Rész

7001    XXII   |                bejött anyám. Ki voltak sírva a szemei, de nem akarta észrevetetni
7002    XXII   |               férjhez”. – Igen, férjhez ment a sírba. Tudom, hogy az volt
7003    XXII   |                     Tudom, hogy az volt írva a levélbe. Minek titkolják
7004    XXII   |               szeretett – minden – minden…~ ~A gyermek eltakarta szemeit,
7005    XXII   |                     sírt volna, ha tud.~ ~Az a keményszívű ember ott a
7006    XXII   |                      a keményszívű ember ott a beteg leány ágya előtt úgy
7007    XXII   |                  előtt úgy érezte, mintha az a nehéz, kemény szív morzsáról
7008    XXII   |                      apa, akinek úgy fájt ez a gondolat. – Hát mi nem szeretünk-e
7009    XXII   |                     nem szeretünk-e téged?~ ~A gyermek végighúzta homlokán
7010    XXII   |                  úgyis vége van mindennek.~ ~A tanácsos fájdalomtól leroskadva
7011    XXII   |                      nem szerettünk téged!~ ~A leányka csendesen megfogta
7012    XXII   |                      engem, hogy szívjam azt a levegőt, amit ő megátkozott;
7013    XXII   |                     irgalom nélkül. Átverték a szívét, az ő szívét! Azt
7014    XXII   |                     szívét, az ő szívét! Azt a kedves szívet, azt a kedves,
7015    XXII   |                     Azt a kedves szívet, azt a kedves, édes szívet!…~ ~
7016    XXII   |                      kedves, édes szívet!…~ ~A szegény leányka összekulcsolta
7017    XXII   |                 ördögnek megesett volna rajt a szíve.~ ~– Leányom, kedves
7018    XXII   |                    neki többet mondani. Hisz a lázbeteg tudja, hogy mit
7019    XXII   |           megélhettünk volna másképp – szólt a beteg leány. – Mi otthon,
7020    XXII   |                    üldözni. Mi laktunk volna a magunk házában és ő is a
7021    XXII   |                     a magunk házában és ő is a magáéban, és sohasem szóltunk
7022    XXII   |                mindent? Házát, birtokát, még a jó napvilágot is? Mármost
7023    XXII   |                      lakhattok egyedül ebben a nagy házban, egyedül ebben
7024    XXII   |                   nagy házban, egyedül ebben a nagy világban. Hát mit ér
7025    XXII   |                tinektek?~ ~Ily őszintén csak a láz beszélhet, ilyen nyílttá
7026    XXII   |                  ilyen nyílttá csak az teszi a szívet, aki minden szíveket
7027    XXII   |         elhallgattatna, beszédessé teszen.~ ~A tanácsos úrnak egy nagy
7028    XXII   |             gondolatja támadt ez órában. Ezt a gondolatot nem űzte el szívéből.
7029    XXII   |                   énnekem… az én örömemre.~ ~A beteg felsóhajtott, s midőn
7030    XXII   |                      Az orvossal találkozott a teremben, odahívta őt magához
7031    XXII   |                      valami, még ez segíthet a beteg állapotján.~ ~Kőcserepy
7032    XXII   |                      tört hangon rebegé:~ ~– A világot magát odaadnám érte.~ ~
7033    XXII   |               tudósítani kelle Eveline-t is. A tanácsosnő a legiszonyúbb
7034    XXII   |                   Eveline-t is. A tanácsosnő a legiszonyúbb kínokat állta
7035    XXII   |                          Hogy van?~ ~Az volt a különös, hogy még ma éppen
7036    XXII   |          széttekintve, ha nem zavarja-e meg. A nagyságos asszony ott ült
7037    XXII   |                        Arca halaványabb volt a szokottnál, de tökéletesen
7038    XXII   |                       Kedvesem – szólítá meg a tanácsos, miután sokáig
7039    XXII   |                     lény dolgozik: az ész és a szív; s aszerint, amint
7040    XXII   |                    magában, az egyik az ész, a másik a szív embere. A szív
7041    XXII   |                     az egyik az ész, a másik a szív embere. A szív és az
7042    XXII   |                       a másik a szív embere. A szív és az ész két különböző
7043    XXII   |                      két különböző ember…”~ ~A két férfi megdöbbenve bámult
7044    XXII   |                    beszélni.~ ~– Úgy? – szól a tanácsosné nagy kedvetlenül. –
7045    XXII   |                     Majd mindjárt. Elébb ezt a fejezetet be kell végeznem.
7046    XXII   |             fejezetet be kell végeznem. Mert a szív és az ész két különböző
7047    XXII   |                    írt tovább.~ ~Az orvos és a férj felkelhetett tőle,
7048    XXII   |                     Irgalmas isten – suttogá a férj, megfogva az orvos
7049    XXII   |                      midőn lassan eltávoztak a szobából –, ez a nő még
7050    XXII   |                  eltávoztak a szobából –, ez a nő még meg talál tébolyodni!~ ~–
7051   XXIII   |                           XXIII. Csendesen~ ~A tanácsos szobájába tért,
7052   XXIII   |            összegyűjtve legtitkosabb iratai, a könyv táblájára fényes betűkkel
7053   XXIII   |                fényes betűkkel volt sajtolva a sor:~ ~„E könyv holtom után
7054   XXIII   |                   holtom után elégetendő.”~ ~A legutolsó levél, melyet
7055   XXIII   |                     és ismét elolvasá. Ezzel a bűnhődéssel tartozott magának.
7056   XXIII   |                  maga kínozta ez eszközeivel a gyűlöletnek saját édes gyermekét.
7057   XXIII   |                       Hogy olyan titoktartók a gyermekek! Miért nem őszinték
7058   XXIII   |                     szeretik?~ ~Ha kérdezték a szomorú leánytól, miért
7059   XXIII   |                  Most már az is világos volt a tanácsos előtt, hogyan tévedt
7060   XXIII   |                       hogyan tévedt el Vilma a szetirmai csalitban. A féltett
7061   XXIII   |                 Vilma a szetirmai csalitban. A féltett kedves életét megmenteni
7062   XXIII   |                  elkeseredett lélekkel – írt a kétségbeesett leány vad
7063   XXIII   |                 elébb kellett volna tudni!~ ~A nagy, hatalmas férfi vevé
7064   XXIII   |                   hatalmas férfi vevé kezébe a tollat, hogy írjon.~ ~Odakezdte
7065   XXIII   |                      hogy írjon.~ ~Odakezdte a levelet mindjárt a másik
7066   XXIII   |                 Odakezdte a levelet mindjárt a másik levél alá:~ ~„Kárpáthy
7067   XXIII   |                   beteg, s képzelődésének az a kísértő réme, hogy ön meggyilkoltatott.
7068   XXIII   |                    ön meggyilkoltatott. Hála a Mindenhatónak, ez nem történt
7069   XXIII   |                      bűnhődés!~ ~Hová lettek a büszkeség, a világszereplés
7070   XXIII   |                     Hová lettek a büszkeség, a világszereplés bálványai,
7071   XXIII   |                sorban, mennyi önmegalázás!~ ~A levelet ismét leírta a tanácsos,
7072   XXIII   |                       A levelet ismét leírta a tanácsos, s tiszttartóját
7073   XXIII   |                       Zoltán és Szentirmayék a gyászos nap után rögtön
7074   XXIII   |                magokkal hozva Szentirmára.~ ~A nemes hazafi szerencsétlen
7075   XXIII   |                    volna így történni. Amint a levelet elküldé, ismét beteg
7076   XXIII   |                      beteg leányához sietett a tanácsos.~ ~A lyánka egészen
7077   XXIII   |              leányához sietett a tanácsos.~ ~A lyánka egészen magánál volt;
7078   XXIII   |                 lyánka egészen magánál volt; a hagymázos lázroham után
7079   XXIII   |                           Itt és itt – szólt a lyánka, szívére és homlokára
7080   XXIII   |                    neki mindjárt, ahogy ebbe a házba bejöttünk. Mikor idefenn
7081   XXIII   |                     bejöttünk. Mikor idefenn a sok vendég kacagott, vigadott,
7082   XXIII   |                   vigadott, mi akkor odalenn a platánfák alatt sírtunk,
7083   XXIII   |                   mert tudtuk jól, hogy ezen a helyen meg fogunk mi halni.
7084   XXIII   |                    volna vigyáznunk? – kérdé a tanácsos, oly közel hajolva
7085   XXIII   |                      rajta más ember: ni; ez a két leány legízesebb falatját
7086   XXIII   |                     tesz az. Mikor eljártunk a templomba imádkozni, tréfáltak
7087   XXIII   |                      velünk: „Mit lehet ebbe a falusi templomba járni?
7088   XXIII   |           viaszgyertyát, az egyik vagyok én, a másik vagy te, Liza, a harmadik
7089   XXIII   |                       a másik vagy te, Liza, a harmadik ő… Leghamarább
7090   XXIII   |           Leghamarább leégett az övé, azután a tiéd, kis leánykám, azután
7091   XXIII   |                     De egyik sem soká maradt a másik után… Mit csinálnak
7092   XXIII   |                    másik után… Mit csinálnak a gyermekek?… Játszanak magokban
7093   XXIII   |                     magokban játékot… De azt a játékot érteni kell… érteni
7094   XXIII   |                  Zoltán eszméjére tér vissza a beteg, rögtön előjönnek
7095   XXIII   |                      beteg, rögtön előjönnek a veszélyes kór jelenségei
7096   XXIII   |                      meghalni – egy dolog.~ ~A tanácsos nyugtalanul nézte
7097   XXIII   |                      alatt érhet Szentirmára a tiszttartó, hány alatt jöhet
7098   XXIII   |                 alatt jöhet vissza ismét. De a véletlen lehetőségei kínozák.
7099   XXIII   |                 ismét új gyógyszert rendelt; a tegnapit félretéteté, mint
7100   XXIII   |                  félretéteté, mint elvetette a tegnapelőttit és az azelőttit
7101   XXIII   |                 használni, mint nem javítand a mai sem. A tudomány hatalmának
7102   XXIII   |                      nem javítand a mai sem. A tudomány hatalmának itt
7103   XXIII   |                      leányomat! – rimánkodék a tanácsos, kétségbeesetten
7104   XXIII   |                 kétségbeesetten szorítva meg a távozó orvos kezét.~ ~–
7105   XXIII   |                     orvos kezét.~ ~– Én csak a természet szolgája vagyok –
7106   XXIII   |                     szolgája vagyok – felelt a tudományok embere –, itt
7107   XXIII   |                   Istennel kell küzdenünk.~ ~A tanácsos álmatlan aggodalommal
7108   XXIII   |             aggodalommal járt egyik szobából a másikba. Már bealkonyodott,
7109   XXIII   |                másikba. Már bealkonyodott, s a közelgő éjszakával a beteg
7110   XXIII   |                       s a közelgő éjszakával a beteg kórjelenségei is súlyosabban
7111   XXIII   |                     elfeketülő éjszakát csak a távoli villámok deríték
7112   XXIII   |              mordulása mindinkább közelgett, a sík rónán végigüvöltő szél
7113   XXIII   |                forgatta az új szélvitorlákat a háztetőkön, miken a Kőcserepy-címer
7114   XXIII   |           szélvitorlákat a háztetőkön, miken a Kőcserepy-címer pompázott,
7115   XXIII   |                  mellől, hogy útra keljen?~ ~A beteg oly szánalmasan nyögött,
7116   XXIII   |             kocsizörej.~ ~Hintó hajtatott be a kastély udvarára. Ez valóban
7117   XXIII   |     megkülönböztethető. Hintógördülés. Pedig a tiszttartó könnyű szekéren
7118   XXIII   |                     jött. Idegen.~ ~De ki?~ ~A tanácsos sietett az érkező
7119   XXIII   |               sietett az érkező elé.~ ~Amint a folyosón végigment, hallá,
7120   XXIII   |              folyosón végigment, hallá, hogy a lépcsőkön felfelé jön valaki,
7121   XXIII   |              lépcsőkön felfelé jön valaki, s a kísérő pitvarnoktól felőle
7122   XXIII   |                   tetszék előtte, mintha ezt a kedves, csengő, gyermeteg
7123   XXIII   |                   egész tisztán emlékezni.~ ~A folyosó szögleténél szemben
7124   XXIII   |                      gyászos halála volt. Ez a fekete öltözet nem őt vádolni
7125   XXIII   |                      jön-e ide ez órában; ez a szomorú gyermek nem azért
7126   XXIII   |                   apáért leányt!”~ ~Óh, nem. A galamb fájdalmának nincsen
7127   XXIII   |                   fájdalmának nincsen mérge. A szomorú leányka nyájasan,
7128   XXIII   |                      nyájasan, szeliden siet a háziúr elé, s gyönge kezét
7129   XXIII   |                      Vilma felől.~ ~Hallotta a tiszttartótól, hogy barátnéja
7130   XXIII   |         tiszttartótól, hogy barátnéja beteg. A levél nem találta Zoltánt
7131   XXIII   |                 elkísérnie anyját Kőhalomra. A tiszttartó utána ment sürgetős
7132   XXIII   |                    sietett át Kárpátfalvára, a jó Vilmát meglátogatni,
7133   XXIII   |                 Kőcserepy oly forrón szorítá a kezében felejtett kis kezet…
7134   XXIII   |                      kinek még fogalma sincs a rosszról, a rútról, a gyűlöletesről!~ ~
7135   XXIII   |                    fogalma sincs a rosszról, a rútról, a gyűlöletesről!~ ~
7136   XXIII   |                  sincs a rosszról, a rútról, a gyűlöletesről!~ ~Ezalatt
7137   XXIII   |                     gyűlöletesről!~ ~Ezalatt a beteg szobájához értek,
7138   XXIII   |              Csendesen, csendesen! – suttogá a beteg, fehér ujját felemelve.
7139   XXIII   |                 mosoly deríté fel egy percre a leányka arcát, amely azután
7140   XXIII   |                 mutatva.~ ~Katinka tudta már a tiszttartó által Vilma rögeszméjét:
7141   XXIII   |                      állhatá meg, hogy ennél a szónál könnyei meg ne eredjenek.
7142   XXIII   |                    kellett takarnia arcát.~ ~A beteg leány közelebb vonta
7143   XXIII   |                   Úgy? Véletlenül? – suttogá a beteg. – Gondolod te, hogy
7144   XXIII   |                  nézett merően, sokáig, hogy a nyugodt, bölcs férfiú a
7145   XXIII   |                      a nyugodt, bölcs férfiú a vért érzé zsibbadni ereiben,
7146   XXIII   |                  kedvesem – suttogá Katinka, a lázas beteg fejét kezébe
7147   XXIII   |                     mily édesdeden tud bánni a beteggel. Mintha tulajdon
7148   XXIII   |                   tulajdon testvére volna!~ ~A tanácsos úgy elnézi, majd
7149   XXIII   |                    tanácsos úgy elnézi, majd a szíve szakad meg bele.~ ~
7150   XXIII   |                   van, és mi érte mentünk.~ ~A beteg szemei úgy ragyognak
7151   XXIII   |                       gondolja magában. – Az a valaki én voltam. De azt
7152   XXIII   |                    szemei tétova járnak szét a szobában, a régi hagymázos
7153   XXIII   |                      járnak szét a szobában, a régi hagymázos víziók ismét
7154   XXIII   |                      Hallod, hogy köszörülik a kardot? Én már hallom. Ott
7155   XXIII   |                 kedves jó Katinkám, siess!~ ~A tanácsos ott áll az ágy
7156   XXIII   |                      amidőn ezeket hallja.~ ~A beteg miket fog még beszélni!~ ~
7157   XXIII   |                  kezét.~ ~– Hagyjuk nyugodni a beteget, kedves grófnő;
7158   XXIII   |                      Eredj, eredj! – suttoga a beteg is. – Beszélj atyámmal,
7159   XXIII   |                  ágyától. Attól félt-e, hogy a beteg leány láza közepett
7160   XXIII   |                     ki most őmiatta nyugszik a föld alatt, míg az ő lázbeteg
7161   XXIII   |                     átvezetni Eveline-hez.~ ~A tanácsosné most is íróasztalánál
7162   XXIII   |                   jött el.~ ~E szóra felkelt a tanácsosné, s Katinka elé
7163   XXIII   |                      Hallom, hogy édesatyja, a gróf elutazott.~ ~– Meghalt –
7164   XXIII   |                      igazítá ki Katinka, kit a megszólítás kellemetlen
7165   XXIII   |                  hideg, méltóságos hangon. – A halál csak elutazás. Aki
7166   XXIII   |                     vigasztalót talált ebben a fölvilágosításban, amit
7167   XXIII   |                    például az Uranusban vagy a Mezarthimban, ugyanakkor
7168   XXIII   |                     e bölcs szavakra semmit; a tanácsosné elmélázott sokáig,
7169   XXIII   |                  nyugtalanul lépett nehányat a szobában, azután megállt
7170   XXIII   |                     szobában, azután megállt a szoba közepén.~ ~– Igen,
7171   XXIII   |                  közepén.~ ~– Igen, de hátha a gyermek hal meg elébb, azután
7172   XXIII   |                gyermek hal meg elébb, azután a szülők? – kérdezé magától
7173   XXIII   |                   leány úgy reszketett, mint a falevél.~ ~Milyen borzasztó
7174   XXIII   |                éjszaka ez!~ ~Ott kinn tombol a zivatar, a szél csavargatja
7175   XXIII   |                   Ott kinn tombol a zivatar, a szél csavargatja a fákat,
7176   XXIII   |                  zivatar, a szél csavargatja a fákat, mik nyögve, zúgva
7177   XXIII   |                      haragos rohanása alatt; a zápor úgy vágja az ablakokat,
7178   XXIII   |                   mint az ágyúdördülés; azok a csikorgó, csörömpölő szélvitorlák
7179   XXIII   |                       hogy merre kerüljék ki a vihar haragját.~ ~Milyen
7180   XXIII   |             iszonyúbb, vérfagyasztóbb éj van a kastélyon belől. Senki sem
7181   XXIII   |                     futkosnak egyik szobából a másikba, a gyertya kialszik
7182   XXIII   |                    egyik szobából a másikba, a gyertya kialszik olykor
7183   XXIII   |                      gyertya kialszik olykor a sietők kezében a nagy szélrohamtól,
7184   XXIII   |                      olykor a sietők kezében a nagy szélrohamtól, mintha
7185   XXIII   |                     szellem leskelődnék, aki a lángot elfúni törekszik,
7186   XXIII   |                      törekszik, s késlelteti a sietőket munkájokban.~ ~
7187   XXIII   |              örömestebb volna ez órában künn a zivataros ég alatt, s hallgatná
7188   XXIII   |                puszta árokpart mellé húzódva a lakatlan rónán a villámok
7189   XXIII   |                     húzódva a lakatlan rónán a villámok dörgő csattogását,
7190   XXIII   |                  villámok dörgő csattogását, a szél üvöltését, mint hogy
7191   XXIII   |               üvöltését, mint hogy ott üljön a csöndes, langy szobában,
7192   XXIII   |                      kárpitokkal van elzárva a viharnak még csak hangjától
7193   XXIII   |                      is, s hallgassa ott azt a halk nyögést és azon őrjöngő
7194   XXIII   |                    tartottak, kín volt nézni a beteg küzdelmeit. A felhevült
7195   XXIII   |                    nézni a beteg küzdelmeit. A felhevült agy rettentő képzelme
7196   XXIII   |                    mentek végbe szemei előtt a legiszonyatosb, a legundokabb
7197   XXIII   |                      előtt a legiszonyatosb, a legundokabb gyilkosságok,
7198   XXIII   |                     hogy foly minden sebéből a vér; hogy kiált segítség
7199   XXIII   |                Mennyivel jobb volna ehelyett a zivatart hallgatni!~ ~Éjfél
7200   XXIII   |                      Éjfél tájon elcsendesül a kór, s tisztább percek álltak
7201   XXIII   |                       Kőcserepy meglelte azt a mondott helyen, és odavitte
7202   XXIII   |                      fájdalmas meglepetéssel a tanácsos.~ ~– Ne félj –
7203   XXIII   |                tanácsos.~ ~– Ne félj – szólt a mindent félreértő beteg –,
7204   XXIII   |                         Osszátok ki ruháimat a szegény leánykák között,
7205   XXIII   |                      ha velök találkoztam. – A kis ezüstperselyemben a
7206   XXIII   |                      A kis ezüstperselyemben a megtakarított pénz van,
7207   XXIII   |             Kerestessétek fel Szentirmán azt a kis parasztleányt, akinek
7208   XXIII   |                    számára; adjátok neki ezt a pénzt; viselje magát jól,
7209   XXIII   |                   néhány percig elhallgatott a halvány beteg; a csendes
7210   XXIII   |                elhallgatott a halvány beteg; a csendes szobában nem hallatszott
7211   XXIII   |             hallatszott más nesz, csak annak a parányi féregnek a kopogása,
7212   XXIII   |                     annak a parányi féregnek a kopogása, mely úgy el tudja
7213   XXIII   |              megszólal, azt mondják, hogy ez a halálóra. Ott van ő a nagyurak
7214   XXIII   |                     ez a halálóra. Ott van ő a nagyurak hálószobáiban is,
7215   XXIII   |              nagyurak hálószobáiban is, mint a szegényekében, s tizenegyet
7216   XXIII   |                   amiket beszélek? – kérdezé a beteg. – El ne felejts azokból
7217   XXIII   |               kívánom, hogy úgy történjék.~ ~A tanácsos megcsókolá kedves
7218   XXIII   |                 szeretni.~ ~– Azután – szólt a beteg, ismét erőhöz térve –,
7219   XXIII   |                    ismét erőhöz térve –, itt a bal kezemen egy fekete gyűrű,
7220   XXIII   |                   van az készítve; legyen ez a gyűrű Szentirmay Katinkáé.
7221   XXIII   |                    ha férjhez megy, adja ezt a gyűrűt annak, akit szeret:
7222   XXIII   |                szeret: hűséges lesz hozzá az a sírig!…~ ~– Óh, én kedves
7223   XXIII   |                 kedves gyermekem! – zokogott a tanácsos, égő arcát betege
7224   XXIII   |                    fehér köntösébe rejtve.~ ~A gyermek rátekinte, s keserű,
7225   XXIII   |                      ékszereimet, hagyom ezt a pompás kastélyt, ezeket
7226   XXIII   |                      pompás kastélyt, ezeket a gazdag jószágokat, kincset,
7227   XXIII   |                   marad…~ ~Óh, ez volt az út a megőrüléshez!~ ~A tanácsos
7228   XXIII   |                      az út a megőrüléshez!~ ~A tanácsos úgy várta volna
7229   XXIII   |             engesztelő, egy vigasztaló szót… A gyermek elhallgatott, és
7230   XXIII   |                   elhallgatott, és elfordult a fal felé, alig hallhatóan
7231   XXIII   |                éjszakáján felment irodájába, a szemközt találkozó cselédeknek
7232   XXIII   |                     Azok lábujjhegyen jártak a folyosókon végig. Még a
7233   XXIII   |                      a folyosókon végig. Még a zivatar is érteni látszott
7234   XXIII   |                   zivatar is érteni látszott a csillapító szót, mintha
7235   XXIII   |                írószobában dolgozott egyedül a tanácsos.~ ~Szemei előtt
7236   XXIII   |             könnyebbült sóhajjal tekinte fel a magasba; mintha azon betűk,
7237   XXIII   |                   után egyet ütöttek az órák a kastélyban, a folyosókon
7238   XXIII   |                ütöttek az órák a kastélyban, a folyosókon élénkebb léptek
7239   XXIII   |                léptek hangjai hallatszottak. A kapus csengetett; az ajtók
7240   XXIII   |                hallotta sem az óraütést, sem a csengettyűt, sem a további
7241   XXIII   |                       sem a csengettyűt, sem a további neszt. Lelke egészen
7242   XXIII   |              léptekkel, miknek zaját elfogja a padlatolat szőnyege, íróasztala
7243   XXIII   |          hajfürtökkel, felhevült arccal állt a tanácsos előtt Kárpáthy
7244   XXIII   |                  távol nem tartott tőled, ez a zivatar nem gátol akkor.
7245   XXIII   |                         Hogy szorítá meg azt a megbocsátó kezet a bánatos
7246   XXIII   |                   meg azt a megbocsátó kezet a bánatos apa, s hogy szorítá
7247   XXIII   |                 kényelembe magát, odavezette a kandallóhoz, segíté levetni
7248   XXIII   |                   levetni kabátját, leülteté a tűz mellé.~ ~– Mint otthon.
7249   XXIII   |                 Zoltán csodálkozva tekintett a tanácsosra.~ ~Az íróasztalához
7250   XXIII   |                      hogy olvassa el. Zoltán a legelső soroknál megilletődve
7251   XXIII   |                   volt az, melyben Kőcserepy a Kárpáthy Abellinótól nyert
7252   XXIII   |                  Abellinótól nyert engedélyt a kárpátfalvi és madarasi
7253   XXIII   |                    nem törődöm én többet sem a világ zajával, sem a gazdagsággal;
7254   XXIII   |                     sem a világ zajával, sem a gazdagsággal; ő lesz az
7255   XXIII   |                    volna mérve azon büntetés a sorstól, hogy elveszítse
7256   XXIII   |                     nem tudja más orvoslását a végzet, mint hogy őt oly
7257   XXIII   |                 hívja, ahol ismeretlen eszme a fájdalom?…~ ~Óh, ki tudna
7258   XXIII   |                        Jerünk hozzá… – monda a tanácsos, az ifjú karjába
7259   XXIII   |                      zavarjuk-e ez órában?~ ~A tanácsos egy percig gondolkozott;
7260   XXIII   |          eltávozásával Zoltán egyedül maradt a teremben.~ ~Ugyanazon terem
7261   XXIII   |                      csendes volt körüle, és a méla hallgatásban végigvonultak
7262   XXIII   |                     egész életének: elkezdve a nem ismert időkön, a csecsemő
7263   XXIII   |                elkezdve a nem ismert időkön, a csecsemő évnapjain, a születése
7264   XXIII   |                időkön, a csecsemő évnapjain, a születése órájában reá mosolygó
7265   XXIII   |                  megtört halálsugárán, végig a gyermekörömek öntudatlan
7266   XXIII   |                 tudjuk eléggé ismerni, midőn a távolból tekintünk vissza
7267   XXIII   |              távolból tekintünk vissza rája, a nélkülözéseken, az újrakezdett
7268   XXIII   |                      mindennapos küzdelmein, a keserű elváláson, s az üldöző
7269   XXIII   |                 ködalakjain, és ismét vissza a nem ismert, a soha nem látott
7270   XXIII   |                   ismét vissza a nem ismert, a soha nem látott alakokig,
7271   XXIII   |                      szeszélyes játéka által a sorsnak.~ ~Az egész igazán
7272   XXIII   |                  képzelet élő alakot teremt, a leányka valóban ott áll
7273   XXIII   |                   volna.~ ~Zoltán megszorítá a jó leányka kezét. „Nem tettél-e
7274   XXIII   |                   késő órában?~ ~– Megtudtam a tiszttartótól, ki érted
7275   XXIII   |                   reád. Most tudtam csak meg a cselédektől, hogy megérkeztél.
7276   XXIII   |            Szentirmáról, már akkor közelgett a zivatar. Sejtettem, hogy
7277   XXIII   |                      veled!~ ~Azzal elfutott a kis kedves leányka, ki háziasszonyi
7278   XXIII   |                  színarany szeretet!~ ~Ennek a hosszú éjszakának nem akart
7279   XXIII   |                     kocogtat szellemujjaival a befalazott ajtókon keresztül,
7280   XXIII   |                   Mit keresed, jámbor lélek, a napokat? Más évjárás, más
7281   XXIII   |                  időszámlálás van ott, ahová a halottak megtérnek. Egymásra
7282   XXIII   |               megtérnek. Egymásra következik a hiba és a vezeklés, s nem
7283   XXIII   |                Egymásra következik a hiba és a vezeklés, s nem vár az aratással
7284   XXIII   |               Katinka visszajött érte. Éppen a betegtől jött. A jó leányka
7285   XXIII   |                       Éppen a betegtől jött. A jó leányka arca egészen
7286   XXIII   |             asszonyról ábrándozik, aki ebben a kastélyban meghalt, s meggyilkolt
7287   XXIII   |                    Zoltán sietett Katinkával a beteg szobája felé. A leányka
7288   XXIII   |             Katinkával a beteg szobája felé. A leányka tudatá vele, miszerint
7289   XXIII   |               legtöbb jót remélnek abból, ha a lázbeteg őt meglátandja,
7290   XXIII   |                    volt annak remegni…~ ~Még a szőnyegajtón keresztül is
7291   XXIII   |                   keresztül is hallható volt a beteg fájdalmas sírása,
7292   XXIII   |                   orvos, s tudatá vele, hogy a kórállapot éppen most van
7293   XXIII   |                    kórállapot éppen most van a válságpontján: az az élet
7294   XXIII   |               innenső partra hívhatja vissza a már két világ határán tétovázó
7295   XXIII   |                   határán tétovázó lelket.~ ~A beteg szobáját csak egy
7296   XXIII   |                     tejüvegű lámpa világítá; a háttér, honnan az ajtó nyílt,
7297   XXIII   |                  egészen sötét volt.~ ~Ebből a ködös homályból támadtak
7298   XXIII   |                 ködös homályból támadtak elő a beteg kínos látványai, a
7299   XXIII   |                     a beteg kínos látványai, a fehér, a véres alakok, a
7300   XXIII   |                    kínos látványai, a fehér, a véres alakok, a sápadt arcok,
7301   XXIII   |                     a fehér, a véres alakok, a sápadt arcok, a ködtermetek,
7302   XXIII   |                      alakok, a sápadt arcok, a ködtermetek, a merev szemű
7303   XXIII   |                 sápadt arcok, a ködtermetek, a merev szemű kísértetek,
7304   XXIII   |                     az ismeretlen csoportok, a koporsóból előszálló rémek.~ ~
7305   XXIII   |              irtózott minden jelenlevőtől.~ ~A tanácsos reszketve ült ágya
7306   XXIII   |                 Ekkor ismét nyílt az ajtó, s a háttér sötétéből lassan
7307   XXIII   |                   lassan előlépett Zoltán.~ ~A beteg egyszerre felemelé
7308   XXIII   |                     párnáira, arcáról elmúlt a lázas pirosság, csak az
7309   XXIII   |                      tekintettel nézett szét a szobában, mint aki terhes
7310   XXIII   |                         Igen jól… – viszonzá a beteg, s odanyújtá kezét
7311   XXIII   |                    nagyon helyesen van.~ ~És a nagy, hatalmas úrnak ez
7312   XXIII   |              hatalmas úrnak ez az ölelés, ez a csók és ezek a szók jobban
7313   XXIII   |                    ölelés, ez a csók és ezek a szók jobban estek, mint
7314   XXIII   |                     igazságtalan vagy. Azzal a boldog gondolattal, hogy
7315   XXIII   |                      édes, oly édes az…~ ~De a tanácsosnak lehetetlen volt
7316   XXIII   |                 rosszul voltam – szólt hozzá a beteg vigasztaló hangon –,
7317   XXIII   |                        az rettenetesebb volt a kárhozatnál; féltem és irtóztam
7318   XXIII   |                    életnél. Hol van anyám?~ ~A tanácsos felsóhajtott e
7319   XXIII   |            Megmondtam, hogy ha meghalok, ezt a fekete gyűrűt, mely saját
7320   XXIII   |                     adják teneked, legyen ez a te jegygyűrűd, viselje majd,
7321   XXIII   |                      úgy értették egymást.~ ~A tanácsos gyöngéd aggodalommal
7322   XXIII   |                     van. Úgy szeretném látni a hajnalt, a szép hajnalt,
7323   XXIII   |                   szeretném látni a hajnalt, a szép hajnalt, amint az ablakomon
7324   XXIII   |                 mosolygó hajnal keletkezett, a mély égen pirosló felhőcskék
7325   XXIII   |                      felhőcskék úszdogáltak; a hajnali harangszó csengett
7326   XXIII   |                   hajnali harangszó csengett a vidék fölött, tündéri vigasztaló
7327   XXIII   |                tündéri vigasztaló szókban.~ ~A beteg keble nyugtalanul
7328   XXIII   |                      hajnal pírja derengett: a nap hajnaláé, és a szívé.~ ~–
7329   XXIII   |                derengett: a nap hajnaláé, és a szívé.~ ~– Ugye, ön nem
7330   XXIII   |                 megbocsát atyámnak – suttogá a beteg alig hallhatóan.~ ~–
7331   XXIII   |                   helyet, egy kis helyet itt a közelben; tudja, ott a fenyőfák
7332   XXIII   |                   itt a közelben; tudja, ott a fenyőfák alatt, amik mindig
7333   XXIII   |                         Katinka is odaborult a beteg ölébe, az apa szép
7334   XXIII   |                     majd, Katinkám – suttogá a beteg –, sokszor meglátogattok
7335   XXIII   |                esenge Zoltán, magához ölelve a beteg leánykát. – Kegyed
7336   XXIII   |                      termetét, ajkai csaknem a leányka arcát érinték.~ ~
7337   XXIII   |                  leányka arcát érinték.~ ~És a beteg leány, amint ott feküdt
7338   XXIII   |                      boldog, kedves gyermek… a te boldogságodat többé nem
7339   XXIII   |                    nem zavarja semmi.~ ~Künn a hajnalharang utolsó kondulásai
7340   XXIII   |                     kondulásai rezegnek szét a tájon.~ ~Ti, kik ott álltok
7341   XXIII   |                    csendesen…~ ~Csendesen!~ ~A nap most lövelli legelső
7342   XXIII   |                    az ébredő tájra, ott künn a toronyőr kiáltása hangzik
7343   XXIII   |                    toronyőr kiáltása hangzik a magasból:~ ~„Hajnal van,
7344    XXIV   |                      az egyik oldalon lemegy a hold, akkor a másik oldalon
7345    XXIV   |                 oldalon lemegy a hold, akkor a másik oldalon feljön a nap.
7346    XXIV   |                 akkor a másik oldalon feljön a nap. Az egyik félig elsüllyedve,
7347    XXIV   |                     egyik félig elsüllyedve, a másik félig felmerülve.
7348    XXIV   |                    különös az!~ ~ ~ ~Meghalt a szép, kedves lányka, s mennyi
7349    XXIV   |                  hagyott itthon halálával.~ ~A halál még nem oly szomorú,
7350    XXIV   |                szomorú, mint amilyen szomorú a temetés. Erre a nagy mondásra
7351    XXIV   |                      szomorú a temetés. Erre a nagy mondásra egy kedves
7352    XXIV   |                   kit legjobban szeretett.~ ~A halál még szép, nyugalmas,
7353    XXIV   |                nyugalmas, vigasztaló – hanem a temetés a szomorú, a gyászos,
7354    XXIV   |                 vigasztaló – hanem a temetés a szomorú, a gyászos, a kétségbeejtő.~ ~
7355    XXIV   |                   hanem a temetés a szomorú, a gyászos, a kétségbeejtő.~ ~
7356    XXIV   |                temetés a szomorú, a gyászos, a kétségbeejtő.~ ~Az a folytonos
7357    XXIV   |                gyászos, a kétségbeejtő.~ ~Az a folytonos temetés!~ ~Először
7358    XXIV   |                 temetés!~ ~Először eltemetik a halottat, rátapossák a földet
7359    XXIV   |             eltemetik a halottat, rátapossák a földet kezeikkel, lábaikkal,
7360    XXIV   |                     hazajönnek; eltakarítják a szobákból a megholt öltözeteit,
7361    XXIV   |                     eltakarítják a szobákból a megholt öltözeteit, nem
7362    XXIV   |                  Csak egy kis tányérka helye a fehér abroszon, és mégis
7363    XXIV   |                      mégis nagyobb pusztaság a föld minden sivatagainál!~ ~
7364    XXIV   |                        Eveline jár alá s fel a kastélyban, kezében egy
7365    XXIV   |                     szobára, egyik emeletből a másikba, a kastélyból ki
7366    XXIV   |                   egyik emeletből a másikba, a kastélyból ki a kertbe és
7367    XXIV   |                     másikba, a kastélyból ki a kertbe és a kertből ismét
7368    XXIV   |                    kastélyból ki a kertbe és a kertből ismét vissza.~ ~–
7369    XXIV   |                   Azután csak ismét felveszi a könyvet, s megindul szobáról
7370    XXIV   |                   sincsen”.~ ~És így megy ez a temetés első nap, második
7371    XXIV   |                     társzekerek jelennek meg a kastély udvarán, felraknak
7372    XXIV   |                  bútorokat, házi eszközöket. A cselédség egy része útra
7373    XXIV   |                     Ötödnap ismét folytatják a temetkezést. Eveline-t a
7374    XXIV   |                     a temetkezést. Eveline-t a nagy, fedett hintóba ültetik.~ ~–
7375    XXIV   |                      utazni, mint énvelem.~ ~A fedett hintó is kigördül
7376    XXIV   |                     is kigördül az udvarról, a hátralevő bútorokat mind
7377    XXIV   |                      cseléd szava is elmúlik a hangos folyosókról, csak
7378    XXIV   |                    hintó áll még útra készen a kijárás előtt.~ ~Az egész
7379    XXIV   |                 kastélyban egyes-egyedül van a tanácsos.~ ~Nincs többé
7380    XXIV   |                    mit eltemetnie.~ ~Ott jár a Kárpáthyak családi könyvtárában,
7381    XXIV   |                  ottlétének.~ ~Ki ismerne rá a hatalmas, büszke úrra ez
7382    XXIV   |                      tollat veend kezébe, ez a gondolat fog eszébe jutni,
7383    XXIV   |                      Majdan léptek hangzanak a folyosón, mikre a tanácsos
7384    XXIV   |                  hangzanak a folyosón, mikre a tanácsos magához tér, az
7385    XXIV   |                       Kovács és Varga Péter, a volt jószágigazgató. Szomorúan
7386    XXIV   |           jószágigazgató. Szomorúan üdvözlik a tanácsost, és ő sem mosolyog
7387    XXIV   |                  hívta őket ide Kőcserepy.~ ~A Kárpáthy-birtok engedélyének
7388    XXIV   |                  ígéretet nem teljesítené?~ ~A nagy komoly férfiak leültek
7389    XXIV   |                  nagy komoly férfiak leültek a terem asztala körül, olyan
7390    XXIV   |                       olyan messze egymástól a hosszú asztal mellett, mintha
7391    XXIV   |                    távol szeretne maradni.~ ~A törvényes munka annak rende
7392    XXIV   |               szerint be lőn fejezve köztük, a tanácsos saját kezű iratában
7393    XXIV   |                    saját kezű iratában átadá a lemondást.~ ~Midőn a tanúk
7394    XXIV   |                   átadá a lemondást.~ ~Midőn a tanúk részéről is alá volt
7395    XXIV   |                     azon hajdanihoz, mellyel a világ előtt szokta magát
7396    XXIV   |                     akit senki sem lát.~ ~Ez a sóhajtás azt látszik lehelni:~ ~„
7397    XXIV   |                   mondanivalót találna, amit a másikhoz intézzen.~ ~A tanácsos
7398    XXIV   |                  amit a másikhoz intézzen.~ ~A tanácsos felkelt, azon ismeretlen
7399    XXIV   |           változatlan volt most, mint hajdan a mozdulatlan nyájasság. Meghajtá
7400    XXIV   |                      szemei sérteni találják a bánatos férfit.~ ~Hanem
7401    XXIV   |             Tarnaváry, hogy ellenségének, ki a sors legsúlyosabb csapása
7402    XXIV   |                     és azon pillanatban mind a két férfi arca ellágyult,
7403    XXIV   |                  ellágyult, elérzékenyült.~ ~A hétszemélynök éles, nyilazó
7404    XXIV   |                 ismeretlen, csillogó nedű.~ ~A tanácsosnak, úgy látszott,
7405    XXIV   |                    látta azt elmondhatni. Ez a tartós kézszorítás bátorítá
7406    XXIV   |                   egy bekerített folt földet a fenyvesek alatt, ahová más
7407    XXIV   |                      Azzal felnyitá az ajtót a tanácsos, vissza sem nézve
7408    XXIV   |                      oly hirtelen eltávozott a folyosón, hogy midőn az
7409    XXIV   |                  midőn az őt kísérni óhajtók a lépcső aljára értek, ő már
7410    XXIV   |               egyszer üdvözölte őket; azután a hintó kigördült az udvarról;
7411    XXIV   |                 hintó kigördült az udvarról; a három férfi kiment utána
7412    XXIV   |                     férfi kiment utána egész a kapuig, elkísérték szemeikkel
7413    XXIV   |                kapuig, elkísérték szemeikkel a hosszú utcán végig, míg
7414    XXIV   |                 hosszú utcán végig, míg csak a távol jegenyesétány végén
7415    XXIV   |                    végén be nem kanyarodott… A távozó egyetlenegyszer sem
7416    XXIV   |                      házakon túl az országút a fenyvesek felé tér le, ott
7417    XXIV   |              kocsiját, maga leszállt, bement a temetőbe, felkeresett egy
7418    XXIV   |                     egyszerű fehér kő jelöli a helyet, a pompás fehér márvány
7419    XXIV   |                    fehér kő jelöli a helyet, a pompás fehér márvány síremlék
7420    XXIV   |                   olyan kemény kő több, mint a sírkő?…~ ~Egy virágot leszakított
7421    XXIV   |                      Egy virágot leszakított a sírról. Különös, hogy fűnek,
7422    XXIV   |                      csak őneki nincs! – Ezt a rózsát ő maga ültette, alig
7423    XXIV   |                  három hete fejlett ki rajta a legelső bimbó. Napról napra
7424    XXIV   |                   mikor fog kinyílni.~ ~Ime, a rózsa kinyílt, és ő már
7425    XXIV   |               kinyílt, és ő már halva van.~ ~A letört virágot tárcájába
7426    XXIV   |                     hozzád, isten hozzád.”~ ~A sír ott maradt virágozni,
7427    XXIV   |                maradt virágozni, hervadozni… A tanácsos utazott tovább …
7428    XXIV   |                  soha vissza nem kívánkozva, a másik oldalon azalatt zöld
7429    XXIV   |            készítenek, az utakat egyengetik, a házak falait meszelik mindenütt,
7430    XXIV   |               közelgő sátoros ünnep előtt.~ ~A régi, a kedves birtokos
7431    XXIV   |               sátoros ünnep előtt.~ ~A régi, a kedves birtokos fog visszatérni.~ ~
7432    XXIV   |                   visszatérni.~ ~Tárjátok ki a kapukat, tárjátok ki a szíveket,
7433    XXIV   |                    ki a kapukat, tárjátok ki a szíveket, hogy jöhessen
7434    XXIV   |             násznagya lenne, akire vártok.~ ~A gyermekek tanulják az ő
7435    XXIV   |              gyermekek tanulják az ő dalait, a leánykák öltözzenek fel
7436    XXIV   |                 öregek előre beszélnek róla, a könny is kiesik szemökből,
7437    XXIV   |                hogyha mondják:~ ~– Visszajön a régi gazda! Aki úgy szeretett
7438    XXIV   |                    velünk kezet szorított.~ ~A délceg legények tisztogatják
7439    XXIV   |                     mellé bokrétákat tűznek. A határig eléje fognak menni
7440    XXIV   |                   határig eléje fognak menni a kedves jövevénynek, kit
7441    XXIV   |                       Minden rossz esztendő, a nemszeretem napok, miket
7442    XXIV   |                     nemszeretem napok, miket a bitorló új gazda alatt eltöltöttek,
7443    XXIV   |                     voltak ők az eltávozott, a megsiratott gazda alatt.~ ~
7444    XXIV   |                   megsiratott gazda alatt.~ ~A falu bölcsei is jobb napjaikat
7445    XXIV   |                   hevert helységök ládájában a megígért örökváltság díja,
7446    XXIV   |                  hiszen ha meg nem jő Zoltán a zsenge kenyérre, majd csak
7447    XXIV   |                 végre is neki kell megnyerni a perét, mert az az igazság
7448    XXIV   |                      is következett az; mint a villám terjedt el a hír,
7449    XXIV   |                     mint a villám terjedt el a hír, hogy Kárpáthy Zoltán
7450    XXIV   |                       s visszahozza falvaiba a régi aranyidőket.~ ~A család
7451    XXIV   |               falvaiba a régi aranyidőket.~ ~A család régi, hű tisztviselői,
7452    XXIV   |                család régi, hű tisztviselői, a hajdani jó cselédek, kiket
7453    XXIV   |                   hajdani jó cselédek, kiket a másik úr meghatalmazottja
7454    XXIV   |                   újra, s ott voltak napjára a kárpátfalvi kastélyban.
7455    XXIV   |                      kárpátfalvi kastélyban. A száműzött bútorok, a falakról
7456    XXIV   |             kastélyban. A száműzött bútorok, a falakról elvándorolt képek,
7457    XXIV   |                     elvándorolt képek, miket a volt jószágigazgató tartogatott
7458    XXIV   |                  elfoglalták régi helyeiket; a családi címer újra kitűzetett
7459    XXIV   |                kitűzetett elfoglalt helyére, a palota homlokára és a kapuk
7460    XXIV   |               helyére, a palota homlokára és a kapuk fölé. Minden visszaváltozott
7461    XXIV   |                      helyén találja; még azt a szeretetet is, amit a szívekben
7462    XXIV   |                    azt a szeretetet is, amit a szívekben hagyott.~ ~Szentirmán
7463    XXIV   |                  Szentirmán is múlni kellett a gyásznak.~ ~Rudolf végrendeletében
7464    XXIV   |                  sebe előtt írá, és hogy azt a sebet miért s miként kapta,
7465    XXIV   |                      tisztán kellett állania a világ előtt; e házasság
7466    XXIV   |                  kételyt is elhallgattatá.~ ~A fájdalom lassan-lassan elveszté
7467    XXIV   |                   valami édes. Gyönyör nekik a visszaemlékezés, bárha keserű
7468    XXIV   |                      bárha keserű is, s őket a bezárt sír nem fenyegeti
7469    XXIV   |                   annál édesebb szeretettel; a többi megnyugodott abban,
7470    XXIV   |                      embereknek panaszaikkal a megváltozhatatlanok fölött,
7471    XXIV   |             jobbágyainak örökváltságát is.~ ~A szertartás egész egyszerűséggel
7472    XXIV   |                minden ragyogványt; úgyis, mi a világ minden ragyogványa
7473    XXIV   |                      tengernyi nép özönöljék a templomba, s akik ott vannak
7474    XXIV   |                     volna-e azok, akik onnan a magasból lenéznek, midőn
7475    XXIV   |                     magasból lenéznek, midőn a boldog ifjú kebléhez ölelé
7476    XXIV   |                    lát leszállni hintajából. A tanácsos sóhajtva karolja
7477    XXIV   |                     neki mit felelni.~ ~Ime, a fény és az árny…~ ~
7478     XXV   |                 azután, ha azt mondják, hogy a jók a becsületesek most
7479     XXV   |                      azt mondják, hogy a jók a becsületesek most is élnek,
7480     XXV   |            boldogulnak, jól folynak sorsaik, a rosszak, a ravaszok pedig
7481     XXV   |                  folynak sorsaik, a rosszak, a ravaszok pedig megbuktak,
7482     XXV   |               megmondtam előre, hogy ez lesz a végük”, s meg van elégedve
7483     XXV   |                   végük”, s meg van elégedve a sorssal, és titkon hálát
7484     XXV   |            változatban tudják azt előadni.~ ~A tény körülbelül annyi, hogy
7485     XXV   |             Maszlaczky úr egy kézre játszott a felperessel mint alperesi
7486     XXV   |                     hagyta magát vesztegetni a felperes által, hogy a pert
7487     XXV   |           vesztegetni a felperes által, hogy a pert kliense számára elveszítse,
7488     XXV   |                      elveszítse, akkor ismét a felperest is rászedte; az
7489     XXV   |                    igen sokan belekeveredtek a kérdéses csávába, s így
7490     XXV   |                   Azt hitte ugyan, hogy ezen a bajon könnyen segíthet.
7491     XXV   |                    olyan szerencsétlen ember a két fővárosban, aki eladta
7492     XXV   |                    ha ajánlatát elfogadja.~ ~A jeles fiatalember alázatosan
7493     XXV   |              fiatalember alázatosan köszönte a megtiszteltetést, de nem
7494     XXV   |                       aki ugyan haragszik rá a követválasztás óta, s nem
7495     XXV   |                      neki megbocsátani, hogy a kedveért ellenfeleit főbe
7496     XXV   |               Maszlaczky úrra nézve megszűnt a világ „kedves barátom uram”
7497     XXV   |                 néztek reá, úgy kapták félre a szemeiket róla, mintha sohasem
7498     XXV   |                     talál jönni, senki sincs a számára odahaza.~ ~Boldogabb
7499     XXV   |                     sarkú csizmánál, de igen a lábait a csizma hiányosságain
7500     XXV   |                  csizmánál, de igen a lábait a csizma hiányosságain keresztül.~ ~
7501     XXV   |                     csak úgy tengett-lengett a fővárosban, emberek irgalmából.
7502     XXV   |                     köszönni mindig; csaknem a földig eresztette le a kalapját
7503     XXV   |               csaknem a földig eresztette le a kalapját előtte, pedig annak
7504     XXV   |                 félrenézni, mintha nem látná a nyomorút, mintha nem hallaná
7505     XXV   |                       mintha nem hallaná azt a hangosan elmondott: „Servus
7506     XXV   |                     amidőn keresztülmehetett a város legnépesebb utcáján
7507     XXV   |                   valakivel találkozzék, aki a kalapját megemelintse előtte,
7508     XXV   |                      egyszer összetalálkozik a silentiariussal.~ ~A rongyos,
7509     XXV   |         összetalálkozik a silentiariussal.~ ~A rongyos, szurtos alak messziről
7510     XXV   |                    vele, és futott haza, fel a negyedik emeletbe, s nagy
7511     XXV   |                   kedve volt akkor meg onnan a negyedik emeletből kiugrani
7512     XXV   |                megbosszulni magát, valakinek a vállán kiemelkedni szigorú
7513     XXV   |                     kísérteni.~ ~Könnyű volt a Kárpáthy-család bankárjától,
7514     XXV   |                 leginkább Priesznicz neve és a hidegvízgyógyrendszer hírre
7515     XXV   |                   Gondolta magában, ha annak a huszonnégyezer pengőnek,
7516     XXV   |                  pengőnek, melyet ő szerzett a bárónak, csak felét el lehetne
7517     XXV   |                   saját balgasága, miszerint a számára biztosított összegről
7518     XXV   |                    ott nincs is mit keresni; a leány is meghalt, a jószág
7519     XXV   |                 keresni; a leány is meghalt, a jószág is vissza van adva
7520     XXV   |                     keveredve, hogy aki ebbe a tömkelegbe bele meri magát
7521     XXV   |                   talán megijed, s otthagyja a bőre egyik felét, csak hogy
7522     XXV   |                  bőre egyik felét, csak hogy a másikban ne háborgassák.~ ~
7523     XXV   |             mind-mind tinta volna, s ezeknek a fenyőfáknak minden tűlevele
7524     XXV   |                  mégsem volna elég, hogy azt a pert teleírja, ami most,
7525     XXV   |                     gubancolva.~ ~Megérkezve a fürdőintézetbe, rögtön tudakozódott
7526     XXV   |          fürdőintézetbe, rögtön tudakozódott a nagyságos báró után. Nem
7527     XXV   |                 Graefenbergben nem csinálnak a kúrából titkot, folyvást
7528     XXV   |               kúrából titkot, folyvást lehet a betegekkel találkozni.~ ~
7529     XXV   |                  Odavezették Maszlaczky urat a kérdezetthez.~ ~Künn a szabadban
7530     XXV   |                  urat a kérdezetthez.~ ~Künn a szabadban négyölnyi magasságról
7531     XXV   |                     neki, hogy az őnagysága, a báró.~ ~Nem merte elhinni,
7532     XXV   |                 elhinni, amíg az ki nem jött a zuhany alól, s meglátva
7533     XXV   |                       kedves barátom uram!~ ~A lucskos alak azzal futott
7534     XXV   |                      alak azzal futott végig a harmatos fűben mezítláb,
7535     XXV   |                 merte levetni nyakáról, hogy a reggeli légtől torokgyíkot
7536     XXV   |                  kapjon.~ ~Bámulva kullogott a futó báró után. Mire azon
7537     XXV   |                     eltűnni látta, már akkor a nemes báró nyakig ült egy
7538     XXV   |                      véghez, hogy Maszlaczky a szoba legszélső szegletében
7539     XXV   |                     beszélni.~ ~Elvárta, míg a nyugodtabb részei következnek
7540     XXV   |             nyugodtabb részei következnek be a kúrának.~ ~Nemsokára két
7541     XXV   |                     állt be, azok kiugratták a bárót a vízből, s fogtak
7542     XXV   |                      azok kiugratták a bárót a vízből, s fogtak egy csomó
7543     XXV   |                     úr. – Különben is, ha az a cél, hogy izzadjon, hát
7544     XXV   |                      azon kellemetes időkre, a midőn a Kárpáthy contra
7545     XXV   |                   kellemetes időkre, a midőn a Kárpáthy contra Kárpáthy-per
7546     XXV   |                   replikázott Abellino onnan a sok pokróc közől. – Infámis
7547     XXV   |                 Infámis idők voltak azok, az a semmiházi sarlatán, az a
7548     XXV   |                     a semmiházi sarlatán, az a doktor Mauz milyen iszonyatos
7549     XXV   |             életemből; nem tízet, de húszat, a legszebb időmet. – Az a
7550     XXV   |                      a legszebb időmet. – Az a sok só, amit akkor megetetett
7551     XXV   |                      izzad ki rajtam. Óh, ez a Priesznicz valóságos isten
7552     XXV   |                   fátumom ide nem hoz, régen a föld alatt vagyok, régen.~ ~–
7553     XXV   |                 fekete kenyérrel, amilyennek a láttára kilelt volna máskor
7554     XXV   |                  láttára kilelt volna máskor a hideg; minden csontom helyreáll,
7555     XXV   |                   helyreáll, új vérem támad, a hideg víz keresztül-kasul
7556     XXV   |                    mossa egész belsőmet, még a bőröm is elváltozik, mint
7557     XXV   |                    bőröm is elváltozik, mint a kígyóé tavaszkor; milyen
7558     XXV   |                 mosdunk, fürdünk, nyargalunk a jó friss esőben, mert itt
7559     XXV   |                   gyönyörűség mezítláb járni a hideg, harmatos fűben, a
7560     XXV   |                     a hideg, harmatos fűben, a jó tocsogó sárban. Majd
7561     XXV   |                 átváltozva érzendi magát; ez a Priesznicz úgy kimossa,
7562     XXV   |                      hogy szeretné látni azt a Prieszniczet, aki a szilenciumot
7563     XXV   |                      azt a Prieszniczet, aki a szilenciumot le tudná mosni
7564     XXV   |                     szeretett beszélni erről a tárgyról.~ ~– Majd meglássa
7565     XXV   |                    amíg az ember hozzászokik a zuhanyhoz, hanem azután…~ ~–
7566     XXV   |                 mosdjam és fürödjem, s igyam a vizet napszámban…~ ~– Dehát
7567     XXV   |                    egy gyógyszere van, és az a hideg víz.~ ~– Köszönöm
7568     XXV   |                     hanem azon nem segít sem a hidropátia, sem az allopátia,
7569     XXV   |            hidropátia, sem az allopátia, sem a homöopátia, sem az izopátia
7570     XXV   |                rászedett.~ ~– Hogyne tudnám. A leánya kezét ígérte önnek,
7571     XXV   |                       s azután ráfogta, hogy a nejébe szerelmes, s megugrasztotta
7572     XXV   |            Abellinónak nekiesni, s amint ott a pokróc között nem mozdíthatta
7573     XXV   |                    én követeléseimet kivetni a nyakából, s azokat mind
7574     XXV   |                 vissza.~ ~Abellinót elhagyta a kacagás. Kezdett jobban
7575     XXV   |           kiterjesztve hajtásaiból, odatartá a pokrócba takargatott férfi
7576     XXV   |                  ötszázezer forintot kötelez a Kárpáthy Zoltán elleni perben
7577     XXV   |                       s nagyon kíváncsi volt a feleletet hallani rá.~ ~–
7578     XXV   |                  Kőcserepy úr aligha, mert ő a jószágot vissza is engedte
7579     XXV   |                    ügyesen meg tudja fejteni a rébuszokat.~ ~– Valóban,
7580     XXV   |                    méltóságod, hogy én erről a követelésemről lemondtam?
7581     XXV   |                    írás? Nincs egy betű sem. A szó nem bizonyít. Verba
7582     XXV   |                      volant, scripta manent, a szó repül, a sor marad.
7583     XXV   |                 scripta manent, a szó repül, a sor marad. Van méltóságodnak
7584     XXV   |                 magát védelmezhetni, hogy az a jószág kezére nem került
7585     XXV   |                 méltóságod erőszakolta-e rám a cessziót, nem erőnek erejével
7586     XXV   |                     tudott válaszolni. Elébb a kezeit iparkodott kiszabadítani
7587     XXV   |                     iparkodott kiszabadítani a pokróc közül, majd a nyelvével
7588     XXV   |           kiszabadítani a pokróc közül, majd a nyelvével keresett valami
7589     XXV   |                 amúgy; Maszlaczky úr ott ült a lelkén, a nyelvén, a tüdején,
7590     XXV   |              Maszlaczky úr ott ült a lelkén, a nyelvén, a tüdején, mint
7591     XXV   |                     ült a lelkén, a nyelvén, a tüdején, mint a boszorkányos
7592     XXV   |                     nyelvén, a tüdején, mint a boszorkányos macska a mesében,
7593     XXV   |                   mint a boszorkányos macska a mesében, melyet az álmodó
7594     XXV   |             Segítsetek! Szabadítsatok meg!~ ~A nagy riadalra összeröffent
7595     XXV   |                   nagy riadalra összeröffent a fürdői cselédség, a szomszédok,
7596     XXV   |             összeröffent a fürdői cselédség, a szomszédok, ki félig, ki
7597     XXV   |                öltözötten, egy-egy pokróccal a nyakukban, víztől csepegve,
7598     XXV   |                       s égre-földre esküdött a szobában tolongók előtt,
7599     XXV   |                     ő egy ujjal sem bántotta a nemes bárót; kiforgatta
7600     XXV   |                      öldöklő eszköz nincsen. A méltóságos úr minden bizonnyal
7601     XXV   |                    bizonnyal megőrült, talán a vér a fejébe ment a hideg
7602     XXV   |              bizonnyal megőrült, talán a vér a fejébe ment a hideg víztől,
7603     XXV   |                    talán a vér a fejébe ment a hideg víztől, s attól egyszerre
7604     XXV   |                  Alig bontották ki Abellinót a pokrócok közől, amidőn ez
7605     XXV   |                      engedjék meg neki, hogy a nyakát kitekerhesse annak
7606     XXV   |             Maszlaczky urat, Abellinót pedig a zuhany alá vitték, s addig
7607     XXV   |                   alá vitték, s addig húzták a fejére a vizet, amíg azt
7608     XXV   |                      s addig húzták a fejére a vizet, amíg azt nem mondta,
7609     XXV   |                    azonban tüstént felmondta a kúrát Priesznicznek.~ ~–
7610     XXV   |                 embert kergessék el innen.~ ~A fürdőtulajdonos leleményes
7611     XXV   |                     megértette eleitől végig a két úr közötti viszálkodás
7612     XXV   |                     eset miatt, ami közte és a báró között történt. Azt
7613     XXV   |                      olyan érzékenyen venni. A báró úr nem rosszaságból
7614     XXV   |                bizalmasan megsúgá neki, hogy a báró úr igen jeles, derék
7615     XXV   |                     monomániában szenved, az a sajátszerű rögeszméje van:
7616     XXV   |                  neki magának lelke nincsen, a hozzá legközelebb állóét
7617     XXV   |              Maszlaczky úr Graefenbergben.~ ~A másvilágon ám cseréljen
7618     XXV   |                  tehette tiszteletét, jöttek a levelei, amikben három tömött
7619     XXV   |                      egyezségek ajánlatával, a kétségbeesés örvényébe hajtá
7620     XXV   |                  futott előle egyik városból a másikba; Maszlaczky úr levelei
7621     XXV   |                      mindig felbontá azokat. A címzet ismeretlen kéztől,
7622     XXV   |                   valahol, megint csak kapja a veszedelmes leveleket, s
7623     XXV   |                      s ismét fut odább, mint a hajtott róka.~ ~Végre kiköltözött
7624     XXV   |                 Végre is Zoltán sokallta meg a dolgot, s felszólíttatá
7625     XXV   |                     szabja valami árát annak a lemondásnak, miszerint nem
7626     XXV   |                 hozza többet összeköttetésbe a Kárpáthy nevet a saját becses
7627     XXV   |             összeköttetésbe a Kárpáthy nevet a saját becses nevével, s
7628     XXV   |               Abellinónak és Kőcserepynek és a többi jámbor embereknek.~ ~
7629     XXV   |                    úgy elhallgasson ám ezzel a bajával, hogy szavát se
7630     XXV   |                      úton-módon előhozza ezt a tárgyat, Zoltán nem fog
7631     XXV   |                korbácsért és kétszázat azért a gyönyörűségért, hogy azzal
7632     XXV   |                   hatalmaskodást kövessen el a magyar jus privatum criminale
7633     XXV   |                   criminale értelmében.~ ~Ez a drasztikus szer használt.
7634     XXV   |                      Egykettő megszökik néha a felvett pénzzel, minden
7635     XXV   |                  minden pszichológia dacára; a többin visszavásárolja azt
7636    XXVI   |                                        XXVI. A látnok és a világtalan~ ~
7637    XXVI   |                            XXVI. A látnok és a világtalan~ ~Múlnak az évek.
7638    XXVI   |                  ezred múlt el azóta!~ ~Amíg a pálmafa törzsöke kőszénné
7639    XXVI   |                      törzsöke kőszénné válik a föld gyomrában, amíg egyik
7640    XXVI   |                   amíg egyik helyen elhagyja a tenger régi partjait, s
7641    XXVI   |               népeivel együtt elfed, eltakar a por és a moha, amíg egy-egy
7642    XXVI   |                      elfed, eltakar a por és a moha, amíg egy-egy állatfaj
7643    XXVI   |                    későn előkerülő csontjait a múzeumokba viszik bámultatni,
7644    XXVI   |                megváltozik az éghajlat, hogy a datolyapálma helyén fenyő
7645    XXVI   |                    ezer esztendő kell!~ ~ ~ ~A régi homályos múlt ködéből
7646    XXVI   |   vissza-visszaemlékezünk.~ ~Az egyik ott ül a dunai lánchíd oszlopán,
7647    XXVI   |                     nézve nincs többé világa a napnak, a sarkaiból kiforgatott
7648    XXVI   |                 nincs többé világa a napnak, a sarkaiból kiforgatott lélek
7649    XXVI   |                  visszásan vet minden sugárt a szív sötétjébe, egy összedúlt
7650    XXVI   |                    világ van ott belől, amit a teremtés keze kétségbeestében
7651    XXVI   |                   roskatag férfi támaszkodik a levágott fenyőtörzsre, erőt
7652    XXVI   |                       erőt vesztett vonásain a kelő nap fénye ragyog, sugárait
7653    XXVI   |                kedvesebb is van rá nézve ott a kelő napnál?~ ~Óh, mint
7654    XXVI   |                  hallotta senki. Megtaposták a földet fölötte; azt mondták,
7655    XXVI   |              kérdezte többé: „Vajon talán ez a szegény halott ott a sír
7656    XXVI   |                      ez a szegény halott ott a sír fenekén nem érez-e?
7657    XXVI   |                    neki valami?”…~ ~…Ez volt a vége hazánk két legnagyobb
7658    XXVI   |                   Miklósnak, kiknek még csak a nagy szellemek szokott díját
7659    XXVI   |                   szokott díját sem adta meg a nagy világ: „a dicsőítést
7660    XXVI   |                      adta meg a nagy világ: „a dicsőítést a nemlét után”.~ ~
7661    XXVI   |                    nagy világ: „a dicsőítést a nemlét után”.~ ~Legyenek
7662    XXVI   |                számukra elfeledtek emelni.~ ~A nagy szellem nem azért nagy,
7663    XXVI   |                 várjon vagy az életben, vagy a halálban, vagy a túlvilágon,
7664    XXVI   |               életben, vagy a halálban, vagy a túlvilágon, hanem azért
7665    XXVI   |                Abellinók, Berzy Tivadarok és a többi és a többi – szeretetreméltó
7666    XXVI   |                      Tivadarok és a többi és a többi – szeretetreméltó
7667    XXVI   |                  végzetén, s ne hallgassatok a poéták unalmas prédikációira,
7668    XXVI   |                   megtért ősei lakába, azóta a kárpátfalvi kastélynak nincsenek
7669    XXVI   |                  napestig. Ő kivívta magának a sorstól, hogy neki néhány
7670    XXVI   |                      néhány évet előlegezzen a mennyországból, mert a boldogságot
7671    XXVI   |           előlegezzen a mennyországból, mert a boldogságot nem elég megérdemelni,
7672    XXVI   |               elpusztult, egymás után, egyik a másikat követve. Pedig bizonyára
7673    XXVI   |                     Később maga meglátogatta a helyet Zoltán. Szép neje
7674    XXVI   |                 mindarra visszaemlékezett.~ ~A teremekben mindenütt az
7675    XXVI   |             mindenütt az elhunyt leány képe. A meghalt tanácsos mindenütt
7676    XXVI   |                      akarta őt látni.~ ~Künn a kertben el volt hagyva minden,
7677    XXVI   |                  kert; az utak benőve fűvel. A két fiatal szerető ott áll
7678    XXVI   |                 átölelve; olyan szomorú mind a kettő – és mégis olyan boldogok!…~ ~
7679  Vegszo   |                      meg kell vallanom, hogy a kivitelben mindig hátramaradok
7680  Vegszo   |                  jelen regényemnél érzem azt a sajátságos helyzetet, amit
7681  Vegszo   |                   sajátságos helyzetet, amit a mezőtúri csapláros érezhet,
7682  Vegszo   |                érezhet, mikor megkérdik tőle a vendégei, hogy a feltett
7683  Vegszo   |              megkérdik tőle a vendégei, hogy a feltett zavaros tartalmú
7684  Vegszo   |                 palackok közől melyikben van a bor, melyikben a víz.~ ~
7685  Vegszo   |               melyikben van a bor, melyikben a víz.~ ~Egy alapeszme keresztülvitelével
7686  Vegszo   |                 feltett célja felé.”~ ~„Hogy a leggazdagabbnál is többet
7687  Vegszo   |                    bír.”~ ~„Hogy egyik erény a másiknak szülője: aki jó
7688  Vegszo   |                     az jó emberbarát is; aki a közügyekben igazságos, az
7689  Vegszo   |                 bármelyikünknél élet-ér volt a költészet, szűz gondolat
7690  Vegszo   |                     költészet, szűz gondolat a szerelem, önfeláldozás a
7691  Vegszo   |                     a szerelem, önfeláldozás a honfiérzet; sokkal több
7692  Vegszo   |                 honfiérzet; sokkal több volt a hűség, sokkal több a részvét,
7693  Vegszo   |                    volt a hűség, sokkal több a részvét, az idők csak eszesebbé
7694  Vegszo   |             eszesebbé tettek bennünket, csak a tudást szaporíták, nem az
7695  Vegszo   |                    egy világot látna azokban a legtisztább, a legeszményibb
7696  Vegszo   |                 látna azokban a legtisztább, a legeszményibb gyönyörrel
7697  Vegszo   |                      pirulni arcodat – mondá a görög bölcs az ifjúnak –,
7698  Vegszo   |                  ifjúnak –, ne szégyelld ezt a színt.”~ ~A pirulni tudás
7699  Vegszo   |                    szégyelld ezt a színt.”~ ~A pirulni tudás évei a legköltőibb
7700  Vegszo   |                         A pirulni tudás évei a legköltőibb évek.~ ~Ama
7701  Vegszo   |              próbatüzét képezi, nem tartozik a legszokottabbak közé, éppen
7702  Vegszo   |                     kevés tartalékkal bírnak a közéletben, s közsorsú,
7703  Vegszo   |                    alapon indított per forog a törvényszékek előtt.~ ~Jelen
7704  Vegszo   |                   esetben éppen nem igénylek a kérdésből jogi értekezést
7705  Vegszo   |                értekezést formálni; ez, mint a szíves olvasó tudni fogja,
7706  Vegszo   |                Zoltán életének kritériuma.~ ~A pesti árvíz jeleneteinél
7707  Vegszo   |                     tovább időztem, mint ezt a felvett tárgy egysége kívánta
7708  Vegszo   |                 ahhoz oly sokban hasonlatos: A mindent elvesztés és a mindent
7709  Vegszo   |                       A mindent elvesztés és a mindent újra szerzés eszméi
7710  Vegszo   |                     én szerencsétlenségem.~ ~A regényhős mellett egy női
7711  Vegszo   |                      az olvasó is ehhez érez a többiek mellett legtöbb
7712  Vegszo   |                  tűnik el, ez áldoztatik fel a regény végezetén. Hol itt
7713  Vegszo   |                    regény végezetén. Hol itt a költői igazságtétel?~ ~A
7714  Vegszo   |                     a költői igazságtétel?~ ~A költői igazságtétel valóban
7715  Vegszo   |                      is nehéz munka, mihelyt a költő felteszi magában,
7716  Vegszo   |                   rossz embert, s azt azután a jók és igazak megvigasztalására
7717  Vegszo   |                      valaki ne siratta volna a halottat; ami arra mutat,
7718  Vegszo   |                emberben, s olyan ember nincs a földön, akit senki se szeressen.
7719  Vegszo   |                     akit senki se szeressen. A sorsszeszély bizarr kivételeit
7720  Vegszo   |               szabály alá.~ ~Ily felfogással a költői igazság helyébe a
7721  Vegszo   |                     a költői igazság helyébe a költői szükségesség lép.
7722  Vegszo   |                     költői szükségesség lép. A legkedvesebb alakok szenvednek
7723  Vegszo   |                   mert megérdemelték, nem is a sors, nem is a költő szeszélyéből,
7724  Vegszo   |         megérdemelték, nem is a sors, nem is a költő szeszélyéből, hanem
7725  Vegszo   |                    őket eszközeiül választá. A Megváltó élete és halála
7726  Vegszo   |                       Nem ismersz mást, csak a szerelem boldogságát. Akkor
7727  Vegszo   |               legboldogabb vagy is. Ha tudod a nevét ez érzésnek, közöld
7728  Vegszo   |                     mert én nem tudom azt. – A szerelem érzése az, a szerelem
7729  Vegszo   |                        A szerelem érzése az, a szerelem vonzalma nélkül.~ ~
7730  Vegszo   |                  lehet-e költői igaztalanság a halál? A halált különben
7731  Vegszo   |                 költői igaztalanság a halál? A halált különben sem tartom
7732  Vegszo   |                     Ez avult eszme, amit már a büntető törvények is kezdenek
7733  Vegszo   |                    És azt is jól tudom, hogy a szenvedő iránt mindig részvét
7734  Vegszo   |                   iránt mindig részvét marad a szívben, s a leggonoszabb
7735  Vegszo   |                   részvét marad a szívben, s a leggonoszabb ember is, ha
7736  Vegszo   |                    leggonoszabb ember is, ha a regény végezetén kiszenvedett,
7737  Vegszo   |                     az olvasó emlékében. Ezt a rokonszenvet én inkább biztosítom
7738  Vegszo   |            rokonszenvet én inkább biztosítom a kedvesebb alakok számára.~ ~
7739  Vegszo   |                      azon alakok közől, akik a szerencsétlenség elvét képviselték.
7740  Vegszo   |                     képviselték. Az számukra a részvétet biztosítaná.~ ~
7741  Vegszo   |                     részvétet biztosítaná.~ ~A legtöbbet az apró, mellékes
7742  Vegszo   |                említettem. Szeretem elhagyni a regény bevégzése után azt
7743  Vegszo   |                    regény bevégzése után azt a semmi érdekű toldalékot,
7744  Vegszo   |                 röviden elmondatik, hogy hát a mellékszemélyekkel hogyan,
7745  Vegszo   |                     kielégítése végett, mint a hajdani jó vígjátékokban
7746  Vegszo   |                történt, ahol midőn végezetül a báró elvette a grófkisasszonyt,
7747  Vegszo   |                     végezetül a báró elvette a grófkisasszonyt, a tiszttartónak
7748  Vegszo   |                   elvette a grófkisasszonyt, a tiszttartónak meg el kellett
7749  Vegszo   |           tiszttartónak meg el kellett venni a társalkodónét, s hátra levén
7750  Vegszo   |                   azok is összeházasodtak.~ ~A mellékszemélyzet csak staffage-nak
7751  Vegszo   |                    pontos kirajzolásuk által a kínai tájképeket utánozzuk,
7752  Vegszo   |                   tájképeket utánozzuk, ahol a távol levő hegy szintoly
7753  Vegszo   |                     színnel van festve, mint a rajta levő ház s az előtte
7754  Vegszo   |                   éppen most lépett ki abból a házból.~ ~Végül a tisztelt
7755  Vegszo   |                      abból a házból.~ ~Végül a tisztelt olvasóközönség
7756  Vegszo   |                 ünnepélyesen megígérem, hogy a Kárpáthy-család geneológiáját