IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 3 1 7vir 1 800 1 a 7756 á 1 abba 13 abban 40 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 7756 a 3382 az 2323 hogy 1953 s | Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances a |
Rész
2001 IX | Erre rögtön elcsendesült a hangos szemrehányás, s néhány 2002 IX | múlva kilépett az ajtón a nevelőné, egy üvegalmaarcú 2003 IX | szemöldökű leánykát, akinek, ha a szeme sírt is, de a szája 2004 IX | ha a szeme sírt is, de a szája nevetett, s míg a 2005 IX | a szája nevetett, s míg a két ifjú mellett elment, 2006 IX | összenézte hamis tolvajszemeivel, a folyosó végén pedig szert 2007 IX | pedig szert tett rá, hogy a nevelőné szoknyáját legázolhassa.~ ~ 2008 IX | szoknyáját legázolhassa.~ ~Zoltán a falhoz lapult előttük, s 2009 IX | megszidták.~ ~Erre azután kijött a pitvarnok, átvette őt Kovácstól, 2010 IX | őt Kovácstól, s bevezette a méltóságos asszonyhoz.~ ~ 2011 IX | Karolina, így hítták a septemvirnét, most az előbbeni 2012 IX | ellentétes helyzetben volt. A pamlagon feküdt, szétziláltan 2013 IX | nyögé Karolina, megpillantva a gyermeket –, ön megérkezett, 2014 IX | természettel bírok, valahányszor a legapróbb csekélység történik 2015 IX | megharagudnom. Képes vagyok, ha a leányaim egy hímzést elrontanak, 2016 IX | ájulásig esoffirozni magamat.~ ~A méltóságos asszony nem tartotta 2017 IX | jókedv, csupa kedély lett a méltóságos asszony; megölelé 2018 IX | haszontalanságait, amiknek a gyermekek örülni szoktak. 2019 IX | reájok. Zoltán megismerkedék a két legnagyobb kisasszonnyal, 2020 IX | egészen el látszott feledni a reggeli dorgálást. Cukorsüteménnyel, 2021 IX | szólt hozzá másképp, mint a legszenvedélyesebb szívesség 2022 IX | szolgálni –, hogy vezesse fel a nagyságos ifjú bárót szobáiba. 2023 IX | nagyságos ifjú bárót szobáiba. A második emeleten volt két 2024 IX | egyik az utcára, másik a gyönyörű kertre való kilátással. 2025 IX | való kilátással. Minden a legnagyobb kényelemmel és 2026 IX | Nem ilyen világ az, amiben a lélek otthon találja magát.~ ~ 2027 IX | elmerengve olvasott abból, míg a jótékony álom meg nem csókolta 2028 IX | visszavigye oda, hova úgy vágyik, a csendes falusi hajlékba, 2029 IX | csendes falusi hajlékba, a vidám, csevegő testvérek 2030 IX | őrködő atyai kéz ótalmába, a sárga jávor alá, ahol kedves 2031 IX | mellette, és szedi kis kezébe a lehulló leveleket…~ ~ 2032 X | kegyelettel, büszkeséggel gondol. A nagy Németország honfiai 2033 X | hogy csak egy Bécs van a világon; az angol büszkén 2034 X | Londonjáról, Párizstól számítja a francia a világ közepét, 2035 X | Párizstól számítja a francia a világ közepét, s az orosz 2036 X | s az orosz megcsókolja a földet, midőn Moszkvába 2037 X | Moszkvába lép; – szabad legyen a magyarnak is édes örömet 2038 X | menni! Pestet fogjuk látni! A szép ifjú Pestet, serdülő 2039 X | minden széppel, jóval, hogy a jövevénynek mind az öt érzéke 2040 X | paloták sorai emelkedtek fel a rónán, négy külváros támadt 2041 X | rajta az isten áldása.~ ~A nemzeti kegyelet ide hordta 2042 X | emlékeit, jövője magvait, a gazdagság kényelmét, fényűzését, 2043 X | fényűzését, az ipar szorgalmát, a tudomány szellemét, a művészet 2044 X | szorgalmát, a tudomány szellemét, a művészet csarnokait és a 2045 X | a művészet csarnokait és a jótékonyság menhelyeit. 2046 X | jótékonyság menhelyeit. Mint a szív halkabb-sebesebb verése, 2047 X | halkabb-sebesebb verése, indítá a közszellemet az egész országban, 2048 X | új, az emelkedő főváros, a szép Pest, a mindennel bővelkedő 2049 X | emelkedő főváros, a szép Pest, a mindennel bővelkedő Pest, 2050 X | meggyőződjék róla, miszerint ez a legszebb városa a világnak, 2051 X | miszerint ez a legszebb városa a világnak, s ami Pesten nincs, 2052 X | Gyermeki kegyelettel a kicsinyek, atyai szeretettel 2053 X | az ifjú fővárosra, s míg a homályban és szegénységben 2054 X | Pest sorompóin beértek, hol a szellem, a szorgalom hírt, 2055 X | beértek, hol a szellem, a szorgalom hírt, önállást, 2056 X | önállást, vagyont szerez; addig a gazdagok, a főurak dicső 2057 X | szerez; addig a gazdagok, a főurak dicső küzdterét látták 2058 X | küzdterét látták itt alakulni a honfitetterőnek, a boldogításnak.~ ~ 2059 X | alakulni a honfitetterőnek, a boldogításnak.~ ~Egy közös 2060 X | érzésben találkoztak egymással a kicsinyek és nagyok.~ ~ ~ ~ 2061 X | keblemről, midőn e sorokat írom. A tiedről is, aki ezeket olvasod.~ ~ 2062 X | egyes nagy szellemeknek a sorssal, a fellázadt elemekkel; 2063 X | szellemeknek a sorssal, a fellázadt elemekkel; nagy, 2064 X | újjászülettünk, ez tudatja velünk azt a vigasztalást, hogy sokáig 2065 X | fenyegető jelenségeikben. A felvidékeken meleg, olvadékony 2066 X | már tél derekán zöldült a fű, s dél felé még tavaszhó 2067 X | tavaszhó elején házmagasan állt a hófuvat, eltemetve utakat, 2068 X | úgyhogy minden város, honnan a havat kihordták, mintha 2069 X | körülépítve, úgy látszott elő.~ ~A Duna decembertől elkezdve 2070 X | estenként már lehetett hallani a folyam két partján levő 2071 X | helységek segélyharangozásait a távolból, miket a gátjait 2072 X | segélyharangozásait a távolból, miket a gátjait meghágott jeges 2073 X | körülvett, elborított, s a főváros utcáin láthatók 2074 X | főváros utcáin láthatók voltak a menekvők szomorú csapatjai, 2075 X | megmentett üszőcskével, a hű házikutyától kísérve, 2076 X | házikutyától kísérve, jöttek a szomszéd falvakból, s ijeszték 2077 X | szomszéd falvakból, s ijeszték a jövő-menőket kolduláshoz 2078 X | szokott fagyos arcaikkal.~ ~És a csapás mégsem szűnt. Máskor 2079 X | alatt és Tolnán felül, hol a Duna hármas ágra szakadt, 2080 X | Duna hármas ágra szakadt, a magas vízállás dacára megállt 2081 X | vízállás dacára megállt a jég, s a hosszú hóesés alatt 2082 X | dacára megállt a jég, s a hosszú hóesés alatt úgy 2083 X | megszilárdult, hogy midőn a felső jegek megindultak, 2084 X | helyéből. Ott megtorlódott a felülről jövő zaj, s minthogy 2085 X | Duna medrét, úgyhogy néhol a jég egész a fenékig állt, 2086 X | úgyhogy néhol a jég egész a fenékig állt, s a megtolult 2087 X | egész a fenékig állt, s a megtolult ár a szét nem 2088 X | fenékig állt, s a megtolult ár a szét nem rombolható torlaszon 2089 X | keresztül.~ ~E gondolat a kétségbeesés volt.~ ~A rémség, 2090 X | gondolat a kétségbeesés volt.~ ~A rémség, a pusztulás eddig 2091 X | kétségbeesés volt.~ ~A rémség, a pusztulás eddig is szörnyű 2092 X | kevesen beszélnek, amit csak a műértők, csak a szakemberek 2093 X | amit csak a műértők, csak a szakemberek aggodalma képes 2094 X | oda házaikat, futnának ki a város minden kapuin, s nem 2095 X | Feljebb, Visegrád alatt, hol a Duna kanyarulatot képez, 2096 X | jégtorlasz támadt, s amint a fenékig befagyott folyam 2097 X | fenékig befagyott folyam a két sziklapart között megrekedt, 2098 X | De mi történik velünk, ha a visegrádi torlaszt hamarébb 2099 X | torlaszt hamarébb széttöri a folyam, mint a tolnait, 2100 X | széttöri a folyam, mint a tolnait, s az elézúduló 2101 X | elézúduló zaj itt éri ezt a másikat? Ah ez a félelmetes 2102 X | éri ezt a másikat? Ah ez a félelmetes eszme verítékverő 2103 X | valami baj, az legfeljebb a külvárosokban lesz érezhető. 2104 X | Ilyesmi sokszor előfordul, a józsefvárosi vityillókból 2105 X | józsefvárosi vityillókból kiönté a rongyos embereket, de itt 2106 X | rongyos embereket, de itt a palotákban arról semmit 2107 X | fölösleges aggodalmakkal rémíteni a szegény köznépet, sőt még 2108 X | lássa mindenki, miszerint a legmíveltebbek éppen nem 2109 X | maga sem ezen, sem pedig a másvilágon semmitől nem 2110 X | nem retteg annyira, mint a víztől. Soha még életében 2111 X | egyéb fundamentoma, mint a víz. E félelméből már több 2112 X | engedte, hogy valaki annak a lehetőségét higgye, amitől 2113 X | miszerint Tarnaváry úr lakása, a József téren, az egész városban 2114 X | helyen fekszik, s hogy az a környéken a legbiztosabb 2115 X | fekszik, s hogy az a környéken a legbiztosabb menedék.~ ~ 2116 X | faggyúgyertya, azok közt a sakktáblás tükör, mellyel 2117 X | fehér szappanlével, csak a revers oldaláról ismerhető 2118 X | indián csodaszülöttre, kit a „Fehér Hajóban” mutogattak, 2119 X | hallatszik az utcán végig, mely a kapu előtt megáll, s rá 2120 X | sietséges csörtetés fel a lépcsőkön, a negyedik emeletbe, 2121 X | csörtetés fel a lépcsőkön, a negyedik emeletbe, s a rögtön 2122 X | a negyedik emeletbe, s a rögtön utána következő csöngetés 2123 X | felfelé emelve értelmesen, a jobb kéz ujjaira fektetett 2124 X | szelíden tisztogatja meg azt a tért, ahonnan a bajusz egy 2125 X | meg azt a tért, ahonnan a bajusz egy része kitiltatott, 2126 X | perc múlva bebukik az ajtón a késői látogató. Maszlaczky 2127 X | látogató. Maszlaczky úr látja a tükörből, hogy a fráter 2128 X | úr látja a tükörből, hogy a fráter Bogozy.~ ~A fráter 2129 X | hogy a fráter Bogozy.~ ~A fráter nem kíván sem jó 2130 X | köszön be e szavakkal~ ~– A zaj megindult ma reggel 2131 X | Maszlaczky úr volt, erre a szóra levágta volna a borotvával 2132 X | erre a szóra levágta volna a borotvával az orrát, vagy 2133 X | orcával futott volna ki a házból; Maszlaczky úr mindezt 2134 X | nyugodt lélekkel elővette a fenőszíját, hozzáfente a 2135 X | a fenőszíját, hozzáfente a borotváját, s aközben igen 2136 X | igen csendes hangon kérdezé a frátertől:~ ~– Beszélt Trommellal?~ ~– 2137 X | senkinek, hogy hol járt!~ ~A jurátus eltávozott, s utána 2138 X | sok hamis vonást hagyott a magát idehívatása felől 2139 X | tengeri fókáé.~ ~Látva, hogy a fiskális úr késsel jár az 2140 X | köpönyegével megkeresztelve a betakart pörcsomagokat, 2141 X | érdemes úr, nagyon meggondolva a szót, mint akinek az önfenntartás 2142 X | Mégis könnyebben esett a lelkének, hogy egyet eltagadhatott.)~ ~– 2143 X | kell kibérelni, és azokat a szükséges legénységgel ellátni, 2144 X | Az árvíz el fogja önteni a várost.~ ~– De, könyörgöm 2145 X | De, könyörgöm alássan, ez a magisztrátus dolga.~ ~– 2146 X | legénynek, tíz forint maga a csónak. Az ember kockáztat 2147 X | szükséges volna, hogy ne csak a külvárosokat, hanem a belvárost 2148 X | csak a külvárosokat, hanem a belvárost is elöntse a víz, 2149 X | hanem a belvárost is elöntse a víz, ahol a gazdag urak, 2150 X | belvárost is elöntse a víz, ahol a gazdag urak, a nagykereskedők 2151 X | víz, ahol a gazdag urak, a nagykereskedők laknak, abból 2152 X | szólt Maszlaczky úr –, a belváros csatornáiban már 2153 X | helyen eddig is színültig áll a víz, néhol deszkából kénytelenítettek 2154 X | mennyivel magasabb az ár a föld színénél. És még magasabb 2155 X | kívánja azt tőlem vissza a tekintetes úr?~ ~– Egy fillért 2156 X | ki, melyek szükség esetén a közlekedést a két város 2157 X | szükség esetén a közlekedést a két város között fenntartsák – 2158 X | rablás! Kizsákmányolása a közelgő szerencsétlenségnek! 2159 X | szerencsétlenségnek! És ez is tény. Talán a legszomorúbb az egész katasztróf 2160 X | számított hidegen, meggondoltan a közelgő vészből eredendő 2161 X | vészből eredendő üzletre.~ ~A két becsületes ember megértette 2162 X | összeget Maszlaczkytól, a szerződés párját nála hagyva.~ ~– 2163 X | Mármost rögtön siessen ön a dolog után! Mert a munka 2164 X | siessen ön a dolog után! Mert a munka még az éjjel elkezdődik.~ ~ 2165 X | még az éjjel elkezdődik.~ ~A hajóskupec elhordta magát 2166 X | bérkocsiért, s néhány perc múlva a hétszemélynök elé hajtatott, 2167 X | ünnepélyesen világított a kívül oly sötét éjszakába.~ ~ 2168 X | kívül oly sötét éjszakába.~ ~A középteremből zongoraszó 2169 X | zenét hallatni nem szabad. A szép Ilvay kisasszony zongoráz, 2170 X | az orvosok megtiltották a táncot. Maszlaczky úr itt 2171 X | komplimenttel keresztülhalad. A tánc neki sehogy sem áll, 2172 X | tudná, miszerint célszerűbb a szülők kedvében járni, mint 2173 X | szülők kedvében járni, mint a kisasszonyokéban, ha az 2174 X | egyenesen oda siet, ahol a hétszemélynökné, Kőcserepy 2175 X | minden számítás nélkül hányja a kártyákat.~ ~– Én meg nem 2176 X | szüntelen jár-kel alá s fel a termekben, mint a görög 2177 X | s fel a termekben, mint a görög filozófusok horgas 2178 X | filozófusok horgas atomusa a káoszban. Az inas elejti 2179 X | káoszban. Az inas elejti a tányérokat, a szakács a 2180 X | inas elejti a tányérokat, a szakács a kemencébe teszi 2181 X | a tányérokat, a szakács a kemencébe teszi a fagylatot, 2182 X | szakács a kemencébe teszi a fagylatot, a táncszobában 2183 X | kemencébe teszi a fagylatot, a táncszobában összezavarják 2184 X | táncszobában összezavarják a quadrille-t, s Misztizláv 2185 X | érkezik meg, s kezet csókol a két delnőnek, ami nem volna 2186 X | Eveline, kinek szenvedélye a whist –, mindjárt elfoglalhatja 2187 X | Misztizláv. Úgyis látszik, hogy a fél szíve a táncszobában 2188 X | látszik, hogy a fél szíve a táncszobában van.~ ~– Egészen 2189 X | egyik asszonyságnak, amivel a másikat megbántotta, kinek 2190 X | szórakozottság az, hanem a hideg borzalom! Elűzhetlen 2191 X | félelem sápadt alakja ül a mulatozók mellett, s ott 2192 X | mulatozók mellett, s ott benn a táncteremben sápadva mondják 2193 X | sápadva mondják egymásnak a lejtő párok:~ ~– Milyen 2194 X | Talán nem fűtenek itt?~ ~A borzalom az, a lélekfagyasztó, 2195 X | fűtenek itt?~ ~A borzalom az, a lélekfagyasztó, a szívreszkettető 2196 X | borzalom az, a lélekfagyasztó, a szívreszkettető borzalom. 2197 X | Hol van Vilma kisasszony? A kedves kisasszony. Talán 2198 X | Gyöngélkedik – sóhajta a tanácsosné asszonyság. – 2199 X | igen különös – szólt bele a hétszemélynökné –, hogy 2200 X | monda Eveline; midőn azonban a háziasszony egy pillanatra 2201 X | érkező vendégeit fogadni, a tanácsosné bizalmasan odasúgá 2202 X | Maszlaczky úrnak:~ ~– Valóban a septemvirné nem alaptalanul 2203 X | csodálok; az ifjú ember egyike a legkiállhatatlanabb egyéniségeknek. – 2204 X | valóban beteg. De beteg attól a gondolattól, hogy ez ifjúval 2205 X | magnetizmus van; ön hisz a magnetizmusban, ugyebár? 2206 X | rokonszenvek és ellenszenvek, miket a legkérgesebb szív sem képes 2207 X | úr tragikus sóhajjal, mit a tanácsosné sajnálkozó elértéssel 2208 X | fogadni.~ ~Ezalatt visszatért a háziasszony. Emánuel barátunk 2209 X | unokái elhitették, hogy ennek a nagy néptolongásnak az utcákon 2210 X | utcákon az az oka, hogy a török követet várják, s 2211 X | holnap ki lesz világítva a város. Ő szegény semmit 2212 X | szegény semmit sem tud arról a veszélyről, melyet csak 2213 X | földhányás választ el még a várostól.~ ~Velök együtt 2214 X | együtt érkezett meg Berzy is, a zseniális báró, ki éppen 2215 X | báró, ki éppen most jövén a pesti partról, tele van 2216 X | élcekkel fűszerezve szórja a társaság közé. Emánuel barátunk 2217 X | Emánuel barátunk mindenütt a nyomában jár, s amit ő el 2218 X | utánatoldani.~ ~– Rémület van a pesti filiszterek közt, 2219 X | holt rémület – tudósít a zseniális báró –, valamennyit 2220 X | mindenki csak egy követ hozna a töltéshez, s egy darab jeget 2221 X | egy darab jeget vinne el a Dunából, nem volna mitől 2222 X | Egy cukrásszal találkoztam a parton, aki nagy rémülten 2223 X | valahova. „Az idén olcsóbb lesz a fagylalt, uram, mint tavaly 2224 X | mintha kedve lett volna a Dunába belevetni.~ ~Akadt 2225 X | nevetett rajta.~ ~– Hát a fürdőkádat? Mondja el csak 2226 X | fürdőkádat? Mondja el csak a fürdőkáddali tréfát! – juttatá 2227 X | tréfát! – juttatá eszébe a fiatal epigon, Emánuel barátunk.~ ~– 2228 X | fölött az én fürdőszobám van. A múlt éjjel tehát egyet fordítottam 2229 X | tehát egyet fordítottam a fürdő kád csapján, s az 2230 X | víz egyszerre elkezdett a padlón keresztül az alanti 2231 X | átcsurogni. Képzelhetni azt a jelenetet, midőn az én Dandin 2232 X | egyszerre az orrára kapja a zuhanyt. Ez felugrik esze 2233 X | hogy itt az árvíz, míg a szomszédok el nem fogják, 2234 X | méltán is lehetett nevetni. A társaság nagy része osztá 2235 X | társaság nagy része osztá a vidámságot.~ ~– De legszebb 2236 X | De legszebb volt az a mostani – mondá Emánuel. – 2237 X | házban már annyira fölfakadt a víz, hogy az egész udvar 2238 X | egész udvar tele van vele, s a kapun be nem lehet járni. 2239 X | kapun be nem lehet járni. A bejárás előtt hét csizmadialegény 2240 X | harsány szóval bekiálték a kapun azon hangon, ahogy 2241 X | kapun azon hangon, ahogy a vízhordó emberek szoktak 2242 X | csizmadiáim utánunk rohantak a sámfákkal, s alig bírtunk 2243 X | Zoltán barátom?~ ~– Tudja a hét mennykő! – dördült rá 2244 X | mennykő! – dördült rá vissza a megszólított háziúr, ki 2245 X | dühbe jött, hogy mint mer ez a fiatal gyerek őhozzá szólani, 2246 X | öcsém. Én nem strázsálom a te Zoltán barátodat.~ ~– 2247 X | lehet Zoltán? – aggódék maga a háziasszonyság is. – Egész 2248 X | tőle, hogy meg nem tartotta a szavát.~ ~Sem inasok, sem 2249 X | annyi volt bizonyos, hogy a paripája nincs az istállóba 2250 X | Az jeles dolog volt, hogy a Kárpáthy család féltett 2251 X | még csak annyit sem tudnak a gyámatyai háznál, hogy otthon 2252 X | sajátságos eset volna, ha a veszedelmes fiatalember 2253 X | nyakát törte volna, vagy a paripa beleragadta volna 2254 X | mint itthon. Majd megjön a lélekadta.~ ~– Uraim, dámáim, 2255 X | Minek hagyták abba azt a táncot?~ ~Mindenki folytatja 2256 X | folytatja elébbi mulatságát; a fiatalság a tánctermekbe 2257 X | mulatságát; a fiatalság a tánctermekbe vonul, az éltesebb 2258 X | kártyaasztalaikhoz ülnek. A háziasszony átengedte helyét 2259 X | nehezen halló úrnőnek, s maga a táncterembe engedé magát 2260 X | távoli lövés döreje vegyült a zene közé. Senki sem látszik 2261 X | volt tizenegy óra, midőn a kapu alatt lódobogás hallatszott, 2262 X | minden ruhája csuromvíz.~ ~A fiatalabb hölgyek kíváncsian 2263 X | hölgyek kíváncsian kezdének a mondottakra ügyelni. Vajon 2264 X | Zoltán.~ ~Elragadó szép volt a gyermek. Különben is életvidám 2265 X | Különben is életvidám arcát a hideg oly pirosra festette, 2266 X | oly pirosra festette, mint a rózsa, s szemeiben valami 2267 X | testeréllyel bíró egyéneknél.~ ~A septemvirné súgott férje 2268 X | lélekvesztőn menekültek ki a jeges vízárból ruhátlanul 2269 X | szabadítva meg egyebet, mint a puszta, meztelen életet…~ ~ 2270 X | méltóságod hasonló helyzetben még a rajta levő kabátját is odaadná.~ ~ 2271 X | válasz nagyon lefegyverzé a septemvirt. Megüté Zoltán 2272 X | embert látok, már akkor a rajtam levő ing sem az enyim; 2273 X | őket, szegényeket?~ ~– Ki a Rákosra, a vendéglőbe.~ ~– 2274 X | szegényeket?~ ~– Ki a Rákosra, a vendéglőbe.~ ~– Kár volt 2275 X | Emánuel. – Te elhallgatod a javát, ez csak mellékes 2276 X | volt. Éppen most beszéltem a lovászoddal, aki veled járt, 2277 X | szólt Zoltán, restellve a válaszadást, de gyámja szigorúan 2278 X | árvizet nézni kilovagoltam a soroksári töltésen végig. 2279 X | elszabadult jégtáblák, s a fehér jegek között néhol 2280 X | mindenki szívén! – Ott feküdni a hideg jégtáblán, némán, 2281 X | mereven, amint viszi alá a folyam a hullát csendesen, 2282 X | amint viszi alá a folyam a hullát csendesen, s ülnek 2283 X | csendesen, s ülnek körülötte a jégravatalon, meg-megrebbentve 2284 X | meg-megrebbentve szárnyaikat – a fekete hollók…~ ~– A sík 2285 X | szárnyaikat – a fekete hollók…~ ~– A sík tengervíz közől négy 2286 X | falu tornya látszott elő, a házak már vízzel voltak 2287 X | távcsövemmel jól kivehetém, hogy a víz egész az eresz aljáig 2288 X | aljáig ért. Többen bizonyosan a tornyokba menekülhettek, 2289 X | tornyokba menekülhettek, mert a vészharangozást gyakran 2290 X | meg lehetett hallani, ha a szél felénk fordult. Itt-amott, 2291 X | felénk fordult. Itt-amott, a torló jégtömegek között 2292 X | úszó jégmező, túlnan meg a másik; mi láttuk a magas 2293 X | túlnan meg a másik; mi láttuk a magas partról, hogy fog 2294 X | magas partról, hogy fog a két tömeg összeérni, míg 2295 X | két tömeg összeérni, míg a szerencsétlenek nem sejtve 2296 X | szerencsétlenek nem sejtve a szörnyű halált, törekedtek 2297 X | többé segíteni magokon; a kétfelől jövő jégtorlat 2298 X | küzdése az erőtlen kezeknek a rettenetes halál ellen, 2299 X | rohanó jegek harsogása, mik a tutajt és a menekvőket eltemették.~ ~ 2300 X | harsogása, mik a tutajt és a menekvőket eltemették.~ ~ 2301 X | szívére, úgy elszorultak a keblek a fiú beszédjére, 2302 X | úgy elszorultak a keblek a fiú beszédjére, ki önmaga 2303 X | Egyetlen csónak bírt a töltésig vergődni. Ruhátlan, 2304 X | négy gyermekével, közöttük a legnagyobbik ott veszett 2305 X | legnagyobbik ott veszett a vízben, amint atyját ki 2306 X | atyját ki akarta menteni; a nő, az anya szeme láttára. 2307 X | elszállítottuk szekereken a magasabban fekvő Rákosra; 2308 X | amint innen visszatérve a város felé siettem, négy 2309 X | nagy sietve végigvágtatni a töltésen egy osztály tüzért, 2310 X | meg nem magyarázta, hogy a Csepel fokánál támadt jéggátot 2311 X | remélve, hogy ha egyszer a zaj rést találhat, azt majd 2312 X | súlyával tovább töri, s a város a legnagyobb veszélytől 2313 X | súlyával tovább töri, s a város a legnagyobb veszélytől megmenekül.~ ~– 2314 X | Maszlaczky úr, kit ennél a jelenésnél kezdett érdekelni 2315 X | jelenésnél kezdett érdekelni a történet.~ ~– Hallották 2316 X | figyelmeztetni.~ ~– Azok a réslövések voltak. Egy fiatal 2317 X | fiatal tüzértiszt vezette a munkálatokat. Minden lövésnél 2318 X | szikrázó port látszott vetni a felmagasodott jéggát, s 2319 X | felmagasodott jéggát, s amint a negyedik huszonnégy fontos 2320 X | perc alatt ismét betemette a lőtt rést, s teletömte recsegő 2321 X | teletömte recsegő jégtáblával a szakadékokat. Sziszifuszi 2322 X | amint végignézte távcsövével a környéket, megszünteté az 2323 X | hallhassam, mit beszél. „Ott azt a jeget valami nem természetes 2324 X | műértő tekintettel. Többen a városbeliek közől értesíték, 2325 X | jégtörőféle sarkantyú van a vízbe verve. „Úgy bizonyosan 2326 X | csakugyan láthatók voltak a jég által elborított sarkantyú 2327 X | szét lehet szaggattatni a jégtörőt.” Az őrnagy rám 2328 X | óranegyed múlva ott voltunk a csövekkel, miket tulajdonosuk 2329 X | keresztültörtetett mintegy százlépésnyire a zajon. Ott ki kellett szállaniok, 2330 X | kellett szállaniok, mert a jég keményen állt, s kihúzták 2331 X | keményen állt, s kihúzták a csónakot a vízből. A facsöveket 2332 X | állt, s kihúzták a csónakot a vízből. A facsöveket a vállaikon 2333 X | kihúzták a csónakot a vízből. A facsöveket a vállaikon vitték 2334 X | csónakot a vízből. A facsöveket a vállaikon vitték egész a 2335 X | a vállaikon vitték egész a jégtörőig; ott csáklyákkal 2336 X | ott csáklyákkal rést vágva a jégben, lebocsáták azokat 2337 X | jégben, lebocsáták azokat a cölöpök közé, úgy, hogy 2338 X | cölöpök közé, úgy, hogy a csövek két vége be levén 2339 X | vége be levén dugva, csak a közlő vascső ált ki a vízből, 2340 X | csak a közlő vascső ált ki a vízből, melybe azután kanócot 2341 X | elébb visszatérni, mint a szétpukkanás megtörténik. 2342 X | futottak, eveztek vissza a partra. Át voltak izzadva, 2343 X | Az őrnagy figyelmezteté a körülállókat, hogy tartsák 2344 X | távcsövével figyelmesen vizsgálva a jégtörőt. Én mellette maradtam, 2345 X | perc, majd elmúlt tíz, és a lobbanás mégsem történt 2346 X | történt meg. Talán kialudt a kanóc? De ki fog odamenni, 2347 X | megnézze? Hátha éppen abban a percben, midőn odaér, talál 2348 X | odamenni? – szólt közbe a septemvir.~ ~– Pedig a halogatás 2349 X | közbe a septemvir.~ ~– Pedig a halogatás veszéllyel járt, 2350 X | egész fáradság eredményét. A jég sokkal zajosabban és 2351 X | jött még, mint azelőtt, s a Duna oly szemlátomást áradt, 2352 X | szárazon álltunk, ott már a lovaink lábait kezdte érni 2353 X | lovaink lábait kezdte érni a víz. Ekkor maga az őrnagy 2354 X | ugrott le lováról, bele a csónakba, s négy legényt 2355 X | parancsolá, hogy evezzenek vele a jégtorlatig. Én is leugrottam 2356 X | lélegezve.~ ~– Azonban mielőtt a torlaszhoz érkezett volna, 2357 X | torlaszhoz érkezett volna, a csónak a sűrűn jövő jégtáblák 2358 X | érkezett volna, a csónak a sűrűn jövő jégtáblák közé 2359 X | kétszer esett bele veszélyesen a vízbe, s a rohanó ár végre 2360 X | bele veszélyesen a vízbe, s a rohanó ár végre levitte 2361 X | rohanó ár végre levitte a csónakot a kiöntésre, s 2362 X | végre levitte a csónakot a kiöntésre, s ott megfeneklettek 2363 X | látni; még egy csónak volt a partnál, s öt-hat jurátusféle 2364 X | egyszerre elértettek, s mind a csónakba ugráltak velem 2365 X | kiálta fel elszörnyedve a septemvir.~ ~– Kedves gyámatyám, 2366 X | szerencsésebbek voltunk. Minket a zaj egyenesen a torlatnak 2367 X | Minket a zaj egyenesen a torlatnak szorított. Mielőtt 2368 X | jutott volna, én kiugrottam a jégre. Csak azt kiáltottam 2369 X | vissza nekik, hogy emeljék ki a csónakot, nehogy a jég összezúzza.~ ~ 2370 X | emeljék ki a csónakot, nehogy a jég összezúzza.~ ~Azzal 2371 X | az akna elé, megragadtam a gerendát, melynek a cső 2372 X | megragadtam a gerendát, melynek a cső volt támasztva, s odatekinték. 2373 X | támasztva, s odatekinték. A kanóc ki volt aludva. Egy 2374 X | kissé megrázkódott bennem a lélek. Most kivettem égő 2375 X | kivettem égő szivaromat, s a kanóc végét meggyújtottam, 2376 X | illesztém. Azután siettem vissza a csónakhoz.~ ~A gyermek ez 2377 X | siettem vissza a csónakhoz.~ ~A gyermek ez elbeszélésnél 2378 X | fehér kezdett lenni, mint a fal, mintha csak most borzadna 2379 X | amelynek kitette magát.~ ~A körülállók szívdobogását 2380 X | lehete hallani; Tarnaváry úr a hideg izzadságot törölgeté 2381 X | egypárszor az forgott már a nyelvén az egész hajemelő 2382 X | helyet készítve számára a causeuse-ön, melyet ő azonban 2383 X | tiszteletből nem foglalt el, s a septemvirné nagy részvéttel 2384 X | hajfürteit. Báró Berzy pedig a kártyázóasztalra téve le 2385 X | Zoltán mondásait, hihetőleg a club of travellers magazinja 2386 X | oly messze elnyújtva, hogy a septemvir háromszor keresztülbotlott 2387 X | Nos, nos – sürgeté a zseniális báró, plajbásza 2388 X | azután? Zoltánt feszíté az a tudat, hogy valaki az ő 2389 X | történetet, ami azonban a tárgy természeténél fogva 2390 X | hogy miután meggyújtottam a kanócot, nem tudtunk visszajönni, 2391 X | tudtunk visszajönni, mert a zaj közt megfeneklett a 2392 X | a zaj közt megfeneklett a csónak, s minden megfeszített 2393 X | aknához, mint távozunk tőle. A kanóc pedig egyre sziporkázott.~ ~ 2394 X | pedig egyre sziporkázott.~ ~A szörnyűködés hangjai hallatszottak 2395 X | szörnyűködés hangjai hallatszottak a körülállók közt.~ ~– Ah, 2396 X | rosszul leszek! – kiálta közbe a septemvirné, s addig meg 2397 X | szenvelgő fájdalomérzéssel, mit a mellette ülő asszonyságok 2398 X | Julcsa kisasszonyok pedig ott a háta mögött állván, mindjárt 2399 X | megszólták édes mamájokat.~ ~– A mama minden estélyen el 2400 X | szót is leírta.~ ~– Hát a parton állók mit csináltak, 2401 X | volna ön, ha ön állt volna a parton? – kérdé viszont 2402 X | Zoltán, elégtételt véve a báró kíváncsiságaért.~ ~– 2403 X | vissza, s oltsa ki ismét a kanócot.~ ~– Azt nem tettem 2404 X | És valószínűtlennek. A fiatalember igen eleven 2405 X | mertem ily nagy társaságban. A fiatalembernek szerénynek 2406 X | neki kellett megfejteni a talányt.~ ~– A veszély találékonnyá 2407 X | megfejteni a talányt.~ ~– A veszély találékonnyá tesz: 2408 X | azt, hogy ahol legközelebb a vész, ott legközelebb az 2409 X | ott legközelebb az Isten. A legnagyobb szorongattatás 2410 X | ezt Isten súgta nekem. A derék őrnagy azon törekedett, 2411 X | azt lövesse felénk. Így a zsinegen át magunkhoz vonhatjuk 2412 X | zsinegen át magunkhoz vonhatjuk a kötelet.~ ~– Bravó, bravó! – 2413 X | kiálta fel báró Berzy, s a társaságban lehete hallani 2414 X | társaságban lehete hallani a teljes megelégültség moraját; 2415 X | megelégültség moraját; erre a gondolatra nem jött senki, 2416 X | nagyon egyszerű volt.~ ~– A derék őrnagy rögtön lőfegyvert 2417 X | célzott, nehogy félremenjen a puskavessző, vagy bennünket 2418 X | lőtt, mint Tell Vilmos. A vessző éppen fejünk fölött 2419 X | fölött süvöltött egy ölnyire, a maga után vont zsineget 2420 X | erősítve csónakunk orrán a kötél, túl a parton száz 2421 X | csónakunk orrán a kötél, túl a parton száz meg száz ember 2422 X | perc múlva kinn voltunk a parton. De ideje is volt. 2423 X | az égbe, s kétfelé csapta a jeges árvizet maga körül, 2424 X | fényt vetve szerte, mintha a jégtenger helyett egy lávatenger 2425 X | Ez onnan van, minthogy a pukkanás mélyen a víz alatt 2426 X | minthogy a pukkanás mélyen a víz alatt történt – felelt 2427 X | melyen keresztülérzett a gúny.~ ~Zoltán szilárdul 2428 X | Zoltán szilárdul állta ki a tanácsos nyájas tekintetét. 2429 X | nem ismeré; tudta, hogy ez a nyájas mosoly gyűlölettel, 2430 X | megtelve, és talált választ a gúnyos dicséretre.~ ~– A 2431 X | a gúnyos dicséretre.~ ~– A mentség onnan felülről jő, 2432 X | bizonyosan mondhatok, miszerint a városba visszatérve, a parton 2433 X | miszerint a városba visszatérve, a parton állóktól hallottam, 2434 X | állóktól hallottam, hogy a jég sebes haladásban van, 2435 X | hat hüvelyket esett.~ ~– A gutát! – kiálta fel Maszlaczky 2436 X | akinek oly jólesett ez a tudósítás, mintha a perköltségekben 2437 X | jólesett ez a tudósítás, mintha a perköltségekben elmarasztalták 2438 X | Kellemetlen meglepetését csak a többiek öröme nem engedte 2439 X | észrevenni. Rögtön sietett a kalapját, felöltönyét előkerestetni, 2440 X | előkerestetni, megígérve a társaságnak, hogy azonnal 2441 X | tudósításokat fog személyesen hozni a Duna-vízállásról, csak addig 2442 X | Zoltán tudósítása elűzé a kedélyek fellegeit, semmi 2443 X | ezren úsznak még most is a koldusbotra jutva veszélyes 2444 X | körülvéve jeges vízártól, a mentséget vagy a halált, 2445 X | vízártól, a mentséget vagy a halált, de azért azok, akiknek 2446 X | sincs, minek sírnának?~ ~A tánc most újul még csak 2447 X | táncolni. Ő az est hőse a lyánkák előtt, kik által 2448 X | senki sem tudja táncolni a lengyelt, mint ő. Még a 2449 X | a lengyelt, mint ő. Még a kártyateremből is előjönnek 2450 X | őt nézni ilyenkor.~ ~– Ez a fiú valaha kicsapongó világfia 2451 X | bosszúsan nyargal alá s fel a Duna-parton, a hideg szélben, 2452 X | alá s fel a Duna-parton, a hideg szélben, s a partokat 2453 X | Duna-parton, a hideg szélben, s a partokat ellepő embertömegen 2454 X | aggodalommal:~ ~– Mit csinál a víz?~ ~– Hála istennek, 2455 X | Könnyű nekik azt mondani; a pimaszok, a gyávák! Hogy 2456 X | azt mondani; a pimaszok, a gyávák! Hogy örülnek a más 2457 X | a gyávák! Hogy örülnek a más becsületes ember kárán.” 2458 X | háromszáz forintig úszik ebben a mulatságban.~ ~Egészen elbúsulva 2459 X | elbúsulva kellett visszatérnie a septemvir úr lakába, még 2460 X | septemvir úr lakába, még a kapuban is hallotta, hogy 2461 X | Új téren végigfutó ember a szemközt jövőknek:~ ~– Egy 2462 X | egy bús bagoly, jelent meg a vidám társaságban, a heverőben 2463 X | meg a vidám társaságban, a heverőben levők siettek 2464 X | hüvelyk az esés – felelt a tisztelt úr. Akkor is háromszáz 2465 X | volt az eszében.~ ~– Mi a patvar? Háromszáz hüvelyk? – 2466 X | kacagásával oly zavarba hozta a fiskálist, hogy az alig 2467 X | tehát csakugyan megfordult a veszély. Ennek az örömére 2468 X | széttárják az ebédlő ajtajait, a férfiak karjaikat nyújtják 2469 X | férfiak karjaikat nyújtják a delnőknek, s átvonul e vidám 2470 X | átvonul e vidám társaság a gazdag lakomához. Az ízes 2471 X | lakomához. Az ízes ételek, a lelkesítő bor poharai mellett 2472 X | elmúlik utolsó ösztöne is a vak félelemnek. Idebenn 2473 X | kinek-kinek el levén rendelve a maga helye, s elkezdik a 2474 X | a maga helye, s elkezdik a levesen, és végigfolytatják 2475 X | és asszony agyonfáradnak a kínálkozásban.~ ~A haladó 2476 X | agyonfáradnak a kínálkozásban.~ ~A haladó korszellem más módot 2477 X | letelepszik, ahol helyet talál, a legszemesebbé a legízletesebb 2478 X | helyet talál, a legszemesebbé a legízletesebb falat, a legkényelmesebb 2479 X | legszemesebbé a legízletesebb falat, a legkényelmesebb hely, senki 2480 X | fűszerezi kínálkozásaival a vendégséget, az emberek 2481 X | suttogás, nevetés vegyül a titkos tányércsörgés közé, 2482 X | s jólesik hevült arcának a hideg éji szellő; a zseniális 2483 X | arcának a hideg éji szellő; a zseniális báró fagylaltot 2484 X | fagylaltot hozott oda számára. A kisasszony orvosai régen 2485 X | régen megtiltották neki a fagylaltot, s óvták a szellőtől, 2486 X | neki a fagylaltot, s óvták a szellőtől, minélfogva ő 2487 X | szellőtől, minélfogva ő mind a kettőt meglopta, ahol lehetett, 2488 X | megakadályozzon.~ ~Míg azonban ők a társaság zajától különválva 2489 X | Szökőkút! – volt alulról a rejtélyes felelet. A válaszadó 2490 X | alulról a rejtélyes felelet. A válaszadó sietve haladt 2491 X | felkérte, hogy menjen le a térre, s tudja meg, mit 2492 X | vannak; az embernek csak a pálcáját kell leszúrni a 2493 X | a pálcáját kell leszúrni a földbe, s egyszerre mintegy 2494 X | magasnyira szökik fel utána a víz.~ ~– Ah, az érdekes 2495 X | az érdekes lehet – szólt a báró –, ilyesminek még hírét 2496 X | sem hallottam. Szökőkút a leszúrt pálca után; Mózses 2497 X | pálca után; Mózses története a bibliából. Engedelméből, 2498 X | hogy csak menjen, s ő maga a nyitott erkélyablakon kihajolva 2499 X | utána, fedetlen kebellel, a csípős hideg éjszakában.~ ~ 2500 X | csípős hideg éjszakában.~ ~A báró eltávozásáról ott benn 2501 X | volt elmenni, anélkül, hogy a társaságot zavarná, a kis 2502 X | hogy a társaságot zavarná, a kis szökőkutakról ott a 2503 X | a kis szökőkutakról ott a ház előtt senki sem tudott 2504 X | ház előtt senki sem tudott a konyhákon túl semmit.~ ~ 2505 X | borzasztó jelenség volt akkor!~ ~A Visegrád alatt áttörő zaj 2506 X | nyomás miatt keresztülhatott a víz a föld alatt, s a közvetlen 2507 X | miatt keresztülhatott a víz a föld alatt, s a közvetlen 2508 X | keresztülhatott a víz a föld alatt, s a közvetlen téren önmagától 2509 X | előtt.~ ~Ott benn durrogtak a pezsgőspalackok.~ ~Néhány 2510 X | Néhány éltesebb férfi, köztök a septemvir és a tanácsos, 2511 X | férfi, köztök a septemvir és a tanácsos, félrevette magát 2512 X | ahonnan nem hallatszik elő a lárma, s ott egész fesztelenül 2513 X | zárva az ajtó! – kiálta a háziúr, kinek arcán fényesen 2514 X | arcán fényesen ragyogott már a bor szülte izzadság. – Nem 2515 X | megpróbálták nyitogatni a szomszéd termekbe vezető 2516 X | csakugyan be vannak zárva. A kulcsokat a háziúr eldugta.~ ~ 2517 X | vannak zárva. A kulcsokat a háziúr eldugta.~ ~A tanácsos 2518 X | kulcsokat a háziúr eldugta.~ ~A tanácsos úr komolyan szabódott, 2519 X | nézetét, okul adván, hogy a kisasszony beteg.~ ~– Félsz, 2520 X | ordíta Tarnaváry, megragadva a távozni akaró kezét. – Félsz, 2521 X | és igyál te le engem!~ ~A tanácsos leveti e szóra 2522 X | mögé.~ ~– Nem ér semmit a bor – mondta Kőcserepy –, 2523 X | Kőcserepy –, ezzel soká tart a vita. Adass rosztopcsint. 2524 X | hamarább elkészülünk.~ ~A szolgák előhozták az erős 2525 X | tölté vele poharát.~ ~– A te egészségedért, barátom!~ ~ 2526 X | barátom!~ ~Összekoccintottak. A tanácsos egy hajtással beönté 2527 X | koccinta felköszöntve a septemvir. – De annak elibe 2528 X | De annak elibe állunk!~ ~A két pohár nedve egyszerre 2529 X | Hirtelen újra töltött a tanácsos. Mondhatatlan gúny 2530 X | ült édeskedő arcán.~ ~– A te kedves gyámfiad egészségére!~ ~ 2531 X | Maszlaczky úr elnevette magát.~ ~A septemvir kordialiter felkapta 2532 X | feleútjában megállt vele. Szemei a legnagyobb ijedelem kifejezését 2533 X | Nos, barátom. Sokallod a poharat? Tedd le, ha félsz 2534 X | félsz tőle – gúnyolódék a tanácsos. – A te kedves…~ ~ 2535 X | gúnyolódék a tanácsos. – A te kedves…~ ~Mi volt ez!!~ ~ 2536 X | föld megrendült alattuk, a falak megrázták tömör vállaikat, 2537 X | hallgatott el minden hang a földrengés rettentő jelenetére! 2538 X | rettentő jelenetére! Hova lett a kérkedés, hova lett a kihívó 2539 X | lett a kérkedés, hova lett a kihívó dac, az Istenről 2540 X | elfeledkező elbízottság?~ ~Künn a várfokon három mennydörgő 2541 X | lövés zavarta fel az éjt. A Duna átszakasztá gátjait, 2542 X | átszakasztá gátjait, s megrengetve a félelmes földet, ömlött 2543 X | földet, ömlött ki medréből a város két oldalán.~ ~Vész, 2544 X | Istenhez! Itt az ítélet, itt a halál! Ki tart meg, ha elhagyott 2545 X | elhagyott az Isten – és a föld?~ ~Az egész környék 2546 X | környék lázas reszketését érzé a földnek e pillanatban.~ ~ 2547 X | volna mély fundamentomaig a gyötrő láz borzadályát, 2548 X | leroskadni vállaira? Óh, a föld jobb anyánk nekünk, 2549 X | pillanatig halálmereven álltak a vigalom szobájában levő 2550 X | azon helyzetben, melyben a rémület perce érte. A félig 2551 X | melyben a rémület perce érte. A félig felemelt poharak a 2552 X | A félig felemelt poharak a kezekben, az ajkakon a félbeszakadt 2553 X | poharak a kezekben, az ajkakon a félbeszakadt szó, az arcokon 2554 X | félbeszakadt szó, az arcokon a halálsápadt mosoly, melyből 2555 X | halálsápadt mosoly, melyből a rém kilopta a vért, s csak 2556 X | mosoly, melyből a rém kilopta a vért, s csak a torz kifejezést 2557 X | rém kilopta a vért, s csak a torz kifejezést fagyasztá 2558 X | torz kifejezést fagyasztá a vonásokon.~ ~A másik pillanatban 2559 X | fagyasztá a vonásokon.~ ~A másik pillanatban mindenki 2560 X | Azokat nem lehetett kinyitni. A házigazda maga zárta be 2561 X | maga zárta be azokat, s a kulcsokat elrejté.~ ~– Hol 2562 X | kulcsokat elrejté.~ ~– Hol a kulcsok, uram? – kiálta 2563 X | bocsátá kezéből.~ ~Akihez a kérdés intézve volt, a septemvir, 2564 X | Akihez a kérdés intézve volt, a septemvir, most is ott ült 2565 X | ott ült az asztal előtt, a félig felemelt pohár kezében, 2566 X | mintha neki tetszenék ez a mulatság, mintha nevetné 2567 X | mulatság, mintha nevetné a többieket, mintha mondani 2568 X | akarná: „No uraim, erre a nagy ijedségre egyet”!~ ~ 2569 X | nagy ijedségre egyet”!~ ~De a szemek pillantása merev 2570 X | körülök, mely meghazudtolá a nem való mosolyt.~ ~– Ide 2571 X | nem való mosolyt.~ ~– Ide a kulcsokkal, uram! – kiálta 2572 X | jelenlevő inas, eldobva a kezében tartott palackot. 2573 X | nagyságos úr e helyen többé, a legmagasabb úr éppoly veszendő 2574 X | veszendő alak volt, mint a nyomorult cseléd.~ ~De amint 2575 X | cseléd.~ ~De amint megragadá a szolga urának karját, azon 2576 X | kihullott annak kezéből a pohár, s az úr lehullott 2577 X | pohár, s az úr lehullott a földre eszméletlenül. Óh, 2578 X | mondhatja meg, hová rejté el a kulcsokat.~ ~Künn a termekben 2579 X | rejté el a kulcsokat.~ ~Künn a termekben az ijedség rémsikoltásai, 2580 X | tömegek rémületes ordítása! A harangok vészt konganak, 2581 X | harangok vészt konganak, s a várfokról egyre dörögnek 2582 X | Hasztalan dörömböltek a zárt ajtókon, ki fogja azt 2583 X | rémülete űz, senki sem törődik a másikéval. A tánctermekben 2584 X | sem törődik a másikéval. A tánctermekben is szétriadtak 2585 X | tánctermekben is szétriadtak a párak, ki-ki ott hagyta 2586 X | hagyta táncosnéját, ahol a rémületben felejté; cselédek, 2587 X | mind lefutottak az udvarra, a fényes delnők könnyű selyemöltözeteikben, 2588 X | fedetlen kebellel álltak a hideg éj alatt, könyörögve 2589 X | magok sem tudták, mit. A lépcsők közepén egy ájult 2590 X | Eveline volt az. Midőn a földrengésre, a lövések 2591 X | az. Midőn a földrengésre, a lövések hangjára ő is futott 2592 X | hangjára ő is futott le a többiekkel együtt a lépcsőn, 2593 X | futott le a többiekkel együtt a lépcsőn, egy alant álló 2594 X | alant álló azt kiáltá, hogy a Duna a váci temető mellett 2595 X | azt kiáltá, hogy a Duna a váci temető mellett szakasztá 2596 X | szakasztá el gátját, s már a Váci utat is ellepte. És 2597 X | Váci utat is ellepte. És a tanácsosék háza ahelyen 2598 X | tanácsosék háza ahelyen állott. A tanácsosnő egyet sikoltott: „ 2599 X | s azzal összerogyott a lépcsőn, féltestével aláfordulva. 2600 X | terhelni magát.~ ~Azok ott fenn a kétségbeesés dühével rugdalták 2601 X | hallottak közeledni, s nemsokára a zár mellé feszített tör-eszköz 2602 X | rögtön felpattant, kirúgva a meghajlott zár nyelvétől, 2603 X | meghajlott zár nyelvétől, s a rémült társaság előtt állt 2604 X | őneki volt szíve meghallani a bezárkózottak segélykiáltásait. – 2605 X | szívét bezárta előttük.~ ~A tanácsnok szemközt állt 2606 X | fogva. Neje elalélt, de már a hintóban ül magához térve. 2607 X | térve. Siessen haza, mert a veszély hamarább odaérhet.~ ~ 2608 X | Azzal futott vele együtt le a lépcsőkön. Már ekkor mindenki 2609 X | rendesen ahhoz csatlakozik a félők tömege, akiben legtöbb 2610 X | E helyen nem jöhet a víz, még ha harminc láb 2611 X | tartani? Hátha napokig!?~ ~A tanácsosék hintaja a kapu 2612 X | A tanácsosék hintaja a kapu előtt állt már. A többiek 2613 X | hintaja a kapu előtt állt már. A többiek mind néhány órával 2614 X | öltözetben hogy induljanak neki a fekete éjszakának, melyet 2615 X | elmulaszták meggyújtani a fenyegető veszélyben, s 2616 X | borzasztóan hangzott elő a rémület kiáltása, a vészharang, 2617 X | elő a rémület kiáltása, a vészharang, a vészlövés 2618 X | kiáltása, a vészharang, a vészlövés összevissza bonyolult 2619 X | bonyolult csoportok nyargaltak a sötét utcákon, nem tudva, 2620 X | utcákon, nem tudva, honnan jön a veszély, köztük egy-egy 2621 X | aki gyermekeit nem találta a borzalom órájában.~ ~– Gyermekem, 2622 X | Gyermekem, gyermekem! – lihegé a gazdag úr is, kinek leánya 2623 X | leánya betegen feküvék otthon a távoli házban, míg ő nejével 2624 X | Hajts sebesen! – kiálta a kocsisnak. – Óh, leányom! 2625 X | leányom! Haza, haza!~ ~A gazdagnak is fáj ott azon 2626 X | gazdagnak is fáj ott azon a helyen! Mindent meg lehet 2627 X | Zoltán alig segíté hintajába a tanácsost, azonnal visszafutott 2628 X | tanácsost, azonnal visszafutott a lóakolba, s lovát eloldva, 2629 X | felkapott rá nyereg nélkül, s a tovagördülő hintó után nyargalt, 2630 X | Néhány perc alatt utolérte a hintót; bekiáltott a tanácsoshoz, 2631 X | utolérte a hintót; bekiáltott a tanácsoshoz, hogy csak maradjanak 2632 X | megtudandó, ha nem lehetlen-e már a hazajuthatás.~ ~Azzal előrevágtatott. 2633 X | előrevágtatott. Nyomában mindenütt a sebesen rohanó hintó.~ ~ 2634 X | sebesen rohanó hintó.~ ~Amint a Váci út elejére értek, oly 2635 X | elejére értek, oly sűrű volt a szemközt tóduló néptömeg, 2636 X | senki sem látszott menni.~ ~A háziállatok, tehenek, lovak 2637 X | onnan, arrafelé egy sem.~ ~A menekvők bámulva pillantának 2638 X | bámulva pillantának fel a szemközt jövő hintóra és 2639 X | Azok haladtak előre.~ ~A leopoldvárosi templomon 2640 X | innen már gyérülni kezde a futó néptömeg, itt-ott bukdácsolt 2641 X | az asszony! – sóhajta fel a tanácsos magában, ki szüntelen 2642 X | ki szüntelen nézett ki a hintóból Zoltán után, néha-néha 2643 X | néha-néha megpillantva őt a sötétben.~ ~Az emberek mindig 2644 X | voltak az utcán. Itt-ott a házak ajtai, ablakai nyitva 2645 X | ablakai nyitva látszottak. A kivilágított szobákon végig 2646 X | mind elfutottak onnan.~ ~A távolban látszott már Kőcserepy 2647 X | halvány világ drengett, a többi sötét volt.~ ~Az ott 2648 X | Az ott Vilma hálószobája; a többiekből bizonyosan elfutott 2649 X | tetszék, mintha az utca színén a túlsó oldalról valami sötét 2650 X | borzadálygerjesztő e látvány, midőn a széles utca fenekén lassankint 2651 X | lassankint meg kezdének látszani a házak sötét alakjai és az 2652 X | ablakok csilláma, amint a növekedő vízár fekete tükrét 2653 X | múlva majd jajveszékelni!~ ~A hintó és a lovas már eltűntek 2654 X | jajveszékelni!~ ~A hintó és a lovas már eltűntek a sötét 2655 X | és a lovas már eltűntek a sötét éjben, csak a távoli 2656 X | eltűntek a sötét éjben, csak a távoli gördülést hallani 2657 X | nagyságos úr! – kiálta a kocsis a kihajló tanácsosnak.~ ~– 2658 X | nagyságos úr! – kiálta a kocsis a kihajló tanácsosnak.~ ~– 2659 X | Csak hajts gyorsan!~ ~A paripák toborzékolva vágtattak 2660 X | toborzékolva vágtattak neki a nevekedő árnak, bőszülten 2661 X | ágaskodva vak félelmökben, s a kocsisnak minden erejére 2662 X | erejére volt szüksége, hogy a hintót félre ne ragadják.~ ~ 2663 X | ahogy előbbre haladtak, a lovak nehezen bírtak már 2664 X | már menni, hasig gázolva a vizet, s egy zökkenőnél 2665 X | egy zökkenőnél becsapott a víz a hintóba.~ ~Eveline 2666 X | zökkenőnél becsapott a víz a hintóba.~ ~Eveline lábait 2667 X | hintóba.~ ~Eveline lábait a vékony atlaszcipőkön át 2668 X | atlaszcipőkön át ellepte a jeges hullám, s ez egyszerre 2669 X | vagyunk!? – sikolta fel, a hintó ablakát felrántva.~ ~ 2670 X | hintó ablakát felrántva.~ ~A tanácsos átkarolta nejét, 2671 X | kirohanjon féldelíriumában a hullámok közé, mik egyes 2672 X | jégdarabokat kezdtek már a hintó kerekeihez súrolni.~ ~– 2673 X | Hajts! Hajts! – ordíta a kocsisnak kétségbeesetten.~ ~ 2674 X | lovai közé csapkodott, de a paripák nem mozdultak tovább. 2675 X | megrettenve, félrefordítá a rudat, úgyhogy a hintó egyet 2676 X | félrefordítá a rudat, úgyhogy a hintó egyet kanyarodva, 2677 X | Eveline egyszerre végiglátott a sík úton.~ ~– Jézusom! – 2678 X | Óh, igen, az ablakokból, a háztetőkről, szerencsétlen, 2679 X | jajgatva kiáltanak segély után. A föld alatti csárdából egy 2680 X | elbukott, s ott fulladt a vízben. Miért nem halad 2681 X | Miért nem halad már ez a hintó?~ ~– Többet érne, 2682 X | rozzant csónak. Eveline a halál kétségbeesésével kulcsolta 2683 X | kétségbeesésével kulcsolta karjait a tanácsos nyaka körül, egyre 2684 X | ismerős hang szólalt meg a hintó mellett. Zoltán érkezett 2685 X | fordulni, nagyságos uram! Egész a ház közeléig lovagoltam, 2686 X | úszott. Lehetetlen kocsival a házba jutni többé, a víz 2687 X | kocsival a házba jutni többé, a víz egész a kapu homlokát 2688 X | jutni többé, a víz egész a kapu homlokát tartó szobrokig 2689 X | el Zoltán szavait, midőn a kocsis, nem várva újabb 2690 X | kiálta fájdalmas sikoltással a tanácsosné, erőszakosan 2691 X | erőszakosan ragadva meg a hintó ablakát; tán képes 2692 X | nagysád! Térjenek vissza a septemvir úr lakába! Én 2693 X | úr lakába! Én kinyargalok a Duna-partra, s az első csónakost, 2694 X | hogy megcsókolta e kezet. A kocsis türelmetlenül csapkodott 2695 X | türelmetlenül csapkodott a lovak közé, s néhány pillanat 2696 X | újra visszafelé vágtatott a hintó, míg Zoltán egyikén 2697 X | azon mellékutcáknak, mik a Dunához vezetnek, amennyire 2698 X | vezetnek, amennyire lehetett a vízben sebesen haladni, 2699 X | sebesen haladni, elsietett.~ ~A tanácsos hintaja az Új tér 2700 X | oldalról odatódultak, s a tömegeken keresztül csak 2701 X | lépést haladva lehetett a septemvir lakáig jutni.~ ~ 2702 X | jutni.~ ~Ott is nagy volt a zavar. A háziúron eret kellett 2703 X | Ott is nagy volt a zavar. A háziúron eret kellett vágatni, 2704 X | kellett vágatni, s e percben a láz töré. A vendégek közől 2705 X | s e percben a láz töré. A vendégek közől senki sem 2706 X | senki sem mehetett haza, a hintók kimaradtak, miután 2707 X | miután egyik városrészből a másikba lehetetlen volt 2708 X | különös bátorságot tanúsított a csüggedtek közepett. Biztatott 2709 X | tartani, majd megjelennek a mentőcsónakok, ki-ki megszabadulhat, 2710 X | kellemetlen helyzetből.~ ~Amint a tanácsosék visszaérkeztek, 2711 X | tanácsosék visszaérkeztek, ő volt a legelső, aki a hintó ajtaját 2712 X | visszaérkeztek, ő volt a legelső, aki a hintó ajtaját kinyitá, aki 2713 X | Eveline-t kiemelni segíté.~ ~– A leányom! Egyetlen jó leányom – 2714 X | leányom – suttogá fülébe a roskatag nő, mire Maszlaczky 2715 X | kisasszonyt, az én keblem legyen a legelső, mely azt felfogja 2716 X | Maszlaczkynak gázolni, de maga a ház, melyben az érdemes 2717 X | az érdemes úr lakott, még a többinél is alább feküdvén, 2718 X | deszkák egyikének végén álla a derék úr. Háta mögött az 2719 X | vette, hogy az felsegíté őt a deszkára.~ ~Szép glaszétopánjai 2720 X | kimért tempóval történt, hogy a fiskális úr százszor elveszté 2721 X | Trommel úr maga is hozzáfogott a készüléshez; de csak azt 2722 X | hogy még lassabban haladt a munka; ahol valami meg volt 2723 X | s lehetőleg gátoltatta a kimozdulhatást.~ ~Amely 2724 X | mértanilag kiszámíthatá a falon, melyen percről percre 2725 X | magasabb vízállást mutatott a növekedő ár. Már az ablakon 2726 X | Már az ablakon folyt be, s a fiskális úr kénytelen volt 2727 X | fiskális úr kénytelen volt a deszka túlsó végeig hátrálni 2728 X | akkor senki sem fizeti meg a fáradságot, hadd reszkessenek 2729 X | annál jobban előadják majd a pénzt.~ ~A vállalat érdekében 2730 X | előadják majd a pénzt.~ ~A vállalat érdekében helyesen 2731 X | érdekében helyesen beszélt a derék férfiú, de Maszlaczky 2732 X | kapoccsal kötni magához a Kőcserepy családot, hálára, 2733 X | érzelmekre is kötelezni le a fiatal lyánkát, mint szabadító 2734 X | előtte, midőn legsürgetőbb a veszély. Egy ily jelenet 2735 X | tessék kivételt tenni. Én a magam részére óhajtok egy 2736 X | sem volt köztünk. Az nincs a szerződésben, hogy az úr 2737 X | úr még extra is használja a csónakokat. Az volna csak 2738 X | az úr lakik, oda nem megy a víz. Én nem hagyom magamat 2739 X | ha nem tetszik az úrnak a szerződés, én visszaadom 2740 X | szerződés, én visszaadom a pénzét, adja vissza az írásomat.~ ~ 2741 X | úr ki akarja őt játszani a jövedelmes vállalatból. 2742 X | aki százas uzsorát vegyen a szerencsétlenség helyzetéből, 2743 X | nincs sok válogatás.~ ~– A szerződést is visszaadom 2744 X | azazhogy: Trommel úr, és a pénzemet is otthagyom. Tegye 2745 X | akkor én mindent adok. Látja a tekintetes úr, hogy a magam 2746 X | Látja a tekintetes úr, hogy a magam házát is veszendőben 2747 X | állt Maszlaczky úr előtt a dereglye, benne négy izmos 2748 X | csáklyákkal, evezőkkel; a fiskális úr széttépte a 2749 X | a fiskális úr széttépte a szerződést, s többet nem 2750 X | többet nem is vesztegetve a szót a hajósmesterrel, beleugrott 2751 X | nem is vesztegetve a szót a hajósmesterrel, beleugrott 2752 X | hajósmesterrel, beleugrott a dereglyébe, s parancsolá, 2753 X | parancsolá, hogy hajtsák azt a Váci út felé.~ ~Eleinte 2754 X | sötét sikátorokon vitt a rémséges út, miknek alacsony 2755 X | az ablakokon folyt már be a víz. A rozzant háztetőkről 2756 X | ablakokon folyt már be a víz. A rozzant háztetőkről szerencsétlen 2757 X | ott alant jár. Hasztalan. A dereglyét hidegvérrel hajták 2758 X | hidegvérrel hajták tovább a révészek, pálinkabűzű elméncségekkel 2759 X | elméncségekkel vigasztalva a kétségbeesőket.~ ~A leopoldvárosi 2760 X | vigasztalva a kétségbeesőket.~ ~A leopoldvárosi templom előtt 2761 X | leopoldvárosi templom előtt a lépcsőzet alsó fokán egy 2762 X | Egyik révészt meghatották a vén koldusnő nyögései, s 2763 X | hajlandó lett volna őt fölvenni a dereglyébe.~ ~– Nem érünk 2764 X | tehát fel” – rimánkodik a nő.~ ~„Nem lehet azért most 2765 X | koldusait?”~ ~Hanem amint a templomon túl kanyarodtak, 2766 X | Maszlaczky úr felelni. Hanem a révészek megálltak e szóra.~ ~– 2767 X | Csitt csak! – szólt a kormányos. – Hány száz forintot 2768 X | fogadnak el rendelkezést. – A dereglye az enyim, kizárólag 2769 X | No, látja az úr – szólt a kormányos az erkélyen alkudozóhoz –, 2770 X | ő parancsol.~ ~– Megadom a négyszázat!~ ~– Már az más; 2771 X | tessék leszállani! Ide a vállamra lépjen!~ ~– Én 2772 X | parancsol az úr! – riad rá a kormányos. – Szolgái vagyunk 2773 X | akarunk.~ ~– Én megfizettem a dereglye árát.~ ~– Azt végezze 2774 X | sem adott. Legények! Ki a Dunára! Ha nem tetszik a 2775 X | a Dunára! Ha nem tetszik a mulatság, tessék kiszállni! 2776 X | ekkor könyörgésre fordította a dolgot. Ékesen előadta, 2777 X | okvetlenül meg kell szabadítani a Kőcserepy-házból a tanácsos 2778 X | szabadítani a Kőcserepy-házból a tanácsos leányát, ki ott 2779 X | menjenek oda vele; hanem a révészek megvigasztalták 2780 X | hogy ne búsuljon semmit, a Kőcserepy-ház igen szilárdul 2781 X | építésénél. Erősen áll az. Sőt a kormányos egész megnyugtatólag 2782 X | bizonyosan tudja, miszerint a tanácsos úr egész családjával 2783 X | tegnapelőtt falura, nem is jön be a héten.~ ~Maszlaczky úr sírt, 2784 X | dühében, szidta, fenyegette a fickókat. Nem használt semmit. 2785 X | kellett, hogy kiszálljon-e a vízbe, vagy akarata ellen 2786 X | vagy akarata ellen megtegye a halálveszélyes utat Pestről 2787 X | Ezen félelmetes éjszakákon a királyi tábla ülnökei közől 2788 X | tábla ülnökei közől többen, a történhető veszély ellen 2789 X | veszély ellen óvakodva, a kúria épületébe rendelék 2790 X | ott kétóránként fölváltva a levéltárhoz vezető teremekben 2791 X | egy óranegyed óta hallá a lövéseket és vészharangszót 2792 X | futók kiáltozásait, s érzé a pillanatig tartó földrázkódást, 2793 X | földrázkódást, mely miatt a nagy levéltárszekrények 2794 X | mind úgy dübörögtek, mintha a beléjök zárt százados pörök 2795 X | szomorú kripták ajtait, a minden alvó lelkek elszabadulásának 2796 X | elszabadulásának éjszakáján. Magok a falakon függő ős nagyúri 2797 X | Hát te nem remegsz-e”?~ ~A fiatal jurátus arca sápadtabb 2798 X | sápadtabb volt az övéknél. A rémület és veszély hangjai 2799 X | felé. Hallá, mint futnak ki a nagy épületből mind az emberek, 2800 X | hogy sietnek végig lihegve a hosszú folyosón, és neki 2801 X | helyét. Ott járkált alá s fel a szikrázva lobogó gyertya 2802 X | kivont karddal.~ ~Óh, az a kivont kard olyan sokat 2803 X | az soha sincs egyedül; a kard elmondja, hogy a magyar 2804 X | egyedül; a kard elmondja, hogy a magyar született katona, 2805 X | magyar született katona, s a katonának meg kell állani 2806 X | állani rendelt helyén, ha a világ összeomlik is kerüle.~ ~ 2807 X | összeomlik is kerüle.~ ~A vészharangszó miatt nem 2808 X | egész nap ott szokott ülni a levéltárban, pörtárban, 2809 X | minthogy rövid volt neki a nappal, éjszaka is ott írt 2810 X | volt neki az élet, most a halál után is följár, s 2811 X | följár, s előszedi éjfél után a penészes pereket, s ír nagy 2812 X | nagy sebesen, írja azokat a hosszú, véghetetlen, tekervényes 2813 X | idejönne! – gondolá magában a fiatal jurátus… – De jót 2814 X | jurátus… – De jót húznék a hátára!” – veté utána magában, 2815 X | midőn nesztelenül megnyílik a főajtó, s belézeng rajta 2816 X | vagy? Megállj! – ordíta rá a jurátus, kardját felé tartva 2817 X | Ugyan, ne ijeszgessen a tens úr, mikor különben 2818 X | is úgy félek! – szabódék a jámbor kísértő lélek, aki 2819 X | aki nem volt más, mint a kúria kapusa, ki okiratokat 2820 X | jött elő nagy reszketve a vész harangjaira. – Senki, 2821 X | fogvacogva, s majd belebújt a fűtött kályhába. – Csak 2822 X | kályhába. – Csak azért jöttem a tens úrhoz, hogy megtudjam, 2823 X | befűteni? De úgy megijesztett a tens úr.~ ~– Köszönje, hogy 2824 X | Most megint utánaküldtem a kisfiút, csak az úton meg 2825 X | csak az úton meg ne ennék a halak.~ ~E szelíd kívánsága 2826 X | halak.~ ~E szelíd kívánsága a jámbor kapusnak menten teljesüle, 2827 X | nagy dalolás hangzott végig a folyosón, sarkantyúpengéssel 2828 X | vegyülve, s nemsokára belépett a terembe a kisfiú lámpással, 2829 X | nemsokára belépett a terembe a kisfiú lámpással, utána 2830 X | sláger. Te fattyú! Hol van az a fattyú?~ ~– Kérem – tiltakozék 2831 X | Kérem – tiltakozék a kapus –, ez az én valóságos 2832 X | törvényes fiam.~ ~– Elhoztad a puncsomat, fattyú? Tedd 2833 X | egy húszast, te fattyú!~ ~A kapus dörmögve cibálta el 2834 X | dörmögve cibálta el onnan a fiát. Kovács is felölté 2835 X | utánakiálta:~ ~– Aztán ha a Privorszkyba mégy, a helyemre 2836 X | ha a Privorszkyba mégy, a helyemre ne ülj, mert ott 2837 X | egyre bakala; csizta bakala! A legjobb gusztámat elrontotta 2838 X | legjobb gusztámat elrontotta a spicc; hiába brennoltam, 2839 X | aufmisoltattam, nem változott a szerencse. Ma nagy malőrben 2840 X | őt morogni. Menjünk addig a Privorszkyba.~ ~Régen megvolt, 2841 X | megvolt, most is megvan az a szokás, hogy a kávéház helyett 2842 X | megvan az a szokás, hogy a kávéház helyett a tulajdonos 2843 X | hogy a kávéház helyett a tulajdonos nevét szokás 2844 X | Privorszky termei voltak a törvénytudó fiatalság kedvenc 2845 X | gyűlhelye, s nem tartozott a ritkaságok közé ott még 2846 X | replikákba elmerülve.~ ~A játékasztal most is sűrűn 2847 X | regényes kiegészítő része a magyar viseletnek, s kivált 2848 X | elmaradhatlan, mivelhogy a fiatal törvénygyakorló testületnek 2849 X | tettleges vitatársa van a helybeli céhek harcvágyó 2850 X | esetekben vajmi jó szószóló a kard.~ ~Egy szép arcú fiatalember 2851 X | szép arcú fiatalember adja a bankot, osztja a kártyát; 2852 X | fiatalember adja a bankot, osztja a kártyát; mert egészen nekihevült 2853 X | mert egészen nekihevült a játék küzdelmeibe; fején 2854 X | ifjú arcokhoz az irigység, a káröröm kifejezései. Átok 2855 X | melyet gond nélkül vet oda a sorssal nem törődő ifjú 2856 X | törődő ifjú könnyelműség. A kártya fordul, itt vesztenek, 2857 X | Ott egy szögletben ül a vén jurátus is, fráter Bogozy, 2858 X | Áll egy húszas!~ ~Azt a húszast ugyan nagyon szeretné 2859 X | ugyan nagyon szeretné látni a bankadó, mert már nagyon 2860 X | Éppen nagy szerencsében volt a bankadó, s annál nagyobb 2861 X | s annál nagyobb dühben a pontárok (pointeur) midőn 2862 X | pointeur) midőn belépett a terembe Kovács.~ ~Egész 2863 X | Egész arcából ki volt kelve a derék ifjú, a borzalom és 2864 X | volt kelve a derék ifjú, a borzalom és felindulás látszott 2865 X | elfogódott hangon, mialatt a bankadó a kártyákat keverte –, 2866 X | hangon, mialatt a bankadó a kártyákat keverte –, halljátok 2867 X | Régóta hallgatjuk – szólt a bankadó ifjú.~ ~– És tudtok 2868 X | részvétlenül? Az árvíz ellepte a várost!~ ~– Bánom is én; 2869 X | hátára ülök, őbelé nem megy a víz.~ ~– Azt nem mondhatod, 2870 X | vérrel. – Mi közöm nekem a Hausherrek bajához? Én megfizettem 2871 X | bajához? Én megfizettem előre a házbért, az én gazdám házának 2872 X | Amiért nem világítják a lépcsőket?~ ~– Amiért kilenc 2873 X | kilenc órakor bezáratják a kaput?~ ~– És amiért kiteszik 2874 X | És amiért kiteszik a szegény legény szűrét, ha 2875 X | Ilyen mondásokkal özönlék el a víg fiúk fiatal társukat, 2876 X | fiúk fiatal társukat, ki a legutóbbi szóra nyugodtan 2877 X | felelte:~ ~– De azért mégis a mienk Pest…~ ~Ezzel nagy 2878 X | országnak…~ ~E szomorú mondásra a bankadó letette maga elé 2879 X | bankadó letette maga elé a kártyát, és figyelni kezdett:~ ~– 2880 X | és figyelni kezdett:~ ~– A kúriától idáig jöttömben – 2881 X | neje veté magát lábaimhoz. A Józsefvárosból futott ide; 2882 X | Józsefvárosból futott ide; ott a Stáció utcában levő házából 2883 X | levő házából riasztották ki a betörő hullámok; két kisgyermeke 2884 X | hurcolni, hanem felvivé a padlásra, s maga a nőttön 2885 X | felvivé a padlásra, s maga a nőttön növő vízben elfutott, 2886 X | többé visszamenni, s az a híre, hogy azon utcában 2887 X | utcában egyre omlanak össze a házak. A szegény nő hajfürteit 2888 X | egyre omlanak össze a házak. A szegény nő hajfürteit tépte 2889 X | mondtam neki, hogy várjon reám a szegleten, s egyenesen futottam 2890 X | jó helyen jársz – szólt a bankadó, egészen áthevült 2891 X | Én is, mi is! – kiáltának a többi ifjak, székeikről 2892 X | Megálljatok, barátim! – szólt a bankadó. – Az a szegény 2893 X | szólt a bankadó. – Az a szegény asszony mindenét 2894 X | olvasatlanul, s adjuk annak a nyomorultnak.~ ~– Jó lesz, 2895 X | kiáltának az ifjak valamennyien. A vén Bogozy is felkelt, kivette 2896 X | kivette mellénye zsebéből a sokszor emlegetett húszast, 2897 X | emlegetett húszast, s odaveté a többi közé.~ ~– No, te se 2898 X | többet, hogy nem láttad a húszasomat!~ ~Az egész összeget 2899 X | s vevény mellett átadták a kávésnak, s azzal siettek 2900 X | Néhányan az ifjak közől a szerencsétlen nőt siettek 2901 X | siettek elhelyezni, kinek a kúria becsületes kapuőre 2902 X | ideiglenes szállást. Azalatt a többiek futottak egyenesen 2903 X | többiek futottak egyenesen a Dunapartra.~ ~Ah, szomorú 2904 X | helyen omlott keresztül a víz a megrontott gát felett, 2905 X | helyen omlott keresztül a víz a megrontott gát felett, zuhogó 2906 X | dörgéssel szaggatta tovább a veszélyes törést. A sötét 2907 X | tovább a veszélyes törést. A sötét éjszakából messze 2908 X | mikor felhőszakadás után a hegyekről alázúg a rögtöni 2909 X | után a hegyekről alázúg a rögtöni ár, olyszerű moraj 2910 X | olyszerű moraj terjedt el a város két oldalán, mely 2911 X | És e sötétség közepett az a kiismerhetlen vészlárma, 2912 X | azoknak dolguk van most. A nemesebb lelkű hajósok rég 2913 X | nemesebb lelkű hajósok rég a vész színhelyén vannak már 2914 X | vannak már járműveikkel, a számítóbbak pedig várnak 2915 X | várnak még, hadd legyen a veszély még nagyobb, hadd 2916 X | még nagyobb, hadd legyen a segély még drágább.~ ~De, 2917 X | mégis ott látszik lappangani a lerontott kikötő deszkaomladéki 2918 X | deszkaomladéki között, behúztak a jó emberek minden evezőt, 2919 X | magok is végigfeküdtek a csónakban, hogy annál kevésbé 2920 X | mi lesz? – kérdé mogorván a kormányos, s vele együtt 2921 X | karimás fejét. Hiszen ezek a mi ismerőseink, akik Maszlaczky 2922 X | Története van annak.~ ~Miután a legsűrűbb jég közé bevitték 2923 X | után sem bírtak odább menni a partnál, akkor ama gazdag 2924 X | istennek hálákat adott, a révészeknek pedig tíz forint 2925 X | borravalót, midőn valahol a pávák szigete körül száraz 2926 X | körül száraz földre tették, a mennyei gondviselésre bízván, 2927 X | megszabadítsa.~ ~– Ide azzal a csónakkal, atyafiak! – kiálta 2928 X | atyafiak! – kiálta sebten a fiatal jurátus a révészekre.~ ~– 2929 X | sebten a fiatal jurátus a révészekre.~ ~– Hát aztán 2930 X | aztán ki fizet? – kérdé a kormányos, két tenyerébe 2931 X | órában! – szólt elszörnyedve a meleg keblű ifjú.~ ~– Hagyd 2932 X | meleg keblű ifjú.~ ~– Hagyd a filantrópiát, barátom, ne 2933 X | vesztegesd azt itt – szólt közbe a kávéházi bankadó. – Pénz 2934 X | órára öt pengőt, fickók.~ ~A kormányos éktelenül felkacagott, 2935 X | megfürödnek! – válaszolt rá a kormányos, s a révészlegények 2936 X | válaszolt rá a kormányos, s a révészlegények olyan jó 2937 X | kardját, s beleugrott övig a vízbe, egy kezével megkapva 2938 X | vízbe, egy kezével megkapva a csónak láncát.~ ~– Ide mellém, 2939 X | pénzünkért nem adják!~ ~A révészlegények rögtön nekiestek 2940 X | olyat lódított rajta, hogy a másik kettőnek munka volt 2941 X | Ezalatt fráter Bogozy, kiben a lélek örült, hogy verekedésre 2942 X | hogy verekedésre került a dolog, hirtelen leoldá rozsdás 2943 X | rozsdás fringiáját, s odaveté a mellette állónak, mert először 2944 X | állónak, mert először is abban a kard ketté volt törve, nem 2945 X | használni, másodszor pedig ő is a somogyi kanásszal szokott 2946 X | Egy gondolat volt neki a partról a csónakba ugrani, 2947 X | gondolat volt neki a partról a csónakba ugrani, a másik: 2948 X | partról a csónakba ugrani, a másik: nyalábra kapni a 2949 X | a másik: nyalábra kapni a kormányost, s kivetni a 2950 X | a kormányost, s kivetni a vízbe; a többi azután egymás 2951 X | kormányost, s kivetni a vízbe; a többi azután egymás után 2952 X | Bogozynak igen könnyen ment ez a munka; bele volt már gyakorolva, 2953 X | hogy mit akar? azalatt ő a magáét régen a földhöz vágta, 2954 X | azalatt ő a magáét régen a földhöz vágta, meggyomrozta, 2955 X | neki, hogy ne hányja ki a legényeket a vízbe, elég 2956 X | ne hányja ki a legényeket a vízbe, elég leend, ha lefegyverzik 2957 X | becsületszavokat veszik, hogy a jurátusok ellen nem fognak 2958 X | hogy miről van szó, mikor a jó emberek már mind a vízben 2959 X | mikor a jó emberek már mind a vízben lubickoltak.~ ~– 2960 X | Az ifjak elfoglalták a csónakot, míg a legyőzött 2961 X | elfoglalták a csónakot, míg a legyőzött révészek tüszkölve 2962 X | káromkodva iparkodtak kigázolni a partra, ökleikkel fenyegetve 2963 X | megragadva izmos kézzel a kormányrudat, az áradat 2964 X | áradat omlásához irányzá a csónakot. Az evezők gyorsan 2965 X | evezők gyorsan csapkodták a habot; a tüzes fiatalság 2966 X | gyorsan csapkodták a habot; a tüzes fiatalság szélsebesen 2967 X | fiatalság szélsebesen hajtá tova a csónakot, végig a Nagyhíd 2968 X | hajtá tova a csónakot, végig a Nagyhíd utcán. Azon a szép, 2969 X | végig a Nagyhíd utcán. Azon a szép, gazdag, ragyogó Nagyhíd 2970 X | csáklyával sem lehetett a fenekét érni.~ ~ ~ ~Hova 2971 X | nemzedék szemefénye ez órában, a derék ifjú sarjadék, kiben 2972 X | jobb kor vezérét reményli a képzelet dús fiatalság maga 2973 X | fordítanák meg egyszerre a kormányrudat, s indulnának 2974 X | annyiszor emlegetett ifjút a sötét tekervényes sikátorok 2975 X | sikátorok között.~ ~Ott küzd a bátor gyermek a tóduló zaj 2976 X | Ott küzd a bátor gyermek a tóduló zaj között fáradt 2977 X | kivérzék már lova szügyét, s a szorongatott állat a vész 2978 X | s a szorongatott állat a vész balérzetében fel-felnyerít 2979 X | ordításának hangjával megrémítve a rajta ülő szívét.~ ~Nem 2980 X | Nem lehet előremenni!~ ~A paripa mindig jobban gyengült, 2981 X | roskadozott; Zoltán lehajolt a kedvenc állat nyakára, s 2982 X | szóval. – Látod, mindjárt a parthoz érünk, ott azután 2983 X | erőfeszítéssel rugaszkodott neki a szemközt omló hullámoknak, 2984 X | hullámoknak, olykor félig fölkapva a torló jéghasábokra, mik 2985 X | tompa robaj üté meg füleit; a paripa egyszerre megtorpant, 2986 X | hogy Zoltán csaknem kiesett a nyeregből; a másik percben 2987 X | csaknem kiesett a nyeregből; a másik percben az előttük 2988 X | oly közel hozzájok, hogy a hullámot túlcsapta Zoltán 2989 X | túlcsapta Zoltán fején. A rémjelenetet nem eleveníté 2990 X | egyetlen emberi hang sem. A ház lakói vagy elmenekültek 2991 X | szótlanul ott vesztek mind.~ ~A paripa rémülten hánykódott 2992 X | az ijedtségtől fénylettek a sötétben. Zoltánnak egész 2993 X | erejére volt szüksége, hogy a nyeregben maradjon.~ ~A 2994 X | a nyeregben maradjon.~ ~A leomlott ház vastag porfelleget 2995 X | vastag porfelleget támasztott a szűk utcán, s amint azt 2996 X | azt nagy lomhán felemelte a szél, akkor látszott meg, 2997 X | akkor látszott meg, hogy a sikátor egészen el van zárva 2998 X | sikátor egészen el van zárva a halomba omlott kő- és porladéktól, 2999 X | egy-egy tört gerenda, s a helyökből kivágott ajtók, 3000 X | könnyebben lehetett haladni; a sodró ár is segíté az úszó