Rész

6001   XVIII   |                      a megye első alispánja, a főispán kegyence, ennélfogva
6002   XVIII   |              ennélfogva nagy befolyású férfi a megyében; valamennyi ügyvéd
6003   XVIII   |                szükségből pártjára állani.~ ~A tömegek előtt nekik meglehetős
6004   XVIII   |                   nekik előnyük azt mondhani a bocskoros választók előtt: „
6005   XVIII   |                  ismerjük, hol fáj, mije fáj a szegény nemesembernek; jobban
6006   XVIII   |                    védeni igazait, mint ezek a mágnási jelöltek, Szentirmay
6007   XVIII   |                     Kárpáthy, az egyik gróf, a másik báró. Hogy bíznátok
6008   XVIII   |                    várnátok, hogy majd mikor a mágnási osztály el akarja
6009   XVIII   |                 benneteket!…”~ ~Másik előnye a Kőcserepy-pártnak az volt,
6010   XVIII   |              Kőcserepy-pártnak az volt, hogy a Szentirmay-Kárpáthy-párt
6011   XVIII   |                   nem fogja befertőztetni.~ ~A praktikusabb hazafiak ugyan
6012   XVIII   |                   módon lehetetlennek tarták a győzelmet, s maga Tarnaváry,
6013   XVIII   |                Tarnaváry, azt gyanítva, hogy a többség gazdálkodási szempontból
6014   XVIII   |                Mennyivel jobban értették ezt a másik párton; míg ezek bölcs
6015   XVIII   |                 hódítva, azalatt Kőcserepyék a sokkal könnyebben hozzájárulható
6016   XVIII   |             hozzájárulható úton kísérték meg a tömeget: az ínyen és a torkon
6017   XVIII   |                   meg a tömeget: az ínyen és a torkon keresztül, melyek,
6018   XVIII   |                 sokkal értelmesebb orgánumok a szívnél.~ ~Kárpátfalván
6019   XVIII   |                      volt. Előtte való napon a tanácsos úr három uzsorásnak
6020   XVIII   |          beszélhetett.~ ~Fel voltak rendelve a járások, falvak legszájasabb
6021   XVIII   |                részeg emberek közt beszélni, a kolomposok, kik után a tömeg
6022   XVIII   |                       a kolomposok, kik után a tömeg megindul, vidéki celebritások,
6023   XVIII   |                 annyira még nem vitték, hogy a zöld asztalnál tudnának
6024   XVIII   |              asztalnál tudnának beszélni, de a falu házánál, hordó tetején
6025   XVIII   |                   megy, hol fognak tanyázni, a falukon rendelet adatott
6026   XVIII   |                     falukon rendelet adatott a korcsmárosoknak, hogy ételről,
6027   XVIII   |               italról gondoskodjanak, s amíg a nemes pártfelekre szükség
6028   XVIII   |                    atyafiak közől megtetszik a kés, villa, amellyel ebédelt,
6029   XVIII   |                    ebédelt, s azt tévedésből a csizmája szárába találja
6030   XVIII   |                 engedjenek mindent történni; a tekintetes urak mindent
6031   XVIII   |                  egész odáig, tollas bokréta a kalapja mellé, s forsponton
6032   XVIII   |                       s forsponton szállítás a megye székvárosáig.~ ~A
6033   XVIII   |                      a megye székvárosáig.~ ~A kortesvezéreknek nyílt büdzsé
6034   XVIII   |                      nem kíméltetik.~ ~Magok a fő-fő tekintetes urak is
6035   XVIII   |                     is el fogják járni sorba a falukat sallangos parasztszekéren;
6036   XVIII   |                   pörge kalapban, úgy, ahogy a többi nemes atyafiak járnak;
6037   XVIII   |              atyafiak járnak; ott leszállnak a tanyázó testvérek közé,
6038   XVIII   |                      velök, összecsókolóznak a részegebbekkel, meghordoztatják
6039   XVIII   |              tartanak olyan beszédeket, hogy a szegény kortes rekedtté
6040   XVIII   |             Cigányokról is gondoskodva lesz; a nemes törvényhozók nehéz
6041   XVIII   |                    nekik kedvenc nótáikat.~ ~A legügyesebb népszónokok
6042   XVIII   |                rendre azon helységeket, ahol a Szentirmay-párt többségben
6043   XVIII   |                      Zoltánt, hogy azok mind a ketten el akarják árulni
6044   XVIII   |                     ketten el akarják árulni a nemzetet; hogy azt akarják,
6045   XVIII   |                     hogy azt akarják, miként a nemesember is paraszt legyen
6046   XVIII   |                biztassák, hogy ha megtérnek, a Kőcserepy-Korondy-párt nem
6047   XVIII   |               ismerős emberünk beállít hozzá a nagy tevékenység közepett.~ ~
6048   XVIII   |                   hogy emlékezik rá valahogy a méltóságos úr.~ ~– Hogyne,
6049   XVIII   |              praktizált, nemde?~ ~Bátorkodik a kérdésre igent mondani;
6050   XVIII   |                 Maszlaczky úr gonoszban töri a fejét, mintha pert akarna
6051   XVIII   |                      kíván szolgálni; inkább a méltóságos úrnak ajánlja
6052   XVIII   |                   ajánlja fel tehetségeit.~ ~A méltóságos úr előtt nagyon
6053   XVIII   |                  előtt nagyon jó ajánlólevél a Maszlaczky rágalmazása.
6054   XVIII   |                   boldognak érzené magát, ha a méltóságos úr megtisztelné
6055   XVIII   |                      folyamodó maga is ebből a vármegyéből való, mégpedig
6056   XVIII   |                   vármegyéből való, mégpedig a híres Kokánfalvából, ahonnan
6057   XVIII   |                 híres Kokánfalvából, ahonnan a legjobb markú, legjobb torkú
6058   XVIII   |                 emberek nyelvén beszélni; ha a méltóságos úr rá merné bízni,
6059   XVIII   |                     hatalmas fel nem lovalná a kokánfalviakat, mint ő.~ ~–
6060   XVIII   |                     fiatal embereket sikerül a józan elvek számára megnyerhetnem.
6061   XVIII   |         megnyerhetnem. Önt megbízzuk ezennel a kokánfalvi nemesség vezényletével.
6062   XVIII   |                       Vegye magához most ezt a kétezer pengőt; ne engedje,
6063   XVIII   |           biztosíthatom önt. Aztán közel van a tisztújítás, a főispán úr
6064   XVIII   |                     közel van a tisztújítás, a főispán úr hallgat szavunkra,
6065   XVIII   |                    aljegyzői hivatal üres.~ ~A megtisztelt folyamodó bátorkodik
6066   XVIII   |               cafrangjait, mint mondák, maga a nagyságos asszony hímezte.
6067   XVIII   |                   nagyságos asszony hímezte. A filozófnő igazi spártai
6068   XVIII   |                 spártai részvéttel osztá meg a férfiak küzdelmeit, egész
6069   XVIII   |         harmadmagával kalapcsokrokat hímezve a közös ügy bajnokai számára.~ ~
6070   XVIII   |                      ügy bajnokai számára.~ ~A lovaggá ütött vén jurátus (
6071   XVIII   |                     bocsánat! fiatal ügyvéd) a jelen volt celebritások
6072   XVIII   |             Kárpátfalváról, zsebében hordván a pátenst, mely számára a
6073   XVIII   |                      a pátenst, mely számára a felhasználandó forspontok
6074   XVIII   |                     volt – mondák magok közt a Kőcserepy-pártiak –, a kokánfalvi
6075   XVIII   |                  közt a Kőcserepy-pártiak –, a kokánfalvi nemesség igen
6076   XVIII   |                     nemesség igen sokat nyom a latban, mert hírhedett veszekedők
6077   XVIII   |                   pártjára, mert Kiss Miska, a Kárpáthy-család régi jó
6078   XVIII   |                  kívül esik.~ ~Néhány nappal a követválasztás határideje
6079   XVIII   |                határideje előtt sorba vették a követjelöltek a falvakat,
6080   XVIII   |                 sorba vették a követjelöltek a falvakat, személyes megjelenésökkel
6081   XVIII   |                     részéről nem hiányzottak a válogatott dikciók, még
6082   XVIII   |               borokról, s mindkettő megtette a maga hatását.~ ~Kokánfalván
6083   XVIII   |                       óhajtották, hogy igyék a borukból; veszteni való
6084   XVIII   |                    hatással kell lenni ennek a Bogozynak a vad tömegekre,
6085   XVIII   |                      lenni ennek a Bogozynak a vad tömegekre, hogy rávegye
6086   XVIII   |                rávegye őket, miszerint ettől a bortól leigyák magokat.
6087   XVIII   |                      bortól leigyák magokat. A fráter impromptu tartott
6088   XVIII   |             hiányzott ugyan eleje-veleje, de a sok éljenzés és közbekiabálás
6089   XVIII   |                 lehetett kivenni, hogy vajon a töltött káposzta fölött
6090   XVIII   |                  esküvék, hogy az egész falu a miénk! Kiss Miska mutatni
6091   XVIII   |                      szíjat hasítottak volna a hátából.~ ~Eljött végre
6092   XVIII   |                      hátából.~ ~Eljött végre a nagy alkotmányos ünnepély
6093   XVIII   |             készülének hetek óta.~ ~Minthogy a megyeház teremei nem voltak
6094   XVIII   |                     voltak képesek befogadni a választók nagy tömegét,
6095   XVIII   |                 választók nagy tömegét, künn a megyeház kővel kerített
6096   XVIII   |                  faállvány emelteték, melyen a főispán s az ünnepély előkelői
6097   XVIII   |                    lobogókkal felékesítve.~ ~A megelőző estvén már tarka
6098   XVIII   |                     látványoknak volt tanúja a székváros; minden oldalról
6099   XVIII   |                   jöttek hosszú szekérsorral a választók tömegei; elül
6100   XVIII   |                    elül lóhátas legény vitte a lobogót, melyre a választottak
6101   XVIII   |                      vitte a lobogót, melyre a választottak neve fel volt
6102   XVIII   |                  neve fel volt írva, melyről a két párt feleit meg lehete
6103   XVIII   |                   délceg lovagoktól vezetve; a szekerek mellett kardos
6104   XVIII   |                      kardos ifjak nyargaltak a rendre ügyelve, s az egész
6105   XVIII   |                 messziről meg lehete sejteni a nagy ordításról, mellyel
6106   XVIII   |                     közeledtek; legelső volt a cigánybanda, mely az insurrectionalis
6107   XVIII   |                    dalolta összevissza ki-ki a maga nótáját, s valahányszor
6108   XVIII   |                 emelt iccés üveggel felállni a szekérben, s elordítani
6109   XVIII   |                         meg kellett állítani a lovait mindenik parasztnak,
6110   XVIII   |                     hadd mondhassa el őkelme a mondókáját.~ ~– A mi nagyságos
6111   XVIII   |                     őkelme a mondókáját.~ ~– A mi nagyságos és tekintetes
6112   XVIII   |                     és kurjongatás vette fel a várost, mintha minden ember
6113   XVIII   |                     valami tanyát el akartak a tarka tollasok foglalni
6114   XVIII   |                    magokat, és lecsillapíták a vitát, s ilyenformán az
6115   XVIII   |                      nélkül folyt le, csupán a kortesvezetőknek kellett
6116   XVIII   |                     kellett résen lenni mind a két felekezetnél, hogy valamiképp
6117   XVIII   |                felekezetnél, hogy valamiképp a farkas be ne lopózzék juhaik
6118   XVIII   |                      ellenpárthoz.~ ~Az volt a szerencse, hogy a kokánfalviakat
6119   XVIII   |                    Az volt a szerencse, hogy a kokánfalviakat nem hozták
6120   XVIII   |                 kokánfalviakat nem hozták be a városba. Már az hagyományos
6121   XVIII   |                  eldöntő nap előtti éjszakán a városon kívül eső „Térjkineki”
6122   XVIII   |                    ablak s megveretlen ember a városban. Nekik csak éppen
6123   XVIII   |                   városban. Nekik csak éppen a múlhatatlan órában kellett
6124   XVIII   |                   múlhatatlan órában kellett a hely színén megjelenni.~ ~
6125   XVIII   |                    hely színén megjelenni.~ ~A Szentirmay-párt hívei rendszeres
6126   XVIII   |                   hadát, melynek nagy részét a túlságos bővölködés úgy
6127   XVIII   |                    köszönhető, hogy mindjárt a legelső taktikai előnyt
6128   XVIII   |            elsőbbeknek sikerült megnyerni.~ ~A nap kimenetele nagy részben
6129   XVIII   |                     volt; vagy ha nem tudta, a legelső alkalommal bizonyosan
6130   XVIII   |                 bizonyosan megtanították rá. A választási harcmezőn kétségtelenül
6131   XVIII   |                kedvezőbb helyzete volt annak a seregnek, mely a főispán
6132   XVIII   |                  volt annak a seregnek, mely a főispán s egyéb fő-fő urak
6133   XVIII   |                       mint ellenfeleiét, kik a túlsó oldalra szorultak,
6134   XVIII   |                  onnan fenyegetőzni, hogy ha a főispán kiáltásaikat nem
6135   XVIII   |            szétszedik alóla.~ ~Az volt tehát a legelső feladat, hogy korán
6136   XVIII   |                    reggel négy órakor, midőn a megyeház kapui megnyittatnak,
6137   XVIII   |                    párt foglalja el hamarább a megyeház udvarát.~ ~Szentirmay
6138   XVIII   |                     talpon voltak, s végezve a rövid, de szükséges szíverősítő
6139   XVIII   |                      megindulának tanyáikról a megyeház felé, s midőn annak
6140   XVIII   |                      méltósággal vonultak be a tágas udvarra, s körülfogták
6141   XVIII   |                 tágas udvarra, s körülfogták a főispáni tribünt, anélkül,
6142   XVIII   |                     volt biztatás, kiabálás, a mulató tömeggel nem bírt
6143   XVIII   |                     tömeggel nem bírt senki, a vezetők rekedtté ordították
6144   XVIII   |                  rekedtté ordították magokat a nagy buzgóságban, s még
6145   XVIII   |                   kalapkarimából is megissza a bort, a többi ráadta a fejét,
6146   XVIII   |           kalapkarimából is megissza a bort, a többi ráadta a fejét, hogy
6147   XVIII   |              megissza a bort, a többi ráadta a fejét, hogy meginduljon
6148   XVIII   |                      fejét, hogy meginduljon a vármegyeház felé. De ez
6149   XVIII   |                    utcán, felemeltek valakit a vállukra magok közől, s
6150   XVIII   |                  helyen eszökbe jutott, hogy a követjelölt uraknak fáklyászenét
6151   XVIII   |                      erőfeszítéssel sikerült a vezéreknek elhitetni velök,
6152   XVIII   |                  hogy korán reggel nem dívik a fáklyászene. Még felgyújtanák
6153   XVIII   |                fáklyászene. Még felgyújtanák a várost.~ ~Ilyenformán túl
6154   XVIII   |                  volt hat órán az idő, midőn a legelső csapat Kőcserepy
6155   XVIII   |                    Kőcserepy választói közől a megyeház udvarára nagy énekszóval
6156   XVIII   |                      még nyolc órakor, midőn a kortesvezérek megjelentek
6157   XVIII   |              kortesvezérek megjelentek nála. A nagyságos úr diadala előérzetében
6158   XVIII   |                  kissé sokáig talált aludni. A derék pártkolomposok boldogoknak
6159   XVIII   |                    aggodalomra sem lehet ok, a pozíciók megvíhatatlanok,
6160   XVIII   |                    pozíciók megvíhatatlanok, a hadsereg a legjobb borszesztől
6161   XVIII   |                  megvíhatatlanok, a hadsereg a legjobb borszesztől van
6162   XVIII   |                     hogy hátha megveretik?~ ~A szolgálatkész kolomposok
6163   XVIII   |                     egészen bizonyossá tevék a tanácsos urat, hogy diadala
6164   XVIII   |                 hálás lekötelezettségéről.~ ~A tanácsos úr számára a főispán
6165   XVIII   |                        A tanácsos úr számára a főispán a megyeházban rendeltetett
6166   XVIII   |                tanácsos úr számára a főispán a megyeházban rendeltetett
6167   XVIII   |             keresztül jól lehete már hallani a légbolygató „éljent”, mely
6168   XVIII   |            Szentirmay emberei nem kiabáltak; a hivatalos állványon még
6169   XVIII   |                 engedték az ellenpártnak ezt a mulatságot, kiknél kész
6170   XVIII   |                   valaki egy ablakon kidugta a fejét.~ ~Kőcserepy tehát
6171   XVIII   |                      az égzengést odakünn?~ ~A tanácsosnő kezét nyújtva
6172   XVIII   |              filozófi felfogással monda:~ ~– A népszerűség sohasem szerencse;
6173   XVIII   |                   volt afelől győződve, hogy a haza és az emberiség eléggé
6174   XVIII   |                  tartozik Kőcserepy úrnak.~ ~A tanácsos megcsókolá Eveline
6175   XVIII   |                      leányát, s elvárta mind a kettőtől, hogy őt nézni
6176   XVIII   |                  arca olyan hideg volt, mint a hó, a diadalmas csók alatt,
6177   XVIII   |                 olyan hideg volt, mint a hó, a diadalmas csók alatt, az
6178   XVIII   |                 hatotta meg semmi gondolatja a családi örömnek; titkon
6179   XVIII   |               reménnyel egymást biztatni, az a keserű gondolat támadt: „
6180   XVIII   |                 Hátha megszégyenülnének?”.~ ~A tanácsosnő figyelemmel vizsgálta
6181   XVIII   |                magában ezt következteté: „Ez a gyermek valakit szeret”.
6182   XVIII   |                   Nagy gyanúja volt, hogy ez a valaki Emánuel barátunk
6183   XVIII   |                 éppen illenék hozzá. Emánuel a legszeretetreméltóbb fiatalember
6184   XVIII   |                beszél előtte apró rágalmakat a család gyűlöltje, Kárpáthy
6185   XVIII   |                      rosszat felőle?”.~ ~Azt a filozófnő nem is gyanítja,
6186   XVIII   |               kicsapongásai azzá tevék, amit a Biblia „festett koporsónak”
6187   XVIII   |                   nevez, s hogy Vilma senkit a világon úgy nem gyűlöl,
6188   XVIII   |                 ugyanakkor gyönyörrel gondol a rágalmazottra, s édes eszmének
6189   XVIII   |                    elleneitől megvédni őt.~ ~A tanácsos úr magával voná
6190   XVIII   |                      Ő maga is kíváncsi volt a harcmezőt, seregeik fölállítását
6191   XVIII   |               kegyeskedett kitekinteni.~ ~Ez a pillantás nagyon elrontotta
6192   XVIII   |                  vagy őt csalták meg, amidőn a diadalt minden kétségen
6193   XVIII   |                   szemei ugyan csalódhatnak, a tarka tollasok tömegei a
6194   XVIII   |                     a tarka tollasok tömegei a tágas udvar minden terén
6195   XVIII   |                tekintetre meg bírja becsülni a két sereg számértékét, néhány
6196   XVIII   |                     ellenfelei. És azonfelül a legkedvezőbb állást ők foglalták
6197   XVIII   |                     ésszel lehet segíteni.~ ~A kolomposok észrevették a
6198   XVIII   |                     A kolomposok észrevették a nagyságos úr örök mosolyán
6199   XVIII   |                      örök mosolyán keresztül a kellemetlen benyomást, s
6200   XVIII   |                reményt adó biztatással, hogy a kokánfalvi nemesség még
6201   XVIII   |                      érkezett meg, miután az a városon kívül tanyázott,
6202   XVIII   |                    vernének azok az órák ott a keblén; vagy talán a szíve
6203   XVIII   |                     ott a keblén; vagy talán a szíve volt az, midőn kolomposait
6204   XVIII   |               visszabocsátá híveihez, s maga a főispán látogatására ment.~ ~
6205   XVIII   |                  jobban gyűlölné őket, ha az a gondolat megérnék szívében,
6206   XVIII   |                  magasan állanak őfölötte.~ ~A megye előkelő rendei már
6207   XVIII   |                előkelő rendei már ott voltak a főispán udvarlásán, mind
6208   XVIII   |                     főispán udvarlásán, mind a két párt fő-fő vezetői,
6209   XVIII   |                  alkalmatlanok lenni, s mind a ketten a főispánnak.~ ~Amint
6210   XVIII   |         alkalmatlanok lenni, s mind a ketten a főispánnak.~ ~Amint Kőcserepy
6211   XVIII   |                     fülébe súgta halkan:~ ~– A kokánfalvi nemességért jó
6212   XVIII   |                   követelni.~ ~Kőcserepyt ez a tudósítás nagyon megrettenté.
6213   XVIII   |             megrettenté. Szavazás alkalmával a kapuk bezáratnak, s minden
6214   XVIII   |                     egyenkint bocsáttatik ki a megyeudvarról az őrálló
6215   XVIII   |            Ennélfogva természetesen, aki már a szavazás kezdetekor a zárt
6216   XVIII   |                    már a szavazás kezdetekor a zárt kapukon kívül rekedt,
6217   XVIII   |                      be.~ ~Rögtön felszólítá a tanácsos Emánuelt, hogy
6218   XVIII   |                     s nyargaljon lóhalálában a „Térjkineki” csárdához,
6219   XVIII   |                      és siessenek megjelenni a színhelyen, különben az
6220   XVIII   |                  buzgalommal vágtatott végig a városon, nemkülönben, mint
6221   XVIII   |                    vár sorsát viszi magával, a felmentő seregért iramodván.~ ~
6222   XVIII   |                seregért iramodván.~ ~Azalatt a főispán és alispán és a
6223   XVIII   |                      a főispán és alispán és a tanácsos összesúgtak; a
6224   XVIII   |                      a tanácsos összesúgtak; a legjavasolhatóbb terv az
6225   XVIII   |          legjavasolhatóbb terv az volt, hogy a választás megnyitását mindenféle
6226   XVIII   |                    diplomatizálni addig, míg a várt segédsereg megérkezik.~ ~
6227   XVIII   |             segédsereg megérkezik.~ ~Evégett a főispánnak hirtelen fontos
6228   XVIII   |                      egy pillanatra elhagyni a rendeket, s szobáiba vonulni.
6229   XVIII   |                    szobáiba vonulni. Azalatt a jegyzőknek nagy sietséggel
6230   XVIII   |                  sietséggel kelle futkosniok a termeken keresztül, mintha
6231   XVIII   |                 dolgokkal bízattak volna meg a főispán úr által, ki koronként
6232   XVIII   |                  ajtajában, s bocsánatot kér a zúgó rendektől, hogy csak
6233   XVIII   |                  jegyzékváltások ideje alatt a künn levő választó közönség
6234   XVIII   |                   hihetőleg vacsora lesz, ha a méltóságos urak még sokáig
6235   XVIII   |                      urak még sokáig késnek. A nemesség eleinte csak zúgni,
6236   XVIII   |              hangosan kiabálni kezdett, mind a két párt elkezdte jelöltjeit
6237   XVIII   |                     gonosz lármatámadt, hogy a gyűlésterem ablakai remegtek
6238   XVIII   |                      jobbra-balra taszigálva a főispán ajtajában álló hajdúkat,
6239   XVIII   |                    fiatalember ott ácsorgott a főispán körül, iszonyú dologtalanság
6240   XVIII   |                 kifejezésével arcaikon; maga a főispán pedig pamlagán ült,
6241   XVIII   |                     midőn Tarnaváry belépett a szobába.~ ~– Méltóságos
6242   XVIII   |                    türelmetlen kezd lenni.~ ~A főispán vállat vonított,
6243   XVIII   |                  ugyan jól felpálinkázva, de a nagyobb rész étlen-szomjan.
6244   XVIII   |                      tudom, mi fog történni. A leggyalázatosabb verekedés
6245   XVIII   |                szégyent hoz mindnyájunkra.~ ~A főispán úr erre sem felelt
6246   XVIII   |                     nyugodtan olvasván abból a fontos okiratból, melyet
6247   XVIII   |                          Semmi sem fontosabb a jelen ügynél! Semmi sem
6248   XVIII   |                Valami szerencsétlen titkárja a főispánnak arra a gondolatra
6249   XVIII   |                   titkárja a főispánnak arra a gondolatra talált jönni,
6250   XVIII   |                talált jönni, hogy valahonnan a kuckóból előszólaljon:~ ~–
6251   XVIII   |            emlékeztetni uraságodat, hogy itt a főispán úr szobáiban vagyunk.~ ~
6252   XVIII   |                         Tarnaváry felöklelte a megszólamlót tekintetével.~ ~–
6253   XVIII   |                      ahonnan felkelt! Ez nem a főispán háza, ez a megye
6254   XVIII   |                    Ez nem a főispán háza, ez a megye háza! S a főispán
6255   XVIII   |                     háza, ez a megye háza! S a főispán csak olyan szolgája
6256   XVIII   |                     az országnak, mint az úr a főispánnak.~ ~A főispán
6257   XVIII   |                   mint az úr a főispánnak.~ ~A főispán megint csak olvasott,
6258   XVIII   |                      megint csak olvasott, s a vállát vonogatta.~ ~Tarnaváry
6259   XVIII   |                      olyan szelíd lesz, mint a bárány.~ ~– Méltóságos uram.
6260   XVIII   |              méltóságod hazafiúi érdemeit…~ ~A főispán egy új lapot fordított
6261   XVIII   |                    oly dühbe hozta egyszerre a bárány Tarnaváryt, hogy
6262   XVIII   |               erőszakosan elnyomott vér mind a fejének rohant; egy perc
6263   XVIII   |                     sejthette volna, kikapta a főispán kezéből azt az írást,
6264   XVIII   |                    azt az írást, s úgy vágta a földhöz, hogy minden levele
6265   XVIII   |               majoris potentiae! – kiáltának a szobában levők, s ugrottak
6266   XVIII   |                   szobában levők, s ugrottak a földhöz csapott iratokat
6267   XVIII   |              megleste, hogy mik voltak azok. A fontos, sürgetős okirat
6268   XVIII   |                    mely éppen akkor érkezett a postán, s melyben nagy gyönyörűségét
6269   XVIII   |                 gyönyörűségét szokta találni a főispán úr üres óráiban.~ ~
6270   XVIII   |             nemességnek várakozni kell, mely a közügyeket háttérbe szorítja.
6271   XVIII   |                  dolog.~ ~Utolsó szavait már a gyűlésteremben mondá el
6272   XVIII   |                     karok és rendek, itt van a mindennél fontosabb diplomáciai
6273   XVIII   |                  amiért úgy kellett szaladni a megye jegyzőinek, majd nyakukat
6274   XVIII   |                      amit lóhalálában hoztak a főispán úrnak. Tessék! Olvassák
6275   XVIII   |            szólhassanak hozzá. Tessék uraim, a fontos dépèche-ek!~ ~Míg
6276   XVIII   |                     fontos dépèche-ek!~ ~Míg a gyűlésteremben levő előkelők
6277   XVIII   |                  szörnyűködött, más kacagott a bárány Tarnaváry dühös ragadományán,
6278   XVIII   |                ragadományán, azalatt odakünn a köznemesség békétlenkedése
6279   XVIII   |                   köznemesség békétlenkedése a végső fokot érte el. A tarka
6280   XVIII   |        békétlenkedése a végső fokot érte el. A tarka tollasok belefáradtak
6281   XVIII   |                    tollasok belefáradtak már a kiabálásba, a vezetők a
6282   XVIII   |               belefáradtak már a kiabálásba, a vezetők a csillapításba,
6283   XVIII   |                      a kiabálásba, a vezetők a csillapításba, s a Szentirmay-párt
6284   XVIII   |                   vezetők a csillapításba, s a Szentirmay-párt emberei
6285   XVIII   |                  egyhangúlag kezdék sürgetni a szavazatot.~ ~Bizonyosnak
6286   XVIII   |             felkiáltássali választás ezúttal a Kőcserepy-pártnak szinte
6287   XVIII   |                szigorú rend uralkodott, hogy a zárt tömegen sehol sem lehetett
6288   XVIII   |            kényszerítve voltak visszahúzódni a túlsó oldalra.~ ~Az alkalom
6289   XVIII   |                  oldalra.~ ~Az alkalom végre a leggonoszabb tanácsadó;
6290   XVIII   |                      leggonoszabb tanácsadó; a megyeház udvarának egyik
6291   XVIII   |                   ideig csak arra használták a téglahalmazokat a tisztelt
6292   XVIII   |                 használták a téglahalmazokat a tisztelt választók, hogy
6293   XVIII   |                  azonban, midőn az ellenpárt a szavazást kezdé sürgetni,
6294   XVIII   |                  kellett találni közöttük.~ ~A rossz példánál semmi sem
6295   XVIII   |                      pokolbeli lárma támadt; a Szentirmay-párt emberei
6296   XVIII   |                      vettek tőlök, s azoknak a nyeleit odaverék a zászlótartók
6297   XVIII   |                   azoknak a nyeleit odaverék a zászlótartók hátaihoz, amiből
6298   XVIII   |            zászlótartók hátaihoz, amiből ott a szűk, megszorult helyen
6299   XVIII   |                      szűk, megszorult helyen a leggonoszabb öldöklés támadt
6300   XVIII   |             párthíveik között; amidőn Zoltán a választók vállaira emelkedve,
6301   XVIII   |                választók vállaira emelkedve, a mérges zsivajon keresztülható
6302   XVIII   |                       hogy rögtön hagyják el a megyeház udvarát, és protestáljanak
6303   XVIII   |              felszólítást, s azonnal kezdtek a főkapun keresztül kifelé
6304   XVIII   |                      még vérszemet kapott, s a távozóknak rohant egész
6305   XVIII   |                      egész dühvel; vége volt a rend, a fegyelem utolsó
6306   XVIII   |                    dühvel; vége volt a rend, a fegyelem utolsó színének
6307   XVIII   |                    hangzott minden oldalról, a bőszült ittas sereg űzte
6308   XVIII   |                    maradozói csak úgy bírtak a világos agyonveréstől megszabadulni,
6309   XVIII   |                           Ki kell őket verni a városból!~ ~A merész gondolat
6310   XVIII   |                     őket verni a városból!~ ~A merész gondolat rögtön pártolásra
6311   XVIII   |               pártolásra talál.~ ~– Ki velök a városból! Hazáig kell őket
6312   XVIII   |                    Amazok sem veszik tréfára a dolgot, hanem látva, hogy
6313   XVIII   |                   mindenütt nyomukban, egész a város végeig, s hogy a szavuknak
6314   XVIII   |                 egész a város végeig, s hogy a szavuknak álljanak, még
6315   XVIII   |                  ellenfeleiket.~ ~Egy csapat a legittasabb vérengzők közől
6316   XVIII   |                      közől ezalatt felrohant a lépcsőkön a furkósbotokkal,
6317   XVIII   |                ezalatt felrohant a lépcsőkön a furkósbotokkal, s az ajtóban
6318   XVIII   |                      az előtermet, felugrált a székekre, asztalokra, s
6319   XVIII   |                     torkaszakadtából:~ ~– Le a mágnásokkal!~ ~Néhányan
6320   XVIII   |                      mágnásokkal!~ ~Néhányan a gyűlésterem ajtajának estek,
6321   XVIII   |                   ajtó egyszerre felnyílt, s a dühödt vakmerők előtt állt
6322   XVIII   |                      Nem tudjátok-e, hogy ez a hely szent? Ez a hely az
6323   XVIII   |                     hogy ez a hely szent? Ez a hely az ország terme! Ki
6324   XVIII   |                    tenni lábát, azt én ezzel a kardommal hasítom ketté!~ ~
6325   XVIII   |                    dolog volt, hogy vajon az a kard kihúzható állapotban
6326   XVIII   |               kihúzható állapotban van-e. De a fenyegetés oly határozott
6327   XVIII   |                     modorban volt téve, hogy a kortes urak jónak látták
6328   XVIII   |                   venni, s szépen leszálltak a zöld asztalról, s anélkül,
6329   XVIII   |                    ostromot kísérlenének meg a gyűlésterem ellen, szép
6330   XVIII   |                   elment azután ő is, amerre a többi.~ ~Tarnaváry dühtől
6331   XVIII   |                     reszketve fordult vissza a gyűlésterembe. Éppen akkor
6332   XVIII   |         gyűlésterembe. Éppen akkor lépett ki a főispán szobájából a nála
6333   XVIII   |                      ki a főispán szobájából a nála volt urakkal, kik az
6334   XVIII   |                    magokat. Most jött elő, s a főispán oly diplomatice
6335   XVIII   |                   Szentirmay pártfelei, amit a méltóságos elnök úr éppen
6336   XVIII   |               hallaná, mint kiáltanak bravót a jól kivitt ensemble-nek.
6337   XVIII   |                  kilépett az erkélyre, s ott a számára rendelt helyet elfoglalá.~ ~
6338   XVIII   |                      uram – szólt Szentirmay a legcsendesebb vérrel a főispánhoz –,
6339   XVIII   |            Szentirmay a legcsendesebb vérrel a főispánhoz –, hiszi-e méltóságod,
6340   XVIII   |                      Praesentes concludunt. (A jelenlevők határoznak.)~ ~
6341   XVIII   |             választóra, s visszahúzta magát. A vele tartók mindnyájan elhatározák,
6342   XVIII   |                      együtt el fogják hagyni a megyeházat.~ ~E pillanatban
6343   XVIII   |                      pillanatban jött Bogozy a maga kokánfalvi híveivel.
6344   XVIII   |              háromszázan lehettek mindössze; a hátulsó kapun vonultak be
6345   XVIII   |                   barátunk, ki e pillanatban a legfontosabb embernek képzelhette
6346   XVIII   |           alátekintgető hölgyekre, különösen a szép Vilmára; milyen diadalt
6347   XVIII   |                   rézbuzogányos botot visel, a sallangos dohányzacskó szíja
6348   XVIII   |            dohányzacskó szíja mellé dugva.~ ~A többi atyafiak is mind sallangos,
6349   XVIII   |               kackiás vitézek, egyik kezében a rézcsákány, másikban a kotyogós
6350   XVIII   |               kezében a rézcsákány, másikban a kotyogós kulacs; gyönyörűség
6351   XVIII   |                     erkélyekből, ablakokból; a hölgyek kendőiket lobogtatják
6352   XVIII   |                   Milyen pompás, derék fiúk! A főispán rögtön kiíratja
6353   XVIII   |                rögtön kiíratja nagy betűkkel a fekete táblára e végzetes
6354   XVIII   |                      végzetes szót: „Vox”!~ ~A menet szép toborzó lépésben
6355   XVIII   |                  szép toborzó lépésben járul a főispáni erkély elé, ott
6356   XVIII   |                   Hogyan volt ez? Álom-e ez? A nyelvek beszélnek-e rosszul?
6357   XVIII   |                    beszélnek-e rosszul? Vagy a fülek nem hallanak jól?
6358   XVIII   |                   elsápadnak, elszörnyednek, a főispán felugrik helyéről,
6359   XVIII   |                     alatta sütötték volna el a bombát, s két kezével int,
6360   XVIII   |                     még rettenetesebbé teszi a veszedelmes éljenordítást.~ ~
6361   XVIII   |                    Odamutat botja bunkójával a fekete táblára: „Vox!, s
6362   XVIII   |                      Vox!, s azzal egyet int a kapuk felé:~ ~– Be kell
6363   XVIII   |                      felé:~ ~– Be kell zárni a kapukat!~ ~– Nem szabad!
6364   XVIII   |                     Praesentes determinant! (A jelenlevők határoznak!)~ ~
6365   XVIII   |                     hangosan fel ne kacagjon a teremben.~ ~– Méltóztatott
6366   XVIII   |                      tizenkétszer leírta ezt a mondást: „Praesentes concludunt”.~ ~–
6367   XVIII   |               concludunt”.~ ~– Ne engedjétek a kapukat bezárni! – kiálta
6368   XVIII   |                    azt nyerte, hogy kilökték a kapun, s azután bezárták
6369   XVIII   |                   akar-e még valaki kimenni. A felszólításnak rögtön engedett
6370   XVIII   |                    fél, aki félt ott maradni a küzdtéren.~ ~Csak Emánuel
6371   XVIII   |                      de sohasem vitte tovább a megszólításnál: „Barátim,
6372   XVIII   |                  volt kalpagjára tűzve, maga a tanácsosné kötötte azt csokorba,
6373   XVIII   |                           Az én hősöm!~ ~Ezt a hős nevet meg kell érdemelni!
6374   XVIII   |                    nevet meg kell érdemelni! A szép hölgyek mind őreá néznek.
6375   XVIII   |                   Egyedül ő mentheti még meg a Kőcserepy-ügyet. Kirántá
6376   XVIII   |          Kőcserepy-ügyet. Kirántá kardját, s a kapuhoz nyargalva, elkezde
6377   XVIII   |                  kiáltozni:~ ~– Nyissátok ki a kaput! Aki hozzám mer nyúlni,
6378   XVIII   |                          Adjátok ki az úrfit a kapun, ha úgy kérezkedik!~ ~
6379   XVIII   |                      az én hősömet, elvették a kardját, hattyúprémes mentéjét
6380   XVIII   |              letépték nyakából, s kivetették a kapu tetején át, mint egy
6381   XVIII   |                      többet.~ ~Ezalatt, hogy a szertartás megkezdéseig
6382   XVIII   |                    épületes verseket mondott a gyülekezet felvidítására.~ ~
6383   XVIII   |                     Az öreg megtörülte utána a száját, s a tömeg iszonyatos
6384   XVIII   |                 megtörülte utána a száját, s a tömeg iszonyatos éljent
6385   XVIII   |                      csóválgatta nyakát, míg a verset mondta.~ ~Kőcserepy
6386   XVIII   |                      bolondíjj!~ Ha megittuk a borodat~ Mégis megüljük
6387   XVIII   |                    Mégis megüljük torodat.~ ~A kokánfalviak híres költők
6388   XVIII   |              kokánfalviak híres költők ebben a zsánerban.~ ~Jött utána
6389   XVIII   |                      zsánerban.~ ~Jött utána a harmadik; ez már valami
6390   XVIII   |                        Képzelhetni, hogy ezt a felvonást már nem nézték
6391   XVIII   |                    nem nézték az ablakokból, a tanácsosnő elájult, a főispánné
6392   XVIII   |            ablakokból, a tanácsosnő elájult, a főispánné rosszul lett;
6393   XVIII   |                 elhalaványult ajakkal.~ ~Óh, a kedves, délceg, szeretetreméltó
6394   XVIII   |                     Háladatlan hitszegők! Ez a név illik rájok legjobban.
6395   XVIII   |                 fejenkint, s mégsem adták el a lelkeiket.~ ~Az urak odafenn
6396   XVIII   |                    végtelen zavarban voltak. A tarka tollas tábor mind
6397   XVIII   |                     vert táborát kergetve ki a városból, s mire hírt vettek
6398   XVIII   |                 városból, s mire hírt vettek a veszedelemről, a kapuk be
6399   XVIII   |                      vettek a veszedelemről, a kapuk be voltak zárva; a
6400   XVIII   |                     a kapuk be voltak zárva; a fekete táblán kiírva a szavazat
6401   XVIII   |                       a fekete táblán kiírva a szavazat visszavonhatlanul.
6402   XVIII   |                     lehet itt még tenni?~ ~– A kokánfalviak érdemes vezére
6403   XVIII   |                  vezére jöjjön fel egy szóra a terembe! – hangzott alá
6404   XVIII   |                 hangzott alá az erkélyről.~ ~A nemes urak, gonoszat sejtve,
6405   XVIII   |                    monda büszke önbizalommal a szittya vezér, s távolléte
6406   XVIII   |                    alatt alhadnagyaira bízva a fővezérséget, megindult
6407   XVIII   |                   kokánfalvi nemesembert még a pap se leckézzen meg a templomon
6408   XVIII   |                   még a pap se leckézzen meg a templomon kívül.~ ~Azzal
6409   XVIII   |                 többet, hanem ment egyenesen a főispánhoz. Illendően meghajtotta
6410   XVIII   |                 szépen megállt ott, két keze a botja végén. A Kőcserepy-párt
6411   XVIII   |                      két keze a botja végén. A Kőcserepy-párt emberei úgy
6412   XVIII   |                    térítette.~ ~Bogozy ekkor a legnagyobb kegyelettel és
6413   XVIII   |                   tevé töredelmes hangon ezt a végre tartogatott alázatos
6414   XVIII   |              nagyothallok.~ ~Nem ismerem azt a géniuszt, aki ebben a pillanatban
6415   XVIII   |                    azt a géniuszt, aki ebben a pillanatban megőrizte Bogozyt
6416   XVIII   |                      el hozzá beszélni, s ez a beszéd aligha volt valami
6417   XVIII   |                    Az ő embereik megtámadták a mieinket, s gyilkos verekedéssel
6418   XVIII   |                      kiűzték őket az utcára; a nagyságos urak engedték
6419   XVIII   |                    urak engedték megtörténni a verekedést, s most meg akarják
6420   XVIII   |                újítani, ki akarják nyittatni a kapukat, hogy bőszült hadaikat
6421   XVIII   |                  beszélni akar.~ ~– Megértem a szép szót, méltóságos uram.
6422   XVIII   |                    méltóságos uram. Tehát az a szándék, hogy kinyitván
6423   XVIII   |                      szándék, hogy kinyitván a kapukat, birokra eresszenek
6424   XVIII   |                 birokra eresszenek bennünket a künn dörömböző ellencsapatokkal.
6425   XVIII   |               méltóságos és tekintetes uraim a kokánfalvi nemesség híres
6426   XVIII   |                    mocsárai közé nem jött be a tatár, s ha bement, ott
6427   XVIII   |             különböző úr foglalta el már ezt a vidéket, de nem fizetett
6428   XVIII   |                     csak szolgabíró sem járt a tájékon, mióta ember él.
6429   XVIII   |                inszurrekciónál hátát vetette a többi nemesség a francia
6430   XVIII   |                     vetette a többi nemesség a francia seregnek, a kokánfalviak
6431   XVIII   |                 nemesség a francia seregnek, a kokánfalviak ott is szembeálltak,
6432   XVIII   |                szembeálltak, s megfokosozták a nehéz vasasokat, úgy mentek
6433   XVIII   |                  mondván: „Nem tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”
6434   XVIII   |                       de nagyon rossz!” Azok a görbék, íme, most is kézben
6435   XVIII   |                  most is kézben vannak, azok a kezek most is oly izmosak,
6436   XVIII   |                  semmivel sem kisebb bennünk a tudomány fejek beverésére,
6437   XVIII   |                       Azért, ha azt kívánják a méltóságos és tekintetes
6438   XVIII   |                     tetszik ökölre bocsátani a határozatot, mi annak is
6439   XVIII   |                   annak is állunk, kinyitjuk a kaput, s fogadom a Jeremiás
6440   XVIII   |                 kinyitjuk a kaput, s fogadom a Jeremiás keserűségeire,
6441   XVIII   |                   hogy úgy elkergetjük innen a tarka tollasokat, mintha
6442   XVIII   |                   itt sem lettek volna.~ ~Ez a szép szónoklat mind lehallatszott
6443   XVIII   |                    lehallatszott az udvarra; a kokánfalviak ősi dicsőségük
6444   XVIII   |             megszaporítani apáik hírnevét.~ ~A pártok mindegyike végtelen
6445   XVIII   |                   volt. Szentirmay odafutott a főispánhoz.~ ~– Méltóságos
6446   XVIII   |           természettelen tusának, napolja el a választást, oszlassa el
6447   XVIII   |                      választást, oszlassa el a választókat, különben a
6448   XVIII   |                      a választókat, különben a legirtózatosabb dolgok fognak
6449   XVIII   |                       Méltóságod azt mondta, a jelenlevők határoznak; íme,
6450   XVIII   |                      határoznak; íme, tessék a jelenlevők határozatát meghallgatni!~ ~
6451   XVIII   |                          Méltóztatik hallani a jelenlevők kiáltását? –
6452   XVIII   |                  erőszakos hévvel ostromolva a főispánt.~ ~A főispán hidegvérrel
6453   XVIII   |                     ostromolva a főispánt.~ ~A főispán hidegvérrel mutatott
6454   XVIII   |                 főispán hidegvérrel mutatott a fekete táblán kiírt szóra: „
6455   XVIII   |                     itt szavazatra bocsátani a dolgot, midőn senki sem
6456   XVIII   |                  szól az ellenfél mellett?~ ~A főispán ismét csak a táblára
6457   XVIII   |                         A főispán ismét csak a táblára mutatott.~ ~– Méltóságos
6458   XVIII   |                    kibocsáttatnak az utcára, a felbőszült ellenfél rögtön
6459   XVIII   |                     rögtön agyonveri őket.~ ~A főispán vállat vonított
6460   XVIII   |                 hideg nyugalommal nevezte ki a szavazatszedő bizottmány
6461   XVIII   |                    utcákon már hallható volt a künnrekedt fél vad ordítozása,
6462   XVIII   |                    az üldözésből visszatérve a kapukat zárva találta, s
6463   XVIII   |                     kapukat zárva találta, s a menekültek által értesítve
6464   XVIII   |               menekültek által értesítve lőn a kokánfalviak árulása felől,
6465   XVIII   |                      most egyedül bitorolják a választási tért.~ ~– Be
6466   XVIII   |                   kell taszítani szekerekkel a kapukat – ordíták odakünn,
6467   XVIII   |                rohannak nehéz társzekerekkel a zárt kapuknak, fejszékkel
6468   XVIII   |             hevedereit, s kövekkel hajigálva a megyeház ablakaira, honnan
6469   XVIII   |                     szavazatra menni! – inte a főispán.~ ~– Tessék szavazni! –
6470   XVIII   |                       készebbnek nyilatkozva a lemondásra, mint ily jelenet
6471   XVIII   |                     maga indult meg legelébb a szavazat asztalához, mely
6472   XVIII   |               szavazat asztalához, mely lenn a nyílt folyosón volt felállítva.~ ~
6473   XVIII   |            szavazatát adni, s azután kimenni a megyeház kis ajtaján, melyet
6474   XVIII   |                     akik legelébb járuljanak a szavazáshoz, a kis ajtónál
6475   XVIII   |                    járuljanak a szavazáshoz, a kis ajtónál szépen bevárta
6476   XVIII   |                      őket, míg mind elvégzék a szavazást, s akkor megnyálazva
6477   XVIII   |                     Üssétek agyon! – ez volt a legelső kiáltás, mely minden
6478   XVIII   |                     kirohant ötven emberével a sokaság közé, jobbra-balra
6479   XVIII   |                    mindenfelé.~ ~– Ti jöttök a kokánfalvi nemesség ellen? –
6480   XVIII   |                     nemesség ellen? – ordíta a maroknyi csapat, mint a
6481   XVIII   |                      a maroknyi csapat, mint a sárkány dúlva ellenfelei
6482   XVIII   |                    háború! Nesze vitézség.~ ~A kokánfalviak percről percre
6483   XVIII   |                     percre többen jöttek elő a megyeházból, a verekedés
6484   XVIII   |                    jöttek elő a megyeházból, a verekedés egyre dühösebb
6485   XVIII   |                    dühösebb lett, az emberek a földre gázolták egymást,
6486   XVIII   |                      egy-egy ember felugrott a többiek fejére, onnan csépelte
6487   XVIII   |                 hallgatott már odabenn senki a szavazásra, a főispán s
6488   XVIII   |                  odabenn senki a szavazásra, a főispán s hivatalnokok felugrottak
6489   XVIII   |                       bezárkóztak szobáikba, a még hátra volt kokánfalvi
6490   XVIII   |                  kaput, s egyszerre kirohant a csatatérre. Ez a roham dönté
6491   XVIII   |                    kirohant a csatatérre. Ez a roham dönté el a diadalt;
6492   XVIII   |              csatatérre. Ez a roham dönté el a diadalt; a Kőcserepy-párt
6493   XVIII   |                    roham dönté el a diadalt; a Kőcserepy-párt emberei megsokallták
6494   XVIII   |                  visszafordultak, odahagyták a megyeházat, s azon az úton,
6495   XVIII   |                    most ők magok futottak el a kokánfalvi atyafiak elől,
6496   XVIII   |                      elől, kik megűzték őket a város végeig, elszedték
6497   XVIII   |            fegyvereiket, s úgy tértek vissza a megyeházához, nagy diadalmasan
6498   XVIII   |               énekelve az utcán:~ ~Kinyílott a piros rózsa,~ Szentirmay
6499   XVIII   |                 szakajts róla.~ Még pirosabb a mi vérünk,~ Azért ontjuk,
6500   XVIII   |                 Azért ontjuk, kiért élünk!~ ~A Kőcserepy-családnál valaki
6501   XVIII   |                   szaladgálnak orvosok után, a szállás ajtai be vannak
6502   XVIII   |            keresztülhallatszik:~ ~„Kinyílott a piros rózsa!”~ ~
6503     XIX   |                      betegsége volt rá nézve a legsúlyosabb csapás. Férje
6504     XIX   |                     meggyaláztatásán elájult a túlérzékeny delnő, s egész
6505     XIX   |             túlérzékeny delnő, s egész éjjel a legnagyobb kínok közt fetrengett;
6506     XIX   |                 sírni, vonaglani, hogy ajkán a kín tajtéka habzott.~ ~Milyen
6507     XIX   |                 utcákon egész éjjel hangzott a víg zene, a nemzeti induló,
6508     XIX   |                   éjjel hangzott a víg zene, a nemzeti induló, a fáklyák
6509     XIX   |                      zene, a nemzeti induló, a fáklyák fénye bevilágítá
6510     XIX   |            bevilágítá az utcákat. Bizonyosan a nap diadalmas vezéreinek
6511     XIX   |               legalább egy vigasztalása volt a megbukott pártfőnöknek:
6512     XIX   |                     is gyalázatosan győzött. A szégyen közös. A diadallal
6513     XIX   |                    győzött. A szégyen közös. A diadallal ők sem fognak
6514     XIX   |                   elvet.~ ~Nem marad neki az a vigasztalása sem.~ ~A fáklyászene
6515     XIX   |                     az a vigasztalása sem.~ ~A fáklyászene hősei nem találták
6516     XIX   |                    jelent meg Zoltán egyedül a megyegyűlésen, amidőn a
6517     XIX   |                      a megyegyűlésen, amidőn a főispán kimondá a tegnapi
6518     XIX   |                     amidőn a főispán kimondá a tegnapi nap eredményét.
6519     XIX   |                      tegnapi nap eredményét. A jelenlevők szavazata Szentirmayt
6520     XIX   |                 hangos éljent kapott. Csupán a kokánfalvi választók voltak
6521     XIX   |            kokánfalvi választók voltak jelen a teremben. A karzatok gyéren
6522     XIX   |                     voltak jelen a teremben. A karzatok gyéren voltak látogatva,
6523     XIX   |                     gyéren voltak látogatva, a hölgyek mind elmaradtak
6524     XIX   |                    ifjú, nagy, sötét szemeit a gyülekezeten végighordva –,
6525     XIX   |                 teszek saját pártom ellen, s a választást semmisnek tekintem.
6526     XIX   |             alkotmány megszegése vezetett, s a kényszer és erőszak, mely
6527     XIX   |                     ünnepélyesen tiltakozom, a küldetést el nem fogadom,
6528     XIX   |                      olyan jólesett nekik ez a beszéd, hogy kedvök lett
6529     XIX   |             általános éljenkiáltás rá, azt – a jobb oldalon kezdték.~ ~
6530     XIX   |                      oldalon kezdték.~ ~Maga a főispán is megrendítve érzé
6531     XIX   |                valódi meghatott hangon monda a gyülekezetnek:~ ~– A nemes
6532     XIX   |                   monda a gyülekezetnek:~ ~– A nemes báró lemondását nagyra
6533     XIX   |              elfogadom. Az újabb választásra a jövő hét ugyanezen napját
6534     XIX   |                    mondom, hogy amelyik párt a legcsekélyebb vesztegetéshez
6535     XIX   |                       Ígérem és megtartom.~ ~A főispán úr ezúttal őszinte
6536     XIX   |               megérdemelni.~ ~Szentirmay még a választás éjjelén sietett
6537     XIX   |                választás éjjelén sietett fel a kormányhoz a választás eredményét
6538     XIX   |                     sietett fel a kormányhoz a választás eredményét megsemmisíttetni.
6539     XIX   |                 eredményét megsemmisíttetni. A következő hét alatt nagy
6540     XIX   |             vesztegetésnek eleje vétessék.~ ~A kijelölt napra a nemesség
6541     XIX   |                 vétessék.~ ~A kijelölt napra a nemesség újra egybehívatott.
6542     XIX   |              jelentek meg mindkét oldalon.~ ~A szavazás mély csendben,
6543     XIX   |                   undorító tény sem történt. A választók háromnegyede Szentirmay-
6544     XIX   |                    legközelebb áll, s akinek a szíve mégis tőle legtávolabb
6545     XIX   |                    közel: tulajdon leánya…~ ~A második választás letörlé
6546     XIX   |                   akik visszaéltek vele; nem a nép volt a rossz; óh, a
6547     XIX   |             visszaéltek vele; nem a nép volt a rossz; óh, a nép mindig
6548     XIX   |                      a nép volt a rossz; óh, a nép mindig jó, hanem rosszak
6549     XIX   |                  történetében, annak sohasem a pártviszály volt az oka,
6550     XIX   |                  tudott férni magával, hanem a vezetők lelketlen önzése,
6551     XIX   |             ellenszenv; ami bűn volt, mindig a nagyok bűne volt, de nem
6552     XIX   |                     nagyok bűne volt, de nem a nemzeté, nem az intézményé.~ ~
6553      XX   |                                          XX. A nő védelme~ ~Aki a múlt
6554      XX   |                       XX. A nő védelme~ ~Aki a múlt évtizedek küzdelmeit
6555      XX   |                      saját fogalmat alkotnom a vénségről: aki e század
6556      XX   |                kecsegtetve, miknek elnyerése a fényes sikertől függött.
6557      XX   |            hívogatják, elvannak nála nélkül. A konferenciára küldött indítványait
6558      XX   |                      veres iraccsal: S. C.~ ~a. r. t.~ ~Talán csak a lajstromozó
6559      XX   |                        a. r. t.~ ~Talán csak a lajstromozó betűk azok,
6560      XX   |               meglátni; nem kereshet magának a közéletben, hivatalában
6561      XX   |               szegény közsorsú emberek, akik a bukás után elváltoztatták
6562      XX   |              beszéljen. Egy búskomoly nő jár a pompás szobákon keresztül,
6563      XX   |                gyalázat”!~ ~Jönnek naponként a fővárosi hírlapok, a nő
6564      XX   |               naponként a fővárosi hírlapok, a nő mohón ragadja azokat;
6565      XX   |                   Kárpáthy ünnepelt diadalai a megnyílt országgyűlésen.
6566      XX   |                    szégyen, minő gyalázat!~ ~A tanácsos gyakran rajtakapja
6567      XX   |                     gyakran rajtakapja nejét a hírlapok olvasásán, s dühösen
6568      XX   |                   tépi azokat össze, s vágja a kandallóba, és megtiltja
6569      XX   |                     ezer példányban olvassák a hírlapokat az egész országban.
6570      XX   |                  Példabeszédképpen marad fel a neve.~ ~Amarról pedig éneket
6571      XX   |                      leányok is azt danolják a tarlókon:~ ~„Rózsabimbó,
6572      XX   |                       borostyán,~ Füzért köt a magyar lyán” – stb. 1~ ~
6573      XX   |                 akiről szó van, az Zoltán.~ ~A férj bizalmasan beszélt
6574      XX   |                  fogjuk azt ismertetni vele. A szemtelen kölyök! Bűnhődni
6575      XX   |                    nekik úgy fáj, fájni kell a vérükből vett vérnek is
6576      XX   |                   Nézzétek: milyen sápadt az a leány!~ ~Az apa felkel és
6577      XX   |                   csak egyedül őt szereti.~ ~A gyermek nem tehet róla,
6578      XX   |               Zoltánról beszéltek, mintha az a hegyes kard, amiről szó
6579      XX   |                 volna.~ ~– Eredj, gyermekem, a szabadba – mondják neki
6580      XX   |                    eredj ki lovagolni kissé, a friss lég meggyógyít.~ ~
6581      XX   |                      friss lég meggyógyít.~ ~A leány megfogadja a szót,
6582      XX   |             meggyógyít.~ ~A leány megfogadja a szót, felnyergelteti paripáját,
6583      XX   |                ablakból is utána néznek mind a ketten.~ ~Hisz csak ez az
6584      XX   |                    Ez az egy igaz érzés, mit a vadállat éppen úgy nem tud
6585      XX   |                     magától megtagadni, mint a tanácsos úr, kinek egyéb
6586      XX   |                  kinek egyéb dolga is van.~ ~A délceg amazont csak egy
6587      XX   |                 emberek köszönnek neki végig a falun: „De kár, hogy nem
6588      XX   |                  megcsapkodta lovát Vilma, s a paripa vágtatva rohant vele
6589      XX   |                      Milyen sebesen nyargal, a szél lobogtatja fátyolát,
6590      XX   |                 mégsem pirítja ki orcáját.~ ~A kísérő lovász alig bír vele
6591      XX   |                   lovász alig bír vele érni, a kisasszony nem fárad el.
6592      XX   |                      elhagyták Kárpátfalvát, a tornyait is alig látni,
6593      XX   |                    tornyait is alig látni, s a kisasszony hátra sem tekint.~ ~
6594      XX   |               kisasszony hátra sem tekint.~ ~A határból is kiértek, már
6595      XX   |                     kiértek, már kezdődik az a széles erdő, mely Kárpátfalvát
6596      XX   |                    farkasok is laknak benne; a környékbeli uraságok nagy
6597      XX   |                         Itt megállítja lovát a kisasszony, s odaintve lovászát,
6598      XX   |                       leemelkedik nyergéből; a kantárt odaveti neki.~ ~–
6599      XX   |                    odaveti neki.~ ~– Jártasd a lovakat itt alá s fel; várj
6600      XX   |                   szedni! – gondolja magában a lovász. – Rég elmúlt már
6601      XX   |                      úgy gondolá, hogy annak a szomszéd falunál kell végződni,
6602      XX   |               falunál kell végződni, s amint a fák elfedték a lovász szemei
6603      XX   |                       s amint a fák elfedték a lovász szemei elől, elkezdett
6604      XX   |                    elkezdett sietni rajta.~ ~A hosszú öltöny, melynek uszályát
6605      XX   |                    kellett tartania, gátolta a sietésben, a lovaglás miatt
6606      XX   |               tartania, gátolta a sietésben, a lovaglás miatt még egészen
6607      XX   |                      egy szó elég neki, hogy a bizonyos halál elé kiálljon,
6608      XX   |                     erdő tisztulni kezd már, a ritkáson keresztül meglátszanák
6609      XX   |              ritkáson keresztül meglátszanák a házak. Szentirmát látni
6610      XX   |                      házak. Szentirmát látni a bokrok közől.~ ~Odább már
6611      XX   |                     kis pórleány hajtja haza a mezőről libáit, azt odahíja
6612      XX   |                       azt odahíja magához.~ ~A gyermek engedelmesen járul
6613      XX   |                   gyermek engedelmesen járul a szép úrnő elé.~ ~– Ismered-e
6614      XX   |                      úrnő elé.~ ~– Ismered-e a grófkisasszonyt? – kérdi
6615      XX   |                     tőle Vilma szelíden.~ ~– A Katinka kisasszonyt? Hogyne
6616      XX   |                         Vilma hirtelen leült a földre, s egy levágott fatörzsön
6617      XX   |                      onnan; álljatok az ő és a gyilkos fegyverei közé,
6618      XX   |                  reszkető kézzel hajtá össze a levelet.~ ~– Vidd ezt Katinka
6619      XX   |                       ha ő nincs otthon, add a grófnénak; ha mind távol
6620      XX   |                     nagyon sürgetős levél!~ ~A kis pórleány részvéttel
6621      XX   |                   úrhölgy fáradt arcára.~ ~– A kisasszony oly bágyadt,
6622      XX   |            kisasszony oly bágyadt, jöjjön be a mi házunkhoz; nem messze
6623      XX   |                 valami jutalmat kellene adni a kisleánynak a fáradságért,
6624      XX   |                   kellene adni a kisleánynak a fáradságért, akkor vette
6625      XX   |                      már nem leszek itten.~ ~A kis pórleány csodálkozva
6626      XX   |                 visszafordul az erdőbe, ő is a helység felé tért, s nem
6627      XX   |                  hallott. Rögtön sietve ment a kastélyba, felkereste a
6628      XX   |                      a kastélyba, felkereste a kisasszonyt a kastély kertjében.~ ~
6629      XX   |                     felkereste a kisasszonyt a kastély kertjében.~ ~Azt
6630      XX   |                     kastély kertjében.~ ~Azt a szép rózsaarcú kisasszonyt,
6631      XX   |                       midőn látta, hogy amíg a levelet olvassa a szép piros
6632      XX   |                  hogy amíg a levelet olvassa a szép piros arcú kisasszony,
6633      XX   |                      halavány lesz, mint azé a másiké volt…~ ~– Édesanyám! –
6634      XX   |                  utána jövő anyjához, s mire a levelet oda akarta neki
6635      XX   |                  nyújtani, már akkor leesett a földre, a sértő bokrok közé,
6636      XX   |                      akkor leesett a földre, a sértő bokrok közé, a nedves
6637      XX   |                 földre, a sértő bokrok közé, a nedves kavicsra, élettelen,
6638      XX   |                    élettelen, mozdulatlan.~ ~A pórleány elfutott onnan,
6639      XX   |                  nagy kárt tett valahol, még a smaragdos ékszert is elhajította
6640      XX   |                    fedett hintó vágtatott ki a kastély udvarából négy tüzes
6641      XX   |                 Miután célját elérte, miután a segélykiáltást hírül adhatá,
6642      XX   |                 fenntartá, elhagyta egészen. A magány félelme elfoglalta
6643      XX   |                     erdő. Kiáltnia akart, de a félelem visszafojtotta szavát;
6644      XX   |                   olyan szívesen kínálkoztak a nagy, mohos fatörzsökök,
6645      XX   |                     szédülő homlokát. Mintha a fák is azt susognák neki,
6646      XX   |                  szavára. Éjszaka is lett, s a kisasszony mégsem került
6647      XX   |                    azalatt nagy ijedség volt a háznál. Hová lett az egyetlen
6648      XX   |                keressétek mindenfelé!~ ~Maga a nagyságos úr is fáklyával,
6649      XX   |                      Az útfélen ott találják a lovászt a két paripával.~ ~–
6650      XX   |               útfélen ott találják a lovászt a két paripával.~ ~– Hol van
6651      XX   |                       kérdi reszkető ajakkal a tanácsos.~ ~– Elment régen
6652      XX   |                      őt! Keressétek! – kiált a megrémült apa, s nem gondolva
6653      XX   |                  midőn egy szolga megtalálja a kisasszonyt. Ott fekszik
6654      XX   |                      fekszik egy fa tövében, a zöld mohára nyugtatva fejét –
6655     XXI   |                                         XXI. A spadassin~ ~„Ha ti bírjátok
6656     XXI   |                     Én emelek szót ellenetek a zöld asztal mellett, engemet
6657     XXI   |                     de álljatok velem szembe a zöld mezőn, és akkor titeket,
6658     XXI   |                      minden nyelven megértem a hozzám intézett szót. Pedig
6659     XXI   |                     édesanyám sarkam hegyéig a Léthébe, hogy sérthetetlen
6660     XXI   |                     burokban, hogy ne fogjon a fegyver, sem amulettot nem
6661     XXI   |                     sem amulettot nem hordok a nyakamban, mely a golyótól
6662     XXI   |                     hordok a nyakamban, mely a golyótól megőriz. És mégis
6663     XXI   |                   lehetett hallani mindennap a pozsonyi nyilvános helyeken,
6664     XXI   |                      azért ül itt, hogy mint a veszett állat a düh vak
6665     XXI   |                    hogy mint a veszett állat a düh vak ösztönétől vezetve,
6666     XXI   |                       másokat összemarjon.~ ~A szabadelvű párt első megjelenésénél
6667     XXI   |           megjelenésénél visszautasította, s a konzervatívek nem tartják
6668     XXI   |                    kérdést túlhajt, s emiatt a legkellemetlenebb szövetséges,
6669     XXI   |                  országház termeibeni viták. A fiatalság dühöngött, forrongott;
6670     XXI   |                       egy alkalommal Dabroni a beszédjére zajgó karzatot
6671     XXI   |                 tömegestül gyávának nevezte; a megsértettek összecsoportosultak
6672     XXI   |                      határozatokat tartottak a meggyalázó ellen, s midőn
6673     XXI   |                    meggyalázó ellen, s midőn a legjobban fel voltak a kölcsönös
6674     XXI   |                 midőn a legjobban fel voltak a kölcsönös hevülés által
6675     XXI   |                     tüzelve, akkor lépett be a kávéházba Dabroni, s gúnyosan
6676     XXI   |                  mellett, mintha azt kérdené a nemes ifjúságtól: „Zavarom
6677     XXI   |                Zavarom önöket talán?”.~ ~Ezt a szégyent nem lehetett tűrni
6678     XXI   |                lehetett tűrni tovább. Egyike a legismertebb ifjú szónokoknak
6679     XXI   |                   lépett hozzá, s felszólítá a dühöncöt, hogy hagyja el
6680     XXI   |                 dühöncöt, hogy hagyja el azt a termet szépszerével, mert
6681     XXI   |               önbizalommal kelt föl, s kérte a felszólítót, hogy legyen
6682     XXI   |                      magát, és eltávozott.~ ~A felszólító ifjú hevesen
6683     XXI   |                   megtanítani becsületre ezt a mangeur des petits enfants-t,
6684     XXI   |                    des petits enfants-t, ezt a kisgyermek-nyeldesőt, ezt
6685     XXI   |                    kisgyermek-nyeldesőt, ezt a hetvenkedő Bramarbast! Úgy
6686     XXI   |                 egyébről sem beszéltek, mint a bekövetkezendő párbajról,
6687     XXI   |                   párbajról, mely Dabroni és a fiatal ellenzéki szónok
6688     XXI   |             köztudomásra akarnak juttatni.~ ~A fiatal ellenzéki szónoknak
6689     XXI   |                Elmegyünk innen, fiam – monda a jó aggnő, átkarolva egyetlen
6690     XXI   |                       oda, ahova hír sem jön a világból, ott fogunk elfeledve
6691     XXI   |                  lett belőle, s fogott rajta a szerető anya áldása.~ ~De
6692     XXI   |             Pozsonyban lett gúnykacaj, midőn a határozott órában segédei
6693     XXI   |                     nála nélkül jelentek meg a küzdtéren, szégyenpironsággal
6694     XXI   |                      belőle.~ ~„Íme, ilyenek a ti bajnokaitok! Ilyenek
6695     XXI   |                kellett minduntalan hallaniok a leghatározottabb jellemű
6696     XXI   |         leghatározottabb jellemű férfiaknak; a tömeg előtt mindig ezzel
6697     XXI   |                     ingerkedések közől, mint a legbátrabbaknak előlépni
6698     XXI   |                     legbátrabbaknak előlépni a jók java közől, s vagy leverni
6699     XXI   |                    közől, s vagy leverni ezt a dühödt embert, vagy megmutatni
6700     XXI   |                     az ifjú Kárpáthyt, kiben a honfierények példányát bámulta
6701     XXI   |               szerettek, ellenei becsülének, a nők imádtak. Olyan lélek,
6702     XXI   |                 Milyen gyönyörűség volna ezt a szép, ezt az imádott gyermeket,
6703     XXI   |                      vele, mert ő nem keresi a léha társaságokat, csak
6704     XXI   |                      De van nyilvános élete: a zöld asztalnál mégis rá
6705     XXI   |              főnemesi tagjai székeiket, hogy a felső táblánál foglaljanak
6706     XXI   |                     éppen szép alkalom most; a karzatokon a legdíszesebb
6707     XXI   |                   alkalom most; a karzatokon a legdíszesebb nép. Mindkét
6708     XXI   |                    lelkesítő szónoklatokban; a hallgatók éljenzése szaporítja
6709     XXI   |               hallgatók éljenzése szaporítja a hatást.~ ~A véletlen úgy
6710     XXI   |             éljenzése szaporítja a hatást.~ ~A véletlen úgy hozta, hogy
6711     XXI   |                      Zoltán íratta fel magát a szónokok közé. Dabroni sietett
6712     XXI   |                      tudta jóformán, mi lesz a megvitatandó tárgy, azt
6713     XXI   |                    azt pedig éppen nem, hogy a megelőző két férfi mit fog
6714     XXI   |               éljenzés lecsillapult, felállt a bajvívó, s gúnyos arcát
6715     XXI   |             összeköttetés csatolja egymáshoz a két urat a magánéletben,
6716     XXI   |                csatolja egymáshoz a két urat a magánéletben, de bárki előtt
6717     XXI   |                      Kárpáthy úr eszmejárása a nemes grófét követi…~ ~Mit
6718     XXI   |                   hallani sem lehetett többé a rá támadt zajtól, csak azt
6719     XXI   |                  visszatorlástalan, elhagyja a termet rögtön.~ ~A tanácsterem
6720     XXI   |                  elhagyja a termet rögtön.~ ~A tanácsterem reszketett a
6721     XXI   |                     A tanácsterem reszketett a karzatok dühös tombolásától.~ ~
6722     XXI   |                    dörgé:~ ~– Én felszólítom a rendeket és a hallgatókat,
6723     XXI   |                    felszólítom a rendeket és a hallgatókat, hogy a szónok
6724     XXI   |              rendeket és a hallgatókat, hogy a szónok iránti megvetésöket
6725     XXI   |                  olyan csöndesség lett, mint a sírban. Ez meg volt szavazva.~ ~
6726     XXI   |               szavazva.~ ~Dabroni arca pedig a siker dicsőségétől ragyogott,
6727     XXI   |          dicsőségétől ragyogott, mint akinek a polgárkoszorút sikerült
6728     XXI   |                     Szívesen ígérkezett mind a kettő.~ ~Amint az ülésnek
6729     XXI   |                      amint fütyölve jött fel a lépcsőkön, s feltett kalappal
6730     XXI   |                        Úgy hiszem – viszonza a brávó –, hogy nem önt volt
6731     XXI   |               senkivel sem.~ ~– Melyik önnél a legkorábbi óra?~ ~– Hat,
6732     XXI   |                   Elébb nem öltözöm.~ ~– Jó. A többit lesz ön szíves elintézni
6733     XXI   |                     Rudolf azzal eltávozott, a többit társaira bízva, kik
6734     XXI   |                   többit társaira bízva, kik a találkozás helyét és a fegyvernemet
6735     XXI   |                   kik a találkozás helyét és a fegyvernemet egymás között
6736     XXI   |                      találkozásra hívták meg a dunai ligetbe, másnap hat
6737     XXI   |        parancsolatjokra állok.~ ~Megegyeztek a nyolc órai határidőben.~ ~
6738     XXI   |                    határidőben.~ ~Tehát mind a kettőt egymás után!~ ~A
6739     XXI   |                      a kettőt egymás után!~ ~A spadassin örült, táncolt
6740     XXI   |                 jókedvében; egymás után mind a kettő, két lövésre két madarat.~ ~
6741     XXI   |                    nem is üdvözölve Dabronit a báró. – Azt tudod jól, hogy
6742     XXI   |              vertelek innen. Ma aztán betelt a mértéked, és én azt mondom,
6743     XXI   |                     azért, hogy utálnak. Ezt a hitedet egy kissé meg kell
6744     XXI   |                  ingatni. Ha teneked tetszik a gyilkos szerepe, énnekem
6745     XXI   |                 szerepe, énnekem meg tetszik a bakóé, s ha te az ésszel
6746     XXI   |                     tanácskozmányokba mindig a kardodat veted, illő, hogy
6747     XXI   |                   valaki, ki egyszer már azt a hátadhoz verje. Reménylem,
6748     XXI   |                    plaisir – sietett mondani a spadassin; neki az gyönyörűség
6749     XXI   |                     eljössz, vagy itt várlak a kapudban, s erővel viszlek
6750     XXI   |                      adok, meg találja tudni a főlovászmester, s megakadályozza
6751     XXI   |             főlovászmester, s megakadályozza a találkozást. Nekem sietés
6752     XXI   |                        Ez gúnyos célzás volt a párbaj elől megszöktetett
6753     XXI   |                     ne késd az időt! – szólt a báró, hátat fordítva neki,
6754     XXI   |             hajigálta fölfelé, és felragadva a szegletből egy vítőrt, úgy
6755     XXI   |                köztiszteletre méltó bajnokát a közvéleménynek szúrná szívén
6756     XXI   |               kedélyes iparkodott lenni mind a kettő. Karon fogták egymást,
6757     XXI   |                    Pozsony utcáin, le és fel a Duna-parton; mennyi tréfás
6758     XXI   |                      ezt ők nem vették észre a nagy beszélgetés közben.~ ~
6759     XXI   |                Rudolf szállására; felsiettek a lépcsőkön, oly gyorsan,
6760     XXI   |                     egyszerre megdöbben mind a kettő.~ ~Az előszobában
6761     XXI   |                    elősiető cselédjétől.~ ~– A nagyságos grófné és a kisasszony.~ ~–
6762     XXI   |                        A nagyságos grófné és a kisasszony.~ ~– Nőm és leányom.~ ~
6763     XXI   |                      elsápadt egyszerre mind a két férfi!~ ~Mint akit valami
6764     XXI   |                 vitte őt magával szobáiba.~ ~A legelső ajtónyitásnál mind
6765     XXI   |                   legelső ajtónyitásnál mind a két hölgy nyakában volt
6766     XXI   |                  volt Rudolfnak.~ ~Sírt mind a kettő, szótlanul, keservesen.~ ~–
6767     XXI   |                      szólt Flóra –, nézd ezt a levelet!~ ~És azzal átadá
6768     XXI   |                     És azzal átadá Rudolfnak a titkos tudósítást Kőcserepy
6769     XXI   |                      kétségbeesve? Óh, azért a gyöngéd vallomásért százszor
6770     XXI   |                      össze kell csókolni azt a gyöngéd, remegő kezecskét,
6771     XXI   |               gyöngéd, remegő kezecskét, azt a testvéri kezecskét.~ ~–
6772     XXI   |              szeretnéd, ha elvesznék?~ ~Erre a szóra ismét újra kellett
6773     XXI   |                   ismét újra kellett kezdeni a sírást.~ ~A két férfi kénytelen
6774     XXI   |                  kellett kezdeni a sírást.~ ~A két férfi kénytelen volt
6775     XXI   |                     jobban nevetni.~ ~– Ezek a bohók azt képzelik, hogy
6776     XXI   |             lövöldözik le az embereket, mint a madarat – monda Rudolf kötekedve,
6777     XXI   |                    olyan könnyen tudja venni a dolgot.~ ~– De hát, kedves
6778     XXI   |                 ilyen szájhőstől, amilyennel a te titkos tudósítód összehoz.
6779     XXI   |                      tudja, hogy nem értenek a kardhoz.~ ~Rudolf is segített
6780     XXI   |             gyermekijesztő Bramarbas, akinek a gyávasága példabeszéd.~ ~–
6781     XXI   |                   sokat kacsingathatott ránk a színházban vagy a termekben,
6782     XXI   |       kacsingathatott ránk a színházban vagy a termekben, s aki azáltal
6783     XXI   |                   hogy titeket iderendelt.~ ~A két hölgy végre maga is
6784     XXI   |                    el hagyta magát csábítani a férfiak jókedvétől, s abban
6785     XXI   |               hamarább eljöttek egy hónappal a várt időnél, mármost nem
6786     XXI   |                   Hiszen ez oly rövid idő.~ ~A pitvarnok azonban jelenté,
6787     XXI   |                    az ő szakácsa főzte, csak a kaszinóból szokta hozatni,
6788     XXI   |    választékosságából elmaradt, azt kipótolá a viszontlátás édes öröme,
6789     XXI   |                       Estig az asztalnál ült a kis család, vígan tréfálózva,
6790     XXI   |                   tőletek; az ember olyankor a legnagyobb veszélyt is elhiszi
6791     XXI   |                   Szegény asszony! És amidőn a legnagyobb veszélyben voltak
6792     XXI   |                 keblére, s nézett mosolyogva a másikra.~ ~Azok poharat
6793     XXI   |                    nem lehetett fennmaradni; a hölgyek fáradtak voltak
6794     XXI   |                      hölgyek fáradtak voltak a sietős út miatt, nyugalomra
6795     XXI   |                      holnap megbosszullak!”, a másik pedig gondolá: „Kedves
6796     XXI   |                 Zoltán kétfelől karjára fűzé a két hölgyet, s készakarva
6797     XXI   |                     midőn elbúcsúzott onnan, a legkedvesebb mosolygás a
6798     XXI   |                     a legkedvesebb mosolygás a világon kísérte ki, s a
6799     XXI   |                      a világon kísérte ki, s a legédesebb hang kérte, hogy
6800     XXI   |                     ezt az órát az ő számára a holnap?~ ~ ~ ~Hetet ütött
6801     XXI   |                     csöngetett.~ ~Hallotta ő a hat órát is ütni és az ötöt
6802     XXI   |                  éjfél után minden órát. Még a nyolcat is meg fogja hallani.~ ~
6803     XXI   |                      is meg fogja hallani.~ ~A pitvarnok nyitotta ki az
6804     XXI   |                  hogy csendesen lépjen, mert a gróffal szerencsétlenség
6805     XXI   |           szerencsétlenség történt.~ ~Zoltán a földet érzé emelkedni lábai
6806     XXI   |                       kérdezé reszketve.~ ~– A gróf korán reggel kikocsikázott,
6807     XXI   |               töltött pisztoly volt, s amint a lovak megbokrosodtak, ő
6808     XXI   |                  megbokrosodtak, ő kiugrott, a pisztoly véletlenül a kerékhez
6809     XXI   |              kiugrott, a pisztoly véletlenül a kerékhez csapódva elsült,
6810     XXI   |                  kerékhez csapódva elsült, s a grófot megsebesítette.~ ~–
6811     XXI   |                  Talán nem.~ ~Zoltán értette a többit. Rudolf megelőzte
6812     XXI   |                  többit. Rudolf megelőzte őt a párbajban, és meglövetett;
6813     XXI   |                    ott térdelt ágya előtt.~ ~A szobában nem volt Rudolfon
6814     XXI   |                  kívül más, mint az orvos.~ ~A véres öltönyök oda voltak
6815     XXI   |                  öltönyök oda voltak levetve a pamlagra.~ ~A gróf arca
6816     XXI   |                 voltak levetve a pamlagra.~ ~A gróf arca most is ugyanazon
6817     XXI   |                        Kedves Zoltán – szólt a sebesült az előtte térdelő
6818     XXI   |            öntudatomnál vagyok, azután beáll a láz, és másik félóra múlva
6819     XXI   |                     mondd családomnak. Ezzel a halállal tartozom neked,
6820     XXI   |                     kik téged szeretnek ezen a világon és a másikon. Aki
6821     XXI   |                  szeretnek ezen a világon és a másikon. Aki engem megölt,
6822     XXI   |                  abban, az egyiket én írtam, a másikat édesanyád, mindketten
6823     XXI   |                      volna annak még gyanúja a halottak iránt.~ ~A tóduló
6824     XXI   |                  gyanúja a halottak iránt.~ ~A tóduló vér meggátolá Rudolfot
6825     XXI   |                tóduló vér meggátolá Rudolfot a további beszédben, pedig
6826     XXI   |                     legyen az cáfolva örökre a világ előtt, vedd nőül leányomat.
6827     XXI   |                    hogy szeretni fogod őt!~ ~A néma kézszorítás felelé
6828     XXI   |                      őt boldogítani fogod.~ ~A még erősebben szorító kéz
6829     XXI   |                     az ő szerető szívének.~ ~A haldokló szívét jobban nyomta
6830     XXI   |                haldokló szívét jobban nyomta a halál kezénél az a gondolat,
6831     XXI   |                    nyomta a halál kezénél az a gondolat, hogy Zoltán is
6832     XXI   |                       s vakmerően megjelenik a kitűzött órán még egy áldozatra.
6833     XXI   |                 Néhány perc múlva ott voltak a haldokló ágya előtt mind
6834     XXI   |                     haldokló ágya előtt mind a hárman.~ ~Rudolf már nem
6835     XXI   |                   nem hiheté, nem volt képes a gondolatot befogadni, hogy
6836     XXI   |                  irtózat nem történhetik meg a világban. Nem is tudott
6837     XXI   |                  odaszorítá halvány ajkaihoz a kedves nő kezét. Ah, ne
6838     XXI   |                      meg az Istent!…~ ~Hanem a két gyermek úgy zokog.~ ~
6839     XXI   |                      úgy szorítja össze mind a kettőt.~ ~A másik kezével
6840     XXI   |              szorítja össze mind a kettőt.~ ~A másik kezével Flóráét szorítja
6841     XXI   |                mosolyogva tekint reá.~ ~Ezek a szép mosolygó szemek úgy
6842     XXI   |               elhomályosulnak lassankint, ez a deli arc úgy elsápad, elfehérül,
6843     XXI   |                   úgy elsápad, elfehérül, és a nő azt képzeli, hogy az
6844     XXI   |                     Egyszerre lecsúszik mind a két gyöngéden szorító kéz,
6845     XXI   |                     kéz, s erőtlenül esik le a párnára.~ ~– Anyám, anyám! –
6846     XXI   |                       sikolt kétségbeesetten a leány, Flórát átkarolva;
6847     XXI   |               aléltan rogyik le keblére, nem a könny, hanem a nehéz gyötrelem
6848     XXI   |                  keblére, nem a könny, hanem a nehéz gyötrelem hideg verítéke
6849     XXI   |                     csengetésére megjelennek a cselédek, jön az orvos is.
6850     XXI   |                   cselédek, jön az orvos is. A két hölgyet el kell távolítani
6851     XXI   |                      senkire.~ ~Milyen rövid a halál útja…~ ~Az óra háromnegyedet
6852     XXI   |                halkan kérdi az orvostól:~ ~– A golyót kivették-e a sebből?~ ~–
6853     XXI   |                          A golyót kivették-e a sebből?~ ~– Itt van az –
6854     XXI   |                    van az – szól az orvos –, a mellén bement, és kijött
6855     XXI   |                     mellén bement, és kijött a hátán.~ ~Zoltán elveszi
6856     XXI   |                      hátán.~ ~Zoltán elveszi a golyót, és zsebébe rejti.
6857     XXI   |                    magát fogja visszaküldeni a gyilkosnak.~ ~Az idő már
6858     XXI   |                   megölelné, sietve elhagyja a házat.~ ~Hátha az üdvösség
6859     XXI   |                 Sietve hajts! Tíz perc alatt a ligetben legyünk!~ ~ ~ ~
6860     XXI   |                    óta nincs senkinek nyugta a háznál; egyik orvos a másikat
6861     XXI   |                 nyugta a háznál; egyik orvos a másikat váltja fel. Senki
6862     XXI   |                   sem találja el valóban, mi a kór oka. Egyik forrólázhoz
6863     XXI   |                    vérforgásnak tulajdonítja a kiismerhetlen bajt, harmadik
6864     XXI   |                      orvos előtt arról, hogy a lélek is fáj?~ ~A beteg
6865     XXI   |                       hogy a lélek is fáj?~ ~A beteg nem tűrhet senkit
6866     XXI   |                   senkit maga előtt, egyedül a vak leánykát. Néha olyan
6867     XXI   |                     nincsenek jelen; másszor a jelenlevőket sem látja,
6868     XXI   |                    jelenlevőket sem látja, s a puszta erdőről beszél, melyben
6869     XXI   |                    cselédet, hogy kérdje meg a nagyságos asszonytól, szabad-e
6870     XXI   |                    Egész teste reszket, mint a nyárfalevél.~ ~– Hová akarsz
6871     XXI   |                  hogy fölkelj. Mit akarsz?~ ~A leány arca, vadul elpirul,
6872     XXI   |                kérdezi:~ ~– Miért öltözöl?~ ~A leány egészen elváltozott
6873     XXI   |         elcsodálkozva.~ ~– Kit? Kit? – szólt a beteg kigyulladt arccal. –
6874     XXI   |              eltagadni; hát nem hallom talán a kardcsattogást? Hát nem
6875     XXI   |                     erdőben, hogy csattognak a kardjaik. Óh, Zoltán, Zoltán,
6876     XXI   |                 Zoltán, ne vívj! Tedd le azt a kardot! Megöl az az ember!~ ~
6877     XXI   |                 kardot! Megöl az az ember!~ ~A lázbeteg e szavaknál átkarolá
6878     XXI   |               térdelő anyját, és érezheté az a forró, égető csókokról,
6879     XXI   |                      égető csókokról, mikkel a beteg leány hagymáza rohamában
6880     XXI   |                      ezt nem mondta meg soha a filozófia!~ ~A leány erőtlenül
6881     XXI   |                      meg soha a filozófia!~ ~A leány erőtlenül rogy össze,
6882     XXI   |                beszél, de minden szavának az a vége:~ ~– Megölik őt, és
6883     XXI   |                 Zoltán, óh, kedves Zoltán!~ ~A tanácsosné ott áll az ágy
6884     XXI   |                     Hat órakor vívott Rudolf a spadassinnal, nyolckor következett
6885     XXI   |               nyolckor következett Zoltán.~ ~A hét óra közbeesett. Ez volt
6886     XXI   |                     Miklós báró találkája.~ ~A spadassin nem futott el
6887     XXI   |                      s azután veheti nyakába a világot.~ ~Miklóssal kardban
6888     XXI   |                táncterem üres helyisége volt a viadaltér.~ ~Hét órakor
6889     XXI   |                     Hét órakor együtt voltak a vívók és segédeik. Az ajtók
6890     XXI   |               segédeik. Az ajtók bezárattak; a segédek tudósíták a feleket,
6891     XXI   |              bezárattak; a segédek tudósíták a feleket, hogy a szükséges
6892     XXI   |                    tudósíták a feleket, hogy a szükséges előkészületek
6893     XXI   |                     mily szilárd termet mind a kettő. Dabroni meztelen
6894     XXI   |                     élni és mozogni látszik; a két csuklója szabadon mozog,
6895     XXI   |                szabadon mozog, anélkül, hogy a könyök megmozdulna, s egy
6896     XXI   |                  éppen az tágul ki, amelynek a csapást kell intézni; –
6897     XXI   |                termetében kevesebb az arány. A természet nagyon is gazdagon
6898     XXI   |             kinyújtott karjánál eszünkbe jut a történet, midőn puszta ököllel
6899     XXI   |                     ököllel küzdött félóráig a dühödt vadkannal. Egy ütés
6900     XXI   |                megtértél alkotódhoz!~ ~Midőn a vívók szembeállíttattak,
6901     XXI   |           szembeállíttattak, akkor előhozzák a kardokat. Egyiknek sem voltak
6902     XXI   |                    vas keresztpajzzsal, minő a vívókardokon szokott lenni.
6903     XXI   |                     uraim! – sürgeté Dabroni a rendes formaságokkal elfoglalt
6904     XXI   |                      hasonlatos hangon –, ez a harmadik hiába fog reád
6905     XXI   |                  valamit látni? – kérdi tőle a spadassin csúfondáros gyöngédséggel.~ ~–
6906     XXI   |                           Semmit elébb, mint a te véredet! – kiálta Miklós,
6907     XXI   |                épület megrendül belé.~ ~Mind a két vívó állásba teszi magát;
6908     XXI   |                    vívó állásba teszi magát; a kinyújtott kardok összeérnek,
6909     XXI   |                     percig halotti csend van a teremben; a segédek félrevonultak.
6910     XXI   |                halotti csend van a teremben; a segédek félrevonultak. A
6911     XXI   |                     a segédek félrevonultak. A két kard egymáson fekszik.
6912     XXI   |                   két kard egymáson fekszik. A két vívó szemei egymást
6913     XXI   |                      szemei egymást keresik, a düh szikráival Miklós szemei,
6914     XXI   |                    szikráival Miklós szemei, a gúny kígyóigézetével Dabronié.~ ~
6915     XXI   |                 Dabronié.~ ~Miklós kezdi meg a harcot.~ ~Egy merev csapással
6916     XXI   |                     ellene fegyverét, s mint a villám csap egyszerre hozzá,
6917     XXI   |                   csap egyszerre hozzá, neki a fejének.~ ~Ha a spadassin
6918     XXI   |                  hozzá, neki a fejének.~ ~Ha a spadassin védte volna magát
6919     XXI   |                      maga előtt elsüvölteni; a kard hegye nem járt messzebb
6920     XXI   |                      előtt egy hüvelyknél.~ ~A másik pillanatban már ismét
6921     XXI   |                inkább ragyogtak szemei, mint a gyakorlott játékosé, ki
6922     XXI   |              furfangosan meg tudta csalni.~ ~A támadottból most ő vált
6923     XXI   |            támadottból most ő vált támadóvá; a testét előrehajtva, egészen
6924     XXI   |                  bocsátani.~ ~Miklós segédei a hideg verítéket érzék arcaikon.~ ~
6925     XXI   |                   Dabroni felfogja kardjával a nehéz csapást, s végigeresztve
6926     XXI   |               végigeresztve azt kardja élén, a keresztpajzs lapján engedi
6927     XXI   |                    vissza egy alvágást intéz a báróra, egyikét azon gonosz
6928     XXI   |                     gyógyíthatatlan; s amint a báró hirtelen annak védelmére
6929     XXI   |                     Az éles kard behatott!~ ~A két segéd iszonyodva takarja
6930     XXI   |                 iszonyodva takarja el arcát. A báró nyakából egyszerre
6931     XXI   |                 egyszerre vastagon ömlik alá a vér, elborítva egész mellét.~ ~
6932     XXI   |                    elborítva egész mellét.~ ~A következő pillanatban egy
6933     XXI   |                     ordítást hallani; Miklós a düh vak elszántságával rohant
6934     XXI   |              hangzott és azután – ott feküdt a földön a spadassin, szótlanul
6935     XXI   |                 azután – ott feküdt a földön a spadassin, szótlanul és
6936     XXI   |                     szótlanul és sápadtan.~ ~A segédek odafutottak feleikhez.~ ~–
6937     XXI   |              irtóztató csapás keresztülvágta a kardmarkolat védő pajzsát
6938     XXI   |                    védő pajzsát és keresztül a markolatot a kézzel együtt;
6939     XXI   |                    és keresztül a markolatot a kézzel együtt; a spadassinnak
6940     XXI   |                  markolatot a kézzel együtt; a spadassinnak nem maradt,
6941     XXI   |                spadassinnak nem maradt, csak a csonka karja.~ ~– Istené
6942     XXI   |                     karja.~ ~– Istené legyen a dicsőség! – hörgé Miklós,
6943     XXI   |               meztelen melléről letörölgetni a vért, míg az orvos azt a
6944     XXI   |                     a vért, míg az orvos azt a roppant mély sebet nyakán
6945     XXI   |              szerettük volna megcsókolni azt a drága sebhelyet és azt a
6946     XXI   |                     a drága sebhelyet és azt a kezet, amely azt visszaadta!~ ~ ~ ~
6947     XXI   |                   ütött az óra, midőn Zoltán a ligetbe megérkezett. Segédei
6948     XXI   |                     hogy messze, messze, ott a magasban számot adjon azoknak,
6949    XXII   |                                        XXII. A kemény szívek~ ~A kárpátfalvi
6950    XXII   |                      XXII. A kemény szívek~ ~A kárpátfalvi kastélyban napról
6951    XXII   |              kastélyban napról napra nagyobb a gyász. Nagyon beteg a kisasszony,
6952    XXII   |                nagyobb a gyász. Nagyon beteg a kisasszony, mindig-mindig
6953    XXII   |                    előtt; ha az egyik éjjel, a másik nappal virraszt mellette,
6954    XXII   |                    fölötte.~ ~– Ki lakik itt a mellettem való szobákban? –
6955    XXII   |                         kérdezé egy reggelen a beteg, fehér ujjával megkocogtatva
6956    XXII   |                    zongorázott itt az éjjel, a másik teremben? Itt mellettem
6957    XXII   |                      Itt mellettem jobbra!~ ~A tanácsos gyöngéden végigsimogatja
6958    XXII   |                    nem lakik ottan senki. Az a folyosó is el van rekesztve,
6959    XXII   |                      jól hallok – bizonyítja a beteg –, néha egyet pattanik
6960    XXII   |                 beteg –, néha egyet pattanik a zongora húrja, s olyan soká
6961    XXII   |               tipegnek, lábujjhegyen járnak; a ruháik suhogását hallom.~ ~–
6962    XXII   |                       hogy ott van, csakhogy a szőnyeg elrejti. A múlt
6963    XXII   |                  csakhogy a szőnyeg elrejti. A múlt éjszaka éppen éjfélkor
6964    XXII   |                   mellett, s kijött rajta az a fehér asszony, aki itt mellettem
6965    XXII   |              híttalak téged is, meg Lizát és a szobaleányt is. Egyitek
6966    XXII   |                Egyitek sem volt itt, csak az a fehér asszony. Itt ült egész
6967    XXII   |                 szélén, s le nem vette rólam a szemeit. Gondolta magában: „
6968    XXII   |                épület túlsó szárnyába, távol a befalazott szobáktól.~ ~
6969    XXII   |              karbonikum; az oxigén támasztja a rozsdát a zongora húrjain,
6970    XXII   |                   oxigén támasztja a rozsdát a zongora húrjain, attól pattogtak
6971    XXII   |                     pattogtak le azok; és az a kép ottan rámájában nem
6972    XXII   |                   okos ember előtt, és mégis a legokosabb emberek egyike
6973    XXII   |                 Eveline-t tartsa távol, mert a betegség ragályos. Ezt a
6974    XXII   |                     a betegség ragályos. Ezt a betegnek nem volt szabad
6975    XXII   |                     titkoltak előle.~ ~Pedig a betegnek mindig azon jár
6976    XXII   |                 gyermekem – szólt nyugtatóan a tanácsos –, de te aludtál
6977    XXII   |                           Majd, majd – szólt a beteg elcsillapulva –, ha
6978    XXII   |                      arca kipirosodott, mint a láng, akkor őrülés volt
6979    XXII   |                  akkor őrülés volt nézni azt a fájdalmat, ami vonásaira
6980    XXII   |                     nehezült, és hallani azt a hangot, mely sikoltásaiból
6981    XXII   |                   hangot, mely sikoltásaiból a zárt ajtókon keresztülhatott.~ ~
6982    XXII   |                 takarta el arcát. Most éppen a szívébe döftek: piros vére
6983    XXII   |                 piros vére csordul.~ ~És ezt a tanácsosnak végig kelle
6984    XXII   |                kapott Pozsonyból. Reszketett a keze, midőn felbontotta.
6985    XXII   |                   mindenható Isten! – rebegé a keményszívű férfi, hogy
6986    XXII   |               reményt ad. Ez többet fog érni a gyógytudomány minden íreinél.~ ~
6987    XXII   |                     minden íreinél.~ ~Futott a levéllel betegéhez.~ ~–
6988    XXII   |              bánthatni soha. Nézd, olvasd!~ ~A beteg hitetlenül rázta fejét.~ ~–
6989    XXII   |               hallottam én, hogy kopácsoltak a múlt éjjel idefenn az emeletben;
6990    XXII   |                 szegezték be akkor? Kivitték a kerti lakba, ott énekelték
6991    XXII   |                  arra sem lehettem ott, hogy a koszorút én tegyem fel a
6992    XXII   |                     a koszorút én tegyem fel a fejére, a halotti koszorút;
6993    XXII   |                      én tegyem fel a fejére, a halotti koszorút; még meg
6994    XXII   |                     azt hazudják, hogy él…~ ~A tanácsos meg volt fagyva,
6995    XXII   |                    átható képzeleterejök van a betegeknek, ami nekik egy
6996    XXII   |               titkolnak el énelőlem mindent? A múltkor a postasíp szólt
6997    XXII   |                  énelőlem mindent? A múltkor a postasíp szólt a házunk
6998    XXII   |                     múltkor a postasíp szólt a házunk előtt, a cselédek
6999    XXII   |               postasíp szólt a házunk előtt, a cselédek átvették a levelet
7000    XXII   |                   előtt, a cselédek átvették a levelet az udvaron, s mondogatták