Rész

  1       I|             oly keveseket érdekelt ez akkor, és e kevesek mind úgy beillettek
  2       I|         fillérek lassan összegyűltek, akkor elszabadultak az ellenvetések:
  3      II|            valamely polgári háznál, s akkor még csak egyszerűen Cserép
  4      II|      másodszor visszatért Pestre, már akkor éktelen magasságban állt
  5      II|              keresztnevével.~ ~– Mert akkor elmondhatnám, midőn nagysád
  6      II|            amidőn önérzetről beszélt, akkor elfeledett gondolkozni.~ ~–
  7      II|              kezét megszorítá, s csak akkor emelé fel ismét fejét még
  8      II|             sem tartaná valószínűnek. Akkor minek is jött volna ide,
  9      II|          elégnek találta a hintázást, akkor megragadá a csónak szélét,
 10      II|               Katinka mosolyogva.~ ~– Akkor hát kedvesed.~ ~– Ah, te
 11      II|         Zoltán az előszobába ért, már akkor nem látta őket, s amint
 12      II|              más öltözetben van, mint akkor. Milyen jól néz ki e magyar
 13      II|               oldala mellett.~ ~– No, akkor nem csodálom hát, hogy önt
 14      II|            verenda alá.~ ~Adolf éppen akkor ért oda a székekkel.~ ~–
 15      II|            Adolffal megismerkedhetni, akkor megértendjük, hogy miért
 16      II|               körnek, csárdásnak, még akkor híre sem volt, keringő és
 17      II|           hogy ha leányaik megnőttek, akkor már nekik nem illik táncolni.~ ~
 18      II|             Nem azok az emberek éltek akkor, akik most. Mai nap alig
 19      II|           nézetek között különbséget; akkor még egy nagy, mozdíthatlan
 20      II|            hogy csak alig állt benne, akkor kihajolt a hintóból, mintha
 21     III|             vagy megtisztelő a cím, s akkor minek oda a „kedves”, vagy
 22     III|             kedves”, vagy bizalmas, s akkor minek oda az „uram”.~ ~Akinek
 23     III|               láttuk a fiskális urat, akkor szép barna hajat viselt,
 24     III|              nem tudok tanácsot adni, akkor az egész országban senki
 25     III|       édesatyja meghalt, János úr már akkor is túl volt az ötven éven,
 26     III|       törvényes állással kínálta meg, akkor megsemmisítők annak erkölcsi
 27     III|              súlyát kedves nagyságod, akkor meg tudná különböztetni
 28     III|                heves elhatározásokra, akkor gondunk leend rá e per iránti
 29     III|             gyermekei között; mit fog akkor ez ifjú cselekedni? Engedni
 30     III|      Maszlaczky úr kénytelen volt egy akkor divatba jött fortélyos tűzi
 31     III|           annak birtokától, mint volt akkor, és amidőn semmi kilátása
 32     III|              kérdem, mi kilátása lesz akkor egy új birtokosnak?~ ~–
 33      IV|             várta, hogy megvirradjon, akkor nyakába ölté a várost, bezörgetett
 34      IV|               uram” közvetítőjeül), s akkor is csak azzal a fenyegetéssel
 35       V|   megismerkedett Kőcserepy úrral. Még akkor Kőcserepy úr tizenhat évvel
 36       V|            már ő azt megvallotta, már akkor nagyon régen kellett szenvednie,
 37       V|             kellett szenvednie, s már akkor nem volt képes tagjait megmozdítani;
 38       V|             az ajtót és belépett, már akkor csak a fehér öltöny ellebbenő
 39       V|        találtam, s midőn megtaláltam… akkor már nincs reményem többé.~ ~
 40       V|      megnyerni a Kárpáthy-birtokot, s akkor az ehhez kötött alkuból
 41       V|              a per meg lesz nyerve, s akkor semmi sem álland többé ellent,
 42     VII|          azután egészen az övék volt, akkor láthatták, beszélhettek
 43     VII|      tizennégy évi adatokkal. Mi volt akkor a Kárpáthy-uradalmak jövedelme,
 44     VII|          emelkedett most, mennyi volt akkor a hasztalan kiadás, mennyivel
 45     VII|             hiába várják őt délig is, akkor sem jő. A tisztelgők, a
 46     VII|               vezető útnak indulandó, akkor érkezék az udvarra parasztszekéren
 47     VII|               jött.~ ~A cselédek csak akkor mertek előjönni, s mily
 48     VII|           volt érzékenyülve, csakhogy akkor elnevette azt, de most nagyon,
 49    VIII|             majd kitisztul minden, és akkor milyen szép lesz ismét újrakezdeni
 50    VIII|            fel a berakásnál, mert már akkor a megboldogult nagyságos
 51    VIII|        bekocogtatott az ajtón, s csak akkor döbbent vissza.~ ~… Ha valaki
 52    VIII|           fájdalom volt szeretnem. És akkor már én nő voltam, ő pedig,
 53      IX|           kocsi kigördül az udvarból; akkor azután szabad a sírás, senki
 54      IX|            levelének olvastával érte. Akkor ilyenforma magánbeszédet
 55      IX|            valaki egy kapun benyit, s akkor egyszerre kilenc szelindek
 56       X|               volt, s mi fog történni akkor, ha bekövetkezik, amiről
 57       X|       szerencsétlen embert látok, már akkor a rajtam levő ing sem az
 58       X|            hogy mikor magunk vagyunk, akkor sohasem ájul el. Báró Berzyt
 59       X|                 felelt a tisztelt úr. Akkor is háromszáz forint volt
 60       X|               borzasztó jelenség volt akkor!~ ~A Visegrád alatt áttörő
 61       X|          midőn hintajába ült, hol már akkor neje feküdt, kínos görcsök
 62       X|        szerencsésen szárazra ért, már akkor az egész tér el volt lepve
 63       X|              volt már ilyesmi Pesten, akkor sem lett semmi különös baj.
 64       X|               vagyunk, hogy siessünk, akkor senki sem fizeti meg a fáradságot,
 65       X|             énvelem szépen beszélnek, akkor én mindent adok. Látja a
 66       X|           egyenesen futottam ide.~ ~– Akkor, istenemre, jó helyen jársz –
 67       X|         bírtak odább menni a partnál, akkor ama gazdag úr még egyszer
 68       X|              harcolni; de Bogozy csak akkor hallotta, hogy miről van
 69       X|            fenyegetve Bogozyt, ki már akkor, megragadva izmos kézzel
 70       X|              lomhán felemelte a szél, akkor látszott meg, hogy a sikátor
 71       X|          lépésnyire úszott az tovább, akkor egyszerre visszafordítá
 72       X|              A nagy, széles tutaj már akkor tele volt megmentett nőkkel,
 73       X|               tudta lehunyni szemeit, akkor odaülteté maga mellé Lizát,
 74       X|               ne mondja azt! Mi lenne akkor énbelőlem; ki szeretné akkor
 75       X|          akkor énbelőlem; ki szeretné akkor a szegény árva Lizát?~ ~
 76       X|         esztendővel idehoztak hozzám, akkor mindjárt elkezdtem rólad
 77       X|             hulláikat előkeresik, még akkor is egymást átölelve fogják
 78       X|          midőn átadták magokat nekik, akkor ez emberarcú ördögök mezetlen
 79       X|               s életét megmenté, csak akkor jutott azon gondolatra,
 80       X|           éhség órái, mit cselekedjék akkor. A furfangos jurátus – mert
 81       X|              ért hozzájok a dereglye, akkor veszik észre az ifjú mellén
 82      XI|        lefutott az utcákról az ár, és akkor elcsendesült minden.~ ~Ah,
 83      XI|         mindenki, hogy ki volt.~ ~Már akkor, ahogy ezek történtek, régóta
 84     XII|             Magam is majd elpatkoltam akkor, azóta nem iszom rosztopicsint.
 85     XII|            azt eszik, s ha az elfogy, akkor majd egymást eszik meg,
 86     XII|      lámpásomat, s behunyom szememet, akkor magam előtt látom Pestet.~ ~
 87     XII|          fájjon a szíve utána, és még akkor is megálljon hátranézni,
 88    XIII| általánosságai a históriai múltnak.~ ~Akkor senki sem csodálkozott azon,
 89    XIII|        nevelhetni a haladó párt, mely akkor azon megye kormányán ült,
 90    XIII|             mikor az ember sót eszik, akkor türelmetlen; ha énnekem
 91    XIII|          nagyságod képzelni szeretné, akkor ő azt mondaná az egész Szentirmay
 92    XIII|      érdekeséhez kezdett a beszédnek, akkor előlépett a kövér úr, s
 93    XIII|        közepén – lihegett a doktor –, akkor mehet ön aztán meggyógyulni
 94    XIII|         hagyom a pert a levata előtt, akkor mehet ön koldulni az óperenciákra.~ ~
 95    XIII|            monda Maszlaczky úr –, no, akkor hallgatok.~ ~Azután a doktornak
 96    XIII|           ügyvéd eltűnt a kapu alatt, akkor meg rohant Mauz úr az ablaknak,
 97    XIII|         egymás hangját nem hallhaták, akkor is visszafordult, mutatóujjával
 98    XIII|        elparasztosodó kor kezdett már akkor sétánynak nevezni, s ezáltal
 99     XIV|     megszépült, mióta utoljára látta! Akkor még játszi gyermek volt,
100     XIV|         kedves emlék szép ideálját, s akkor elébb gondolkozni rajta,
101     XIV|              én menjek el Pozsonyból, akkor önnek kell eltávoznia innen.
102     XIV|            támadt egy gondolatja; még akkor csak tétova, kifejezetlen
103     XIV|            hányjon el belőle egypárt, akkor aztán én felforgathatom
104     XIV|             vannak a markában, s csak akkor szörnyedett el, mikor a
105     XIV|            hogy segédeim egyike éppen akkor indokolatlan ajándékokat
106     XIV|           kelet (dátum) mutatta, hogy akkor Zoltán még csak egyéves
107     XIV|             atyja már öreg ember volt akkor.~ ~Tehát öreg ember volt
108     XIV|            úgy mosolyogna reá, miként akkor, oly tiszta, oly nyájas
109      XV|                XV. Egy férfiszó~ ~Még akkor is jókor reggel volt, midőn
110      XV|       teljeskorúnak elismerendik.~ ~– Akkor még kevésbé lesz arra szükség,
111      XV|               lesz arra szükség, mert akkor szegény, szegény ember fogok
112      XV|             egészen.~ ~– Mit mond ön? Akkor ön engemet nem ért. Én ezt
113      XV|       gondoskodásból megakadályozzák, akkor nem tudom, mi fog történni!
114      XV|           izmaim megerősödnek, s hogy akkor nem ölöm-e meg azt, akit
115      XV|         számomra nem virulna zöld ág, akkor elmegyek a tengerre, és
116      XV|            Maszlaczky itthon sem volt akkor.~ ~– Maszlaczky sohasem
117     XVI|      Maszlaczky is éppen odafenn volt akkor.~ ~Az a kis epizód az orvossal
118     XVI|             úr? Ha az csakugyan igaz, akkor én kiviszem a diétán, hogy
119     XVI|          melyek be nem következtek, s akkor ön ama harmadik számára
120     XVI|      kibékülhet Szentirmay gróffal, s akkor nem szükség családi boldogságról
121    XVII|            egy szót tudnának mondani, akkor eszébe jutott egyszer, hogy
122    XVII|            Kovács pontos ember; éppen akkor hajtatott be a kastély udvarára,
123    XVII|              tűzbe akarta vetni. Csak akkor jutott eszébe, hogy e levél
124    XVII|              út mellett terült, éppen akkor jött fel a nap, s a két
125    XVII|              fel a nap, s a két utazó akkor vette észre, hogy amerre
126   XVIII|            már hetedszer nem jött ki, akkor jelenik meg fráter Bogozy
127   XVIII|      pirospozsgás gazdasszonyka éppen akkor szedte ki a kemencéből a
128   XVIII|               bocsássam kezedet, mert akkor esni fogsz, mélyen, mélyen.~ ~
129   XVIII|             arccal az ajtónak, s csak akkor vevé észre, midőn a homlokát
130   XVIII|               aztán egyszer kinn van, akkor fegyverrel essék neki.~ ~
131   XVIII|       bezárkózott a szobájába, s csak akkor kezdett lassankint magához
132   XVIII|             amik vele történtek, csak akkor látta át, hogy milyen nagy
133   XVIII|             nagyon ritkán sikerült –, akkor aztán kezdődtek az eredménygazdagabb
134   XVIII|             törülgeté a nevetés után, akkor ötlött fel, hogy a különös
135   XVIII|         alkotmányos szokásainkat.~ ~– Akkor miért nem hallgat? – feleselt
136   XVIII|          nyomni az alsóbb nemességet, akkor ők emeljenek szót érdekeitekért,
137   XVIII|        elbámulva tapasztalá, hogy már akkor az udvar jobbik felét egész
138   XVIII|               hivatalos állványon még akkor senki sem volt jelen néhány
139   XVIII|             olvasni nagy figyelmesen. Akkor kapta fel azt, midőn Tarnaváry
140   XVIII|              Charivarinál, mely éppen akkor érkezett a postán, s melyben
141   XVIII|         vissza a gyűlésterembe. Éppen akkor lépett ki a főispán szobájából
142   XVIII|               elvégzék a szavazást, s akkor megnyálazva tenyerét, markába
143      XX|               szenvedélyekben, melyek akkor az idők urai voltak, az
144      XX|            nevelőintézeteikben voltak akkor, vagy még dajkáik meséit
145      XX|              hanem én magam is.~ ~Még akkor milyen fiatalok voltunk!…~ ~
146      XX|            kisleánynak a fáradságért, akkor vette észre, hogy tárcáját
147      XX|             akarta neki nyújtani, már akkor leesett a földre, a sértő
148     XXI|               szembe a zöld mezőn, és akkor titeket, fogadom, megsiratnak.
149     XXI|      kölcsönös hevülés által tüzelve, akkor lépett be a kávéházba Dabroni,
150     XXI|          Dabroni szállására.~ ~Az még akkor nem volt otthon.~ ~Rudolf
151     XXI|          Eveline rögtön siet oda. Már akkor Vilma öltözködik; felveszi
152     XXI|              vívók szembeállíttattak, akkor előhozzák a kardokat. Egyiknek
153     XXI|            hír sem jött ellenfeléről. Akkor érkeztek meg annak segédei.~ ~
154    XXII|             tanácsos –, de te aludtál akkor, nem láthattad. Majd visszajön
155    XXII|          legsúlyosabb volt betegsége, akkor mindig Zoltánról álmodozott;
156    XXII|            volt az egész háznál, mert akkor hideg gyöngyök izzadtak
157    XXII|           gyöngyök izzadtak homlokán, akkor arca kipirosodott, mint
158    XXII|            kipirosodott, mint a láng, akkor őrülés volt nézni azt a
159    XXII|               koporsóját szegezték be akkor? Kivitték a kerti lakba,
160   XXIII|    bosszútervet koholták, talán éppen akkor, midőn ő ama levelet írta
161   XXIII|         vendég kacagott, vigadott, mi akkor odalenn a platánfák alatt
162   XXIII|            nyugtalanul. – Mi történik akkor? Mi lesz abból?~ ~És aztán
163   XXIII|            íróasztala elé járul; csak akkor rezzent fel, midőn az érkező,
164   XXIII|                ez a zivatar nem gátol akkor. De nem szólt semmit. Ezen
165   XXIII|               Elég gazdag maradok még akkor is. Csak leányom maradjon
166   XXIII|                melynek édességét csak akkor tudjuk eléggé ismerni, midőn
167   XXIII|          elindultam Szentirmáról, már akkor közelgett a zivatar. Sejtettem,
168   XXIII|           felé fordulhatott, mely már akkor világosodni kezdett.~ ~Odakünn
169    XXIV|          egyik oldalon lemegy a hold, akkor a másik oldalon feljön a
170    XXIV|           hátha csakugyan meghalt! És akkor rohan szobájába, ágyára
171    XXIV|         részéről is alá volt az írva, akkor látszott arcán valami halvány
172    XXIV|         megismerni, hogy ez az övé –, akkor ő egy bezárt szobát tarta
173    XXIV|            Lám, megmondták ezt ők még akkor, midőn elvált tőlök!~ ~Minden
174     XXV|            visszatérünk Pestre, éppen akkor legújabb újdonságul fogjuk
175     XXV|           kliense számára elveszítse, akkor ismét a felperest is rászedte;
176     XXV|              verte; ha ez elutasítja, akkor megpróbálja még elébb Kőcserepy
177     XXV|          Maszlaczky elszörnyedt; csak akkor tűnt fel előtte, milyen
178     XXV|           emeletbe, s nagy kedve volt akkor meg onnan a negyedik emeletből
179     XXV|            ahol őt eltűnni látta, már akkor a nemes báró nyakig ült
180     XXV|            véghez. Miért is nem lőtte akkor főbe, kedves Maszlaczkym,
181     XXV|             főbe, kedves Maszlaczkym, akkor mindjárt, ahogy összevesztek.
182     XXV|           időmet. – Az a sok só, amit akkor megetetett velem, mind most
183  Vegszo|               a szerelem boldogságát. Akkor egy véletlen pillanat összehoz
184  Vegszo|              mert te boldog vagy már, akkor nemtelenül, szívtelenül
185  Vegszo|      szívedben helyet nyitsz számára? Akkor hűtelen vagy. És mégis kénytelen