Rész

  1       I|        elhatározák, hogy össze kell annak dőlni, mert a falak nem
  2       I|    felépítésében; és mindenki örült annak, hogy a másikat ott látja,
  3      II|             elég a pompát megvenni, annak elrendezésében rejlik az
  4      II|          mint a lélek nemesítése, s annak meg kell látszani az arcon;
  5      II|      kifejezés, melyet ő maga kíván annak adni, nagy, fekete szemei
  6      II|            tanácsosnéhoz, könnyeden annak széktámlájára téve kezét.~ ~
  7      II|         csak egy csepp önérzet van, annak jelen kell lenni a megnyitáson.
  8      II| feleségemhez nem lesz szerencséjök. Annak más dolga van. Neki okvetlenül
  9      II|           hozta el leányával együtt annak nevelőnéjét, észrevehetjük,
 10      II| asszonysággal.~ ~– Eh, mit beszélsz annak, hiszen úgysem hallja! –
 11      II| valahányszor Vilmára nézett, mindig annak szemeivel találkozott; ilyenkor
 12      II|             fogja tudhatni, hogy mi annak az értéke, ami a szíven
 13      II|   cukrászleányt tisztelt meg, s ami annak elég jó volt, de Kőcserepy
 14      II|            Vilmára tekintett, ismét annak nagy, feddő szemeivel találkozék.~ ~„
 15     III|        tudna.~ ~Húsz esztendeje már annak, hogy a „juratus tabulae
 16     III|  fáradságának tanújele, nemkülönben annak, hogy ezt a szobát sohasem
 17     III|           zárt szekrényét kinyitva, annak egyik fiókjából egy összekötött
 18     III|        vagyok, ki ha valamit előad, annak logikai összeállításban
 19     III|        szavakba foglalhassa, de ami annak eszében sem volt, s így
 20     III|            meg, akkor megsemmisítők annak erkölcsi értékét. És az
 21     III|             a megholt Kárpáthy, nem annak neje, nem fia áll többé
 22     III|             lelkével. Gyámatyját és annak nejét imádja, bálványozza,
 23     III|             minden kötelék közte és annak gyermekei között; mit fog
 24     III|       távolabb van kedves nagyságod annak birtokától, mint volt akkor,
 25      IV|           hitbizományt veendi át, s annak minden tiszta jövedelmét
 26       V|       érzelem lágy viasza elfogadja annak benyomatát, s viseli, míg
 27       V|           vagy pedig viseli örökké; annak csak erényeit ismeri, annak
 28       V|         annak csak erényeit ismeri, annak bűneit megbocsátja, azért
 29       V|             de ő oly hamar kiismeré annak tökéletlenségeit, ráakadt
 30       V|            neki, annyira magasztalá annak jó tulajdonait, hogy a jó
 31       V|    csalhatlan meggyőződésére jutott annak, hogy boldogsága tökéletes.
 32       V|             s együtt imádkozik vele annak lépcsőin. E tisztelet igen
 33       V|          család boldogságát, intézi annak jövőjét.~ ~Házasságuk második
 34       V|              hogy világot ne vessen annak lehunyt szemeire, leült
 35       V|     reszketnek a kisasszony tagjai; annak is azt felelé Vilma: „Fáradt
 36       V|          fátum fölkeresésére, hanem annak kikerülgetésére volt hivatva;
 37       V|             ügyvéd arcára szegzé, s annak arcvonalmaiból lelkében
 38       V|         kinek erős szenvedélye van, annak a szenvedély erőt is ad,
 39       V|             lemondással kapaszkodva annak támlájába, nyújtá búcsúvételét
 40       V|      kifejezésteljes csókot nyomott annak havára, s azzal kalapját
 41       V|           törülni.~ ~– Hány éve már annak, barátom uram, hogy mi egymást
 42       V|       tanácsostól.~ ~– Tizenhat éve annak – felelt az hasonló érzékenységgel.~ ~–
 43       V|             s némán végigszorongatá annak vékony karjait, legbensőbb
 44       V|             az egész Vilmám kezével annak férjére szálland. De büszke
 45       V|  befolyásomat felhasználandom, hogy annak kedvező irányt adjak. Ez
 46       V|     fogadhatnám; de bizonyos vagyok annak jogossága felől, s biztosíthatom
 47       V|         kisded férfihoz, megcsókolá annak homlokát, jól vigyázva,
 48       V|          egész addig az ideig, amíg annak alkalma el nem érkezett,
 49       V|            s márványszépségű karját annak vállára nyugtatva, kérdezé:~ ~–
 50      VI|             friss sárga nádtetővel, annak bizonyságára, hogy valamelyik
 51     VII|             lépéssel is eléje mehet annak, akit óhajtva vár; az emberben
 52     VII|             dolog, s bajt szerezhet annak, aki hozzányúl a kezével.
 53     VII|        szeretője voltál, mert, íme, annak fiát úgy szereted, mint
 54     VII|       Katinka fektesse le, s miután annak nyakába vethette magát,
 55    VIII|         bánnia vele. De meg kellett annak történni. Amaz undok vád
 56    VIII|          Isten adjon szívednek erőt annak elviselhetésére.~ ~Most
 57    VIII|    gyámatyja kezét szorítá ajkaihoz annak beszéde alatt.~ ~– Azután,
 58    VIII|           Kárpátfalvára hívattalak, annak oka nem csupán az, miszerint
 59    VIII|              míg Rudolf megveregeté annak meggörnyedt vállát.~ ~–
 60    VIII|       legboldogabb óráját. Mi lehet annak tartalma? Kit érdekel az?~ ~
 61    VIII|  levéltitkát megsértse; de meg kell annak történni! Azon gyermek jövendő
 62    VIII|        midőn akarata ellen megtudta annak titkát, midőn hallotta őt
 63    VIII|           volna most, mintha örülne annak, hogy veszélyes levele annak
 64    VIII|        annak, hogy veszélyes levele annak kezébe jutott, ki legjobban
 65    VIII|         érintkezik kezed, ahányszor annak lapjait forgatod. A gyermekévek
 66      IX|            lelkét megnyugodni, amíg annak gyökerére nem akadt, amíg
 67      IX|     kicsikéje piros arcairól, pedig annak még megvolt az a boldog
 68      IX| rettenetesen szidott egy jurátust s annak a révén még sok jelenlevő
 69      IX|          meghátrálva, s önkénytelen annak karjába kapaszkodva.~ ~–
 70       X|            nem engedte, hogy valaki annak a lehetőségét higgye, amitől
 71       X|             oldaláról ismerhető meg annak mivolta, szemközt nézve
 72       X|             kedvvel jő e házhoz, de annak sajátságos oka van; már
 73       X|      felköszöntve a septemvir. – De annak elibe állunk!~ ~A két pohár
 74       X|              azon percben kihullott annak kezéből a pohár, s az úr
 75       X|            úr emberbaráti szerepet, annak is így megadta az árát.
 76       X|         össze olvasatlanul, s adjuk annak a nyomorultnak.~ ~– Jó lesz,
 77       X|      ezalatt Budát? – Története van annak.~ ~Miután a legsűrűbb jég
 78       X|            már az iszonyatos per és annak minden titkos alkudozásai
 79       X|          állván, e gyöngédség által annak magas kegyét magára fogja
 80       X|        hanem valami nagyanyja volna annak.~ ~Éjszaka maga mellett
 81       X|        végighallgatott, nem zavarva annak szerteszét csapongó képzeletét.~ ~–
 82       X|            gyermeket, mintha örülne annak, hogy őt valaki így megsiratja.~ ~
 83       X|               kérdé Vilmától, arcát annak keblére rejtve.~ ~Vilma
 84       X|         csapódott az ablakhoz, mely annak üvegeit bezúzta.~ ~Vilma
 85       X|          veszélyre, ő is számította annak közelgő perceit, de számította
 86       X|       csóválják. Nagyon meg kellene annak unnia életét, aki így kísértené
 87      XI|         kigondolása is óriási, mert annak boltozatjai egy egész nemzetet
 88      XI|          nemzetet takarnak be, neve annak a magyar nép szellemi és
 89     XII|  túlcsapongó féktelenséggel valának annak betűi elhányva-vetve, felkarmolva
 90     XII|             levelezések megszűntek, annak oka ez: Kovács letette a
 91     XII|        engedett lennem, most örülök annak.~ ~Anglia jó iskola annak,
 92     XII|           annak.~ ~Anglia jó iskola annak, aki tanulni akar és tenni
 93    XIII|             szállásolta bele magát, annak az inasa kinn előszobázhat
 94    XIII|    örvendetes hírrel jövök Pestről. Annak is nagyon örülök ugyan,
 95     XIV|          hidrának, s fejére gázolni annak, ha még akkora volna is.~ ~
 96     XIV|          szórakozottság színe alatt annak irományai közé iparkodott
 97     XIV|         lepte meg az ügyvédet, hogy annak a nagy sietségben nem maradt
 98     XIV|           átok és lélekkárhozat van annak minden soraiban, mert azon
 99     XIV|            hideg tekintettel nézett annak szemeibe.~ ~– Édes jó barátom!
100     XIV|         melyet egykor az öreg nábob annak az örömére építtetett, hogy
101     XIV|             hallani-e valami neszét annak, amit ő meg akar tudni.~ ~
102     XIV|   Kárpáthy-pert lemásolja, s átadja annak, akinek azt nem volna szabad
103     XIV|     védiratát kezébe vette, mielőtt annak olvasásához kezdett volna,
104     XIV|          sorában meg lehete ismerni annak íróját, mintha maga előtt
105      XV|     védencét, mert a lelkébe látott annak, s elgondolá, minő kínba
106      XV|           de e könnyekkel tartoztam annak, ki értem még keserűbb könnyeket
107      XV|              hogy akire ő mosolyog, annak legnagyobb ellensége.~ ~–
108      XV|           gondjuk rá, hogy önt majd annak idejében megismertessék
109      XV|            s figyelmesen hallgatott annak szavaira, míg a teremben
110      XV|             távoli reményével bírna annak, hogy ez utálatos perben
111     XVI|          tejcukorédes volt. Megvolt annak a saját oka.~ ~– Hát mi
112     XVI|             megette.~ ~– Ügyvéd úr! Annak a másik ügyvéd úrnak tökéletes
113     XVI|            hogy pere el van veszve; annak a nyomorult embernek egy
114    XVII|           részvényekbe fekteté, mik annak idejében akármikor készpénzzé
115    XVII|           itt vannak letéve, átadva annak a kezeibe, akinek lelkét,
116    XVII|          pitvarnok jött kocsijokhoz annak ajtaját kinyitni. Zoltán
117   XVIII|           vén ordas él még belőlük, annak sincs már foga, s az is
118   XVIII|           valók, egészen illeni fog annak. Hajdúnak egy kicsinyt vénecske.~ ~
119   XVIII|      jobbról, akár balról, nem volt annak más értelme, mint hogy kedves
120   XVIII|           nyugodtabb álmot alusztok annak boltozatai alatt, többet
121   XVIII|     legízesebb falatjait? Érzitek-e annak a titkos, rémületes szellemnek
122   XVIII|    küzdöttek az ellenpártok, mintha annak győzelme vagy bukása volna
123   XVIII|             kedvezőbb helyzete volt annak a seregnek, mely a főispán
124   XVIII|            a megyeház felé, s midőn annak kapui megnyittattak, helyzetükhöz
125   XVIII|             vállukra magok közől, s annak beszédet kellett tartani,
126   XVIII|            rendeltetett szállást, s annak hátulsó szobáin keresztül
127   XVIII|          aki keresztülment rajta, s annak kedvéért biz ők nemigen
128   XVIII|           erősebben öleli ő magához annak eszményképét, mintha azt
129   XVIII|        széke mellé, s egyik kezével annak támláját ragadva meg, másikkal
130   XVIII|            kapun, s azután bezárták annak mindkét szárnyát, elébb
131   XVIII|         krónikáját, aki nem ismeri, annak, ím, elmondom. Amióta Árpád
132   XVIII|         bocsátani a határozatot, mi annak is állunk, kinyitjuk a kaput,
133   XVIII|       kapuknak, fejszékkel döngetve annak hevedereit, s kövekkel hajigálva
134     XIX|           emlék marad énelőttem, és annak eredményét, midőn reánk
135     XIX|          vesztegetéshez folyamodik, annak jelöltjei nem fognak kandidációba
136     XIX|   alkotmányos életünk történetében, annak sohasem a pártviszály volt
137      XX|             Vilma úgy gondolá, hogy annak a szomszéd falunál kell
138     XXI|       derekát, s édes csókot nyomva annak szép piros arcára –, valami
139     XXI|    mindketten halálunk órája előtt, annak előérzetében; mindkettő
140     XXI|     megnyugtatja lelkedet, ha volna annak még gyanúja a halottak iránt.~ ~
141     XXI| keresztpajzs lapján engedi elveszni annak mérgét, s azzal vissza egy
142     XXI|             s amint a báró hirtelen annak védelmére fedetlenül hagyja
143     XXI|    ellenfeléről. Akkor érkeztek meg annak segédei.~ ~Odamentek Zoltánhoz,
144    XXII|             Aki meg akarta őt ölni, annak az egész kezét levágták.
145    XXII|      leányához. – Akiről beszéltél, annak semmi baja sincsen. Erről
146   XXIII|             beteg gyermekéhez, hogy annak legkisebb suttogását meghallhassa.~ ~–
147   XXIII|          lázbeteg gyermekét ápolja, annak kórragályát szívhatja rokon
148   XXIII|          hallatszott más nesz, csak annak a parányi féregnek a kopogása,
149   XXIII|             megy, adja ezt a gyűrűt annak, akit szeret: hűséges lesz
150   XXIII|          ápolni, megmenteni siettél annak gyermekét, aki neked még
151   XXIII|         felejté, hogy akit féltünk, annak nemcsak arcképét kell magunkkal
152   XXIII|           kezét.~ ~Óh, más oka volt annak remegni…~ ~Még a szőnyegajtón
153   XXIII|         atyja nyakát, és megcsókolá annak orcáját.~ ~– Látod, ez igen
154    XXIV| engedélyének visszabocsátása végett annak valódi urára.~ ~Megígérte
155    XXIV|        maradni.~ ~A törvényes munka annak rende szerint be lőn fejezve
156    XXIV|             külpompa nélkül kellett annak megtörténni. Ki akart volna
157     XXV|            nevét odaadja neki, hogy annak jelszava alatt ügyködjék.
158     XXV|            a kalapját előtte, pedig annak is alig volt már karimája,
159     XXV|                Gondolta magában, ha annak a huszonnégyezer pengőnek,
160     XXV|            azt hitte, hogy meg kell annak ott halni rögtön.~ ~Erre
161     XXV|          hogy a nyakát kitekerhesse annak az embernek.~ ~Azt persze
162     XXV|             hogy szabja valami árát annak a lemondásnak, miszerint
163    XXVI|          látja ő, csak melegét érzi annak.~ ~Miért néz mégis áhítattal