Rész

1     III|        uram. – E szavakat csaknem alázatosan könyörögve mondá el, s annyira
2   XVIII|   nemzetes és vitézlő uraságodtól alázatosan kérdezni, parancsol-e még
3   XVIII|         bizalma egy sugárával. Az alázatosan folyamodó maga is ebből
4     XXV|  elfogadja.~ ~A jeles fiatalember alázatosan köszönte a megtiszteltetést,
5     XXV| találkozott vele az utcán; milyen alázatosan szokott köszönni mindig;