Rész

3001       X   |               Mindamellett érzé Zoltán, hogy a ló ereje végfogyatékán van;
3002       X   |                  bírja már fejét fenntartani a víz felett, lélegzete reszket
3003       X   |                Máskor átúsztatta e paripával a Dunát, s ki sem fáradt az
3004       X   |                      fáradt az bele. De most a jégdarabok összesebzék az
3005       X   |              összesebzék az izmos állatot, s a vérvesztés és hidegség elvevék
3006       X   |                   Tán jó volna sorsára bízni a szegényt. Talán megmenekülhetne
3007       X   |                úszással menekülni nem lehet. A víz jéggel volt tele, a
3008       X   |                      A víz jéggel volt tele, a zaj eltemette volna a legvakmerőbb
3009       X   |                  tele, a zaj eltemette volna a legvakmerőbb úszót is. Éppen
3010       X   |                 legvakmerőbb úszót is. Éppen a leopoldvárosi templomig
3011       X   |                     templomig vergődtek, még a legfelső lépcső állt ki
3012       X   |                      legfelső lépcső állt ki a vízből. Zoltán itt leszökött
3013       X   |                 Zoltán itt leszökött lováról a lépcsőre, kirántá fejéből
3014       X   |                    lépcsőre, kirántá fejéből a kantárt, s azzal elereszté
3015       X   |                   kantárt, s azzal elereszté a gyötrött állatot. Mintegy
3016       X   |                   elhagyott urát megpillantá a templom lépcsőzetén állva,
3017       X   |               lépcsőzetén állva, kiemelkedék a vízből, s hangosan, fájdalmasan
3018       X   |                      odáig küzdte magát, ott a lépcsőzet alján leroskadt,
3019       X   |                  szép karcsú nyakát kiemelve a vízből, s félig elborult
3020       X   |                  lehajolt hozzá, ölébe vette a hű pára fejét, mely fájdalmasan
3021       X   |                 feküdt gazdája lábainál, kit a legnagyobb veszély órájában
3022       X   |                   tetszék az ifjúnak, mintha a sötétben valami nyugtalan
3023       X   |                      fekvő alak vonaglik fel a lépcsőzetre.~ ~A koldusasszony
3024       X   |                vonaglik fel a lépcsőzetre.~ ~A koldusasszony volt az, kit
3025       X   |                   koldusasszony volt az, kit a révészek itt hagytak.~ ~
3026       X   |            eszméletén kívül volt már, s csak a vak ösztön dolgozott benne,
3027       X   |                 neszt hallva, kinyújtá kezét a vízből.~ ~Zoltán egészen
3028       X   |                   egy lépcsővel alább hágott a vízbe.~ ~A szegény asszony
3029       X   |                      alább hágott a vízbe.~ ~A szegény asszony reszketett
3030       X   |                   szegény asszony reszketett a hideg és a belső hagymáz
3031       X   |                asszony reszketett a hideg és a belső hagymáz miatt. Zoltánon
3032       X   |                    magáról, s betakarta vele a koldusnőt; hisz ő azért
3033       X   |                  éjszakai szél csípősen fútt a templom előtt, egészen átjárva
3034       X   |              szabadon zilálta szét, s térdig a jeges vízben állt.~ ~– Nem,
3035       X   |                   suttogta fülébe: „Talán ez a koldusasszoy nem is él már,
3036       X   |                     él már, mit használ neki a meleg öltöny; vedd el róla,
3037       X   |                       mit árt neki, ha kissé a vízbe ér? Szorítsd odább!”~ ~„
3038       X   |                      Ez csúnyább volna, mint a rablás, mint a gyilkolás.
3039       X   |                   volna, mint a rablás, mint a gyilkolás. Nem szabad gyávának
3040       X   |                    szabad gyávának lenni!”~ ~A víz azonban egyre nőtt,
3041       X   |                kezdett jutni az édes otthon, a csendes, boldog szentirmai
3042       X   |                     boldog szentirmai esték, a vidám kacagás órái a nyájas,
3043       X   |                  esték, a vidám kacagás órái a nyájas, derült ismerősök
3044       X   |                     az édes hallgatás percei a jávorfák alatt, a kedves
3045       X   |                     percei a jávorfák alatt, a kedves kicsike mosolygó
3046       X   |                      az övében. És itt körül a jeges, halálos ár, torladozó
3047       X   |            fehér-fekete zajával, halálnyögés a közelben, halálordítás a
3048       X   |                     a közelben, halálordítás a távolban, halál lába alatt,
3049       X   |                    vágya támadt leomlani ide a hideg hullámba, s elvégezni
3050       X   |                    egyszerre.~ ~De nem! Nem. A gyáva csügged el, a törpe
3051       X   |                     Nem. A gyáva csügged el, a törpe omlik le az élet terhe
3052       X   |                      vég, nem ilyen sors van a bátrak számára megírva;
3053       X   |                  tett gazdag jövő vár reá, s a tűrés, szenvedés csak előkészület
3054       X   |                      gondolat úgy átmelegíté a szívet; ez nem engedi érezni
3055       X   |                 szívet; ez nem engedi érezni a szél hideg fuvallatát. Ah,
3056       X   |                       mint utóda, Mahmud, ki a török paradicsom nyolcadik
3057       X   |                 prémmel látni el magát. Lám, a bátorság mint melegít! Már
3058       X   |                      utolsó lépcsőt is mossa a víz, a jég köszörüli a templom
3059       X   |                      lépcsőt is mossa a víz, a jég köszörüli a templom
3060       X   |                 mossa a víz, a jég köszörüli a templom oldalát, s a lépcsőzetnél
3061       X   |               köszörüli a templom oldalát, s a lépcsőzetnél egész fagyos
3062       X   |              torlaszt emelt.~ ~E pillanatban a széles utca végén vereses
3063       X   |                    azon fényes gondolatoknak a jövőről, mik e percben lelkét
3064       X   |                  percben lelkét melegíték.~ ~A fény mindig határozottabb
3065       X   |                evezővel és csáklyákkal hajtá a tutajt, mely sebesen látszott
3066       X   |                  sebesen látszott előretörni a jéggel elegy vízsíkon.~ ~
3067       X   |                     jéggel elegy vízsíkon.~ ~A fáklyák közepett, a kormányrúdnál
3068       X   |              vízsíkon.~ ~A fáklyák közepett, a kormányrúdnál állt egy izmos,
3069       X   |                 vakmerő szemekre, mik tudnak a napba nézni és meg nem haragudni,
3070       X   |                  nézni és meg nem haragudni, a szénfekete bajusz magasra
3071       X   |                    magasra kondorulva fedezi a büszke, szép metszésű ajkakat,
3072       X   |                     szokott meggyújtani, míg a dacos áll, határozott gödrével,
3073       X   |                 férfi – Wesselényi Miklós.~ ~A nagy, széles tutaj már akkor
3074       X   |                  férfi örömest nézett szembe a veszéllyel, ha családja
3075       X   |            gyöngébbjeit megmentve tudhatá.~ ~A nagy országférfi bölcs nyugalommal
3076       X   |           országférfi bölcs nyugalommal állt a kormányrúdon; midőn ép,
3077       X   |                      lakástok sokáig kiállja a vizet, nagyobb veszélyben
3078       X   |                  házacskát pillanta meg, hol a rongyos háztetőről nyújtják
3079       X   |            háztetőről nyújtják felé kezeiket a nyomor félig öltözött alakjai,
3080       X   |                  evezőt, egyenként szedte le a boldogtalanokat félelmes
3081       X   |                    meleg pokrócokba takarva, a tutajon elhelyezé, s tovább
3082       X   |                     Zoltán szótlanul bámulta a szemközt jövő tüneményt.
3083       X   |                     e magas, dicső férfialak a fáklyák dicsfénye közepett,
3084       X   |                  vigasztaló derűje, lábainál a szabadulás hálatelt arcainak
3085       X   |              sikamlik végig fényes hajójával a sötét tenger színén.~ ~Az
3086       X   |                 Talán nem is szólt volna, ha a szabadító arra nem irányozza
3087       X   |             irányozza tutaját. Gondolá, hogy a templom is adhatott menedéket
3088       X   |               hangzék mély, mennydörgő hanga a szabadítónak, melyhez hasonló
3089       X   |                   hogy nem tudott szólni; de a szabadító éles szemei észrevették.~ ~–
3090       X   |                       kiálta, s míg baljával a kormányrudat irányzá, jobb
3091       X   |                    keze iszonyú lökést adott a csáklyával a tutajnak, hogy
3092       X   |                    lökést adott a csáklyával a tutajnak, hogy az keresztültörve
3093       X   |                       hogy az keresztültörve a zajló jég felett, néhány
3094       X   |                   pillanat alatt ott termett a templom előtt.~ ~– Miért
3095       X   |                   Nem bírja, mert félholt.~ ~A szabadító közelebb nyomult,
3096       X   |                   pillanatban ő is megismeré a gyermeket.~ ~– Zoltán! Te
3097       X   |               megmentenem, de lovam nem bírt a zajban úszni, s ide szorultam.~ ~–
3098       X   |                      egyik szolgája átemelte a koldusnőt. – Zekédet pedig
3099       X   |              koldusnőt. – Zekédet pedig erre a koldusnőre adtad. Így majd
3100       X   |                     meg őket? Különös játéka a sorsnak! Ezért kár volt
3101       X   |                        Nem lépek át! – szólt a fiú durcásan. – Én megígértem
3102       X   |                      jön más, aki odavisz.~ ~A szabadító nem feleselt többet,
3103       X   |              megkapta nagy, rettentő kezével a fiút öltönyénél fogva, s
3104       X   |               öltönyénél fogva, s úgy átveté a tutajba, mint a pehelylabdát.~ ~
3105       X   |                   úgy átveté a tutajba, mint a pehelylabdát.~ ~A paripa
3106       X   |                       mint a pehelylabdát.~ ~A paripa vergődni kezdett
3107       X   |                      paripa vergődni kezdett a vízben, midőn urát távozni
3108       X   |                    távozni látta.~ ~– Kié az a ló? – kérdé Miklós, ki bolondja
3109       X   |                     Miklós, ki bolondja volt a paripáknak.~ ~– Kössétek
3110       X   |                     paripáknak.~ ~– Kössétek a tutaj mögé, hadd ússzék
3111       X   |                    lehetett, hogy kit értett a kretén alatt?~ ~Zoltán csodálkozva
3112       X   |                     az gyűlölni is, hogy még a vízbe fúlók közől is ki
3113       X   |                     kinyújtani.~ ~– Fogd ezt a csáklyát, és segíts! – kiálta
3114       X   |                 hangon:~ ~– Húzz egyet abból a kulacsból, ha mondom!~ ~
3115       X   |                     Zoltán engedelmeskedett. A szerémi szilvaszesz jótékony
3116       X   |                      rögtön belső részeit, s a kemény munka közben egészen
3117       X   |                  szemeit.~ ~Már közel voltak a Kőcserepy-házhoz. A két
3118       X   |                   voltak a Kőcserepy-házhoz. A két ablakban most is égett
3119       X   |                   két ablakban most is égett a halvány szövétnekvilág,
3120       X   |                      halvány szövétnekvilág, a többi sötét volt már.~ ~–
3121       X   |                   Eközben elkezdett fordulni a tutaj, s Zoltán örömmel
3122       X   |                      tapasztalá, hogy Miklós a Kőcserepy-ház alá kormányozza
3123       X   |                Kőcserepy-ház alá kormányozza a tutajt. Örömmel ugrott oda
3124       X   |                     s hálatelten csókolá meg a derék férfi kezét.~ ~– Nem
3125       X   |                  csak addig imádkoznak, amíg a veszély tart, s ha kiszabadultak
3126       X   |               alkudozásai és összeköttetései a Kőcserepy családdal. A tutajt
3127       X   |       összeköttetései a Kőcserepy családdal. A tutajt megállították a két
3128       X   |                       A tutajt megállították a két kivilágított ablak alatt,
3129       X   |                      ablak alatt, hozzákötve a földszinti ablakok kiülő
3130       X   |                    fel. Miklós maga tartotta a lábtó alját, mintha le volna
3131       X   |                     mintha le volna az verve a földbe.~ ~– Ne félj, fiam! –
3132       X   |               tejüveggel leborítva, világítá a szobát. Lehetett volna világosabbá
3133       X   |                     világosabbá is tenni, de a beteg szemeit sérté a fény.
3134       X   |                     de a beteg szemeit sérté a fény. Különben is minden
3135       X   |                    számára volna felékesítve a szoba, aki meghagyta, hogy
3136       X   |                      szekrények fehér fából, a háttérben egy kis alabástrom
3137       X   |             alabástrom kandalló, melyből már a tűz kialunni készül, előtte
3138       X   |                angyal alakja van bevésve, ki a légben repülve, két, keblén
3139       X   |              szunnyadó gyermeket ölel. Midőn a tűz néha fel-fellobban,
3140       X   |                      tűz néha fel-fellobban, a fehér angyal mindannyiszor
3141       X   |                     mindannyiszor megjelenik a homályos háttérben, mint
3142       X   |                     mely ismét tovarepül, ha a láng elaludt. Még a képek
3143       X   |                       ha a láng elaludt. Még a képek rámái is fehérek,
3144       X   |                     Milyen hideg lehet ebben a szobában, ahol minden olyan
3145       X   |                      olyan fehér.~ ~Még maga a szenvedő lyánka is, aki
3146       X   |                  szenvedő lyánka is, aki ott a fehér ágyon fekszik. Kezei
3147       X   |                   Kezei egész csuklóig fedve a hálóköntös fodraitól, hajfürtei
3148       X   |              hálóköntös fodraitól, hajfürtei a csipkés hálófőkötő alá szorítva;
3149       X   |                     alá szorítva; ha azokkal a sötét, fekete szemeivel
3150       X   |                   fekete szemeivel nem nézne a lámpa világába, olyan jól
3151       X   |                           Ne tégy már többet a tűzre… – szól bágyadt hangon
3152       X   |                 sikerült összhangzásba hozni a többi kísértetszínű dolgokkal,
3153       X   |             színtelen holdvilági völgyben.~ ~A lyánka mosolygott, mintha
3154       X   |                      látszottak nézni azokra a fehér tündérkékre, mik a
3155       X   |                     a fehér tündérkékre, mik a szoba tetejéből kiemelkedtek.~ ~
3156       X   |                 tetejéből kiemelkedtek.~ ~Ez a leányka vak…~ ~Vakon született,
3157       X   |                   feketén van-e bútorozva ez a szoba és ez az egész világ,
3158       X   |                  mind nem léteznek.~ ~Egykor a pesti vakok intézetét látogatá
3159       X   |               szülőivel Vilma, ott látta meg a több ifjú szerencsétlenek
3160       X   |                   szerencsétlenek között ezt a kislyánt. Nagyon megszánta,
3161       X   |                     míg azok magokhoz vették a boldogtalan árvát.~ ~A tanácsos
3162       X   |                vették a boldogtalan árvát.~ ~A tanácsos úr azt gondolá,
3163       X   |                tanácsos úr azt gondolá, hogy a vaknövelde őfensége a főhercegnádor
3164       X   |                   hogy a vaknövelde őfensége a főhercegnádor pártfogása
3165       X   |                     helyesen okoskodék, hogy a leánykának társasága a legkevesebb
3166       X   |                  hogy a leánykának társasága a legkevesebb veszéllyel jár
3167       X   |                veszéllyel jár Vilmára nézve. A vak leány nem taníthatja
3168       X   |               szépnek.~ ~Eddig igaza volt.~ ~A vak gyermek társasága legkevésbé
3169       X   |                 Vilmára nézve, ahogy szokták a filozófok értelmezni a veszélyt
3170       X   |               szokták a filozófok értelmezni a veszélyt fiatal lyányoknál.
3171       X   |                  vele, ápolgatta, öltöztette a nálánál pár évvel fiatalabb
3172       X   |               nevezni s oly különösen illett a sápadt gyermekarchoz azon
3173       X   |                      egy-egy dalra megtanítá a zongorán vagy a gitáron,
3174       X   |                    megtanítá a zongorán vagy a gitáron, vagy különös mintákat
3175       X   |                    mintákat kötni és olvasni a könyvre tett ujjai hegyével,
3176       X   |                     oly tökélyre vitte, hogy a gyermek a legsűrűbb nyomtatást
3177       X   |               tökélyre vitte, hogy a gyermek a legsűrűbb nyomtatást is
3178       X   |                      át elüldögéltek egyedül a budai nyári lakban, vagy
3179       X   |                     mennyi szép mesét tudott a kis vak leány! Csodálatos
3180       X   |                 teremteni, aki sohasem látta a világot, s iparkodik azt
3181       X   |                      vele, hangokból, mikről a tárgyakra következtet, emberek
3182       X   |         Tapasztaltabbak azzal nyugtatták meg a szülőket, hogy ez állapot
3183       X   |                    csak természetes stádiuma a hajadoni kifejlődésnek.~ ~
3184       X   |                    hajadoni kifejlődésnek.~ ~A lányka különösen kerülni
3185       X   |                    küzdött, azóta pedig soha a feje sem fájt. Mert ő bizton
3186       X   |                     Mert ő bizton elmehetett a meghívások után, s bár anyai
3187       X   |               adhatott volna alkalmat, ebből a leglogikaibb mérlegezés
3188       X   |               távolléte metafizice helyes.~ ~A kis Liza odaült egy zsámolyra
3189       X   |                    is csak öt ujja van, mint a vaknövelde zeneprofesszorának,
3190       X   |              billentyűre külön ujja volna.~ ~A tűz hangosan kezdett pattogni
3191       X   |                    hangosan kezdett pattogni a kandallóban.~ ~– Meséljek
3192       X   |                   meséljek? Meséljek azokról a madarakról, amik a tűzben
3193       X   |                   azokról a madarakról, amik a tűzben laknak?~ ~Hogy lármáznak,
3194       X   |                   fát meg szenet. Odacsapnak a szárnyaikkal az ember kezére,
3195       X   |                   ember kezére, s hajtják be a meleget a nyíláson, és mondják: „
3196       X   |                       s hajtják be a meleget a nyíláson, és mondják: „Rop,
3197       X   |                    ennünk, elmegyünk”! Mikor a szegény ember egyszer télen
3198       X   |                   hóval, s abba elbújt, mert a szél haragudott rá nagyon.
3199       X   |                     nagyon. Odabenn előhítta a tűzben lakó madarakat, s
3200       X   |                     tűzben lakó madarakat, s a kezeit melengette nálok,
3201       X   |                     adj, mert meghalunk”! De a szegény embernek nem volt
3202       X   |                    nem volt fája, elment hát a szomszédjához, aki gazdag
3203       X   |                      fölért és sok-sok fája. A szegény ember kért tőle,
3204       X   |                      erdőre, vágj magadnak”! A szegény ember kiment az
3205       X   |                      az erdőre fejszével, de a fák mind elmentek már előle.
3206       X   |               fejszével jő ellenök, kihúzták a földből azokat a hosszú-hosszú
3207       X   |                    kihúzták a földből azokat a hosszú-hosszú lábaikat,
3208       X   |                 lábaikat, megereszték azokat a nagy suhogó szárnyaikat,
3209       X   |                      elfutottak, elrepültek. A szegény ember visszament
3210       X   |                     szegény ember visszament a jéggunyhóba. A tűzmadarak
3211       X   |                    visszament a jéggunyhóba. A tűzmadarak alig beszéltek
3212       X   |                  tűztojást; azt is beletojta a hamuba, hogy nem látszott.
3213       X   |                   nem látszott. Ahogy azután a tűz elrepült, megjött a
3214       X   |                      a tűz elrepült, megjött a szegény ember ellensége,
3215       X   |                     szegény ember ellensége, a szél, először a hasadékokon
3216       X   |                   ellensége, a szél, először a hasadékokon süvöltötte be: „
3217       X   |                   ríj – félj! – Ne beszélj!” A szegény ember reszketett.
3218       X   |                   Azután az ablakokra került a szél, amik jégvirágokból
3219       X   |                       fúj. Zúzmara zörög!” – A szegény ember bújt előre,
3220       X   |                      az ajtón dugta be fejét a csúnya szél, üvöltve, morogva: „
3221       X   |                    űr!” És azután megfagyott a szegény ember. Mikor aztán
3222       X   |                   szegény ember. Mikor aztán a gazdag szomszéd megtudta,
3223       X   |                      szomszéd megtudta, hogy a szegény ember meghalt, odament
3224       X   |                 meghalt, odament hozzá, hogy a tűztojást elvegye tőle.
3225       X   |                 elvegye tőle. Megtalálta azt a hamu között, s odatevé a
3226       X   |                     a hamu között, s odatevé a pipájába, s hazavitte. Otthon
3227       X   |             hazavitte. Otthon lefeküdt vele, a pipa a szájában, a pipában
3228       X   |                 Otthon lefeküdt vele, a pipa a szájában, a pipában a tűztojás,
3229       X   |                     vele, a pipa a szájában, a pipában a tűztojás, és elaludt.
3230       X   |                   pipa a szájában, a pipában a tűztojás, és elaludt. Éjszaka
3231       X   |                      elaludt. Éjszaka kikelt a tűzmadár a tojásból, talált
3232       X   |                    Éjszaka kikelt a tűzmadár a tojásból, talált ennivalót
3233       X   |                körös-körül; rop, rop, jöttek a többiek is egész seregestül,
3234       X   |                  szobát, az egész házat, fel a háztetőre rop, rop, rop!
3235       X   |                    rettenetesre, megemészték a rossz embert házastól, kincsestől,
3236       X   |                     míg csak porrá nem lett; a vén szél jajgatott a nagy
3237       X   |                   lett; a vén szél jajgatott a nagy tűzben, amint a tűzmadarak
3238       X   |               jajgatott a nagy tűzben, amint a tűzmadarak szárnyaikkal
3239       X   |              körmeikkel. Képzelem, hogy fájt a gonosznak, aki csak a hideget
3240       X   |                   fájt a gonosznak, aki csak a hideget és a zúzmarát szereti.~ ~
3241       X   |             gonosznak, aki csak a hideget és a zúzmarát szereti.~ ~Ilyen
3242       X   |                   meséket szokott rögtönözni a világtalan gyermek kis úrnője
3243       X   |              sóhajtott?~ ~– Csak úgy rámjött a sóhajtás. Valamire gondoltam.~ ~–
3244       X   |                  szeret.~ ~– Hát én? – kérdé a gyermek elszomorodva.~ ~–
3245       X   |            elszomorodva.~ ~– Csak te.~ ~– És a nagyságos asszony?~ ~– Nem.~ ~–
3246       X   |                    jó és olyan szép – rebegé a gyermek, úrnője kezét ajkához
3247       X   |                     hogyan lehet az? – kérdé a vak leány, elbámulva a hallottakon,
3248       X   |                 kérdé a vak leány, elbámulva a hallottakon, ki nem bírta
3249       X   |                    képzeletével utolérni azt a gondolatot, hogy valaki
3250       X   |                      keresi kedvét? – rebegé a gyermek, kezecskéjét reszketően
3251       X   |                     forró testén, mintha azt a fájó részt keresné rajta,
3252       X   |                  keresné rajta, ahonnan ezek a szomorú gondolatok jőnek,
3253       X   |                    bánná, ha már régen-régen a föld alatt volnék.~ ~A vak
3254       X   |           régen-régen a föld alatt volnék.~ ~A vak gyermek elfakadt sírva
3255       X   |                 énbelőlem; ki szeretné akkor a szegény árva Lizát?~ ~Vilma
3256       X   |                     gyöngéden simogatá végig a vak gyermek fejecskéjét,
3257       X   |                  mind abba szoktam rakni. Ez a tied lesz, ha én meghalok.
3258       X   |                   ametiszt gyűrűmmel, melyen a nevem van, öt fekete pecséttel –
3259       X   |                   fekete pecséttel – itt van a fiókomban –, hogy az én
3260       X   |                 hagyok mindent. Tied lesz az a kis zsámoly is, amelyen
3261       X   |                    ágyam és hímzett takaróm, a hajból font karperecem,
3262       X   |                      és megemlegetsz róla.~ ~A szegény vak leányka úgy
3263       X   |                    pedig mosolyogva cirógatá a gyermeket, mintha örülne
3264       X   |                  titkos rázkódás futna végig a ház alatt.~ ~– Jézusom,
3265       X   |                kiálta, felszökve zsámolyáról a vak leányka.~ ~– Hintó járt
3266       X   |                      leányka.~ ~– Hintó járt a kapu alá – szólt Vilma,
3267       X   |                   kapu alá – szólt Vilma, ki a keresztülfutó földrengés
3268       X   |                      vánkosairól, megragadva a reszkető gyermek kezét.~ ~–
3269       X   |                 Vilma nem hallott semmit, de a vak idegei sokkal érzékenyebbek;
3270       X   |                    sokkal érzékenyebbek; mit a természet az egyik érzéktől
3271       X   |                    érzéktől megtagadott, azt a másikban iparkodott kipótolni.
3272       X   |                kipótolni. Ő már hallotta azt a zúgást, zajgást, mit a gátjait
3273       X   |                   azt a zúgást, zajgást, mit a gátjait átszakasztott folyam
3274       X   |                  folyam rohanása támasztott, a titkos dübörgést, mit a
3275       X   |                      a titkos dübörgést, mit a föld alatti csatornákon
3276       X   |                   föld alatti csatornákon át a pincékbe rohanó víz omlása
3277       X   |                 rohanó víz omlása okozott, s a nőttön-növekedő vészkiáltást
3278       X   |                      ott oly halványan, mint a fal, és keble lihegett,
3279       X   |                      kerekre nyílt szemeivel a sötét ablakra bámulva.~ ~
3280       X   |                   Liza sikoltva esett térdre a dörgés rögtöni hangjára.
3281       X   |                     dörgés rögtöni hangjára. A város felé fordított ágyúkból
3282       X   |                sohasem volt szokás lőni; ezt a mennydörgő, ablakrázkódtató
3283       X   |                      azután elkezdtek kongni a harangok, először egy toronyban,
3284       X   |                      valahol! – monda Vilma, a vészharangra figyelve.~ ~–
3285       X   |                           Tűz – hebegé utána a vak leány. – A tűzmadarak
3286       X   |                  hebegé utána a vak leány. – A tűzmadarak repülnek. Ki
3287       X   |                    sötét van – susogá Vilma, a fekete ablaktáblákra függesztve
3288       X   |                     semmit se félj – biztatá a gyermeket, ki odahúzódott
3289       X   |               félénken, remegve, és hallgatá a mindig közeledő zajt, a
3290       X   |                      a mindig közeledő zajt, a hömpölygő morajt, a meg-megrendülő
3291       X   |                    zajt, a hömpölygő morajt, a meg-megrendülő vészordítást,
3292       X   |                 meg-megrendülő vészordítást, a távolban omladozó házak
3293       X   |               emeleten végigfutók dobogásai, a nyugtalanító jajveszékelések,
3294       X   |                  háromszor is csengetett már a cselédeknek; egy sem jelent
3295       X   |              cselédeknek; egy sem jelent meg a hívásra. Hallatszott, hogy
3296       X   |                Egy-egy nőcseléd sírva keresi a mellékszobában nem talált
3297       X   |                      nem talált holmiját, de a hívásra nem felel, nem hallja,
3298       X   |                 Senki sem törődik vele, hogy a szomszéd szobában két gyámoltalan
3299       X   |                  leány és egy vak gyermek.~ ~A zaj, az emberlárma mindig
3300       X   |                    kezdett kivehető lenni, s a rémkiáltások közől még eddig
3301       X   |                  árvíz! Meneküljön, aki tud! A Duna két oldalon elszakította
3302       X   |                     két oldalon elszakította a gátot. Isten irgalmazz!~ ~–
3303       X   |                   Isten irgalmazz! – sikolta a vak leány, arcát Vilma vánkosai
3304       X   |                     ő képzeletében az árvíz? A híg, fagyos elem meghódította
3305       X   |                     fagyos elem meghódította a földet, egy rettentő hatalom,
3306       X   |                     ráomlott az élők fejére; a hullám jő nagy zúgással,
3307       X   |                     kárhozatos napon, melyen a Biblia szavaiként oly irtózatos
3308       X   |                     módon eltörölte az Isten a földről mindazt, ami él;
3309       X   |                     nincsen hova szabadulni; a rémséges hullám egyre nő,
3310       X   |                      nő, egyre árad, túlcsap a legnagyobb házak tetején,
3311       X   |                    legnagyobb házak tetején, a legmagasabb tornyok csúcsán,
3312       X   |                  dagad, míg be nem tölti azt a véghetlen űrt, ami a föld
3313       X   |                     azt a véghetlen űrt, ami a föld és az ég között fennhagyatott.
3314       X   |                      irtózatos, irtózatos!~ ~A szegény gyermek homloka
3315       X   |                      népesíte meg. Úszni ott a vizek tetején, mikor sem
3316       X   |                     nem látszik már ki többé a vízegyetemből, járni az
3317       X   |                  vizet szívni be; találkozni a vízfenék hideg csodáival;
3318       X   |              pikkelyes testeiket érinteni, s a meleg, pelyhes ágy helyett
3319       X   |                      pelyhes ágy helyett ott a nyúlós, utálatos iszapban
3320       X   |                   utálatos iszapban feküdni, a csúnya, evickelő férgekkel
3321       X   |                    gondolatok rémei alatt…~ ~A futók, a menekvők őrületes
3322       X   |                      rémei alatt…~ ~A futók, a menekvők őrületes ordítása
3323       X   |                     időközönként riasztá fel a támadt hallgatást egy-egy
3324       X   |            segélykiáltás bizonytalan hangja. A házból mindenki eltávozott
3325       X   |                  volna őket számlálni, amint a lépcsőkön nagy dübörögve
3326       X   |                   dübörögve végigfutottak.~ ~A két gyermek szorosan tartá
3327       X   |                reszketve halálfélelem miatt, a másik oly nyugodtan, csendesen,
3328       X   |                      lehetett, mint omlik be a pinceablakokon a víz nagy
3329       X   |                    omlik be a pinceablakokon a víz nagy zuhogva, bugyborékolva,
3330       X   |                  néhány perc múlva megteltek a föld alatti üregek, s a
3331       X   |                      a föld alatti üregek, s a túltömött nyílások tompa
3332       X   |                      böfögéssel adtak helyet a kiszorított légnek; még
3333       X   |                 valami óriási állat fulladna a vízbe, s okádná vissza a
3334       X   |                     a vízbe, s okádná vissza a torkába rohanó hullámot;
3335       X   |                     be néhány percre.~ ~Csak a reszkető gyermek lihegése
3336       X   |                 lihegése hallatszott odafenn a szobában, ki képzeletében
3337       X   |                    lábaik alatt történnék.~ ~A pincékbe tódult víz most
3338       X   |                     víz most emelgetni kezdé a tömör boltozatokat, a meghajlott
3339       X   |                  kezdé a tömör boltozatokat, a meghajlott vaspántok voltak
3340       X   |                   azok, amik úgy ropogtak, s a földszinti szobák padlatának
3341       X   |                   hangokat.~ ~Egy pohár állt a beteg leány éji asztalán,
3342       X   |                 Lassankint elkezdett csengni a pohár, amint a kalán hozzáverődött;
3343       X   |             elkezdett csengni a pohár, amint a kalán hozzáverődött; mintha
3344       X   |               vészhangot akarna adni, miként a félrevert harangok a toronyokban.~ ~
3345       X   |                  miként a félrevert harangok a toronyokban.~ ~Egy rémületes
3346       X   |                     így, melyet nem számlált a percinga otthonos petyegése,
3347       X   |                     otthonos petyegése, mert a folytonos rázkódástól maga
3348       X   |                   folytonos rázkódástól maga a falióra is megállt, s a
3349       X   |                      a falióra is megállt, s a tizenegy órát úgy ütötte
3350       X   |                    porrá omolnék, s egyik kő a másikon keresztül akarna
3351       X   |                     végződött percek után.~ ~A vak leány úgy nézett merev,
3352       X   |                    mintha azt várná, hogy ha a napsugár nem hatott át azoknak
3353       X   |                    keresztültörhetne azon.~ ~A lépcsőzet omlott össze.
3354       X   |                     hallatszott utána, amint a hátramaradt rész kőfokai
3355       X   |                   kőpor suhogva csordult alá a falon.~ ~Vilma csendes nyugalommal
3356       X   |               felette, és nyugodtan hallgatá a rombolás közeli neszét.~ ~
3357       X   |                     hallani gyermekektől azt a balga óhajtást, hogy bár
3358       X   |                     de ha magok előtt látják a halál eleven képét, elfeledik
3359       X   |                      eleven képét, elfeledik a szenvelgett életunalmat,
3360       X   |                    életunalmat, s reszketnek a fenyegetett életért. Vilmánál
3361       X   |                     ez óra ijedelmeiben volt a léleknek legszomorúbb, legvalóbb
3362       X   |                     próbája. Oly közel hozzá a halál, és ő nem érzett félelmet
3363       X   |                    úgy vesz el, hogy majd ha a romok közül hulláikat előkeresik,
3364       X   |                  könnyű recsegés hallatszott a szobában. Odatekinte, s
3365       X   |                   egy vékony repedés támadt, a papírszőnyegek kettéhasadtak
3366       X   |               repednek szép csendesen odább. A nyílás mindig hosszabb,
3367       X   |                 mindig tágabb kezdett lenni, a papírszőnyeg pattogott a
3368       X   |                     a papírszőnyeg pattogott a falon.~ ~A vak leányka felgerjedt
3369       X   |            papírszőnyeg pattogott a falon.~ ~A vak leányka felgerjedt figyelmét
3370       X   |                  csendesen, mint tágul egyre a támadt hasadás, már kilátni
3371       X   |                   ködös csillag néz be rajta a vigasztalan távolból. Már
3372       X   |              vigasztalan távolból. Már egész a tetőig hasadt a repedés,
3373       X   |                    Már egész a tetőig hasadt a repedés, az egész boltozás
3374       X   |                 lehetne az életet, és azután a vak és a látó között nem
3375       X   |                   életet, és azután a vak és a látó között nem lesz különbség,
3376       X   |                  egyik oly boldog lesz, mint a másik, és oly hideg, mint
3377       X   |                    másik, és oly hideg, mint a másik.~ ~E gondolattal zárta
3378       X   |                  szívbuzdító hang ott alant, a vízben úszó utcán.~ ~– Ah,
3379       X   |                   vízben úszó utcán.~ ~– Ah, a szabadító jön! Az Isten
3380       X   |                 eljött! – kiálta felsikoltva a vak leány, s örömrepesve
3381       X   |                mondád, jó leányka. Isten jár a vészek között. Az ő lelke
3382       X   |                   között. Az ő lelke vezérli a nagyok, a nemesek gondolatát,
3383       X   |                      lelke vezérli a nagyok, a nemesek gondolatát, hogy
3384       X   |                    őhozzá imádkoznak. Áldott a kéz, áldott a szív, akit
3385       X   |             imádkoznak. Áldott a kéz, áldott a szív, akit Isten kiválaszta,
3386       X   |                  Wesselényi van ott alant.~ ~A másik pillanatban egy lábtó
3387       X   |                   kapkodva öltönyei után. Az a gondolat, hogy meghal, nem
3388       X   |                     valaki sietve futott fel a lábtón, s benyújtva kezét
3389       X   |                    lábtón, s benyújtva kezét a tört ablakon, felnyitá a
3390       X   |                     a tört ablakon, felnyitá a táblákat. Csak a lebocsátott
3391       X   |                    felnyitá a táblákat. Csak a lebocsátott fehér függönyök
3392       X   |                      hallható hangon, amidőn a következő pillanatban szétváltak
3393       X   |             szétváltak az ablak függönyei, s a párkányról alálépve, előtte
3394       X   |                    minden tagjaiban remegni, a vér majd arcába szökellt,
3395       X   |                       majd ismét fehér, mint a halál.~ ~Igen, ha a halál
3396       X   |                     mint a halál.~ ~Igen, ha a halál angyala jelent volna
3397       X   |                    pillanat alatt észrevette a veszélyes repedést a falon,
3398       X   |              észrevette a veszélyes repedést a falon, s odasietve Vilmához,
3399       X   |              Kisasszony, siessen velem jőni, a falak repedeznek!~ ~El kellett
3400       X   |                    Zoltánnak, s megpillantva a karszékre vetett meleg téli
3401       X   |                 hirtelen felkapta, s szótlan a lányka vállai körül keríté.~ ~–
3402       X   |                siessünk!~ ~– Hová? – kérdezé a lányka, felvetve nagy sötét
3403       X   |                      ismétlé az ifjú szavait a leányka, keserű mosollyal. –
3404       X   |                  irántam való haragját ebben a pillanatban, akármiért neheztel
3405       X   |                   sok dolguk fog ma lenni.~ ~A vak lányka is odaveté magát
3406       X   |                      Menjünk innen, menjünk, a ház leszakad, a víz elnyel,
3407       X   |                     menjünk, a ház leszakad, a víz elnyel, meghalunk!~ ~
3408       X   |                 Vilma felállt.~ ~– Elébb azt a lánykát mentse meg ön –
3409       X   |                   szót fogadott, ölébe vette a vak gyermeket, ki azonban
3410       X   |                   egy van.~ ~Zoltánnak egész a tutajig mindig fülében csengett
3411       X   |                   mindig fülében csengett ez a szó: „Olyan ember, amilyen
3412       X   |                      rossz, vagy olyan jó?~ ~A leány pedig odafenn erőtlenül
3413       X   |                      akarnak rontani.~ ~Mert a figyelmező gyermek előtt
3414       X   |                    Zoltán sietve tért vissza a szobába. Vilma ismét felemelkedett
3415       X   |                       és siessen vele menni. A leány akart volna, de nem
3416       X   |                    nehezebb ült szívén, mint a betegség.~ ~– Látja ön,
3417       X   |                       Nem volt pedig sok idő a tanakodásra.~ ~– Úgy megbocsásson
3418       X   |                 vegyem. S azzal nem várva be a feleletet, hirtelen átkarolta
3419       X   |                feleletet, hirtelen átkarolta a leányt, mielőtt az ellenemondhatott
3420       X   |                 pillanatban oly sebesen vert a leányka szíve, hogy lehetetlen
3421       X   |                  karjával nyakamat erősen!~ ~A lyánka hevesen, lázasan
3422       X   |                    fekteté, s karjával, mind a két karjával odaszorítá
3423       X   |                  pillanatban megtudta, mi az a sötét delejes sugár, ami
3424       X   |                     sötét delejes sugár, ami a lyánka szeméből úgy szokott
3425       X   |                  szokott reá világlani, mint a harag. Szegény gyermek,
3426       X   |                kendőjébe, és sietett vele ki a romlatag épületből.~ ~Amint
3427       X   |                   voltak, Zoltán egyik lábát a hágcsó legfelső fokára téve,
3428       X   |                 hágcsó legfelső fokára téve, a leány hideglelős reszketéssel
3429       X   |                 hajítson ön engemet le innen a vízbe, hadd vesszek el;
3430       X   |                   vesszek el; jobb lesz mind a kettőnkre nézve.~ ~Az ifjú
3431       X   |                   nem ért vele, ahol rábízta a vak leánykára, hogy tartsa
3432       X   |                  úrnőjét, nehogy ki találjon a vízbe esni.~ ~– Odább! –
3433       X   |                    Odább! – kiálta érchangon a szabadító, s izmos karjával
3434       X   |                     izmos karjával felragadá a csáklyát, egy hatalmas taszítást
3435       X   |                    az elhagyott háznak, mire a tutaj az utca közepére lódult.
3436       X   |                     az utca közepére lódult. A ház pedig, mintha ez egyetlen
3437       X   |                     két helyen végighasadni, a külső fal mindig külebb
3438       X   |                      iszonyú robajjal omolva a vízbe, s fehér porfelleggel
3439       X   |                    az egész környéket. Amint a por felszállt, csodálatos
3440       X   |                   akként lehetett végiglátni a tág szobákon. Némely terem
3441       X   |                   terem egészen épen maradt, a zongora, asztal, karszékek
3442       X   |                aggodalmasan keresé szemeivel a fehér szobát. Arra nem lehetett
3443       X   |                    lehetett ráismerni többé. A felső emeletből az egész
3444       X   |                     levő szoba reászakadt, s a sötét idegen bútorok eltemették
3445       X   |                   egész kis fehér menedéket, a porrá tört fehér romok fölött
3446       X   |                      Más oldalra ment. Ettől a szótól jobban fázott, mint
3447       X   |                   szótól jobban fázott, mint a csípős éji széltől.~ ~A
3448       X   |                      a csípős éji széltől.~ ~A tutaj tovább úszott a Váci
3449       X   |                        A tutaj tovább úszott a Váci út mentiben, mindig
3450       X   |               megmentett szerencsétlenekkel. A terhet le kellett már rakni
3451       X   |                 helyre lehetne szállítani.~ ~A Nagyhíd utca szegletén összetalálkoztak
3452       X   |                     evickélt volna előre, de a benne levő hat vagy hét
3453       X   |                      sem tudott kormányozni, a jég minden pillanatban megreszkettette,
3454       X   |               pillanatban megreszkettette, s a folyamár az utca közepére
3455       X   |                   igyekeztek? – kiálta rájok a szabadító, látva gyámoltalanságukat.~ ~
3456       X   |        gyámoltalanságukat.~ ~Azok nem tudtak a nagy igyekezet miatt felelni.
3457       X   |                Tarnaváry cselédeit. E csónak a septemvir pincéjéből húzatott
3458       X   |                     házához siettek.~ ~– Itt a kisasszony! – kiálta rájok
3459       X   |                      nem tudtak közel jönni, a tutajnak kellett hozzájok
3460       X   |                 vergődni.~ ~Egypár úrfi volt a csónakban, a vitézebbek
3461       X   |                Egypár úrfi volt a csónakban, a vitézebbek közől. Nagyon
3462       X   |                  közől. Nagyon örültek, hogy a kisasszonyt megmenekülve
3463       X   |                     majd ők is elszállítják. A szárazföld már oda nem volt
3464       X   |                    messzebb húsz lépésnél, s a víz csak csípőig ért.~ ~
3465       X   |                 közel sem ment, midőn Vilmát a tutajról a csónakba szállíták.
3466       X   |                      midőn Vilmát a tutajról a csónakba szállíták. Az volt
3467       X   |                      Wesselényi megveregette a fiú vállát. Eleinte azt
3468       X   |                    azt hitte, hogy szerelmes a lyánkába, akit meg akar
3469       X   |              elszállíták Vilmát szerencsésen a Tarnaváryházhoz, nagy diadallal
3470       X   |                   vitték szülői karjai közé; a tanácsos és neje összeölelték,
3471       X   |                      veszélyek közt jutottak a kisasszonyhoz; csakhogy
3472       X   |                    áldja meg őket érte. Hogy a legnagyobb veszélyből ki
3473       X   |                    embertársaik mentésére.~ ~A történet feljegyezte lapjaira
3474       X   |               méltók-e e nevek, hogy irántok a későbbkori költő lelkesülni
3475       X   |                tértek meg abból, mert amidőn a romboló vész kétharmadát
3476       X   |                     romboló vész kétharmadát a fővárosnak sírhalommá változtatta,
3477       X   |                     Nagyobb az ő nevök, mint a csatatérek hőseié!~ ~Most
3478       X   |                   kiket haza atyjainak nevez a hit, hogy nem hiába viselik
3479       X   |                    is megjelenik szemeinkben a könny, és nem tudjuk, mi
3480       X   |                  vagy hála, vagy fájdalom.~ ~A legelső borzalmas éjszakán
3481       X   |              borzalmas éjszakán látjátok ott a sötét vizek felett végigsikamlani
3482       X   |                     az őrszellem maga, jár ő a legveszélyesebb helyek között:
3483       X   |                  azon karoknak, miknek ereje a hitregék mondáival határos,
3484       X   |                   hogy ezreket ragadhatna ki a halál öléből, ha azon kebelnek,
3485       X   |                   visszaparancsolni medreibe a rontó áradatot, miként vissza
3486       X   |                  vissza tudta űzni annyiszor a rontó szenvedélyeket, oda,
3487       X   |                     az ember nem mindenható. A hősnek az a fájdalmas szerep
3488       X   |                      mindenható. A hősnek az a fájdalmas szerep jutott:
3489       X   |                fájdalmakat, ítéletet tartani a veszély közepett afölött,
3490       X   |                   már nem is kiáltanak, mert a ház összeomlott, s lakói
3491       X   |                     ház összeomlott, s lakói a romok közé vannak temetve.
3492       X   |                   kell előbb megmenteni. Oda a romok közé, oda a legnagyobb
3493       X   |            megmenteni. Oda a romok közé, oda a legnagyobb veszélybe! Ti
3494       X   |                   perceitek élni, ezekre már a halál tette kezét. Rajta,
3495       X   |               férfiak, rajta bátran, küzdeni a halállal, belerohanni a
3496       X   |                      a halállal, belerohanni a sírba, kiragadni a haldoklókat
3497       X   |               belerohanni a sírba, kiragadni a haldoklókat az omladékból!
3498       X   |                     kezével képes feltartani a dűlő háztetőt, s másikkal
3499       X   |                   szabadíthat meg mindenkit. A csónak, a tutaj már túl
3500       X   |                     meg mindenkit. A csónak, a tutaj már túl van terhelve,
3501       X   |                   indulattól reszkető hangon a szabadító, s a háztetőkről,
3502       X   |               reszkető hangon a szabadító, s a háztetőkről, az ablakokból
3503       X   |                   után, felényire sem érezve a veszélyt, hogy gyermekeiket
3504       X   |                Visszatérek ismét!” – hangzik a messzeségből, és a nyomorultak
3505       X   |                   hangzik a messzeségből, és a nyomorultak onnak várják
3506       X   |                     nyomorultak onnak várják a hajnalt, amerre az ő fáklyáinak
3507       X   |                   köztiszteletű férfi hajtja a csónakot, amott egy szerzetest
3508       X   |                   látunk felgyűrt csuklyával a vizek közt evezni, szóval
3509       X   |                 szóval és karral vigasztalva a veszendőket.~ ~Amott úszik
3510       X   |                  őket menteni; ki osztja ott a kenyeret, a hajó ormára
3511       X   |                    ki osztja ott a kenyeret, a hajó ormára felállva, a
3512       X   |                      a hajó ormára felállva, a sápadt szűkölködőknek? E
3513       X   |                      Dessewffy Aurél.~ ~Künn a legtávolibb városnegyedekben
3514       X   |                  mint emeli karjain, vállain a rongyos, nyomorult embereket
3515       X   |               embereket csónakjába, mint tör a vízben úszó házakba, a betegeket
3516       X   |                   tör a vízben úszó házakba, a betegeket mély vizek közől
3517       X   |                     alkot, órákra osztva fel a napot és éjszakát, hol,
3518       X   |                     okosan, előrelátva, mint a gondviselés.~ ~A főutcákon
3519       X   |            előrelátva, mint a gondviselés.~ ~A főutcákon Prónay Albert
3520       X   |                 főutcákon Prónay Albert jár, a főispáni helyettes, mellette
3521       X   |               mindenütt helyükön, mint illik a megye első hivatalnokaihoz.~ ~
3522       X   |                   alig gondolva magával, tör a segélyért kiáltók közé egy
3523       X   |                    Így tett egy Károlyi, így a két Eötvös: Dénes és József;
3524       X   |                  Szapáry Ferenc, Draskovics, a Wenckheimek, kiket három
3525       X   |                 mindenütt, ti, akik vártátok a szabadulást, és bizonyságot
3526       X   |                   hogy ők megérdemlették ezt a címet: „A jók java.” Optimates.~ ~
3527       X   |                 megérdemlették ezt a címet: „A jók java.” Optimates.~ ~
3528       X   |                  úszó jármű szeldeli az árt. A legtöbb csónakon, dereglyén
3529       X   |                      Szitányi név olvasható. A derék nagykereskedő a vész
3530       X   |             olvasható. A derék nagykereskedő a vész kitörése pillanatában
3531       X   |                   személyzetét nemeskeblűleg a hatóságok rendelkezése alá
3532       X   |                   Bizonnyal ő is készen volt a veszélyre, ő is számította
3533       X   |                     elégnek vagyonát letenni a nyomor oltárára, magát az
3534       X   |                 napszámosaival egy sorban.~ ~A küzdők, a szabadítók a legveszélyesebb
3535       X   |                      egy sorban.~ ~A küzdők, a szabadítók a legveszélyesebb
3536       X   |                       A küzdők, a szabadítók a legveszélyesebb utcákon
3537       X   |                 dörgő, mély szóval hívta fel a nyomort, hogy jelentse magát,
3538       X   |                  ottan élő, nem hallatszik-e a halálküzdelem nyögése, s
3539       X   |                     úgy kereste, úgy kutatta a szenvedők rejtekeit, mintha
3540       X   |              vagyonát elveszti. Ez Füstkuti, a nyomdász. A hullám az ő
3541       X   |                     Ez Füstkuti, a nyomdász. A hullám az ő nyomdájába is
3542       X   |                     jutalma ott lett semmivé a vizek között; de a nemes
3543       X   |                   semmivé a vizek között; de a nemes lélek nem ér rá most
3544       X   |                     menteni, becsesebb annál a polgárok élete. A ház, melyben
3545       X   |                      annál a polgárok élete. A ház, melyben lakik, tömör
3546       X   |                      boltozaton épült; alant a hullám foglalta el veszendő
3547       X   |                      éltét ő foglalta vissza a hullámtól, s kiket étellel,
3548       X   |                Mindenütt új meg új jelenetei a csodának, a borzalomnak,
3549       X   |                     új jelenetei a csodának, a borzalomnak, a fényes polgárerénynek
3550       X   |                     csodának, a borzalomnak, a fényes polgárerénynek és
3551       X   |                     fényes polgárerénynek és a mély förtelemnek!~ ~A Leopoldváros
3552       X   |                     és a mély förtelemnek!~ ~A Leopoldváros egyik utcájában
3553       X   |                 Leopoldváros egyik utcájában a segélykiáltozás közé vad,
3554       X   |                     ott az éj borzalmában, s a védtelen könyörgőkét a mély
3555       X   |                     s a védtelen könyörgőkét a mély sötétség közepett ingó
3556       X   |                    legbecsesebbnek találtak. A rettegők örömmel látják
3557       X   |                rettegők örömmel látják jönni a csónakot, mely őket biztos
3558       X   |                      mezetlen rakják ki őket a puszta romokra. Hol van
3559       X   |                    őket megbüntesse?! Szabad a bűnnek a vásár! Nézzétek,
3560       X   |                megbüntesse?! Szabad a bűnnek a vásár! Nézzétek, hogy bujdoklik
3561       X   |                    hogy bujdoklik csónakával a sötétben a gyalázatos szenvedély
3562       X   |              bujdoklik csónakával a sötétben a gyalázatos szenvedély a
3563       X   |                      a gyalázatos szenvedély a házak falai mellett. Bele
3564       X   |                       ifjú, szép hajadon, ki a szabadulást várod; a kéjenc
3565       X   |                      ki a szabadulást várod; a kéjenc förtelmes karjai
3566       X   |                  népesítse meg az éjt. Elhal a sikoltás a fekete éjben.
3567       X   |                     az éjt. Elhal a sikoltás a fekete éjben. Ha hallaná
3568       X   |                      Íme, fáklyafény közeleg a sötétben a rablók felé,
3569       X   |                fáklyafény közeleg a sötétben a rablók felé, s egy csónak
3570       X   |                gyorsan az utcán. Benne ülnek a jurátusok, a mi ismerőink.~ ~–
3571       X   |                     Benne ülnek a jurátusok, a mi ismerőink.~ ~– Megállj! –
3572       X   |              ismerőink.~ ~– Megállj! – ordít a gazokra Kovács; társai fegyvert
3573       X   |                      fegyvert ragadva állnak a csónakban, mely nyílsebesen
3574       X   |                     mely nyílsebesen közelít a rablók felé.~ ~A kéjenc
3575       X   |                     közelít a rablók felé.~ ~A kéjenc csónaka elfutott,
3576       X   |                 magányos martalékát elhagyva a romok között, de a rablók
3577       X   |                  elhagyva a romok között, de a rablók szembeszálltak. Három
3578       X   |                 nekik, az ifjaknak csak egy. A megrabolt nép áldva, buzdítva
3579       X   |                      buzdítva nyújtja kezeit a bosszulók csoportja felé,
3580       X   |                      felé, míg átkozva mutat a szörnyetegekre.~ ~– Előre,
3581       X   |                      merészen odakormányozva a csónakot a rablók közé;
3582       X   |                    odakormányozva a csónakot a rablók közé; hárman vannak
3583       X   |                      ni! Az egyik csónak már a falnak szorult. Azt a felingerelt
3584       X   |                    már a falnak szorult. Azt a felingerelt nép kövekkel
3585       X   |               révészei kénytelenek kiugrálni a vízbe, hogy a két tűz közől
3586       X   |                      kiugrálni a vízbe, hogy a két tűz közől megmeneküljenek.
3587       X   |                    közől megmeneküljenek. De a másik kettő dühösen áll
3588       X   |                   áll ellent. Sikerült nekik a jurátusokat közreszorítani;
3589       X   |                  jurátusokat közreszorítani; a jámbor Bogozy a csónak orrán
3590       X   |              közreszorítani; a jámbor Bogozy a csónak orrán állva már egy
3591       X   |                   állva már egy ütést kapott a homlokán csáklyával, a többit
3592       X   |                kapott a homlokán csáklyával, a többit számba sem vette,
3593       X   |                  ketté, amint az egyik rabló a nehéz evezőlapáttal nekisújtott.
3594       X   |               felfordítsák, amidőn egyszerre a rablók háta mögött egy váratlan
3595       X   |                   riad fel. Füstkuti jő ott, a nyomdász; a futó kéjencet
3596       X   |                 Füstkuti jő ott, a nyomdász; a futó kéjencet éppen az útban
3597       X   |                      el, s csónakát elvette, a magáé után kötve, amidőn
3598       X   |                  után kötve, amidőn meghallá a kardcsattogásokat. Éppen
3599       X   |     kardcsattogásokat. Éppen jókor érkezett. A rablók nem várják be, hogy
3600       X   |         melléksikátoron keresztül menekülnek a Duna felé.~ ~– Utánok! –
3601       X   |                     üldözők; s végigkergetik a gaz orvokat a vízben úszó
3602       X   |                  végigkergetik a gaz orvokat a vízben úszó utcákon, kik
3603       X   |                  iparkodnak nyomot veszíteni a tekervényes sikátorok között.~ ~–
3604       X   |                         dördül meg egyszerre a közelből egy erős férfihang.
3605       X   |                szemközt csónakkal, egyenesen a rablókra. A derék mészárosmester
3606       X   |             csónakkal, egyenesen a rablókra. A derék mészárosmester Dorn
3607       X   |               csónakja tele van menekvőkkel. A rablók körül vannak fogva.
3608       X   |                  erősebb ellen, egész erővel a gyöngébbnek kell fordulniok.
3609       X   |           előreszegzett csáklyákkal rohannak a mészárosmesterének. Egy
3610       X   |         mészároslegény áll felgyúrt karokkal a csónak orrában, s két marokra
3611       X   |          evezőlapátot. Ne hagyd magad, fiam! A rablók nekidöfnek a csáklyákkal,
3612       X   |                    fiam! A rablók nekidöfnek a csáklyákkal, az evező egyet
3613       X   |           csáklyákkal, az evező egyet süvölt a levegőben, s ahová lecsapott,
3614       X   |                adhattál volna külön csapást! A rablók meg vannak szorítva;
3615       X   |                  rablók meg vannak szorítva; a jurátus, a nyomdász és a
3616       X   |                  vannak szorítva; a jurátus, a nyomdász és a mészáros kezei
3617       X   |                     a jurátus, a nyomdász és a mészáros kezei képzelhetni,
3618       X   |               házából oda menekült fel. Most a családot leszedik a csónakba,
3619       X   |                     Most a családot leszedik a csónakba, s a rablókat rakják
3620       X   |              családot leszedik a csónakba, s a rablókat rakják fel a fára.
3621       X   |                      s a rablókat rakják fel a fára. Ott hadd várjanak
3622       X   |                    csónakot aztán felosztják a győztesek egymás között,
3623       X   |                    kik e borzalom éjszakáján a bűnnek virrasztanak.~ ~A
3624       X   |                     a bűnnek virrasztanak.~ ~A diadalmas hangok elmúlnak,
3625       X   |                   diadalmas hangok elmúlnak, a fáklyafény lassankint eltűnik
3626       X   |                fekete utcákon megyünk végig, a hömpölygő ár mentiben, a
3627       X   |                     a hömpölygő ár mentiben, a kivilágítatlan házak előtt.
3628       X   |                   újra előttünk!? Egy sziget a vízözön közepett, melyen
3629       X   |                     vízözön közepett, melyen a fél város menekvő népe gyűlt
3630       X   |                      oldalra, és körös-körül a fagyos hullám. Ezen a körülzárt
3631       X   |            körös-körül a fagyos hullám. Ezen a körülzárt téren ezer meg
3632       X   |               egyedül az élő Isten ott fenn. A menekvő emberek között félénken
3633       X   |                  félénken húzzák meg magokat a kóbor állatok csoportjai
3634       X   |               nyögnek, úgy üvöltenek, mintha a világ romlását éreznék előre,
3635       X   |               tehetetlenek, miként ők magok. A tér vásári bódékkal van
3636       X   |              kereskedők megnyiták sátoraikat a jövevények előtt, s ott
3637       X   |               jövevények előtt, s ott várják a futókkal együtt az utolsó
3638       X   |                   együtt az utolsó menhelyen a közelgő órákat, könyörögve,
3639       X   |                     térdepelve. Még jobb itt a kunyhók alatt. Ime, a magas
3640       X   |                    itt a kunyhók alatt. Ime, a magas paloták itt körös-körül,
3641       X   |           körös-körül, hogy ingadoznak. Mint a villámfutás terjedt el a
3642       X   |                     a villámfutás terjedt el a csoportok között a híre,
3643       X   |                terjedt el a csoportok között a híre, hogy a roppant Derra-ház,
3644       X   |                csoportok között a híre, hogy a roppant Derra-ház, egyike
3645       X   |                    roppant Derra-ház, egyike a város legszilárdabb épületeinek,
3646       X   |                    épületeinek, összeomlott! A szörnyedés láza növekszik.
3647       X   |                  bontják az előrevigyázóbbak a vásárgunyhók tetőit, hevenyészett
3648       X   |                    el fogod süllyeszteni ezt a várost? A vásártér közepén
3649       X   |                   süllyeszteni ezt a várost? A vásártér közepén félelemgerjesztő
3650       X   |                    hangjai hallatszanak. Ott a héber kereskedők vénjei
3651       X   |                  halotti lepedőiket, letevék a szentírást a földre, s arcra
3652       X   |             lepedőiket, letevék a szentírást a földre, s arcra borulva
3653       X   |                    világot, melyre elbocsátá a haragvó Jehova az ő pusztító
3654       X   |         megvédelmezzen bennünket azok ellen. A rémület éjszakájában oly
3655       X   |                    oly borzasztóan hangzanak a vének siralmai, hogy a bátrabb
3656       X   |             hangzanak a vének siralmai, hogy a bátrabb szív is megdöbben
3657       X   |                      éneke zeng az éjben. Ez a protestánsok templomából
3658       X   |             protestánsok templomából jő, hol a nép ezrei kiáltanak Istenhez
3659       X   |              éjszakai ének! Kiben ne remegne a lélek? És távol a hullám
3660       X   |                    remegne a lélek? És távol a hullám moraja zúg, és távol
3661       X   |                  hullám moraja zúg, és távol a nép siralma üvölt…~ ~Összeomlanak
3662       X   |                siralma üvölt…~ ~Összeomlanak a magas paloták is, nemcsak
3663       X   |                    magas paloták is, nemcsak a nyomorultak gunyhói. Amott
3664       X   |                   vityilló tetejét nyaldossa a hullám. A palota urát megmenték,
3665       X   |                  tetejét nyaldossa a hullám. A palota urát megmenték, a
3666       X   |                     A palota urát megmenték, a gunyhóban minden csendes.
3667       X   |                      szegény asszony lakott. A kereskedő, midőn a csónakba
3668       X   |                   lakott. A kereskedő, midőn a csónakba lépett, s életét
3669       X   |                      pénztára, minden iratai a házban maradtak. Nosza,
3670       X   |                maradtak. Nosza, fel! Ki lesz a bátor, aki azokért visszamegy?
3671       X   |                     visszamegy? Ötezer pengő a jutalma, aki a pénztárt
3672       X   |                  Ötezer pengő a jutalma, aki a pénztárt lehozza. A révészek
3673       X   |                      aki a pénztárt lehozza. A révészek fejöket csóválják.
3674       X   |                    életét, aki így kísértené a sorsot. Senki sem ajánlkozik
3675       X   |                     oda rongyos lélekvesztőn a gazdag úrhoz, s ajánlkozik,
3676       X   |                   ajánlkozik, hogy ő lehozza a pénztárt. A kereskedő tétovázás
3677       X   |                   hogy ő lehozza a pénztárt. A kereskedő tétovázás nélkül
3678       X   |                  nélkül nyújtja át kulcsait. A napszámos már a ház előtt
3679       X   |                    kulcsait. A napszámos már a ház előtt van, midőn hátratekint,
3680       X   |                hátratekint, s meglátja, hogy a szomszéd gunyhó padlásablakából
3681       X   |                    szólani már nem bír, csak a kendőt lobogtatja. A napszámos
3682       X   |                    csak a kendőt lobogtatja. A napszámos visszafordul:~ ~–
3683       X   |                 Megbocsásson, jó uram – szól a kereskedőnek –, elébb ezt
3684       X   |                    kereskedőnek –, elébb ezt a nyomorultat szabadítom ki
3685       X   |                     azután is ráér – s azzal a kicsiny ház tetejére szökve,
3686       X   |               ropogva dűl össze az épület, s a hullám összecsap mind a
3687       X   |                      a hullám összecsap mind a kettő fölött. A kereskedő
3688       X   |               összecsap mind a kettő fölött. A kereskedő háza még órák
3689       X   |                      órák múlva is fennállt; a nemes lelkű szabadító ott
3690       X   |                  lelkű szabadító ott veszett a romok között. De megtalálta
3691       X   |                     egy lélekemelő tünemény: a katona mint honpolgár! Amint
3692       X   |                 katona mint honpolgár! Amint a veszély kitört, a hadparancsnokok
3693       X   |                      Amint a veszély kitört, a hadparancsnokok gyorsan
3694       X   |                     gyorsan gátakat vonattak a kaszárnyák előtt, hogy az
3695       X   |                     el ne foglalhassa, s míg a helyőrség egy része hatalmasan
3696       X   |                    azt udvarai elől, azalatt a többiek úszó tutajokon,
3697       X   |                hidászdereglyéken indultak ki a nemes csatába, hol nem halált,
3698       X   |                    éltet kelle osztogatni, s a megszabadított szerencsétleneket
3699       X   |               kaszárnyáikba, ott átadta neki a katona meleg szobáját, fekhelyét,
3700       X   |                     kenyerét velök, s ápolta a betegeket, vigasztalta a
3701       X   |                     a betegeket, vigasztalta a szenvedőket, mintha teljes
3702       X   |               mindenki megmenekült már, csak a legfelsőbb emeletben van
3703       X   |                     nejét, gyermekeit, kiket a derék harcfiak a csónakba
3704       X   |                       kiket a derék harcfiak a csónakba elhelyeznek. Midőn
3705       X   |                    is lent van, egyet roppan a ház, s az egész előfal mennydörögve
3706       X   |                 mennydörögve zuhan alá, csak a két oldalfal áll még, a
3707       X   |                      a két oldalfal áll még, a tetőzet gerendáitól összetartva.
3708       X   |                     gerendáitól összetartva. A csónak menekülni kénytelen
3709       X   |                     az omló kőzápor elől. De a megmentett gyermekek sírva
3710       X   |                  gyermekek sírva karolják át a bátrak térdeit, s kezeiket
3711       X   |                 Ekkor egy fiatal hős kiválik a többi közől, kiszökik a
3712       X   |                      a többi közől, kiszökik a kőhalomra, egy aláhajlott
3713       X   |                     apát. Az ájultan fekszik a szétnyílt padozaton. A bátor
3714       X   |               fekszik a szétnyílt padozaton. A bátor harcfi hirtelen körüle
3715       X   |                     hirtelen körüle csavarja a mentőlepedőt, s gyorsan
3716       X   |               recseg-ropog minden körülötte; a halál torkában áll. Egy
3717       X   |                 torkában áll. Egy perc múlva a gyermekek örömkiáltása tanúsítja,
3718       X   |                     egész ház omlik, bomlik, a tető is alázuhan. Hidegvérrel,
3719       X   |            Hidegvérrel, meleg szívvel hallja a derék bajnok e halálos rémhangokat,
3720       X   |                     midőn minden összeomlik, a víz közé veti magát, s a
3721       X   |                     a víz közé veti magát, s a bámulat örömriadása között
3722       X   |                 Nevét nem jegyezte fel senki a deréknek, csak annyit tudni
3723       X   |                        Egy csónak evez végig a szomorú utcákon, benne öt
3724       X   |                     hogy szinte elnémul bele a veszélykiáltás, a haldokló
3725       X   |               elnémul bele a veszélykiáltás, a haldokló nyögése, s mintha
3726       X   |                  csúfolódó szellem kísértene a vész közepett, gúnyolva
3727       X   |                  visszásan hangzik e kacagás a puszta falak között.~ ~Ah,
3728       X   |                     falak között.~ ~Ah, ezek a mi kedves ismerőink, báró
3729       X   |                      Szentpétervárott, midőn a Néva elszakasztotta a gátat
3730       X   |                  midőn a Néva elszakasztotta a gátat s az árbocos gályákat
3731       X   |                  gátat s az árbocos gályákat a császári palota udvarában
3732       X   |                 palota udvarában tette le, s a színházból hazatérő hintókat
3733       X   |                    nem tud lenni!~ ~Abellino a csónak fenekén ült, mert
3734       X   |                     inkább féltette, mintsem a jelenet nagyszerűségét élvezhette
3735       X   |            barátainak, hogy fel ne fordítsák a csónakot, mert az ember
3736       X   |                     ha ilyenkor megfürdik.~ ~A kacajra az adott okot, hogy
3737       X   |                    az adott okot, hogy amint a Váci utcán végigeveztek
3738       X   |                      Váci utcán végigeveztek a kéjcsónakázók, egy második
3739       X   |                     meleg szobájában bevárni a veszedelem végét, hogysem
3740       X   |                       mit cselekedjék akkor. A furfangos jurátus – mert
3741       X   |                alkalmazott, s azt lebocsátva a második emelet ablakából,
3742       X   |                      emelet ablakából, amint a rohanó víz a vásártereken
3743       X   |                ablakából, amint a rohanó víz a vásártereken felkapott fagunyhókból
3744       X   |           fagunyhókból csoportosan hozta alá a vízszínen úszó gyümölcsöt,
3745       X   |                  keríté, s felvonta magához. A kéjcsónakázó gavallérok
3746       X   |                kacagjanak rajta. Már azt még a zseniális bárónak is meg
3747       X   |                       hogy hasonló zsánerkép a club of travellers asztalán
3748       X   |                    Emánuel barátunk tartotta a lámpást.~ ~A kedélyes mulatságot
3749       X   |               barátunk tartotta a lámpást.~ ~A kedélyes mulatságot néha
3750       X   |                   mulatságot néha megzavarja a háztetőkön, ablakokban álló
3751       X   |                     Sajnáljuk, madame – szól a báró kalapot emelintve –,
3752       X   |                    rongyos ember kapaszkodik a lámpásvasra. – Ne búsulj,
3753       X   |                 függni rendeltek, nem hal az a vízbe.~ ~Gyönyörű tréfa.~ ~
3754       X   |                       házmester! Nincs ebben a házban kiadó szállás? Pompás
3755       X   |               odaevezett egy házhoz, melyben a jeles ifjúság által közönségesen
3756       X   |                  ültek az ablakban, s várták a szabadulást, remegő szívvel,
3757       X   |                      Ide, szép istennők! Itt a szabadító! – kiálta a vidám
3758       X   |                    Itt a szabadító! – kiálta a vidám báró, s a kellemetes
3759       X   |                       kiálta a vidám báró, s a kellemetes ifjak leszedték
3760       X   |                   ifjak leszedték magok közé a félénk nimfákat, s azután
3761       X   |             keresztül-kasul hajókáztak velök a város minden utcáin, oly
3762       X   |                utcáin, oly bolondul hintázva a csónakot, hogy a némberek
3763       X   |                    hintázva a csónakot, hogy a némberek sikoltozva rimánkodtak
3764       X   |                    elhozták, s újra kirakták a hajóból.~ ~Ily tréfák közt
3765       X   |                   Ily tréfák közt folytak le a vidám mulatság órái. Abellino
3766       X   |                      mulatság órái. Abellino a csónak közepén puncsot főzött,
3767       X   |                      puncsot főzött, melytől a vigadó csoport oly derült
3768       X   |                      is hozzáfogtak. Csak az a kár, hogy gitárt elfelejtettek
3769       X   |                      magokkal hozni.~ ~Midőn a zseniális báró a legszebb
3770       X   |                       Midőn a zseniális báró a legszebb fisztulákat vágta,
3771       X   |               tremoló félhangon gargarizálta a contrealte-ot, Emánuel barátunk
3772       X   |                      küzdvén gugaszakadtából a baritonnal – íme, egyszerre
3773       X   |               előttük az utca túlsó végén, s a kíváncsi ifjak egy tágas
3774       X   |                 ezüst vállszalagos cselédek, a kormányos aranyhajtókás
3775       X   |                  egyenruhába öltözött férfi; a hajó közepén egy fiatal,
3776       X   |                 lehet az? – kérdik egymástól a jeles ifjak. Valamennyi
3777       X   |                    húsz ölnyire ért hozzájok a dereglye, akkor veszik észre
3778       X   |                  veszik észre az ifjú mellén a hímzett csillagot, s megismerik
3779       X   |                      csillagot, s megismerik a főherceget.~ ~Az ifjú herceg
3780       X   |                     éjszaka nemigen hasonlít a velencei karneváléjhez,
3781       X   |                   óta, fenség. Jelen voltunk a gátszakadásnál, láttuk mint
3782       X   |                     láttuk mint omlott össze a legelső ház, hogy hágott
3783       X   |                    volt, grandieuse; csak az a kár, hogy én ennél már szebb
3784       X   |                      Szentpétervárott, midőn a Néva elszakasztá a gátat
3785       X   |                     midőn a Néva elszakasztá a gátat s a vitorlás hajókat
3786       X   |                   Néva elszakasztá a gátat s a vitorlás hajókat a cári
3787       X   |                   gátat s a vitorlás hajókat a cári palota udvarában tette
3788       X   |                 emberélet áldozatul? – kérdé a herceg elfogódott hangon.~ ~–
3789       X   |                     az, fenség? – vigasztalá a báró. – Szentpétervárott,
3790       X   |                      Szentpétervárott, mikor a Néva elszakasztotta a gátat,
3791       X   |                  mikor a Néva elszakasztotta a gátat, négyezer ember veszett
3792       X   |                       négyezer ember veszett a hullámok között, nem számítva
3793       X   |                hullámok között, nem számítva a hajókon levő muzsikokat,
3794       X   |                  muzsikokat, akiket lesepert a tengerbe. Olyan itt nem
3795       X   |                   midőn egyedül úsztatott át a folyón, észrevevé, hogy
3796       X   |                      azt mondá, ha elveszett a többi, vessz el te is, s
3797       X   |                    vessz el te is, s levágta a menekvőt. Mit csinálnék
3798       X   |                  tűztem ki hivatásomul, hogy a club of travellers számára
3799       X   |                   ilyen szépen kivágta magát a zseniális báró, míg Abellino
3800       X   |                aggódva nézett majd reá, majd a főhercegre, nem érthetve
3801       X   |                     nem érthetve minden szót a beszélgetésből.~ ~– Jöjjenek
3802       X   |                     csáklyalökéssel elhagyva a jeles ifjakat.~ ~– Szerencsénknek
3803       X   |                    ifjú főherceg járművét.~ ~A főherceg felvonult az Úri
3804       X   |                szükség.~ ~Az Úri utca végén, a ferencrendi templom és a
3805       X   |                     a ferencrendi templom és a Kúria-épület között van
3806       X   |                   kik ide menekültek, azokat a jámbor atyák s a Kúria titkári
3807       X   |                      azokat a jámbor atyák s a Kúria titkári és levéltári
3808       X   |               levéltári ügynökei helyezék el a középületek veszélymentes
3809       X   |                     kardos jurátus jött-ment a körülzárt szigetkén, keresve,
3810       X   |                   valami gyámoltalan menekvő a bömbölő, nyugtalankodó állatok
3811       X   |                nyugtalankodó állatok között. A főherceg ide irányzá dereglyéjét.~ ~
3812       X   |                   Amint annyira közelítettek a szárazhoz, hogy a lapátok
3813       X   |               közelítettek a szárazhoz, hogy a lapátok a kövezetet horzsolták,
3814       X   |                    szárazhoz, hogy a lapátok a kövezetet horzsolták, megállítá
3815       X   |             megállítá dereglyéjét, s odainté a bárót csónakával.~ ~Az sietett
3816       X   |            parancsolni?~ ~– Tessék kiszállni a csónakból!~ ~– Hová, fenség? –
3817       X   |                   megdöbbenve.~ ~– Akárhová, a víz már nem mély. A csónakot
3818       X   |                Akárhová, a víz már nem mély. A csónakot majd átadom másnak,
3819       X   |                      Ez rettentő ítélet volt a mi ifjainkra. Valamennyien
3820       X   |                    úgy érzék magokat, mintha a csónak forogna velök. Csak
3821       X   |                 csinálni, akinek nincs szíve a szerencsétleneken segíteni,
3822       X   |               veszélyben lenni, és imádkozni a szabadulásért.~ ~– De enfin,
3823       X   |                 idegen!~ ~– Vessétek ki őket a csónakból! – kiálta indulatosan
3824       X   |              csónakból! – kiálta indulatosan a főherceg, egészen magánkívül
3825       X   |                     által. – Fordítsátok fel a hajót!~ ~Azon pillanatban
3826       X   |                  Azon pillanatban megragadák a főherceg kísérői csáklyáikkal
3827       X   |                főherceg kísérői csáklyáikkal a csónakot, s a zseniális
3828       X   |                   csáklyáikkal a csónakot, s a zseniális báró, ki eddig
3829       X   |                napóleoni pozitúrában beszélt a főherceggel, e mozdulat
3830       X   |                    volt leülni, s megfogózni a csónak párkányába.~ ~Társai
3831       X   |                      megrémülten ugráltak ki a csónakból, mégpedig Misztizláv
3832       X   |                     s iparkodtak kimenekülni a szárazba, csak Abellino
3833       X   |                   csak Abellino feküdt végig a csónakban ijedten, és rimánkodott
3834       X   |                      ijedten, és rimánkodott a bárónak, hogy adja meg magát
3835       X   |                  életét.~ ~– Kinek van kedve a csónakot átvenni embertársai
3836       X   |                szabadítására? – kiálta ekkor a téren állókhoz a főherceg,
3837       X   |                kiálta ekkor a téren állókhoz a főherceg, mely felszólításra
3838       X   |                      szökött oda, s megkapva a hajó orrán levő láncot,
3839       X   |                  annál fogva kivontatták azt a szárazra a benne levő két
3840       X   |                   kivontatták azt a szárazra a benne levő két gavallérral
3841       X   |                    két gavallérral együtt.~ ~A támadt zajra a Kúria épületének
3842       X   |                     együtt.~ ~A támadt zajra a Kúria épületének ablakain
3843       X   |            kendőikkel elismerőleg integettek a főherceg felé.~ ~– Ah, itt
3844       X   |                     báró Berzy, mintha ebben a pillanatban semmi más egyéb
3845       X   |                     ok bírta volna reá, hogy a csónakot elhagyja, kilépett
3846       X   |               riskatehénnek, hogy alig bírta a sálját kiszabadítani a szarvai
3847       X   |                 bírta a sálját kiszabadítani a szarvai közől.~ ~Társai
3848       X   |                     kiknek orruk vére folyt. A zseniális báró vigasztalta
3849       X   |                mulatságos kaland vár reájok, a Kúria teremei mind tömve
3850       X   |              fejlődhetik ki. Ott azonban azt a vigasztalást kapták, hogy
3851       X   |                    vigasztalást kapták, hogy a felső teremek nők és betegek
3852       X   |                   alsó termekbe vonulni, hol a férfiak vannak elkülönözve.~ ~–
3853       X   |                    ilyenkor is eszébe jut ez a pedantéria? Mikor felfordul
3854       X   |                  pedantéria? Mikor felfordul a világ, legalább az ember
3855       X   |                     ökrök és tinók közé! Ott a zseniális bárónak sikerült
3856       X   |                         Csak Abellino maradt a csónakban. Ő kinyilatkoztatá,
3857       X   |                    segített volna, de társai a lelketlen semmirekellők.
3858       X   |                  semmirekellők. Ő ezentúl is a csónakban kíván maradni,
3859       X   |                    evezőt, csak ne tegyék ki a partra. Az emberek megengedték
3860       X   |           felforgatja, csak maradjon veszteg a hajó orrában.~ ~A főherceg
3861       X   |                    veszteg a hajó orrában.~ ~A főherceg hajója ismét továbbment,
3862       X   |                     hajója ismét továbbment, a parton állók üdvriadásától
3863       X   |                     menekülőkkel, hogy egész a párkányaig süllyedt a vízbe.
3864       X   |                  egész a párkányaig süllyedt a vízbe. E drága teherrel
3865       X   |                   drága teherrel indult neki a bátor fejedelmi ifjú a tengerré
3866       X   |                  neki a bátor fejedelmi ifjú a tengerré áradt Dunának,
3867       X   |                 tengerré áradt Dunának, hogy a zajon keresztül vigye őket
3868       X   |             jégtáblák kikerülik, félretérnek a szent teherrel rakott hajó
3869       X   |                     vezetnék azokat félre, s a fényes jelenet mint tündér
3870       X   |                  tündér tünemény sikamlik át a háborgó folyam fekete tükrén,
3871       X   |                   melybe tűzcsillámot vetnek a királyi várnak kivilágított
3872       X   |                     Egy ősz fejedelmi férfi, a főherceg-nádor lakik ott,
3873       X   |                  éjszakán hatvanhat szobáját a királyi várnak nyittatá
3874       X   |                  királyi várnak nyittatá meg a szerencsétlenek előtt, saját
3875       X   |                     vezetve fel úri termeibe a sápadt, reszkető népet,
3876       X   |                      népet, kiket daliás fia a halál örvényei közől kiszabadított.~ ~
3877       X   |                  közől kiszabadított.~ ~Fenn a fényes termekben gyöngéd
3878       X   |                 gyöngéd ápoló kezek fogadják a szenvedőt, a boldogtalant;
3879       X   |                  kezek fogadják a szenvedőt, a boldogtalant; egy édes jó
3880       X   |                       melynek láttára elfedi a szenvedő bánatát és veszteségét.
3881       X   |                      ki senki. Nagyobb része a megmentett népnek beteg,
3882       X   |                    szóval.~ ~Egy nagy kórház a királyi vár, hol a sóhajtások
3883       X   |                    kórház a királyi vár, hol a sóhajtások között hálaadó
3884       X   |                  hálaadó ima hangzik széjjel a magas gondviseléshez, ki
3885       X   |                     magas gondviseléshez, ki a kétségbeesőt ide vezérlé,
3886       X   |                  kétségbeesőt ide vezérlé, s a lázas szenvedőknek úgy tetszik
3887       X   |                     szenvedőknek úgy tetszik a mély éjféli órákban, mintha
3888       X   |                     fájdalom, még az is, ami a lélekben rág, még a veszteség
3889       X   |                      ami a lélekben rág, még a veszteség fájdalma, még
3890       X   |                      veszteség fájdalma, még a kétségbeesés is, kinek édes
3891       X   |                   szavára meg kell gyógyulni a szívnek, kinek égi mosolyától
3892       X   |                     mosolyától el kell múlni a bánatnak, mert e tünemény
3893       X   |                       Pedig az nem tünemény. A bájos, szende hercegnő az,
3894       X   |                        e mennyei vigasztalás a siralmas népek közt.~ ~Miért
3895      XI   |                                          XI. A cenki szenvedő~ ~Három nap
3896      XI   |                   hangzott siralom és jajszó a főváros kapuin belől; harmadnapra
3897      XI   |                 látvány, milyen szomorú kép! A város kétharmad része romban
3898      XI   |              fölszántva s behintve iszappal, a rút fekete sár közt félig
3899      XI   |                     eltemetett hullák, miket a gúnyos elem arccal fölfelé
3900      XI   |               fölfelé szokott fordítani; itt a lovag, amott paripája, anya
3901      XI   |          elválasztani, egy koporsó kell mind a kettőnek; romokkal fedve
3902      XI   |                     kettőnek; romokkal fedve a zajos vásártér, ferdére
3903      XI   |               ferdére nyomva, összerepedezve a napok előtt még oly pompás
3904      XI   |                    hogy ne omoljanak-e ők is a többi után.~ ~Aki nem sírt
3905      XI   |                    Alig ismeri meg romjaiban a házat, ki egykor benne lakott.
3906      XI   |                hagyott, jobb, ne is keresse. A gazdag pompája, a szegény
3907      XI   |                   keresse. A gazdag pompája, a szegény szegénysége mind
3908      XI   |               rémkiáltás~ ~„Nincsen Pest!”~ ~A gyönyörű, a kedves város,
3909      XI   |                 Nincsen Pest!”~ ~A gyönyörű, a kedves város, melyre öröm
3910      XI   |                    mintha hazamenne, melyhez a legboldogabb jövendő reményeit
3911      XI   |                      szebbnek tudott alkotni a jövendőben, mint amilyen
3912      XI   |                   jólétét várta eljövendőnek a nemzet, az ország középpontja,
3913      XI   |                       az ország középpontja, a nép szíve, íme, nincs többé;
3914      XI   |                       nincs, nincs, nincs.~ ~A szép remények, a büszke
3915      XI   |                    nincs.~ ~A szép remények, a büszke álmak és annyi évek
3916      XI   |             ábrándokat éppen úgy eliszapolta a hullám, miként az ipar kézzelfogható
3917      XI   |                      Hetekig, havakig jártak a bujdosók az ország minden
3918      XI   |                egykor Pest lakosai voltak, s a romlás napjai után elhagyták
3919      XI   |                       kiknek szeméből kiesik a könny, ha alamizsnát kell
3920      XI   |                     s ajkaik szokatlanok még a keserű „isten fizesse meg”
3921      XI   |                     kimondásához.~ ~Óh, mint a hideg láz, terjed ez a betegség
3922      XI   |                  mint a hideg láz, terjed ez a betegség az ország minden
3923      XI   |                   érzi, mindenki siratja ezt a keserű bánatot. Nincs többé
3924      XI   |                       Nincs többé hol örülni a magyarnak.~ ~E napokban
3925      XI   |                  feküdt cenki kastélyában az a férfi, kiről egykor a történet
3926      XI   |                     az a férfi, kiről egykor a történet ne mondjon más
3927      XI   |                      takarnak be, neve annak a magyar nép szellemi és anyagi
3928      XI   |                Hányszor találkozhatott azzal a mítoszi sötét szellemmel,
3929      XI   |                     éjjel lerontja azt, amit a jók nappal építettek!~ ~
3930      XI   |             gyógyulás és halál iránt, feküdt a nemes férfi betegágyában,
3931      XI   |                      Ha valakinek drága volt a főváros gondolatja, neki
3932      XI   |                     úgy, miként ő?~ ~És íme! A rémséges hírre, melytől
3933      XI   |                     Ha halva lett volna, még a sírban sem leendett szabad
3934      XI   |                  feltámadt volna onnan, hogy a teremtő jelszót eldörögje: „
3935      XI   |                  jóléttel, új örömmel!”~ ~És a jelszó visszahangzott minden
3936      XI   |               visszahangzott minden szívben, a csüggedést, a bánatot áldozat
3937      XI   |                minden szívben, a csüggedést, a bánatot áldozat és tetterő
3938      XI   |               követte; milliók gyűltek össze a nagyok és kicsinyek áldozataiból,
3939      XI   |                    jólét és áldás takarta el a nyomor és veszteség emlékeit,
3940      XI   |                     paloták sorai eltakarták a siralmas romhalmokat, s
3941      XI   |                   romhalmokat, s meglátszott a boldog földön isten jobb
3942      XI   |                       andalogva járunk végig a poraiból kiemelkedett város
3943      XI   |                      partjain, s úgy tetszik a képzeletnek, mintha kőkolosszok
3944      XI   |                     csak ő maga hullott szét a nagy munkában. Lesz-e isten,
3945      XI   |                     Lesz-e isten, aki valaha a szétbomlott remekmű darabjait
3946     XII   |                                         XII. A hétszemélynök levelei~ ~
3947     XII   |            előkészület nélküli elutazásában; a rejtély még aggodalmasabbá
3948     XII   |              feljönnek, s tapasztalják, hogy a kedvenc, a szeretett ifjú
3949     XII   |                tapasztalják, hogy a kedvenc, a szeretett ifjú még csak
3950     XII   |                 előrebocsátva, hogy ő ezeket a leveleket nagyságos főnöke,
3951     XII   |                  leveleket nagyságos főnöke, a hétszemélynök megbízásából
3952     XII   |              Rudolfot ugyan meglepte néha az a meleg, részvevő hangulat,
3953     XII   |                   részvevő hangulat, melyben a megbízott tudósítások tartva
3954     XII   |                    tudósítások tartva voltak a jurátus által, sokat is
3955     XII   |                      midőn levélben olvasott a hétszemélynök úr, nem tudta,
3956     XII   |                   egyszer sem tudósíttatá.~ ~A pesti gyásznapok után még
3957     XII   |                  leírja Zoltán magaviseletét a vész napjaiban. Szentirmay
3958     XII   |               napjaiban. Szentirmay elolvasá a levelet nejének és leányának,
3959     XII   |                 elégtételben részesült, hogy a legszebb szemek könnyei
3960     XII   |                     erre csak kénytelen volt a hétszemélynök ősi restségét
3961     XII   |                   sajátkezűleg Rudolfnak. Ha a levél egy archeológ kezébe
3962     XII   |                   mely szerteszét frecskelte a tintát, kicsiny és nagy
3963     XII   |                      valami hosszabb betűnek a nyele, sehol egy comma föltéve,
3964     XII   |                    több etcetera; hogy pedig a törvénytelen összevonások
3965     XII   |                     legyen, nem szükség csak a levél kezdő sorait ideiktatnom,
3966     XII   |                      nem ajánlható, akik nem a könyvárus számára vetik
3967     XII   |                      könyvárus számára vetik a betűket.~ ~„Erről én semmit
3968     XII   |                 tudok, mert én nem bíztam rá a levelezést. (Így folytaták
3969     XII   |            levelezést. (Így folytaták tovább a nagyságos hieroglifok.)
3970     XII   |            jószántából tette. Én bizony erre a célra külön hivatalt nem
3971     XII   |                 annak oka ez: Kovács letette a cenzúrát – praeclarummal –,
3972     XII   |                  galibába hozott tégedet. Az a per különben rád nézve igen
3973     XII   |                   pedig Kőcserepy erősen üti a vasat; már nyomára jöttem
3974     XII   |          érdekeltségnek, cessziója van attól a bolondtól. Zoltán az árvíz
3975     XII   |                   Zoltán az árvíz alkalmával a haláltól mentette az egyetlen
3976     XII   |                     őt az úrfi, hogy kísérje a külföldön, ő bizonyosan
3977     XII   |                      tudósítani fog.~ ~N. B. A küldött leveleidet elégettem;
3978     XII   |                      auscultansaikkal, ennek a Kőcserepynek a szemei mindenütt
3979     XII   |       auscultansaikkal, ennek a Kőcserepynek a szemei mindenütt ott vannak.”~ ~
3980     XII   |                   egy postscriptumot kezdett a derék úr, de azt már kitörölte,
3981     XII   |                   nem írhat már többet, mert a papirosa szélére jutott,
3982     XII   |                     szélére jutott, meg hogy a posta indul, és hogy jövő
3983     XII   |                     haszontalan kifogásaival a lusta levelezőknek.~ ~Rudolf
3984     XII   |                annyit megtudott, hogy Zoltán a nagyvilágot járja, egy előtte
3985     XII   |             felfedezni írójok jellemét; ezek a figyelmesen, de férfias
3986     XII   |                    egyenes lélekre mutatnak, a kezdőbetűk egyszerűsége
3987     XII   |          egyszerűsége szabadelvűségre mutat, a toll gyöngédebb kezelése,
3988     XII   |                   neve előfordul, bizonyítja a szeretetet, mellyel ez ifjú
3989     XII   |                növendéke iránt viseltetik, s a cikornyátlan aláírásban
3990     XII   |          cikornyátlan aláírásban meglelhetni a magát túl nem becsülő szerénységét,
3991     XII   |                    nem becsülő szerénységét, a komoly, ábrándtalan férfit.~ ~
3992     XII   |                    elvonások is lehetnek, de a gondolkozó fő a legapróbb
3993     XII   |                 lehetnek, de a gondolkozó fő a legapróbb dolgokban is mély
3994     XII   |                     lelkeket értek ilyenkor; a kreténnek nincs rokonszenve,
3995     XII   |                  hónap, s ismét megérkezének a nem is várt becses hieroglifok,
3996     XII   |                   becses hieroglifok, mikről a címet a pesti posta ugyan
3997     XII   |                  hieroglifok, mikről a címet a pesti posta ugyan nem tudta
3998     XII   |                belőle, hogy Szentirmára szól a levél, csak elküldte oda,
3999     XII   |                       Rudolf remegve önté ki a porzót, mely legelébb is
4000     XII   |                   mely legelébb is kihullott a levélből, s mellyel oly