Rész

  1       I|        összejöttek megünnepelni egy igen egyszerű kis házuk felépítésének
  2      II|    fiatalúrnak.~ ~Azóta a szerencse igen felvitte a derék úr dolgát,
  3      II|            megérkezünk, már akkorra igen szép számú társaságot találunk
  4      II|         érdekelnek valakit, azokról igen helyes fogalmakat szerezhet
  5      II|             az ötven évet, hanem az igen ügyesen szerkezett gesztenyeszín
  6      II|           kelepcébe jutott lovag, s igen ügyesen martalékul vetett
  7      II|             csak mondani kell neki; igen kellemes társalgó, minthogy
  8      II|            cserélte ki magát a báró igen ügyesen, s ő maga visszafordult
  9      II|        olvasni, aki már beletanult, igen helyesen okoskodván, hogy
 10      II|            olvasni; viseletében sem igen szokott figyelmes lenni,
 11      II|         tengeren. Hallom, hogy maga igen derék fiú.~ ~Zoltán azzal
 12      II|             tanított engem?~ ~– Óh, igen, igen – monda az ifjú –,
 13      II|       tanított engem?~ ~– Óh, igen, igen – monda az ifjú –, de az
 14      II|          királyi táblai jegyző?~ ~– Igen. Méltóságos Tarnaváry főispán
 15      II|            reájok, az mutatja, hogy igen mélyen kellett azoknak gyökeret
 16      II|        iránt. A libériás Adonisznak igen sok és igen különös híre
 17      II|     libériás Adonisznak igen sok és igen különös híre járt azon szédelgős
 18      II|          mikre a fiatal joggyakorló igen közönséges feleleteket adhatott.~ ~–
 19      II|             foglalva.~ ~– A főispán igen sok munkával terheli joggyakorlóit.~ ~–
 20      II|       előkelők termeiben. A báró úr igen jó táncos volt, a keringőt
 21      II|             tartja. Mik lehetnek ez igen erős kötelékek, mikkel a
 22      II|             e szép ötletét.~ ~– Sőt igen.~ ~E szóra a tanácsos úr
 23      II|             sokat ült lovon, nem is igen ügyesen tudott vele bánni.
 24      II|              kérdé Vilma, és Zoltán igen megzavarodott, midőn odatekintve
 25     III|             valamivel kedvesebb, de igen kevéssel, egy pohár víznél,
 26     III|       belevert írótollakkal, melyek igen szépen cikcákosra vannak
 27     III|           az eléje rakott iratokat. Igen szépen ír, és hibát nem
 28     III|             az egyik szemöldökét, s igen száraz hangon válaszolt:~ ~–
 29     III|              Hogyan értsem ezt?~ ~– Igen olyanformán, hogy a pörünket
 30     III|            azt poros voltánál fogva igen alkalmasnak találta.~ ~Maszlaczky
 31     III|           elverte kedves nagyságod, igen természetes óhajtással fordult
 32     III|          mégsem maradhat titok.~ ~– Igen. Átlátandja kedves nagysád,
 33     III|          számításom dugába dőlt egy igen egyszerű körülmény miatt:
 34     III|        önmagában.~ ~– Ez ideig csak igen általános pontok felett
 35     III|       Ellenben ezeket a szarvasokat igen jól tudják sütni. Csak az
 36     III|              A becsületes férfiúnak igen jó életműszerei lehettek.
 37     III|           ön erre komolyan?~ ~– Sőt igen helyesnek találom azt, mert
 38     III|         Nagyon sokat. Az ránk nézve igen fontos és sarkalatos körülmény,
 39     III|          Abellino nem tartott olyan igen jónak.~ ~Néhány perc múlva
 40      IV|        pénzét. A legtöbbek előtt ez igen természetes tüneménynek
 41      IV|            kedves nagyságodnak?~ ~– Igen; menjünk innen a kapu alól,
 42      IV|         mert itt szélhuzam jár. Egy igen sürgős kérésem volna kedves
 43      IV|             volt, hogy pénzt kérjen igen kockáztatott sikerrel.~ ~–
 44      IV|         tanácsos megnyerése, ki egy igen nemeskeblű férfiú, aki magáért
 45       V|       Kőcserepy tanácsosnőt a világ igen magas szellemi tekintélynek
 46       V|           őt senki panaszkodni, sőt igen boldognak állítá magát.
 47       V|         iránt érez, hanem becsülés, igen mélyen gyökerezett becsülés.~ ~
 48       V|    fiatalabb volt, mint jelenleg és igen szép férfi.~ ~Eveline egyszerű
 49       V|            élete folyamát tekintve, igen nagy eszű és igen szeretetreméltó
 50       V|         tekintve, igen nagy eszű és igen szeretetreméltó férfinak
 51       V|         annak lépcsőin. E tisztelet igen szép fénybe állítja Kőcserepy
 52       V|          látogatja meg.~ ~És mindez igen bölcsen, filozófi következetességgel
 53       V|    kezdődnek beszélgetések így:~ ~– Igen sajnálom, hogy Vilma kisasszonyt
 54       V|            helyzet ünnepélyességét, igen érzékeny és megragadó jelenet
 55       V|          kellene szabnunk; különben igen határozatlan reményeket
 56       V|             dolgokról tudni, ezt én igen helyesnek találom, s e részben
 57       V|          volt nálad Maszlaczky?~ ~– Igen.~ ~– S nem gondolod, hogy
 58      VI|             szárazföldek sem voltak igen boldog állapotban; a legjobb
 59    VIII|          eddig tegezni szokott.~ ~– Igen, kedves Zoltán, míg ön gyermek
 60    VIII|             közöd.~ ~Óh, ezt nehéz, igen nehéz volt megígérni.~ ~–
 61    VIII|             minthogy azon keresztül igen erősen ki volt téve a kastély
 62    VIII|            gondolunk most. Jól van, igen jól van. Zoltán úrfi már
 63    VIII|            sokat fog arra gondolni. Igen jól van, hogy ő azt meglássa.~ ~
 64    VIII|             felelettel, hogy hiszen igen közömbös dolgok lehetnek
 65      IX|       Zoltán elutazásáról, mint egy igen természetes és maga rendén
 66      IX|     férjétől szökött meg, és azután igen sok kalandja volt a világban;
 67      IX|             a mama szobájáig, és ez igen célszerű volt. Valóban arról
 68      IX|        Tarnaváry főispán úr?”, s az igen jó elméncségnek tartá azt
 69       X|           szegény köznépet, sőt még igen célszerű és megnyugtató,
 70       X|        Éppen készül ő is. E percben igen érdekes helyzetben találjuk.
 71       X|       mivolta, szemközt nézve pedig igen elevenen emlékeztet arra
 72       X|             a borotváját, s aközben igen csendes hangon kérdezé a
 73       X|            dereglyéi?~ ~– Vannak. – Igen. – Vannak – felelt az érdemes
 74       X|       felelni.~ ~– Hány?~ ~– Kettő. Igen. Kettő. (Mégis könnyebben
 75       X|        Trommel uram, kedves, én egy igen hasznos vállalatot tudnék
 76       X|            még magasabb is lesz. Én igen jó vállalatnak tartom, amit
 77       X|             Talán nem beteg?~ ~– De igen. Gyöngélkedik – sóhajta
 78       X|           Azért honn maradt.~ ~– Az igen különös – szólt bele a hétszemélynökné –,
 79       X|             nem sejt, nem észlel, ő igen közönséges eszmetehetségű
 80       X|             barátunk.~ ~– Óh, az is igen jeles tréfa volt. Egy vén
 81       X|       vendégeit váratja magára.~ ~– Igen sajnálom, de vendégeim voltak
 82       X|     fiatalember állt körüle, kiknek igen jó bátor arcaik voltak;
 83       X|     valószínűtlennek. A fiatalember igen eleven képzelődéssel látszik
 84       X|         tánc most újul még csak fel igen jókedvvel. Zoltánnal mindenki
 85       X|         miknek szerencsétlenségükre igen szilárd alkotásuk volt,
 86       X|   Hallatszanak-e emberhangok?~ ~Óh, igen, az ablakokból, a háztetőkről,
 87       X|             semmit, a Kőcserepy-ház igen szilárdul van építve, nem
 88       X|          nyomorultnak.~ ~– Jó lesz, igen jó lesz! Helyesen van –
 89       X|         után következett. Bogozynak igen könnyen ment ez a munka;
 90       X|     gyakorolva, s hasonló esetekben igen hirtelen elhatározottsággal
 91       X|      Eveline pedig mint filozóf nő, igen helyesen okoskodék, hogy
 92       X|             állították, hogy mindez igen természetes, és nem kell
 93       X|         csak hegedülni tud, azt sem igen nagyon, míg Vilma úgy zongoráz,
 94       X|              nem ijeszté meg, de az igen, hogy meglepetik.~ ~Alig
 95       X|        ismét fehér, mint a halál.~ ~Igen, ha a halál angyala jelent
 96       X|             valami álomjáró.~ ~„Óh, igen, hiszen e leány beteg” –
 97       X|   reáboruljon? Átölelje nyakát? Óh, igen; reáborult, arcát fejére
 98       X|  nagyszerűségét élvezhette volna, s igen könyörgött nemes barátainak,
 99       X|    fiatalembert pillantának meg, ki igen sajátszerű munkával volt
100     XII|  mindannyiszor. Ez holmi jurátustól igen szép buzgalom, ki négy sorral
101     XII|    mulasztott el neki egynehányszor igen meleg férfias szavakkal
102     XII|        Látni való, hogy ilyenformán igen sok betűt megtakaríthat
103     XII|            a per különben rád nézve igen jól áll, ha nem restellenéd
104     XII|              azt nem értettem, mert igen cifra, hanem a Kovácséiból
105    XIII|          zsemlye állott, láthatólag igen száraz, és egy marok öregre
106    XIII|       amilyen volt ifjabb koromban; igen szép hajam volt, az egész
107    XIII|           jött, járt Amerikában is, igen mívelt ifjúvá képezte magát,
108     XIV|         Országgyűlésen kívül bizony igen csendes külseje a derék
109     XIV|             Kivétel nélkül mindenki igen szépen énekelt, zongorázott
110     XIV|       beszélgetést folytatni valami igen közönyös tárgy felett, melyet
111     XIV|            kell nekik engedni, hogy igen szépek. Mind igen szépek.
112     XIV|              hogy igen szépek. Mind igen szépek. Sokszor elgondolkozom
113     XIV|         magáévá tenni. Óh, sokszor, igen sokszor fog ő Szenczyékhez
114     XIV|          fontosságú állomásra nézve igen természetesen a legtöbben
115     XIV|            a legtöbben vágyódtak az igen tisztelt ügyvédi karból,
116     XIV|            írásait, s mindannyiszor igen zavarodottnak látszék.~ ~
117     XIV|        minden percben kiveheti.~ ~– Igen, barátom, de azt akarom
118     XIV|             beszélnének hozzá szép, igen szép szavakat, amikből csak
119     XIV|        annyi marad a lélekben, hogy igen vigasztalók voltak; mind
120      XV|           engedélyt eszközölni?~ ~– Igen, igen, azt akarom. Meg akarom
121      XV|     engedélyt eszközölni?~ ~– Igen, igen, azt akarom. Meg akarom
122      XV|           tudom, érzem, hogy sokat, igen sokat tudnék használni azzal
123      XV|           nem lehetett. Dacára azon igen gyanús pártolásnak, mellyel
124      XV| gyávaságával szokott kérkedni; s az igen jó, hogy Szentirmaynak ilyen
125      XV|            vége nem szakad, belőlem igen rossz ember fog lenni. Félek
126     XVI|      szoktak párbajt víni. Az elsők igen jól tudják, hogy ez törvényen
127     XVI|    indigenátusi díjt.~ ~A doktor úr igen hízelgőnek találta ezt a
128     XVI|            a szíves oktatást, hanem igen lapidáris stílusban folytatá:~ ~–
129     XVI|        madarasi. Jelenleg mindkettő igen jó karban áll, s célszerű
130     XVI|             Sőt az édesatyjához is. Igen kedves emlékezet leend nagyságodra
131     XVI|   találkozhatni. Szentirmay gróf is igen jó ember, derék férfiú.
132     XVI|             lépést az ügyben? Soha! Igen, egy angyal, aki azt mondta:
133     XVI|        boldoggá, tegyük üdvözültté. Igen: üdvözültté! Tudja ön, mit
134   XVIII|    oktatásért neheztelhetett volna; igen szépen kérte az ügyvéd urat,
135   XVIII|              A cselédeket általában igen szép kilátásokkal biztatta.~ ~–
136   XVIII|    Maszlaczky úrral rejthetetlen és igen természetes neheztelésöket.~ ~
137   XVIII|            asztalnál, természetesen igen fáradtan, kihevülve; magának
138   XVIII|            nem?~ ~– Messze utazott, igen messze.~ ~– Igen messze! –
139   XVIII|           utazott, igen messze.~ ~– Igen messze! – ismétlé Liza.~ ~
140   XVIII|             tesz az egy vak előtt: „Igen messze”?~ ~– S nem jött
141   XVIII|             jött még vissza?~ ~– De igen.~ ~– Hát mért nem jön ő
142   XVIII|         neki minket kerülni?~ ~– Az igen szomorú dolog, kedves lánykám.
143   XVIII| megbolondult.~ ~Ehelyett a tanácsos igen hideg nyugalommal mondá
144   XVIII|      periódusokra, stílusa nem volt igen virágos, hanem hangzott
145   XVIII|         Énnekem most módomban volna igen gorombának lennem, hanem
146   XVIII|        megmutatta nagyságodnak.~ ~– Igen természetes. Hasonló leveleket
147   XVIII|           megkapta rá.~ ~A tanácsos igen szép levelet írt neki; elmondá,
148   XVIII|    barátságos leereszkedésével, azt igen természetesnek találandja,
149   XVIII|         senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt hazafi jelleme
150   XVIII|            azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi vagyonainak
151   XVIII|          vele beszélgetni, mégpedig igen nyájasan, ami őt Tarnaváry
152   XVIII|          szép halk hangon, mint aki igen jól tudja, hogy neki sem
153   XVIII|        egész előadást.~ ~A szerepek igen célszerűen voltak kiosztva;
154   XVIII|             ide uraságodat! Azt sem igen tudom, vannak-e ott őrültek
155   XVIII|            zsenírozta ez a jelenet. Igen kellemetlenül hatott reá;
156   XVIII|      mindenkit megölt.~ ~Misztizláv igen méltányolható okoknál fogva
157   XVIII|         kihúzva kezében, s lőni sem igen próbálhatott egyebet ártatlan
158   XVIII|           kardot tanulják forgatni; igen jó helyre jött az úr hozzám,
159   XVIII|           Bogozy úr majd lesz bátor igen sok anekdotát mondani róla.~ ~
160   XVIII|          mondani róla.~ ~Most pedig igen boldognak érzené magát,
161   XVIII|         kokánfalviakat, mint ő.~ ~– Igen örülök ön szép tehetségeinek
162   XVIII|               a kokánfalvi nemesség igen sokat nyom a latban, mert
163   XVIII|         föltette magában, hogy most igen higgadt kedéllyel fog szólani.~ ~–
164   XVIII|            állókra hajigáltak.~ ~Ez igen jó gondolat volt. Amazok
165   XVIII|            ellen.~ ~Józan választói igen helyesnek találták e felszólítást,
166   XVIII|            beszédet, hellyel-közzel igen megelégedve látszott vele
167      XX|               Szép olvasónéim közől igen sokan még nevelőintézeteikben
168     XXI|             semmit. Valószínű, hogy igen boldog ember lett belőle,
169     XXI|     magammal.~ ~– Oly sürgetős?~ ~– Igen, oly sürgetős. Mert ha hosszú
170     XXI|        fiatalemberre.~ ~Miklós báró igen drasztikus feleletet adott
171     XXI|           hozzám költözhettek.~ ~Ez igen természetes volt. Hiszen
172     XXI|          kéz azt látszott mondani: „Igen; hanem elébb bosszút állok
173    XXII|           napokban ment férjhez”. – Igen, férjhez ment a sírba. Tudom,
174   XXIII|           hiszik el, hogy azok őket igen szeretik?~ ~Ha kérdezték
175   XXIII|        megállt a szoba közepén.~ ~– Igen, de hátha a gyermek hal
176   XXIII|         semmit is, mert én azt mind igen komolyan mondom, s kívánom,
177   XXIII|          szívéhez!~ ~– Ön nemes… ön igen nemes… – ennyit bírt rebegni.~ ~
178   XXIII|             gyöngéd susogással.~ ~– Igen jól… – viszonzá a beteg,
179   XXIII|        annak orcáját.~ ~– Látod, ez igen jól van. Ez nagyon helyesen
180    XXIV|               Az eddigi szavak mind igen hivatalos hangon és formában
181     XXV|        bosszút álljon. Ebből azután igen csúnya lárma lett, Maszlaczky
182     XXV|  szerencséje volt, hogy vele együtt igen sokan belekeveredtek a kérdéses
183     XXV|     félregázolt sarkú csizmánál, de igen a lábait a csizma hiányosságain
184     XXV|          kapott Maszlaczky úrtól, s igen valószínű, hogy azokat régen
185     XXV|              hogy Kőcserepy ezúttal igen elmés volt.~ ~Maszlaczkynak
186     XXV|             Abellino. Maszlaczky úr igen jónak találta mosolyogni
187     XXV|     Maszlaczky úr szállására, s ott igen udvariasan bocsánatot kért
188     XXV|        megsúgá neki, hogy a báró úr igen jeles, derék ember ugyan,
189     XXV|         ellopta valaki. Ez az ötlet igen mulatságos bohóság egyébkor,
190     XXV|               Báró Kárpáthy Bélával igen nevezetes közlendői vannak
191  Vegszo|             decemberig kísértsen az igen tisztelt Pesti Napló tárcájában,