Rész

1   XVIII| csengő hang.~ ~– Te vagy! – sóhajt fel az ifjú gyönyörmámorában,
2   XVIII|     is teljes méltánylattal sóhajt fel e remek beszéd hallatára: „
3      XX|    rögeszmén, s csak olykor sóhajt fel nehezen, nem törődve
4    XXIV|   soha. Aki említi is, csak sóhajt magában, s mindannyiszor
Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (VA2) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2010. Content in this page is licensed under a Creative Commons License