Rész

  1       I|      érdekelt ez akkor, és e kevesek mind úgy beillettek egy család
  2       I|          karzat véletlenül megtelik, mind rájok fog szakadni az egész
  3       I|             még hiányzik, majd az is mind megjön, költő és művész
  4       I|          házban megjelentek, olyanok mind, miként egy nagy család
  5      II|          volt három; Dániel udvarolt mind az ötnek. Mind a két alispán
  6      II|              udvarolt mind az ötnek. Mind a két alispán segíté emelkedni
  7      II|              s Kőcserepy megbuktatta mind a kettőt. Őt kandidálták
  8      II|         harmadiknak; azok kimaradtak mind a ketten, s ő lett az első
  9      II|           egyikét ő tartja Pesten.~ ~Mind e mendemondákhoz részünkről
 10      II|              keményebb kőre akadtak, mind a két oldalát vízmosás rongálta,
 11      II|            hogy amiket mondott, azok mind igazak, s tán felét szívesen
 12      II|        bajusza minden kenőcs mellett mind a kétfelől három-négy ágra
 13      II|          szemérmesnek lenni. A leány mind egyforma, csakhogy rátartja
 14      II|         meglátod, hogy egy óra alatt mind a két leánynak elcsavarom
 15      II|              De talán nem is igaz az mind.~ ~– Igaz biz az – szólt
 16      II|       Kicsoda az? – kérdék egyszerre mind a körülállók.~ ~– Ki az,
 17      II|    kisasszonyok mulattatására, miket mind báró Berzytől gazdálkodott
 18     III|         ideje óta a jurátusokról, az mind a jámbor Bogozyra vitetődik
 19     III|       tintafeccs ott körül a padlón, mind az ő sokévi fáradságának
 20     III|   pasztellrajzok és sziluettek; ezek mind évről évre válogatott imádottai
 21     III|            kerülgetett, s kik azután mind máshoz mentek nőül, s azóta
 22     III|          máshoz mentek nőül, s azóta mind családos anyák, boldog nők
 23     III|             fiaik születtek, de azok mind nem oly kicsapongó életmódot
 24     III|         szeretetének nyilatkozványai mind megannyi tanúbizonyságok,
 25     III|           sértett hivatalnokai, azok mind sietendnek, ki bosszúból,
 26     III|              kedves nagyságos úr. Ez mind a dolog érdemére tartozik.
 27     III|     beszélőre. Oly borzasztó volt az mind, amiket ez mondott, hogy
 28     III|             kedves nagyságos úr, ami mind ez ideig gátolta előrehaladásunkat,
 29     III|      indifferens vagyok, én gyűlölöm mind valamennyit; énrajtam egyik
 30      IV|           előre páholyt is foglaltam mind a három estére. Ah, ha félholt
 31      IV|   díszajándék s több efféle, melynek mind akadt külön pártolója. Maszlaczky
 32      IV|         megfizeti ekkor meg ekkor.~ ~Mind hasztalan. Mindenkitől pénzt
 33      IV|               de ígérte, hogy azokat mind engedelmesen el fogja hagyni;
 34      IV|             fiskális úr egyedül volt mind a három szobában. És az
 35      IV|           mégis úgy tetszett, mintha mind a három szobába számtalan
 36      IV|           csomóban, valamennyi ördög mind felébredt benne ezen lágy
 37       V|               E gyöngéd jelenet után mind a két férfi félrefordult
 38       V|            viseltetem.~ ~E szavaknál mind a két kezét megfogja a tanácsosnak
 39       V|       szobájába.~ ~A figyelmes delnő mind e percig azon gondolatok
 40       V|                Kőcserepy urat azután mind a kettő megbízottjává teszi;
 41       V|             tanácsos úr meghallgatja mind a kettőt, s egyiknek segít
 42      VI|             egy-egy diverziót; de az mind semmit sem használt.~ ~A
 43     VII| Szentirmaynénak, két fiú, két leány. Mind a négy úgy szerette Zoltánt,
 44     VII|         Születése napján a gyermekek mind megajándékozák valami apró
 45     VII|               Gyámatyja műve volt az mind, azért örömmel fogadta azt,
 46     VII|    tisztviselők üdvözlő küldöttségei mind eltávoztak már; a család
 47     VII|        mellett, egészen elkomorodott mind a két gyermek, valami olyan
 48     VII|             nélkül úgy elszomorodott mind a kettő, egyik sem tudta,
 49     VII|        tündér emberekről; el-elakadt mind a kettő száján a szó, egy-egy
 50     VII|          elhalmozva. Hogy azt Rudolf mind nem láthatja!~ ~Az eső korán
 51    VIII|         Látszik is a bútorokon, hogy mind összerepedeznek, s az ablakok
 52    VIII|       felnyílt, s csendesen beléptek mind a ketten, ismét betéve azt
 53    VIII|     kilehelte.~ ~A bútorok, asztalok mind finom porral voltak belepve,
 54    VIII|          fájdalmát az utódokra is!~ ~Mind a két kép a reá feltekintőre
 55    VIII|               ami benne van, mert az mind drága emlék. Ne szégyeneld
 56      IX|      nevelőkkel és jurátusokkal, kik mind egy kategóriába számíttattak.~ ~
 57      IX|           mégsem lesz egyik is jobb. Mind rossz a gyermek, én is az
 58      IX|          tizenkét jurátus, e percben mind úgy lehúzta a fejét az írásába,
 59      IX|         ijedtében valamennyi jurátus mind „s”-et írt a félrecsúszott
 60       X|            jóval, hogy a jövevénynek mind az öt érzéke kifárad, ha
 61       X|           költészet az, amit leírok. Mind, mind, az utolsó tényig,
 62       X|     költészet az, amit leírok. Mind, mind, az utolsó tényig, szomorú,
 63       X|              egész felső vidéket már mind vizeibe fullasztá, s Esztergomtul
 64       X|              egyszerre elértettek, s mind a csónakba ugráltak velem
 65       X|          jutni, mert az asszonyságok mind körülfogták az elbeszélő
 66       X|            villák, kések és tányérok mind egy halomban; ki-ki vesz
 67       X|              szellőtől, minélfogva ő mind a kettőt meglopta, ahol
 68       X|             felejté; cselédek, urak, mind lefutottak az udvarra, a
 69       X|            előtt állt már. A többiek mind néhány órával későbbre rendelék
 70       X|         futottak az emberek között – mind onnan, arrafelé egy sem.~ ~
 71       X|               senki sem volt bennök, mind elfutottak onnan.~ ~A távolban
 72       X|              nagy levéltárszekrények mind úgy dübörögtek, mintha a
 73       X|               actorok és incattusok, mind lábaikkal rugdalnák e szomorú
 74       X|           futnak ki a nagy épületből mind az emberek, aki benne laknak,
 75       X|               mikor a jó emberek már mind a vízben lubickoltak.~ ~–
 76       X|        paripáján. Az éles jégdarabok mind kivérzék már lova szügyét,
 77       X|           vagy szótlanul ott vesztek mind.~ ~A paripa rémülten hánykódott
 78       X|         csillagaival, amik őrá nézve mind nem léteznek.~ ~Egykor a
 79       X|           erdőre fejszével, de a fák mind elmentek már előle. Amint
 80       X|          pénzt ajándékba kaptam, azt mind abba szoktam rakni. Ez a
 81       X|            az egész épületben; de az mind oly közel hangzott, mintha
 82       X|          fejére fekteté, s karjával, mind a két karjával odaszorítá
 83       X|           hadd vesszek el; jobb lesz mind a kettőnkre nézve.~ ~Az
 84       X|         épület, s a hullám összecsap mind a kettő fölött. A kereskedő
 85       X|          ismert hölgyek laktak. Azok mind künn ültek az ablakban,
 86       X|       fáklyákkal.~ ~Az evezőlegények mind fényes, ezüst vállszalagos
 87       X|              jeles ifjak. Valamennyi mind közellát, s szerencsétlenségre
 88       X|              reájok, a Kúria teremei mind tömve vannak szép hölgyfélével,
 89      XI|       elválasztani, egy koporsó kell mind a kettőnek; romokkal fedve
 90      XI|       pompája, a szegény szegénysége mind egy sorsra jutott; nyomor
 91      XI|    visszafelé haladt, és ami élt, az mind nem születetté lőn.~ ~Az
 92     XII|         ábrándok után vezető hajlam, mind ezek a legszebb díszei egy
 93     XII|             a nagy méltóságos rendek mind tanulnak – ki szőni, ki
 94     XII|           történtek a fiúval, az még mind tréfa volt. Eddig csak versben
 95    XIII|              úr.)~ ~– Még a hajam is mind újra kinő. Nézzen csak ide
 96    XIII|           szöszforma szálakat? Ebből mind haj lesz. Szép fekete bodor
 97    XIII|              Tovább, tovább, ezt már mind tudom.~ ~– Azt is tudja
 98    XIII|       visszatérnének, ki merre jött, mind a kettő derült orcával sietett
 99     XIV|             zárva volt paloták kapui mind kinyitva, azokon fényes
100     XIV|             hogy a jelen volt delnők mind oly kíváncsian nézik a vele
101     XIV|            mosolyogva felé, s azután mind a két delnőnek suttogva
102     XIV|              nézzen kegyed oda, mert mind a hárman ide néznek. Két
103     XIV|           engedni, hogy igen szépek. Mind igen szépek. Sokszor elgondolkozom
104     XIV|              az őszinte gyermek volt mind a kettő, akinek egymás előtt
105     XIV|     hajlamait, mert tudja, hogy azok mind osztva vannak. Katinka elmondta,
106     XIV|               ő is, s a kisgyermekek mind. Hogy várták vissza. Tulajdonképpen
107     XIV|        mentséget, mint utánajárni.~ ~Mind a két hölgy megmagyarázta
108     XIV|             kilencet, ne hagyja nála mind a tízet, mert ő még ma mind
109     XIV|          mind a tízet, mert ő még ma mind elkölti, amúgy meg majd
110     XIV|           csak megette a dinnyemagot mind egy lábig.~ ~Arannyal fizetni
111     XIV|             a perköltségi pénztárét, mind. Ön fizesse a frátereket
112     XIV|            pedig, ami előadja magát, mind pontos naplót fog vezetni,
113     XIV|             hozzá; no?~ ~Bogozy csak mind azt gondolta magában, hogy
114     XIV|           lábát az ajtón, a fráterek mind abbanhagyták az írást, Bogozyra
115     XIV|             az úrfiakat egytül-egyig mind a földhez verte, kit az
116     XIV|    hatalmasabb, erősebb férfialak, s mind a hárman beszélnének hozzá
117     XIV|             igen vigasztalók voltak; mind a három alak maga világítja
118     XIV|       Emlékezni azokra nem lehet, de mind olyan jó, olyan érzékeny
119     XIV|             feküsznek egymás mellett mind a ketten. Ámde a fényes
120     XIV|              az meg fog felelni majd mind a hármokért. Óh, bizonyára
121     XIV|              milyen szomorúnak látta mind a kettőt.~ ~Még nem tudta,
122     XIV|              annyit érzett, hogy ezt mind ő okozta, s hogy most egy
123     XIV|        kötelesség fekszik rajta: ezt mind jóvátenni.~ ~Valami homályos
124     XIV|                 Egyszerre előtte áll mind a két város, ahogy könnyű
125      XV|          megkezdeni –, és nekem arra mind oly kevés eszközöm van,
126      XV|            mással tartozom, amit még mind le fogok neki fizetni.~ ~–
127     XVI|           hallgatni, ahogy beszél.~ ~Mind a két férfi közelebb lépett
128     XVI|          Lehet! Szabad! – kiáltottak mind a hárman.~ ~Jól sejtették.
129     XVI|             azt szerette volna, hogy mind a hárman tiszteletteljesen
130     XVI|             a jelen levő három férfi mind némává ijedt, s a jámbor
131     XVI|              azt azon az egy ablakon mind kihajigálja.~ ~Abellino
132     XVI|          ember vissza talál jönni, s mind rendre gyilkolhat bennünket.
133    XVII|             megjelenése föleleveníté mind a kettőt, Zoltán eléje ment,
134    XVII|        egyebekre nézve pedig ajánlja mind a kettőjöknek legszívélyesebb
135   XVIII|            felelet nélkül, s kitárta mind a két szárnyajtót a jövevény
136   XVIII|              Zoltán egykori cselédei mind próbált, hűséges emberek
137   XVIII|         valamennyi órát a kastélyban mind összehasonlított a magáéval;
138   XVIII|          tekervényes útjai kavicsán. Mind ketten két évvel idősebbek
139   XVIII|     beszélhetnél vele olyasmit, amin mind a hárman kacaghatnánk. Miért
140   XVIII|          csináljon neki írótollat, s mind a kettő által titokban a
141   XVIII|         székek s asztalok a szobában mind táncra kerekedtek, s forognak
142   XVIII|           Tamást és a porköpönyeget, mind a hármat saját sorsukra
143   XVIII|         homlokát; e szorítás, e csók mind valóság, mind nem álom.~ ~–
144   XVIII|       szorítás, e csók mind valóság, mind nem álom.~ ~– Te nem akartál
145   XVIII|            kezét, összeölelte azokat mind, mind, akiket úgy szeretett;
146   XVIII|             összeölelte azokat mind, mind, akiket úgy szeretett; s
147   XVIII|             véleményen vannak felőle mind a ketten.~ ~Nekünk elég
148   XVIII|             óra van foglalva, melyek mind fel vannak húzva, járnak,
149   XVIII|           halmot és kettős keresztet mind ő viselné! Könyörög ellenfeleinek,
150   XVIII|         nevezetes férfiak, kik őneki mind személyes barátai voltak.
151   XVIII|              az egész teremben, mely mind a két párt embereit egyiránt
152   XVIII|         hallgatni. Tarnaváry úr most mind a két könyökével az asztalon
153   XVIII|    Szentirmayt és Zoltánt, hogy azok mind a ketten el akarják árulni
154   XVIII|            mert hírhedett veszekedők mind; azok szoktak legtöbb széket,
155   XVIII| kortesvezetőknek kellett résen lenni mind a két felekezetnél, hogy
156   XVIII|           három órakor hajnalban már mind talpon voltak, s végezve
157   XVIII|     tanyáikról, hogy az ivóedényeket mind összetörték, amikor azután
158   XVIII|         megölelte leányát, s elvárta mind a kettőtől, hogy őt nézni
159   XVIII|         voltak a főispán udvarlásán, mind a két párt fő-fő vezetői,
160   XVIII|     egymásnak alkalmatlanok lenni, s mind a ketten a főispánnak.~ ~
161   XVIII|           hangosan kiabálni kezdett, mind a két párt elkezdte jelöltjeit
162   XVIII|            erőszakosan elnyomott vér mind a fejének rohant; egy perc
163   XVIII|               Üsd, vágd!” míg amazok mind ki voltak az utcára terelve. –
164   XVIII|         dugva.~ ~A többi atyafiak is mind sallangos, kackiás vitézek,
165   XVIII|            érdemelni! A szép hölgyek mind őreá néznek. Egyedül ő mentheti
166   XVIII|         voltak. A tarka tollas tábor mind künn szaladgált az utcán,
167   XVIII|          tüzes sárkánnyal volna tele mind az egész ház, vajh nem mennék-e
168   XVIII|         volna.~ ~Ez a szép szónoklat mind lehallatszott az udvarra;
169   XVIII|   előidézését megengedni.~ ~– Önöket mind meggyilkolják odakünn! –
170   XVIII|             szépen bevárta őket, míg mind elvégzék a szavazást, s
171     XIX|          voltak látogatva, a hölgyek mind elmaradtak onnan.~ ~Pedig
172     XIX|              Azért e választás ellen mind magam, mind jelölttársam
173     XIX|          választás ellen mind magam, mind jelölttársam nevében ünnepélyesen
174      XX|             ablakból is utána néznek mind a ketten.~ ~Hisz csak ez
175      XX|          otthon, add a grófnénak; ha mind távol vannak, mondjad, hogy
176     XXI|      bajnokaitok! Ilyenek vagytok ti mind! Vitézkedtek nyelvvel, szóval,
177     XXI|         jönni!~ ~Szívesen ígérkezett mind a kettő.~ ~Amint az ülésnek
178     XXI|            órai határidőben.~ ~Tehát mind a kettőt egymás után!~ ~
179     XXI|              jókedvében; egymás után mind a kettő, két lövésre két
180     XXI|            kedélyes iparkodott lenni mind a kettő. Karon fogták egymást,
181     XXI|        belépnek, egyszerre megdöbben mind a kettő.~ ~Az előszobában
182     XXI|              Hogy elsápadt egyszerre mind a két férfi!~ ~Mint akit
183     XXI|              A legelső ajtónyitásnál mind a két hölgy nyakában volt
184     XXI|      nyakában volt Rudolfnak.~ ~Sírt mind a kettő, szótlanul, keservesen.~ ~–
185     XXI|         voltak a haldokló ágya előtt mind a hárman.~ ~Rudolf már nem
186     XXI|           azokat, úgy szorítja össze mind a kettőt.~ ~A másik kezével
187     XXI|      halavány.~ ~Egyszerre lecsúszik mind a két gyöngéden szorító
188     XXI|           izmok, mily szilárd termet mind a kettő. Dabroni meztelen
189     XXI|             épület megrendül belé.~ ~Mind a két vívó állásba teszi
190    XXII|        hárman tudták még, és azok is mind meghaltak. Mindig kérdeztétek
191   XXIII|     ünnepélyek alkalmával kaptam azt mind, s félreraktam mind az én
192   XXIII|              azt mind, s félreraktam mind az én kis leánykám számára,
193   XXIII|       azokból semmit is, mert én azt mind igen komolyan mondom, s
194   XXIII|          birtokot, gyönyörű kerteket mind, mind az egész szép világot!
195   XXIII|              gyönyörű kerteket mind, mind az egész szép világot! Milyen
196    XXIV|      udvarról, a hátralevő bútorokat mind szekerekre szállítják, az
197    XXIV|            haza…”~ ~Az eddigi szavak mind igen hivatalos hangon és
198    XXIV|            Tarnaváry sem szólt hozzá mind ez ideig, s iparkodott nem
199    XXIV|           kezét, és azon pillanatban mind a két férfi arca ellágyult,
200     XXV|              akkor megetetett velem, mind most izzad ki rajtam. Óh,
201     XXV|         kivetni a nyakából, s azokat mind méltóságodra hárítani vissza.~ ~
202    XXVI|              átölelve; olyan szomorú mind a kettő – és mégis olyan
203  Vegszo|           Amik ott fel vannak hozva, mind históriai emlékek, s alig