Rész

  1       I   |       haladnak. Hagyjátok meg nekünk ezt az örömünket.~ ~A József-külvárosban,
  2      II   |          kérni, hogy megtekinthessék ezt a rendkívüli tüneményt,
  3      II   |             megnyitáson. De mi lelte ezt a Szentirmayt? Hát mit ért
  4      II   |             lovagol a hintó mellett. Ezt senki sem foghatja meg.
  5      II   |          ismét Pesten lehet teremni; ezt senki sem tartaná valószínűnek.
  6      II   |           megérti azt, s elhallgatná ezt a fiút napestig, ki oly
  7      II   |             félnék, hogy megenném.~ ~Ezt az elméncséget báró Berzytől
  8      II   |            mosolyogni. Magában pedig ezt gondolta: „Ez a Szentirmay
  9      II(2)|                                 Hogy ezt nemcsak báró Berzy mondja,
 10     III   |               Kedves királyi tábla”. Ezt, meglehet, hogy csak ráfogták.~ ~
 11     III   |              a diplomáért fizetni, s ezt az aranyat kapja vissza.~ ~
 12     III   |              nemkülönben annak, hogy ezt a szobát sohasem szokták
 13     III   |     nagyságos úrnak? Minek köszönjem ezt a szerencsét? Javul-e a
 14     III   |        meghökkent.~ ~– Hogyan értsem ezt?~ ~– Igen olyanformán, hogy
 15     III   |             a kínozást.~ ~– Valóban, ezt komolyan mondtam; ott állunk,
 16     III   |        tartom ezen pört, ember szeme ezt nem látja soha, kivéve a
 17     III   |       felelje azt kedves nagyságod: „Ezt már tudom, ezt már nem akarom
 18     III   |           nagyságod: „Ezt már tudom, ezt már nem akarom hallani”.
 19     III   |          nagyságodra volt szállandó. Ezt nagyságod már gyermekkorában
 20     III   |            ez úgy van, ahogy mondom, ezt a törvényszék előtt sem
 21     III   |            azonban eszébe vevé, hogy ezt Abellino nem fogja meghallani,
 22     III   |  Bizonyítványok vannak kezemben!~ ~S ezt mondva diadalmasan ütött
 23     III   |            annál a gondolatnál, hogy ezt az embert, ezt az örökké
 24     III   |     gondolatnál, hogy ezt az embert, ezt az örökké gyűlöletes embert
 25     III   |            félek. Párbajt nem vívok, ezt már régen kimondtam, ahol
 26     III   |              előidézve.~ ~– Én éppen ezt akarom elérni.~ ~– Én pedig
 27     III   |           elérni.~ ~– Én pedig éppen ezt akarom kikerülni. Kedves
 28     III   |         találok a fentebbi eszmében. Ezt csak kettőnk közt mondom.~ ~
 29     III   |             s több efféle. No, iszen ezt nem szükség magyarázni,
 30     III   |            perből.~ ~– De, mon Dieu! Ezt már tizenkilencedszer hallom.~ ~–
 31     III   |             S valószínűnek tartja ön ezt?~ ~A fiskális elébb egyet-kettőt
 32     III   |       ismerni. – Van szerencsém.~ ~– Ezt meg kell nagyságodnak nyerni
 33     III   |                 Fráter Bogozy, fogja ezt a nyalábot, vigye vissza
 34      IV   |     forintommal kedves – kedves izé (ezt a szót választá a „kedves
 35      IV   |       visszautasított. Óh, jól tudta ezt előre Maszlaczky úr, hogy
 36      IV   |              ülés előtt elküldé neki ezt a levelet Bogozytól, azon
 37       V   |         ellágyítja a lelket. Eveline ezt jól tudta, s e tekintetben
 38       V   |           barátom uram, hova gondol? Ezt én el nem fogadhatom. A
 39       V   |              efféle dolgokról tudni, ezt én igen helyesnek találom,
 40       V   |              legfeljebb közönyös, de ezt gyűlöli; valahányszor ezen
 41       V   |               De kérlek, ne éreztesd ezt vele. Ő titkolja e fájdalmát;
 42       V   |          Tapasztalni fogod, hogy én, ezt tudva, még jobban fogom
 43       V(1)|             új szót mertem csinálni, ezt a „komornok” helyett kívánom
 44     VII   |               hát mármost fogja kend ezt az írást; ez idézőlevél,
 45     VII   |        cselédnek, érvényesen adhatom ezt át.~ ~– De énnekem, úgy
 46     VII   |            megállj; vedd le te innen ezt az írást! No, ne félj, nem
 47     VII   |             találod, ott add át neki ezt a levelet! De siess nagyon!~ ~
 48     VII   |         megállíttatá kocsiját, amint ezt vágtatva közeledni látta.
 49     VII   |            Rudolf gróf házasságtörő. Ezt mondja a kétnyelvű rágalom,
 50     VII   |         nagyon, nagyon lelkére vette ezt a szót, s bár nem felelt
 51    VIII   |             többé semmi közöd.~ ~Óh, ezt nehéz, igen nehéz volt megígérni.~ ~–
 52      IX   |              a patvar vitte volna el ezt az egész Szentirmayval való
 53      IX   |           hogy jutott magának eszébe ezt ide írni? Ezt? Ezt a firkát!
 54      IX   |         magának eszébe ezt ide írni? Ezt? Ezt a firkát! Mi? Feleljen!~ ~
 55      IX   |            eszébe ezt ide írni? Ezt? Ezt a firkát! Mi? Feleljen!~ ~
 56      IX   |        kérdés, hanem hogy minek írta ezt a szamár verset az akció
 57       X   |             az elézúduló zaj itt éri ezt a másikat? Ah ez a félelmetes
 58       X   |           abból látszanék ki valami. Ezt pedig ki tudhatja előre?~ ~–
 59       X   |             utat veszteni előttük.~ ~Ezt az ötletet lehetetlen volt
 60       X   |       bizonyosan az lesz az akadály; ezt szét kell vettetni!” Figyelmesebben
 61       X   |            gondolat támadt fejemben, ezt Isten súgta nekem. A derék
 62       X   |             társaihoz.~ ~– Halljátok ezt? Öt pengőt; még talán azt
 63       X   |           képes kinyújtani.~ ~– Fogd ezt a csáklyát, és segíts! –
 64       X   |          ifjú szerencsétlenek között ezt a kislyánt. Nagyon megszánta,
 65       X   |      Olyankor mindig feje fájt, s ha ezt mondá, bizonyára halvány
 66       X   |            sohasem volt szokás lőni; ezt a mennydörgő, ablakrázkódtató
 67       X   |              hideglelős reszketéssel ezt súgta fülébe:~ ~– Óh, Zoltán,
 68       X   |               hogy ők megérdemlették ezt a címet: „A jók java.” Optimates.~ ~
 69       X   |            hát el fogod süllyeszteni ezt a várost? A vásártér közepén
 70       X   |              a kereskedőnek –, elébb ezt a nyomorultat szabadítom
 71       X   |              egy bűzös rakásban. Ah, ezt nem lehet kiállani. Inkább
 72      XI   |      Mindenki érzi, mindenki siratja ezt a keserű bánatot. Nincs
 73     XII   |           sem keresi őket. Rudolfnak ezt ki kellett kerülni. Családjának
 74     XII   |         veszek magamnak, hogy hozzád ezt a levelet írjam. Tudhatod
 75     XII   |              és nádi múzsáknak.~ ~Ha ezt az öreg nábob megtudná,
 76     XII   |              szerecsen fejedelemnek. Ezt legjobban megérdemelte volna!~ ~
 77     XII   |         kátrányon és szirupon kezdem ezt. Úgy nézz ezentúl a szemem
 78     XII   |           ült volna mellettem, amint ezt a sok furcsát behunyt szemmel
 79    XIII   |           sem kiáltotta oly hangosan ezt az éljent (tulajdonképpen
 80    XIII   |            fejem tetejére; látja itt ezt a sok apró, fehér szöszforma
 81    XIII   |           előtt.~ ~– Tovább, tovább, ezt már mind tudom.~ ~– Azt
 82    XIII   |             azért minekünk különösen ezt kell figyelemmel kísérnünk.
 83    XIII   |        követelem méltóságodtól, hogy ezt az embert bocsássa el rögtön
 84    XIII   |            úr, én praetendálom, hogy ezt a dominust dobassa ki innen,
 85    XIII   |  értetlensége meg nem öli.~ ~– Uram, ezt énnekem ne mondja, én diplomatikus
 86     XIV   |              Országgyűlés volt, mely ezt a tisztes hajdankori fővárosát
 87     XIV   |           miatt felgyújtják a delnők ezt a páholyt – szólt csintalanul
 88     XIV   |             Tökéletesen értem. Tehát ezt nem szabad senkinek megtudni.
 89     XIV   |           vén fiú markába.~ ~– Fogja ezt előre, ha meglesz, még tízennyit
 90     XIV   |           foldathatná be már egyszer ezt a lyukat itt az atilláján?~ ~–
 91     XIV   |            kincseért ki nem mondanám ezt a szót, hogy „valaki ellopta”.
 92     XIV   |    hallgatagsága példabeszéddé vált. Ezt öntől senki sem vitatja
 93     XIV   |             készen leszek a perrel – ezt súgta Bogozy egy napon Zoltán
 94     XIV   |            csak már megszolgálhatnám ezt a nagy szívességet; ha parancsolja
 95     XIV   |              fiatal gyermek vagy, ha ezt a pert elolvasod, öreg,
 96     XIV   |           nélkül. Ah, milyen jó volt ezt olvasni!~ ~És midőn az ő
 97     XIV   |               de annyit érzett, hogy ezt mind ő okozta, s hogy most
 98     XIV   |            kötelesség fekszik rajta: ezt mind jóvátenni.~ ~Valami
 99      XV   |               hogy el fogom veszteni ezt a pert, mihelyt ön ennek
100      XV   |          maradna.~ ~– Tudom, hogy ön ezt óhajtja, kedves Zoltán;
101      XV   |         Akkor ön engemet nem ért. Én ezt a pert meg akarom semmisítve
102      XV   |             hagyjuk el egy kis időre ezt a patetikus tért, s beszéljünk
103      XV   |             nincs gondolatomban.~ ~– Ezt köszönöm önnek – szólt az
104      XV   |          ügyvédje kezét.~ ~– Hogy ön ezt tenni foga, arról bizonyos
105      XV   |      tanácsos jó barátja, rábeszélte ezt a gyönge fejű embert, hogy
106      XV   |              elébb-utóbb.~ ~– Kérem, ezt ne tegye! Olyan ártatlan
107      XV   |            őrizze azokat, akik velem ezt cselekedték, hogy valaha
108      XV   |             el fogja is ön veszteni, ezt nem hagyom elrabolni öntől
109     XVI   |         rendelkezhessék. Könnyű volt ezt kitalálnia, miután tudta,
110     XVI   |         követ el, valóban remekel.~ ~Ezt Maszlaczky úr mondta.~ ~
111     XVI   |              én saját magam kiálltam ezt a kúrát, olyan vékonnyá
112     XVI   |              igen hízelgőnek találta ezt a biztatást; mondhatnékja
113     XVI   |         természetű ember volt, hanem ezt a tulajdonságát nem hordozta
114     XVI   |       nagykorúsági engedélyt kapott, ezt előre kellett volna önnek
115     XVI   |        nagyon jól tudta, hogy Kovács ezt nem mondhatja ki, de nem
116     XVI   |      őnagyságának, ön közbelép, hogy ezt meggátolja, mert jól tudja,
117     XVI   |          köszönheti, kompromittálni! Ezt én megérdemlettem, amiért
118    XVII   |            azért ne hagyja el örökre ezt a tájat, legalább néha őt
119    XVII   |               Varga uram nem találta ezt a tréfát valami elmésnek,
120   XVIII   |           van biztos őrizet alatt.~ ~Ezt hallva le mert szállni a
121   XVIII   |            jó Vargának keserves volt ezt hallani, aki jól tudta,
122   XVIII   |            nekem: ez is az övé volt, ezt is őtőle rabolták el; minden
123   XVIII   |           dolgot cselekedett, amidőn ezt a levelet megírta.~ ~Eveline
124   XVIII   |             hogy mi baja.~ ~– Nézzed ezt! Olvasd! – rebegé Eveline,
125   XVIII   |       Vilmára céloz minden szavával. Ezt ő jól tudta.~ ~Szépen összehajtá
126   XVIII   |                 Mivel érdemlettem én ezt? Mivel adtam én erre okot?~ ~
127   XVIII   |         tanúsított kegyekről beszél. Ezt magad szerezted magadnak.
128   XVIII   |      mondhatni! Mivel érdemlettem én ezt? Én? Én!~ ~A tanácsosnő
129   XVIII   |            amitől isten őrizzen meg, ezt a megvetést eléggé érthetőleg
130   XVIII   |              hátratette.~ ~– Olvassa ezt! Olvassa ezt! – lihegé Maszlaczky,
131   XVIII   |                 Olvassa ezt! Olvassa ezt! – lihegé Maszlaczky, nyújtogatva
132   XVIII   |    ötszázezer forintot fizesse ki.~ ~Ezt megírta még Poroszlóról
133   XVIII   |             hullani.~ ~Tán álmodja ő ezt a képet?~ ~Ekkor a gyönyörű,
134   XVIII   |               hogy tovább írjam róla ezt a történetet, ha azt felelte
135   XVIII   |            és aki együtt nem élte át ezt a korszakot, a jövő ivadék
136   XVIII   |             ahol csak szerét teheti, ezt az óratárlatot odavetett
137   XVIII   |            nagyságos tanácsos úr, ha ezt, meg azt akarja”, – továbbá: „
138   XVIII   |            azt látszik mondani: „Hát ezt miért nem dobják ki innen?”.~ ~
139   XVIII   |           volt, hogy azt megtanulta. Ezt a fáradságot senki sem volna
140   XVIII   |            volt rajta, mennyire unja ezt az egész előadást.~ ~A szerepek
141   XVIII   |          akar? Halljuk, halljuk! No, ezt meg kell hallgatni. Tarnaváry
142   XVIII   |            Mennyivel jobban értették ezt a másik párton; míg ezek
143   XVIII   |            talál. Vegye magához most ezt a kétezer pengőt; ne engedje,
144   XVIII   |          gondolt volna? Hogy lehetne ezt Bogozyról feltenni? Ez minden
145   XVIII   |        álláspont választásától függ, ezt tudja minden hadvezér, aki
146   XVIII   |             engedték az ellenpártnak ezt a mulatságot, kiknél kész
147   XVIII   |    köntösében belépett:~ ~– Hallja-e ezt az égzengést odakünn?~ ~
148   XVIII   |            bírt kipirulni, s magában ezt következteté: „Ez a gyermek
149   XVIII   |         tízszer, tizenkétszer leírta ezt a mondást: „Praesentes concludunt”.~ ~–
150   XVIII   |         meglátta:~ ~– Az én hősöm!~ ~Ezt a hős nevet meg kell érdemelni!
151   XVIII   |        tanácsot!~ ~Képzelhetni, hogy ezt a felvonást már nem nézték
152   XVIII   |             Úristen éltessen sokáig. Ezt cselekedtem, nagyságos uram.~ ~–
153   XVIII   |             magát, azon hittel, hogy ezt az embert most az igaz útra
154   XVIII   | deferenciával tevé töredelmes hangon ezt a végre tartogatott alázatos
155   XVIII   |         különböző úr foglalta el már ezt a vidéket, de nem fizetett
156      XX   |         lajstromozó betűk azok, de ő ezt olvassa belőlök: „Scart”.~ ~
157      XX   |          lassabban kellett beszélni. Ezt mégis suttogva kellett elmondani.~ ~–
158      XX   |              ragadtatni indulatától? Ezt kérdezi Dabroni. Óh, van,
159      XX   |            össze a levelet.~ ~– Vidd ezt Katinka kisasszonynak rögtön,
160      XX   |              s odaadá neki.~ ~– Fogd ezt jutalmul, és siess! Hozzám
161     XXI   |            Zavarom önöket talán?”.~ ~Ezt a szégyent nem lehetett
162     XXI   |             ő megtanítani becsületre ezt a mangeur des petits enfants-t,
163     XXI   |        mangeur des petits enfants-t, ezt a kisgyermek-nyeldesőt,
164     XXI   |              a kisgyermek-nyeldesőt, ezt a hetvenkedő Bramarbast!
165     XXI   |           java közől, s vagy leverni ezt a dühödt embert, vagy megmutatni
166     XXI   |                 Hisz ő is éppen csak ezt akarta.~ ~Az akkori politikai
167     XXI   |             Milyen gyönyörűség volna ezt a szép, ezt az imádott gyermeket,
168     XXI   |        gyönyörűség volna ezt a szép, ezt az imádott gyermeket, aki
169     XXI   |          tőled, azért, hogy utálnak. Ezt a hitedet egy kissé meg
170     XXI   |            Korán hajnalban.~ ~– Csak ezt nem tehetem. Hat órakor
171     XXI   |              találkozókra hívnak, ha ezt tudom, korbácsot hozok magammal
172     XXI   |         milyen tréfás dolog az, hogy ezt ők nem vették észre a nagy
173     XXI   |            nem – szólt Flóra –, nézd ezt a levelet!~ ~És azzal átadá
174     XXI   |         reggel tíz órakor! Elhozza-e ezt az órát az ő számára a holnap?~ ~ ~ ~
175     XXI   |            szerencsétlenség ölt meg, ezt mondd családomnak. Ezzel
176     XXI   |            emiatt kénytelen elhagyni ezt az országot, s te többet
177     XXI   |              akit ők üldöznek.~ ~Ah, ezt nem mondta meg soha a filozófia!~ ~
178    XXII   |            mert a betegség ragályos. Ezt a betegnek nem volt szabad
179    XXII   |             piros vére csordul.~ ~És ezt a tanácsosnak végig kelle
180    XXII   |         rázta fejét.~ ~– Nem hiszem, ezt csak úgy gondolták ki, hogy
181    XXII   |         gondolatja támadt ez órában. Ezt a gondolatot nem űzte el
182    XXII   |     gondolatot nem űzte el szívéből. Ezt menedékének tartá. Egészen
183    XXII   |                 Majd mindjárt. Elébb ezt a fejezetet be kell végeznem.
184   XXIII   |          kézzel, reszkető szívvel.~ ~Ezt elébb kellett volna tudni!~ ~
185   XXIII   |           Úgy tetszék előtte, mintha ezt a kedves, csengő, gyermeteg
186   XXIII   |        halnak meg az emberek? Óh, én ezt jobban tudom. Sokkal jobban
187   XXIII   |        Katinka számára; adjátok neki ezt a pénzt; viselje magát jól,
188   XXIII   |             És ha férjhez megy, adja ezt a gyűrűt annak, akit szeret:
189   XXIII   |            drága ékszereimet, hagyom ezt a pompás kastélyt, ezeket
190   XXIII   |           más mindenki csak bitorló. Ezt nekem szemembe mondá az
191   XXIII   |           oly igazán szívéből szánta ezt az embert, akit nehány nap
192   XXIII   |            nem tettem semmi rosszat? Ezt anyám is megengedte volna.~ ~
193   XXIII   |             jó atyám. Énértem tetted ezt. Óh, ha tudnád, milyen boldoggá
194   XXIII   |        Megmondtam, hogy ha meghalok, ezt a fekete gyűrűt, mely saját
195   XXIII   |            még boldogan.~ ~És amidőn ezt mondá neki, mindig erősebben
196    XXIV   |             Hugó esztétikai munkája, ezt kell olvasni Vilmának, ez
197    XXIV   |            egy embernek. Hogy ki az, ezt tudni fogja az ifjú Kárpáthy,
198    XXIV   |           élete, csak őneki nincs! – Ezt a rózsát ő maga ültette,
199    XXIV   |             Isten!~ ~Lám, megmondták ezt ők még akkor, midőn elvált
200     XXV   |   takargatott férfi elé.~ ~– Tetszik ezt látni. Ez méltóságod írása,
201     XXV   |             birtokát? Tanácsoltam én ezt méltóságodnak? Nem méltóságod
202     XXV   |            felment hatezer forintra; ezt azután kifizetteté neki
203     XXV   |           valami úton-módon előhozza ezt a tárgyat, Zoltán nem fog
204  Vegszo   |              ifjúnak –, ne szégyelld ezt a színt.”~ ~A pirulni tudás
205  Vegszo   |           kissé tovább időztem, mint ezt a felvett tárgy egysége
206  Vegszo   |            hagy az olvasó emlékében. Ezt a rokonszenvet én inkább