IntraText Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library | Search |
| Alphabetical [« »] 3 1 7vir 1 800 1 a 7756 á 1 abba 13 abban 40 | Frequency [« »] ----- ----- ----- 7756 a 3382 az 2323 hogy 1953 s | Jókai Mór Kárpáthy Zoltán Concordances a |
Rész
4001 XII | oly bőséggel szokott bánni a hétszemélynök, hogy mikor 4002 XII | Széchenyinek írt levelet, a nemes gróf elébb rendesen 4003 XII | elébb rendesen kiküldé azt a pitvarnokától, hogy kefélje 4004 XII | kefélje le az előszobában. A nagyságos úr írását éppen 4005 XII | nagyságos úr írását éppen úgy a homok közől kellett kiásni, 4006 XII | közől kellett kiásni, mint a becsületes egyiptomi hagyományokat.~ ~ 4007 XII | egyiptomi hagyományokat.~ ~A levél oly sűrűn tele volt 4008 XII | tele volt írva, hogy még a széleire is jutott írás 4009 XII | kellett, hol az eleje, hol a hátulja, mint a Calvinus 4010 XII | eleje, hol a hátulja, mint a Calvinus János köpenyegére 4011 XII | hiszekegyet. 1~ ~Megtalálván a kriptográfia kulcsát, Rudolf 4012 XII | magamnak, hogy hozzád ezt a levelet írjam. Tudhatod 4013 XII | hogy mennyire nem kenyerem a levélírás, hogy képes vagyok 4014 XII | mert igen cifra, hanem a Kovácséiból megtudtam ennyit.~ ~ 4015 XII | Kovácséiból megtudtam ennyit.~ ~A kölyök – mi az eb ingének, 4016 XII | képzelhetem – beállt Berlinben a filozófiai kurzusba, s a 4017 XII | a filozófiai kurzusba, s a napokban letette a doktorátust, 4018 XII | kurzusba, s a napokban letette a doktorátust, küldött is 4019 XII | módon küldöm neked, tétesd a családi archívumba. Hiába, 4020 XII | börtönét is megjárta; ez meg a lánchordta, doktorságot 4021 XII | doktorságot szerez; ugyan mi a kőnek az olyan embernek, 4022 XII | Valamelyik őse azt verte a fejébe, hogy Kárpátfalván 4023 XII | lenni, s praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak.~ ~ 4024 XII | nábob megtudná, megfordulna a sírjában; ő még szintaxist 4025 XII | doktornak neveznek, még a lódoktort is.~ ~A gyerek 4026 XII | neveznek, még a lódoktort is.~ ~A gyerek alig van tizennégy 4027 XII | sokszor elfenekeltek, hogy a leckémet nem akartam megtanulni, 4028 XII | akartam megtanulni, pedig most a kisujjamban van a corpus 4029 XII | pedig most a kisujjamban van a corpus juris. Nem ér semmit 4030 XII | juris. Nem ér semmit az a korán érés; az ilyen romlik 4031 XII | sem tudják, mi fán terem a könyv; pedig az egyik kamasz 4032 XII | pusztuljon rögtön abból a tudós Németországból a kínjába; 4033 XII | abból a tudós Németországból a kínjába; menjen Párizsba, 4034 XII | az aztán majd bevezeti a világba, csak arra az egyre 4035 XII | egyre vigyázzon, hogy ott a bolond franciák között valami 4036 XII | s ott aztán nem féltem a fickót, öklei elég jók, 4037 XII | öklei elég jók, ha csak a doktorátus meg a porosz 4038 XII | ha csak a doktorátus meg a porosz koszt meg nem rontotta.~ ~ 4039 XII | Azonban kikoptam már a papirosból, azért levelemet 4040 XII | befejezve, maradok stb.~ ~U. i. (a levél szélén) Kőcserepy 4041 XII | észre, azzal hitegeti, hogy a leányát neki fogja adni. 4042 XII | vad kedéllyel írt levele a hétszemélynöknek, ki nyers, 4043 XII | hosszasb ismeretség után a legtisztább őstermészetű 4044 XII | őstermészetű szívbe engedett látni. A kérdéses per nem aggódtatá 4045 XII | árthasson, szó sem lehetett, a saját magát érhető kellemetlenségekhez 4046 XII | Rudolf.~ ~Rögtön válaszolt a hétszemélynöknek, megköszönve 4047 XII | tőle. Úgy látszik, hogy a hétszemélynök úr kezdi mulatságát 4048 XII | kezdi mulatságát találni a levelezésben, melyet rá 4049 XII | levelezésben, melyet rá nézve a tárgy furcsasága tesz egyre 4050 XII | btom stb.!~ ~Ki nem jövök a csodákból. Zoltán egyik 4051 XII | Zoltán egyik bolondból a másikba esik. Alig ugrattam 4052 XII | másikba esik. Alig ugrattam ki a doktorátusi katedrából, 4053 XII | hajóra ül, s onnan ír nekem a hajó fedezetéről gyönyörűséges 4054 XII | gyönyörűséges tirádákat a tengerről, hogy milyen szép 4055 XII | tengerről, hogy milyen szép a tenger, hogy milyen pompás 4056 XII | hogy milyen pompás dolog a zivatar, hogy micsoda mulatság 4057 XII | az orkán zúgása mellett a vitorlakötelekbe kapaszkodni 4058 XII | kapaszkodni stb. nekem! aki utálom a tengert és mindenféle néven 4059 XII | Széchenyi maga volna is a kormányos, s három tűzkármentesítő 4060 XII | hogy ő meglátogathassa a tengerparti városokat, s 4061 XII | fogalmakat szerezhessen a tengerészetről, ott nagy 4062 XII | magyar embernek arra, hogy a tengeren otthonos legyen; 4063 XII | kedve volna őneki ebben a részben példát mutatni mások 4064 XII | becsületes, okos embernek, hogy a cethallal nyelesd el magadat, 4065 XII | hetvenkétezer hold földed a legáldottabb vidéken, hogy 4066 XII | mindjárt stafétát küldtem a kölyök után, hogy leszálljon 4067 XII | leszálljon rögtön arról a fatömlöcről, mert én vasban 4068 XII | valahol el talál süllyedni a tengerbe, rólam semmiféle 4069 XII | ellenségei kedveért!~ ~Persze a levél sohasem jutott el 4070 XII | sohasem jutott el hozzá; nincs a tengeren sem stáció, sem 4071 XII | Nem süllyedt-e el vele a hajó, nem vetette-e ki a 4072 XII | a hajó, nem vetette-e ki a szél valami puszta szigetre, 4073 XII | Robinsont? Hátha eltévedtek a tengeren, elfogyott az eleségök, 4074 XII | elfogyott az eleségök, s most a csizmájokat főzik meg, azt 4075 XII | került oda?~ ~Csakhogy megvan a lánchordta kölyke; bizony 4076 XII | már attól tartottam, hogy a magaméi közől kell egyet 4077 XII | nem teszi az ablakába; nem a magyarnak való a tenger, 4078 XII | ablakába; nem a magyarnak való a tenger, az anglus sem menne 4079 XII | arra, de nem fér egymástól a szárazföldön, ember hátán 4080 XII | ember hátán ember, mint a fügelevél, mi pedig egyik 4081 XII | egyik toronyból nem látjuk a másikat, olyan tágan vagyunk, 4082 XII | olyan tágan vagyunk, hát mi a lelkét keresnénk a víz hátán?~ ~ 4083 XII | hát mi a lelkét keresnénk a víz hátán?~ ~No, de végre 4084 XII | fog térni; ha mindannak a szépnek és jónak, amin Abellino 4085 XII | elég lesz, s azzal átesik a korhely esztendőkön, amiken 4086 XII | annál jobb. Levelét is azzal a hittel bontottam fel, hogy 4087 XII | mulatság sokba kerül abban a drága városban, illendő 4088 XII | ki magáért, hadd lássa az a sok puruttya nép, hogy mi 4089 XII | Zoltánom, ahelyett, hogy a hozzá illő klubokba vezettesse 4090 XII | kicsavarták Zoltán eszét a helyéből. Még egy színművet 4091 XII | csak tudnám, hogy melyik a keresztneve?) azt mondta, 4092 XII | közől egyhangúlag mindnyájan a magyart találták legszebb 4093 XII | Hiszen azt elhiszem, hogy a magyart találták legszebbnek, 4094 XII | mások mulattatására, mint a pesti kávéházakban a tirolise 4095 XII | mint a pesti kávéházakban a tirolise zengerek. Bárcsak 4096 XII | idehaza, mert engem megeszen a szégyen. Haragomban azt 4097 XII | küldök neki több pénzt; hanem a levele végén megelőzött, 4098 XII | hogy ne fárasszam magamat a pénzküldéssel; mert amit 4099 XII | hogy nincs neki. No, ezeket a leveleket nem szeretném, 4100 XII | megkaphatná, mert ezekkel a világra be lehetne neki 4101 XII | miféle új csodát talál ki a bosszúságomra, mert valami 4102 XII | Németországban hónaljig esett a tudományba, Génuában nyakig 4103 XII | tudományba, Génuában nyakig a tengerbe, Párizsban fülig 4104 XII | tengerbe, Párizsban fülig a poézisbe, még hátra van 4105 XII | még hátra van Angliában a kátrány és szirup; abból 4106 XII | hogy ki sem fog látszani.~ ~A legközelebbi gyorsszekéren 4107 XII | legközelebbi gyorsszekéren veszed a kérdéses színdarabot, ha 4108 XII | még el is játszathatod a kárpátfalvi színházban. 4109 XII | sajátságos nézpontból veszi fel a dolgokat, vagy afölötti 4110 XII | ifjúi kedély nyilatkozványa, a tudnivágy, a becsérzet, 4111 XII | nyilatkozványa, a tudnivágy, a becsérzet, a használni törekvés, 4112 XII | tudnivágy, a becsérzet, a használni törekvés, a veszélyek 4113 XII | becsérzet, a használni törekvés, a veszélyek bátor fölkeresése 4114 XII | veszélyek bátor fölkeresése és a költői, az ábrándok után 4115 XII | vezető hajlam, mind ezek a legszebb díszei egy nemes 4116 XII | gyermekkorától fogva ideálja legyen a férfitökélynek. Valóban, 4117 XII | elégtétel ez volt rá nézve a sorstól, hogy az ifjú egyedül, 4118 XII | az ifjú egyedül, kivetve a világba is az maradt, aminek 4119 XII | ő nevelte.~ ~Amit ígért a septemvir, nemsokára meg 4120 XII | nemsokára meg is tartá.~ ~A küldött levél hosszabb volt 4121 XII | Kátrányon és szirupon végeztem a múlt levelemet, kátrányon 4122 XII | kezdem ezt. Úgy nézz ezentúl a szemem közé, hogy én ezentúl 4123 XII | gőzhajó-masinákat. Már ezentúl a magyar embernek ez lesz 4124 XII | magyar embernek ez lesz a hivatása. A sok prókátor, 4125 XII | embernek ez lesz a hivatása. A sok prókátor, táblabíró, 4126 XII | sok prókátor, táblabíró, a sok vitézkötéses dalia, 4127 XII | sok vitézkötéses dalia, a nagy méltóságos rendek mind 4128 XII | patkószegeket csinálni, s a tekintetes karok és rendek 4129 XII | rendek csak úgy sodorják a selyemcérnát egyik falutól 4130 XII | selyemcérnát egyik falutól a másikig; az iskolában nem 4131 XII | ezentúl tanítani, hanem tanul a sok szedtevette kölyke porcelánt 4132 XII | Amik eddig történtek a fiúval, az még mind tréfa 4133 XII | boldogság van, milyen gazdag a nemzet, mekkora a hitel, 4134 XII | gazdag a nemzet, mekkora a hitel, milyen óriási az 4135 XII | ipar és tanulmány által a nemzet gazdagságát tízszeres 4136 XII | öcsém! Hagyj te nekünk békét a te Angliáddal. Itt ugyan 4137 XII | ugyan nemigen hánykolódunk a millióinkkal, s nagyon megnéztük 4138 XII | de nincs adósságunk, mint a te Angliádnak, akit körül 4139 XII | rakni háromszor azokkal a tallérokkal, amiket nem 4140 XII | fizetni.”~ ~Negyedik levele a 7vir úrnak.~ ~„K. b. m.~ ~ 4141 XII | Eddig csak tréfának vettem a dolgot, de most már látom, 4142 XII | olvassad. Így kezdi:~ ~,A szentírás szavaiként sokkal 4143 XII | szavaiként sokkal könnyebb a hajókötélnek a tűfokán keresztülmenni, 4144 XII | könnyebb a hajókötélnek a tűfokán keresztülmenni, 4145 XII | tűfokán keresztülmenni, mint a gazdagnak a mennyországba 4146 XII | keresztülmenni, mint a gazdagnak a mennyországba jutni.’~ ~(– 4147 XII | szerint hibásan van héberből a hajókötél tevének áttéve – 4148 XII | hajókötél tevének áttéve – hol a patvarban tanult ez a gyermek 4149 XII | hol a patvarban tanult ez a gyermek zsidóul?)~ ~,Szomorú 4150 XII | zsidóul?)~ ~,Szomorú ítélet a gazdagokra nézve!’~ ~,A 4151 XII | a gazdagokra nézve!’~ ~,A mondat logikája az, hogy 4152 XII | mondat logikája az, hogy a gazdagoknak sokkal több 4153 XII | szenvedélyök ismerteti meg a romlottsággal a nép erkölcseit, 4154 XII | ismerteti meg a romlottsággal a nép erkölcseit, az ő pénzök 4155 XII | vásárra az erényt; azon a piacon, ahol az ártatlanságot 4156 XII | fosztja meg az emberi tökélyt, a nemzeti emelkedés utáni 4157 XII | jeges felhőként az ég és a föld között, kétségbeejtve 4158 XII | föld között, kétségbeejtve a melegebb szíveket, kik nálok 4159 XII | legkevesebb vezeklés itt a földön. Azért nem juthatnak 4160 XII | Azért nem juthatnak ők a mennyországba.’~ ~(Ez ideig 4161 XII | e szigorú ítéletet hozta a gazdagok felett, nagy öröme 4162 XII | lehetett ott fenn az égben, ha a legutóbbi évek alatt letekintett 4163 XII | évek alatt letekintett erre a kis földre, s ezen a kis 4164 XII | erre a kis földre, s ezen a kis földön a mi kis hazánkra, 4165 XII | földre, s ezen a kis földön a mi kis hazánkra, s látta, 4166 XII | át vékony selyemszálként a tű fokán hatalmasaink legnagyobb 4167 XII | része, mint iparkodott azt a mély sebet, mit Isten keze 4168 XII | míveltté nemzetét, építhet a jövő ivadékok számára, s 4169 XII | ivadékok számára, s még a mennyországba sem egyedül 4170 XII | nekünk is van elég, azok a homályba vannak temetve; 4171 XII | azt megérdemelték volna; a mi kötelességünk őket megmenteni 4172 XII | gazdagsága, hatalma van; s vajon a mienknek nincs-e természeti 4173 XII | Sohasem örültem, hogy a sors gazdaggá, főnemessé 4174 XII | ipartárlatokon, s végezve este a Drurylane színházon s az 4175 XII | azután hazatérve, eloltom a lámpásomat, s behunyom szememet, 4176 XII | sorait, mik büszkén néznek a Duna vizébe fényes ablaksoraikkal. 4177 XII | főúr építtet magának házat a nemzet fővárosában, hogy 4178 XII | csarnokok felé hullámzik a nép, mik nagy népes intézetek 4179 XII | bazárjaink boltíveit, hol a hazai ipar és terményvilág 4180 XII | hűs szökőkutaival, fájjon a szíve utána, és még akkor 4181 XII | hova szállt le egy darabja a csillagos égnek.~ ~(– – 4182 XII | tegnap este tíz órakor a kocsisom felfordított a 4183 XII | a kocsisom felfordított a Bálvány utcán, mert a lámpások 4184 XII | felfordított a Bálvány utcán, mert a lámpások már kialudtak, 4185 XII | volna mellettem, amint ezt a sok furcsát behunyt szemmel 4186 XII | kigondolta.)~ ~És hogy ne legyen a két város között több válaszfal, 4187 XII | most csak rajzban látni, a világ nyolcadik csodája, 4188 XII | világ nyolcadik csodája, a lánchíd, egyik partot a 4189 XII | a lánchíd, egyik partot a másikhoz kötve, mintha óriások 4190 XII | álljunk meg egy szóra. Erről a micsodáról már Széchenyit 4191 XII | elkészüljön, nekem törjék el a lábam, ha valaha reá lépek, 4192 XII | fogva megragadjon, s én ott a zsebemből krajcárt keressek 4193 XII | Reisender mesterlegény, s a túlsó félen meg a cédulát 4194 XII | mesterlegény, s a túlsó félen meg a cédulát kérjék el tőlem, 4195 XII | át magamat! Pedig irtózom a víztől, és nem ültem hajón 4196 XII | át, mert nem irtózom sem a Dunától, sem a tengertől 4197 XII | irtózom sem a Dunától, sem a tengertől úgy, mint attól 4198 XII | tengertől úgy, mint attól a gondolattól, hogy engemet 4199 XII | gondolattól, hogy engemet vagy a hintómat megállítsanak Magyarország 4200 XIII | messzire elvitte régi helyéről a világot itt Magyarországon.~ ~ 4201 XIII | pártnézet harcolt egymással a jövő birtokáért, hanem követem 4202 XIII | példáját, aki jónak látja a Mátyás király után történtekről, 4203 XIII | mozgalomgazdag időkre, midőn a nemzet címeres osztálya, 4204 XIII | híres pártvezért sikerült a másik pártnak a maga részére 4205 XIII | sikerült a másik pártnak a maga részére hódítani; mennyi 4206 XIII | visszahódítani! Minderről már csak a régieknek van fogalmuk; 4207 XIII | otthoniatlanok ez eszmék, mint a lovaghősök és a trubadúrok 4208 XIII | eszmék, mint a lovaghősök és a trubadúrok korszakai, s 4209 XIII | trubadúrok korszakai, s egyéb a költészettel határos általánosságai 4210 XIII | költészettel határos általánosságai a históriai múltnak.~ ~Akkor 4211 XIII | Zoltán. Saját kívánatára a környék legelső celebritásai 4212 XIII | celebritásai veték befolyásukat a mérlegbe, hogy a nagyreményű 4213 XIII | befolyásukat a mérlegbe, hogy a nagyreményű ifjút a gyámnoki 4214 XIII | hogy a nagyreményű ifjút a gyámnoki felügyelet alól 4215 XIII | tapasztalatainak eredménye ott feküdt a közvélemény asztalán egy 4216 XIII | útinaplóban, melynek sorain a tárgyak újszerű felfogását, 4217 XIII | Legnagyobb oka azonban a mellette kifejtett buzgalomnak 4218 XIII | vélt magának nevelhetni a haladó párt, mely akkor 4219 XIII | bal oldalra téve át azt a széket a nagy zöld asztal 4220 XIII | oldalra téve át azt a széket a nagy zöld asztal mellett, 4221 XIII | nábob annyi esztendőn át a jobb oldalon ült.~ ~E nagykorúsági 4222 XIII | csóváltak az öregek, míg a fiatal nemzedék annál hangosabb 4223 XIII | Victoria! – hangzék egy, a Szent Mihálykapu melletti 4224 XIII | Maszlaczky úré nevezetes.~ ~A Mihály-kapu Pozsonyban van, 4225 XIII | melyben Maszlaczky úr még a lépcsőkön kiabál. Egészen 4226 XIII | van öltözve, ahogy éppen a gőzhajóról leszállt, s mint 4227 XIII | aki nagyon jól tudja itt a járást, vágtat felfelé, 4228 XIII | inasa kinn előszobázhat a folyosón, mint éppen Abellino 4229 XIII | szeretné, ha kifizetnék a hátralevő bérét, mint hogy 4230 XIII | meglátva az ácsorgó fickót a fiskális, s confidenter 4231 XIII | confidenter legyezget felé a kezével, mit az olyformán 4232 XIII | viszonozni, hogy ő is nyújtja a fiskális úr felé a kezét, 4233 XIII | nyújtja a fiskális úr felé a kezét, ki azonban rossz 4234 XIII | azonban rossz néven veszi a félreértést.~ ~– Itthon 4235 XIII | félreértést.~ ~– Itthon van a nagyságos urad?~ ~– Itthon – 4236 XIII | úr derült arccal nyit be a szobába, melybe a belépőnek 4237 XIII | nyit be a szobába, melybe a belépőnek a legelső dolga 4238 XIII | szobába, melybe a belépőnek a legelső dolga az, hogy a 4239 XIII | a legelső dolga az, hogy a szeme világát őrizze, mert 4240 XIII | vannak elfedve, s amint a nap odatűzik, okos embernek 4241 XIII | embernek meg kell vakulni a szobában, melyben minden 4242 XIII | rózsaszínűre van festve.~ ~Amint a nagy verességtől magához 4243 XIII | verességtől magához bír térni a fiskális, nagy megdöbbenéssel 4244 XIII | észre, hogy senkit sem lát a szobában, míg egy tarka 4245 XIII | Maszlaczky úr félénken lépett a spanyolberekhez, mintha 4246 XIII | megilletődött, midőn félrehúzva a papirosliget egyik szárnyát, 4247 XIII | alaktalan vázat látott ott a nem éppen fényűzéssel rendezett 4248 XIII | Valóban nagy mértéke kellett a jóakaratnak hozzá, hogy 4249 XIII | aránytalanul megnövekedett, s a képe olyan vékony volt, 4250 XIII | átlátszott, másutt meg felverte a borotválatlan tüske.~ ~Sokáig 4251 XIII | nézett Maszlaczkyra azokkal a mozdulatlan szemeivel, amiknek 4252 XIII | keresztül meg lehetett számlálni a kék ereket.~ ~– Éppen nem 4253 XIII | nem jutott eszébe, mint a mesebeli öregasszony, aki 4254 XIII | mesebeli öregasszony, aki a hétszáz esztendős vért kibocsátotta 4255 XIII | zsemlye és egy marék só.~ ~– A patvar!~ ~– Mindennap be 4256 XIII | Pokolbeli szomjas, a nyelvem a szájam padlásához 4257 XIII | Pokolbeli szomjas, a nyelvem a szájam padlásához szárad, 4258 XIII | gyűjteményből kereste volna ki a legviseltebbet, minden vonása 4259 XIII | kifejezésére torzult, s a lenyelt labdacsok után szemeinek 4260 XIII | ajkainak tátongó lippegésén ült a legkínzóbb, a legepesztőbb 4261 XIII | lippegésén ült a legkínzóbb, a legepesztőbb minden állati 4262 XIII | minden állati ösztönök közől, a szomj, a tengerivó szomj.~ ~– 4263 XIII | ösztönök közől, a szomj, a tengerivó szomj.~ ~– De 4264 XIII | kérdé szánó borzalommal a fiskális, kiben annyira 4265 XIII | képzelem, hogy meg tudnám inni a Dunát. A Dunát meg a Tiszát, 4266 XIII | meg tudnám inni a Dunát. A Dunát meg a Tiszát, meg 4267 XIII | inni a Dunát. A Dunát meg a Tiszát, meg valamennyi vizeit 4268 XIII | országnak. Legyen csak vége a gyógyrendszernek, kimegyek 4269 XIII | gyógyrendszernek, kimegyek a hegyek közé, beveszem magam 4270 XIII | mellé, ott iszom napestig a jó hűs forrásvizet; azt, 4271 XIII | forrásvizet; azt, azt.~ ~A báró úgy biztatta magát, 4272 XIII | öngyilkosság? – kérdezé aggódva a fiskális; azon aggódott 4273 XIII | halni Abellino elébb, mint a Kárpáthy jószágok Kőcserepy 4274 XIII | Kőcserepy kezére jutottak, a per állapotja nagyon meg 4275 XIII | barátom? Nézzen ide!~ ~Ezzel a szóval odanyújtá a fiskális 4276 XIII | Ezzel a szóval odanyújtá a fiskális elé halálszáraz 4277 XIII | látja? Az egyik milyen kék, a másik milyen piros. Ezek 4278 XIII | másik milyen piros. Ezek a kékek a régi rossz vért 4279 XIII | milyen piros. Ezek a kékek a régi rossz vért viszik ki, 4280 XIII | régi rossz vért viszik ki, a régi rossz anyagot, a megromlott 4281 XIII | ki, a régi rossz anyagot, a megromlott életnedvet; ezek 4282 XIII | megromlott életnedvet; ezek a pirosak pedig friss, új, 4283 XIII | milyen lassan vernek ezek a kék erek, tulajdonképen 4284 XIII | egészen apadni, ahelyett a piros erek fognak megtelni 4285 XIII | jobban.~ ~(Látszik, hogy a báró úr valami kuruzslótól 4286 XIII | egészen új ember fogok lenni! A doktorom biztosított felőle, 4287 XIII | szeretném keresztülélni a világot, de izmos, délceg 4288 XIII | izmos, délceg fogok lenni, a jövő farsangon már táncolhatok. 4289 XIII | semmi különös sincs, hogy a cesszióba bele van írva, 4290 XIII | van írva, miszerint azt a huszonnégyezer forintot 4291 XIII | forintot nemcsak én, hanem a maradékaim is fogják kapni? 4292 XIII | fejével pedig ráhagyta a mondást.)~ ~Abellino úgy 4293 XIII | Az indu fakír legalább a mennyország örömeiért visz 4294 XIII | tudja-e azt, hogy ennek a kínzásnak kívánt sikere 4295 XIII | állapotján.~ ~– Csalhatatlan a siker! Nem veszi észre hangomon, 4296 XIII | Olyan könnyűséget érzek a mellemben, úgy tágul minden 4297 XIII | pórusom, úgy zsibongnak a gangliák, a májam, lépem 4298 XIII | úgy zsibongnak a gangliák, a májam, lépem szemlátomást 4299 XIII | lépem szemlátomást lappad; a hallásom kezd megjőni. Minden 4300 XIII | meg. Nyomjon egyet azon a kis repetír-órán az asztalomon, 4301 XIII | annyit ütött.~ ~– Hát még a szemeim! Nem is lehet hasonlítást 4302 XIII | lehet hasonlítást tenni a mostani szemeim meg a régiek 4303 XIII | tenni a mostani szemeim meg a régiek között. Most egyszerre 4304 XIII | handlirozó zsidó.~ ~(– Üm. A fantáziája nemigen javult 4305 XIII | fantáziája nemigen javult a nagy kúrában – gondolá Maszlaczky 4306 XIII | Maszlaczky úr.)~ ~– Még a hajam is mind újra kinő. 4307 XIII | újra kinő. Nézzen csak ide a fejem tetejére; látja itt 4308 XIII | tetejére; látja itt ezt a sok apró, fehér szöszforma 4309 XIII | bele.~ ~Itt felsóhajtott a beteg e szomorú visszaemlékezésnél, 4310 XIII | ugyan, hogy nagyságodat a javulás útján látom, e nem 4311 XIII | ragadá ki az ügyvéd szájából a szót Abellino –, nagyon 4312 XIII | biz elég sok.~ ~– Hanem a gyógyszerekről ő gondoskodik.~ ~– 4313 XIII | izgasson most, hanem egyenesen a végét mondja a dolognak.~ ~– 4314 XIII | egyenesen a végét mondja a dolognak.~ ~– Azt azonban 4315 XIII | Szentirmayt homályba állítsuk a világ előtt.~ ~– Tovább, 4316 XIII | fáradok, hanem elvégzem a dolgaimat írásban; mert 4317 XIII | énnekem sós ételt adnak a vendéglőben, az emberek 4318 XIII | szeme közé ugrálok, mint a hörcsök. Már évek előtt 4319 XIII | kedves nagyságodnak, hogy a mi céljaink létesítésére 4320 XIII | sokkal örömestebb hallaná azt a leírást unokaöccséről, hogy 4321 XIII | folytatott perre, hogy vigye őt a tatár, ahova akarja, tegyenek 4322 XIII | ahova akarja, tegyenek a gróffal, kinek mit tetszik, 4323 XIII | fillérről sem mond le, hogy a grófot e kellemetlenségtől 4324 XIII | esetben is félvállról venné a dolgot, jól tudva, hogy 4325 XIII | Szentirmay majd kimenti magát a felesége előtt, majd kibékül 4326 XIII | előtt, majd kibékül vele, a szép kis Katinka pedig már 4327 XIII | Azonban egészen másképpen áll a dolog: egészen úgy, ahogy 4328 XIII | észrevétlenül az ajtón, melyet a fiskális úr maga után nyitva 4329 XIII | egy szál frakkban, mely a hasán elöl nem akar összeérni, 4330 XIII | hogy szinte elvész közötte a kis tömpe orr, mely lyukaival 4331 XIII | előreáll, mintha ő segítene a szemeknek nézni, melyek 4332 XIII | hasonló sorsban részesülnek, a nagy kövérség miatt alig 4333 XIII | ahol mozoghassanak. Csak a száj nem engedte magát kiszoríttatni 4334 XIII | kétoldalt sáncot képez mellette a pofakövérség, melyen túl 4335 XIII | egyéniség már több perc óta áll a spanyolfal mellett felhúzott 4336 XIII | nem volt neki, hanem azzal a valamivel, ami a szemöldök 4337 XIII | hanem azzal a valamivel, ami a szemöldök helyén volt, s 4338 XIII | Maszlaczky úr szavaira; az a két orrlyuk úgy tetszék, 4339 XIII | is szokott volna.~ ~Mikor a fiskális éppen az érdekeséhez 4340 XIII | éppen az érdekeséhez kezdett a beszédnek, akkor előlépett 4341 XIII | beszédnek, akkor előlépett a kövér úr, s pálcája gombjával 4342 XIII | pálcája gombjával megérinté a beszélőt.~ ~Az mint a galvanizált 4343 XIII | megérinté a beszélőt.~ ~Az mint a galvanizált fordult egyszerre 4344 XIII | Én megtiltom önnek a beszélést – felelt az érkezett, 4345 XIII | s ekkor kitűnt, hogy még a nyelve is oly éktelenül 4346 XIII | első ijedtségből.~ ~– Én a méltóságos báró háziorvosa 4347 XIII | doktor Mauz.~ ~– Én pedig a nagyságos úr családi ügyésze 4348 XIII | törvényeken; én megtiltom önnek a beszédet, mert megtiltottam 4349 XIII | uralkodója az ő betegének, és a páciens föltétlen rabszolgája 4350 XIII | úr, s már ekkor felállt a székéről.~ ~– Haszontalan 4351 XIII | haszontalan kuruzsolásaival.~ ~A doktor vére főni kezdett 4352 XIII | ez indulatot nem lehetett a szemek szikrája által kifejezni, 4353 XIII | Méltóságos úr! – szólt a pácienshez fordulva. – Én 4354 XIII | én praetendálom, hogy ezt a dominust dobassa ki innen, 4355 XIII | Ha én itt hagyom az urat a kúra közepén – lihegett 4356 XIII | kúra közepén – lihegett a doktor –, akkor mehet ön 4357 XIII | mehet ön aztán meggyógyulni a paradicsomba.~ ~– Ha pedig 4358 XIII | Ha pedig én ott hagyom a pert a levata előtt, akkor 4359 XIII | pedig én ott hagyom a pert a levata előtt, akkor mehet 4360 XIII | Amelyiknek végét fogja érni a kliensem hat hét alatt, 4361 XIII | úr pedig tyúkprókátor!~ ~A két diplomata azon a ponton 4362 XIII | A két diplomata azon a ponton állt, hogy a fakultás 4363 XIII | azon a ponton állt, hogy a fakultás becsületéért egymást 4364 XIII | hallott volna, s odalépett a nálánál háromszor nagyobb 4365 XIII | bejött az inas, ki is, hogy a harcos feleket egymástól 4366 XIII | egymástól elválassza, azt a furfangot gondolta ki magában, 4367 XIII | Ugyan, mit tud lármázni vele a tens úr? Nem tudja, hogy 4368 XIII | hogy minden délután részeg? A részeg embernek még a szénásszekér 4369 XIII | részeg? A részeg embernek még a szénásszekér is kitér.~ ~– 4370 XIII | akkor hallgatok.~ ~Azután a doktornak súgta William:~ ~– 4371 XIII | hadicsel által sikerült a háborút lecsillapítani.~ ~– 4372 XIII | elmegyek innen – monda gúnyosan a fiskális, kalapját véve. – 4373 XIII | véve. – Az ilyen embernek a szénásszekér is kitér.~ ~– 4374 XIII | Úgy sajnálom, hogy a szót vesztegettem – monda 4375 XIII | már, Mauz úr az ablaknál; a fiskális nem állhatta meg, 4376 XIII | Pervesztő! – kiálta egyszerre a doktor, fejét hátrafordítva, 4377 XIII | egyik végén bocsátva ki a szót.~ ~Maszlaczky becsapta 4378 XIII | becsapta maga után az ajtót, s a lépcsőkön végiglépdelve, 4379 XIII | hangosan mondogatá utána a többi megtisztelő címeket; 4380 XIII | hazudó!!!~ ~Az ügyvéd eltűnt a kapu alatt, akkor meg rohant 4381 XIII | visszafordult, mutatóujjával a képét faragva, mintha ezáltal 4382 XIII | egy csomó papirost vett a hóna alá, s azt lehullatá 4383 XIII | ily elmésen fejezve ki a pörvesztés eszméjét.~ ~Abellino 4384 XIII | félholtan maradt ott magában a küzdtéren. Legnagyobb baj 4385 XIII | Másnap összetalálkozott a két összezördült diplomata 4386 XIII | két összezördült diplomata a promenádon, melyet az elparasztosodó 4387 XIII | convenant dolog-e még azon a helyen fashionable társaságoknak 4388 XIII | társaságoknak megjelenni. A doktor az egyik, a fiskális 4389 XIII | megjelenni. A doktor az egyik, a fiskális a másik végén jött 4390 XIII | doktor az egyik, a fiskális a másik végén jött az allénak ( 4391 XIII | végén jött az allénak (mit a barbár nyelvújítók szeretnének 4392 XIII | visszatérnének, ki merre jött, mind a kettő derült orcával sietett 4393 XIII | messziről nyújtotta már a kezét, Maszlaczky pedig 4394 XIII | szíve fenekéből biztosítá a doktor urat, miszerint rendkívül 4395 XIII | miszerint rendkívül sajnálja a tegnapi esetet, s reményli, 4396 XIII | esetet, s reményli, hogy a doktor úr szokatlan hevességét 4397 XIII | úr szokatlan hevességét a szokatlan körülményeknek 4398 XIII | bátorkodott reményleni, miszerint a fiskális úr tekintetbe veendi 4399 XIII | hogy újdon barátságukat a legkisebb félreértés felhője 4400 XIII | egész Abellino lakáig.~ ~A két derék úr meggondolta 4401 XIII | folytatni, miután egyik a másiknak nagy hasznára van. 4402 XIII | húzhassa e földi életét, a doktor úrnak pedig arra, 4403 XIII | Engedjük őket menni karonfogva a magok útján.~ ~ 4404 XIV | XIV. A titok~ ~1840-ben nagy elevenség 4405 XIV | nagy elevenség jellemzé a Pozsony fővárosi életet. 4406 XIV | Országgyűlés volt, mely ezt a tisztes hajdankori fővárosát 4407 XIV | bizony igen csendes külseje a derék városnak. Elpusztult 4408 XIV | városnak. Elpusztult várát csak a gettóba rekesztett zsidóság 4409 XIV | emlékű királyhalmát körülnövi a fű, szép ligeteiben, ha 4410 XIV | elábrándozzék; s ha estenden a nagy tót szekerek végig 4411 XIV | szekerek végig nem csörtetnének a köves utcákon, fülszaggató 4412 XIV | százados színdarabokat nézni a szomorú színházban, miket 4413 XIV | örökké tartó ásítás fordulván a színpad felé, hogy a játszó 4414 XIV | fordulván a színpad felé, hogy a játszó személy szinte elkívánja 4415 XIV | elkívánja az ásítást tőlük. A polgárságnak csak vasárnapja 4416 XIV | csak nagy gyéren laknak a fővárosban, egy-egy meghasonlott 4417 XIV | meghasonlott kedélyű delnő, kit a világ kezd nem érdekelni; 4418 XIV | rozzant kastélyába, hogy a bécsi házbért meggazdálkodja, 4419 XIV | elűzte, s ismét visszavonja. A legfényesebb épületek üresen, 4420 XIV | üresen, laktalan állanak. A roppant országházban eltévedhet 4421 XIV | országházban eltévedhet a látogató, míg a visszhangos 4422 XIV | eltévedhet a látogató, míg a visszhangos folyosókon találkozik 4423 XIV | Grassalkovich-kastély udvarán kaszálni lehet a füvet, melyet nem gázol 4424 XIV | gyomorhártya-sérves házfelügyelőnél, s a hercegprímási palotának 4425 XIV | világossárga jármű végigmotoszkál a hallgatag utcákon, abba 4426 XIV | fogadásból járnának még a világon, hogy melyikök tudja 4427 XIV | világon, hogy melyikök tudja a másikat kiböjtölni a világból, 4428 XIV | tudja a másikat kiböjtölni a világból, ők-e, vagy a parókás 4429 XIV | kiböjtölni a világból, ők-e, vagy a parókás kocsis, vagy a fogatlan 4430 XIV | vagy a parókás kocsis, vagy a fogatlan duennák és rokokó 4431 XIV | rokokó chevalier-k odabenn a salugádoros hintóban.~ ~ 4432 XIV | térne haza sokadmagával; a zárva volt paloták kapui 4433 XIV | hintók gördülnek ki és be; a csendes polgári házak ablakain 4434 XIV | hazafiak arcai könyökölnek elő, a ligetben egzotikus cigányzene 4435 XIV | egzotikus cigányzene búsong, a cukrászboltok előtt kalpagos, 4436 XIV | üli körül az asztalokat, s a népes színházban csárdást 4437 XIV | nemigen azért járt, hogy a becsületes vándorok művészetét 4438 XIV | Itt meg lehete találni a hon legnevezetesebb férfiait, 4439 XIV | kényelmesebben, mert ha a remek férfiú elkezdett suttogni 4440 XIV | férfiú elkezdett suttogni a földszinten, megérthették 4441 XIV | páholyban szerte.~ ~Egy estve a szokottnál is nagyobb tolongás 4442 XIV | is nagyobb tolongás volt a városi színházban; valami 4443 XIV | hangversenyt, s egy Pozsonyban a felsőbb körökben ismeretes 4444 XIV | né is fel volt lépendő a cél iránti szívességből.~ ~ 4445 XIV | cél iránti szívességből.~ ~A nemes cél sokakat bevont 4446 XIV | nemes cél sokakat bevont a színházba, akik különben 4447 XIV | hogy egy grófnőt látni a színpadon már magában elég 4448 XIV | valójában szépen is énekelt. A hangverseny egyéb részei 4449 XIV | odafigyelmezni, beszélhet azalatt a szomszédjával, kacsingathat 4450 XIV | szomszédjával, kacsingathat a szomszédnéjára, vizsgálhatja 4451 XIV | szomszédnéjára, vizsgálhatja a páholyokat, fecseghet kedve 4452 XIV | szerint; azért meghallja a dobot is, a klarinétot is, 4453 XIV | azért meghallja a dobot is, a klarinétot is, s ha közbe-közbe 4454 XIV | másnak, vagy éppen elhagyja a termet, hogy egy csésze 4455 XIV | fonalát elveszítette volna.~ ~A jelen volt delnőket bizonyára 4456 XIV | Tell Vilmos nyitánya, sem a következett cavatinák, sem 4457 XIV | hétszemélynök páholyában, szemközt a septemvirnével.~ ~Sohasem 4458 XIV | teszi, míg nagy szemeiben a férfibátorság lángjai égtek, 4459 XIV | égtek, miket ha körülhordott a teremen, elfeledték a terem 4460 XIV | körülhordott a teremen, elfeledték a terem szépei Mozartot Beethovennel, 4461 XIV | Mozartot Beethovennel, és a színpadon éneklő grófnét 4462 XIV | távcső feléje volt fordítva, a mindenünnen célba vevő szép 4463 XIV | közönyös tárgy felett, melyet a szép delnő oly arckifejezésekkel 4464 XIV | arckifejezésekkel fogadott, mintha azt a legérdekesebb és mulatságosabb 4465 XIV | milyen jól mulat ezzel a gyönyörű fiúval. Vajon hol 4466 XIV | fiúval. Vajon hol vette a septemvirné? Talán rokonságához 4467 XIV | pedig tetszett az, hogy a jelen volt delnők mind oly 4468 XIV | mind oly kíváncsian nézik a vele beszélgető érdekes 4469 XIV | Ön miatt felgyújtják a delnők ezt a páholyt – szólt 4470 XIV | felgyújtják a delnők ezt a páholyt – szólt csintalanul 4471 XIV | Hogyan? – kérdé az ifjú, a tapasztalatlanság tétova 4472 XIV | Kőcserepyék ültek ott. Háttal a színpadnak és halavány arcát 4473 XIV | szólta meg mosolyogva a vidám septemvirné.~ ~– Én? 4474 XIV | az ifjú, s újra felvette a szemüveget, és vakmerő mozdulattal 4475 XIV | mozdulattal nézett vele a szemközti páholyokra.~ ~ 4476 XIV | mosolyogva felé, s azután mind a két delnőnek suttogva mondott 4477 XIV | újra, kedvesem? – nevete a septemvirné. – Most megint 4478 XIV | megint úgy elpirult, hogy a szeme fejéréig piros. Ön 4479 XIV | nézzen kegyed oda, mert mind a hárman ide néznek. Két éltes 4480 XIV | ki lehet.~ ~Tarnaváryné a színpad felé irányzá távcsövét, 4481 XIV | volt, hogy az üveg mellett a kijelölt páholyra nézhessen.~ ~– 4482 XIV | hajadon testvérje; hanem a lyánkát bizony én sem ismerem. 4483 XIV | Bizonyosan valami unokája lehet a grófnénak, akit valahol 4484 XIV | titkolózik – évődék vele a septemvirné –, hisz az a 4485 XIV | a septemvirné –, hisz az a kis barna valahányszor ide 4486 XIV | tudom elgondolni, ki az?~ ~A fiatalembert kínzani látszott 4487 XIV | fiatalembert kínzani látszott ez a gondolat, mert csak alig 4488 XIV | várta, hogy valaki jöjjön a páholyba, azonnal használta 4489 XIV | azonnal használta az alkalmat a megszökésre, a zseniális 4490 XIV | alkalmat a megszökésre, a zseniális báró Berzyre hagyva 4491 XIV | báró Berzyre hagyva azt a lovagias kötelességet, hogy 4492 XIV | lovagias kötelességet, hogy a septemvirnét mulattassa.~ ~ 4493 XIV | csoportozó ifjak seregének, kik a lépcsők elejét elfoglalva, 4494 XIV | elejét elfoglalva, várták a hazaszállongó delnők jövetelét, 4495 XIV | delnők jövetelét, bámészkodva a parányi lábacskák után, 4496 XIV | megnézte az ismeretlen ifjút, a többi nem sokat ügyelt rá, 4497 XIV | utolsó darabok járták már, a páholyi közönség egy része 4498 XIV | közönség egy része nem várta be a végét az előadásnak, hanem 4499 XIV | előadásnak, hanem igyekezett a tolongás elől kitakarodni 4500 XIV | Nemsokára egyik tündéri csoport a másik után szállt alá a 4501 XIV | a másik után szállt alá a lépcsőzeten. Óh, azt meg 4502 XIV | fárasztják magokat annyira a nagyságos és méltóságos 4503 XIV | érdekes hölgypár száll alá a lépcsőzeten. Ez Kőcserepyné 4504 XIV | most is oly büszke szépség, a leány most is oly halovány. 4505 XIV | most is oly halovány. Maga a tanácsos hátul jön, karjára 4506 XIV | akasztva neje sálját, melyet a világért át nem engedne 4507 XIV | Az egész család szorosan a mi ifjúnk mellett halad 4508 XIV | kalapját, halkan üdvözölve. A tanácsos úr szerfölötti 4509 XIV | lehetne, hogy ő sem ismeri azt a fiatalembert, mint más. 4510 XIV | fiatalembert, mint más. A nagyságos asszony hidegen 4511 XIV | viszonozná, siet előre, a tornác alá robogó hintójukhoz.~ ~ 4512 XIV | szem-szemben találta magát azzal a szép ismeretlen nővel, kinek 4513 XIV | még vidámabban mosolygott a lyánka, amint őt megpillantá, 4514 XIV | érzé magára szakadni! Ez a hang, ez megmondá neki, 4515 XIV | elment volna mellette, és a szépsége látásán érzett 4516 XIV | hűtlenségnek vádolta volna magában a régi eszménykép iránt.~ ~ 4517 XIV | eszménykép iránt.~ ~Pedig a lyánka is megismerte őt! 4518 XIV | és ez rá tudott találni a férfikor által átidomított 4519 XIV | által átidomított vonásaira a hajdani játszótársnak, az 4520 XIV | eszmékre? Évekig odajárni a világban, sehol sem menekülhetni 4521 XIV | ismét véletlenül föltalálni a kedves emlék szép ideálját, 4522 XIV | gondolkozni rajta, ha örüljön-e a viszontlátásnak, vagy ne; 4523 XIV | Mennyivel szebb lett a kedves kicsike, amióta nem 4524 XIV | elmúlt azóta. Emlékezik-e még a hajadon azokra a boldog 4525 XIV | Emlékezik-e még a hajadon azokra a boldog óráira a gyermekábrándoknak, 4526 XIV | hajadon azokra a boldog óráira a gyermekábrándoknak, amik 4527 XIV | engedné. Vajon emlékezik-e még a leányka, miket mondtak ők 4528 XIV | egymásnak, mikor ott ültek a magános jávor alatt, hogy 4529 XIV | Szentirmayékkal együtt laknak. A kárhozatos akadályt Zoltán 4530 XIV | Zoltán sietett e reményt a magáévá tenni. Óh, sokszor, 4531 XIV | hogy az nagyon szép lesz.~ ~A csarnokajtónál azonban ezúttal 4532 XIV | volna egymástól válniok, ha a véletlen sors a szerető 4533 XIV | válniok, ha a véletlen sors a szerető szívek kezére nem 4534 XIV | restelli nyilatkozatait gyakran a legcsekélyebb emberekre 4535 XIV | nem érkezett meg időre, a kocsis bizonyosan elmulatott 4536 XIV | is utoljára.~ ~– Óh, az a semmiházi, már bizonyosan 4537 XIV | hogyne lenne olyan jó; bár a város túlsó végén laknának, 4538 XIV | akármelyikünket megszólna a gonosz világ, ha egy nőtelen 4539 XIV | maradjon ön Katinka mellett.~ ~A két öreg jót nevetett e 4540 XIV | Napóleon idejében.~ ~Az ifjú és a leányka eleinte szép illedelmes 4541 XIV | haladtak egymás mellett, amíg a tolongás árjából ki lehetett 4542 XIV | őszinte gyermek volt mind a kettő, akinek egymás előtt 4543 XIV | emlegették ők Zoltánt; ő is, s a kisgyermekek mind. Hogy 4544 XIV | gondolatjába ötlik is ez a szemrehányás, találni fog 4545 XIV | tisztára fogja mosni, mint a kristály, mert az igaz szeretetnek 4546 XIV | mert az igaz szeretetnek az a tulajdonsága, hogy kegyencét 4547 XIV | gyönyörködve függött szemeivel a beszédes leányka ajkain; 4548 XIV | válaszolni.~ ~Milyen kár, hogy a hintó szemközt találkozott 4549 XIV | mennyre-földre, hogy ő ott állt a színház előtt, de nem vették 4550 XIV | rövidebb dolog volt elfogadni a mentséget, mint utánajárni.~ ~ 4551 XIV | mint utánajárni.~ ~Mind a két hölgy megmagyarázta 4552 XIV | még vissza kellett menni a színházhoz, hogy Tarnavárynét 4553 XIV | mindenütt őt látta, ővele járt a gazdag, virágos mezőkön, 4554 XIV | őszinte, tiszta szemeibe.~ ~A kedves álomból prózai csöngetés 4555 XIV | Szentirmay írását ismerte meg a borítékon, s e vonások egyszerre 4556 XIV | szavak elűzték az álmot a szemről – a szívről. Észébe 4557 XIV | elűzték az álmot a szemről – a szívről. Észébe juttaták 4558 XIV | Észébe juttaták Zoltánnak a kárpátfalvi szomorú jelenetet, 4559 XIV | Milyen messze elüldözte őt ez a rejtély!~ ~Egész testében 4560 XIV | midőn fölkelt, mint akit a láz gyötör. Megalázva, megtörve, 4561 XIV | éjszakai hangtól. Ő, kit a tengeren, midőn elővett 4562 XIV | tengeren, midőn elővett a tengeri láz, azt mondhatá 4563 XIV | titok az, mely közte és a Szentirmay család között 4564 XIV | áll, szemébe kell nézni a hidrának, s fejére gázolni 4565 XIV | kell utaznia Pozsonyból. A gőzös reggel indult, még 4566 XIV | senkinek elutazása felől.~ ~Míg a gőzösig sietett, addig támadt 4567 XIV | kifőzhette azt magában. Leült a lapátkerék elé, órahosszant 4568 XIV | elnézve, hogy töri fehér porrá a hullámot a csattogó lapát, 4569 XIV | töri fehér porrá a hullámot a csattogó lapát, millió fehér 4570 XIV | millió fehér gyöngyöt hajtva a víz alá, majd meg elnézte 4571 XIV | elnézte sokáig, hogy omlik a fekete füst a magas kémény 4572 XIV | hogy omlik a fekete füst a magas kémény korona alakú 4573 XIV | hengerítő gomolyokat képezve a világoskék égen, azután 4574 XIV | égen, azután elállt percig a gőzerőmű mellett, mely szörnyeteg 4575 XIV | alaktalan füstfelhőkön, s a gőzgépek változatot nem 4576 XIV | Amint Pesten kikötött a gőzös, a legelső bérkocsiba 4577 XIV | Pesten kikötött a gőzös, a legelső bérkocsiba vetve 4578 XIV | év óta Pesten lakott mint a Kárpáthy család ügyvédje. 4579 XIV | Kárpáthy család ügyvédje. A régi öreg ügyvédet, ki János 4580 XIV | dominium van, bírván azt a jószágot, mely egyedül van 4581 XIV | pereltetik, tudniillik: a sír.~ ~A jövedelmes és a 4582 XIV | pereltetik, tudniillik: a sír.~ ~A jövedelmes és a nagy fontosságú 4583 XIV | a sír.~ ~A jövedelmes és a nagy fontosságú állomásra 4584 XIV | nézve igen természetesen a legtöbben vágyódtak az igen 4585 XIV | valószínű volt, miszerint a törvényes gyám, a méltóságos 4586 XIV | miszerint a törvényes gyám, a méltóságos septemvir úr 4587 XIV | egy veszedelmes újító, aki a régi jó rendet fel akarja 4588 XIV | tehát, midőn megtudták, hogy a hétszemélynök által ez állomásra 4589 XIV | valami Kovács vagy kicsoda.~ ~A fölületes vizsgálók ebben 4590 XIV | rendkívüliségre véltek akadni, s a tényt Tarnaváry jellemének 4591 XIV | fölfogható volt; Tarnavárynál a heveskedés, gorombáskodás 4592 XIV | valódi fogékonysággal bírt a becsületes, őszinte jellemek 4593 XIV | tiszteletre, s ha szerette is a zsarnok szerepét, de egyesíté 4594 XIV | szerepét, de egyesíté vele a pártfogóét. Azon ifjak közül, 4595 XIV | alkalomnál tapasztalhatták, hogy a kemény, indulatos ember 4596 XIV | annyira indokolva, mint a jelen esetben. Tarnaváry 4597 XIV | este is munkában talált.~ ~A fiatal ügyvéd őszinte örömmel 4598 XIV | az ügyvédet, hogy annak a nagy sietségben nem maradt 4599 XIV | sietett azt felvenni, s míg a szerfölött zavarba jött 4600 XIV | átnyújtá, hirtelen megtekinté a csomag címzetét „Béla Kárpáthy, 4601 XIV | Szentirmay!”~ ~„Ah, ez hát a göcs!” – gondolá magában.~ ~– 4602 XIV | bosszankodással akarva elütni a dolgot.~ ~– Hát turkálok 4603 XIV | turkálok én? Ez leesett a földre, s én felvettem – 4604 XIV | nevetés alatt úgy dobogott a szíve!~ ~– No, hát legyen 4605 XIV | ember, hogy félti ön tőlem a saját peremet. Csak szabad 4606 XIV | szabad tudnom, hogy mi van a saját peremben?~ ~– Ugyan 4607 XIV | Zoltán, s bontani kezdé a pörcsomagot.~ ~Eddig tréfásan 4608 XIV | Eddig tréfásan folyt a vitatkozás, de amint Zoltán 4609 XIV | vitatkozás, de amint Zoltán a per kötőlékét feloldá, az 4610 XIV | ekkor ügyvédjére, s mintha a régi kísértet egész terhével 4611 XIV | arca halovány lett, mint a fal.~ ~– Barátom, igaz jó 4612 XIV | elkeserülten üldöz, hogy a legboldogabb reményt, amihez 4613 XIV | önnek!~ ~– Úgy itt lakik a kísértet! – kiálta Zoltán, 4614 XIV | kiálta Zoltán, s kezével a perre ütött, míg szemei 4615 XIV | Hiszi-e ön azt, hogy van a világon ember, aki önt nálamnál 4616 XIV | említette volna ön most!~ ~– A szemem könnyezik, és a szívem 4617 XIV | A szemem könnyezik, és a szívem reszket, amint itt 4618 XIV | itt kérem önt, és ha az a másik itt volna, éppen így 4619 XIV | és ne fürkéssze énnálam a titkokat, miket Isten irgalma 4620 XIV | gyermek, oly ártatlan, mint a gyermek, bár oly érett, 4621 XIV | az indusok berkében, sem a tűzokádó krátere előtt nem 4622 XIV | akarom azt ismerni, és ha a halál van ebben az írásban, 4623 XIV | kísértet elől, meguntam már a hátrálást, szembe akarok 4624 XIV | Én meg akarom ismerni azt a pert, és esküszöm, hogy 4625 XIV | Zoltán e szókra összeköté a percsomagot, s szótlanul 4626 XIV | gyűlöletes fenevadra, s a gyermeki indulat egész elfojtott 4627 XIV | Azért ne higgye ez a kísértet, hogy nem fogok 4628 XIV | Zoltán szót fogadni látszott a baráti tanácsadásnak; felkereste 4629 XIV | tanácsadásnak; felkereste a legvidámabb társaságokat, 4630 XIV | sietett egyik mulatságból a másikba, s midőn olyan jól 4631 XIV | könnyebben hozzájuthatna a perhez? Egy ízben összetalálkozott 4632 XIV | ügyész finomul kicsúszott a kérdezősködések alól, biztosítva 4633 XIV | csak az ügyészek dolga, és a védencnek addig, amíg nagykorúságát 4634 XIV | rögtön megtehette volna, hogy a pert az ifjú kértére neki 4635 XIV | egyszer megindult.~ ~Egy napon a Városligetben sétálva, Zoltán 4636 XIV | aki egy jegenyefának vetve a hátát, nagy világmegvetéssel 4637 XIV | ismeretséget, s odasietve a vén szittyához, megszólítá:~ ~– 4638 XIV | Bogozy! Mit csinál itt?~ ~A vén sas félretekintett, 4639 XIV | félretekintett, s anélkül, hogy a jó napra fogadjistent mondana, 4640 XIV | konfekt biz az, mert ez ebéd. A dinnyéjét megettem vacsorára, 4641 XIV | dinnyéjét megettem vacsorára, a magját ebédre hagytam. Ilyen 4642 XIV | magját ebédre hagytam. Ilyen a szegény legény sorsa gazdag 4643 XIV | városban.~ ~– Hát még mindig a régi állapotban van? – kérdezé 4644 XIV | Zoltán részvéttel.~ ~– Az a bajom, hogy nem vagyok.~ ~– 4645 XIV | Tán ismét nem sikerült a cenzúra?~ ~– Az a nagy baj, 4646 XIV | sikerült a cenzúra?~ ~– Az a nagy baj, hogy sikerült.~ ~– 4647 XIV | felesküdtem, elestem ettől a jótól, s most csak abból 4648 XIV | csak abból éldegélek, amit a körmölésből kapok.~ ~– Hát 4649 XIV | Ugyan ki bízná rám a perét?~ ~– Már miért?~ ~– 4650 XIV | Mert attól félhetne, hogy a felperest egzekváltatom, 4651 XIV | egzekváltatom, vagy beiszom a perét, vagy egy kézre játszom 4652 XIV | Zoltánt nagyon szomorította ez a cinikus beszédmód. – Tehát 4653 XIV | Zoltánnak egy gondolat ötlött a fejébe.~ ~– De bizony most 4654 XIV | Nincs olyan messze. A „Kárpáthy contra Kárpáthy 4655 XIV | ne tudjon felőle, mert az a szándékom, hogy az így leírott 4656 XIV | mikor Maszlaczkyhoz kerül a per. Egy éjszaka fennmaradok, 4657 XIV | Bogozynak. Tíz arany akadt a kezébe, azt odanyomta a 4658 XIV | a kezébe, azt odanyomta a vén fiú markába.~ ~– Fogja 4659 XIV | tízennyit adok.~ ~Bogozy a fogásáról azt ítélte, hogy 4660 XIV | hogy ötkrajcárosok vannak a markában, s csak akkor szörnyedett 4661 XIV | akkor szörnyedett el, mikor a sárgaságukat megpillantá.~ ~– 4662 XIV | maradjon. Ha le van írva a per, száz aranyat kap érte.~ ~ 4663 XIV | kilencet, ne hagyja nála mind a tízet, mert ő még ma mind 4664 XIV | felkapott lovára, s otthagyta a jámbor Bogozyt, de aki azért 4665 XIV | de aki azért csak megette a dinnyemagot mind egy lábig.~ ~ 4666 XIV | az én emlékezetemre ebben a világrészben, ahol mi lakunk, 4667 XIV | azt mindig egy nemével a pironkodásnak tette, mert 4668 XIV | életű ember adta ki, abba a gyanúba keverte vala magát, 4669 XIV | visszaadni.~ ~Fráter Bogozy a legnagyobb titokban iparkodott 4670 XIV | titokban iparkodott túladni a Zoltántól kapott aranyokon; 4671 XIV | Maszlaczky úrnak pedig feltűnt a dolog.~ ~Bogozyn egy cseppet 4672 XIV | meg, hogy pénze van, még a könyökén támadt szakadást 4673 XIV | amice – támadt rá egyszer a principális, mintha csak 4674 XIV | mutatóujját mintegy értelmezésül a megszólított atilláján támadt 4675 XIV | foldathatná be már egyszer ezt a lyukat itt az atilláján?~ ~– 4676 XIV | Bogozy, fel sem tekintve a papirosról.~ ~– Hát abból 4677 XIV | papirosról.~ ~– Hát abból a sok aranyból, amit itt-amott 4678 XIV | megmond. Hol vette maga azt a sok aranyat?~ ~Bogozy gondolkozott 4679 XIV | Még csak tréfának is! Én a múltkor néhány aranyat feledtem 4680 XIV | nem találtam ott, de én a világ minden kincseért ki 4681 XIV | kincseért ki nem mondanám ezt a szót, hogy „valaki ellopta”. 4682 XIV | emberek vannak, s nekem a szemem égne ki, ha valamelyik 4683 XIV | valamelyik azt olvashatná ki a szememből, hogy én azt gondolom, 4684 XIV | gondolom, hogy ő lopott. A szemem égne ki!~ ~Bogozynak 4685 XIV | Bogozynak nagy kedve lett volna a tele téntatartót hevenyében 4686 XIV | hanem elgondolta, hogy a leírandó pert másutt nem 4687 XIV | Nehogy azt gondolja a tekintetes úr, hogy én loptam 4688 XIV | nagyságos Kárpáthy úrfi adott a múltkor egypárt, tessék 4689 XIV | úrfi? – tudakozódék gyorsan a fiskális.~ ~– Hisz azt a 4690 XIV | a fiskális.~ ~– Hisz azt a vén invalidus gavallért 4691 XIV | ennem. Ő pedig ismer még a nagy árvízből, hát adott 4692 XIV | zárhatok el minden titkot a jurátusaim és adjunktusaim 4693 XIV | adjunktusaim elől, s ezen a csatornán át sok kiszivároghat, 4694 XIV | másnak megtudni. Most éppen a Kárpáthy-féle perben dolgozom, 4695 XIV | peremet is megszoktam önnek a kezei alá bízni.~ ~Milyen 4696 XIV | gyönyörűsége lett volna Bogozynak a legeslegnagyobb pert, mi 4697 XIV | volna belőle; de csak tűrte, a száz aranyra gondolva, s 4698 XIV | Azután nagy haragosan a szobájába távozott az ügyvéd, 4699 XIV | keresztülláthatott volna a falon, hogy utolérte volna 4700 XIV | falon, hogy utolérte volna a bámulás, azt látva, hogy 4701 XIV | dörzsölni, s valahányszor elmegy a Kárpáthy-pör mellett, mindannyiszor 4702 XIV | arca.~ ~Végre magához tér a sok kézdörzsölésből, s örömének 4703 XIV | míg észreveszi magát, s a szájára üt: – odakinn meghallhatják.~ ~ 4704 XIV | odakinn meghallhatják.~ ~A megtöltött csibuk visszaadja 4705 XIV | nyájas, kellemetes hangon.~ ~A szólított engedi magát még 4706 XIV | nyájassággal Maszlaczky a duzzogó besenyőt, mire az 4707 XIV | Kurta nyakam van, hamar a fejembe megy a vér. Én nem 4708 XIV | van, hamar a fejembe megy a vér. Én nem akartam önt 4709 XIV | jónak látta valamit szólni a dologhoz.~ ~– Hiszen csak 4710 XIV | csak azt restelltem, hogy a tekintetes úr azok előtt 4711 XIV | tekintetes úr azok előtt a bikficek előtt szidott le. 4712 XIV | szobámban! Minden kulcsot a kezére bízok: a levéltárét, 4713 XIV | kulcsot a kezére bízok: a levéltárét, a perköltségi 4714 XIV | kezére bízok: a levéltárét, a perköltségi pénztárét, mind. 4715 XIV | pénztárét, mind. Ön fizesse a frátereket s minden előfordulandó 4716 XIV | megjelenni helyettem, s felveszi a levátát. A többiről pedig, 4717 XIV | helyettem, s felveszi a levátát. A többiről pedig, ami előadja 4718 XIV | naplót fog vezetni, s magának a jurátusok működéseiről teljes 4719 XIV | oldalbordái közé suhintani a principális úrnak, hogy 4720 XIV | legyen elégedve, s csak a nyakát tekergette a nagy 4721 XIV | csak a nyakát tekergette a nagy megtiszteltetésre.~ ~– 4722 XIV | fát, s amint eleresztette a principális, menten kilódult 4723 XIV | principális, menten kilódult a szobából, fensőbbsége érzetében 4724 XIV | múlva útra készen állt; a vén huszár vitte utána bőröndjét, 4725 XIV | Az irodában tudtára adá a személyzetnek, hogy távollétében 4726 XIV | kihúzta lábát az ajtón, a fráterek mind abbanhagyták 4727 XIV | úrfiakat egytül-egyig mind a földhez verte, kit az ágy 4728 XIV | Egyszóval emberül feltartá a rendet egész délig. Délután 4729 XIV | Délután nem kellett, mert a fráterek feleslegesnek tartották 4730 XIV | szálláson. Első dolga volt a Kárpáthy-féle pert előkutatni. 4731 XIV | Budán vette, hogy még csak a papiros se hasonlítson ahhoz, 4732 XIV | állította maga elé, ezáltal a betűk hátrafelé dűlve, nagyon 4733 XIV | szabad látni, s kést üt a szívébe egy ártatlan, semmi 4734 XIV | undok eszmékről, miket az a per tartalmaz? Nem úgy járt-e 4735 XIV | okolhatja-e őt józan ember a következményekért, ha éppen 4736 XIV | Bizonyára Maszlaczky úr a leglelkiismeretesebb ember, 4737 XIV | ütni, ha Kárpáthy Zoltán a rejtett okiratokkal megismerkedik, 4738 XIV | elégtételt fog szolgáltatni a világ előtt: minden irgalom 4739 XIV | Holnap estére készen leszek a perrel – ezt súgta Bogozy 4740 XIV | kevéssé lett volna pszichológ a jámbor pacinacita, észre 4741 XIV | kellett volna vennie azt a szokatlan sápadást, ami 4742 XIV | Véghetetlen nehéz volt a várakozás, amíg beesteledik.~ ~ 4743 XIV | minden óraütés kizavarta a szövegből.~ ~Legérdekesebb 4744 XIV | És azután feltűnt ennek a másiknak emléke előtte, 4745 XIV | másiknak emléke előtte, midőn a kárpátfalvi kastély zárt 4746 XIV | Elmaradt, elábrándozott ennél a gondolatnál.~ ~Egyszerre 4747 XIV | hogy ilyen későn háborgatja a nagyságos urat. Hóna alatt 4748 XIV | nagyságos urat. Hóna alatt volt a per.~ ~Zoltán minden vérét 4749 XIV | úr odahelyezé asztalára a leírt pert, melynek borítékjára 4750 XIV | lapidár betűkkel írni fel a hármas címet.~ ~Zoltán úgy 4751 XIV | nem az asztalára, hanem a szívére tette volna azt 4752 XIV | de nem jött ki nyelvén ez a szó. Érzéke megtagadta a 4753 XIV | a szó. Érzéke megtagadta a köszönetmondást ily átkozott 4754 XIV | s jó mulatságot talált a falakra aggatott képek sorba 4755 XIV | Az ifjú merően nézett a per címére, mintha egy baziliszkot 4756 XIV | tehát csakugyan nem tréfált a nagyságos úr? Pedig bizony 4757 XIV | már megszolgálhatnám ezt a nagy szívességet; ha parancsolja 4758 XIV | szívességet; ha parancsolja még a nagyságos úr, leírok akármilyen 4759 XIV | akármilyen nagy pert ráadásul.~ ~A jámbor kuturgur sohasem 4760 XIV | sohasem tudta, mi van abban a perben, amit ő Zoltánnak 4761 XIV | mikor ment el és merre.~ ~A gyermekérzelmek egyike, 4762 XIV | gyermekérzelmek egyike, mely bennünket a késő vénségig el nem hagy, 4763 XIV | előjőni, ha felbontod azt a papirosba kötött temetőt! 4764 XIV | temetőt! Nem érzed-e előre azt a halottszagot, midőn egyenként 4765 XIV | egyenként felleplezed azt a sok susogó szemfedelet? 4766 XIV | látják-e szemeid azokban a fekete betűkben a tekergő, 4767 XIV | azokban a fekete betűkben a tekergő, vonagló sírbeli 4768 XIV | férgeket, amik úgy mászkálnak a halott szemfödelén, miután 4769 XIV | vakmerő kézzel előhívogattál a sírból, kik téged ismernek, 4770 XIV | íróasztalodon ott fog guggolni a pokolbeli fantom, vigyorgó 4771 XIV | zúgni fog, mintha tele volna a múlt idő minden gyötrelmes 4772 XIV | nehéz álom, fogja nyomni a még nehezebb tudás, melyből 4773 XIV | kéznyomait, elhárítani azt a nyúlós, ragadós mérget, 4774 XIV | pokolbeli vigyorgással néznek a gyűlölet alakjai, pokolbeli 4775 XIV | laknak.~ ~Zoltán felbontotta a pört.~ ~Kertre nyíló szobájába 4776 XIV | fiatal gyermek vagy, ha ezt a pert elolvasod, öreg, öreg 4777 XIV | lesz az ember olyan vén!~ ~A legelső irat volt a keresetlevél 4778 XIV | vén!~ ~A legelső irat volt a keresetlevél Kárpáthy Zoltán 4779 XIV | Kárpáthy Zoltán ellen.~ ~A kelet (dátum) mutatta, hogy 4780 XIV | csak egyéves volt, midőn a keresetlevél ellene megíratott.~ ~ 4781 XIV | ott belül, úgy dobogott a szíve. Úgy dobogott, és 4782 XIV | azután ismét elállt, mint a lejárt órainga.~ ~Tehát 4783 XIV | születni.~ ~Még nem értette a talányt. Valóban, Zoltán 4784 XIV | még előtte rejtély volt ez a gondolat. Hiszen szeretni 4785 XIV | reád nézve. Következtek a bizonyítékok. Óh, mi utálatos 4786 XIV | kigondolhatatlan eszméket. A legbűzhödtebb szív fenekén 4787 XIV | vetve nincsenek bele!~ ~A forró, égető veríték csorgott 4788 XIV | hányan jönnek még elő abból a felnyitott sírból; el kellett 4789 XIV | imádott arcok, miknek emléke a kárpátfalvi sötét szobából 4790 XIV | befertőztetve jelentek meg előtte! A cimborák undok vallomásaitól 4791 XIV | vallomásaitól bemázolva, a legrettentőbb rémkép volt 4792 XIV | atyai arc. Milyen éktelenek a sárral bemázolt vonások. 4793 XIV | bemázolt vonások. Hát az a halavány nő, kinek szelíd, 4794 XIV | elevenen kimondva ellene a legiszonyúbb vádak, úgy 4795 XIV | angyalarcú nőre, ki gyermekét a sírból is feljár látogatni, 4796 XIV | gyötrelem közepett, ott a pamlagon fekve elaludt.~ ~ 4797 XIV | elaludt, íme, újra látta a kárpátfalvi kastélyt, mintha 4798 XIV | kárpátfalvi kastélyt, mintha ott a bezárt szobákban járna ismét, 4799 XIV | járna ismét, ahova nem hat a napvilág, s az a két festett 4800 XIV | nem hat a napvilág, s az a két festett kép éppen úgy 4801 XIV | erősebb férfialak, s mind a hárman beszélnének hozzá 4802 XIV | amikből csak annyi marad a lélekben, hogy igen vigasztalók 4803 XIV | vigasztalók voltak; mind a három alak maga világítja 4804 XIV | mert napvilág nem jár abba a terembe.~ ~És ezután sok 4805 XIV | érzékeny szavak azok, hogy a lélek egészen elcsillapul 4806 XIV | elcsillapul alattok, és a szív görcsös szorongása 4807 XIV | görcsös szorongása kitágul, és a könnyek megerednek, és végigcsorognak 4808 XIV | ébredt fel, hogy erősen sírt. A párna, melyre arcát lehajtá, 4809 XIV | egyet ütött. Tehát az éjfél, a rémek órája elmúlt. Azt 4810 XIV | fél vádjai. Még hátravan a másik védelme. A vádlottak 4811 XIV | hátravan a másik védelme. A vádlottak ugyan régen a 4812 XIV | A vádlottak ugyan régen a sírban feküsznek, ők nem 4813 XIV | feküsznek egymás mellett mind a ketten. Ámde a fényes alakok 4814 XIV | mellett mind a ketten. Ámde a fényes alakok a visszarémlő 4815 XIV | ketten. Ámde a fényes alakok a visszarémlő álomban hárman 4816 XIV | meg fog felelni majd mind a hármokért. Óh, bizonyára 4817 XIV | anyjának halavány vonásiról azt a szennyet, azt az átkot, 4818 XIV | kezdett volna, felállt, s a nagy éjszakai csendben végigment 4819 XIV | oly daccal lépett most a nyitott írásokhoz, mintha 4820 XIV | Pedig még volt. Következének a védiratok.~ ~A komoly, nemes 4821 XIV | Következének a védiratok.~ ~A komoly, nemes védelem minden 4822 XIV | jólesett ezen sorokat olvasnia! A gonosz, lélekégető vádak 4823 XIV | megvető visszautasítást; a derék, öreg emberek tanúbizonyságait, 4824 XIV | vallomását az ősz cselédnek, a vén jószágigazgatónak, mik 4825 XIV | vén jószágigazgatónak, mik a tisztelet égi zománcát lehelték 4826 XIV | tisztelet égi zománcát lehelték a meggyalázott alakokra.~ ~ 4827 XIV | azokat. Ő tudta csak leírni a vádlókat tetőtől talpig, 4828 XIV | legázolta őket, letiporta a földig, szemökre hányta 4829 XIV | halt meg, lehetetlen, hogy a legridegebb bíró szemét 4830 XIV | el ne futotta volna reá a könny. Ah, milyen jó volt 4831 XIV | jó volt fölötte sírni!~ ~A védirat minden gondolatját 4832 XIV | törvénykezési okirat, mely a holt betűkre hivatkozik; 4833 XIV | szíveket, hogy azt mondja rá a bíró: „Az nem jött tanúkkal, 4834 XIV | igaza”.~ ~Úgy is történt.~ ~A legelső ítélet fonalát metszé 4835 XIV | legelső ítélet fonalát metszé a pernek, a hivatkozott tanú 4836 XIV | fonalát metszé a pernek, a hivatkozott tanú Mayerné, 4837 XIV | említtetni sem hallott, s csak a rettenetes perből tudta 4838 XIV | gyalázatos emberkalmár, a leánya tisztasága ellen 4839 XIV | Tehát mégis van igazság a földön.~ ~A szokatlan lélekrázkódások 4840 XIV | van igazság a földön.~ ~A szokatlan lélekrázkódások 4841 XIV | pillanatra félbe kellett hagynia a per olvasását, és saját 4842 XIV | erénye fényesebben, mint ha a legerényesebb férfi mondja: „ 4843 XIV | akadna gonosz szív, aki a tiszteletet balramagyarázná; 4844 XIV | megragadná az őrangyal kezében a pallost, s rákiáltana: „ 4845 XIV | rémgondolattól szabadulandó, a per olvasását kezdé folytatni 4846 XIV | kezdé folytatni ott, ahol az a bírói ítélet miatt megszakadt, 4847 XIV | első lapon írva látta azt a gondolatot, azt a sejtelmet, 4848 XIV | látta azt a gondolatot, azt a sejtelmet, amit szívéből 4849 XIV | nappal, melyben Rudolf vele a kárpátfalvi kastélyban találkozott. 4850 XIV | összeütött.~ ~Kétségtelen. Ez a csomó, mely megoldásra vár.~ ~ 4851 XIV | Tovább egy betűt sem olvasott a perből. Nem akarta tudni, 4852 XIV | szent.~ ~Nem érdekelte többé a per folyamatja; jobbra dűl-e, 4853 XIV | ha ily botrányt kivetnek a világba, legyen az igaz 4854 XIV | képét hordta már szívében – a régit és az újat –, milyen 4855 XIV | milyen szomorúnak látta mind a kettőt.~ ~Még nem tudta, 4856 XIV | Fölkelt, felöltözött, a pert összeköté, s elzárta 4857 XIV | s elzárta szekrényébe. A szürkület éppen mutatkozni 4858 XIV | házak barna tűzfalai mögött, a távoli háztetők, kémények 4859 XIV | kémények tündökleni látszottak a kelő napsugártól. Zoltánt 4860 XIV | Pedig egészségesebb a lovaglás – jegyzé meg a 4861 XIV | a lovaglás – jegyzé meg a lovász szokott bizalmasan.~ ~– 4862 XIV | valamit gondolna, odafordult a régi hű szolgához, különös 4863 XIV | Azzal eltávozott hazulról, a cselédek egymás szeme közé 4864 XIV | barangolni alá s fel, végigment a leghosszabb utcákon. A reggeli 4865 XIV | végigment a leghosszabb utcákon. A reggeli zajtól elevenülő 4866 XIV | elevenülő várost egyik végétől a másikig bejárta. „Itt gyárak, 4867 XIV | gondolá egykor magában. A régi Pest mindenütt épülőfélben 4868 XIV | Egész új utcák támadtak, s a régiek is megszépültek.~ ~ 4869 XIV | mit használ, ha másnál van a lélek, másnál van a birtok, 4870 XIV | van a lélek, másnál van a birtok, együtt nem tud lenni 4871 XIV | birtok, együtt nem tud lenni a kettő.~ ~Az utolsó házakat 4872 XIV | posványos telkek terültek a város körül. Mennyi élet 4873 XIV | utolérni évtizedek alatt, amit a múltak századok alatt elhanyagoltak.~ ~ 4874 XIV | mindig tovább barangolt a poros, rögös, rendetlen 4875 XIV | nagyon messze eltávozott a várostól.~ ~Ott megfordult, 4876 XIV | Egyszerre előtte áll mind a két város, ahogy könnyű 4877 XIV | ködből kiemelkedett palotáit a kelő nap tündérvilággal 4878 XIV | Zoltán szemeiből kicsordult a könny ennél a gondolatnál.~ ~– 4879 XIV | kicsordult a könny ennél a gondolatnál.~ ~– Én mindebben 4880 XIV | volt érlelve lelkében az a gondolat, amit tennie kell, 4881 XV | hozzá.~ ~Annyira tele volt a feje a messze jövendő iránti 4882 XV | Annyira tele volt a feje a messze jövendő iránti gondolatokkal, 4883 XV | előteremén végighaladt, s ott a nagy, földig érő tükörben 4884 XV | férfit látott volna abba a tükörbe tekintve, az legkevésbé 4885 XV | legkevésbé sem lepte volna meg. A lélek olyan könnyen vénül! 4886 XV | magával elhitetni, hogy a tegnap este óta csak tizenkét 4887 XV | ugyebár?~ ~Kovács csak a fejével bólintott, nem tudva, 4888 XV | Például – monda Zoltán, s a kezébe vett tollat egészen 4889 XV | sem.~ ~Kovács összefonta a karjait, úgy hallgatá.~ ~– 4890 XV | monda Zoltán, s most már a toll orrát kétfelé hasította –, 4891 XV | leült Kováccsal szemben, a megkínzott toll egyik orrát 4892 XV | Zoltán felugorva, s lecsapta a széthasgatott tollat. – 4893 XV | alatt fiatal védencét, mert a lelkébe látott annak, s 4894 XV | erőltetett szerepének; lerogyott a székre, titka ki volt találva.~ ~– 4895 XV | rebegé, nyitott fiókjában a leírt másolatra mutatva, 4896 XV | hogy el fogom veszteni ezt a pert, mihelyt ön ennek létezéséről 4897 XV | hogy így nevezem most is, a címmel ráérek, majd ha önt 4898 XV | engemet nem ért. Én ezt a pert meg akarom semmisítve 4899 XV | áldozatokkal. Egészen nekik engedem a vitatott tárgyat; lemondok 4900 XV | árt szabjanak ellenfeleim a kárhozatos pör megsemmisítésének, 4901 XV | szívemből gyűlölök, akiknek azt a fájdalmas éjszakát, amit 4902 XV | azután mi történik velem, az a jó isten dolga. Elég fiatal 4903 XV | mint hasznavehetlen tagja a világnak, aki csak addig 4904 XV | tudom, hogy ha ez undok per a világ elé kerül, és énnekem 4905 XV | végigkínzanak vele, én ez alatt a hét esztendő alatt elvesztem 4906 XV | utamban találok – azt csak a Mindenható tudja!~ ~– Ön 4907 XV | nélkül is meg tudok állni a világban. Én minden munkára 4908 XV | nem érek semmit, s ha ezen a téjjel-mézzel folyó földön, 4909 XV | zöld ág, akkor elmegyek a tengerre, és senkinek sem 4910 XV | hagyjuk el egy kis időre ezt a patetikus tért, s beszéljünk 4911 XV | azon szándékáról, miszerint a Kárpáthy-pert megsemmisítse, 4912 XV | nem annyira örülök rajta. A pernek ily kimenetele előre 4913 XV | Béla cessziót adott neki a Kárpáthy-uradalmakra.~ ~– 4914 XV | lehetne az?~ ~– Maszlaczky, a tanácsos jó barátja, rábeszélte 4915 XV | barátja, rábeszélte ezt a gyönge fejű embert, hogy 4916 XV | évi díjért adja át örökre a tanácsosnak a jószág iránti 4917 XV | át örökre a tanácsosnak a jószág iránti jogait.~ ~– 4918 XV | iránti jogait.~ ~– Midőn még a per meg sem volt nyerve.~ ~– 4919 XV | játékuk volt. Azt tudták, hogy a per ily tartalommal sohasem 4920 XV | ne vághassák, miszerint a titoktartására bízott ügyet 4921 XV | melyikünk ismertette meg önnel a pert. Legyek én az. Tőlem 4922 XV | miatta. Ne tartozzék ez a kérdés a dologra! Én egyszer 4923 XV | Ne tartozzék ez a kérdés a dologra! Én egyszer mint 4924 XV | hallgatott annak szavaira, míg a teremben alá s fel sétáltak 4925 XV | alatt tudomásra nem juttatja a dolgot. Így jutottam én 4926 XV | ami, meggondolva azt, hogy a tanácsos állásánál fogva 4927 XV | karddal vágta volna ketté a csomót? S ez még rosszabb 4928 XV | nekem mint ügyvédnek az a kötelességem: Kőcserepy 4929 XV | egyedül az utóbbit vonni a kérdésbe.~ ~Zoltán kezdett 4930 XV | az éjszakai virrasztás- s a háborító indulatviharnak, 4931 XV | cselekedni, én átengedem a vitatott birtokot akárkinek; 4932 XV | Csak egy követelésem van. A kárpátfalvi kastélyban van 4933 XV | egy befalazott folyosó, a helység mellett van egy 4934 XV | van egy bekerített tér; az a folyosó anyám szobáihoz 4935 XV | anyám szobáihoz vezet, ez a kerek tér az ő sírját rejti. 4936 XV | magában beszélgetve. – Az a jóságos arc, amely engem 4937 XV | felhatalmazom önt. De végét vesse a pernek minden áron, minden 4938 XV | nyugodt! Én tudom, hogy a szív nemessége a legnagyobb 4939 XV | tudom, hogy a szív nemessége a legnagyobb kincs, ha a többit 4940 XV | nemessége a legnagyobb kincs, ha a többit el fogja is ön veszteni, 4941 XV | hagyom elrabolni öntől soha. A világ ki fog nevetni mint 4942 XV | becsülni fog mint barátját.~ ~A két ifjú megölelte egymást. 4943 XV | hogy túlságosan ne evődjék a gondolattal, iparkodjék 4944 XV | Zoltán csak mindenre a fejét csóválta; megígérte, 4945 XV | egész teste olyan volt, mint a tűz.~ ~Midőn Kovács elhagyta, 4946 XV | az előszobában meghagyá a pitvarnoknak, hogy délig 4947 XV | Talán beteg? – kérdé ijedten a hű cseléd.~ ~– Nem nagy 4948 XV | sokáig fenn volt az éjjel.~ ~A jó ember kétkedő arccal 4949 XV | fiú!” – gondolá magában a szolga.~ ~– Mit sajnálkoznak 4950 XV | Zoltán nem lesz többé gazdag; a jó isten tudja, ki fog majd 4951 XVI | lelket kiszemel magának az a furcsa szellem, mely a gonosz 4952 XVI | az a furcsa szellem, mely a gonosz elvet képviseli a 4953 XVI | a gonosz elvet képviseli a világban, nevezzék azt sátánnak, 4954 XVI | pártfogása alá, s küszködik azzal a fáradságos munkával, hogy 4955 XVI | nyomorult párát megőrizzen attól a balesettől, hogy saját jókedvéből 4956 XVI | jókedvéből beleverje az orrát a pocsolyába, ami bizonyára 4957 XVI | idegeknek való feladathoz fogott a mi ügyvéd barátunk, amidőn 4958 XVI | sikerült neki védence számára a kívánt engedélyt megszerezni. 4959 XVI | akadállyal kellett megküzdenie; a pártküzdelmek erős befolyása 4960 XVI | annyival inkább, hogy még maga a gondnok, Tarnaváry is helyeslé 4961 XVI | Zoltán felszabadíttatását a gyámsága alól; hihetőleg 4962 XVI | megkapta Zoltán az engedélyt, a másikon már Pozsonyban volt 4963 XVI | odafenn volt akkor.~ ~Az a kis epizód az orvossal gátolá, 4964 XVI | nagykorúsági engedélyért, hogy a per fölött önakaratúlag 4965 XVI | miután tudta, hogy az ifjú a per tartalmát megismeré, 4966 XVI | tért vissza az orvos úrral a fekvő szerencsétlenhez, 4967 XVI | előtt tartani, hogy ő éppen a támadott viszálykodások 4968 XVI | miszerint nem azért kapta a diplomáját, hogy sebeket 4969 XVI | azokat begyógyítsa; azért a párbajnak e két fakultásnál 4970 XVI | óta? Sokkal jobban néz ki; a kedves doktor valóban csodát 4971 XVI | mondta.~ ~Doktor úr sietett a bókot visszaadni.~ ~– Két 4972 XVI | panaszos, kényes hangon a két egymásnak hízelgő diplomatára.~ ~– 4973 XVI | azonban, nehogy megbántsa a két urat –, egy beteg ember 4974 XVI | nyögé Abellino, alig bírva a száját összeragasztani.~ ~– 4975 XVI | beszélt, mintha most tanulná a silabizálást ábécéből. A 4976 XVI | a silabizálást ábécéből. A két diplomata engedte magát 4977 XVI | Három héttel visszaestem a gyógyulásban.~ ~Maszlaczky 4978 XVI | héttel előbbre fogja vinni a jó hír kedves nagyságodat, 4979 XVI | tejcukorédes volt. Megvolt annak a saját oka.~ ~– Hát mi az, 4980 XVI | hallgatni, ahogy beszél.~ ~Mind a két férfi közelebb lépett 4981 XVI | Hát azután? – kérdé a beteg, kinél egészséges 4982 XVI | Méltóságod éppen most van abban a stádiumban, hogy életműszere 4983 XVI | egy kis friss kirándulás a marienbadi fürdőbe, azután 4984 XVI | marienbadi fürdőbe, azután a nyarat Ischlben tölteni, 4985 XVI | saját magam kiálltam ezt a kúrát, olyan vékonnyá száradtam, 4986 XVI | Abellino elmosolyodott. Arra a gondolatra-e, hogy milyen 4987 XVI | volt az orvostól túlélni a fiatal feleségét, aki még 4988 XVI | tisztelettel kell átengednem a helyet fiskális barátomnak, 4989 XVI | vette észre, hogy alig bírja a fejét tartani.~ ~– Igazán? 4990 XVI | igaz, akkor én kiviszem a diétán, hogy az urat kinevezzék 4991 XVI | az indigenátusi díjt.~ ~A doktor úr igen hízelgőnek 4992 XVI | igen hízelgőnek találta ezt a biztatást; mondhatnékja 4993 XVI | Szabad! – kiáltottak mind a hárman.~ ~Jól sejtették. 4994 XVI | természetű ember volt, hanem ezt a tulajdonságát nem hordozta 4995 XVI | hordozta az arcán. Kissé túl a rendén is barna volt, alacsony 4996 XVI | hogy ez alkalommal még a szokottnál is kevesebb gondja 4997 XVI | percnyi beszélgetést óhajtana a nagyságos úrral a tudvalevő 4998 XVI | óhajtana a nagyságos úrral a tudvalevő perben; emellett 4999 XVI | néhány oldalpillantást vete a jelen levő két úrra, mely 5000 XVI | bizalmas emberei vagyunk a nagyságos báró úrnak; én