Rész

5001     XVI   |                     hogy az ágy alatt-e vagy a faliszekrényben.~ ~– Jobb
5002     XVI   |                    szerette volna, hogy mind a hárman tiszteletteljesen
5003     XVI   |                    maradjanak.~ ~– Egyenesen a tárgyhoz szólok. Nagyságodat
5004     XVI   |                  mindig szükséges megtartani a logikai rendet. Egy ügyvédnek
5005     XVI   |                      Kovács meg sem köszönte a szíves oktatást, hanem igen
5006     XVI   |                 egyezkedési ajánlatot tenni. A Kárpáthy család birtoka
5007     XVI   |               egyenlő uradalomból áll, egyik a kárpátfalvi, másik a madarasi.
5008     XVI   |                   egyik a kárpátfalvi, másik a madarasi. Jelenleg mindkettő
5009     XVI   |                     közől, azt engedi által, a kérdéses per megszüntetését
5010     XVI   |                    feltételül.~ ~Abellinónak a lélegzete elállt ez ajánlatra;
5011     XVI   |                     elállt ez ajánlatra; már a kezét nyújtotta felé, midőn
5012     XVI   |                     önök az ajánlatot, midőn a per kezdődött, és miért
5013     XVI   |                   egy harmadik ember részére a Kárpáthy-uradalmak felől,
5014     XVI   |                 koldusalamizsnát biztosított a másnak elszerzett roppant
5015     XVI   |                    becsületes évi jövedelmet a saját ügyvédje által rátukmált
5016     XVI   |                       Fogai összeverődtek, s a két keze reszketett.~ ~–
5017     XVI   |                gyalázat, amit velem tesznek. A kaputomat, a csizmámat,
5018     XVI   |                  velem tesznek. A kaputomat, a csizmámat, William!~ ~Maszlaczky
5019     XVI   |                   közel volt az elájuláshoz. A doktorhoz fordult asszisztenciáért,
5020     XVI   |                megette.~ ~– Ügyvéd úr! Annak a másik ügyvéd úrnak tökéletes
5021     XVI   |                      van! – dohogott magában a fiskális úr, s ő is elkezdte
5022     XVI   |          szilenciumot kéretni, tessék azokat a nagy befolyású urakat, kiknek
5023     XVI   |                    egy irgalmatlan nagy sált a nyaka körül tekergessen,
5024     XVI   |                 William!~ ~Maszlaczky úr már a kesztyűit is húzta.~ ~–
5025     XVI   |             esztendeig koldulni őseim házába a mindennapi falat kenyérért,
5026     XVI   |                 kezemet nem szorítaná meg az a tenyér, amelyik egyszer
5027     XVI   |                     alatt ismét letekergette a sált nyakáról, pedig senki
5028     XVI   |                  pedig senki sem kérte rá.~ ~A szerencsétlen báró a beszéd
5029     XVI   |                         A szerencsétlen báró a beszéd alatt kínosan összegörnyedt
5030     XVI   |                melyen ült.~ ~William elhozta a cipőit kitisztítva, a báró
5031     XVI   |                elhozta a cipőit kitisztítva, a báró azokat a fejéhez vágta
5032     XVI   |                   kitisztítva, a báró azokat a fejéhez vágta neki, hiszen
5033     XVI   |                   szemével merően nézett fel a plafonra.~ ~Kovács összefont
5034     XVI   |                    összefont karokkal nézett a dühöngő ügyvédre, kinek
5035     XVI   |                      kinek gúnyos kitöréseit a tehetlenség ömlengéseinek
5036     XVI   |                      együgyű emberek önkényt a kelepcébe. Ha valakinek
5037     XVI   |                    Ha valakinek kedve tartja a szerencséjét kihajítani
5038     XVI   |                     önt nemcsak gazdaggá, de a legboldogabbá tette volna
5039     XVI   |                     volna ez ég alatt. Áldom a Mindenhatót, hogy azt nagyságodnak
5040     XVI   |                      gyermek kigyógyul abból a képzelgésből, hogy önt boldoggá
5041     XVI   |                      önt boldoggá tehesse.~ ~A derék pszichológ férfiú
5042     XVI   |                  megtiltom önnek beszélni!~ ~A tiltakozás oly hangon s
5043     XVI   |                  mozdulattal volt téve, hogy a jelen levő három férfi mind
5044     XVI   |                   férfi mind némává ijedt, s a jámbor orvos ijedtében akkorát
5045     XVI   |               tartani, miszerint valaki csak a Szent Mihály-kapu melletti
5046     XVI   |               hódítsák. Ha önök felét ígérik a Kárpáthy-uradalmaknak, azt
5047     XVI   |                 Maszlaczky pártjára állt, de a csuklás ismét szó közt kapta,
5048     XVI   |                 ismét szó közt kapta, s majd a feje tetején lökte ki a
5049     XVI   |                      a feje tetején lökte ki a hangot.~ ~Kovács hallgatva
5050     XVI   |                  látszott kifejezve lenni az a gondolat, hogy könnyű már
5051     XVI   |                    angyalokat ígérni – mikor a sír szélén fekszik!…~ ~Kovács
5052     XVI   |             szánalom- és megvetéssel tekinte a tehetetlen, nyomorú emberre,
5053     XVI   |                   semmire.~ ~Azzal befordult a fal felé, s elkezdett sírni,
5054     XVI   |                    pere el van veszve; annak a nyomorult embernek egy óráig
5055     XVI   |                      fordulva, s azzal vette a kalapját, és eltávozott.~ ~
5056     XVI   |                      csettenteni, s felállni a szék tetejére, onnan örülni.~ ~
5057     XVI   |                    tetejére, onnan örülni.~ ~A darab fa megmozdult az ágyban.
5058     XVI   |                   nagykendőjét, s odahajolva a beteg feje fölé, édes gyöngédséggel
5059     XVI   |                leszünk” – súgá utána magában a darab fa, gondolván a minden
5060     XVI   |                magában a darab fa, gondolván a minden célok céljára, a
5061     XVI   |                      a minden célok céljára, a fekete sír fenekére. Maszlaczky
5062     XVI   |                    felrúgott asztalt, széket a nagy búcsúvétel közben,
5063     XVI   |               kilincsét tartá kezében, midőn a doktor, ki eddig az ablaknál
5064     XVI   |                mondva:~ ~– Még nem láttam őt a kapun kimenni.~ ~– Kit? –
5065     XVI   |                  embert. Semmi jó sem néz ki a szeméből. Nem mernék vele
5066     XVI   |                rosszra gondolna. És itt ezen a sötét lépcsőn úgy ütheti
5067     XVI   |                      Nekem konzultálnom kell a pácienssel, az eltart soká,
5068     XVI   |                      Uram – szólt Maszlaczky a rettegés vakmerő hangján –,
5069     XVI   |                   Engemet így egyedül hagyni a veszély torkába menni! Ön
5070     XVI   |         védelmezhetném meg önt, nekem nem az a foglalatosságom. Én békességes
5071     XVI   |                       kísérj el hazáig! Csak a bérkocsiállásig, onnan visszajöhetsz!
5072     XVI   |                      ki elöl hagyta őt menni a sötét lépcsőn, mint egy
5073     XVI   |                      mint egy avantgarde-ot, a kapun kijutva pedig hátul
5074     XVI   |                   hátul hagyta fedezetnek.~ ~A békeszerető orvos, meglátván
5075     XVI   |                Elviszi az egyetlenegy férfit a háztól! Az az ember vissza
5076     XVI   |                      kedveért el nem vágatom a gégémet. Alázatos szolgája!~ ~
5077     XVI   |                   Alázatos szolgája!~ ~Kapta a kalapját, elfutott; a botját
5078     XVI   |                  Kapta a kalapját, elfutott; a botját itt feledte, ezért
5079     XVI   |                    tanácsos hazamenni, s míg a sötét lépcsőn le nem ért,
5080     XVI   |                    fárasszák magokat, s csak a kapun kívül mert lélegzetet
5081     XVI   |                   érezve, hogy itt már mégis a nyilvánosság és a törvények
5082     XVI   |                      mégis a nyilvánosság és a törvények ótalma alatt van.~ ~
5083     XVI   |             törvények ótalma alatt van.~ ~Az a darab fa pedig odafenn feküdt
5084     XVI   |                    feküdt csendesen, mereven a maga kínlódási helyén. Hogy
5085     XVI   |                 játszottak szemei közé, hogy a régen óhajtott gazdagság
5086     XVI   |                   régen óhajtott gazdagság s a vele együtt szomjazott bosszú
5087     XVI   |                 egymagára van hagyatva ebben a szegény szobában, ahol minden
5088    XVII   |                                        XVII. A lemondás~ ~Egy hétnél több
5089    XVII   |                      hétnél több nem kellett a hivatalos működések lefolyására.
5090    XVII   |                    gondoskodott, hogy minden a leggyorsabban haladjon,
5091    XVII   |                utolsó kísértésen: elbúcsúzni a régi eszméktől.~ ~Nem ez
5092    XVII   |                     régi eszméktől.~ ~Nem ez a gazdagság, nem e birtok,
5093    XVII   |          legnehezebben esett lelkének, hanem a hozzájok csatolt eszmék.~ ~
5094    XVII   |                      birtoktalan fiává válik a hazának, ki majd idestova
5095    XVII   |                    saját sorsáért küzdjön, s a közügyekben ne számítsanak
5096    XVII   |                   megegyezését előre bírták, a váltsági csekély összeg
5097    XVII   |                   határozva, összegyűjtve, s a korszellemmel haladó párt
5098    XVII   |                 könnyes szemekkel mondani el a derék emberek küldöttsége
5099    XVII   |                  tegyék el boldogabb napokra a váltságdíjaikat, s tartogassák
5100    XVII   |                    urok lesz azután.~ ~Mikor a becsületes ősz emberek utólszor
5101    XVII   |                   szabad volt áldoznia, hogy a fiúi érzet kötelessége tán
5102    XVII   |                kötelessége tán nem nyomná le a mérleget, melynek túlsó
5103    XVII   |              mérleget, melynek túlsó felében a honpolgár kötelességei vannak
5104    XVII   |                    terheit.~ ~Magasztos volt a gondolat, de Zoltán sokkal
5105    XVII   |               visszatérhetett volna. Odaadta a „nagy hazafi” nevet a „becsületes
5106    XVII   |                Odaadta a „nagy hazafi” nevet a „becsületes ember” nevéért;
5107    XVII   |                      az utókor magasztalását a szív nyugalmáért.~ ~Mi lesz
5108    XVII   |                      saját fényével elszívja a közjólét életszínét.~ ~Hogy
5109    XVII   |                    Hogy fognak félbenmaradni a megkezdett közintézetek,
5110    XVII   |                    azokon keresztül szíja ki a föld népének valahogy még
5111    XVII   |                     el or, tolvaj és zsivány a munkaképtelen vidéken, melynek
5112    XVII   |                értene az új gazda, mert csak a készet pusztítani tanulta,
5113    XVII   |                 szaporodik, gyorsabban, mint a féreg, s egy emberélet alatt
5114    XVII   |               létrejötte nagy diadala leende a haladó pártnak, rossz sikere
5115    XVII   |                  sikere annál nagyobb kudarc a minden javulást ellenzők
5116    XVII   |                   még fogalma sem volt.~ ~Ez a gondolat kínzotta legjobban.
5117    XVII   |                 kellett lennie.~ ~Nehéz volt a kísértet pohara, melyet
5118    XVII   |                      hozzá beszélni; bejárta a puszta termeket, a puszta
5119    XVII   |                   bejárta a puszta termeket, a puszta temetőt, beszélt
5120    XVII   |                      puszta temetőt, beszélt a puszta levegővel, itt és
5121    XVII   |                   hajdani jószágigazgatóját, a becsületes Vargát, s átadta
5122    XVII   |             becsületes Vargát, s átadta neki a falakról leszedett családi
5123    XVII   |                   leszedett családi képeket, a levéltár okiratait, vigye
5124    XVII   |         tisztelőjének, s őrizze meg ottan.~ ~A jó öreg ember ajkai görcsösen
5125    XVII   |                      remegtek, midőn átvette a család ősi emlékeit, s szekerére
5126    XVII   |                      ne hagyja el örökre ezt a tájat, legalább néha őt
5127    XVII   |                    meglehet, hogy ha egyszer a világon nem lesz hová lehajtanom
5128    XVII   |                fejemet, majd csak megjelenek a kegyed kapuja előtt, s azt
5129    XVII   |                   Varga uram nem találta ezt a tréfát valami elmésnek,
5130    XVII   |                   hogy ennyire nem fog jönni a dolog; nagyságod, ha már
5131    XVII   |               vállalatok mozdíttassanak elő. A méltóságos gróf ez összeg
5132    XVII   |                    egyik veszteségét pótolja a másik. Ez összegek még mindig
5133    XVII   |                      lenni, hogy nagyságodat a szűkölködéstől s a megaláztatástól
5134    XVII   |               nagyságodat a szűkölködéstől s a megaláztatástól megőrizzék.~ ~
5135    XVII   |                     de mit tesz az! Megmarad a becsület, a férfiszó szent
5136    XVII   |                     az! Megmarad a becsület, a férfiszó szent tisztasága,
5137    XVII   |                       ahol arra kell építeni a jövendőt…~ ~Zoltán kifizetteté
5138    XVII   |               jövendőt…~ ~Zoltán kifizetteté a jószágain levő tisztviselők
5139    XVII   |                valamit elvitt onnan. Még azt a hintót és azokat a lovakat
5140    XVII   |                   Még azt a hintót és azokat a lovakat is leltárba íratta
5141    XVII   |                      amiken idejött; azok is a Kárpáthy-uradalomhoz tartoznak,
5142    XVII   |                     éppen akkor hajtatott be a kastély udvarára, midőn
5143    XVII   |                      kastély udvarára, midőn a gyertyákat meggyújtották.~ ~
5144    XVII   |                      eléje. Tudták már, hogy a Kárpáthy-uradalom a jó Zoltán
5145    XVII   |                     hogy a Kárpáthy-uradalom a jó Zoltán úrfi kezéről egy
5146    XVII   |                      többé, s azzal belépett a levéltári terembe, hol a
5147    XVII   |                     a levéltári terembe, hol a Kárpáthy-ősök pallosjogi
5148    XVII   |                  őszi esőkkel járt, s elkelt a meleg szoba. Zoltán elfáradtan
5149    XVII   |                megjelenése föleleveníté mind a kettőt, Zoltán eléje ment,
5150    XVII   |                    Zoltán eléje ment, míg az a kezében tartott iratcsomót
5151    XVII   |                   Azok az átkos iratok, azok a gyalázatos, utálatos, fertelmes
5152    XVII   |                  vannak letéve, átadva annak a kezeibe, akinek lelkét,
5153    XVII   |                   van? – kérdé Zoltán, midőn a pert remegő kezeibe vette.~ ~–
5154    XVII   |                     az eredetiek adattak át. A per megszűntnek nyilatkoztatott,
5155    XVII   |                 megszűntnek nyilatkoztatott, a felperes visszavonta keresetét,
5156    XVII   |           befolyásának sikerült magát e pert a levéltárból kitöröltetni.~ ~
5157    XVII   |                   Zoltán dobogó szívvel fogá a csomagot, s úgy, ahogy összekötve
5158    XVII   |                  összekötve volt, belehajítá a kandalló tüzébe.~ ~A három
5159    XVII   |              belehajítá a kandalló tüzébe.~ ~A három férfi szótlanul állt
5160    XVII   |                   három férfi szótlanul állt a kandalló körül, s szemeit
5161    XVII   |                     tüzes lapok úgy lobogtak a kandalló forró légvonatában,
5162    XVII   |                      lap foszlánya felrepült a lángok közé, a kürtőn kiragadtatva
5163    XVII   |                     felrepült a lángok közé, a kürtőn kiragadtatva az erős
5164    XVII   |                    úgy bömbölt, úgy üvöltött a szűk kémény csöveiben, mintha
5165    XVII   |                   ott; minden eltűnt, csupán a kemény borítéktábla hajladozott
5166    XVII   |                  hajladozott összeguzsorodva a parázs között, fekete felszínén
5167    XVII   |              végigjártak csavargó vonalokban a kósza tűzférgek, amik halottaikat
5168    XVII   |                    ismerte ő Zoltánt mindig. A sorsváltozás nem változtat
5169    XVII   |                   sorsváltozás nem változtat a jellemen.~ ~– Még egy izenetünk
5170    XVII   |                    Zoltánnak volt címezve.~ ~A levelet Maszlaczky írta,
5171    XVII   |                   sikerült neki kieszközölni a jószívű Kőcserepy tanácsostól,
5172    XVII   |                 fogytáig, mely nemeslelkűség a derék méltóságos úrnak nagy
5173    XVII   |                      kedélyre idézte elő azt a nemes lelkű eredményt, miszerint
5174    XVII   |                 megmarad elébbi hivatalában, a Kárpáthy család ügynökségét
5175    XVII   |                  Kárpáthy család ügynökségét a Kőcserepy családéval váltandván
5176    XVII   |                    más állást fog elfoglalni a méltóságos úr családjánál.
5177    XVII   |                     nézve pedig ajánlja mind a kettőjöknek legszívélyesebb
5178    XVII   |                      négyfelé repesztette, s a tűzbe akarta vetni. Csak
5179    XVII   |            gondolatra téríté. Összemorzsolta a levelet, s a tűzbe vetette.~ ~
5180    XVII   |                  Összemorzsolta a levelet, s a tűzbe vetette.~ ~Csak azután
5181    XVII   |                  megvetéssel hajította volna a neki tett ajánlatot a tűzbe,
5182    XVII   |                  volna a neki tett ajánlatot a tűzbe, mint ő a magáét,
5183    XVII   |                    ajánlatot a tűzbe, mint ő a magáét, s a fiatal jogtudós
5184    XVII   |                    tűzbe, mint ő a magáét, s a fiatal jogtudós jobban örült
5185    XVII   |                     bárminő jutalomnak, mely a csalárd emberek előtt megfogható,
5186    XVII   |               Kárpátfalvát. Varga ott maradt a jövendő uraságnak átadni
5187    XVII   |                     jövendő uraságnak átadni a számadásokat.~ ~Egész csendben
5188    XVII   |                   Egész csendben távoztak el a kastélyból, mikor még mindenki
5189    XVII   |                     este elbúcsúzott Zoltán; a pitvarnok is megtudta, hogy
5190    XVII   |               módjában őt tarthatni.~ ~Midőn a kárpátfalvi vadaskert végéhez
5191    XVII   |                 végéhez értek, mely kétfelől a nagy jegenyefákkal beszegett
5192    XVII   |                 terült, éppen akkor jött fel a nap, s a két utazó akkor
5193    XVII   |                      akkor jött fel a nap, s a két utazó akkor vette észre,
5194    XVII   |                 bérkocsiján elhaladt előttük a volt tulajdonos, hangos
5195    XVII   |                 minden oldalról.~ ~Megtudták a jó emberek, hogy mikor utazik
5196    XVII   |               Tizenkét lovaslegény rúgtatott a fák mellől kocsijához kétfelől.
5197    XVII   |              kocsijához kétfelől. Marci volt a vezetőjök, a megboldogult
5198    XVII   |                      Marci volt a vezetőjök, a megboldogult úr lovásza.
5199    XVII   |                  tőle.~ ~– De biz elkísérnők a világ végeig is!~ ~Egész
5200    XVII   |                     világ végeig is!~ ~Egész a tiszai révig elnyargaltak
5201    XVII   |           elnyargaltak kocsija mellett, csak a parton maradtak el tőle,
5202    XVII   |               egyszer is visszatekintene. Ha a tárgyak is úgy mentek volna
5203    XVII   |                 szállni, nagy meglepetésökre a Kárpátfalván elhagyott pitvarnok
5204    XVII   |                     tudta, mit mondjon neki. A jó fiú hátul a bakon ülve
5205    XVII   |                 mondjon neki. A jó fiú hátul a bakon ülve jött el velök
5206   XVIII   |                    délben azon csörtetett be a tágas udvarra tekintetes
5207   XVIII   |                 szürke porköpönyeg biztosítá a küllevegő befolyása ellen;
5208   XVIII   |               Pesttől idáig aludt, s Tamást, a nagyothallót, ki ült a kocsis
5209   XVIII   |                       a nagyothallót, ki ült a kocsis mellett, s az egész
5210   XVIII   |                    egész úton mindig beszélt a forspontos kocsisokkal;
5211   XVIII   |                      forspontos kocsisokkal; a szekérzörgés miatt és különösen
5212   XVIII   |                     egyik sem hallotta, hogy a másik miről értekezik, de
5213   XVIII   |                    az mindegy; szegény ember a maga bajáról szokott beszélni,
5214   XVIII   |                     udvaron elébb leszállítá a fiskális úr fráter Bogozyt,
5215   XVIII   |                  több afféle.~ ~Bogozy azzal a megnyugtató válasszal tért
5216   XVIII   |                  válasszal tért vissza, hogy a volt ifjú nagyságos úr emberekkel
5217   XVIII   |                  emberekkel szokta őriztetni a házát, nem oktalan barmokkal;
5218   XVIII   |                      sincs már foga, s az is a tiszttartónál van biztos
5219   XVIII   |                   Ezt hallva le mert szállni a fiskális úr, s betért a
5220   XVIII   |                      a fiskális úr, s betért a kastély tornácai elé, meghagyva
5221   XVIII   |                  mindig; olyasmi foroghatott a fejében, hogy a Kárpáthy
5222   XVIII   |                  foroghatott a fejében, hogy a Kárpáthy családnak valami
5223   XVIII   |                        Az öreg Varga fogadta a fiskális urat. Kölcsönösen
5224   XVIII   |                   tetszik, mindjárt átveheti a kulcsokat.~ ~– Még nem –
5225   XVIII   |               kulcsokat.~ ~– Még nem – szólt a fiskális úr, nagyon meg
5226   XVIII   |                      az öreg ember. – Én nem a jószágot átvenni, csupán
5227   XVIII   |                  csupán csak azt rendbehozni a birtokos megérkezte előtt,
5228   XVIII   |                    előtt, jöttem előre. Maga a statutio a birtokos jelenlétében,
5229   XVIII   |                jöttem előre. Maga a statutio a birtokos jelenlétében, hivatalos
5230   XVIII   |                      szertartással. Ennek ez a rendje.~ ~Varga uram sokkal
5231   XVIII   |                  ajtókat, végig akarok menni a szobákon.~ ~Varga uram az
5232   XVIII   |                      az ügyvéd úr parancsát. A vén szolga sokkal szomorúbb
5233   XVIII   |                 szolga sokkal szomorúbb volt a szokottnál, még a bajusza
5234   XVIII   |             szomorúbb volt a szokottnál, még a bajusza sem volt kipederve.~ ~–
5235   XVIII   |                    sem volt kipederve.~ ~– Ő a kulcsár? – kérdé Maszlaczky
5236   XVIII   |               felelet nélkül, s kitárta mind a két szárnyajtót a jövevény
5237   XVIII   |               kitárta mind a két szárnyajtót a jövevény előtt, mintha nem
5238   XVIII   |                    ez, kedves öregecském? Ez a szoba tán Kárpáthy János
5239   XVIII   |                    azokat az ablakokat.~ ~Ez a „nyissuk” Pálnak szólt,
5240   XVIII   |                  hogy kitört két ablaktáblát a könyökével.~ ~– Óh, óh,
5241   XVIII   |         keresztül-kasul járt. Sehol sem volt a dolgok rendével megelégedve.~ ~–
5242   XVIII   |               rendével megelégedve.~ ~– Ezek a csillárok rossz helyen függenek,
5243   XVIII   |                     nem erre kellene nyílni; a kandallók kimentek már a
5244   XVIII   |                     a kandallók kimentek már a divatból, s micsoda festések
5245   XVIII   |             befedezni. Óh, így nem maradhat. A Kőcserepy család sokkal
5246   XVIII   |                      megtűrhetne maga körül. A bútorok legalábbis húszesztendősek.
5247   XVIII   |                  Majd másképp lesz ezután.~ ~A jó Vargának keserves volt
5248   XVIII   |                  Szentirmay gyámi évei alatt a jószág legnagyobb jövedelme
5249   XVIII   |              javításokba ruháztatott be, míg a pusztaságot paradicsommá
5250   XVIII   |                    úgy, ahogy kellett volna. A cselédeket általában igen
5251   XVIII   |                    Minden osztálynak meglesz a maga felügyelője, egy főpincemester
5252   XVIII   |                 főpincemester fog állíttatni a vincellérek és borkezelők
5253   XVIII   |                     fölé, egy főháztartó jön a kulcsárok nyaka közé, okleveles
5254   XVIII   |                  mindenről számot kell adni; a kocsisok, inasok, lovászok,
5255   XVIII   |              mindennap beadják számadásaikat a konyhamesternek, pincemesternek,
5256   XVIII   |                      sem tűrték maguk között a tolvajt, a csalót; olvasatlan
5257   XVIII   |                      maguk között a tolvajt, a csalót; olvasatlan pénzt
5258   XVIII   |                      ismerjük azokat, nehogy a szerződést tudatlanságból
5259   XVIII   |                 Tamást is előrebocsátotta.~ ~A hosszú folyosón végighaladva,
5260   XVIII   |                 festett fal előtt állott meg a vén Pál, s ujjával oda mutatva
5261   XVIII   |                      mutatva monda:~ ~– Ezek a szobák.~ ~– Másunnan nem
5262   XVIII   |                     saját lakásán megtiltani a járás-kelést. Ezek a szobák
5263   XVIII   |              megtiltani a járás-kelést. Ezek a szobák így valóságos holttetemet
5264   XVIII   |                   holttetemet képeznek ebben a kastélyban.~ ~Bogozynak
5265   XVIII   |                  kérdé tréfásan az ügyvéd úr a vén szolgától.~ ~Az egész
5266   XVIII   |                     komolysággal felelt:~ ~– A jó embert nem kísértik.~ ~
5267   XVIII   |                     úrnak nagyon tetszett ez a bohó komolyság. Nem állhatta
5268   XVIII   |               Mulatságos vén gyerek. Nem fél a kísértetektől, de hiszi
5269   XVIII   |                   tőlök?~ ~Varga uram, kihez a tréfás megszólítás intéztetett,
5270   XVIII   |                öregember szemeit elborította a könny.~ ~Az agg férfi hosszan
5271   XVIII   |                végignézett könnyes szemeivel a profánus alakon, s azután
5272   XVIII   |              elpityerednek – gondolá magában a fiskális úr.~ ~Varga uram
5273   XVIII   |                     Varga uram sietett arról a helyről, s csak a levéltári
5274   XVIII   |                      arról a helyről, s csak a levéltári teremben tért
5275   XVIII   |              Maszlaczky úrnak fel is tűnt ez a gorombaság. Csak per „ön”.~ ~–
5276   XVIII   |                     Csak menjen, öregecském, a lakására a másik öreggel
5277   XVIII   |                       öregecském, a lakására a másik öreggel együtt, majd
5278   XVIII   |                    nálam lakik.~ ~– Hol?~ ~– A saját jószágomon, melyet
5279   XVIII   |                    tette. Nem nézte ki ebből a kékben járó emberből, hogy
5280   XVIII   |                 tartsa magánál Maszlaczky úr a kulcsokat, s mulassa magát,
5281   XVIII   |                mulassa magát, ahogy tudja.~ ~A két öreg eltávoztával Maszlaczky
5282   XVIII   |                  Maszlaczky úr sorba feküdte a pamlagokat, kritizálva azoknak
5283   XVIII   |                képességét, s valamennyi órát a kastélyban mind összehasonlított
5284   XVIII   |             kastélyban mind összehasonlított a magáéval; természetesen
5285   XVIII   |              kisebb-nagyobb pontossággal már a három órát is elverték délután,
5286   XVIII   |                    Hugo Grotiust szemelt elő a könyvtárból, azzal kezdett
5287   XVIII   |                    négy óra lett már.~ ~– Ez a fatális Zoltán ifjú angolosan
5288   XVIII   |                     öt órakor. Úgy szoktatta a cselédeit. Menjen csak,
5289   XVIII   |                    fráter Bogozy, mondja meg a szakácsnak, hogy az én kedvemért
5290   XVIII   |                kedvemért térjenek el ezúttal a régi rendtől, hatfélénél
5291   XVIII   |              konfektet adhatnak akármennyit, a majonézt, köztünk mondva,
5292   XVIII   |                      tetszik, megeheti. Bort a fehér villányiból hozzanak,
5293   XVIII   |            villányiból hozzanak, desszerthez a ménesiből. Vadpecsenyéket
5294   XVIII   |                    Azonközben hozzanak abból a régi szilvóriumból appetitorium
5295   XVIII   |                      ilyen küldetést számítá a legkedvesebbek közé, s nem
5296   XVIII   |                     semmi sem maradt azokból a fejében, talált egy tucat
5297   XVIII   |                  tucat kártyát, s rakta vele a Napóleon-pasziánszot, egyszer
5298   XVIII   |                    járt, amice dilectissime, a poklokban?~ ~– Mindenütt,
5299   XVIII   |                     egyetlenegy inas nincsen a háznál, aki asztalt terítsen;
5300   XVIII   |                   kérdezni, hogy hova lettek a többiek.~ ~– De hát hova
5301   XVIII   |                   mertek elmenni hír nélkül? A semmirekellő gazemberek!
5302   XVIII   |                 semmirekellő gazemberek! Hát a kamarák kulcsait hol hagyták?~ ~–
5303   XVIII   |                    uramnál maradtak. Kínálta a tekintetes urat, mért nem
5304   XVIII   |                      dacolnak. Egy sem fogja a lábát többé a kastélyba
5305   XVIII   |                      sem fogja a lábát többé a kastélyba tenni. Menjen,
5306   XVIII   |             kastélyba tenni. Menjen, fráter, a tiszttartóhoz, mondja meg
5307   XVIII   |                      sietett, meg is találta a tiszttartó lakását. Maga
5308   XVIII   |                     tiszttartó lakását. Maga a tiszt nem volt otthon, hanem
5309   XVIII   |          gazdasszonyka éppen akkor szedte ki a kemencéből a jó illatos
5310   XVIII   |                 akkor szedte ki a kemencéből a jó illatos kapros túrós
5311   XVIII   |                illatos kapros túrós lepényt. A fráter letelepedett a menyecske
5312   XVIII   |               lepényt. A fráter letelepedett a menyecske mellé, körülcirógatta,
5313   XVIII   |                  gazember, hogy kiszúrta azt a derék Zoltán úrfit ebből
5314   XVIII   |                     derék Zoltán úrfit ebből a jószágból. A menyecske jóltartotta
5315   XVIII   |                     úrfit ebből a jószágból. A menyecske jóltartotta a
5316   XVIII   |                      A menyecske jóltartotta a frátert lepénnyel és hideg
5317   XVIII   |                  bort is adott neki hozzá, s a két zsebét megtömte boszorkánypogácsával
5318   XVIII   |             kolbásszal estére, de megátkozta a bélét, ha ad belőle a gazdájának.~ ~
5319   XVIII   |             megátkozta a bélét, ha ad belőle a gazdájának.~ ~A fráter aztán
5320   XVIII   |                    ad belőle a gazdájának.~ ~A fráter aztán megtörülte
5321   XVIII   |                      fráter aztán megtörülte a száját, s hazatérve Maszlaczky
5322   XVIII   |                    úrhoz, elmondá neki, hogy a tiszttartó nincsen itthon,
5323   XVIII   |                      csak egy vén cseléd van a háznál, az is himlőben fekszik,
5324   XVIII   |             Maszlaczky úr fújt dühében, mint a cethal, Tamást küldé el
5325   XVIII   |                   mondta, hogy érti; s aztán a boltban kért ecetet, olajat,
5326   XVIII   |                         Maszlaczky urat majd a guta ütötte meg, amint Tamás
5327   XVIII   |               ecettel, olajjal.~ ~Hogy vágta a hátához!~ ~– Menjen kend
5328   XVIII   |                állhatta meg, hogy az ajtóban a markába ne dugja saját proviantja
5329   XVIII   |                  Késő este tért vissza Tamás a boltból a kastélyba, hozván
5330   XVIII   |                  tért vissza Tamás a boltból a kastélyba, hozván magával
5331   XVIII   |                     megérkeztek Kőcserepyék, a statuáló hivatalos vendégekkel,
5332   XVIII   |              szomszédokkal, az sem volt, aki a kaput kinyissa előttök,
5333   XVIII   |                   uram is meg nem érkezik, s a kulcsok hollétét fel nem
5334   XVIII   |                      volna ostrommal bevenni a kastélyt.~ ~Maszlaczky úr
5335   XVIII   |                    tudósítá kedves barátját, a tanácsos urat, a cselédség
5336   XVIII   |                   barátját, a tanácsos urat, a cselédség rejtelmes eltűnése
5337   XVIII   |              rejtelmes eltűnése felől, amint a legelső gratulációk után
5338   XVIII   |                     kaphatta egy percre, míg a több úri vendégek a palota
5339   XVIII   |                      míg a több úri vendégek a palota szobáit bámulták,
5340   XVIII   |                    nem foghatom, mi ütközött a cselédekhez?~ ~– De én megfoghatom –
5341   XVIII   |                    De én megfoghatom – szóla a tanácsos úr. – Ön bizonyosan
5342   XVIII   |                fizetve, szépen búcsút vettek a kapufélfától.~ ~Maszlaczky
5343   XVIII   |                   igazi okot?~ ~– Mármost mi a patvart csinálok ennyi vendéggel? –
5344   XVIII   |                    vendéggel? – haragoskodék a tanácsos. – Sem szakácsot,
5345   XVIII   |                beleavatkozzék? Csak legalább a feleségem itt ne volna;
5346   XVIII   |                  szobaleány, sem egy szakács a háznál. Mit csinál a feleségem,
5347   XVIII   |                 szakács a háznál. Mit csinál a feleségem, ha megtudja?~ ~
5348   XVIII   |                   Kőcserepy úrnak, ugyanazon a napon, melyre mint diadalünnepre
5349   XVIII   |                 milyen gyalázat!~ ~Pedig azt a nagyságos asszony elébb
5350   XVIII   |                      vadakat, készíttesse el a hosszabb munkát igénylő
5351   XVIII   |         cukorsüteményeket; intézkedjék, hogy a másnapi vendégség asztala
5352   XVIII   |                      íme, még csak tűz sincs a konyhában, és nem tudja
5353   XVIII   |                  ember, hogy mihez kapjon.~ ~A tanácsosné közel volt az
5354   XVIII   |                  Aristotelest, és égesse meg a szakács a rántást, veszni
5355   XVIII   |                      és égesse meg a szakács a rántást, veszni kell a bölcsészetnek.
5356   XVIII   |               szakács a rántást, veszni kell a bölcsészetnek. A konyhai
5357   XVIII   |                 veszni kell a bölcsészetnek. A konyhai gondok hatalmasabbak
5358   XVIII   |                      Maszlaczky urat, kiássa a szemeit, minden argumentum
5359   XVIII   |                   szemeit, minden argumentum a priori mellőzésével.~ ~Szerencse
5360   XVIII   |             ígérettel, hogy majd ő elhozatja a pusztáról a maga szakácsnéját,
5361   XVIII   |                      ő elhozatja a pusztáról a maga szakácsnéját, süttet,
5362   XVIII   |                    hogy húzzák mentül tovább a hivatalos eljárásokat, miáltal
5363   XVIII   |                  tette által Varga uram lett a család becsületének s az
5364   XVIII   |                természetes neheztelésöket.~ ~A jámbor ügyvéd le volt sújtva,
5365   XVIII   |                      amiket maga sem értett, a statutiónál figyelmeztetni
5366   XVIII   |           figyelmeztetni kellett őt másoknak a szokásos formaságokra; azon
5367   XVIII   |            formaságokra; azon gondolat, hogy a nagyságos asszony most őreá
5368   XVIII   |              tányérokat tört el, s fél, hogy a béréből lehúzzák.~ ~Estefelé
5369   XVIII   |               lehúzzák.~ ~Estefelé lett vége a hivatalos szertartásnak,
5370   XVIII   |                     által Kőcserepy tanácsos a Kárpáthyak uradalmába beiktattaték;
5371   XVIII   |                      elkészült az ebéd is.~ ~A tanácsosnő filozófhoz nem
5372   XVIII   |                     nem értett. Varga uram s a tiszttartók gondosságának
5373   XVIII   |                      ebéd elég ízletes volt, a tanácsosnő maga is megjelent
5374   XVIII   |                   magának kellett szegénynek a pörkölt tortát cifrázni,
5375   XVIII   |                   Maszlaczky úr megszöktette a szakácsokat. Minden volt
5376   XVIII   |                 fordult, aki szeretett volna a földbe elsüllyedni. Varga
5377   XVIII   |                      hálálkodni, nála nélkül a legnagyobb zavarban volnának.
5378   XVIII   |                      egész társaságnak, hogy a szakácsnéját idekölcsönözte.~ ~
5379   XVIII   |                    úr pedig gondolta magában a sok magasztalás alatt: „
5380   XVIII   |                  hozzá, hogy ebéd végeztével a jó ősi borok, ami hiányzott
5381   XVIII   |                     ősi borok, ami hiányzott a kedélyekből, azt is helyrehozták;
5382   XVIII   |                    ittak egymás egészségeért a jelen volt urak, asszonyságok,
5383   XVIII   |                 éspedig több ízben ismételve a derék háziúr- és családjaért,
5384   XVIII   |                    és családjaért, melyet is a háziúr kellő áldomásokkal
5385   XVIII   |                   Távol az asztalok zajától, a pohárcsörgéstől, a tósztok
5386   XVIII   |                  zajától, a pohárcsörgéstől, a tósztok áldomásaitól, a
5387   XVIII   |                      a tósztok áldomásaitól, a kastély kertjében sétál
5388   XVIII   |                másfelé van vonva.~ ~Az egyik a tanácsos leánya, Vilma,
5389   XVIII   |                      tanácsos leánya, Vilma, a másik a vak leányka. Ide,
5390   XVIII   |              tanácsos leánya, Vilma, a másik a vak leányka. Ide, e száz
5391   XVIII   |                    platánfák alá nem hangzik a teremek profánus zaja, ha
5392   XVIII   |                       ha vannak még tündérei a földnek és égnek, nyugodtan
5393   XVIII   |                      nyugodtan eljátszhatnak a hűs levelek alatt, s mérhetik
5394   XVIII   |                    mérhetik parányi arasszal a sétáló lyánkák pici lábnyomait.~ ~
5395   XVIII   |                     egyik sem gyermek többé, a vak leányka arca sokkal
5396   XVIII   |                  beszélgetnek egymással, még a falevél sem hallja meg,
5397   XVIII   |                     fogsz, mélyen, mélyen.~ ~A vak leány valami álmát beszéli
5398   XVIII   |                 ébrenlét, szemei előtt zárva a fény, csak lelkével lát,
5399   XVIII   |                    lát, s abban összezavarja a kettős lét tüneményeit.~ ~–
5400   XVIII   |                     az egyik karján, engemet a másikon, így repült velünk
5401   XVIII   |                   másikon, így repült velünk a levegőn keresztül, s alattunk
5402   XVIII   |                    keresztül, s alattunk meg a mély víz zúgott. Óh, hogy
5403   XVIII   |                    amint Istenhez imádkoztam a halálveszélyben, az ő szava
5404   XVIII   |                      fején, olyan volt, mint a selyem, és arca, mint az
5405   XVIII   |                   bársony. És én mégis erről a hangról álmodom annyit,
5406   XVIII   |                      álmodom annyit, s erről a selyemhajról; hát te, aki
5407   XVIII   |                   szólt egészen elszomorodva a vak leányka. – Miért nem?~ ~–
5408   XVIII   |                      szavát hallani, vagy ha a kezét megfoghatnám, azt
5409   XVIII   |                      kezét megfoghatnám, azt a hatalmas, erős, azt a gyöngéd,
5410   XVIII   |                    azt a hatalmas, erős, azt a gyöngéd, selyempuha kezet;
5411   XVIII   |                     vele olyasmit, amin mind a hárman kacaghatnánk. Miért
5412   XVIII   |                   közel, mindenkit elfoglalt a vigalom.~ ~– Kedves Lizám –
5413   XVIII   |                   maga gazdag volt, jót tett a szegényekkel, s most ő is
5414   XVIII   |                 gonosz emberek! – kiálta fel a vak leány elszörnyedve.~ ~–
5415   XVIII   |                 tették, az én szülőim, és ez a jószág, ez a kastély, melybe
5416   XVIII   |                  szülőim, és ez a jószág, ez a kastély, melybe ma oly nagy
5417   XVIII   |                      ő igazságos birtoka, ez a kert az ő kertje, és én
5418   XVIII   |                      kertje, és én szeretnék a föld alatt – a föld alatt
5419   XVIII   |                     szeretnék a föld alatt – a föld alatt lenni –, amelyről
5420   XVIII   |                       amelyről őt elűzték!~ ~A leányka zokogva dőlt le
5421   XVIII   |                    amit itt látok – folytatá a leány zokogva – azt mondja
5422   XVIII   |                    tegyenek gazdaggá. Óh, ez a gondolat megöl engem!~ ~
5423   XVIII   |                      gondolat megöl engem!~ ~A vak lánykát úgy megzavarta
5424   XVIII   |                 sírni is elfelejtett, mintha a túlságos rohamtól megtompultak
5425   XVIII   |                    tanácsos leánya –, akiért a lelkemet is odaadtam volna,
5426   XVIII   |                      nekem szerezték meg azt a vagyont, amit az ő átka
5427   XVIII   |                         Ha valaki lett volna a kertben, okvetlen meg kellett
5428   XVIII   |                      Egész életökben az volt a vágyódásuk, hogy engemet
5429   XVIII   |                szeressenek többé”!~ ~Odabenn a víg teremben zajosan csendülnek
5430   XVIII   |                     zajosan csendülnek össze a poharak, lelkesült vendégek
5431   XVIII   |                 diadaltól ragyogó arccal ült a Kárpáthy családfők ősi székében,
5432   XVIII   |                      egyik holló nem ássa ki a másik szemeit.~ ~ ~ ~A statutio
5433   XVIII   |                    ki a másik szemeit.~ ~ ~ ~A statutio éjszakáján senki
5434   XVIII   |                      sem aludt olyan rosszul a kárpátfalvi kastélyban,
5435   XVIII   |                 kárpátfalvi kastélyban, mint a mi kedves barátunk, Maszlaczky
5436   XVIII   |                      úr.~ ~Mit ér neki; hogy a Kárpáthyak ellen megnyerte
5437   XVIII   |                   Kárpáthyak ellen megnyerte a perét, ha most a Kőcserepyek
5438   XVIII   |                   megnyerte a perét, ha most a Kőcserepyek ellenében kell
5439   XVIII   |                      kell azt elvesztenie?~ ~A nagyságos asszony keservesen
5440   XVIII   |          tudakozódott tőle, azt felelte:~ ~– A konyhán van szegény, neki
5441   XVIII   |               szegény, neki kell teljesíteni a szakácsné tisztét.~ ~Maszlaczky
5442   XVIII   |                      Maszlaczky úrnak mintha a szívébe döftek volna ilyenkor.~ ~
5443   XVIII   |                   kellett mindent rendeznem, a Vilma leányommal.~ ~Maszlaczky
5444   XVIII   |            parancsolták volna, hogy feküdjék a pokrócon, melyen Kárpáthy
5445   XVIII   |                lehetett, midőn Tamás lehúzta a csizmáit; Bogozy régen horkolt
5446   XVIII   |               csizmáit; Bogozy régen horkolt a másik szobában. Amint lefeküdt,
5447   XVIII   |               lehunyni; szüntelen azon törte a fejét, hogy tehesse jóvá
5448   XVIII   |                 Szüntelen leveleket írt majd a tanácsoshoz, majd feleségéhez,
5449   XVIII   |               hajszála.~ ~Még aludt mindenki a háznál, midőn felkelt, felöltözött,
5450   XVIII   |             csináljon neki írótollat, s mind a kettő által titokban a poklok
5451   XVIII   |                  mind a kettő által titokban a poklok fenekére ajánltatva,
5452   XVIII   |                     nekiült hajnalnak idején a levélírásnak; egy korán
5453   XVIII   |                     szanaszét szaladt menten a fejéből.~ ~Mire a kastély
5454   XVIII   |                     menten a fejéből.~ ~Mire a kastély élénkülni kezdett,
5455   XVIII   |                 élénkülni kezdett, elkészült a levél, tömérdek törléssel;
5456   XVIII   |                reábízta szörnyen, hogy azzal a levéllel fusson minden késedelem
5457   XVIII   |                      minden késedelem nélkül a nagyságos tanácsosnő asszonysághoz,
5458   XVIII   |                      forraljon vizet teának, a kávét meg készítse el, a
5459   XVIII   |                     a kávét meg készítse el, a teát majd elkészíti ő maga.~ ~–
5460   XVIII   |                         Sohse fáradjon azzal a nagyságos asszony – biztatá
5461   XVIII   |                  nagyságos asszony – biztatá a túlbuzgó szakácsné. – Majd
5462   XVIII   |                       Ebben hát megnyugodott a tanácsosné, sőt még ki is
5463   XVIII   |                      sőt még ki is adta neki a drága illatos pecco-teát
5464   XVIII   |       bádogszelencével. Reggel azután, mikor a reggelizéshez csengettek,
5465   XVIII   |             reggelizéshez csengettek, kimegy a konyhára, s kérdi a szakácsnétól,
5466   XVIII   |                   kimegy a konyhára, s kérdi a szakácsnétól, hogy forr-e
5467   XVIII   |                szakácsnétól, hogy forr-e már a víz a teának.~ ~– Óh, már
5468   XVIII   |          szakácsnétól, hogy forr-e már a víz a teának.~ ~– Óh, már be is
5469   XVIII   |                 Befőzte! Régen! – kiálta fel a tanácsosné, s majd elájult
5470   XVIII   |                   ijedtében.~ ~Természetesen a befőzött tea olyan keserű
5471   XVIII   |               vághassa az egész teásibriket; a szakácsnééhoz nyilván nem
5472   XVIII   |                nyilván nem vághatta, mert ez a jámbor a legnagyobb buzgóságból
5473   XVIII   |                   vághatta, mert ez a jámbor a legnagyobb buzgóságból követte
5474   XVIII   |            legnagyobb buzgóságból követte el a hibát, azt gondolva, hogy
5475   XVIII   |                    hibát, azt gondolva, hogy a kínai teával is úgy kell
5476   XVIII   |                      is úgy kell bánni, mint a citromfűvel.~ ~Ekkor jött
5477   XVIII   |                     Ekkor jött fráter Bogozy a fiskális levelével.~ ~Dehogy
5478   XVIII   |                      van. Suttyomban letette a levelet a konyhaasztalra,
5479   XVIII   |                 Suttyomban letette a levelet a konyhaasztalra, majd meglátja
5480   XVIII   |                konyhaasztalra, majd meglátja a nagyságos asszony, ha arra
5481   XVIII   |                szépen neutrális térre vonult a veszedelem elől.~ ~Eveline,
5482   XVIII   |                     neve.~ ~Ez jókor jött.~ ~A tanácsosnő szobájába ment
5483   XVIII   |                      hová engemet azontúl is a legerősebb kapcsok láncolandnak,
5484   XVIII   |                      cselekedett, amidőn ezt a levelet megírta.~ ~Eveline
5485   XVIII   |                     s úgy reszketett kezében a papiros; mintha az a szégyenpír
5486   XVIII   |                 kezében a papiros; mintha az a szégyenpír lobogtatná, mely
5487   XVIII   |                   sietve hívja ide férjét.~ ~A tanácsos úr rögtön jött,
5488   XVIII   |                    Olvasd! – rebegé Eveline, a fatális levelet férje kezébe
5489   XVIII   |                változatlan arccal futotta át a levelet.~ ~– Mi ez? Mit
5490   XVIII   |                      is tudta, hogy mit akar a kis ember mondani. Vilmára
5491   XVIII   |                   tudta.~ ~Szépen összehajtá a levelet, s hidegvérrel nyújtá
5492   XVIII   |                      tigris, s kettészakítva a levelet. – Énnekem?~ ~–
5493   XVIII   |                  Mivel adtam én erre okot?~ ~A tanácsos gonosz hidegséggel
5494   XVIII   |                     adni.~ ~Így tesz az, aki a meggyulladt zsírt hideg
5495   XVIII   |                 hideg vízzel oltogatja, hogy a láng egyszerre a kéményen
5496   XVIII   |             oltogatja, hogy a láng egyszerre a kéményen csapjon ki.~ ~Eveline
5497   XVIII   |                  retorikai formát mellőzött; a szégyen leverte, a harag
5498   XVIII   |                mellőzött; a szégyen leverte, a harag ingerlé, s e két visszás
5499   XVIII   |                     nem bírta föltalálni azt a belső harmóniát, amit az
5500   XVIII   |                      amit az antik filozófok a világ fönnállása alapjául
5501   XVIII   |                érdemlettem én ezt? Én? Én!~ ~A tanácsosnő szerette volna,
5502   XVIII   |                     megbolondult.~ ~Ehelyett a tanácsos igen hideg nyugalommal
5503   XVIII   |             megtisztelni nőmet; hanem, lásd, a férfiak nagy része olyan,
5504   XVIII   |               férfiak nagy része olyan, hogy a nőket csak egyoldalúlag
5505   XVIII   |                      diadal után azt képzeli a legbüszkébb, a legerényesebb
5506   XVIII   |                   azt képzeli a legbüszkébb, a legerényesebb nőről is,
5507   XVIII   |                     is csak oly esendő, mint a többi, akiknek büszkesége
5508   XVIII   |                akiknek büszkesége meglágyult a meleg szavaktól, s akik
5509   XVIII   |                      nincs olyan férfi, akit a nők meg ne hallgassanak…~ ~
5510   XVIII   |                 halavány volt már, amilyenné a színpadok minden arcfestéke
5511   XVIII   |              homlokát –, mondjam-e azt, hogy a tegnapi szokatlan fáradságtól
5512   XVIII   |                         Eveline némán igenlé a kérdést. A tanácsos eltávozott.~ ~
5513   XVIII   |                      némán igenlé a kérdést. A tanácsos eltávozott.~ ~A
5514   XVIII   |                     A tanácsos eltávozott.~ ~A tanácsosnő pedig sírt haragjában
5515   XVIII   |                    hogy semmi oka sincs erre a haragra és szégyenre, de
5516   XVIII   |                   úrnak.~ ~Kevés gondja volt a trópusokra, periódusokra,
5517   XVIII   |                amitől isten őrizzen meg, ezt a megvetést eléggé érthetőleg
5518   XVIII   |              megmutattam férjemnek, s azután a tűzbe vetettem. Több szót
5519   XVIII   |                        Punktum, pecsétet rá. A szobaleány rögtön vigye
5520   XVIII   |                   szobaleány rögtön vigye el a fiskális úr szobájába.~ ~
5521   XVIII   |                     fiskális úr szobájába.~ ~A vendégek ezalatt végezték
5522   XVIII   |                    vendégek ezalatt végezték a reggelizést, melynél Vilma
5523   XVIII   |                      melynél Vilma teljesíté a háziasszony kötelességeit,
5524   XVIII   |               kocsijaikra ültek, s elhagyták a kárpátfalvi kastélyt.~ ~
5525   XVIII   |                      hogy ottmarasszák, vagy a válasz után epedett, vagy
5526   XVIII   |                    valami végeznivalója volt a tanácsossal – elég az hozzá,
5527   XVIII   |                     kisasszony is eltávozott a teremből, s nem volt ott
5528   XVIII   |                      volt ott más, mint maga a tanácsos.~ ~Ez is olyan
5529   XVIII   |                      humorisztikus beszédbe; a tanácsos úr sohasem volt
5530   XVIII   |               elintézendő, s azzal otthagyta a fiskálist.~ ~Maszlaczky
5531   XVIII   |                     volt felmenni szobájába. A lépcsőkön végiggondolta,
5532   XVIII   |                      hogy vajon mi oka lehet a tanácsos e hideg magaviseletének.
5533   XVIII   |                 valami családi jelenete volt a tanácsosnével?~ ~Vagy –
5534   XVIII   |                  citromhéjat?~ ~Óh!…~ ~Ennek a gondolatnak helyet sem engedett
5535   XVIII   |                    várt rá Eveline levele.~ ~A rossz kártyás reszketésével
5536   XVIII   |                      reszketésével bontá fel a pecsétet, s amint végigfutott
5537   XVIII   |                pecsétet, s amint végigfutott a levél nagyon takarékos tartalmán,
5538   XVIII   |                 tartalmán, csak elállt benne a lélegzet; azt képzelé, hogy
5539   XVIII   |                  lélegzet; azt képzelé, hogy a székek s asztalok a szobában
5540   XVIII   |                     hogy a székek s asztalok a szobában mind táncra kerekedtek,
5541   XVIII   |                    mint Klimius Miklós körül a zsemlye.~ ~Jól láttak-e
5542   XVIII   |                     módja van az olvasásnak, a páros sorokat ki kell hagyni,
5543   XVIII   |               sorokat ki kell hagyni, s csak a páratlanokat olvasni, mint
5544   XVIII   |                       Jakab leveleit, amiket a börtönbe küldtek neki? –
5545   XVIII   |                    innen istennek hírével.~ ~A derék férfit úgy elkábítá
5546   XVIII   |                 derék férfit úgy elkábítá ez a levél, hogy nekiment arccal
5547   XVIII   |                      akkor vevé észre, midőn a homlokát megütötte benne,
5548   XVIII   |                    hanem, csak úgy bukott le a lépcsőkön, kezében a vészterhes
5549   XVIII   |                      le a lépcsőkön, kezében a vészterhes levéllel, be
5550   XVIII   |                       Nos? Mi baj? – kérdezé a tanácsos csendes vérrel;
5551   XVIII   |                     csendes vérrel; még csak a két kezét is hátratette.~ ~–
5552   XVIII   |                Maszlaczky, nyújtogatva eléje a levelet.~ ~Kőcserepy megtett
5553   XVIII   |                      az egyik kezét elővette a háta mögül, hogy a levelet
5554   XVIII   |                  elővette a háta mögül, hogy a levelet átvegye és elolvassa.~ ~
5555   XVIII   |                elolvassa.~ ~Miután elolvasta a levelet a tanácsos, vállat
5556   XVIII   |                   Miután elolvasta a levelet a tanácsos, vállat vonított,
5557   XVIII   |                kedves barátom? Mit jelent ez a levél?~ ~A tanácsos mosolygott.
5558   XVIII   |                     Mit jelent ez a levél?~ ~A tanácsos mosolygott. Olyan
5559   XVIII   |                Maszlaczky úr, félelmében úgy a vállai közé húzva a fejét,
5560   XVIII   |                      úgy a vállai közé húzva a fejét, hogy még egy arasszal
5561   XVIII   |                 nagyot? Én egy levelet írtam a méltóságos asszonynak, de
5562   XVIII   |                      nem volt. Itt van nálam a fragmentuma.~ ~Amíg Maszlaczky
5563   XVIII   |               rondítmányt (impúrum), azalatt a tanácsos folyvást galvanizálta
5564   XVIII   |               tanácsos folyvást galvanizálta a kicsiny, izgékony embert
5565   XVIII   |                      midőn az irat előkerült a fiskális úr valamelyik kiforgatott
5566   XVIII   |                        Méltóztatott? Igenis. A nagyságos asszony is említi,
5567   XVIII   |                  férjével szokott közleni.~ ~A hű és erényes szavak különösen
5568   XVIII   |               különösen meg voltak nyomva.~ ~A jámbor fiskális most kezdett
5569   XVIII   |                    csak nem méltóztatik arra a gondolatra jönni, hogy én…~ ~–
5570   XVIII   |                     Maszlaczky, énelőttem ez a dolog régóta nem titok.
5571   XVIII   |              aljasságot elkövethettem volna. A nagyságos asszony nem jól
5572   XVIII   |                     Kőcserepy úr mester volt a beszéd félrecsavargatásában.~ ~–
5573   XVIII   |                    uram, annál gonoszabb. Ön a barátság álarcával férkőzött
5574   XVIII   |               csendes, udvarias ember, ennél a pontnál engedékenységet
5575   XVIII   |                  ijedten ugrott hátra, amint a tanácsos az asztal felé
5576   XVIII   |                      lépett, azt hitte, hogy a papirosnyíró ollóval szándékozik
5577   XVIII   |                     esztendőkön át valakivel a legbensőbb barátságban állt,
5578   XVIII   |        elhalmoztatott, attól egyszerre, mint a száraz mennykőtől megrohantatni,
5579   XVIII   |                     ketté akarja hasítani!~ ~A tanácsos észrevette szavainak
5580   XVIII   |                 monda:~ ~– E helyen védi önt a vendégjog; küszöbömön belől,
5581   XVIII   |                      találkozunk még valahol a világban, az csak golyóval
5582   XVIII   |                   mérges szavakkal otthagyta a tanácsos a kedves barátom
5583   XVIII   |               szavakkal otthagyta a tanácsos a kedves barátom uramat, ki
5584   XVIII   |                      csakugyan elkövette azt a vétket, amivel vádoltatik,
5585   XVIII   |              tökéletesen megérdemli, hogy őt a tanácsos megragadja gallérjánál
5586   XVIII   |                     Szerencséjére megtalálta a kilincset és kalapját, kifutott
5587   XVIII   |              kilincset és kalapját, kifutott a folyosóra, le a lépcsőkön;
5588   XVIII   |                     kifutott a folyosóra, le a lépcsőkön; otthagyta Bogozyt,
5589   XVIII   |                     Bogozyt, süket Tamást és a porköpönyeget, mind a hármat
5590   XVIII   |                     és a porköpönyeget, mind a hármat saját sorsukra bízva,
5591   XVIII   |                    sorsukra bízva, felugrott a kocsijába, ígért tíz pengőt
5592   XVIII   |                  kocsijába, ígért tíz pengőt a fuvarosnak, ha lóhalálában
5593   XVIII   |               Tiszafüredig, s el-kivágtatott a kárpátfalvi kastély udvarából,
5594   XVIII   |                   vissza sem tekintett; csak a vadaskerten túl mert hátrapillantani,
5595   XVIII   |                      nem jön-e utána lóháton a tanácsos puskával, hogy
5596   XVIII   |             Tiszafüredig itatni sem engedett a kocsisnak, még mindig nem
5597   XVIII   |                     megnyugodva afelől, hogy a dühödt férj nem érheti-e
5598   XVIII   |                     át Poroszlóra, eltagadta a nevét a vendégfogadós előtt,
5599   XVIII   |                Poroszlóra, eltagadta a nevét a vendégfogadós előtt, bezárkózott
5600   XVIII   |             vendégfogadós előtt, bezárkózott a szobájába, s csak akkor
5601   XVIII   |                     Hogy elriasztották abból a házból, amit az ő furfangja
5602   XVIII   |                     ő furfangja szerzett meg a mostani birtokosnak, s milyen
5603   XVIII   |                 kifizették őtet aprópénzzel, a legapróbb pénzzel a világon.
5604   XVIII   |             aprópénzzel, a legapróbb pénzzel a világon. Még örülhetett,
5605   XVIII   |                világon. Még örülhetett, hogy a bőrét elvitte onnan szerencsésen.~ ~
5606   XVIII   |                    nem addig van az; itt van a zsebünkben nagyságod levele,
5607   XVIII   |              ötszázezer forint elengedéseért a Kárpáthyak elleni per megnyerése
5608   XVIII   |                     Ám tessék tehát játszani a megsértett férj tragédiáját,
5609   XVIII   |                  alig ért haza Pestre, midőn a választ is megkapta rá.~ ~
5610   XVIII   |                    választ is megkapta rá.~ ~A tanácsos igen szép levelet
5611   XVIII   |                  olyan embernek nem adhatja; a leányát, aki nejét akarta
5612   XVIII   |                     ígérve, ha Maszlaczky úr a kérdéses pert megnyeri;
5613   XVIII   |                   meg nagybátyjával, sőt még a per maga is elenyészett,
5614   XVIII   |                   arra hivatkozni sem lehet; a Kárpáthy jószágok birtokváltozása
5615   XVIII   |                    úr közel volt hozzá, hogy a negyedik emeletből kiugorjék
5616   XVIII   |                       Mégis azt hiszem, hogy a nagyobb holló kivájja a
5617   XVIII   |                      a nagyobb holló kivájja a kisebb holló szemét.~ ~ ~ ~
5618   XVIII   |                   örömmel jártok-keltek-e ti a kárpátfalvi kastély csarnokaiban,
5619   XVIII   |                    mint odahaza?~ ~Nem rág-e a féreg legkedvesebb örömeitek
5620   XVIII   |                  tekint: „Milyen halavány ez a gyermek!”?~ ~Nem jár-e az
5621   XVIII   |                      az árnyék? Nem beszél-e a lélek néha-néha elégületlen,
5622   XVIII   |                      szavakat ott belül, ott a csendes, hallgatag szívben,
5623   XVIII   |                   gyanítjátok-e azt, hogy ez a komoly gyermek mit gondol
5624   XVIII   |                  ékszerekre, ruhákra, mikkel a ti szülői szerelmetek kedveskedni
5625   XVIII   |                   falatjait? Érzitek-e annak a titkos, rémületes szellemnek
5626   XVIII   |                 mindig köztetek és őközötte, a ti szíveitek és az ő szíve
5627   XVIII   |                    gondolatot, mely egyiktől a másikhoz szállhat?~ ~Hát
5628   XVIII   |                     másikhoz szállhat?~ ~Hát a megcsalt, hát a kijátszott
5629   XVIII   |              szállhat?~ ~Hát a megcsalt, hát a kijátszott társ? Sajnálja,
5630   XVIII   |                       Nem nevet minden ember a kijátszott ügyvéden, kit
5631   XVIII   |                     előre kacagva rajta, azt a mulatságos jelenetet, midőn
5632   XVIII   |                  mulatságos jelenetet, midőn a rászedett ügyvéd tizenhat
5633   XVIII   |                Abellinót, kinek fél lába már a koporsóban, s nem engedi,
5634   XVIII   |               koporsóban, s nem engedi, hogy a másikat is utána húzza,
5635   XVIII   |                      semmije.~ ~Semmije? Hát a tiszta szív, hát a gazdag
5636   XVIII   |                       Hát a tiszta szív, hát a gazdag lélek semmi?~ ~Nemsokára
5637   XVIII   |                      egészen felvillanyozták a közönség kíváncsiságát az
5638   XVIII   |                 Költői vagy politikai volt-e a tér, melynek tehetségeit
5639   XVIII   |                   szentelé? – fogja kérdezni a közvélemény ítésze, mert
5640   XVIII   |                     közvélemény ítésze, mert a közvélemény előtt a politikus
5641   XVIII   |                     mert a közvélemény előtt a politikus nevezetesebb ember,
5642   XVIII   |                     nevezetesebb ember, mint a költő.~ ~Erre én felelni
5643   XVIII   |                      felelni nem tudok, mert a határvonalt a kettő között
5644   XVIII   |                    tudok, mert a határvonalt a kettő között nem ismerem.
5645   XVIII   |               műveket, mint Eötvös regényei. A kettő csak együtt valami;
5646   XVIII   |              magyaroknál, hol az egyik élete a másikét szüli.~ ~Zoltán
5647   XVIII   |                   szüli.~ ~Zoltán rövid időn a legkedvezőbb ajánlatokat
5648   XVIII   |                   nyerte mindazoktól, kiknek a hazai irodalom emelése érdekükben
5649   XVIII   |                     csak mosolyogni szokott. A lélek nem erőteti meg magát
5650   XVIII   |                        Irodalmunk fejedelme, a feledhetetlen Széchenyi,
5651   XVIII   |                 figyelmezteté egy alkalommal a kegyelt ifjút örök emlékben
5652   XVIII   |               mulatságból.”~ ~Valót mondott; a költészet istennője olyan
5653   XVIII   |                fárasztana, új erőt ad!~ ~ ~ ~A lámpa egyformán világított,
5654   XVIII   |              múzsájának, lelke el volt telve a fényes költészet ábrándképével,
5655   XVIII   |                magyarázhatlan gyönyörét csak a költői kedélyek ismerik,
5656   XVIII   |                    szemei nem látták őket.~ ~A komoly, erős férfialak hátul
5657   XVIII   |                  erős férfialak hátul maradt a szoba árnyékában, az anyai
5658   XVIII   |                    hajolva hozzá, hogy ha az a két könnycsepp szemeiből
5659   XVIII   |                 hullani.~ ~Tán álmodja ő ezt a képet?~ ~Ekkor a gyönyörű,
5660   XVIII   |               álmodja ő ezt a képet?~ ~Ekkor a gyönyörű, angyalarcú gyermek
5661   XVIII   |                      gyöngéden szemeit.~ ~Ez a gyönyörtől reszketve ébredez,
5662   XVIII   |                  reszketve ébredez, kezeivel a sima kezecskéket tapintva,
5663   XVIII   |               tapintva, miknek édes érintése a szív mélyéig lehat.~ ~–
5664   XVIII   |                    maga előtt, jó angyalait, a szelíd, nyájas anyát, kinek
5665   XVIII   |                    karjain felnövelkedett, s a kedves, elpiruló hajadont,
5666   XVIII   |                    úgy örül, olyan boldog.~ ~A szép gyermek, mintha vigasztalná,
5667   XVIII   |                   mely anyja kezén nyugszik; a két nő éppen oly szegény
5668   XVIII   |                   maga.~ ~Végre odalép hozzá a férfi, s az szólítja meg:~ ~–
5669   XVIII   |               gyermeteg modorával:~ ~– Ismét a mi fiunk fogsz lenni, s
5670   XVIII   |                örökké. Elfogadod-e?~ ~Zoltán a legunalmasabb, a legostobább
5671   XVIII   |                      Zoltán a legunalmasabb, a legostobább ember lett volna
5672   XVIII   |                 legostobább ember lett volna a világon, s nem érdemelné,
5673   XVIII   |                   hogy tovább írjam róla ezt a történetet, ha azt felelte
5674   XVIII   |                      boldogabb ember nálánál a földön, hacsak azok nem,
5675   XVIII   |                     nagyon gyorsan változott a világ képe. Gyakran néhány
5676   XVIII   |                     hogy ismerhetlenné tegye a múltat, ami legnépszerűbb
5677   XVIII   |                  volt ma, holnap az lehetett a legelvetendőbb; tiszteletben
5678   XVIII   |                  országot forrongásba hozta; a legszenvedélyesebb harcok
5679   XVIII   |                      hozatott minden faktora a közéletnek, pazarolták a
5680   XVIII   |                     a közéletnek, pazarolták a pénzt, édesgették a szavazatokat,
5681   XVIII   |               pazarolták a pénzt, édesgették a szavazatokat, státuscsínyokat
5682   XVIII   |                követtek el, csodáit mívelték a hírlapi birkózásnak, két
5683   XVIII   |                   aki együtt nem élte át ezt a korszakot, a jövő ivadék
5684   XVIII   |                     élte át ezt a korszakot, a jövő ivadék törni fogja
5685   XVIII   |                     ivadék törni fogja rajta a fejét, ha a zászlókra írt
5686   XVIII   |                      fogja rajta a fejét, ha a zászlókra írt jelmondatokat
5687   XVIII   |                      keserűen, s melyik volt a szabadelvű, melyik a tartogató
5688   XVIII   |                    volt a szabadelvű, melyik a tartogató párt, és mi okuk
5689   XVIII   |               Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb, legszenvedélyesebb
5690   XVIII   |      legszenvedélyesebb pártvezéreknek.~ ~Az a csekély körülmény, hogy
5691   XVIII   |                      csekély körülmény, hogy a méltóságos úr X. megyében
5692   XVIII   |                    méltóságos úr X. megyében a konzervatív párt legerősebb
5693   XVIII   |                    pajzsa, Y. megyében pedig a szabadelvűek leghathatósabb
5694   XVIII   |                   malleusa (így híják diákul a kalapácsot), senkit se hozzon
5695   XVIII   |                     valódi szenvedélyből űzi a zöldasztali politikát, éppen
5696   XVIII   |                kilátás.~ ~Úgy állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt
5697   XVIII   |            vagyonainak egy része fekszik X., a másik Y. megyében, ezáltal
5698   XVIII   |                megfontoló úriemberekből állt a konzervatív tábor, melyet
5699   XVIII   |              megyében Tarnaváry septemvir úr a konzervatívek erős vára
5700   XVIII   |                      viszont megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó
5701   XVIII   |                 megfordítva áll a dolog: itt a tartózkodó tábor feje először
5702   XVIII   |                   először is Kőcserepy, akit a Zoltánnali per óta szívéből,
5703   XVIII   |             szolgálatkész inaslelkek, kiknek a homlokára van írva az aspiráns
5704   XVIII   |                  restell. Viszont ellenökben a septemvir legkedveltebb
5705   XVIII   |                      és Kárpáthy Zoltán, kit a közvélemény kegyencei közé
5706   XVIII   |                       s kiről büszkén szokta a hétszemélynök úr elmondani: „
5707   XVIII   |                       Nem hiába, én neveltem a kölyket”!~ ~Hogyne volna
5708   XVIII   |                   ugyanazon országos jelszót a méltóságos úr éppolyan erősen
5709   XVIII   |                amilyen erősen nekiveti aztán a másik vállát ugyanannak
5710   XVIII   |                      másik vállát ugyanannak a közkérdésnek Y. megyében,
5711   XVIII   |                 mivel üt az emberre. Üt, ami a kezébe akad.~ ~Nagyszerű
5712   XVIII   |                   ami egy esztendeig élvezte a halhatatlanságot, s azután
5713   XVIII   |       halhatatlanságot, s azután helyt adott a másiknak, melyen oly feszített
5714   XVIII   |                      merőben kicserélték már a véleményeiket, vagy egészen
5715   XVIII   |                véleményen vannak felőle mind a ketten.~ ~Nekünk elég annyit
5716   XVIII   |          leghírhedtebb szónokai jelentek meg a megye fővárosában, hatalmas,
5717   XVIII   |            egyrészről, kik magokkal ragadják a hallgatóságot – unalmas,
5718   XVIII   |                  másrészről, kik megkínozzák a gyülekezet türelmét, s megszöktetik
5719   XVIII   |                     türelmét, s megszöktetik a teremből.~ ~A kérdéses nap
5720   XVIII   |                   megszöktetik a teremből.~ ~A kérdéses nap reggelén már
5721   XVIII   |               reggelén már korán elfoglalják a terem ülőhelyeit, karzatait
5722   XVIII   |                     rendületlenül végigvárni a nemes torna (turnier) kimenetelét,
5723   XVIII   |                 büszke lobogtatással viselik a fehér- vagy háromszínű szalagokat,
5724   XVIII   |             szalagokat, melyek közől az első a Kőcserepy-, a másik a Szentirmay-párt
5725   XVIII   |                  közől az első a Kőcserepy-, a másik a Szentirmay-párt
5726   XVIII   |                   első a Kőcserepy-, a másik a Szentirmay-párt jelvénye.~ ~
5727   XVIII   |                     nagy összemérkőzése volt a pártoknak, megelőzte ez
5728   XVIII   |                      pártoknak, megelőzte ez a közelgő követválasztást
5729   XVIII   |                    mindegyik párt előadhassa a sarkalatos kérdések fölötti
5730   XVIII   |               eredménygazdagabb stratagémák, a korteskedések, ravaszkodások,
5731   XVIII   |                      volt érdekesebb magánál a tragédiánál, hogy itt még
5732   XVIII   |                 szesz és ezüst huszasok csak a krízis napjaira hagyatván.~ ~
5733   XVIII   |                 krízis napjaira hagyatván.~ ~A zöld asztal tetején még
5734   XVIII   |                      ólmos bot nem szól bele a vitatkozásokba; e derék,
5735   XVIII   |                kihajigálják az ablakon, s ez a nagy tömeg a székek mögött –
5736   XVIII   |                   ablakon, s ez a nagy tömeg a székek mögött – ember hátán
5737   XVIII   |                      nem azért tolakodott be a gyűlésterembe, hogy ordításával
5738   XVIII   |                ordításával érthetlenné tegye a szónokok beszédét, hanem
5739   XVIII   |                    élénk részvéttel járulnak a szellemi harc elé, s ki-ki
5740   XVIII   |                     kedvenc szónokai felé.~ ~A zöld asztal elején ülnek
5741   XVIII   |       mentegallérjából, melynek nyusztprémje a két vállát takarja; annyi
5742   XVIII   |                 takarja; annyi rajta ezúttal a sujtás és paszománt, hogy
5743   XVIII   |        aranykötelekkel; beszéd közben azokat a köteleket nagyon szokta
5744   XVIII   |                      csak mentéje ragyogóbb, a kék dzsindzsulya prém közől
5745   XVIII   |                     Jobban felhúzza az óráit a nagyságos tanácsos úr, ha
5746   XVIII   |                     továbbá: „Pedig tudhatná a nagyságos tanácsos úr, jobban,
5747   XVIII   |                   stb… Osztoznak e tréfákban a nemes atyafiak is; Kiss
5748   XVIII   |                     atyafiak is; Kiss Miska, a hírhedt kortesvezér, ki
5749   XVIII   |                      Mély áhítattal olvassuk a nagyságos úr hazafiúi kebléről, –
5750   XVIII   |                 atilladolmányhoz is feltette a fülig érő, magas inggallérokat,
5751   XVIII   |          inggallérokat, s szeme elé csípteté a félszemüveget, amiért Kiss
5752   XVIII   |                    részéről neki is kijárnak a mulatságos glosszák, mikor
5753   XVIII   |                 Hajtsa le az álla mellől azt a kapcát, mert nem hallani
5754   XVIII   |                kapcát, mert nem hallani tőle a szót!”, meg hogy: „Jöjjön
5755   XVIII   |                         meg hogy: „Jöjjön ki a szobából, s ne beszéljen
5756   XVIII   |                     Ennyi fényes alak között a zöld asztal körül csak két
5757   XVIII   |                       beszédében sokkal több a költészet, mint a logika,
5758   XVIII   |                sokkal több a költészet, mint a logika, éppen azért sokkal
5759   XVIII   |                    veszedelmesebb az, hangja a leglágyabb kérelemtől, mely
5760   XVIII   |                  leglágyabb kérelemtől, mely a honfiszíveket megszelídíti,
5761   XVIII   |            honfiszíveket megszelídíti, egész a viharos zengésig hajlékony,
5762   XVIII   |                     zengésig hajlékony, mely a tömegeken uralkodik. Ismerik
5763   XVIII   |                 lelkesítő szavai után valaki a női karzatról, aki hozzájok
5764   XVIII   |                     Éljen Kárpáthy Zoltán!~ ~A másik megjegyzett alak báró
5765   XVIII   |                       különös egzotikus arc; a lehetőségig veres, úgyhogy
5766   XVIII   |                       úgyhogy arca felszínén a vékony vérerek egész hálózatát
5767   XVIII   |                   bajusza kevesellni látszik a helyet az orr és ajk között,
5768   XVIII   |                     minden viaszkolás dacára a vastag száj elé; az alsó
5769   XVIII   |                      színnel látszik festve; a borotválások helyén ultramarin,
5770   XVIII   |                     Sohasem ült hasonló alak a zöld asztal mellett.~ ~Neveli
5771   XVIII   |                 asztal mellett.~ ~Neveli még a botrányt az a körülmény
5772   XVIII   |                     Neveli még a botrányt az a körülmény is, hogy a senkitől
5773   XVIII   |                      az a körülmény is, hogy a senkitől nem ismert férfi
5774   XVIII   |                    férfi bátorkodott odaülni a tekintetes karok és rendek
5775   XVIII   |                 látott alakok iránt, akiknek a képe nem tetszik nekik.
5776   XVIII   |                 tölti az időt, amivel tudja; a nézők megkérdezik egymástól
5777   XVIII   |                  nézők megkérdezik egymástól a szereplők neveit, a csintalan
5778   XVIII   |                egymástól a szereplők neveit, a csintalan fiatalok torzképeket
5779   XVIII   |                    ismeretesebb szónokokról, a nyitott ajtók előtt egyre
5780   XVIII   |                      előtt egyre sűrűbb lesz a nép; egy-egy vállalkozó
5781   XVIII   |               feltehesse.~ ~Végre megnyílnak a középső ajtók, s kilép a
5782   XVIII   |                     a középső ajtók, s kilép a főispán, egy simára borotvált
5783   XVIII   |                öltözetében; azon időben csak a klérus és a katonai státus
5784   XVIII   |                      időben csak a klérus és a katonai státus nem viselt
5785   XVIII   |                 rendbeli férfit úgy látni.~ ~A kilépőt gyönge éljenzés
5786   XVIII   |                      éljenzés fogadja, mit ő a legudvariasabb mosollyal
5787   XVIII   |                beszél.~ ~Az elnök lemorzsolá a lemorzsolandókat. Elmondá
5788   XVIII   |                Elmondá az összegyűlés okait, a napi kérdés tárgyát, mindezt
5789   XVIII   |        kötelességében, sem érdekében nem áll a tüdejét megerőtetni. Beszéd
5790   XVIII   |            meghajtotta magát, tulajdonképpen a titkárjának kellett volna
5791   XVIII   |                 volna magát meghajtani, mert a beszédet ő szerzette, hanem
5792   XVIII   |                     hogy azt megtanulta. Ezt a fáradságot senki sem volna
5793   XVIII   |                      méltánylani, mint talán a pesti nemzeti színház énekesei,
5794   XVIII   |               betanulni valamely szerepet, s a tartalom ismeretének kellő
5795   XVIII   |            ismeretének kellő hiányában, csak a megfelelő utasításokból (
5796   XVIII   |                      kelljen mosolyogni, hol a kezet megmozdítani, a hangot
5797   XVIII   |                    hol a kezet megmozdítani, a hangot felemelni s több
5798   XVIII   |                      őméltósága, hanem bízta a tekintetes karok és rendekre,
5799   XVIII   |                   rendekre, hogy csináljanak a kérdéssel, amit akarnak,
5800   XVIII   |                     ezt az egész előadást.~ ~A szerepek igen célszerűen
5801   XVIII   |                      felől nyílt titok, hogy a Pesti Hírlap vidéki levelezője,
5802   XVIII   |                formulázni, azért bízatott rá a megelőzött konferencián
5803   XVIII   |                      jegyeit békével.~ ~Erre a túlsó félen egy agg táblabíró
5804   XVIII   |                  hosszú ujjai úgy eltakarják a kezeit, hogy csak olykor-olykor
5805   XVIII   |                     olykor-olykor látszik ki a prém közől valamelyik ujja
5806   XVIII   |                  hordóba beszélne bele. Csak a jobboldaliak éljenzése,
5807   XVIII   |                     idegen hallgatóval, hogy a szónok az indítvány ellen
5808   XVIII   |                     indítvány ellen beszélt. A jártasabbak ismerik az öregurat
5809   XVIII   |                     ismerik az öregurat mint a megfontolt hazafiság ősét,
5810   XVIII   |                    feláll Szentirmay Rudolf; a nyüzsgés, forrongás egészen
5811   XVIII   |                forrongás egészen elcsillapul a teremben, mindenki ünnepélyes
5812   XVIII   |                     meggyőzi. Nem kacérkodik a karzatokkal, nem iparkodik
5813   XVIII   |                     kitérésekkel meghódítani a tömegek ítéletét, úgy beszél,
5814   XVIII   |                     aki ítéljen közöttük: az a megfeszített Jézus ott a
5815   XVIII   |                     a megfeszített Jézus ott a terem legmagasabb polcán!~ ~
5816   XVIII   |                    Ezek megcáfolhatatlanok”. A tömegek lassú mormogása
5817   XVIII   |                   lassú mormogása bizonyítja a hatást, amit rájok gyakorolt;
5818   XVIII   |                    az egyiket megszilárdítá, a másikat megingatta. Nyertnek
5819   XVIII   |                   látszik innenről és túlról a csata.~ ~De halljuk Kőcserepyt.
5820   XVIII   |              Kőcserepyt. Ő meg fogja menteni a diadalt.~ ~Mint mosolyog!
5821   XVIII   |                  kell vallani felőle; művész a maga szakmájában. Tud sírni,
5822   XVIII   |                      ismeri, minő hatása van a fokonkénti hangemelkedésnek,
5823   XVIII   |                 átjáratokat egyik indulatból a másikba; mikor keserű kezd
5824   XVIII   |                  fekünnék keblén, mintha azt a hármas halmot és kettős
5825   XVIII   |              megmenteni; amellett nem kíméli a legmerészebb szofizmákat,
5826   XVIII   |                 beszél, ami rettenetes, csak a tárgyról nem; száz okot
5827   XVIII   |                   állításait igazolja, bárha a kérdéshez éppen nem alkalmazható
5828   XVIII   |                   érte örömmel, ha az önzés, a rosszakarat és pártviszálkodás
5829   XVIII   |                     meg nem nehezíté vala…~ ~A karzatról taps, a teremből
5830   XVIII   |                    vala…~ ~A karzatról taps, a teremből éljenek zengése
5831   XVIII   |              teremből éljenek zengése kíséri a szónokot, s a hazája sorsát
5832   XVIII   |                 zengése kíséri a szónokot, s a hazája sorsát igazán szívén
5833   XVIII   |            szerezhetne magyar nemzetének”!~ ~A tömeg részvéte könnyen megvesztegethető,
5834   XVIII   |                    könnyen megvesztegethető, a pátosz, az érzelem hamar
5835   XVIII   |                     érzelem hamar utat talál a szívekhez; többen az asztalon
5836   XVIII   |                     nemes alakja kiemelkedik a tömeg közől, egyszerre,
5837   XVIII   |                egyszerre, mint egy jelszóra, a legviharosabb üdvkiáltás
5838   XVIII   |              üdvkiáltás támad eléje. Itt jön a nép kegyence, a mindenkitől
5839   XVIII   |                      Itt jön a nép kegyence, a mindenkitől bálványozott
5840   XVIII   |                   örök emlékül maradnak fenn a zöld asztalok hívei között.~ ~
5841   XVIII   |                        Ah, mint tud ez bánni a szívekkel! S valóban érzi,
5842   XVIII   |                  vele együtt mindenkit, hogy a sűrű éljenzéstől alig lehet
5843   XVIII   |                   által elhajított kesztyűt, a felriadó zajtól megrendül
5844   XVIII   |                    felriadó zajtól megrendül a terem, hölgyek kendőikkel,
5845   XVIII   |                    pirulva és szemlesütve.~ ~A tömeg már belejött a zajongásba,
5846   XVIII   |                         A tömeg már belejött a zajongásba, s a Zoltán után
5847   XVIII   |                     belejött a zajongásba, s a Zoltán után felállt báró
5848   XVIII   |                     után végre belekaphatott a zseniális báró óhajtott
5849   XVIII   |             összehordani az angol meetingek, a dán volksthingek, a spanyol
5850   XVIII   |               meetingek, a dán volksthingek, a spanyol kortezek, a jenki
5851   XVIII   |            volksthingek, a spanyol kortezek, a jenki kongresszek, a frank
5852   XVIII   |               kortezek, a jenki kongresszek, a frank parlamentek, a mongol
5853   XVIII   |            kongresszek, a frank parlamentek, a mongol korultájok és a kaffer
5854   XVIII   |                       a mongol korultájok és a kaffer vigvangok természetei
5855   XVIII   |                      és hiányosság tűnik fel a magyar táblabíró-gyűlések
5856   XVIII   |            szokásaiban; elmondá azt is, hogy a nagy tekintélyű Pittnek
5857   XVIII   |                    micsoda véleményei voltak a kérdésben forgó tárgy felett,
5858   XVIII   |            nemkülönben Otahayti, Új-Wales és a Carolina-szigetek vadembereinek,
5859   XVIII   |               eszétől fel nem találták volna a harisnyakötés mesterségét,
5860   XVIII   |              gyárművek termékeit, és hogy ez a hasonlatosság milyen szépen
5861   XVIII   |                   beszédre csak elhallgattak a tekintetes rendek, annyira
5862   XVIII   |                tréfás naivsággal azt kérdezi a zseniális bárótól:~ ~– Nagyságos
5863   XVIII   |                   mondani, hogy mi fán terem a lencse?~ ~E minden várakozáson
5864   XVIII   |                      maróbb hatást gyakorolt a zseniális báró fitogtató
5865   XVIII   |                    egész teremben, mely mind a két párt embereit egyiránt
5866   XVIII   |                      öt álló percig nem bírt a tekintetes gyülekezet magához
5867   XVIII   |               felkelt az asztaltól, felrúgta a széket, s keresztülvágta
5868   XVIII   |                       s keresztülvágta magát a sokaságon az ajtóig, rögtön
5869   XVIII   |                  hogy amaz ismeretlen úr ott a fekete frakkban azzal a
5870   XVIII   |                      a fekete frakkban azzal a kármin és ultramarin színű
5871   XVIII   |              ultramarin színű orcával föláll a zöld asztal mellett, s csak
5872   XVIII   |                   mindenki szemeit törülgeté a nevetés után, akkor ötlött
5873   XVIII   |                       akkor ötlött fel, hogy a különös idegen áll a zöld
5874   XVIII   |                    hogy a különös idegen áll a zöld asztal mellett.~ ~Talán
5875   XVIII   |                       Tarnaváry úr most mind a két könyökével az asztalon
5876   XVIII   |                      asztalon van, úgy várja a beszédet.~ ~Az ismeretlen
5877   XVIII   |                 beszédhez fog, ahelyett hogy a szokásos „Tekintetes karok
5878   XVIII   |                      Én meg nem foghatom azt a rendetlenséget, amivel ez
5879   XVIII   |                 Ilyen hangon nem beszélt még a tens rendekhez senki fia.
5880   XVIII   |                   Kalotaszegen tanulta volna a magyarságot, s azután Párizsban
5881   XVIII   |                      Mindig másutt húzza meg a szókat, mint ahogy kellene,
5882   XVIII   |                  szókat, mint ahogy kellene, a kettős betűkkel nem bír,
5883   XVIII   |         arisztokratikus lassúsággal mozgatja a nyelvét, mintha restellné
5884   XVIII   |                  ismeretlen –, ahol az ember a saját beszédét nem hallhatja
5885   XVIII   |                 saját beszédét nem hallhatja a nagy kiabálástól. Mindenféle
5886   XVIII   |                    nem mehet; én felszólítom a méltóságos elnök urat, hogy
5887   XVIII   |                     hogy vagy parancsolja ki a lármázó sokaságot a teremből,
5888   XVIII   |           parancsolja ki a lármázó sokaságot a teremből, vagy vigyen bennünket
5889   XVIII   |                      igazán maga sem értette a szónok. „Ki vele! Le vele!
5890   XVIII   |           taglejtésekkel; tíz-tizenkét ember a padokról, a karzatról beszélt
5891   XVIII   |               tíz-tizenkét ember a padokról, a karzatról beszélt egyszerre
5892   XVIII   |                  egyszerre nekihevült arccal a szónokhoz, ki folyvást állva
5893   XVIII   |                      megvetően hordozá körül a háborgó tömegen, melynek
5894   XVIII   |                      Csak arra csillapult le a zaj, midőn Tarnaváry fölkelt,
5895   XVIII   |               hallgatás lett egyszerre, hogy a dongó röptét meg lehete
5896   XVIII   |               egyszerre az ellenpárt emberei a sértegető szónok ellen. –
5897   XVIII   |                      elő tárcáját, s odaveté a zöld asztalra.~ ~– Itt van
5898   XVIII   |                  másodszor is kivenni belőle a márkás büntetést, lefizetem
5899   XVIII   |                      indítványba tenni, hogy a részvevő nemesi rendeket
5900   XVIII   |                    nemesi rendeket zárják ki a teremből.~ ~A szónok oly
5901   XVIII   |                      zárják ki a teremből.~ ~A szónok oly sokat talált
5902   XVIII   |                   sokat talált mondani, hogy a legvérmesebbek is elszörnyedtek
5903   XVIII   |                     elszörnyedtek bele, csak a vele szemközt álló alak
5904   XVIII   |                    úr, ahhoz semmi közöm; ez a terem nyitva áll okosnak,
5905   XVIII   |                   bolondnak; de azt írja fel a füle mellé az úr, bárki
5906   XVIII   |                   azután nyissa fel e helyen a száját, s máskor eszébe
5907   XVIII   |                jogait gyakorolja itten, s az a ködmenes ember ott csak
5908   XVIII   |                     jó nemesember, mint maga a főispán, s olyan joga van
5909   XVIII   |                     még mindig állt, s amint a buzogányos férfi leült előtte,
5910   XVIII   |                megvető tréfával Tarnaváry.~ ~A főispánt nagyon zsenírozta
5911   XVIII   |                főispánt nagyon zsenírozta ez a jelenet. Igen kellemetlenül
5912   XVIII   |                  székéről, s kijelenté, hogy a mai gyűlést kénytelen feloszlatni.
5913   XVIII   |                     vissza találják hívni.~ ~A rendek felálltak, s csendes
5914   XVIII   |                 nagyon lassan mehetett csak, a tömeg sokasága miatt. Ezalatt
5915   XVIII   |                 szólt Rudolf Tarnaváryhoz –, a jámbor a szász földön lakott
5916   XVIII   |                     Tarnaváryhoz –, a jámbor a szász földön lakott ifjúkorában,
5917   XVIII   |               feleselt Tarnaváry. – Fogja be a száját, ha nem ért a dologhoz!
5918   XVIII   |                      be a száját, ha nem ért a dologhoz! Tudom, hogy jövőre
5919   XVIII   |          méltóztatott cselekedni?~ ~– Hát mi a patvart cselekedtem?~ ~–
5920   XVIII   |                    vagy úgy lehordalak, hogy a lábadon sem állsz meg!~ ~–
5921   XVIII   |                 sohasem hallottam hírét.~ ~– A leghíresebb párbajvívó egész
5922   XVIII   |                  kiabálást követett el, hogy a lépcsők alján is meghallhatták.~ ~–
5923   XVIII   |                      Kérem alássan – csitítá a fiatalember nagyságos urabátyját –,
5924   XVIII   |                vannak mindig elintézve, hogy a hatóságok a dolgok folyamáról
5925   XVIII   |                  elintézve, hogy a hatóságok a dolgok folyamáról sohasem
5926   XVIII   |                  mert ez azt állította, hogy a szivar, melyet szí, nem
5927   XVIII   |                   hencegett hát olyan nagyon a gyilkos, a sicarius, a brávó;
5928   XVIII   |                      olyan nagyon a gyilkos, a sicarius, a brávó; no, megállj,
5929   XVIII   |                nagyon a gyilkos, a sicarius, a brávó; no, megállj, kerülj
5930   XVIII   |                   brávó; no, megállj, kerülj a kezembe!~ ~Misztizláv furcsa
5931   XVIII   |               Tarnaváry szemébe: „Tán bizony a septemvir úr keresi az alkalmat,
5932   XVIII   |                  keresi az alkalmat, melyben a hírhedett vívót győzhetlensége
5933   XVIII   |                      önbizalom ragadni kezde a fiatalemberre is. Ki tudja,
5934   XVIII   |                   nem apád” modorával leveri a Bramarbast.~ ~Tarnaváry
5935   XVIII   |              Tarnaváry azzal szépen hazament a gyűlésről, s nem gondolt
5936   XVIII   |                       kiviteté feketekávéját a méhesbe, ahonnan éppen le
5937   XVIII   |                      éppen le lehetett látni a szérűskertre, aholott egy
5938   XVIII   |                    alatt nyomtattak, szórtak a munkásemberek, onnan fumigálta
5939   XVIII   |                     három férfi lép be hozzá a méhesbe; az egyik a híres
5940   XVIII   |                    hozzá a méhesbe; az egyik a híres sicarius, a másik
5941   XVIII   |                      egyik a híres sicarius, a másik két fiatalember, kiknek
5942   XVIII   |                hosszú legénnyé nőtt már fel, a másik pedig valami provinciális
5943   XVIII   |             elbeszélésével szokta mulattatni a rászorult hölgyeket, melyek
5944   XVIII   |                    párbajsegéd van kikiáltva a megyei székvárosban.~ ~–
5945   XVIII   |                    elég, nem szeretem, mikor a vendégeim állnak, én meg
5946   XVIII   |                   párbajsegédi celebritás, s a tárgyhoz mért ünnepélyes
5947   XVIII   |                    érinteni nem szabad, s ez a pont a becsület pontja.~ ~–
5948   XVIII   |                      nem szabad, s ez a pont a becsület pontja.~ ~– Tudom
5949   XVIII   |             szerepéből az ifjú ember.~ ~– Ez a pont az, mely drágább mindenki
5950   XVIII   |                    előtt, mint az élet, mint a vér, mint minden a világon.~ ~–
5951   XVIII   |                      mint a vér, mint minden a világon.~ ~– Az is igaz;
5952   XVIII   |              folytatni.~ ~Folytatta volna is a derék fiatalember, de egy
5953   XVIII   |                    félt, hogy megcsípi, s ez a pont még a becsület pontjánál
5954   XVIII   |                    megcsípi, s ez a pont még a becsület pontjánál is erősebben
5955   XVIII   |                     izromban lefizettem érte a bírságot, amint láthatta
5956   XVIII   |                  indulatos hangon Dabroni. – A becsületsértést ringy-rongy
5957   XVIII   |                       Tarnaváry jól hallotta a szót, s a vér a fejében
5958   XVIII   |             Tarnaváry jól hallotta a szót, s a vér a fejében járt már,
5959   XVIII   |                     hallotta a szót, s a vér a fejében járt már, amidőn
5960   XVIII   |                     egy széket, amelyen ült, a másik kezével belemarkolt
5961   XVIII   |               becsapta az ajtót, nekivetette a hátát, egyre kiáltozva:~ ~–
5962   XVIII   |               Gyilkosok! Rablók! Haramiák!~ ~A kihívó fél el volt zárva
5963   XVIII   |                     kihívó fél el volt zárva a visszavonulástól azáltal,
5964   XVIII   |                    úgy leüti az embert azzal a székkel, hogy sohasem fog
5965   XVIII   |                      többet párbajt vívni.~ ~A lármára s gyilkos kiabálásra
5966   XVIII   |              felriadt az udvari cselédség, s a méhállványon keresztül lehete
5967   XVIII   |                   mint rohan minden oldalról a méhes felé cséplő, nyomtató,
5968   XVIII   |                    itten!” – gondolá magában a két fiatalabb ember, s ahol
5969   XVIII   |                    ember, s ahol rést látott a méhes osztályai között,
5970   XVIII   |                     Ne hagyd magad!”, futott a kerten keresztül. A celebris
5971   XVIII   |                   futott a kerten keresztül. A celebris párbajsegéd siettében
5972   XVIII   |                   egész raj nekiesett, s bár a fogdmegek markaitól megmenekült
5973   XVIII   |                   kétakkorára dagadván, mint a másik.~ ~Emánuel barátunk
5974   XVIII   |                 nanking mondhatlanját, amint a sövényen átmászott.~ ~Csak
5975   XVIII   |                      Csak Dabroni maradt meg a csatatéren rendületlenül.
5976   XVIII   |                  Összefont karokkal ott állt a méhes közepén, megvető nyugalma
5977   XVIII   |                   egy percig sem hagyá el.~ ~A béresek és hajdúk odaérkezének,
5978   XVIII   |               előttük az ajtót.~ ~– Ahol áll a gyilkos. Az akar engem megölni! –
5979   XVIII   |                     hírhedett veszekedőt, ki a nyilván- és magánéletben
5980   XVIII   |          magánéletben keresve keresi az okot a dulakodásra, s gyilkos módra
5981   XVIII   |                     s gyilkos módra leöldösi a legbecsületesebb embereket,
5982   XVIII   |                embereket, kiknek nem az volt a dolguk, hogy egész életökben
5983   XVIII   |                 dolguk, hogy egész életökben a kardot tanulják forgatni;
5984   XVIII   |                     hozzám, én majd elveszem a kedvét az ilyen lovagias
5985   XVIII   |                 haramiáskodástól. Kísérjétek a vármegyeházára! Ha nem megy
5986   XVIII   |                       Kapott ugyan egy olyat a fejére, hogy holmi gyönge
5987   XVIII   |                     őt, s lerántotta magával a földre, ott azután a többi
5988   XVIII   |                 magával a földre, ott azután a többi béresek, cselédek
5989   XVIII   |                 béresek, cselédek elnyomták; a nagy küzdésben betörték
5990   XVIII   |           gyalogtargoncára, s azon szállíták a megyeházáig, átadva ott
5991   XVIII   |                      megyeházáig, átadva ott a várnagynak.~ ~Tarnaváry
5992   XVIII   |                   befolyását elő kelle venni a ispánnál, hogy Dabronit
5993   XVIII   |                     Dabronit kiszabadíthassa a börtönből, s a további következéseket
5994   XVIII   |               kiszabadíthassa a börtönből, s a további következéseket elsimítsa.~ ~
5995   XVIII   |                  következéseket elsimítsa.~ ~A derék gladiátornak azonban
5996   XVIII   |                azonban el kellett tisztulnia a székvárosból, s Pozsonyig
5997   XVIII   |                      ez az alföldi táblabíró a párbajkihívást viszonozta.
5998   XVIII   |        párbajkihívást viszonozta. Az ilyesmi a spanyol romantika előtt
5999   XVIII   |               megválasztásának határideje.~ ~A viták terén tökéletes kudarcot
6000   XVIII   |                 társa volt Korondy, jelenleg a megye első alispánja, a