Rész

  1      II|            örökösévé. Az asszonyság azután meghalt; hogyan, mi által,
  2      II|       egyengetéséhez.~ ~Mint jutott azután azon polcra, ahol jelenleg
  3      II|            csarnokaiba lépünk, csak azután keressük fel a labirint-parkokban,
  4      II|          kezét, először egy kézzel, azután kettővel, s kedves barátjának
  5      II|              olyan magasra is tudja azután emelni, s minden bók után
  6      II|             kompromittáló kérdésre, azután ki is tört:~ ~– A feleségemhez
  7      II|           perc alatt megállítá azt; azután kezét nyújtá a lyánkáknak
  8      II|          úrfinak, aminek a szennyét azután semmi pártfogolás sem mosná
  9      II|      vigyázzon az úton barátjára, s azután a vezetékeket vigye egyenesen
 10      II|             hajába.~ ~A két gyermek azután oly jókedvű volt az egész
 11     III|        fogad, mert házasodik; hanem azután csak elmúlik az ismét, s
 12     III|           sokáig kerülgetett, s kik azután mind máshoz mentek nőül,
 13     III|           fogadásból képére mászik, azután pedig erős, durva kendővel
 14     III|     Abellino szelídsége által. – De azután közbe ne vágjon, kedves
 15     III|         mondja nagyságod. Hanem ami azután következett, az többé nem
 16     III|              Uram, ön nagy ember!~ ~Azután visszaült székére, még egyszer
 17     III|            azt felelem, hogy „nem”; azután pedig az ebben foglaltatott
 18     III|       kétfelől behorpadt bele; csak azután tartá helyesnek felelni,
 19     III|           vitriolos holmi volt, azt azután hirtelen kirántani. Tizedik,
 20     III|             jószág jövedelméből. És azután ez a jövedelem csak név
 21      IV|           elébb kényszeríté leülni, azután mindenféle írásokat keresgélt,
 22       V|            ugyan, hogy a kivitelben azután éppen ellenkezőleg fordulnak
 23       V|      Eveline rendszere.~ ~Estenként azután, midőn mindenki lefeküdt,
 24       V|              Szívemből szólt ön – s azután, mintha nem bírna az érzések
 25       V|             későbbi találkozásoknál azután Maszlaczky úr és Eveline
 26       V|        elvonására.~ ~Kőcserepy urat azután mind a kettő megbízottjává
 27     VII|       odavetődött. Születése napján azután egészen az övék volt, akkor
 28     VII|           az együgyű emberek!~ ~Hát azután az ajtókon belül! Midőn
 29     VII|           orra előtt bezárt ajtóra. Azután szépen felült a szekérre,
 30     VII|    villámcsattanásra.~ ~A kicsinyek azután elaludtak, egymást biztosítva,
 31     VII|            azt is megcsókolhassa, s azután biztatá Katinkát, hogy ő
 32    VIII|          még hozzá valamit szólani, azután nagy szomorúan felkelt,
 33    VIII|            annak beszéde alatt.~ ~– Azután, ha találkozni fogunk itt
 34    VIII|        egyszer megölelé az ifjút, s azután nyugodtabban, könnyebbülten
 35    VIII|          közöny nyugalmába önmagát. Azután együtt kimennek a folyosóra.~ ~
 36      IX|         esztendő bizony betelik, de azután mint derék, jeles férfi
 37      IX|         kigördül az udvarból; akkor azután szabad a sírás, senki sem
 38      IX|            s leányokra nézve vannak azután még veszedelmesebb bukások
 39      IX|     nevelési nézet következése volt azután, hogy a főispán úr legidősebb
 40      IX|            férjétől szökött meg, és azután igen sok kalandja volt a
 41      IX|         kell őméltóságához menni?”, azután nagy röviden felelt, a csizmája
 42      IX|      kancellária felé közeledve már azután könnyű volt eligazodni Zoltánnak,
 43      IX|       kézbesítse; Julcsa kisasszony azután levágta az őt illető verseket
 44      IX|       lapjára írta azt fel, ahonnan azután nem lehetett többé elválasztani.
 45      IX|           azokat megszidták.~ ~Erre azután kijött a pitvarnok, átvette
 46      IX|             hímzés miatt történt.~ ~Azután egyszerre csupa jókedv,
 47      IX|   iparkodott kedvezni, hízelegni.~ ~Azután ismét hazatértek; Karolina
 48       X|            arról semmit sem tudnak. Azután nem is illik fölösleges
 49       X|            hivatalos oda, majd vele azután együtt eljöhetünk.~ ~Éppen
 50       X|             szokott kezdődni. Ekkor azután nekem esett, szakkerlótozott
 51       X|         Duna-vizet vegyenek!” Hanem azután szaladtunk is, mert az én
 52       X|            keringőre báró Berzyvel, azután egy másikra Misztizlávval,
 53       X|   harmadikra Emánuel barátunkkal és azután még ki tudná, hányra és
 54       X|     lapátokkal, rudakkal evezve; és azután lehetett látni, mint közelít
 55       X|             rettenetes halál ellen, azután egy halálos kiáltás hangzott
 56       X|           szét az egész vidéken, és azután ismét nem hallatszott semmi,
 57       X|          őrnagy rám nézett e szóra, azután vállamra ütött: – „Hát menjen
 58       X|      vascsövet lehessen alkalmazni. Azután hat legény csónakra szállt
 59       X|             ált ki a vízből, melybe azután kanócot dugtak, égő végét
 60       X|           szétpukkanás megtörténik. Azután sietve futottak, eveztek
 61       X|             újra helyére illesztém. Azután siettem vissza a csónakhoz.~ ~
 62       X|            ifjú barátom, mi történt azután? Zoltánt feszíté az a tudat,
 63       X|             alterál – bizonyítá még azután szenvelgő fájdalomérzéssel,
 64       X|           Egyszer egy nagyot ordít, azután nem káromkodik többet. Hihetőleg
 65       X|         ügyelt rá. Tarnóczay úr még azután is jó sokáig eldörmögött:~ ~–
 66       X|       fiatalsága között, s ilyenkor azután előfordulható esetekben
 67       X|            kivetni a vízbe; a többi azután egymás után következett.
 68       X|       mindjárt a parthoz érünk, ott azután megpihenhetsz, kedves lovam,
 69       X|          Csak eleinte esik rosszul, azután majd belefásulok. Az éjszaka
 70       X|    túlérzékeny ujjaival.~ ~Olyankor azután, midőn gyakran fél napokon
 71       X|            hogy nem látszott. Ahogy azután a tűz elrepült, megjött
 72       X|           szegény ember reszketett. Azután az ablakokra került a szél,
 73       X|            őr! Én vagyok az űr!” És azután megfagyott a szegény ember.
 74       X|          lövés, és egy harmadik is… azután elkezdtek kongni a harangok,
 75       X|              először egy toronyban, azután kettőben, háromban, valamennyiben.~ ~–
 76       X|            torkába rohanó hullámot; azután elfojtott csend állt be
 77       X|           kell neki végighasadni, s azután elérni az ablakok közeit,
 78       X|        elérni az ablakok közeit, és azután vége van mindennek, vége
 79       X|         bánni lehetne az életet, és azután a vak és a látó között nem
 80       X|            ki innen, az ön pénztára azután is ráér – s azzal a kicsiny
 81       X|           közé a félénk nimfákat, s azután egy óra hosszat keresztül-kasul
 82       X|              először jobbról balra, azután balról jobbra, s tökéletesen
 83       X|            hogy ott maradjon, hanem azután ők kérték, hogy ne cselekedje
 84     XII|    asszekurálva minden hajam szála. Azután engedelmet kér, hogy ő meglátogathassa
 85     XII|            elvész. Jól is leszidtam azután egy levélben, azt tudom,
 86     XII|       éjszakai parlament ülésein, s azután hazatérve, eloltom a lámpásomat,
 87    XIII|        hangon, hogy őt odacsalja, s azután nyakon ragadja, és jól megtépázza.
 88    XIII|          kibocsátotta az ereiből, s azután fiatal lyánkák vérét szivattyúzta
 89    XIII|             három hét van hátra. És azután kell majd megnézni Kárpáthy
 90    XIII|              no, akkor hallgatok.~ ~Azután a doktornak súgta William:~ ~–
 91     XIV|      házbért meggazdálkodja, és még azután egynémely elhangzott politikai
 92     XIV|        ismerősen mosolyogva felé, s azután mind a két delnőnek suttogva
 93     XIV|       rászegzi nagy, sötét szemeit, azután feltekint velök atyjára
 94     XIV|           kedves, bájos emléktől, s azután ismét véletlenül föltalálni
 95     XIV|          képezve a világoskék égen, azután elállt percig a gőzerőmű
 96     XIV|            füle hegyeig vörös lett, azután pedig majdhogy ríva nem
 97     XIV|           tudnivágyról, s menjen ön azután örülni az életnek, ami tele
 98     XIV|      azalatt lerápiálom az egészet, azután majd leírom abból tisztán.~ ~
 99     XIV|            bizodalmamnak az árát.~ ~Azután nagy haragosan a szobájába
100     XIV|          egypárszor hívatni, s csak azután jön be.~ ~– Hát haragszunk-e
101     XIV|           nem győznek. Amice Bogozy azután, hogy tekintélyét fenntartsa,
102     XIV|           oly nagyon szereti!”~ ~És azután feltűnt ennek a másiknak
103     XIV|        Maradjon ott, ahova leült.~ ~Azután kivont fiókjából egy tekercset,
104     XIV|             szíve. Úgy dobogott, és azután ismét elállt, mint a lejárt
105     XIV|        szólt odavetőleg Zoltán –, s azután, mintha még valamit gondolna,
106      XV|          leírt másolatra mutatva, s azután tenyerébe hajtá fejét, és
107      XV|        ügyvéd szomorúan tekinte rá, azután odalépett hozzá, és megölelte.~ ~–
108      XV|          bizonyos áll előttem. Hogy azután mi történik velem, az a
109      XV|           jó nemtőm, jó angyalom.~ ~Azután Kovács karjára tette kezét.~ ~–
110     XVI| iparlovagnak, amely veszendő lelket azután, hogy gonoszul ne járjon,
111     XVI|       tartalmát megismeré, s rögtön azután folyamodott az engedélyért.~ ~
112     XVI|             fizikai következéseket; azután egy hivatása szellemétől
113     XVI|         kedves nagyságodat.~ ~– Hát azután? – kérdé a beteg, kinél
114     XVI|         idestova. Nem várhat addig? Azután majd senki sem háborgatja.~ ~–
115     XVI|    újjáalakuljon, még kétheti kúra, azután egy kis friss kirándulás
116     XVI|    kirándulás a marienbadi fürdőbe, azután a nyarat Ischlben tölteni,
117     XVI|         neki, hiszen két felemás!~ ~Azután ismét hanyatt dűlt ágyába,
118     XVI|            hátrált visszafelé. Csak azután jutott eszébe, hogy nem
119    XVII|             tudja, milyen urok lesz azután.~ ~Mikor a becsületes ősz
120    XVII|             gyarapítás helyett, ami azután szaporodik, gyorsabban,
121    XVII|             a tűzbe vetette.~ ~Csak azután mondta meg Kovácsnak, hogy
122   XVIII|           biztatta.~ ~– Nem lesz ám azután Csákiék szalmája az uradalom,
123   XVIII|      szemeivel a profánus alakon, s azután elfordult tőle, nagyot sóhajtva.~ ~–
124   XVIII|        éhségében alá s fel sétálva, azután pedig egy Hugo Grotiust
125   XVIII|             ismét férfias komolyat, azután meg alázatos meghunyászkodót,
126   XVIII|            bádogszelencével. Reggel azután, mikor a reggelizéshez csengettek,
127   XVIII|            megmutattam férjemnek, s azután a tűzbe vetettem. Több szót
128   XVIII|             s elébb ki kell nyitni, azután lehet kimenni rajta.~ ~Nem
129   XVIII|           Ismerem, olvastam – monda azután, midőn az irat előkerült
130   XVIII|       magához téregetni.~ ~És amint azután magához tért, s nyugodtan
131   XVIII|         magánhagyományából lerótta. Azután nem maradt semmije.~ ~Semmije?
132   XVIII|         oltárképek Boldogasszonyáé, azután egy lengő angyal, bűbájos,
133   XVIII|       élvezte a halhatatlanságot, s azután helyt adott a másiknak,
134   XVIII|            borotválva, ott kezdődik azután egy csomó hosszú, seprőforma
135   XVIII|  konferencián az indítványtevés. Ez azután ismét leül, és vele semmi
136   XVIII|      tanulta volna a magyarságot, s azután Párizsban elfelejtette,
137   XVIII|    megtanulja, s tanulja tisztelni, azután nyissa fel e helyen a száját,
138   XVIII|    lerántotta magával a földre, ott azután a többi béresek, cselédek
139   XVIII|         költségek viselésére; hanem azután addig könyörögtek neki,
140   XVIII|            mind összetörték, amikor azután néhány fanatikus bacchánson
141   XVIII|             mit beszél. Csak elment azután ő is, amerre a többi.~ ~
142   XVIII|            hogy kilökték a kapun, s azután bezárták annak mindkét szárnyát,
143   XVIII|          nem hallgattak reá, később azután könyörült rajta Bogozy.~ ~–
144   XVIII|      mindenkinek szavazatát adni, s azután kimenni a megyeház kis ajtaján,
145     XIX|        gyalázat! Minő gyalázat”; és azután ismét elkezdett sírni, vonaglani,
146     XXI|          ifjú hevesen kérkedett még azután társai előtt, hogy mint
147     XXI|           többé magára.~ ~Két napig azután egyébről sem beszéltek,
148     XXI|          mintha megdöbbentek volna, azután pedig jókedvvel siettek
149     XXI|         egyedül vannak; majd holnap azután hozzám költözhettek.~ ~Ez
150     XXI|          óráig öntudatomnál vagyok, azután beáll a láz, és másik félóra
151     XXI|           Miklóssal és Zoltánnal, s azután veheti nyakába a világot.~ ~
152     XXI|           egy csattanás hangzott és azután – ott feküdt a földön a
153    XXII|         nappal virraszt mellette, s azután elmondják egymásnak, miről
154   XXIII|         Leghamarább leégett az övé, azután a tiéd, kis leánykám, azután
155   XXIII|        azután a tiéd, kis leánykám, azután az enyim… De egyik sem soká
156   XXIII|       percre a leányka arcát, amely azután ismét eltűnt onnan.~ ~–
157   XXIII|             te ne tudd meg soha!”~ ~Azután ismét elkomorodik arca,
158   XXIII|     fölvilágosításban, amit Eveline azután még érthetőbbé kívánt előtte
159   XXIII|         lépett nehányat a szobában, azután megállt a szoba közepén.~ ~–
160   XXIII|            a gyermek hal meg elébb, azután a szülők? – kérdezé magától
161   XXIII|             nem tudja szeretni.~ ~– Azután – szólt a beteg, ismét erőhöz
162   XXIII|         bánatos apa, s hogy szorítá azután szívéhez!~ ~– Ön nemes…
163   XXIII|            egy percig gondolkozott; azután azt mondá Zoltánnak, hogy
164   XXIII|              lélegzet vétel nélkül, azután visszahanyatlott fehér párnáira,
165    XXIV|            és el van jól temetve.~ ~Azután hazajönnek; eltakarítják
166    XXIV|              hogy „meghalt”.~ ~Néha azután mégis eszébe jut, hogy hátha
167    XXIV|             házban szertehangzik.~ ~Azután csak ismét felveszi a könyvet,
168    XXIV|         kifejezést ne áruljon el.~ ~Azután még egyszer összeolvasták
169    XXIV|             egyszer üdvözölte őket; azután a hintó kigördült az udvarról;
170     XXV|            történt; s olyan jólesik azután, ha azt mondják, hogy a
171     XXV|        őrajta bosszút álljon. Ebből azután igen csúnya lárma lett,
172     XXV|      folyamodni íródiákságért, majd azután gondolkozik róla, ha elfogadja-e
173     XXV|      hozzászokik a zuhanyhoz, hanem azután…~ ~– De instálom alássan –
174     XXV|        leánya kezét ígérte önnek, s azután ráfogta, hogy a nejébe szerelmes,
175     XXV|         ügyek elintézése végett.”~ ~Azután~ ~„Báró Kárpáthy Bélával
176     XXV|         százezrekről beszélt, hanem azután leszállt ötezer forintig.
177     XXV|       felment hatezer forintra; ezt azután kifizetteté neki Zoltán
178  Vegszo|    mindenképpen rossz embert, s azt azután a jók és igazak megvigasztalására