Rész

  1       I|                 ez a csecsemő művészet, mely most legelőször nyitja meg
  2      II|          csodálkoznunk azon szerencsén, mely őt életútjain kísérte.~ ~
  3      II|                és a fölséges levegőről, mely minden betegséget meggyógyít,
  4      II|                bennünket a pazar pompa, mely a függönyök arabeszkjeitől
  5      II|            fehér selyemsál van tekerve, mely festői ráncolatokban vész
  6      II|        melltűvel levén keresztülszúrva, mely Atlaszt ábrázolja, hátán
  7      II|                arcán azon gyöngédséget, mely leánya láttára e márványtekintet
  8      II|          pödörgeté azt a kicsi bajuszt, mely ajka fölött serkedezni kezdett.~ ~
  9      II|                 tagjártatásaikból, hogy mely főiskola növeltjei, annyira
 10      II|               örömnyilatkozata volt az, mely még nem azt válogatja, hogy
 11      II|                 másikat; s elkérte azt, mely Zoltán gomblyukába volt
 12     III|                Országúton, ezen ház az, mely minden órára egy aranyat
 13     III|              lehetne.~ ~Az előszobában, mely minden türelmet megpróbáló
 14     III|           hálószoba tárul fel előttünk, mely oly hosszú és keskeny, hogy
 15     III|              esernyővel és sárcipőkkel, mely utóbbiakat még az előszobában
 16     III|                alkalmazott hallócsigát, mely elárulhatná, hogy büszke
 17     III|          körülményeinek összeállítását, mely valóban hasonlított egy
 18     III|         Megvallom, nem az ígért összeg, mely úgyis nagyon bizonytalan,
 19     III|                a pszichológiai hálózat, mely az ellenfelet megkötözi,
 20     III|          elfogadta nagyságod ajánlatát, mely őt nemigen törvényes állással
 21     III|               szavából egy göcs támadt, mely őt tőrben tartja, mint az
 22     III|                Abellino örvendő arccal, mely azonban hirtelen ismét elébbi
 23     III|                megindítom az új akciót, mely súlyosítani fogja a pert,
 24     III|              azon boldogság gyökereibe, mely vele is oly soká közös volt?
 25     III|               azt az ifjúkori ábrándot, mely ép lelkek előtt annyira
 26     III|               volt elégedve a hatással, mely védence arcvonásaiban tükröződött.~ ~
 27     III|               műszert munkálatba hozni, mely abból állott, hogy apró
 28       V|              már túl volt azon a koron, mely az ifjúság könnyelmű hibáinak
 29       V|                 már régóta megláttak, s mely miatt nem képes magát menteni.
 30       V|                 be magát. Egész alakja, mely egyébkor oly meredt volt,
 31       V|            sorsot méltóztatnék ismerni, mely engem eddig üldözött, átlátná,
 32       V|         kézszorítással meg nem hálálni, mely által okot adott arra Maszlaczky
 33       V|                barátságunk e per által, mely büszkeségem, egy örök szent
 34       V|                 leendek azon lépésemre, mely által egy Kőcserepy kisasszony
 35       V| Kárpáthy-urodalomban nincs olyan kincs, mely e kézzel fölérjen.~ ~– Óh,
 36       V|            pillantást vetettem lelkébe, mely mindent tudatott velem…
 37       V|                 szerelemnek neveznek, s mely elég ok a megfelelő szánalom
 38      VI|                 hatalmat tulajdonítani, mely őt csodatételekre képesíté.~ ~
 39      VI|                dobogó hídnál végződött, mely nyáron át egy silány kis
 40      VI|                kisebb fatorony ékesíté, mely építési különösség titkát
 41      VI|                  s mindazon pompa közt, mely a földesúr lakát környezi,
 42      VI|              környezi, legfényesebb az, mely jobbágyai arcán tündöklik –
 43      VI|         szélében s a tündéri délibábot, mely szeszélyes órájában mindenfélét
 44     VII|                 kézzel színezett képet, mely valami mohos követ ábrázolt,
 45     VII|        megcsókolni atyai, munkás kezét, mely oly erősen épít, oly kitartóan
 46     VII|            imádott, azt a bámult kezet, mely oly csodaszépen rajzol,
 47     VII|                 valami ártatlan babona, mely azt súgja, hogy csak meg
 48     VII|                 szemet adott a lánchoz, mely az ifjút gyámatyja családjához
 49     VII|             indulat kénytelen feltűnni, mely megaláz és lealjasít, s
 50     VII|          elfáradva, leültek egy fa alá, mely körül fehér, gömbölyű pad
 51     VII|            tudták, hogy mi az. Az a fa, mely alatt ültek, egy szép halavány
 52    VIII|                gyámatyja közönyös arca, mely éppen nem látszott részvétét
 53    VIII|             mert a jövő közgyűlésig is, mely efölött határozni fog, önnek
 54    VIII|                 egy húrja a zongorának, mely magától lepattan, és nagy
 55    VIII|            finom porral voltak belepve, mely évek alatt a legelzártabb
 56    VIII|             neki minden zug történetét, mely a szobában létezik, hol
 57    VIII|            legégetőbb gondolat ez volt, mely őt éjnek idején Kárpátfalvára
 58    VIII|             csupán a rossz világ előtt, mely mindig örömestebb hiszi
 59    VIII|               lelke aggodalmain nevelt, mely örökké kiújult benne, mint
 60    VIII|               megcsókolja azt a kendőt, mely a nagy karszékre van vetve.
 61    VIII|                folyosón a betört résig, mely előtt a vén szolga mozdulatlanul
 62      IX|              borzasztó gondolat rejlik, mely nem engedi lelkét megnyugodni,
 63      IX|                kellemetlen meglepetést, mely őt Rudolf levelének olvastával
 64       X|                 Egy közös szív volt az, mely dobogott minden kebelben,
 65       X|              hallatszik az utcán végig, mely a kapu előtt megáll, s rá
 66       X|              ugyanazon szobában alszik, mely fölött az én fürdőszobám
 67       X|              láng vakítá el szemeinket, mely égő gerendákat s szikrázó
 68       X|           fogott volna bennünket körül, mely lassú morajjal azonnal megindult.~ ~–
 69       X|             ónkarika gyűrűzött körülök, mely meghazudtolá a nem való
 70       X|                keblem legyen a legelső, mely azt felfogja róla. És ha
 71       X|         pillanatig tartó földrázkódást, mely miatt a nagy levéltárszekrények
 72       X|                 el a város két oldalán, mely e percben tökéletesen sötét
 73       X|                kiismerhetlen vészlárma, mely az egész fölött emelkedett,
 74       X|            tegyék akárhová az ég alatt; mely óhajtását Maszlaczky úr
 75       X|            ölébe vette a hű pára fejét, mely fájdalmasan nyögve, lihegve
 76       X|             csáklyákkal hajtá a tutajt, mely sebesen látszott előretörni
 77       X|        háttérben, mint valami tünemény, mely ismét tovarepül, ha a láng
 78       X|                 ismeretlen állat előtt, mely lábaik alatt oly rémségesen
 79       X|           támadni az épület belsejében, mely úgy hangzott, mintha az
 80       X|               dördülés következett reá, mely lomha morajban végződött
 81       X|            lábtó csapódott az ablakhoz, mely annak üvegeit bezúzta.~ ~
 82       X|         összetalálkoztak egy csónakkal, mely nagy ügyetlenül evickélt
 83       X|               öléből, ha azon kebelnek, mely küzdeni tanult vésszel és
 84       X|                 azon mennydörgő szónak, mely előtt annyiszor megrendült
 85       X|                látják jönni a csónakot, mely őket biztos révbe vigye,
 86       X|             ragadva állnak a csónakban, mely nyílsebesen közelít a rablók
 87       X|                 egész család lepte meg, mely omlott házából oda menekült
 88       X|           között van egy kis emelt tér, mely szárazon maradt, mint valami
 89       X|              téren állókhoz a főherceg, mely felszólításra egyszerre
 90     XII|              vastag orrú mérges tollal, mely szerteszét frecskelte a
 91     XII|               kezdő sorait ideiktatnom, mely zengett ekképpen:~ ~„Ks
 92     XII|               remegve önté ki a porzót, mely legelébb is kihullott a
 93    XIII|               nevelhetni a haladó párt, mely akkor azon megye kormányán
 94    XIII|               az ismeretes vékony hang, mely előttünk már mint Maszlaczky
 95    XIII|              között; nyomorult arcának, mely oly vékony volt, mintha
 96    XIII|            úriember, egy szál frakkban, mely a hasán elöl nem akar összeérni,
 97    XIII|                közötte a kis tömpe orr, mely lyukaival előreáll, mintha
 98     XIV|              életet. Országgyűlés volt, mely ezt a tisztes hajdankori
 99     XIV|              szívek kezére nem játszik, mely nem restelli nyilatkozatait
100     XIV|              kell tudni, minő titok az, mely közte és a Szentirmay család
101     XIV|              percig a gőzerőmű mellett, mely szörnyeteg fejét le s fel
102     XIV|                  bírván azt a jószágot, mely egyedül van biztosítva arról,
103     XIV|              hogy ha e rendkívüli pert, mely Zoltán ellen foly, egyikére
104     XIV|         befolyásától azon aggodalomnak, mely őket egyéb ügyeikre nézve
105     XIV|           levelet írni Kőcserepy úrnak, mely e pár rövid szóból állt:~ ~„
106     XIV|                 gyermekérzelmek egyike, mely bennünket a késő vénségig
107     XIV|               de egy őrangyal szerelme, mely tiszta, önzetlen, jutalomtalan.
108     XIV|            puszta törvénykezési okirat, mely a holt betűkre hivatkozik;
109     XIV|          hivatkozik; egy élő szózat az, mely megmozdítja az emberi szíveket,
110     XIV|                 Ah! Tehát ez azon átok, mely őt Rudolftól elszakítá!
111     XIV|                Kétségtelen. Ez a csomó, mely megoldásra vár.~ ~Tovább
112      XV|              Meg akarom előzni az időt, mely nem enged oly sebesen haladnom,
113      XV|              használni azzal az erővel, mely fiatalságom miatt így meddőn
114      XV|             téjjel-mézzel folyó földön, mely minden ember számára megtermi
115     XVI|            magának az a furcsa szellem, mely a gonosz elvet képviseli
116     XVI|             vete a jelen levő két úrra, mely elég világosan látszott
117    XVII|           gyalázatot, mint ez árva nép, mely önbűne nélkül szenvedi öröklött
118    XVII|             lesz e derék munkás népből, mely másfél évtized alatt boldogságra,
119    XVII|                vevé az égő percsomóról, mely apródonként foszlánnyá égett.
120    XVII|                 az erős légvonat által, mely úgy bömbölt, úgy üvöltött
121    XVII|     oldalzsebéből egy pecsétes levelet, mely Zoltánnak volt címezve.~ ~
122    XVII|               rendeljen élete fogytáig, mely nemeslelkűség a derék méltóságos
123    XVII|                mint bárminő jutalomnak, mely a csalárd emberek előtt
124    XVII|                vadaskert végéhez értek, mely kétfelől a nagy jegenyefákkal
125   XVIII|      kertmesternek és istállómesternek, mely úri mesterek viszont számadással
126   XVIII|                hivatalos szertartásnak, mely által Kőcserepy tanácsos
127   XVIII|                 az enyimhez hasonlatos, mely azon öntudásból támad, miszerint
128   XVIII|                kész angyali jó szívére, mely engemet e reményre eddig
129   XVIII|                a szégyenpír lobogtatná, mely arcát égeti.~ ~Magánkívül
130   XVIII|              barátság, minden tekintet, mely szétszakít minden köteléket,
131   XVIII|             elfogdos minden gondolatot, mely egyiktől a másikhoz szállhat?~ ~
132   XVIII|                   Kisded udvarszobában, mely csinosan, tisztán, bár szegényesen
133   XVIII|        naplójáért oly árt ígértek neki, mely megszokott nélkülözései
134   XVIII|                 mulattatja. Édes munka, mely magával hordozza gyönyörét,
135   XVIII|             magával hordozza gyönyörét, mely ahelyett, hogy fárasztana,
136   XVIII|          gyöngéd kezével az ifjú fejét, mely anyja kezén nyugszik; a
137   XVIII|              merült egy-egy nagy eszme, mely az egész országot forrongásba
138   XVIII|                a leglágyabb kérelemtől, mely a honfiszíveket megszelídíti,
139   XVIII|             viharos zengésig hajlékony, mely a tömegeken uralkodik. Ismerik
140   XVIII|               seprőforma kecskeszakáll, mely tökéletesen hasonlít azokhoz,
141   XVIII|                  elkopott hangjának is, mely úgy egymásba folyik, mintha
142   XVIII|                egész az elejétől végig, mely éppen egyszerűségénél fogva
143   XVIII|                hat; egy kristályprizma, mely minden oldalról átlátszó,
144   XVIII|         tárgyról nem; száz okot felhoz, mely állításait igazolja, bárha
145   XVIII|      várakozáson kívül eső ostobaságra, mely primitív együgyűségével
146   XVIII|               támadt az egész teremben, mely mind a két párt embereit
147   XVIII|              röptét meg lehete hallani, mely az ablakokat ütögette lomha
148   XVIII|                 Nincs szerencsém tudni, mely ország szalasztá ide uraságodat!
149   XVIII|              azon titok felfedezésétől, mely Misztizláv fogait összevacogtatá,
150   XVIII|                ember.~ ~– Ez a pont az, mely drágább mindenki előtt,
151   XVIII|                 pengőt egy szavazatért, mely tőle elpártol, s Kőcserepy
152   XVIII|             zsebében hordván a pátenst, mely számára a felhasználandó
153   XVIII|     megerősítendők párthíveik bizalmát, mely alkalommal, amint Szentirmayék
154   XVIII|             legelső volt a cigánybanda, mely az insurrectionalis marsot
155   XVIII|         helyzete volt annak a seregnek, mely a főispán s egyéb fő-fő
156   XVIII|                 a légbolygató „éljent”, mely Kőcserepy és Korondy nevei
157   XVIII|                gyermeke halavány arcát, mely e diadalban sem bírt kipirulni,
158   XVIII|               verekedés üt ki közöttük, mely szégyent hoz mindnyájunkra.~ ~
159   XVIII|               csomó képes Charivarinál, mely éppen akkor érkezett a postán,
160   XVIII|            elhalaszthatatlan olvasmány, mely miatt az összes nemességnek
161   XVIII|             nemességnek várakozni kell, mely a közügyeket háttérbe szorítja.
162   XVIII|         vegyülni az egész beszéd alatt, mely kedvéért tartatott, hanem
163   XVIII|                egész Bihar vármegyének, mely határaik fölött igazságtalanul
164   XVIII|          künnrekedt fél vad ordítozása, mely az üldözésből visszatérve
165   XVIII|         legelébb a szavazat asztalához, mely lenn a nyílt folyosón volt
166   XVIII|                 volt a legelső kiáltás, mely minden oldalról fogadta,
167     XIX|                s a kényszer és erőszak, mely alulról jő, éppúgy ellenére
168      XX|                elkeseredésrőli fogalom, mely egy bukott pártvezér szívét
169      XX|              kezdődik az a széles erdő, mely Kárpátfalvát elválasztja
170      XX|                 hírül adhatá, azon erő, mely addig fenntartá, elhagyta
171     XXI|                 nem hordok a nyakamban, mely a golyótól megőriz. És mégis
172     XXI|               bekövetkezendő párbajról, mely Dabroni és a fiatal ellenzéki
173     XXI|              hogy egy drága szívet bír, mely gazdag szerelemben és hűségben,
174     XXI|            nyugalmas kifejezéssel bírt, mely mindig sajátja volt. Halk,
175    XXII|                és hallani azt a hangot, mely sikoltásaiból a zárt ajtókon
176   XXIII|                öntelt, elbízott hiúság, mely eddigi életét vezette? Mennyi
177   XXIII|                csöndes, langy szobában, mely biztos szőnyegekkel, meleg
178   XXIII|            parányi féregnek a kopogása, mely úgy el tudja magát rejteni
179   XXIII|          meghalok, ezt a fekete gyűrűt, mely saját hajamból készült,
180   XXIII|                ablak felé fordulhatott, mely már akkor világosodni kezdett.~ ~
181    XXIV|                 ez órában?~ ~Ez arcról, mely örökké mosolygott, jó barátra
182    XXIV|        álarcozni; ez olyan mosoly volt, mely nem tud magáról semmit,
183    XXIV|                 szép virágos sírhalmot, mely ezüstös ráccsal volt körülkerítve.
184  Vegszo|            legköltőibb évek.~ ~Ama per, mely regényhősöm jellemének próbatüzét
185  Vegszo|                mérvű képet állít mellé, mely ahhoz oly sokban hasonlatos:
186  Vegszo|                 eszme kényszerűségéből, mely őket eszközeiül választá.
187  Vegszo|         következik ismét egy új regény, mely májustól decemberig kísértsen