ ~Maga a nagyságos úr is fáklyával,
191     XXI|             fogja őt vagdalni, hogy maga sem ismer többé magára.~ ~
192     XXI|     iderendelt.~ ~A két hölgy végre maga is mulatságosnak találta
193     XXI|          házat.~ ~Hátha az üdvösség maga várna reá, nem hagyná-e
194     XXI|             beteg nem tűrhet senkit maga előtt, egyedül a vak leánykát.
195     XXI|             engedte az ádáz csapást maga előtt elsüvölteni; a kard
196   XXIII|          fejére visszaesett kő.~ ~Ő maga kínozta ez eszközeivel a
197   XXIII|          homlokát. Miután leültette maga mellé, s hideg sötét szemeivel
198   XXIII|        tudott hozzá sokáig. Az ifjú maga lépett hozzá közelebb, és
199   XXIII|           szenvedő embert ott látta maga előtt, nehány nap alatt
200    XXIV|            néha jártában, s elbámul maga elé. Mit bámulhat olyan
201    XXIV|             ott megállítá kocsiját, maga leszállt, bement a temetőbe,
202    XXIV|             nincs! – Ezt a rózsát ő maga ültette, alig három hete
203     XXV|            úgy kiszapulja önt, hogy maga sem ismer magára.~ ~Maszlaczky
204     XXV|             helye nem tudatik, vagy maga, vagy meghatalmazottja jelenjen
205    XXVI|      tulajdonosuk becsült.~ ~Később maga meglátogatta a helyet Zoltán.
206    XXVI|          meghalt tanácsos mindenütt maga előtt akarta őt látni.~ ~