Rész

  1       I|          mosolygással tekintenek reá: „Mit mutogatsz te nekünk, szegény
  2       I|                jut. Ha készen lesz is, mit mutogattok benne? És ha
  3       I|           mutogattok benne? És ha lesz mit mutogatni, ki nézi meg?…~ ~
  4       I|             nem szakadt le, pedig volt mit viselnie örömének túlsúlyában;
  5      II|               mint az övé, éppen nincs mit csodálkoznunk azon szerencsén,
  6      II|                atyafiak, elvárva, hogy mit fog azzal kezdeni.~ ~Az
  7      II|        kézbesítik a szerelmes levelet, mit szoktak beszélni az elutasított
  8      II|           melyek körüle történnek.~ ~– Mit mondott, Alfréd? – kiálta
  9      II|          odasietni, s megkérdeni, hogy mit parancsolnak rokonaik. A
 10      II|           lelte ezt a Szentirmayt? Hát mit ért ez önérzet alatt? Mi
 11      II|            öreg asszonysággal.~ ~– Eh, mit beszélsz annak, hiszen úgysem
 12      II|           kortársára akad, azoknak van mit hallgatni afelől, hogy minő
 13      II|           illett.~ ~Zoltán alig tudott mit szólni a lyánkához, kit
 14      II|           ajándékul nyújtá Katinkának, mit a lyánka könnyelműen fűzött
 15      II|               nem veszi azon rózsáról, mit Katinka hajfürtei közé tűzött,
 16      II|                gúnyos elégültséggel –, mit nézed a nyomorúságunkat,
 17      II|               Óráját gyakran nézi.~ ~– Mit nézi annyit azt az órát
 18      II|               fogom kísérni odáig.~ ~– Mit, kísérni? – pattant fel
 19      II|              őreá, s az a kicsiny mag, mit gyermeteg ragaszkodása a
 20      II|          pártfogásunkat megvonni tőle. Mit mondana a közönség, ha a
 21     III|                úr, mert én tudom, hogy mit beszélek, s értek az informáláshoz,
 22     III|              ez?~ ~– Jól van, jól van. Mit ér, ha én helybenhagyom?~ ~–
 23     III|      végighallgat, miszerint én tudom, mit cselekszem. A néhai Kárpáthy
 24     III|          unokáját is, kivált miután ez mit sem akar róla tudni. Az
 25     III|       Szentirmay gyámsága alá adassék; mit a halál révén levő férje
 26     III|               szárazon Maszlaczky.~ ~– Mit beszél ön ismét? – kérdé
 27     III|              végighallgatni is.~ ~– De mit tartoznak e magasztalások
 28     III|                annak gyermekei között; mit fog akkor ez ifjú cselekedni?
 29     III|     csalhatatlanul biztosítjuk.~ ~– De mit használ nekem a siker, ha
 30     III|         ügyvédnek igaza van.~ ~– Tehát mit gondol ön, minő föltételei
 31     III|             nyilatkozom. Mondják önök, mit ígérhetnek.~ ~Maszlaczky
 32     III|                kerekei, és nem tudjuk, mit hoz a holnap. Új eszmék
 33     III| közteherviselés és az örökváltság.~ ~– Mit jelentenek azok?~ ~– Ezek
 34     III|             egy ideig, nem tudva, hogy mit cselekedjék. Maszlaczky
 35      IV|       Háromszor énekel…~ ~– Ki énekel? Mit énekel? – kérdé egy most
 36      IV|              tetszik zálogul.~ ~– Hja, mit csináljak én vele? Mire
 37      IV|                képes dühbe hozni. Hogy mit énekelt, azt nem lehete
 38       V|         tekinte rá, és nem tudott neki mit mondani.~ ~– Megbocsát méltságod –
 39       V|                tervéről még a tanácsos mit sem tudhat, s talán csak
 40      VI|               majd a tüdőemésztő port, mit a szél szemébe és szájába
 41      VI|              közeledő szaglóműszereit, mit a szellő a távol aranyló
 42      VI|                 csodálatra méltó, hogy mit az ókori együgyű bölcsek
 43     VII|       tartogatták előre a nefelejcset, mit majd koszorúnak fűznek,
 44     VII|       bátyámuramék hizlalták a tulkot, mit ősi szokásként a földesúr
 45     VII|         legalább a kert túlsó széléig, mit nagy facsoportok takartak
 46     VII|          felkölték Zoltánt a levéllel, mit gyámatyja küldött.~ ~Csodálkozva
 47    VIII|           Felemelé szép, lelkes arcát, mit a könnyek gyermeki zománca
 48    VIII|       szerelemmel volt eltelve iránta; mit ér, hogy a szerelem tiszta
 49    VIII|                Írjad tovább, írjad ki, mit gondoltál felőlem”!~ ~Zoltán
 50      IX|             törjem a fejemet, hol jár, mit csinál, nem tesz-e valami
 51      IX|               az, hogy családja tagjai mit csinálnak. Tán hirtelenében
 52      IX|       tizediket megtudta Tarnaváry úr, mit tehetett bölcsebbet, mint
 53      IX|               flegmával azt mondá:~ ~– Mit tehetek én róla? Én csak
 54      IX|                mondta, hogy beszéljen? Mit fecseg itt nekem előre-hátra?
 55       X|     legkedvesebb volt, hogy megtudjuk, mit vesztettünk benne.~ ~Az
 56       X|       Maszlaczky úr tragikus sóhajjal, mit a tanácsosné sajnálkozó
 57       X|              az ágyából, ki az utcára, mit én tudom, hogy öltözve;
 58       X|                   Csekélység az. Nincs mit beszélni róla – szólt Zoltán,
 59       X|            látható volt egy-egy tutaj, mit hirtelenében kútágasokból,
 60       X|            feléjök; vagy nem értették, mit mondtunk, vagy nem bírtak
 61       X|                közel, hogy hallhassam, mit beszél. „Ott azt a jeget
 62       X|                is leugrottam lovamról, mit ő észrevéve, hirtelen visszafordult,
 63       X|              akna felé. Már nem tudom, mit kiáltottak utánam, de úgy
 64       X|            szenvelgő fájdalomérzéssel, mit a mellette ülő asszonyságok
 65       X|                     Hát a parton állók mit csináltak, hé? – kérdé Zoltántól.~ ~–
 66       X|                   kérdé Zoltántól.~ ~– Mit tett volna ön, ha ön állt
 67       X|              ki mást találgatott, hogy mit cselekedett volna Zoltán
 68       X|   kérdezősködik nagy aggodalommal:~ ~– Mit csinál a víz?~ ~– Hála istennek,
 69       X|          szerette volna megtudni, hogy mit néznek ott. Tivadar lekiáltott
 70       X|               le a térre, s tudja meg, mit néznek ott.~ ~Az inas visszajött
 71       X|             valamit, magok sem tudták, mit. A lépcsők közepén egy ájult
 72       X|        kérdezgeti az ellenféltől, hogy mit akar? azalatt ő a magáét
 73       X|            koldusasszoy nem is él már, mit használ neki a meleg öltöny;
 74       X|            meleg öltöny; vedd el róla, mit árt neki, ha kissé a vízbe
 75       X|             mert hiszen azt sem tudja, mit neveznek szépnek.~ ~Eddig
 76       X|             valakinek, hogy szeressen? Mit szeretne rajtam?~ ~– Mikor
 77       X|            gyermek kezét.~ ~– Mi lelt, mit hallgatsz?~ ~Még Vilma nem
 78       X|           idegei sokkal érzékenyebbek; mit a természet az egyik érzéktől
 79       X|        hallotta azt a zúgást, zajgást, mit a gátjait átszakasztott
 80       X|        támasztott, a titkos dübörgést, mit a föld alatti csatornákon
 81       X|             céltalanul, tétovázva.~ ~– Mit hallgatsz? – kérdezé újra
 82       X|               amilyen csak egy van”. – Mit tesz az? Olyan bohó vagy
 83       X|            leend gazdagabb. Ha tudnák, mit cselekesznek?~ ~Zoltán sietve
 84       X|            hárman vannak egy ellen. Az mit sem tesz. Himpellérek azok,
 85       X|              körül vannak fogva. Nincs mit tenni más, keresztül kell
 86       X|           bekövetkezvén az éhség órái, mit cselekedjék akkor. A furfangos
 87       X|              is, s levágta a menekvőt. Mit csinálnék egy emberrel,
 88       X|                 és tessék megpróbálni, mit tesz az: veszélyben lenni,
 89      XI|           reményeit köté minden honfi, mit képzeletében még szebbnek
 90      XI|              ország fővárosából, nincs mit keressen ott többé; megy,
 91     XII|         doktorátusi katedrából, megint mit cselekszik? Ahelyett, hogy
 92     XII|           iparkodott azt a mély sebet, mit Isten keze ütött hazán és
 93     XII|            több válaszfal, ott álland, mit még most csak rajzban látni,
 94    XIII|              legyezget felé a kezével, mit az olyformán akar viszonozni,
 95    XIII|              tegyenek a gróffal, kinek mit tetszik, ő azért egy fillérről
 96    XIII|            belőle, hogy úgy kell neki, mit udvarolt az anyjának, s
 97    XIII|           ellen.~ ~– Mi tetszik, uram? Mit akar?~ ~– Én megtiltom önnek
 98    XIII|               terjengette feléjök.~ ~– Mit! Mi vagyok én? – kérdé Maszlaczky,
 99    XIII|               fülébe súgta:~ ~– Ugyan, mit tud lármázni vele a tens
100    XIII|               miért jött Maszlaczky, s mit akart neki mondani Zoltán
101    XIII|           másik végén jött az allénak (mit a barbár nyelvújítók szeretnének
102     XIV|               őket.~ ~– Ah, menjen ön, mit titkolózik – évődék vele
103     XIV|          kérdezné tőle ez órában, hogy mit adjon neki az egész világból,
104     XIV|                el nem tudták gondolni, mit nézhet egy ilyen szép, elegáns
105     XIV|              saját peremben?~ ~– Ugyan mit nézhet egy unalmas osztályigazítási
106     XIV|      megszólítá:~ ~– Jó napot, Bogozy! Mit csinál itt?~ ~A vén sas
107     XIV|             helyen nem is tudták, hogy mit kell belőle visszaadni.~ ~
108     XIV|               gondolkozott rajta, hogy mit találjon ki. Minden jó gondolat
109     XIV|             kértem tőle; mert nem volt mit ennem. Ő pedig ismer még
110     XIV|      keresetlevél ellene megíratott.~ ~Mit véthetett ő egyéves korában?~ ~
111     XIV|               említé. Minden fertőből, mit az ármány készített emlékének,
112     XIV|              midőn leírta, miként élt, mit szenvedett, miként halt
113     XIV|          kettőt.~ ~Még nem tudta, hogy mit fog cselekedni, de annyit
114     XIV|            példával, lelkesítéssel! De mit használ, ha másnál van a
115      XV|             bólintott, nem tudva, hogy mit akar ezzel mondani.~ ~–
116      XV|                 Talán nem egészen.~ ~– Mit mond ön? Akkor ön engemet
117      XV|                 aki nem is tudta, hogy mit cselekszik, aki azt hitte,
118      XV|          gondolá magában a szolga.~ ~– Mit sajnálkoznak ezek őrajta?
119     XVI|             újjáalkottassam.~ ~– Ugyan mit csinálnak önök? – nyafogott
120     XVI|           hízelgő diplomatára.~ ~– Hát mit csinálunk?~ ~– Ne komplimentozzanak
121     XVI|            Igen: üdvözültté! Tudja ön, mit vesztett ez órában? Egy
122     XVI|              ez addig élni.~ ~– Ah, de mit érdekli ez nagyságodat?
123     XVI|                érdekli ez nagyságodat? Mit gondol nagyságod családi
124     XVI|          csevegő család, derék utódok! Mit gondol nagyságod azokkal?~ ~
125     XVI|             ismét közelebb lépett.~ ~– Mit tilthat ön meg énnekem? –
126     XVI|             ami engem is érdekel? Vagy mit?~ ~– Azt, hogy Szentirmay
127     XVI|          rugdalva nyoszolyája végét. – Mit háborgatnak az urak egy
128    XVII|             hogy semmije sem marad, de mit tesz az! Megmarad a becsület,
129    XVII|            kinyitni. Zoltán nem tudta, mit mondjon neki. A jó fiú hátul
130   XVIII|             változtaták át. – De ugyan mit feleselt volna érte ezzel
131   XVIII|               nem tudta gondolni, hogy mit gondoljon. Mindenféle mulatságot
132   XVIII|              úr bámulatában nem tudott mit felelni.~ ~– Ördöge van
133   XVIII|              sem egy szakács a háznál. Mit csinál a feleségem, ha megtudja?~ ~
134   XVIII|               És nem tudott mentségére mit felhozni, hiszen világos
135   XVIII|               és ő még nem tudja, hogy mit fog nekik főzetni, és kivel.~ ~
136   XVIII|                falevél sem hallja meg, mit mondanak.~ ~– Aztán odajött
137   XVIII|              messze! – ismétlé Liza.~ ~Mit tesz az egy vak előtt: „
138   XVIII|             Hát mért nem jön ő is ide? Mit hagy váratni magára, annyi
139   XVIII|             barátunk, Maszlaczky úr.~ ~Mit ér neki; hogy a Kárpáthyak
140   XVIII|               át a levelet.~ ~– Mi ez? Mit akar ez az ember mondani? –
141   XVIII|              mi az; azt is tudta, hogy mit akar a kis ember mondani.
142   XVIII|                   Vállat vonított! Hát mit akar ez jelenteni?~ ~– Tetszett
143   XVIII|                 Mi ez, kedves barátom? Mit jelent ez a levél?~ ~A tanácsos
144   XVIII|           tudom, én nem képzelem, hogy mit véthettem olyan nagyot?
145   XVIII|              Gondolkozzatok hát rajta, mit nyertetek!~ ~Nagyobb örömmel
146   XVIII|               hogy ez a komoly gyermek mit gondol olyankor, midőn megvetéssel
147   XVIII|             komolyan megkérdezné, hogy mit akarnak, tán magok sem tudnák.~ ~
148   XVIII|               gyönge éljenzés fogadja, mit ő a legudvariasabb mosollyal
149   XVIII|               urambátyám, az istenért, mit méltóztatott cselekedni?~ ~–
150   XVIII|                hogy maga nem hallotta, mit beszél. Csak elment azután
151   XVIII|            szavazat visszavonhatlanul. Mit lehet itt még tenni?~ ~–
152   XVIII|                az ajtóban elfogta.~ ~– Mit cselekedett ön, szerencsétlen
153   XVIII|             nagyságod, megmondom, hogy mit cselekedtem; nagyságod és
154      XX|             van. Ez az egy igaz érzés, mit a vadállat éppen úgy nem
155      XX|             amivel úgysem tudott volna mit csinálni, s látva, hogy
156     XXI|              hogy a megelőző két férfi mit fog beszélni; de hogy ő
157     XXI|                fog beszélni; de hogy ő mit felelend nekik, arra már
158     XXI|               a nemes grófét követi…~ ~Mit beszélt, mit nem beszélt
159     XXI|          grófét követi…~ ~Mit beszélt, mit nem beszélt még aztán Dabroni,
160     XXI|          kapnak. Egy percig nem tudtak mit szólani.~ ~Rudolf hamarább
161     XXI|             megtiltotta, hogy fölkelj. Mit akarsz?~ ~A leány arca,
162     XXI|             meg akarom őt menteni.~ ~– Mit megmenteni?~ ~– Megmenteni
163     XXI|               Nézd, nézd, és hallgasd, mit beszél!…~ ~ ~ ~Hat órakor
164    XXII|              egymásnak, miről beszélt, mit álmodott, s hosszan-hosszan
165    XXII|            Hisz a lázbeteg tudja, hogy mit beszél, de nem azt, hogy
166    XXII|                 de nem azt, hogy mások mit beszélnek hozzá.~ ~– Látod,
167    XXII|             ebben a nagy világban. Hát mit ér az mármost tinektek?~ ~
168    XXII|              előtte őszintén, nyíltan, mit tapasztalt, mit tudott meg,
169    XXII|               nyíltan, mit tapasztalt, mit tudott meg, és mit akar
170    XXII|         tapasztalt, mit tudott meg, és mit akar most tenni.~ ~Az orvos
171   XXIII|          Lizával, és mi értettük, hogy mit tesz az. Mikor eljártunk
172   XXIII|          imádkozni, tréfáltak velünk: „Mit lehet ebbe a falusi templomba
173   XXIII|              soká maradt a másik után… Mit csinálnak a gyermekek?…
174   XXIII|   visszaruházza Kárpáthy Zoltánra.~ ~– Mit akar ön ezzel, tanácsos
175   XXIII|                így Katinka idejöttéről mit sem tudott.~ ~– Meghallottam,
176   XXIII|                kiket valaha szeretett. Mit keresed, jámbor lélek, a
177    XXIV|          tanácsos.~ ~Nincs többé onnan mit eltemetnie.~ ~Ott jár a
178    XXIV|          jártában, s elbámul maga elé. Mit bámulhat olyan nagyon azon
179    XXIV|              át nejét, és nem tud neki mit felelni.~ ~Ime, a fény és
180     XXV|                És mármost ott nincs is mit keresni; a leány is meghalt,
181     XXV|          figyelmezni Maszlaczkyra.~ ~– Mit hárított ő énrám vissza? –
182    XXVI|              Olyan búsan, olyan merően mit tudhat nézni semmi tárgyat
183    XXVI|                szemeivel? Ha kérdenék, mit mondana? Ha mondana, ki
184  Vegszo|             nem sejtett fájdalmával. – Mit felelhetsz e kérdésre? Megveted-e,