Rész

1001     III   |                kedves nagyságod valaha hírét a reformereknek?~ ~– Mi közöm
1002     III   |                     évek óta nem foglalkozom a politikával; miattam széttéphetik
1003     III   |                           De beavatkoznak ők a nagyságod ügyeibe. Ezek
1004     III   |                      nagyságod ügyeibe. Ezek a reformerek egy idő óta két
1005     III   |                   kezdenek pengetni, amiknek a nevei eddigelé nem voltak
1006     III   |                 voltak forgalomban, és ezek: a közteherviselés és az örökváltság.~ ~–
1007     III   |                    megtörténhetik, miszerint a Kárpáthy-uradalmak birtokosa
1008     III   |              addigelé szokás volt behajtani, a másik felére pedig rárótta
1009     III   |                  mások szoktak viselni, hogy a Kárpáthy bárók többé nem
1010     III   |               uradalmak legnagyobb jövedelme a jobbágyok tartozásaiból
1011     III   |               azoknak csak név szerint marad a Kárpáthyaké; kérdem, mi
1012     III   |                 lehetetlen.~ ~– Semmi sem az a nap alatt.~ ~– Ah! uram,
1013     III   |                     sem válaszolt, összeköté a pörcsomagot szépen, és betakarta,
1014     III   |                   perről.~ ~Azzal kikiáltott a fráternek.~ ~– Fráter Bogozy,
1015     III   |                     Fráter Bogozy, fogja ezt a nyalábot, vigye vissza a
1016     III   |                     a nyalábot, vigye vissza a pertárnok úrhoz! Ott megkaphatja
1017     III   |                 kérdé hivatalos gondossággal a jurátustól.~ ~– Két vidéki
1018     III   |                   vidéki parasztember – volt a felelet.~ ~– Hadd jöjjenek
1019     III   |                    többet foglalkozni, hanem a két zsíros szagú atyafit
1020     III   |                    hívja maga elé, felcsapta a kalapját, bosszúsan távozott,
1021     III   |                 fenyegetését, s felballagott a kúriára. Kérdezősködésére
1022     III   |                    kúriára. Kérdezősködésére a levéltárnok azt felelte,
1023     III   |                     úr csakugyan visszaküldé a Kárpáthy contra Kárpáthy-percsomót.~ ~
1024      IV   |                     közt tartja.~ ~Egy estve a pesti nemzeti kaszinó termeiben
1025      IV   |            észrevehető; az olvasóteremekben, a kártyaszobákban, a tekeasztalok
1026      IV   |         olvasóteremekben, a kártyaszobákban, a tekeasztalok mellett, minden
1027      IV   |                    titkaival vonva maga után a tudni vágyókat.~ ~Vajon
1028      IV   |                indítványba, s arra adakoznak a magas hazafiak? Vagy a lánchíd
1029      IV   |             adakoznak a magas hazafiak? Vagy a lánchíd részvényeit kapkodják
1030      IV   |                   kapkodják egymás kezeiből? A Mátyásemlék foglalkoztatja
1031      IV   |              foglalkoztatja tán ily elevenen a kedélyeket, vagy Vörösmartynak
1032      IV   |              mindjárt megtudjuk, mi történt. A parány kiadású nagy férfiú
1033      IV   |                  nagy férfiú el van fulladva a buzgalomtól, s csak kezével
1034      IV   |                     Magam beszéltem **-yval. A Magyar Király vendéglőbe
1035      IV   |                    Hát Carl! Az isteni Carl! A minden csalogányok királynéja,
1036      IV   |                    egyéb klasszikus énekesei a költői világnak; itt lesz,
1037      IV   |                    páholyt is foglaltam mind a három estére. Ah, ha félholt
1038      IV   |                   volnék, sem maradnék el!~ ~A lelkesülés ragadós; Maszlaczky
1039      IV   |                   azon különösséget, hogy ez a száraz, semmitől nem érdekelt
1040      IV   |       felmagasztaltságra képes, s míg otthon a reggelit is sajnálja magától,
1041      IV   |                   drága páholyokra szórja ki a pénzét. A legtöbbek előtt
1042      IV   |               páholyokra szórja ki a pénzét. A legtöbbek előtt ez igen
1043      IV   |            természetes tüneménynek látszott; a művészet hatalma fát és
1044      IV   |              Maszlaczky úr nem hagyott békét a társaságnak. Ezer indítvány
1045      IV   |                   tőle: tisztelgő küldöttség a gőzhajónál, virágokkal díszített
1046      IV   |                     alkalmakkor ő lett volna a szóvivő, most pedig hallgatnia
1047      IV   |                   kecsegtetéssel vonultak el a hajdankor szép tüneményei,
1048      IV   |                   hajdankor szép tüneményei, a párizsi operaház virágzó
1049      IV   |                   operaház virágzó korszaka, a loge infernale uralkodási
1050      IV   |                   infernale uralkodási évei, a pompás kalandok, miknek
1051      IV   |                    ki előtt nem voltak zárva a legelső művésznők budoárjai,
1052      IV   |                 legelső művésznők budoárjai, a színházak foyer-i, kinek
1053      IV   |                  ízléséről, fényűzéséről még a lapok is beszéltek, kinek
1054      IV   |                   tekintély és vezérszó volt a finom világ előtt, és ki
1055      IV   |                 szívének, el kellett hagynia a kaszinót; futott onnan,
1056      IV   |                 kaszinót; futott onnan, mint a lőtt vad, ki a Dunapartra,
1057      IV   |                   onnan, mint a lőtt vad, ki a Dunapartra, alá s fel két
1058      IV   |             megvirradjon, akkor nyakába ölté a várost, bezörgetett valamennyi
1059      IV   |              senkitől sem kapni, s azonfelül a rossz adós homlokára van
1060      IV   |                    kifejezés sütve, egy neme a Kain-bélyegnek, amit ezek
1061      IV   |                    Kain-bélyegnek, amit ezek a hitelezők rögtön észrevesznek.
1062      IV   |                     rögtön észrevesznek. Óh, a hitelezők nagy pszichológok.~ ~
1063      IV   |                  forintot kiteremteni. Kérte a Kárpáthy-család illető ügynökét
1064      IV   |                leverve érkezett meg estefelé a kaszinóba. Nem akart ugyan
1065      IV   |                 nagyon rosszul szolgálták.~ ~A kaszinóban még nagyobb volt
1066      IV   |                  kaszinóban még nagyobb volt a lelkesülés, mint tegnap.
1067      IV   |                     tapasztalnia kellett azt a keserves kíméletet, mellyel
1068      IV   |                       midőn fel sem szólíták a részvételre, s szánakozva
1069      IV   |                     szánakozva kikerülék; ez a kín egy pokolbeli specifikum,
1070      IV   |                     kalapját, utána sietett, a lépcsőkön utolérte, s nyájasan
1071      IV   |                          Igen; menjünk innen a kapu alól, mert itt szélhuzam
1072      IV   |                     nézett Abellinónak azzal a sajátságos mosolygással
1073      IV   |                     látott, aki valaha abban a helyzetben volt, hogy pénzt
1074      IV   |                 Irtóztató szükségben vagyok. A legnagyobb zavarban. Ha
1075      IV   |                     kedves – kedves izé (ezt a szót választá a „kedves
1076      IV   |                     izé (ezt a szót választá a „kedves nagyságos úr” és „
1077      IV   |                        s akkor is csak azzal a fenyegetéssel tudtam megvenni,
1078      IV   |          fenyegetéssel tudtam megvenni, hogy a kezemnél levő perében addig
1079      IV   |                      egy betűt sem írok, sem a kezemből ki nem adom.~ ~–
1080      IV   |                    szelíden Abellino, mintha a felhozott tény éppen őmellette
1081      IV   |                          Látom, látom; de ez a garancia többé nincs meg
1082      IV   |                     itt köhögéssel ütötte el a címet), hogy én nem tartom
1083      IV   |                    tartom többé kezem között a pert.~ ~– Hátha visszaviszem? –
1084      IV   |                   Köszönöm alássan, csókolom a kezeit, nem instálok belőle.
1085      IV   |               címekre, mert mindjárt kijövök a contextusból – kedves nagyságod,
1086      IV   |                 örökös skrupulozitások, azok a szünteleni praevaricatiók,
1087      IV   |              szünteleni praevaricatiók, azok a mindennapi subsumptiók,
1088      IV   |                  száz pengőt, s vegye vissza a pert, ha tetszik zálogul.~ ~–
1089      IV   |                      ám olyan hamar. Én csak a magam fejétől tettem az
1090      IV   |                   vannak-e most, nincsenek-e a villájukon odakünn.~ ~–
1091      IV   |                    oda. Majd én megvárom önt a kapuban.~ ~– Hová gondol
1092      IV   |                    el kelle nyelni, hogy őt, a divat kiszolgált vezérét
1093      IV   |                  táblai ülés van, fél egykor a nagyságos úr hazajön; fél
1094      IV   |                Abellino egész hazáig kísérte a derék férfiút, a kapuban
1095      IV   |                     kísérte a derék férfiút, a kapuban elválva is megszorongatá
1096      IV   |                     csak alá kelljen írni.~ ~A pillanat szorultságában
1097      IV   |                    következni, ismerte ő már a maga emberét. Az ügyvédnek
1098      IV   |                      sem volt már ez órában. A vén huszár otthon lehetett
1099      IV   |                     kollégákra akadt, kikkel a vadpohár érdemes szertartását
1100      IV   |          szertartását segített végrehajtani; a fiskális úr egyedül volt
1101      IV   |                fiskális úr egyedül volt mind a három szobában. És az alatta
1102      IV   |                    úgy tetszett, mintha mind a három szobába számtalan
1103      IV   |                    énekelni is próbált, azon a kellemetlen embergyilkos
1104      IV   |                    félhangon, aminek hallása a legjámborabb kedélyt is
1105      IV   |                       s nem is az volt benne a nevezetes, hogy miként,
1106      IV   |                    de elég, hogy kimondja.~ ~A házban lakók, kik fölijedtek
1107      IV   |                   lélek dicsérje az Urat!”~ ~A fiskális úr pedig még azon
1108      IV   |                  úrnak. Mindössze ennyi volt a levélben:~ ~„Tisztelt kedves
1109      IV   |             tiszteletemet tehetni.~ ~Dátum s a többi.~ ~Kedves barátom
1110      IV   |                       m. k.”~ ~Kívül nagyobb a cím, mint belül a tartalom.~ ~
1111      IV   |                    nagyobb a cím, mint belül a tartalom.~ ~Nem is ment
1112      IV   |                        Nem is ment el délben a tanácsoshoz, hanem reggel
1113      IV   |                  ülés előtt elküldé neki ezt a levelet Bogozytól, azon
1114      IV   |                értették ők már egymást ebben a tárgyban, s közös erővel
1115      IV   |                  szép egyetértésben.~ ~Amint a három órát ütötte délután,
1116      IV   |                      széna-e, vagy szalma?~ ~A fiskális gyötrő tempóval
1117      IV   |                      gyötrő tempóval készült a felelethez, elébb kényszeríté
1118      IV   |                  fogott, melynek tartalmából a nyugtalan kliensnek meg
1119      IV   |             rábeszélés- és fáradságba került a tanácsos megnyerése, ki
1120      IV   |                 javára teszi ez áldozatot, s a Kárpáthy jószágot csak mint
1121      IV   |                     lelkiismeretessége miatt a régi terhek kifizetésében
1122      IV   |                    de bizonyára nem tartotta a fejében. Úgy szerette volna
1123      IV   |                    mondani; „Add ide már azt a száz pengőt, aztán csinálj,
1124      IV   |                     úr végre eléje terjeszté a kész engedménylevelet, s
1125      IV   |                átolvasni. Abellino elborzadt a sok betűtől. Látta, hogy
1126      IV   |                 betűtől. Látta, hogy ott van a huszonnégyezer forint, egyébre
1127      IV   |                  megkérdezte, hova kell írni a nevét; egypárszor elcseppenté
1128      IV   |                       egypárszor elcseppenté a tintát, odarántá az aláírását;
1129      IV   |                   nem hátul, hanem elöl kell a pecsétet odanyomni. Fráter
1130      IV   |                      melyet ma reggel kapott a családi gondnoktól, napi
1131      IV   |                      csúsztatá Maszlaczky úr a sürgetett száz pengőt, meg
1132      IV   |                      van róla győződve, hogy a kedves nagyságos úr, mihelyt
1133      IV   |                    is kitalál az ajtón.~ ~Ez a száz pengő oly boldoggá
1134      IV   |                gyámolítva köszvényes lábait. A lépcsőkön találkozott egy
1135      IV   |                     átvette.~ ~Szerencséjére a kis parasztlyán a lábához
1136      IV   |              Szerencséjére a kis parasztlyán a lábához dobta a pénzcsomagot,
1137      IV   |                  parasztlyán a lábához dobta a pénzcsomagot, és elszaladt
1138       V   |                        Kőcserepy tanácsosnőt a világ igen magas szellemi
1139       V   |                      Már gyermekkorában mint a legokosabb magaviseletű
1140       V   |               óvatosan, oly vigyázva lépdelt a világban, hogy még az árnyékát
1141       V   |                      figyelt és elmélkedett; a fiatal hódolók, kik egy
1142       V   |                      Ez állilás nem túlzott. A szív minden kebelben egyiránt
1143       V   |                      szeretni kell. Feltűnik a vágyó éraelem előtt egy-egy
1144       V   |                    hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás, ez
1145       V   |                      szenvedés, csalódás, ez a hit és szeretet – az ifjúkor
1146       V   |          szenvedéllyé válhatott volna. És ez a bölcsesség.~ ~Én istenem!
1147       V   |         boldogtalanok volnánk mi férfiak, ha a nők bölcsek akarnának lenni.
1148       V   |               hibával; mi lenne belőlünk, ha a szerelem engesztelő angyala
1149       V   |                      Férje már túl volt azon a koron, mely az ifjúság könnyelmű
1150       V   |              zsarnoki befolyás, rokonok vagy a körülmények részéről nem
1151       V   |                   annak jó tulajdonait, hogy a jó úr végre megkérdezé tőle,
1152       V   |                       annyit tudott beszélni a derék úr nemes jelleméről,
1153       V   |                       elgémberedve hagyta el a bájos hölgyet, ki képes
1154       V   |                 bájos hölgyet, ki képes volt a szerelmes embert agyonbeszélni
1155       V   |                  asszony, de félt tőle, mint a jégtől.~ ~Az utolsó években
1156       V   |                  társalgott, s példányát adá a hölgyi türelemnek.~ ~Ő maga
1157       V   |                      gyökerezett becsülés.~ ~A férj hosszú betegségének
1158       V   |                      betegségének halál lett a vége. Eveline őszintén megsiratta
1159       V   |                     tartani. Néhány év múlva a mehádiai fürdőkön megismerkedett
1160       V   |                   vinni, az csak ideál lehet a tökélyben. Megengedé ennélfogva
1161       V   |          felfoghatóvá tenni, hogy ez érzelem a legrendesebb folyamú szerelem,
1162       V   |              szerelem, melynek házasság lett a vége. Először eszének, másodszor
1163       V   |                  jegyzé fel bámulói emlékébe a jeles delnő.~ ~Tizenhat
1164       V   |                     Kőcserepy úr mindig csak a legnagyobb tisztelet kifejezésével
1165       V   |                      láncolni. Bármit tervez a jövő iránt, afelől előbb
1166       V   |               Eveline. Ő is tökéletesen azon a véleményen van. Neje tanácsadásai
1167       V   |               gondolta. Meglehet ugyan, hogy a kivitelben azután éppen
1168       V   |                 éppen ellenkezőleg fordulnak a tények, de már azt Eveline
1169       V   |                      bölcsészete tartja fenn a család boldogságát, intézi
1170       V   |                   túlságos édessége elrontja a szívet, s ellágyítja a lelket.
1171       V   |              elrontja a szívet, s ellágyítja a lelket. Eveline ezt jól
1172       V   |                   hogy e közönséges hibájába a túlságos szeretetnek ne
1173       V   |                társalkodónő jelenlétében, ki a kis Vilma minden léptét,
1174       V   |                  mamának, papának; mint kell a gyermeknek eltitkolni természeti
1175       V   |                  gyöngeségnek, miknek tudata a gyermekszívet annyira képes
1176       V   |                  észtani búvárlatokból, hogy a szülők nyájassága gyermekeik
1177       V   |                  bölcsességet tartalmaznak: „A cukor édessége elrontja
1178       V   |                  fogukat, az anyai hízelgésé a szívet”; „Aki ritkán érezte
1179       V   |                  szívet”; „Aki ritkán érezte a szülői kéz dorgálását, annál
1180       V   |                       annál sűrűbben érzendi a sors keze fenyítését” stb…
1181       V   |                  sietett észrevenni s azokat a vétek súlyához aránytalan
1182       V   |           legrejtettebb gondolatait, úgyhogy a gyermek mindannyiszor mintha
1183       V   |                     minden nesz elcsendesült a háznál, gyakran felvevé
1184       V   |                     bement leánya szobájába. A gyertyát letevé a földre,
1185       V   |                 szobájába. A gyertyát letevé a földre, hogy világot ne
1186       V   |                    Megtörtént ilyenkor, hogy a gyermek fölébredt. Akit
1187       V   |                    látott, az nem volt többé a szerető anya, a gyöngédség
1188       V   |                   volt többé a szerető anya, a gyöngédség kifejezésével
1189       V   |                érzelem könnyeivel szemeiben; a figyelmes, a soha nem nyugvó
1190       V   |                      szemeiben; a figyelmes, a soha nem nyugvó őr volt
1191       V   |             kívánságokat megtörni, elnyomni. A gyermek lelkülete szokjék
1192       V   |                    gyermek lelkülete szokjék a lemondáshoz. Tanulja meg,
1193       V   |                 amikkel majd későbbi években a sors látogatja meg.~ ~És
1194       V   |                    mondani szokás.~ ~Ugyanaz a figyelmes, vigyázó lélek,
1195       V   |                     vigyázó lélek, ugyanazok a vizsgáló szemek, amik Eveline-é.~ ~
1196       V   |                     mutatni, ő is elrejtette a magáét. Jól tudva azt, hogy
1197       V   |                     nem volt semmi befolyása a nevelési rendszerre, találta
1198       V   |                  tenni, hogy mint reszketnek a kisasszony tagjai; annak
1199       V   |                     Fáradt vagyok!” – nehogy a nevelőnő meghallja, hogy
1200       V   |                     hozzá soha nem hatottak. A tanácsosnő egész éjjelen
1201       V   |                  látott benne mást, mint azt a szigorú őrt, ki óránkint
1202       V   |              megjelen ágyánál, beadni azokat a kellemetlen ízű orvosságokat,
1203       V   |                   órával korábban jött, mint a tanácsos úr haza szokott
1204       V   |                      úr haza szokott érkezni a táblai ülésből. Készakarva
1205       V   |               ülésből. Készakarva sietett.~ ~A legdivatosabban volt öltözve,
1206       V   |                      Az előszobában megtudva a pitvarnoktól,1 hogy őnagysága
1207       V   |             őnagysága még nem érkezett haza, a méltóságos asszonynál kívánta
1208       V   |                        Eveline örömest látta a fiskálist. Lehetett vele
1209       V   |                   kevésbé tudott mulatni, ki a legszebb logikai láncolatokat,
1210       V   |               legszebb logikai láncolatokat, a legbonyolódottabb gordiuszi
1211       V   |                kalandozásával úgy félrevitte a tárgyat eredeti indulópontjától,
1212       V   |                    ami gondolatot az egyszer a fogaival megragadott, azt
1213       V   |                    el nem ereszté addig, míg a szájába nem szakadt. Esztendőkig
1214       V   |                     hogy e szép vitatkozások a világra nézve el vannak
1215       V   |                   által megsemmisíttetett.~ ~A méltóságos asszony a zongorateremben
1216       V   |                         A méltóságos asszony a zongorateremben fogadá Maszlaczky
1217       V   |                 kisasszony ujjai csaltak elő a húrokból, mert Eveline maga
1218       V   |                  maga sohasem bírt hajlammal a zene iránt, s azt ennélfogva
1219       V   |                       egyszerre elhallgatott a zene, s mire felnyitá az
1220       V   |                     belépett, már akkor csak a fehér öltöny ellebbenő fodrait
1221       V   |                   átelleni ajtón eltűntek, s a teremben Eveline egyedül
1222       V   |                   látszott lenni azzal, hogy a teremben annyi nagy tükör
1223       V   |              önelégülten tanulmányozhatja.~ ~A. tanácsosnő magával szembe
1224       V   |               Maszlaczkyt, letéve maga mellé a könyvet, melyet kezében
1225       V   |                    látogatási bevezetéseknél a társalgásban, amidőn egyik
1226       V   |                    sincs semmi mondanivalója a másikhoz, s kezdődnek beszélgetések
1227       V   |                      több ízben bátor voltam a nagysás kisasszonyt méltsáddal
1228       V   |             ugyanazon fejedelmi termet, azok a megigéző szemek, még nem
1229       V   |                        szólt malasztteljesen a tanácsosnő, ki a mondott
1230       V   |             malasztteljesen a tanácsosnő, ki a mondott magasztalásokat
1231       V   |                    meg az ég, mindkét férjem a legnemesebb lelkű férfi
1232       V   |                hagyni, s más részről tartott a magasztalások kifogyhatatlanságától,
1233       V   |       kifogyhatatlanságától, sietett elkapni a szó végét.~ ~– Én pedig
1234       V   |               ellenkezőleg azt állítom, hogy a jó nő teremti a jó férjet,
1235       V   |                állítom, hogy a jó nő teremti a jó férjet, és amely nő boldognak
1236       V   |                    kiejteni annyi volt, mint a tanácsosnőnek esztendeig
1237       V   |                   befolyása rokonszenveinél. A férfit férfivá neveli a
1238       V   |                      A férfit férfivá neveli a világ, saját maga, a nőt
1239       V   |                  neveli a világ, saját maga, a nőt szülői, nevelői, férje.
1240       V   |                      lélektanilag. Amely nőt a világ nevel, azt rendesen
1241       V   |                aligha tud boldog lenni; mert a nő boldogsága éppen gyöngeségében
1242       V   |                  szerencse, de nem érdem. Az a férj érdeme.~ ~Maszlaczky
1243       V   |                   forgat fejében, s csak azt a szót lesi, amelyikhez hozzáköthesse
1244       V   |                      szólt jóindulatú hangon a tanácsosnő –, de önök helyökbe
1245       V   |                      de önök helyökbe várják a sorsot, melyet teremteniök
1246       V   |               átlátná, hogy egész életem nem a fátum fölkeresésére, hanem
1247       V   |              elfásultam mint férfi. Ez alatt a hideg arc alatt is érző
1248       V   |                    filozófok is, természetök a szomorú, a szenvedő embert
1249       V   |                       természetök a szomorú, a szenvedő embert vigasztalni.~ ~–
1250       V   |                  erős szenvedélye van, annak a szenvedély erőt is ad, s
1251       V   |                     Nem tudta, hogy tréfál-e a méltóságos asszony, vagy
1252       V   |                  említé, mert bár képes volt a szíveken keresztüllátni,
1253       V   |                  szíveken keresztüllátni, de a parókát észrevenni nem.~ ~–
1254       V   |                   vagyok többé, nem az évek, a sors járása látszik meg
1255       V   |                     halálom.~ ~Végső szavait a legtragikusabb elkomorodás
1256       V   |                 elkomorodás hangján adta elő a fiskális, hogy a tanácsosnő
1257       V   |                    adta elő a fiskális, hogy a tanácsosnő szinte zavarodottan
1258       V   |              méltságod – szólt Maszlaczky úr a néhány percig tartott ünnepélyes
1259       V   |                     bocsánatot kérek.~ ~Most a tanácsosnén volt a sor megzavarodni
1260       V   |                      Most a tanácsosnén volt a sor megzavarodni és elpirulni.
1261       V   |                 szegény ember.~ ~Szerencsére a tanácsos úr hintaja ekkor
1262       V   |                     hintaja ekkor gördült be a kapu alatt, s ez véget vetett
1263       V   |                     alatt, s ez véget vetett a kínos helyzetnek. Maszlaczky
1264       V   |               támlájába, nyújtá búcsúvételét a derék asszonyságnak.~ ~–
1265       V   |                      valának elrebegve, hogy a tanácsosné attól kezde tartani,
1266       V   |                      vissza sem jön többé.~ ~A tanácsosnő bámulva nézett
1267       V   |                     egymás egészsége; mintha a nagy uraknál még az egészség
1268       V   |                 mindkét férfi arca ragyogott a nyájasságtól, s nemes vetélkedés
1269       V   |             vetélkedés támadt közöttük, hogy a szobában alá s fel sétálva,
1270       V   |                     sétálva, melyik bocsássa a másikat jobb felől.~ ~–
1271       V   |                    van – monda Maszlaczky úr a napi kérdésre térve, s azzal
1272       V   |                tetsző mosolygással vizsgálta a hatást a tanácsos úr arcán.~ ~–
1273       V   |              mosolygással vizsgálta a hatást a tanácsos úr arcán.~ ~– Nos,
1274       V   |                barátja vállára téve kezét. – A többi most az ön műve.~ ~
1275       V   |                      e művet végrehajtom. Én a Kárpáthy-birtok urává fogom
1276       V   |                       kérdé elszorult hangon a tanácsostól.~ ~– Tizenhat
1277       V   |            megszakítva?~ ~– Soha! – viszonza a tanácsos úr, ki hajlandó
1278       V   |            Maszlaczky úr kedveért mindazokat a keserű órákat elfelejteni,
1279       V   |                 Maszlaczky úr benne volt már a magasztos hangban.~ ~– Reménylem,
1280       V   |                     kézszorítással erősíteni a tanácsos úr.~ ~– Meg van-e
1281       V   |                    tovább Maszlaczky –, hogy a törekvésre engemet semmi
1282       V   |                   képes engem erővel ellátni a munkára, csak egy jutalom
1283       V   |                   került.~ ~– Biztosítom önt a becsülés legőszintébb, leghatártalanabb
1284       V   |                    Ezt én el nem fogadhatom. A világért sem, sőt kérjen
1285       V   |                     függ, velem szállt volna a sírba, de ön kényszerített
1286       V   |                 boldoggá – leánya kezével.~ ~A tanácsos remekelt e pillanatban.~ ~
1287       V   |                    kifejezése sem jelent meg a meglepetésnek, a bosszúságnak,
1288       V   |                  jelent meg a meglepetésnek, a bosszúságnak, a bámulatnak
1289       V   |               meglepetésnek, a bosszúságnak, a bámulatnak s egyéb rögtöni
1290       V   |                   nyújtá kezét az ügyvédnek, a legőszintébb érzelem reszketeg
1291       V   |            gondolkoztam felőle – kezdé végre a tanácsos úr a szót –, minő
1292       V   |                    kezdé végre a tanácsos úr a szót –, minő sors fog várni
1293       V   |                  férjet, ki őt megérdemelje? A mai fiatalság léha, tartaléktalan
1294       V   |                  aggodalmakkal tölti el egy, a jövendőkbe tekintő atya
1295       V   |                    úr, ki roskadozni kezdett a reá halmozott magasztalások
1296       V   |                     e gondolatról – folytatá a tanácsos úr. – Mint remélhettem
1297       V   |                     tartson is fenn számomra a sors, mindenkor büszke leendek
1298       V   |                      nem lephetett volna meg a sors, mint aminőt kedves
1299       V   |                 elfogadom önnek egész tervét a Kárpáthy-urodalom iránt.
1300       V   |                     tékozolják el, kik hősök a kávéházakban és más gonoszabb
1301       V   |                     tegeztetni hallván magát a tanácsos úr által, annyira
1302       V   |                  ragadtatva, hogy megcsókolá a tisztes úr kezét; ami tekintve
1303       V   |               tisztes úr kezét; ami tekintve a helyzet ünnepélyességét,
1304       V   |                megragadó jelenet lehetett.~ ~A tanácsos úr ezzel karjára
1305       V   |              tanácsos úr ezzel karjára fűzte a derék kérőt, s okosan értésére
1306       V   |                    Hiába, bizonyos dolgokban a nőknek csalhatlan tapintatuk
1307       V   |              ítéletemre valamit adni, de ami a gyermeknevelést illeti,
1308       V   |                   előtt meg kell hajolnom!~ ~A nagyságos úr egészen el
1309       V   |                felejteni, miszerint pályáját a gyermeknevelésen kezdé.~ ~–
1310       V   |             elragadtatással Maszlaczky úr. – A női tökélyek, a hölgyi erények,
1311       V   |             Maszlaczky úr. – A női tökélyek, a hölgyi erények, az asszonyi
1312       V   |                      végezte be az ügyvéd úr a frázist, a tizenöt évet
1313       V   |                      az ügyvéd úr a frázist, a tizenöt évet mégis nagyon
1314       V   |                           Azazhogy – vevé át a szót a tanácsos úr –, valami
1315       V   |                    Azazhogy – vevé át a szót a tanácsos úr –, valami határidőt
1316       V   |                     hogy meg fog történni ez a házasság fél év múlva, azon
1317       V   |                   akarja Zoltántól megnyerni a Kárpáthy-birtokot, s akkor
1318       V   |                      határozottabban. Legyen a boldog határidő fél év azon
1319       V   |                     év azon nap után, melyen a Kőcserepy-család a kárpátfalvi
1320       V   |                    melyen a Kőcserepy-család a kárpátfalvi uradalomba beiktattatik.~ ~
1321       V   |              valamely ügyes fordulatot adott a dolognak.~ ~– Óh, én nem
1322       V   |                      akarom oly messze tenni a határidőt. Sőt mentül közelebb,
1323       V   |                      függ, hogy ez idő alatt a kitűzött határ eljöjjön.
1324       V   |                    fog éjjel és nappal, hogy a pert siettesse. Másfelől
1325       V   |                      biztosíthatom önt, hogy a per meg lesz nyerve, s akkor
1326       V   |                    álland többé ellent, hogy a barátság eddigi kötelékei
1327       V   |                    barátság eddigi kötelékei a legszorosabb rokoni viszonnyá
1328       V   |                   szóknál Kőcserepy megölelé a fiskálist, ki egész gyermeki
1329       V   |                    gyermeki áhítattal borult a marciális férfiú keblére,
1330       V   |                keblére, ki viszont lehajolva a kisded férfihoz, megcsókolá
1331       V   |                      Zoltánnali tervéről még a tanácsos mit sem tudhat,
1332       V   |                    gyöngéd jelenet után mind a két férfi félrefordult szemeit
1333       V   |               némileg ismét magukhoz tértek, a tanácsos úr odavoná magához
1334       V   |                    rosa kell maradni, nehogy a világ idejekorán megtudjon
1335       V   |              igazságos legyen is eljárásunk, a világ könnyen balramagyarázza
1336       V   |                      könnyen balramagyarázza a tényeket.~ ~– Tökéletesen
1337       V   |                     Én tudok hallgatni, mint a sír.~ ~– Még egyet, kedves
1338       V   |                Eveline saját rendszerrel bír a nevelésben, amit én kénytelen
1339       V   |             rendszerhez tartozik az is, hogy a növendékleánynak egész addig
1340       V   |           hivalkodásokra képesnek tartassam. A határtalan tiszteleten kívül
1341       V   |               viseltetem.~ ~E szavaknál mind a két kezét megfogja a tanácsosnak
1342       V   |                    mind a két kezét megfogja a tanácsosnak két kezével,
1343       V   |           tanácsosnak két kezével, úgy ahogy a stájeris táncot szokták
1344       V   |                   egyszer keblére veté magát a nagylelkű férfiúnak, s tökéletes
1345       V   |                      mármost menni készül.~ ~A tanácsos úr egészen az ajtóig
1346       V   |                     karonfogva őt; midőn már a kilincs a kezében volt,
1347       V   |                      őt; midőn már a kilincs a kezében volt, hirtelen valami
1348       V   |                     Maszlaczky úrnak:~ ~– És a méltságos asszony…?~ ~Kőcserepy
1349       V   |                   értesíteni. Megkímélem önt a jelenet zavarától. Hiába:
1350       V   |                    jelenet zavarától. Hiába: a kérői szerep a legbátrabb
1351       V   |             zavarától. Hiába: a kérői szerep a legbátrabb férfit is zavarba
1352       V   |                    csordultig telve hagyá el a tanácsos szobáit, s boldogsága
1353       V   |                       s boldogsága érzetében a bérkocsistól, aki hazavitte,
1354       V   |                   húsz pengő krajcárt.~ ~ ~ ~A tanácsos úr derült, vidám
1355       V   |                  lépett Eveline szobájába.~ ~A figyelmes delnő mind e percig
1356       V   |                csinált férjének maga mellett a pamlagon, s kézcsókjára
1357       V   |                        Miről?~ ~– Pörös ügy. A Kárpáthy-rokonok vitája,
1358       V   |                    Ez nagyon természetes. Az a fiú a legkiállhatatlanabb
1359       V   |                 nagyon természetes. Az a fiú a legkiállhatatlanabb gyermekek
1360       V   |                egyike, akiket valaha láttam. A világ sokat tart felőle,
1361       V   |                     őt idejárni késztetik?~ ~A tanácsos elbámult, bár nem
1362       V   |             ismeretlenséget mutatva. Eveline a legmélyebb sajnálat és szemérem
1363       V   |                      susogá:~ ~– Képzeld: ez a szegény fiatalember belém
1364       V   |                      Lehet-e nagyobb mértéke a női gyöngédségnek, mint
1365       V   |                      magas férfiúcskával, ki a világ legszebb és legerényesebb
1366       V   |                  lelkét emelkedni Eveline.~ ~A tanácsos úr hagyá őt ebben
1367       V   |                   tanácsos úr hagyá őt ebben a hitben; amit ő tudott, azt
1368       V   |                      azt megtartá magának.~ ~A későbbi találkozásoknál
1369       V   |              Maszlaczky úr és Eveline között a lehető legkellemetlenebb
1370       V   |                     nemes nyájasság igazgatá a társalgást. Mindkettő úgy
1371       V   |                   Eveline jóságos pillanatai a tanácsos által közlött ajánlat
1372       V   |                      s emiatt kénytelen volt a legszerényebb, áhítatosabb
1373       V   |                     neveznek, s mely elég ok a megfelelő szánalom gerjesztésére
1374       V   |                   Kőcserepy urat azután mind a kettő megbízottjává teszi;
1375       V   |          lelkületében nyomról nyomra kíséri. A tanácsos úr meghallgatja
1376       V   |                tanácsos úr meghallgatja mind a kettőt, s egyiknek segít
1377       V   |                     s egyiknek segít örülni, a másiknak szánakozni, s ugyan
1378       V(1)|                    szót mertem csinálni, ezt a „komornok” helyett kívánom
1379      VI   |                     minő hely volt Szentirma a hajdani grófok idejében,
1380      VI   |                       s összehasonlítják azt a mostanival, hajlandók lesznek
1381      VI   |                csodatételekre képesíté.~ ~Ez a nagy térség itt, hol most
1382      VI   |                    nagy térség itt, hol most a legszebb kalásztenger hullámzik,
1383      VI   |                    mikor az egek csatornái s a hóolvadások vizei megeredtek,
1384      VI   |               gyönyörűen lehetett csónakázni a mindennemű vízi szárnyasokra
1385      VI   |                   szokott állani rendesen az a nádgunyhó, átellenben pedig,
1386      VI   |            átellenben pedig, alkalmasint ott a szép lucernás kert helyén,
1387      VI   |                   szép lucernás kert helyén, a másik, amikben az öreg Szentirmay
1388      VI   |              Szentirmay gróf, szomszédjával, a jó Kárpáthy János báróval
1389      VI   |                   éjszakákon át elült lesben a drága mocsári szalonkák
1390      VI   |                   után. Nyáron pedig, amikor a rekkenő meleg kiszárasztá
1391      VI   |                    rekkenő meleg kiszárasztá a vizeket, fölséges rókavadászatok
1392      VI   |                       de hogy hol, arra csak a Berettyó és a Tisza tudtak
1393      VI   |                      arra csak a Berettyó és a Tisza tudtak volna illetékes
1394      VI   |                    esztendő három évszakában a Szentirmay és Kárpáthy urak
1395      VI   |                     elküldött lovakat fogtak a hintóba minden rév előtt,
1396      VI   |                      Franklin expedíciójának a jeges tengerre.~ ~Az ismeretes
1397      VI   |                      igen boldog állapotban; a legjobb helyeket, miken
1398      VI   |                      darab földnek; egyiknek a sovány esztendő ártott meg,
1399      VI   |                esztendő ártott meg, másiknak a kövér, itt az üszög pusztított,
1400      VI   |                      üszög pusztított, amott a szikfű rebellált; legelő
1401      VI   |                szikfű rebellált; legelő volt a gazdaság nagyja, miken nyurga
1402      VI   |                    szépen minden kánikulában a mocsárlégtül s szikkadt
1403      VI   |                  használták, mikor odáig ért a víz; egyébkor csak mellette
1404      VI   |                     volt, mennyire fejlődött a nemzeti ügyesség alföldi
1405      VI   |                alföldi szekerészeinknél, kik a meredek gátról le és fel
1406      VI   |                 gátról le és fel csapogattak a dűlőutakra nyaktörő veszéllyel.~ ~
1407      VI   |                    nyaktörő veszéllyel.~ ~Ez a jeles gát, minőt most is
1408      VI   |                     ősszel vagy tavasszal ez a kis hitvány patak úgy elhordta
1409      VI   |                  patak úgy elhordta rendesen a hidat, hogy a puszta lábaknál
1410      VI   |              elhordta rendesen a hidat, hogy a puszta lábaknál nem maradt
1411      VI   |                     jégtörőket is, csináltak a víznek sarkantyút meg futóárkot
1412      VI   |                  sarkantyút meg futóárkot ki a szántóföldekre, hogy arra
1413      VI   |                  mind semmit sem használt.~ ~A hídon túl érve, kezdett
1414      VI   |                torony nyúlt fel nagy gombbal a végén; négy szegletét négy
1415      VI   |                  végig leégett szél mentiben a helység. Ez minden évben
1416      VI   |                   minden évben előfordult.~ ~A helység körül semmi zöld;
1417      VI   |                    helység körül semmi zöld; a házak körül senki sem ültetett
1418      VI   |                    kertet. Lehetetlen azokat a járó-kelő marhától megőrizni;
1419      VI   |                       liba leeszi, kikaparja a veteményt. Az ember csak
1420      VI   |                   ősszel kopaszra lebotoltak a rőzse kedvéért.~ ~Maga az
1421      VI   |               urasági kastély jó távol épült a helységtől, nehogy valami
1422      VI   |                   valami érintkezésbe jöjjön a rongyos viskókkal. Az út
1423      VI   |                      volt kétfelől beszegve. A rendes úton járónak csak
1424      VI   |                     rendes úton járónak csak a távolból tűnt szemébe a
1425      VI   |                      a távolból tűnt szemébe a roppant épület, kettős szárnyszakaszával,
1426      VI   |              egymástól távol eső ablakaival; a párkányzatok meredekein
1427      VI   |                      azoknak sem volt szabad a kastélyhoz közel lenni.~ ~
1428      VI   |                    kastélyhoz közel lenni.~ ~A roppant váracs legalább
1429      VI   |               mindegyikben laknának.~ ~Hátul a kastély mögött nagyszerű
1430      VI   |                    romokkal és vízesésekkel; a platán- és gesztenyefák
1431      VI   |                      televény hűs földekben; a buja fű a rendezett erek
1432      VI   |                     hűs földekben; a buja fű a rendezett erek partjain
1433      VI   |                  egész csordaszámra legeltek a karcsú szarvasok, mik oly
1434      VI   |                szelídek, hogy közelre várják a lovaglókat, s ha mulatság
1435      VI   |               lovaglókat, s ha mulatság volt a kertben, odamentek a kerítéshez,
1436      VI   |                    volt a kertben, odamentek a kerítéshez, sőt sokszor
1437      VI   |               leereszkedének, hogy kiszöktek a vadaskertből, s a jobbágyok
1438      VI   |                  kiszöktek a vadaskertből, s a jobbágyok szomszédos kukorica-
1439      VI   |                     más levegőt lehelt, mint a többi vidék; itt gazdag,
1440      VI   |                   itt gazdag, itt pazar volt a természet, s olyan jóleshetett
1441      VI   |                     árnya alól széttekinteni a sárgára aszalt vidéken,
1442      VI   |                    most az utas szemei előtt a Szentirmay- és Kárpáthy-uradalmak
1443      VI   |         Kárpáthy-uradalmak határain belől!~ ~A beláthatlan nádrengeteg
1444      VI   |                   kiszámítással szeldelik át a tért, vezetnek le minden
1445      VI   |                     le minden fölösleges árt a folyamokba, néhol zsilipekkel
1446      VI   |                     mikről okszerűen öntözik a réteket. Az úttalan berkek
1447      VI   |                     szabályos táblákban fedi a legszebbik vetés, s sivatag
1448      VI   |                      székifüves pusztán, hol a keresztülutazó átkozta majd
1449      VI   |                  keresztülutazó átkozta majd a hínári döglevegőt, majd
1450      VI   |                      hínári döglevegőt, majd a tüdőemésztő port, mit a
1451      VI   |                      a tüdőemésztő port, mit a szél szemébe és szájába
1452      VI   |               hordott, most messziről megüti a kedves illat a közeledő
1453      VI   |              messziről megüti a kedves illat a közeledő szaglóműszereit,
1454      VI   |                közeledő szaglóműszereit, mit a szellő a távol aranyló repceföldek
1455      VI   |                szaglóműszereit, mit a szellő a távol aranyló repceföldek
1456      VI   |                    kanadai jegenyékből fedik a folyamok kanyargó medreit,
1457      VI   |                     vannak szorítva, s midőn a tiszai apró gőzösök a kies
1458      VI   |                  midőn a tiszai apró gőzösök a kies sziget mellett ott
1459      VI   |                      kies sziget mellett ott a vízközépen kikötnek, egész
1460      VI   |           deszkasimaságú úton robognak végig a boldog földészek egészséges
1461      VI   |                     többé, hanem paradicsom; a háladatos föld ezeres kamatban
1462      VI   |               fizette vissza ura szeretetét, a szorgalom műve megsokszorozta
1463      VI   |                      ember gondja mellett.~ ~A rongyos házikók rendetlen
1464      VI   |             emelkedik elő az urasági kastély a templommal szemben. Rudolf
1465      VI   |           tornácaival; oda építtetett lakást a helység közepére, a többi
1466      VI   |                   lakást a helység közepére, a többi házak közé, s tíz
1467      VI   |                   Kitűnnek az épületek közől a helységháza, paplakok, iskola,
1468      VI   |                      paplakok, iskola, miket a főúr maga építtetett, s
1469      VI   |            építtetett, s gondjával fenntart; a kertek alját elfoglalják
1470      VI   |                     kertek alját elfoglalják a lakosok gyümölcsaszalói
1471      VI   |                      nem lehetett, mint hogy a kíváncsiságból odavetődő
1472      VI   |                  vendégeknek mutogassa végig a hajdankori ritkaságokat,
1473      VI   |               hajdankori ritkaságokat, miket a jobb ízlésű főúr többé használni
1474      VI   |               gondoskodott, mint ősei; amott a rendezett patak egy papírmalmot
1475      VI   |                használhatlan márgaföldét; ez a roppant épület itt takarékmagtár,
1476      VI   |               bölcsek oly régen fölfedeztek, a gazdag termésnek megtakarítását
1477      VI   |                 ember elé hoznunk. Távolabb, a helység túlsó oldalán nagy,
1478      VI   |                      kőszénnel. Egyik iparág a másikat emeli, meg is látszik
1479      VI   |                   nincs munkátlan kéz, magok a rakoncátlan elemek is munkára
1480      VI   |                    mindazon pompa közt, mely a földesúr lakát környezi,
1481      VI   |                  jobbágyai arcán tündöklik – a boldogság, az elégültség.~ ~
1482      VI   |                      elégültség.~ ~Megbocsát a szíves olvasó, hogy ily
1483      VI   |                      néhány mérfölddel odább a szomszéd pusztákról, hol
1484      VI   |                     szomszéd pusztákról, hol a nekivadult szél kergeti
1485      VI   |                     kergeti az ördögszekeret a marháktól ripacsossá gázolt
1486      VI   |                     végig, ott megállhatnánk a sivatag közepén, leírhatnók
1487      VI   |                  sivatag közepén, leírhatnók a melankolikus kútgémet a
1488      VI   |                      a melankolikus kútgémet a láthatár végén, a hegyére
1489      VI   |                   kútgémet a láthatár végén, a hegyére repült sassal, az
1490      VI   |                  sassal, az elmélkedő gólyát a víz szélében s a tündéri
1491      VI   |                      gólyát a víz szélében s a tündéri délibábot, mely
1492      VI   |                     mindenfélét mutogat, ami a földön nincsen, s elmondhatnók:
1493      VI   |               nincsen, s elmondhatnók: ennek a földnek nincs semmije, de
1494      VI   |                       De vállainkon az élet. A költői délibábtól látogatott
1495      VI   |            látogatott puszták ura koldus, és a kútgémes tájképnek neve:
1496      VI   |                  szegénység. Dicsérjék mások a nádi életet s azoknak lakóit;
1497      VI   |               árvaság az, és inkább sírhatna a költő, mint énekelhetne
1498      VI   |                     vérökkel szerzék meg azt a földet, hol utódaik laktak,
1499      VI   |                   mint Szentirmay Rudolf, ki a lelkes István grófot vevén
1500      VI   |               ösztönt, példát, áldozatot hoz a kornak, hogy nemzetét jólétre
1501      VI   |                  segítse, nem olyan jó fia-e a hazának, mint aki érte századok
1502      VI   |                      aki érte századok előtt a csatatéren vérzett?~ ~ ~ ~
1503      VI   |                 udvaron élte át gyermekéveit a mi Zoltánunk. Ezek a fák
1504      VI   |            gyermekéveit a mi Zoltánunk. Ezek a fák éppen oly idősek, mint
1505      VI   |                   két jávort ő maga ültetett a kert egyik dombja alatt,
1506      VI   |                     még csak hároméves volt. A jávorpár alatt kis pad és
1507      VI   |                     kedvenc helye és azoknak a kis gyermektársaknak, akik
1508      VI   |             Szentirmára, s játékot rendeztek a kis Kárpáthyval. Ilyenkor
1509      VI   |                       Ilyenkor Zoltán mindig a gyengék vezére volt, játszottak
1510      VI   |                   tolmácsa, bajnoka volt, az a mi Zoltánunk.~ ~Mint hétéves
1511      VI   |                     gyermek maga köré gyűjté a magánál nagyobb parasztifjoncokat,
1512      VI   |             vizsgálatok, könyveket adogatott a parasztfiúknak, miket így
1513      VI   |                 leereszkedést szenveleg. Óh, a gyermek érzése a legegyenesebb
1514      VI   |              szenveleg. Óh, a gyermek érzése a legegyenesebb útja a bölcsességnek!~ ~ ~
1515      VI   |                  érzése a legegyenesebb útja a bölcsességnek!~ ~ ~
1516      VI(1)|                    kis anakronizmust azokkal a gőzösökkel és sok más egyebekkel
1517      VI(1)|                  olyan, aminek létezése csak a kegyes óhajtások közé tartozik.~ ~
1518     VII   |                  születésnapja volt. E napot a Szentirmay-család rendesen
1519     VII   |                    rá cselédség, jobbágyság; a házakat meszelték, mint
1520     VII   |                      valami sátoros ünnepre. A parasztleánykák vízben tartogatták
1521     VII   |                     vízben tartogatták előre a nefelejcset, mit majd koszorúnak
1522     VII   |            emberséges bátyámuramék hizlalták a tulkot, mit ősi szokásként
1523     VII   |                   tulkot, mit ősi szokásként a földesúr névnapjára szoktak
1524     VII   |                    valami kedvest tartogatni a bálványozott gyermek számára,
1525     VII   |                emberek napestig elácsorogtak a kastély udvarán, mikor a
1526     VII   |                     a kastély udvarán, mikor a szomszédból odavetődött.
1527     VII   |                  megköszönheték neki mindazt a jót, amit esztendőn át velök
1528     VII   |                  volt rajtok, mint az eső és a napfény; hogy a boldogságot
1529     VII   |                    az eső és a napfény; hogy a boldogságot itthon lakóvá
1530     VII   |               boldogabbnak, és áldhassák még a csecsemő gyermekek is, akik
1531     VII   |                      az ajtókon belül! Midőn a család egymagára maradt.
1532     VII   |                     Tele minden szív nemcsak a maga örömével, hanem még
1533     VII   |                     maga örömével, hanem még a máséval is.~ ~Négy gyermeke
1534     VII   |                     két fiú, két leány. Mind a négy úgy szerette Zoltánt,
1535     VII   |                  amit titkolni szokás, s ami a testvérérzelemben nincsen…~ ~
1536     VII   |                  nincsen…~ ~Születése napján a gyermekek mind megajándékozák
1537     VII   |                valami apró emlékkel Zoltánt; a picike, a legkisebbik, alig
1538     VII   |                  emlékkel Zoltánt; a picike, a legkisebbik, alig harmadfél
1539     VII   |                      és összevissza csókolá. A másik kettő duzzogott, hogy
1540     VII   |                      Katinka már nem mutatta a duzzogást…~ ~Ő egy pompás
1541     VII   |                     Zoltán enyelegve fordult a lyánkához.~ ~– Te emlékkönyvet
1542     VII   |                      messzire, egyikünk fel, a másikunk alá, s aztán sohase
1543     VII   |                      mindig együtt játszanak a kertben, és hajszolják a
1544     VII   |                     a kertben, és hajszolják a tarka pillangókat virágról
1545     VII   |                     adatokkal. Mi volt akkor a Kárpáthy-uradalmak jövedelme,
1546     VII   |                      most, mennyi volt akkor a hasztalan kiadás, mennyivel
1547     VII   |                   kiadás, mennyivel kevesebb a mai, a nép mennyivel lett
1548     VII   |                    mennyivel kevesebb a mai, a nép mennyivel lett jobb
1549     VII   |                  mennyivel többen törekednek a míveltség felé, mennyivel
1550     VII   |                      mennyivel kevesebb volt a költség, emberbaráti célokra
1551     VII   |                   vezet, azt az imádott, azt a bámult kezet, mely oly csodaszépen
1552     VII   |                      délig is, akkor sem jő. A tisztelgők, a jobbágyok,
1553     VII   |                  akkor sem jő. A tisztelgők, a jobbágyok, tisztviselők
1554     VII   |            küldöttségei mind eltávoztak már; a család termeibe vonult vissza,
1555     VII   |               estefelé kisétált gyermekeivel a kastély kertjébe; ott egy
1556     VII   |             mesterséges vízomlás rohant alá, a hajdani szittya kastély
1557     VII   |                     megkerülve, letelepedett a kedves család; innen a magasból
1558     VII   |          letelepedett a kedves család; innen a magasból messze le lehetett
1559     VII   |               mulatság úgy, mint máskor. Még a gyermekek is levertek voltak,
1560     VII   |                     Végre Zoltán nem állhatá a nyugtalanságot; engedelmet
1561     VII   |                       megtudandó, nem érte-e a grófot valami veszély, de
1562     VII   |                        Mégis könnyebben esik a szívnek, ha csak néhány
1563     VII   |                   állhatá meg, hogy legalább a kert túlsó széléig, mit
1564     VII   |                   gyámatyja elé ne kerüljön. A két nagyobb gyermek kétfelől
1565     VII   |                      és ők is vele indultak, a két kisebb szinte sírva
1566     VII   |                     de komolyan aggódott. Ez a nap mindig nevezetes családi
1567     VII   |                    mindig újabb szemet adott a lánchoz, mely az ifjút gyámatyja
1568     VII   |                    egy szem híjával lebomlik a lánc! Rudolfot nagy dolognak
1569     VII   |                    kihajtatott egyik kapuján a Madarasra vezető útnak indulandó,
1570     VII   |        parasztszekéren fráter Bogozy Pestről a másik kapun. Amint az ajtó
1571     VII   |                kucsmával, kardját előkereste a szalma közől, s oldalára
1572     VII   |              oldalára köté, és azzal felment a tornácba, haragos tekintéllyel
1573     VII   |                haragos tekintéllyel kérdezve a szembejövő sujtásos hajdútól:~ ~–
1574     VII   |              sujtásos hajdútól:~ ~– Itthon-e a méltóságos gróf?~ ~– Nincs –
1575     VII   |            méltóságos gróf?~ ~– Nincs – volt a rövid válasz.~ ~– Hm, az
1576     VII   |                         Hm, az baj. Vagyon-e a méltóságos grófnak törvényes
1577     VII   |                          De furcsa – morgott a hajdú –, tudom is én; nem
1578     VII   |                    maga kicsodas? Hajdú?~ ~– A méltóságos úr huszárja.
1579     VII   |                     Nem hajdú. Hajdú az, aki a vármegyeháza előtt strázsál.~ ~–
1580     VII   |                          Ebkérdi Pál – szólt a cseléd fitymálva s nagyon
1581     VII   |                   Úgy tekintsen rám, hogy én a tekintetes királyi tábla
1582     VII   |                kérdem kendet: Kinek híják?~ ~A hajdú a hivatalos szóra
1583     VII   |                       Kinek híják?~ ~A hajdú a hivatalos szóra kivette
1584     VII   |                      hivatalos szóra kivette a pipát a szájából, de azért
1585     VII   |              hivatalos szóra kivette a pipát a szájából, de azért megnyomta
1586     VII   |                 szájából, de azért megnyomta a feleletet, mondván büszkeséggel:~ ~–
1587     VII   |                   már egyszer: huszár; hanem a bátyám fiskális.~ ~– Van
1588     VII   |                    ez idézőlevél, citatorium a méltóságos gróf ellen. Kendnek
1589     VII   |               gondolok én semmit! – szabódék a hajdú, kinek rettentő iszonyata
1590     VII   |               erőszakos eltűnés, előkeresett a tarisznyájából négy szeget
1591     VII   |                 ajtóra. Azután szépen felült a szekérre, visszafordítá
1592     VII   |                      szekérre, visszafordítá a rudat, s elhajtatott, amerre
1593     VII   |                  elhajtatott, amerre jött.~ ~A cselédek csak akkor mertek
1594     VII   |                     volt megütközésök, midőn a veszedelmes iratot az ajtón
1595     VII   |                  Minő irtóztató gyalázat ez! A kastély kapujára idézőlevelet
1596     VII   |                     nyúljatok! – szólt közbe a hajdú. – Ez törvényes dolog,
1597     VII   |               szerezhet annak, aki hozzányúl a kezével. Hanem mindjárt
1598     VII   |                mindjárt tegyünk valamit! Hol a kis groom? Gyerejde csak,
1599     VII   |                     elolvasni? Mármost ugorj a legjobbik paripára, s vágtass
1600     VII   |                legjobbik paripára, s vágtass a méltóságos úr után, s ahol
1601     VII   |                 találod, ott add át neki ezt a levelet! De siess nagyon!~ ~
1602     VII   |                     Két perc múlva vágtatott a lovászfiú Madaras felé.~ ~
1603     VII   |                Madaras felé.~ ~Feleúton érte a lovász a grófot. Rudolf
1604     VII   |                       Feleúton érte a lovász a grófot. Rudolf megállíttatá
1605     VII   |                    vágtatva közeledni látta. A fiú elmondta hevenyében,
1606     VII   |                      ami történt, s átnyújtá a grófnak a veszélyes iratot,
1607     VII   |                történt, s átnyújtá a grófnak a veszélyes iratot, melyet
1608     VII   |                  azon keresztül! Mi volt ez? A leggyalázatosabb, legiszonyúbb
1609     VII   |                     házasságtörő. Ezt mondja a kétnyelvű rágalom, és az
1610     VII   |                      delejes iszonyattal. Ez a csapás jól ki volt mérve.
1611     VII   |                 valaki ezen írást? – kérdezé a lovászfiútól.~ ~– Hozzá
1612     VII   |                  éles kardot fordítsák, hogy a legtiszteltebb férfinak
1613     VII   |          legtiszteltebb férfinak azt mondják a törvény előtt: „Te egy nőnek
1614     VII   |                  Szentirmára! – szólt Rudolf a kocsisnak, s néhány perc
1615     VII   |                  szobájában volt bezárkózva; a cselédek csak azt hallák,
1616     VII   |                      adja neki át e levelet. A nyitott kocsi álljon elő,
1617     VII   |                    méltóságos uram – aggódék a hű cseléd.~ ~– Annál jobb –
1618     VII   |                Rudolf, s szótlanul haladt le a lépcsőkön, künn a folyosón
1619     VII   |                  haladt le a lépcsőkön, künn a folyosón várva nyugtalanul,
1620     VII   |                     befogják.~ ~ ~ ~Azok ott a madarasi kastélyban várhattak
1621     VII   |                      bizonyosan meglátják.~ ~A hosszas várakozásban egészen
1622     VII   |                    egészen elkomorodott mind a két gyermek, valami olyan
1623     VII   |                   sem tudták, hogy mi az. Az a fa, mely alatt ültek, egy
1624     VII   |                       s amint ott alatta ült a két gyermek, csendesen hullongott
1625     VII   |               elsárgult falevél.~ ~Egy éppen a lyánka ölébe hullott, Zoltán
1626     VII   |                     azt onnan.~ ~– Látod, ez a levél milyen zöld volt egy
1627     VII   |                     nagyon lelkére vette ezt a szót, s bár nem felelt rá,
1628     VII   |                nélkül úgy elszomorodott mind a kettő, egyik sem tudta,
1629     VII   |                     az ő csókjaitól hull alá a levél egyetlen fiának halvány
1630     VII   |             homlokára.~ ~ ~ ~Az esti zivatar a kastélyba térni kényszeríte
1631     VII   |                  térni kényszeríte mindenkit a kerti fák alól. A szél üvöltését,
1632     VII   |                  mindenkit a kerti fák alól. A szél üvöltését, a zápor
1633     VII   |                      alól. A szél üvöltését, a zápor csapását, a villámok
1634     VII   |                 üvöltését, a zápor csapását, a villámok dördülését hallva,
1635     VII   |                     Rudolf megérkezhessék, s a kisgyermekek félve bújtak
1636     VII   |                     keblére; Zoltán elővette a legnagyobb fiút, s egy természettani
1637     VII   |                  emberekről; el-elakadt mind a kettő száján a szó, egy-egy
1638     VII   |               el-elakadt mind a kettő száján a szó, egy-egy hangosabb villámcsattanásra.~ ~
1639     VII   |               hangosabb villámcsattanásra.~ ~A kicsinyek azután elaludtak,
1640     VII   |                     hogy nem félnek. Ödönke, a legkicsinyebb, sorba csókolt
1641     VII   |                     de annál inkább engedtek a buzdításnak a kisebb testvérek,
1642     VII   |                inkább engedtek a buzdításnak a kisebb testvérek, kik egészen
1643     VII   |                  hajnalban felkölték Zoltánt a levéllel, mit gyámatyja
1644     VII   |                     olvasá belőle, miszerint a gróf őt Kárpátfalvára hívja
1645     VII   |                   Kárpátfalvára hívja rögtön a levél vétele után.~ ~– Mikor
1646     VII   |                      után.~ ~– Mikor ment át a gróf Kárpátfalvára? – tudakozódék
1647     VII   |                 Kárpátfalvára? – tudakozódék a bőrig átázott lovásztól.~ ~–
1648     VII   |                  kezdett az öltözködéshez.~ ~A háznál mindenki aludt még
1649     VII   |                    háznál mindenki aludt még a felvert cselédségen kívül,
1650     VII   |                       Oly lassan lépett vele a ló, oly nehéz szívvel ment
1651    VIII   |                                        VIII. A befalazott ajtó~ ~Rudolf
1652    VIII   |                 éjjel nem hunyta be szemeit, a legnagyobb zivatarban érkezett
1653    VIII   |          Kárpátfalvára, ott rögtön fölkeresé a beteg jószágigazgatót, és
1654    VIII   |                  napján; az éjszakai sietség a legnagyobb viharban, a madarasi
1655    VIII   |               sietség a legnagyobb viharban, a madarasi kastély szándékos
1656    VIII   |                   össze lelkében, miknek még a csípős reggeli szellő is
1657    VIII   |             borzadályát, mintha nem volnának a kísértetek maguktól is eléggé
1658    VIII   |                maguktól is eléggé hidegek.~ ~A kastély udvarára vágtatva,
1659    VIII   |                         Hol van gyámatyám?~ ~A lovász tudósítá, hogy odafenn
1660    VIII   |                    fenn volt, egyik szobából a másikba járt egyes-egyedül,
1661    VIII   |                 kinyitogatta; még most is ég a gyertya a szobájában, tán
1662    VIII   |                     még most is ég a gyertya a szobájában, tán le sem feküdt,
1663    VIII   |                       hogy reggel van.~ ~Míg a cseléd ezeket elmondta,
1664    VIII   |                     Zoltán sietve haladt fel a lépcsőkön, s dobogó szívvel
1665    VIII   |                    kiolvasni.~ ~Rudolf végzé a pecsételést, s száraz hangon
1666    VIII   |                 barátom, foglaljon helyet!~ ~A szegény fiú e szóra csaknem
1667    VIII   |                   nem ily hangon szokta vele a gyámatyja születésnapját
1668    VIII   |                    érzete nem engedi meg azt a gyermeki viszonyt, amiben
1669    VIII   |                     iránt, különben is ennek a viszonynak most némi átalakuláson
1670    VIII   |                 Zoltán zúgni érzé maga körül a világot. Tán nem jól értette,
1671    VIII   |                  mondott?~ ~Rudolf észrevevé a gyermek arcán azt a könyörgve
1672    VIII   |                észrevevé a gyermek arcán azt a könyörgve kérdő tekintetet,
1673    VIII   |                 reszketése meg fogja tagadni a valószínűséget.~ ~– Önnek
1674    VIII   |                  szólt hirtelen és egyenesen a gróf, mintha nem akarná
1675    VIII   |                   mintha nem akarná magát és a fiút a hosszas előbeszédek
1676    VIII   |                   nem akarná magát és a fiút a hosszas előbeszédek kínjain
1677    VIII   |                   Zoltán halavány lett, mint a fal. Valamit akart szólani,
1678    VIII   |                       Rudolf észrevevé, hogy a fiú mennyire el van érzékenyülve,
1679    VIII   |                   elő kell készítenem, hanem a dolgok természetes folyása,
1680    VIII   |                     anyagot tapasztalásokra, a kicsinyes falusi, házi gondok
1681    VIII   |                kéthónapi utazása önnek velem a külföldön több ismerethez
1682    VIII   |                 egyéb tekintetek nem engedik a hosszabb távollétet önnel,
1683    VIII   |                   kell menni Pestre; ez most a nemzeti érdekek középpontja,
1684    VIII   |                     gyámatyám marad?~ ~Ettől a kérdéstől félt Rudolf. Egyenesen
1685    VIII   |                Szemei szinte égni látszottak a visszatiltott könnyek miatt,
1686    VIII   |                      s ki valóságos zsarnoka a vele bármi érintkezésbe
1687    VIII   |                 szánta szegényt, úgy sajgott a szíve, hogy így kellett
1688    VIII   |             ajánlólevelet Tarnaváryhoz, mert a jövő közgyűlésig is, mely
1689    VIII   |                 szomorúan felkelt, és kiment a szobából.~ ~Nem az fájt
1690    VIII   |                 szokatlan hidegségre? Még az a gondolat fel sem támadt
1691    VIII   |                     szobában, egyedül maradt a gróf, s azt hiszi, hogy
1692    VIII   |                   ajtót, s magánkívül rohant a szobába; ott megpillantva
1693    VIII   |                     vérnyomot hagy maga után a seb.~ ~E néhány pillanata
1694    VIII   |                    seb.~ ~E néhány pillanata a hallgatásnak, halk zokogás
1695    VIII   |                kezével nyájasan végigsimítva a gyermek hajfürteit, ki arcát
1696    VIII   |                      szép, lelkes arcát, mit a könnyek gyermeki zománca
1697    VIII   |                 fogod azt úgyis tudni; és az a nap, melyben megtudod, nagy
1698    VIII   |                      annyit tudnod, hogy nem a szeretet hiánya az, ami
1699    VIII   |                      sem térhetsz.~ ~Zoltánt a keserv ingerültté kezdte
1700    VIII   |                      s szomorúan vevé kezébe a gyermek kezét.~ ~– Ön, gyámatyám? –
1701    VIII   |                       Ön, gyámatyám? – szólt a gyermek elbámulva, ki még
1702    VIII   |             tilthatja azt meg nekem, hogy én a legnemesebb lelkű férfit,
1703    VIII   |                    atyámul tanultam ismerni, a legkedvesebb, a legszeretőbb
1704    VIII   |                     ismerni, a legkedvesebb, a legszeretőbb anyát s a legjobb
1705    VIII   |                       a legszeretőbb anyát s a legjobb testvéreket, kik
1706    VIII   |               bennünket hagyni anélkül, hogy a bámészkodók előtt mutatnád,
1707    VIII   |                      az neked nem jólesik.~ ~A fiú némán fogadta el a kívánatot.~ ~–
1708    VIII   |                       A fiú némán fogadta el a kívánatot.~ ~– Távol fogsz
1709    VIII   |                     te is szeretsz minket.~ ~A gyermek nem tett egyebet,
1710    VIII   |               találkozni fogunk itt és amott a világban, úgy fogadsz bennünket,
1711    VIII   |                  kérdé felnyögve fájdalmasan a gyermek.~ ~– Lesz, bizonyára
1712    VIII   |                    szólt Rudolf, megszorítva a gyermek kezét, s az újra
1713    VIII   |                  szép lesz ismét újrakezdeni a boldogságot!…)~ ~Rudolf
1714    VIII   |                   kívül élő ember nem bír.~ ~A gróf ezzel fölállt, és csöngetett.
1715    VIII   |                    készakarva távolította el a cselédeket e helyről, s
1716    VIII   |                 ahhoz, míg az öreg Pál gazda a lépcsőkön felcammog. Meglátva
1717    VIII   |                 felcammog. Meglátva kis urát a vén szolga, szerét teszi,
1718    VIII   |                   tréfás kérdéssel belehozni a beszédbe Pált, és a közöny
1719    VIII   |                belehozni a beszédbe Pált, és a közöny nyugalmába önmagát.
1720    VIII   |                       Azután együtt kimennek a folyosóra.~ ~Egy helyen
1721    VIII   |               folyosóra.~ ~Egy helyen megáll a gróf, s azt kérdi Páltól:~ ~–
1722    VIII   |                     kegyelmed, hogy itt ezen a helyen hajdan folyosó volt,
1723    VIII   |                  hajdan folyosó volt, melyet a megboldogult Kárpáthy János
1724    VIII   |                     igen erősen ki volt téve a kastély az éjszaki szél
1725    VIII   |                       én magam vigyáztam fel a berakásnál, mert már akkor
1726    VIII   |                   berakásnál, mert már akkor a megboldogult nagyságos úr
1727    VIII   |                    megboldogult nagyságos úr a terítőn feküdt, midőn parancsát
1728    VIII   |                   néhai jó öreg uram, mintha a szelektől félt volna, hanem
1729    VIII   |                     mivel e folyosó vezetett a boldogult nagyságos asszony
1730    VIII   |                      után fél esztendő múlva a jó úr is követett a sírba,
1731    VIII   |                    múlva a jó úr is követett a sírba, s nem akarta, hogy
1732    VIII   |                      őutána másvalaki azokba a szobákba ismét belépjen.
1733    VIII   |                    belépjen. Ezért berakatta a folyosót. A szobákban pedig
1734    VIII   |                  Ezért berakatta a folyosót. A szobákban pedig minden azon
1735    VIII   |                      módon maradt, ahogy azt a nagyságos asszony hagyta,
1736    VIII   |                    szék meg nem mozdíttatott a helyéről, sem egy könyvet
1737    VIII   |                      hátrább nem tettek; még a zongora is nyitva hagyatott,
1738    VIII   |                    én, ki azóta minden napot a kastélyban töltök, gyakran
1739    VIII   |                  mint zendül meg fölöttem az a muzsikáló eszköz, mintha
1740    VIII   |                 nagyasszonyom odafenn van és a boldogoknak karában, s az,
1741    VIII   |                    nem egyéb, mint egy húrja a zongorának, mely magától
1742    VIII   |                    hogy ezért falaztatott be a folyosó, de mégis az lett
1743    VIII   |                    folyosó, de mégis az lett a következése, hogy most a
1744    VIII   |                     a következése, hogy most a szél nem járhatja a tornácokat,
1745    VIII   |                     most a szél nem járhatja a tornácokat, s emiatt, minthogy
1746    VIII   |                 minthogy ritkán lakik valaki a kastély emeletében, az egész
1747    VIII   |                    az embernek szinte nyomja a mellét, mikor egy ajtón
1748    VIII   |                      ajtón belép. Látszik is a bútorokon, hogy mind összerepedeznek,
1749    VIII   |                   ablakok egészen elvakulnak a melegtől; azért mi ismét
1750    VIII   |                  rácsajtót veretünk rá, hogy a kastély egészséges helyzete
1751    VIII   |                   helyzete ki legyen békítve a megholtak iránti kegyelettel.
1752    VIII   |                kegyelettel. Nemde, Zoltán?~ ~A fiú némán inte igent. Úgy
1753    VIII   |                     inte igent. Úgy dobogott a szíve e pillanatban.~ ~Az
1754    VIII   |                       Tudom én azt, hogy nem a levegőre gondolunk most.
1755    VIII   |                  lesz, ha elébb meglátja azt a szobát, ahol édesanyja,
1756    VIII   |                      szobát, ahol édesanyja, a jó nagyságos asszony élt
1757    VIII   |                   kőművest! – monda szárazon a vén cselédnek.~ ~– Minek
1758    VIII   |                 arról hallgatni kell, amiben a külszín után nincsen semmi
1759    VIII   |                  öreg, s hozzá kezdett látni a munkához. Vén legény volt
1760    VIII   |                      akart neki szót fogadni a megbolygatott kő; két-három
1761    VIII   |                    felső öltönyét, s kivette a szolga kezéből a faltörőt;
1762    VIII   |                     kivette a szolga kezéből a faltörőt; majd ő hamarább
1763    VIII   |                    csapásaira gyorsan omlott a fal; Zoltán és a vén Pál
1764    VIII   |                      omlott a fal; Zoltán és a vén Pál csak a téglákat
1765    VIII   |                     Zoltán és a vén Pál csak a téglákat segítették szétszedni,
1766    VIII   |            viaszgyertyával tért vissza, mert a felnyitott szobák ablakai
1767    VIII   |                 kezébe, azzal előre belépett a tárt résen, kezét nyújtva
1768    VIII   |                  fiúnak. Pál kívül maradt.~ ~A zárt folyosón végighangzottak
1769    VIII   |                   hogy mily szörnyű halovány a másik.~ ~Rudolf annyira
1770    VIII   |                   volt fogódva, hogy mielőtt a kilincsre tette volna kezét,
1771    VIII   |                      csendesen beléptek mind a ketten, ismét betéve azt
1772    VIII   |                   betéve azt hátuk mögött.~ ~A tizennégy év óta elzárt
1773    VIII   |                    roha enyészetes szagával. A gyertyák is halaványabban
1774    VIII   |                     alig bírva megvilágítani a sugártalan setétséget, melyet
1775    VIII   |                setétséget, melyet még növelt a falak sötét kockás fatáblázata,
1776    VIII   |                    sötét kockás fatáblázata, a diófával kirakott palló,
1777    VIII   |                       annál gyászosabbá téve a többit, ami sötéten maradt.~ ~
1778    VIII   |                     haladtak rajta keresztül a másik szobába.~ ~Olyan szomorú
1779    VIII   |                     elgondolni, hogy ezekben a teremekben az úrnő végsóhaja
1780    VIII   |                     sem szóltak egymáshoz.~ ~A második terem volt Kárpáthyné
1781    VIII   |            Kárpáthyné munkaszobája. Ott állt a zongora, egészen felnyitva,
1782    VIII   |                     felnyitva, ahogy maradt, a támlán Chopin mazurjai.
1783    VIII   |               összegöngyölődve állt felfelé. A zongora mellett állt a nagy
1784    VIII   |                       A zongora mellett állt a nagy támlás szék, a meghalt
1785    VIII   |                     állt a nagy támlás szék, a meghalt nő sálja keresztülvetve
1786    VIII   |      akvarellfestmény, félbenhagyott munkák. A nagy állóóra fekete márványtalapzatán
1787    VIII   |               Kárpáthyné lelkét kilehelte.~ ~A bútorok, asztalok mind finom
1788    VIII   |                     belepve, mely évek alatt a legelzártabb termeken is
1789    VIII   |                   keresztülhat, és eltakarja a magára hagyatott fényt,
1790    VIII   |                      magára hagyatott fényt, a halott-pompát. A bársonyszőnyegek,
1791    VIII   |                      fényt, a halott-pompát. A bársonyszőnyegek, mik még
1792    VIII   |                  segítettek pusztulásán, mik a megjelenő gyertyák körül
1793    VIII   |                     szoba ablakainak egyikén a vastáblán valami kis lyuk
1794    VIII   |                      helye, melyen keresztül a déli napvilág hosszú, vékony
1795    VIII   |                 hosszú, vékony sugárt ereszt a szoba túlsó falára, mozgó
1796    VIII   |                    árnyékok vonulnának végig a falakon, felfelé fordított
1797    VIII   |                   Minden olyan csendes, csak a hangosan őrlő szú hirdeti,
1798    VIII   |                     halad és pusztít.~ ~Most a harmadik szoba ajtaja előtt
1799    VIII   |                 valami súlyosabb, aggasztóbb a sírbolti rekedt levegőnél,
1800    VIII   |                     ott ült, ott sírt előtte a kétségbeesett nő, oda tevé
1801    VIII   |                     Zoltán – suttogá Rudolf, a gyermek kezét megszorítva,
1802    VIII   |                 terem, ahol anyád meghalt.~ ~A hátulsó falon állt egymás
1803    VIII   |                   Kárpáthy arcképe és nejéé, a szép, viruló Fannyé. Valóban
1804    VIII   |                     ily feselő bimbók ajkai, a kép a megszólalásig hű.~ ~
1805    VIII   |                   feselő bimbók ajkai, a kép a megszólalásig hű.~ ~Zoltán
1806    VIII   |                      mögött áll, s tekintete a képről az ifjúra s onnan
1807    VIII   |                   tévedez.~ ~Milyen nagy bűn a szerelem, hogy ily nehéz
1808    VIII   |                     szerelem, hogy ily nehéz a büntetése. Íme, még a síron
1809    VIII   |                  nehéz a büntetése. Íme, még a síron túl is megüldözi,
1810    VIII   |             fájdalmát az utódokra is!~ ~Mind a két kép a reá feltekintőre
1811    VIII   |                utódokra is!~ ~Mind a két kép a reá feltekintőre nézni látszik;
1812    VIII   |                       amidőn végighordozá őt a jó öreg nábob ugyanezen
1813    VIII   |                  minden zug történetét, mely a szobában létezik, hol látta
1814    VIII   |                      hol nevetni, ábrándozni a feledhetetlent. Itt ült,
1815    VIII   |                   szentség az előttem.”~ ~Ez a szó volt Rudolf lelkének
1816    VIII   |               idézőlevél újra felkölté benne a sírba temetett aggodalmait:
1817    VIII   |                     és Zoltánnak ellenségei. A nő ábrándozó volt, a nő
1818    VIII   |             ellenségei. A nő ábrándozó volt, a nő szerelemmel volt eltelve
1819    VIII   |                 eltelve iránta; mit ér, hogy a szerelem tiszta volt, mint
1820    VIII   |                      évek elmúlt érdemeit.~ ~A legégetőbb gondolat ez volt,
1821    VIII   |                    beszél, meg kell ragadnia a titkot, amit azon levél
1822    VIII   |                    hallhatón dobogott, midőn a kitárt irat fölé hajolt;
1823    VIII   |                 iparkodnék azokat betakarni. A papíron vastag volt a megülepedett
1824    VIII   |             betakarni. A papíron vastag volt a megülepedett por, s egészen
1825    VIII   |                   szorongva simítá le Rudolf a port a levélről, s szinte
1826    VIII   |                      simítá le Rudolf a port a levélről, s szinte összerezzent,
1827    VIII   |                         Szeretett Flórám!~ ~(A levél tehát Szentirmaynéhoz
1828    VIII   |                    egy órával élve túl.)~ ~… A meghalás, az elmúlás nem
1829    VIII   |                    voltam, ő pedig, férj. Én a legboldogtalanabb asszony,
1830    VIII   |                 legboldogtalanabb asszony, ő a legboldogabb férj. Én megérdemlettem
1831    VIII   |                 köztem és közötte… E férfi – a te férjed… Kinek vallhatnám
1832    VIII   |                     úgy láss te is oda, s ha a fájdalomban, melyet kivallottam,
1833    VIII   |                    titok gyötrelmét, de most a halál előérzetével szívemben
1834    VIII   |                  Isten előtt. Én tudom, hogy a gondolat is bűn volt, hogy
1835    VIII   |                    vétkezém, vagy azt mondja a mennyei irgalom: „Amennyit
1836    VIII   |                      óh…”~ ~Itt félbeszakadt a levél. A különben is izgatag
1837    VIII   |                    Itt félbeszakadt a levél. A különben is izgatag állapotú
1838    VIII   |                   más szobába vitetett át, s a rövid végóra alatt nem jutott
1839    VIII   |                      nem jutott többé eszébe a levél, melyet félig megírt.
1840    VIII   |                     Egészen el volt mélyedve a múlt jeleneteibe, midőn
1841    VIII   |               visszanyeré férfias nyugalmát; a levelet összehajtogatta,
1842    VIII   |                    elleneiébe! Hogy tudnának a furfangos pörészek e sorok
1843    VIII   |                 bizonyíték lett volna ellene a világ előtt. Senki előtt
1844    VIII   |                      Senki előtt sem, csupán a rossz világ előtt, mely
1845    VIII   |                      mindig örömestebb hiszi a rosszat, mint a jót, s kegyetlenebb
1846    VIII   |             örömestebb hiszi a rosszat, mint a jót, s kegyetlenebb az ókor
1847    VIII   |                   örökké kiújult benne, mint a test belsejében támadt polip.~ ~
1848    VIII   |               Zoltánhoz, megvilágítva előtte a kezébe vett gyertyával az
1849    VIII   |                 gyertyával az arcképet. Maga a kép, e holt festmény, sokkal
1850    VIII   |                 tudja azt őrzeni…~ ~Fölemelé a gyermeket, ki szemeit nem
1851    VIII   |                      annak lapjait forgatod. A gyermekévek benyomásait
1852    VIII   |                     járj, igaz légy, mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb
1853    VIII   |                     mert az a legkönnyebb és a legboldogítóbb szerep. Érzéseiddel
1854    VIII   |                      egyszer körültekintének a sötét szobákban. Elhalványult
1855    VIII   |                     Az előteremben megszólal a zongora, mintha téveteg
1856    VIII   |                   sem az; futó egerke szalad a billentyűkön keresztül,
1857    VIII   |          billentyűkön keresztül, az támasztá a hangot. A szellemek alusznak
1858    VIII   |             keresztül, az támasztá a hangot. A szellemek alusznak csendesen.~ ~
1859    VIII   |              szellemek alusznak csendesen.~ ~A gyertyák továbbvitetnek,
1860    VIII   |                     gyertyák továbbvitetnek, a két arckép régi homályába
1861    VIII   |                    régi homályába vész újra, a rekedt, hangtalan légben
1862    VIII   |                 eltávoztában megcsókolja azt a kendőt, mely a nagy karszékre
1863    VIII   |               megcsókolja azt a kendőt, mely a nagy karszékre van vetve.
1864    VIII   |                  előszobát is, s végigmennek a folyosón a betört résig,
1865    VIII   |                     s végigmennek a folyosón a betört résig, mely előtt
1866    VIII   |                     betört résig, mely előtt a vén szolga mozdulatlanul
1867    VIII   |                 könnyebbülten sóhajtanak fel a szabad légre jutva.~ ~Ott
1868    VIII   |                   künn vidáman, derülten süt a déli napvilág a zöld hársfákon
1869    VIII   |                 derülten süt a déli napvilág a zöld hársfákon keresztül,
1870      IX   |                       Az emancipált család~ ~A Kárpátfalván töltött nap
1871      IX   |                      indulni Zoltánnak.~ ~Ez a hét nap hét kínos esztendő
1872      IX   |                 tanulmányokat végeznie, mert a tudomány nemcsak a szegény
1873      IX   |                      mert a tudomány nemcsak a szegény emberekre nézve
1874      IX   |                 emberekre nézve kincs, hanem a gazdagokra nézve is az.
1875      IX   |                     az. Ezért Zoltánnak most a pesti, majd később a külföldi
1876      IX   |                    most a pesti, majd később a külföldi egyetemeket is
1877      IX   |                  Zoltán közeli elutazását, s a gyermeknek magaviseletével
1878      IX   |                     neki kellett vigasztalni a gyermekeket, kik megsiratták,
1879      IX   |                    midőn kocsira ülni látták a jó kis bácsit, pedig azok
1880      IX   |                       neki kellett letörölni a könnyeket kicsikéje piros
1881      IX   |                   pedig annak még megvolt az a boldog gondolatja, hogy
1882      IX   |                   mutatni! Isten hozzátok!~ ~A kocsi kigördül az udvarból;
1883      IX   |                udvarból; akkor azután szabad a sírás, senki sem látja többé.~ ~
1884      IX   |                     tagjának néztük már.~ ~– A gyermekérzés elmúlik, kedvesem –
1885      IX   |                   most is kendőt lobogtattak a távozó hintó után, és sorba
1886      IX   |                kellett tűnni előtte, hogy ez a gyermek nem volt még ilyen
1887      IX   |               kérelemmel, hogy addig is, míg a megye hivatalosan kinevezné,
1888      IX   |              kényszeríté.~ ~Képzelhetjük azt a kellemetlen meglepetést,
1889      IX   |              bizalmasan beszélgetni)~ ~„Hogy a patvar vitte volna el ezt
1890      IX   |                    Beh szép provincia jutott a számomra belőle; én most
1891      IX   |                      minduntalan azon törjem a fejemet, hol jár, mit csinál,
1892      IX   |                    nem tesz-e valami rosszat a nagyságos úrfi, nem hal-e
1893      IX   |                    nagyságos úrfi, nem hal-e a vízbe, nem rontja-e magát
1894      IX   |                    vízbe, nem rontja-e magát a táncban, tanul-e valamit,
1895      IX   |                     mulatság lesz nekem, aki a saját gyermekeimmel sem
1896      IX   |                      És ez egészen úgy volt. A méltóságos úrnak legkisebb
1897      IX   |                hónapig sem jött velök össze. A méltóságos asszony szobái
1898      IX   |                    övéitől, nem is ugyanazon a lépcsőn jártak fel hozzá,
1899      IX   |                    lépcsőn jártak fel hozzá, a gyermekek pedig éppen külön
1900      IX   |                  kategóriába számíttattak.~ ~A főispán úr országos ügyekkel
1901      IX   |                gondjai vámmentessé teszik őt a családapai gondok alól.~ ~„
1902      IX   |                    kölykei! – szokta mondani a méltóságos úr, mikor valaki
1903      IX   |                    egyik is jobb. Mind rossz a gyermek, én is az voltam.
1904      IX   |                  beverték, penicilust vágtak a pofámba; most is itt a helye;
1905      IX   |                vágtak a pofámba; most is itt a helye; ló ledobott, csónak
1906      IX   |                 különbek az atyjoknál.”~ ~Ez a filozófiai nézet biz ott
1907      IX   |           alkalmazható férfigyermekeknél, de a méltóságos úrnak leányai
1908      IX   |                   még veszedelmesebb bukások a lóról leesésnél és szomorúbb
1909      IX   |                szomorúbb bélyegek, mint amit a tollkés vág az arcon.~ ~
1910      IX   |                következése volt azután, hogy a főispán úr legidősebb kisasszonya,
1911      IX   |                    már meg is esküdött vele. A főispán úr magánkívül volt,
1912      IX   |                      mint mikor Lőrinc úrfi, a kis majoresco, rakétával
1913      IX   |                       rakétával felgyújtotta a présházat; s a szemei elé
1914      IX   |                  felgyújtotta a présházat; s a szemei elé került leánynak
1915      IX   |                     hét múlva Toncsi viszont a férjétől szökött meg, és
1916      IX   |                azután igen sok kalandja volt a világban; győzné azt valaki
1917      IX   |                    nem vezethetem kötélen…~ ~A főispánné épp olyan keveset
1918      IX   |                   instruktorok és nevelőnők. A szállás olyan jól volt elrendezve,
1919      IX   |                    jól volt elrendezve, hogy a gyermekek, ha a házat felfordították,
1920      IX   |             elrendezve, hogy a gyermekek, ha a házat felfordították, sem
1921      IX   |              felfordították, sem hallatszott a mama szobájáig, és ez igen
1922      IX   |                      nagy családja van, mert a gyermek istenáldása, de
1923      IX   |                   uraknak legalább megvan az a boldogságuk, hogy elbújhatnak
1924      IX   |          Tiszafüreden találta elő, Pestre, s a fogadóban átöltözve, rögtön
1925      IX   |                    átöltözve, rögtön sietett a főispán úr lakába.~ ~A kapuban
1926      IX   |               sietett a főispán úr lakába.~ ~A kapuban megkérdezék a nagy
1927      IX   |                        A kapuban megkérdezék a nagy prémű ajtónállótól,
1928      IX   |                      tudtul adott értesítést a főispán úr újabb rangfokozata
1929      IX   |           rangfokozata felől, és sietett fel a lépcsőkön.~ ~A folyosó ablakán
1930      IX   |                   sietett fel a lépcsőkön.~ ~A folyosó ablakán kidűlve
1931      IX   |                  azután nagy röviden felelt, a csizmája orrával mutatva:~ ~–
1932      IX   |                     orrával mutatva:~ ~– Ott a kancelláré, ni! Fel van
1933      IX   |                 ember oly goromba volt, mint a pokróc. Tetszett nekik mintaképül.~ ~
1934      IX   |                 Tetszett nekik mintaképül.~ ~A kancellária felé közeledve
1935      IX   |                   oly rettenetesen lármázott a méltóságos úr, hogy az egész
1936      IX   |                      egész ház visszhangzott a szedtevettéktől.~ ~Ha valaki
1937      IX   |                    egy idegen házba belépve, a család tagjait éppen civakodáson
1938      IX   |                   éppen civakodáson kapja, s a csör-pör zajában kénytelen
1939      IX   |                mérföldnyire lehetne onnan.~ ~A hétszemélynök úr rettenetesen
1940      IX   |                 szidott egy jurátust s annak a révén még sok jelenlevő
1941      IX   |                látott valaha ilyen bolondot? A Bedlamba kellene az ilyen
1942      IX   |                  bolond embert zárni, oda is a veszett emberek közé, ott
1943      IX   |                 lánccal, vaslánccal! Milliom a lelke! Én is voltam fiatalember,
1944      IX   |                   nemhogy láttam volna. Hogy a szivárványos zivatar hordana
1945      IX   |              szélúrfit, mint maga. Még megüt a guta. Ha olyan flegmatikus
1946      IX   |                  képes volnék keresztülmenni a lelkén, ilyen ez és amaz!~ ~
1947      IX   |            zavarodottan hordta körül szemeit a tárgyakon. Egy kerek asztal
1948      IX   |                     percben mind úgy lehúzta a fejét az írásába, hogy ki
1949      IX   |              lehetett venni, melyik az, akit a septemvir úr oly keményen
1950      IX   |                   mindjárt megismerte Zoltán a többi közől, de az háttal
1951      IX   |                    összehajtott papiros volt a kezében, azzal hadazott
1952      IX   |                   sokat, nyilván az lehetett a botránkozás köve.~ ~– De
1953      IX   |                eszébe ezt ide írni? Ezt? Ezt a firkát! Mi? Feleljen!~ ~
1954      IX   |                 Eközben elébb az írást verte a tenyerében, végtére pedig
1955      IX   |                      jurátus mind „s”-et írt a félrecsúszott írótollal.~ ~
1956      IX   |                     középen volt elválasztva a haja, s kissé elszánt, de
1957      IX   |                   nekem nemes céljaim voltak a kisasszonnyal.~ ~– Ördög,
1958      IX   |                       mennykő! Üljön le kend a helyére! Ki kérte, hogy
1959      IX   |                    céljai voltak, nem az itt a kérdés, hanem hogy minek
1960      IX   |                    hanem hogy minek írta ezt a szamár verset az akció hátára?~ ~
1961      IX   |                    verset az akció hátára?~ ~A szőke fiú keseredetten ült
1962      IX   |                   érzést el lehet is fojtani a félelemmel, ám a költői
1963      IX   |                     fojtani a félelemmel, ám a költői öntudatot soha. Annyit
1964      IX   |                  hogy:~ ~– Kérem alássan, az a vers nem rossz!~ ~Tarnaváry
1965      IX   |                  vers nem rossz!~ ~Tarnaváry a fogait csikorgatta, s azt
1966      IX   |                    fogait csikorgatta, s azt a bosszút találta ki a vétkes
1967      IX   |                     azt a bosszút találta ki a vétkes poétajurátus számára,
1968      IX   |                   számára, hogy eleibe tette a kérdéses corpus delictit,
1969      IX   |                     ideírta!~ ~Kétségtelenül a legkegyetlenebb büntetés
1970      IX   |            kivakartatni.~ ~Csak ekkor kezdte a septemvir úr Zoltánt figyelmére
1971      IX   |                     hát csak menjen át addig a feleségemhez, majd fráter
1972      IX   |            mosolyogva mondá el neki, hogy az a szőke legény, egy tehetős
1973      IX   |                      tehetős alispán fia, ki a septemvir úr középső kisasszonya,
1974      IX   |               hallgatni. Így legközelebb azt a furfangot gondolta ki, hogy
1975      IX   |                  pörös iratokat hordott haza a kúriáról, az összehajtott
1976      IX   |               verseket és írásokat szépen, s a többit így adta át a papának.
1977      IX   |                       s a többit így adta át a papának. Legközelebb azonban
1978      IX   |                     üres oldalára írta volna a verset, költői szórakozottságában
1979      IX   |                    elválasztani. Így sült ki a gonoszság, s a hétszemélynök
1980      IX   |                   Így sült ki a gonoszság, s a hétszemélynök úr jelenleg
1981      IX   |                       hogy mint merészelt ez a gyerekjurátus azzal a gyereklánnyal
1982      IX   |                     ez a gyerekjurátus azzal a gyereklánnyal ily tilos
1983      IX   |                      mint inkább azért, hogy a verset a beírt papiros hátuljára
1984      IX   |                  inkább azért, hogy a verset a beírt papiros hátuljára
1985      IX   |            mennydörgéstől féltiben kimenekül a házból – az esőbe…~ ~Alig
1986      IX   |                   esőbe…~ ~Alig fordultak be a méltóságos asszony szobáihoz
1987      IX   |                   folyosóba, midőn egyszerre a leghevesebb szóváltás zaja
1988      IX   |                 kapaszkodva.~ ~– Úgy hiszem, a méltóságos asszony éppen
1989      IX   |                 elégedetlenségét.~ ~Valóban, a kifejezések erősek voltak.~ ~
1990      IX   |                      így?~ ~– Óh, nem. Hanem a nevelőnét. Ez sokkal könnyebb.~ ~
1991      IX   |             nevelőnét. Ez sokkal könnyebb.~ ~A méltóságos asszony sohasem
1992      IX   |                másszor pedig azért, mivel ez a fajtája az alárendelt embereknek
1993      IX   |                    legalkalmasabb arra, hogy a fensőségi érzet gyakorlatának
1994      IX   |             szolgáljon, minthogy voltaképpen a mívelt emberek osztályához
1995      IX   |                   úgy lehet vele bánni, mint a szegődött cseléddel.~ ~–
1996      IX   |                  Kovácshoz, elborzadva ettől a korlátlan perpatvartól.
1997      IX   |                egzotikus tünemény volt, mint a Vezúv kitörése. A kedves,
1998      IX   |                       mint a Vezúv kitörése. A kedves, szelíd, jó Szentirmay-családnál
1999      IX   |                   innen.~ ~Kovács észrevette a gyermek zavarát, s örömest
2000      IX   |                    volna saját szobájába, de a pitvarnok már meglátta az