Rész

  1       I|             délutánra éppen nagyságos Kőcserepy tanácsos úrhoz van híva,
  2      II|                 Most jerünk őnagysága Kőcserepy Dániel tanácsos úr nyári
  3      II|            kellene hozni.~ ~Őnagysága Kőcserepy Dániel úr, vagy mint ő maga
  4      II|            Kőcserepyre bízta ügyét, s Kőcserepy megbuktatta mind a kettőt.
  5      II|              kell tennünk azt, miként Kőcserepy úr kitűnő ésszel bír, melyhez
  6      II|               a jó isten helyezett.~ ~Kőcserepy úr háza egyike a leglátogatottabbaknak,
  7      II|           képesek megvigasztalni; ami Kőcserepy úrnak és excellenciás úrnőjének
  8      II|        Mihelyt néhány vonást ismerünk Kőcserepy úr őnagysága jelleméből,
  9      II|      lehervadt környéken meglátszott, Kőcserepy parkja, kertje zöld volt,
 10      II| derékhajlással mutatá be tiszteletét. Kőcserepy úr két lépésnyire eléje
 11      II|              barátjának címezte őt.~ ~Kőcserepy úr élte virágában levő férfinak
 12      II|         byroni gondolat! – kiálta fel Kőcserepy úr, ki tudott máshova beszélni,
 13      II|              monda báró Berzy, mintha Kőcserepy úr gondolatjára felelne,
 14      II|             sok felelősséget hárított Kőcserepy úr vállaira, ki sietett
 15      II|           éppen ő maga maradjon el.~ ~Kőcserepy nem látott Szentirmayék
 16      II|               éppen úgy lehet sejteni Kőcserepy diadalából, mint Szentirmay
 17      II|            ami annak elég jó volt, de Kőcserepy tanácsos úr kisasszonyára
 18      II|               meg, hogy ide eljött.~ ~Kőcserepy úr kéjlakában pedig érintetlen
 19     III|             szükségünk van. Nagyságos Kőcserepy úr, ha méltóztatik ismerni. –
 20     III|           kedves nagyságod „cessziót” Kőcserepy úrnak.~ ~Abellino rábámult:~ ~–
 21     III|             kedves nagyságodnak, hogy Kőcserepy a kedvező eredmény esetére
 22     III|            minő föltételei lehetnének Kőcserepy úrnak?~ ~– Én nem gondolok
 23     III|         felemészti kétharmadát. Nekem Kőcserepy úr sem ingem, sem gallérom,
 24      IV|          vajon rááll-e arra nagyságos Kőcserepy úr? Azt sem tudom, hogy
 25      IV|            este levelet írt nagyságos Kőcserepy úrnak. Mindössze ennyi volt
 26      IV|             ki, miután meglehet, hogy Kőcserepy túlságig vitt lelkiismeretessége
 27       V|                   V. Egy filozóf nő~ ~Kőcserepy tanácsosnőt a világ igen
 28       V|               fürdőkön megismerkedett Kőcserepy úrral. Még akkor Kőcserepy
 29       V|            Kőcserepy úrral. Még akkor Kőcserepy úr tizenhat évvel fiatalabb
 30       V|         meggyőződésre jött, miszerint Kőcserepy úrnak, eddigi élete folyamát
 31       V|             volt az első, kit azonban Kőcserepy úr mindig csak a legnagyobb
 32       V|              igen szép fénybe állítja Kőcserepy úr érzelmeit Eveline előtt.~ ~
 33       V|             egy más talizmánja is van Kőcserepy úrnak, mellyel Eveline-t
 34       V|          szegény kicsiny ember!~ ~ ~ ~Kőcserepy úr már előre üdvözölve kiálta
 35       V|             azt kiteríté az asztalra. Kőcserepy úr elővoná aranyhüvelyű
 36       V|       Tökéletesen rendben van – monda Kőcserepy, barátja vállára téve kezét. –
 37       V|              urává fogom önt tenni.~ ~Kőcserepy úrnak lehetetlen volt azt
 38       V|          fakadjon, melynek meggátlása Kőcserepy úrnak aránytalanul sok kézszorítás
 39       V|             lépésemre, mely által egy Kőcserepy kisasszony kezét megnyerhetném,
 40       V|              Maszlaczkym – tiltakozék Kőcserepy úr nemes vetélkedéssel. –
 41       V|              nevezhessem.~ ~E szóknál Kőcserepy megölelé a fiskálist, ki
 42       V|               a méltságos asszony…?~ ~Kőcserepy úr megnyugtatólag kegyesen
 43       V|               tisztelője – veté utána Kőcserepy úr. – Beleegyezéséről előre
 44       V|        fiatalember belém szerelmes…~ ~Kőcserepy elmosolyodott.~ ~– Ez szomorú
 45       V|            alakja iránt ábrándozik.~ ~Kőcserepy úr komoly kifejezést parancsolt
 46       V|               elméletek elvonására.~ ~Kőcserepy urat azután mind a kettő
 47       X|               ahol a hétszemélynökné, Kőcserepy úr és neje whisteznek. Negyediknek
 48       X|             nincs.~ ~Maszlaczky úr és Kőcserepy tanácsos úr különös tekintetet
 49       X|              városunkat – szólalt meg Kőcserepy úr, örök mosolyával, mézédes
 50       X|              ér semmit a bor – mondta Kőcserepy –, ezzel soká tart a vita.
 51       X|             az erős lengyel pálinkát. Kőcserepy színültig tölté vele poharát.~ ~–
 52       X|               kulcsok, uram? – kiálta Kőcserepy hörgő hangon, míg az ajtó
 53       X|               A távolban látszott már Kőcserepy magas háza. Az első emeleten
 54       X|             tartó szobrokig ér már.~ ~Kőcserepy minden izma vonaglott e
 55       X|             kapoccsal kötni magához a Kőcserepy családot, hálára, tán melegebb
 56       X|            gondviselésre bízván, hogy Kőcserepy tanácsos úr beteg kisasszonyát
 57       X|                   Hol van? Ki az?~ ~– Kőcserepy leánya.~ ~– Ah, veszélyben
 58       X|              magadat áthűtened, fiam. Kőcserepy úr háza erősen épült, nem
 59       X|      alkudozásai és összeköttetései a Kőcserepy családdal. A tutajt megállították
 60       X|         elrejtve. Most azon hihetőleg Kőcserepy házához siettek.~ ~– Itt
 61     XII|       eclatanter megnyerhetnéd, pedig Kőcserepy erősen üti a vasat; már
 62     XII|                U. i. (a levél szélén) Kőcserepy mennykő ember; ellenfeled
 63     XII|            aggódtatá tovább Rudolfot; Kőcserepy befolyását eléggé ellensúlyozá
 64    XIII|              mint a Kárpáthy jószágok Kőcserepy kezére jutottak, a per állapotja
 65     XIV|             őket egyéb ügyeikre nézve Kőcserepy mint tanácsos ellenében
 66     XIV|            Maszlaczky úr levelet írni Kőcserepy úrnak, mely e pár rövid
 67      XV|               volna? Nem látta ön még Kőcserepy tanácsost mosolyogni?~ ~–
 68      XV|              egész, ha megtudná, hogy Kőcserepy minő szerepet játszik e
 69      XV|          ügyvédnek az a kötelességem: Kőcserepy érdekét elválasztani Abellinóétól,
 70     XVI|              elővonták, hogy röpüljön Kőcserepy karjaiba diadalhírével,
 71    XVII|              visszavonta keresetét, s Kőcserepy befolyásának sikerült magát
 72    XVII|           neki kieszközölni a jószívű Kőcserepy tanácsostól, hogy saját
 73    XVII|         Kárpáthy család ügynökségét a Kőcserepy családéval váltandván fel,
 74   XVIII|               Óh, így nem maradhat. A Kőcserepy család sokkal finomabb ízléssel
 75   XVIII|        beszélt.~ ~Ha azt az én kedves Kőcserepy barátom tudná!~ ~Kedves
 76   XVIII|          fáradságos küzdelme szerzett Kőcserepy úrnak, ugyanazon a napon,
 77   XVIII|              is az összes vendégsereg Kőcserepy tanácsos úrral együtt iparkodott
 78   XVIII|             szertartásnak, mely által Kőcserepy tanácsos a Kárpáthyak uradalmába
 79   XVIII|           ellenőrizhetlen fájdalmában Kőcserepy tanácsos leánya –, akiért
 80   XVIII|          levelet írt, mintha tizenkét Kőcserepy tanácsos volna tizenkét
 81   XVIII|          levelet férje kezébe adva.~ ~Kőcserepy úr változatlan arccal futotta
 82   XVIII|          kérdé Eveline indulatosan.~ ~Kőcserepy úr érté, hogy mi az; azt
 83   XVIII|            nők meg ne hallgassanak…~ ~Kőcserepy úr jónak látá nem zúzni
 84   XVIII|              haragra és szégyenre, de Kőcserepy úr azt az egy szót ki nem
 85   XVIII|          vesztegetni nincs akaratom – Kőcserepy tanácsos neje.”~ ~Punktum,
 86   XVIII|     vészterhes levéllel, be egyenesen Kőcserepy úr szobájába – oly ijedten,
 87   XVIII|        nyújtogatva eléje a levelet.~ ~Kőcserepy megtett annyit, hogy az
 88   XVIII|      gyöngeség, ami nekünk jól áll.~ ~Kőcserepy úr mester volt a beszéd
 89   XVIII|      csalatkozik, aki azt hiszi, hogy Kőcserepy, azért mert csendes, udvarias
 90   XVIII|            milyen szépen megszabadult Kőcserepy attól az ígérettől, hogy
 91   XVIII|      tartózkodó tábor feje először is Kőcserepy, akit a Zoltánnali per óta
 92   XVIII|              van. Velök átellenben ül Kőcserepy tanácsos; ragyogó arcánál
 93   XVIII|              gombokat dolmányáról, de Kőcserepy úr azon jellemek közé tartozott,
 94   XVIII|              saját maguk mártírjai.~ ~Kőcserepy úr mellett látjuk báró Berzyt,
 95   XVIII|              nem dobják ki innen?”.~ ~Kőcserepy és Berzy urak azonban, úgy
 96   XVIII|            hallatára: „Miért nem lett Kőcserepy úr színész? Most ott állhatna,
 97   XVIII|       keresztül kezeiket nyújtogatják Kőcserepy úrnak; nagy szükség van
 98   XVIII|            tökéletes kudarcot vallott Kőcserepy pártja.~ ~Azonban még három
 99   XVIII|    szavazatért, mely tőle elpártol, s Kőcserepy számára eladó; terjesszék
100   XVIII|           jogaikat gyakorolni, holott Kőcserepy mindenkiről busásan gondoskodik,
101   XVIII|              Kokánfalván is megjelent Kőcserepy, s nagy megelégedésére szolgált
102   XVIII|            tartott is egy dikciót ott Kőcserepy hallatára, melynek hiányzott
103   XVIII|              alagutakról értekezik.~ ~Kőcserepy teljesen megnyugodva hagyá
104   XVIII|               tanyáikra vezették; míg Kőcserepy korteseit messziről meg
105   XVIII|         tekintetes követjelölteinket, Kőcserepy és Korondy urakat az Úristen
106   XVIII|            tartani, kormányozni, mint Kőcserepy rakoncátlan hadát, melynek
107   XVIII|               akadályozva lennének.~ ~Kőcserepy embereibe pedig még hat
108   XVIII|                midőn a legelső csapat Kőcserepy választói közől a megyeház
109   XVIII|            légbolygató „éljent”, mely Kőcserepy és Korondy nevei után riadozott.
110   XVIII|            ablakon kidugta a fejét.~ ~Kőcserepy tehát egész gyönyörrel hallhatá
111   XVIII|               róható hálával tartozik Kőcserepy úrnak.~ ~A tanácsos megcsókolá
112   XVIII|              rendben álló falanxa; de Kőcserepy egy tekintetre meg bírja
113   XVIII|              az ellenfél létszámát.~ ~Kőcserepy mindamellett úgy kezdé érezni,
114   XVIII|          ketten a főispánnak.~ ~Amint Kőcserepy úr sorba mosolygá ismerőit,
115   XVIII|           beront hozzá erőszakosan.~ ~Kőcserepy és Korondy ott álltak az
116   XVIII|              hanem helyette nagyságos Kőcserepy úr mutatta némajátékkal,
117   XVIII|       sürgetős, mulaszthatlan! – súgá Kőcserepy lassan, nehogy megzavarja
118   XVIII|          ember, mint nehány maraudeur Kőcserepy táborából, holmi vén fogatlan
119   XVIII|        kendőiket lobogtatják feléjök. Kőcserepy kalpagjával köszönt rájok.
120   XVIII|          minden jelen levő emberen.~ ~Kőcserepy gavallér.~ Van zsebében
121   XVIII|                míg a verset mondta.~ ~Kőcserepy és Korondy!~ Minket tovább
122   XVIII|         Hazánk igaz baráti.~ Korondy, Kőcserepy,~ Honunkat nem szereti.~ ~
123   XVIII|            mindjárt rögtönzött reá:~ ~Kőcserepy uram csak olyan tanácsos,~
124   XVIII|             kezelni nem lehet – monda Kőcserepy odafenn elhalaványult ajakkal.~ ~
125   XVIII|      Szentirmay vesztegette meg őket, Kőcserepy borát itták. Háladatlan
126   XVIII|               hosszú bunkós botját.~ ~Kőcserepy eléje futott, még az ajtóban
127   XVIII|              szavazni! – mondák utána Kőcserepy és hívei, gonosz kárörömmel
128     XIX|         mélységébe takarni; ami pedig Kőcserepy híveit illeti, bizonyosan
129      XX|           milyen fiatalok voltunk!…~ ~Kőcserepy tanácsos palotája siralomház.
130     XXI|         Rudolfnak a titkos tudósítást Kőcserepy leányától.~ ~Rudolf végigolvasá
131     XXI|               ligetben legyünk!~ ~ ~ ~Kőcserepy leánya beteg; nehéz lázbeteg.~ ~
132    XXII|              lakni, ahol én lakom”.~ ~Kőcserepy még azon órában átszállíttatá
133    XXII|           érezni mindazt.~ ~Egy napon Kőcserepy levelet kapott Pozsonyból.
134    XXII|          megtudom én azt nemsokára.~ ~Kőcserepy sietni akart azon eszmével,
135    XXII|        segíthet a beteg állapotján.~ ~Kőcserepy azt is elmondta neki, hogyan
136    XXII|            nem tudakozódott felőle.~ ~Kőcserepy az orvos kíséretében ment
137    XXII|           nézni.~ ~– Kedvesem – szólt Kőcserepy –, én Vilmáról akarok veled
138   XXIII|             gyászosan hatott, s midőn Kőcserepy meghallotta azt, szíve nagyot
139   XXIII|             az, egész gyászruhában.~ ~Kőcserepy megdöbbent előtte. Ez Szentirmay
140   XXIII|               meglátja, örülni fog.~ ~Kőcserepy oly forrón szorítá a kezében
141   XXIII|               beteg szobájához értek, Kőcserepy előbb nyitott be óvatosan.~ ~–
142   XXIII|              érte. Ne időzz sokáig!~ ~Kőcserepy gyöngéd erőltetéssel vonta
143   XXIII|              ült, és naplóját írta.~ ~Kőcserepy mondá neki, hogy Szentirmay
144   XXIII|             fejét tenyerébe hajtva.~ ~Kőcserepy kezét nyújtá Katinkának.~ ~–
145   XXIII|          munkájokban.~ ~Óh, bizonyára Kőcserepy tanácsos örömestebb volna
146   XXIII|                öt fekete pecséttel.~ ~Kőcserepy meglelte azt a mondott helyen,
147   XXIII|               csendesen… csendesen…~ ~Kőcserepy felkelt ágya mellől, s éjnek
148   XXIII|             csikorgással nyíltak fel. Kőcserepy nem hallotta sem az óraütést,
149   XXIII|            Ilyen zivatarban? – rebegé Kőcserepy.~ ~Zoltán mondhatta volna
150   XXIII|            felöltönye csuromvíz volt. Kőcserepy észrevette azt, s készteté,
151   XXIII|              cesszió volt az, melyben Kőcserepy a Kárpáthy Abellinótól nyert
152   XXIII|                hogy várjon itt reá.~ ~Kőcserepy eltávozásával Zoltán egyedül
153   XXIII|        leányka tudatá vele, miszerint Kőcserepy az orvossal együtt legtöbb
154    XXIV|      Ünnepélyes tényre hívta őket ide Kőcserepy.~ ~A Kárpáthy-birtok engedélyének
155    XXIV|                Hol van Vilma? – kérdi Kőcserepy neje megérkező férjét, kit
156     XXV|           akkor megpróbálja még elébb Kőcserepy úrhoz folyamodni íródiákságért,
157     XXV|           összegről önkényt lemondott Kőcserepy részére, hogy leánya kezét
158     XXV|               Méltóztatik tudni, hogy Kőcserepy tanácsos engemet milyen
159     XXV|               meg kell ismernem, hogy Kőcserepy ezúttal igen elmés volt.~ ~
160     XXV|    lemondottam volna azon esetben, ha Kőcserepy úr föltételeimet teljesíté.
161     XXV|             feleletet hallani rá.~ ~– Kőcserepy úr aligha, mert ő a jószágot