Rész

  1       I   |            gyöngy, drága gyémánt az; szép hölgyeink, hagyjátok azt
  2       I   |       egyszer; bizonyára kívülről is szép az, tán a hold és a csillagok
  3      II   |              a zengő fülemülékről, a szép kilátásokról és a fölséges
  4      II   |        megérkezünk, már akkorra igen szép számú társaságot találunk
  5      II   |            bárót egy mosoly illeti e szép hideg arcról. E mosoly rá
  6      II   |            csak egyet sajnálok e mai szép napon, és ez az, hogy miért
  7      II   | félreismerhetlen jellegével, vékony, szép metszetű ajkain gyermeki
  8      II   |       belemelegedett a kiabálásba, s szép szónoki tűzzel mondá el
  9      II   |                  Amidőn e helyen ily szép, ily ragyogó társaság van
 10      II   |               kövér, izmos ábrázatja szép barna volt, és ripacsos,
 11      II   |           egy fürgönc komornyik, kit szép gyereknek tartottak az úri
 12      II   |         harmincéves lehet ez időben, szép nemes arca csak annyiban
 13      II   |              ismerői látták, arca és szép álla gödröcskéi nem is engednék,
 14      II   |          hirdetik a férfilelket.~ ~– Szép gyermek! Gyönyörű fiú! –
 15      II   |       unokáim közől valamelyik ilyen szép, ilyen deli volna! – szól
 16      II   |              mikor szokás találkozni szép varrólányokkal, hány hódítást
 17      II   |             lenni, mikor odakünn oly szép idő van.~ ~Emánuel törte
 18      II   |     gondolkodott és ábrándozott azon szép gyermekről, ki vele együtt
 19      II   |              amivel azt nyerte, hogy szép barna svéd kesztyűje keresztülrepedt,
 20      II   |         szónoklatokra, mennyi minden szép dalra és versre tanított
 21      II   |          legimpertinensebb arcot; a „szép” melléknévvel ismert lakáj
 22      II   |           Még – harminchétben milyen szép sokasággal voltak!~ ~Rudolf
 23      II   |          homéri kacagással fogadva e szép ötletét.~ ~– Sőt igen.~ ~
 24      II   |       Rudolfra.~ ~– Ah, az nem volna szép méltóságodtól, ha megfosztana
 25      II   |             hogy kárt okozok ebben a szép társaságban.~ ~A tanácsos
 26      II   |              Katinka reá támadt.~ ~– Szép dolog ez, Zoltán, az egész
 27      II   |       Emánuel barátunk, ki azzal egy szép cukrászleányt tisztelt meg,
 28      II(2)|              melyben egy bölcs utazó szép és gyöngéd nemzeti táncunkat
 29     III   |                 Körül a szoba falain szép hölgyek arcképei láthatók
 30     III   |        láttuk a fiskális urat, akkor szép barna hajat viselt, elöl
 31     III   |   szenvedélyem. Nekem szenvedélyem a szép per. És ez szép per fog
 32     III   |       szenvedélyem a szép per. És ez szép per fog lenni. Még csak
 33     III   |             éves. Én hagytam őt nőni szép csendesen, s nem siettem
 34     III   |             nem lett. Valóban derék, szép ifjú. Oly kifejlett, mint
 35     III   |          gyermekésszel a kis Katinka szép szemeiről, s több efféle.
 36     III   |     Kárpáthy-uradalmak birtokosa egy szép napon azon hírre ébred,
 37      IV   |              vonultak el a hajdankor szép tüneményei, a párizsi operaház
 38      IV   |             nagy urat játszott; neve szép összeg mellett áll az aláírások
 39      IV   |        kedvenc eszméjökön, évek óta, szép egyetértésben.~ ~Amint a
 40      IV   |            minden napra. Már ez csak szép pénz.~ ~Abellino nagy kínlódások
 41      IV   |            lépcsőkön találkozott egy szép kis pirospozsgás szolgálóval,
 42       V   |          volt, mint jelenleg és igen szép férfi.~ ~Eveline egyszerű
 43       V   |          szívének választa férjet; e szép mondatot jegyzé fel bámulói
 44       V   |           lépcsőin. E tisztelet igen szép fénybe állítja Kőcserepy
 45       V   |             tűzve össze. Kár, hogy e szép vitatkozások a világra nézve
 46      VI   |             pedig, alkalmasint ott a szép lucernás kert helyén, a
 47      VI   |        egészen félretért arrafelé, s szép olasz jegenyékkel volt kétfelől
 48     VII   |              szavait, megszoríthaták szép fehér kezeit, mik oly erősek
 49     VII   |              értek én diákul.~ ~– Az szép; hát maga kicsodas? Hajdú?~ ~–
 50     VII   |            fa, mely alatt ültek, egy szép halavány jávor volt, oly
 51     VII   |       lassankint egypár könny támadt szép szemeiben, s végigfutott
 52    VIII   |              sok jót lehet várni. Ön szép tehetségekkel bír, s lelkének
 53    VIII   |           gyermektársat, egy kedves, szép tüneményt, kit jobban szeret,
 54    VIII   |      lelkiereje visszatért. Felemelé szép, lelkes arcát, mit a könnyek
 55    VIII   |              minden, és akkor milyen szép lesz ismét újrakezdeni a
 56    VIII   |         Kárpáthy arcképe és nejéé, a szép, viruló Fannyé. Valóban
 57    VIII   |              bírta elfordítani anyja szép arcáról.~ ~– Ezen órára
 58      IX   | Szentirmayval való ismeretséget. Beh szép provincia jutott a számomra
 59      IX   |           nem látják őket…~ ~ ~ ~Egy szép esős reggelen érkezett meg
 60       X   |               Pestet fogjuk látni! A szép ifjú Pestet, serdülő menyasszonyát
 61       X   |               az emelkedő főváros, a szép Pest, a mindennel bővelkedő
 62       X   |         zenét hallatni nem szabad. A szép Ilvay kisasszony zongoráz,
 63       X   |         megjelent Zoltán.~ ~Elragadó szép volt a gyermek. Különben
 64       X   |           felsegíté őt a deszkára.~ ~Szép glaszétopánjai egészen tele
 65       X   |            jó szószóló a kard.~ ~Egy szép arcú fiatalember adja a
 66       X   |               Pénz kell ezeknek, nem szép szó. Kaptok minden órára
 67       X   |              a Nagyhíd utcán. Azon a szép, gazdag, ragyogó Nagyhíd
 68       X   |           lépcsőzet alján leroskadt, szép karcsú nyakát kiemelve a
 69       X   |          kondorulva fedezi a büszke, szép metszésű ajkakat, miknek
 70       X   |           tíz-tizenegy éves leányka. Szép, teli arcú gyermek; az is
 71       X   |           vele magának.~ ~Óh, mennyi szép mesét tudott a kis vak leány!
 72       X   |             kegyed olyan jó és olyan szép – rebegé a gyermek, úrnője
 73       X   |            én nem vagyok sem jó, sem szép. Azt csak mondják, de nem
 74       X   |          látható volt, mint repednek szép csendesen odább. A nyílás
 75       X   |               hogy úgy lesz. Elnézte szép csendesen, mint tágul egyre
 76       X   |         mellett. Bele ne lépj, ifjú, szép hajadon, ki a szabadulást
 77       X   |     feljegyzi – az Isten…~ ~És ennyi szép, ennyi megragadó jelenet
 78       X   |            más bűnös ember.~ ~– Ide, szép istennők! Itt a szabadító! –
 79       X   |           főherceg felé.~ ~– Ah, itt szép dámák vannak! – monda báró
 80       X   |       gondolni valója nem volna. – E szép dámákkal meg kell ismerkednünk.
 81       X   |            teremei mind tömve vannak szép hölgyfélével, ebből még
 82      XI   |             nincs, nincs, nincs.~ ~A szép remények, a büszke álmak
 83      XI   |              volt az. Mások csak egy szép várost sajnálhattak abban,
 84     XII   |             Ez holmi jurátustól igen szép buzgalom, ki négy sorral
 85     XII   |          egypár esztendeig; elég nem szép tőle, hogy ő maga nem tudósított
 86     XII   |             legyen felkeresni valami szép grizettet vagy más effélét,
 87     XII   |             a tengerről, hogy milyen szép a tenger, hogy milyen pompás
 88     XII   |           törekesznek minden nagy és szép után; az ő nagyravágyásuk,
 89    XIII   |               Majd meglássák, milyen szép életet fogok élni. Az orvosom
 90    XIII   |       szálakat? Ebből mind haj lesz. Szép fekete bodor haj, amilyen
 91    XIII   |           volt ifjabb koromban; igen szép hajam volt, az egész világ
 92    XIII   |          előtt, majd kibékül vele, a szép kis Katinka pedig már régen
 93     XIV   |         királyhalmát körülnövi a fű, szép ligeteiben, ha megzendül
 94     XIV   |             a mindenünnen célba vevő szép szemek napsugárai alatt
 95     XIV   |      közönyös tárgy felett, melyet a szép delnő oly arckifejezésekkel
 96     XIV   |              azok között középen egy szép, fiatal, viruló leányka,
 97     XIV   |            éltes delnő között ül egy szép fiatal lyánka, aki kétszer
 98     XIV   |   szem-szemben találta magát azzal a szép ismeretlen nővel, kinek
 99     XIV   |          megmondá neki, hogy ki az ő szép ismeretlenje. Hisz ez az
100     XIV   |            föltalálni a kedves emlék szép ideálját, s akkor elébb
101     XIV   |             tett, leánya bűvös-bájos szép szemei mellett.~ ~Mennyivel
102     XIV   |            mondta rá, hogy az nagyon szép lesz.~ ~A csarnokajtónál
103     XIV   |          hazamehetnek, hiszen az idő szép, holdvilág van, s aztán
104     XIV   |            ifjú és a leányka eleinte szép illedelmes távolban haladtak
105     XIV   |         taszigálva. Az utazók között szép delnők is voltak, akik el
106     XIV   |       gondolni, mit nézhet egy ilyen szép, elegáns fiatalember órahosszant
107     XIV   |          összegyűrődtek ujjai alatt, szép arca halovány lett, mint
108     XIV   |    felváltogatta ismerős pincéreknél szép suttyomban, de egyen mégis
109     XIV   |             hárman beszélnének hozzá szép, igen szép szavakat, amikből
110     XIV   |         beszélnének hozzá szép, igen szép szavakat, amikből csak annyi
111     XIV   |             terembe.~ ~És ezután sok szép, sok kedves dolgot elmondanak
112     XIV   |   tündérvilággal elárasztá.~ ~Milyen szép és milyen nagy lehetne még!~ ~
113   XVIII   |            cselédeket általában igen szép kilátásokkal biztatta.~ ~–
114   XVIII   |          kastély kertjében sétál két szép leányka egyedül, midőn mindenki
115   XVIII   |              mosolyával, egyik lábát szép csendesen rázogatva.~ ~–
116   XVIII   |       megkapta rá.~ ~A tanácsos igen szép levelet írt neki; elmondá,
117   XVIII   |              örül, olyan boldog.~ ~A szép gyermek, mintha vigasztalná,
118   XVIII   |              tették.~ ~ ~ ~Engedjünk szép csendesen elmúlni négy egész
119   XVIII   |         mintegy húsz-huszonegy éves, szép halaványpiros arcát sötét,
120   XVIII   |              kérdés tárgyát, mindezt szép halk hangon, mint aki igen
121   XVIII   |           más részről őtőle meg elég szép volt, hogy azt megtanulta.
122   XVIII   |           felálljon.~ ~Amint az ifjú szép, nemes alakja kiemelkedik
123   XVIII   |       megegzaminálta, megdorgálta, s szép nap levén, kiviteté feketekávéját
124   XVIII   |           mint ő.~ ~– Igen örülök ön szép tehetségeinek tért nyithatni,
125   XVIII   |          Szentirmay hívei csendesen, szép rendben vonultak be minden
126   XVIII   |             szíverősítő reggelizést, szép rendben, egymás sorjában
127   XVIII   |              erre sem felelt semmit, szép nyugodtan olvasván abból
128   XVIII   |             meg a gyűlésterem ellen, szép csendesen kimentek az előteremből,
129   XVIII   |             jól kivitt ensemble-nek. Szép csendesen kilépett az erkélyre,
130   XVIII   |           tudomásukon kívül esett.~ ~Szép rendben történt bejövetelök;
131   XVIII   | alátekintgető hölgyekre, különösen a szép Vilmára; milyen diadalt
132   XVIII   |      végzetes szót: „Vox”!~ ~A menet szép toborzó lépésben járul a
133   XVIII   |             sem hallgatott rá. Olyan szép tarka szalag volt kalpagjára
134   XVIII   |          nevet meg kell érdemelni! A szép hölgyek mind őreá néznek.
135   XVIII   |        beszélni akar.~ ~– Megértem a szép szót, méltóságos uram. Tehát
136   XVIII   |             sem lettek volna.~ ~Ez a szép szónoklat mind lehallatszott
137      XX   |      pártvezér szívét eltölthette.~ ~Szép olvasónéim közől igen sokan
138      XX   |             hozzá megy, megsimogatja szép fejét: „Milyen halavány
139      XX   |           Milyen halavány vagy, édes szép gyermekem!”.~ ~Hiszen igazán,
140      XX   |       felveszi lovagköntösét. Milyen szép, milyen délceg benne! Az
141      XX   |         gyermek engedelmesen járul a szép úrnő elé.~ ~– Ismered-e
142      XX   |           kastély kertjében.~ ~Azt a szép rózsaarcú kisasszonyt, aki
143      XX   |             amíg a levelet olvassa a szép piros arcú kisasszony, az
144     XXI   |              gyönyörűség volna ezt a szép, ezt az imádott gyermeket,
145     XXI   |             nemes, és oly okos, mint szép, akinek olyan nagy jövendőt
146     XXI   |          hogy címere van.~ ~Ez éppen szép alkalom most; a karzatokon
147     XXI   |               s összeölelgeté kedves szép nejét.~ ~Katinka ellenben
148     XXI   |          Rudolf, tréfásan karolva át szép neje karcsú derekát, s édes
149     XXI   |             édes csókot nyomva annak szép piros arcára –, valami szenvedő
150     XXI   |      mosolyogva tekint reá.~ ~Ezek a szép mosolygó szemek úgy megtörnek,
151   XXIII   |        szemben találkozott vele. Egy szép, sugár leányka volt az,
152   XXIII   |         kerteket mind, mind az egész szép világot! Milyen gazdagok
153   XXIII   |              elveszteni. Hazamegyünk szép budai lakunkba, ahol ő olyan
154   XXIII   |         szeretném látni a hajnalt, a szép hajnalt, amint az ablakomon
155   XXIII   |       hullámzani… Mégis, mégis olyan szép ez az élet!…~ ~Valami nyomta
156   XXIII   |      odaborult a beteg ölébe, az apa szép fejét tartá kezei közt;
157   XXIII   |          feküdt az ifjú karjai közt, szép, tiszta szemeit felemelé
158   XXIII   |           üdvözült mosollyal bezárta szép szemeit…~ ~…Légy boldog,
159   XXIII   |             magasból:~ ~„Hajnal van, szép piros hajnal!”…~ …Halott
160   XXIII   |              hajnal!”…~ …Halott van, szép fehér halott!…~ ~
161    XXIV   |          különös az!~ ~ ~ ~Meghalt a szép, kedves lányka, s mennyi
162    XXIV   |             szeretett.~ ~A halál még szép, nyugalmas, vigasztaló –
163    XXIV   |            temetőbe, felkeresett egy szép virágos sírhalmot, mely
164     XXV   |               arra költött, és annyi szép és nagy sikerű munkáért
165     XXV   |     elgondolá magában, hogy ha e sok szép patak mind-mind tinta volna,
166    XXVI   |        meglátogatta a helyet Zoltán. Szép neje karján lépett az elhagyott
167  Vegszo   |          költői igazságtétel valóban szép dolog, és nem is nehéz munka,