Rész

  1      II|        ülésben ült a főispán úr, vele szemközt az elsőben a jurátus,
  2      II|          mintha éreztetni akarná vele lépéseit; szava rendesen
  3      II|        kabátjából, körülborzolva vele izzadt üstökét, s nem sokat
  4      II|     üstökét, s nem sokat törődve vele, hogy az a zsebje kifordulva
  5      II|         tisztelettudón beszélget vele, s nem nevet háta mögé vagy
  6      II|        hanem azért dicsekedhetik vele, hogy kiképzett dandy. E
  7      II|         azon szép gyermekről, ki vele együtt nőtt fel, kit ő tanított
  8      II|    megértendjük, hogy miért bánt vele oly elvető modorban Zoltán,
  9      II|          gyűlölettel találkozott vele mindannyiszor, s szerette
 10      II|    paripámat, légy szíves sietni vele; megengedi főispán úr, hogy
 11      II|       nem is igen ügyesen tudott vele bánni. Az urasági lovászok
 12      II|      kiirtva minden mosolygást a vele szembejövők arcáról haragos
 13     III|      Miután már volt szerencsénk vele találkozni, mármost légy
 14     III|     hamarább készen lettek volna vele.~ ~Végre elgyűrte az utolsó
 15     III|         csendesen, s nem siettem vele, míg ekkora nem lett. Valóban
 16     III|      elkövetett bűn volna e pert vele megismertetni.~ ~– Tehát
 17     III|       boldogság gyökereibe, mely vele is oly soká közös volt?
 18     III|          cseppet sem szándékozik vele többet foglalkozni, hanem
 19      IV|              Roppantul lekötelez vele. Irtóztató szükségben vagyok.
 20      IV|            Hja, mit csináljak én vele? Mire megyek én vele? Mikor
 21      IV|          én vele? Mire megyek én vele? Mikor kedves nagysád más
 22       V|      Mintegy hat évig élt együtt vele. Sohasem hallotta őt senki
 23       V|  kíséretében, s együtt imádkozik vele annak lépcsőin. E tisztelet
 24       V|      látta a fiskálist. Lehetett vele vitatkozni. Az olyan emberek,
 25       V|         oly ritkán találkozhatni vele.~ ~– Óh, uram, csak keresni
 26       V|     magát.~ ~– Hízelgek magamnak vele, hogy e művet végrehajtom.
 27       V|      Maszlaczky?~ ~– Mindekkorig vele beszéltem.~ ~– Miről?~ ~–
 28       V|       este ülve marad, csak hogy vele ne legyen kénytelen táncolni.~ ~–
 29       V|          kérlek, ne éreztesd ezt vele. Ő titkolja e fájdalmát;
 30       V|       embert. Bánj te is nemesen vele!~ ~Eveline könnyezve ölelé
 31      VI|        csak lélekkárhozatot nyer vele; jobb azt nem is ültetni.
 32     VII|   karjába kapaszkodott, és ők is vele indultak, a két kisebb szinte
 33     VII|       hogy nekik nem volt szabad vele menni.~ ~Flóra, bár nem
 34     VII|        Bizony nagy dolog történt vele.~ ~Midőn éppen kihajtatott
 35     VII|  eltávozott.~ ~Oly lassan lépett vele a ló, oly nehéz szívvel
 36    VIII|        sokáig egyedül értekezett vele.~ ~Zoltánt ezer aggodalom
 37    VIII|     Máskor nem ily hangon szokta vele a gyámatyja születésnapját
 38    VIII|          ki valóságos zsarnoka a vele bármi érintkezésbe jövő
 39    VIII|          hogy így kellett bánnia vele. De meg kellett annak történni.
 40    VIII|       maga sem tudá, mi történik vele. Minő vétkével, hibájával
 41    VIII|         összhangzóan gondolkozni vele? Hogy tudja ez, miszerint
 42    VIII|       óra, melyet együtt töltött vele, amidőn végighordozá őt
 43      IX|   megtudták, már meg is esküdött vele. A főispán úr magánkívül
 44      IX|          elkövet, hogy érzelmeit vele tudassa, miket Julcsa szinte
 45      IX|    gyakorlatilag mégis úgy lehet vele bánni, mint a szegődött
 46       X|      szintén hivatalos oda, majd vele azután együtt eljöhetünk.~ ~
 47       X|  Misztizlávot, és egyre pörölnek vele, mert nagyon szórakozott,
 48       X|          az egész udvar tele van vele, s a kapun be nem lehet
 49       X|       pedig már kereste is, mert vele táncra volt ígérkezve. Cudarság
 50       X|       parancsolá, hogy evezzenek vele a jégtorlatig. Én is leugrottam
 51       X|  kiöntésre, s ott megfeneklettek vele egy jégmező közepén. Már
 52       X|      volt bízva, de sohasem bírt vele szóhoz jutni, mert az asszonyságok
 53       X|        Kőcserepy színültig tölté vele poharát.~ ~– A te egészségedért,
 54       X|           de feleútjában megállt vele. Szemei a legnagyobb ijedelem
 55       X|          tanácsnok szemközt állt vele. Nem rettent-e meg ez attól?
 56       X|         odaérhet.~ ~Azzal futott vele együtt le a lépcsőkön. Már
 57       X|       egyelőre, hogy mi történik vele.~ ~– Kedves Trommel. Azt
 58       X|       istenre kéri, menjenek oda vele; hanem a révészek megvigasztalták
 59       X|          mogorván a kormányos, s vele együtt három révészlegény
 60       X|      leveté magáról, s betakarta vele a koldusnőt; hisz ő azért
 61       X|      Egész napokon át eljátszott vele, ápolgatta, öltöztette a
 62       X|          s egész nap elvesződött vele, míg egy-egy dalra megtanítá
 63       X|      mellé Lizát, és meséltetett vele magának.~ ~Óh, mennyi szép
 64       X|         hiányos érzékei közöltek vele, hangokból, mikről a tárgyakra
 65       X|       hazavitte. Otthon lefeküdt vele, a pipa a szájában, a pipában
 66       X|         ér rá. Senki sem törődik vele, hogy a szomszéd szobában
 67       X|     akinek fájna, ha ő nem lesz, vele együtt vesz el; úgy vesz
 68       X|        nyújtsa kezét, és siessen vele menni. A leány akart volna,
 69       X|      meleg kendőjébe, és sietett vele ki a romlatag épületből.~ ~
 70       X|      öléből, míg Lizához nem ért vele, ahol rábízta a vak leánykára,
 71       X|       lakjanak abban. Osszák meg vele, amije van.~ ~Így tett egy
 72       X|     farkába kapaszkodva, menekül vele; ekkor azt mondá, ha elveszett
 73     XII|          esze tisztul, vagy hogy vele kötekedni akar. Ő biz egy
 74     XII|    figyelmet ez ideig éreztetett vele, azt legyen szíves ezentúl
 75     XII|          járhat, mi történhetett vele? Nem süllyedt-e el vele
 76     XII|          vele? Nem süllyedt-e el vele a hajó, nem vetette-e ki
 77    XIII|     felesége előtt, majd kibékül vele, a szép kis Katinka pedig
 78    XIII|          Ugyan, mit tud lármázni vele a tens úr? Nem tudja, hogy
 79     XIV|      mind oly kíváncsian nézik a vele beszélgető érdekes idegent.~ ~–
 80     XIV|   távcsövét; egy helyen megakadt vele, s oda sokáig nézett. Kőcserepyék
 81     XIV|       vakmerő mozdulattal nézett vele a szemközti páholyokra.~ ~
 82     XIV|          mit titkolózik – évődék vele a septemvirné –, hisz az
 83     XIV|        kellett, hogy összejöjjön vele. Gondolkozzék csak felőle!~ ~–
 84     XIV|    zsarnok szerepét, de egyesíté vele a pártfogóét. Azon ifjak
 85     XIV|         hátrálást, szembe akarok vele fordulni, meg akarom tőle
 86     XIV|         kísértet, hogy nem fogok vele beszélni.~ ~Azzal eltávozott,
 87     XIV|       Egy ízben összetalálkozott vele, s előhozta neki az ügyet.
 88     XIV|       kik egy irodában dolgoztak vele, s besúgták Maszlaczky úrnak.
 89     XIV|         zárt szobáin együtt járt vele oly búsan, oly szomorúan,
 90     XIV|          látta, s ha készen volt vele, el lehetett volna hitetni
 91     XIV|        el lehetett volna hitetni vele, hogy saját halálítéletét
 92     XIV|    Kertre nyíló szobájába vonult vele vissza, két megelőző terem
 93     XIV|         oly messze utakon eljárt vele, milyen bemocskolva, befertőztetve
 94     XIV|     szereted, te magad vétkeztél vele”!~ ~Ah, ki jöhetne ilyen
 95     XIV|      azon nappal, melyben Rudolf vele a kárpátfalvi kastélyban
 96      XV|         esztendeig végigkínzanak vele, én ez alatt a hét esztendő
 97      XV|         Valahányszor találkoztam vele.~ ~– Tehát tudnia kell önnek,
 98      XV|          idejében megismertessék vele.~ ~– Megbocsásson. Mentenem
 99      XV|    játszik e perben, képes volna vele rendkívüli dolgokat elkövetni;
100     XVI|    ajánlani.~ ~– Minek fárasztja vele magát? Engemet úgyis elvisz
101     XVI|       addig is háborúságban élni vele. No, de mindezt el fogják
102     XVI|        ki a szeméből. Nem mernék vele találkozni este az utcán.
103     XVI|     régen óhajtott gazdagság s a vele együtt szomjazott bosszú
104    XVII|         szóhalmaz között tudatja vele, miszerint sikerült neki
105    XVII|      tárgyak is úgy mentek volna vele mindenütt, mint az emberek
106   XVIII|        tisztviselő, s iparkodott vele egész magas bizalmasságát
107   XVIII|       egy tucat kártyát, s rakta vele a Napóleon-pasziánszot,
108   XVIII|      szakácsnéját, süttet, főzet vele, nem lesz semmi fogyatkozás.~ ~
109   XVIII|   kinyújtod, s nyakamat átöleled vele, talán nem tudom, hogy őróla
110   XVIII|          láthattad, beszélhettél vele!~ ~– Sohasem láttam azóta.~ ~–
111   XVIII|      enyimet, talán beszélhetnél vele olyasmit, amin mind a hárman
112   XVIII|     álmából, gyertyát gyújtatott vele, felcihálta Bogozyt, hogy
113   XVIII|        tanácsosnő szobájába ment vele, hogy elolvassa, ami itt
114   XVIII|    gyakran órákig elbeszélgettél vele, mindig szabad bejárása
115   XVIII| háromszor is beszélgetésbe eredt vele víg, bizalmas, humorisztikus
116   XVIII|    nyugodtan végiggondolta, amik vele történtek, csak akkor látta
117   XVIII|       látszik, hogy jó ismerősök vele, mert szüntelen odahajolnak
118   XVIII|      szüntelen odahajolnak hozzá vele beszélgetni, mégpedig igen
119   XVIII|         Ez azután ismét leül, és vele semmi dolgunk többé; hadd
120   XVIII|          magokkal, és elragadnak vele együtt mindenkit, hogy a
121   XVIII|        sem értette a szónok. „Ki vele! Le vele! Fel vele!” – ordították
122   XVIII|   értette a szónok. „Ki vele! Le vele! Fel vele!” – ordították
123   XVIII|            Ki vele! Le vele! Fel vele!” – ordították minden oldalról
124   XVIII|       hozzá, amint szemközt állt vele:~ ~– Nincs szerencsém tudni,
125   XVIII|       elszörnyedtek bele, csak a vele szemközt álló alak nem mutatott
126   XVIII|  dühösködő ellenfelét végignézte vele.~ ~– Honnan jött, miért
127   XVIII|      birkózni nem volna tanácsos vele, mert nagyon meggyomrozná
128   XVIII|       asztalukhoz ülteték, s kik vele kezet szorítani leereszkedének,
129   XVIII|           s visszahúzta magát. A vele tartók mindnyájan elhatározák,
130   XVIII|        igen megelégedve látszott vele lenni, általában legkevesebb
131     XIX|           akik kezet szorítottak vele, még ők is elpártoltak tőle.~ ~
132     XIX|     hanem azok, akik visszaéltek vele; nem a nép volt a rossz;
133      XX|         fel nehezen, nem törődve vele, van-e valaki, aki hallja
134      XX|         az úrfival, módjában van vele beszédbe elegyedhetni, beleköthet.
135      XX|        Meg fogjuk azt ismertetni vele. A szemtelen kölyök! Bűnhődni
136      XX|         a paripa vágtatva rohant vele végig az országúton. Milyen
137      XX|         A kísérő lovász alig bír vele érni, a kisasszony nem fárad
138      XX|    ellene uszítva; ha sikerül őt vele összeveszíteni, Zoltánt
139      XX|    megrémült apa, s nem gondolva vele, hogy idegen úr birtoka,
140     XXI|         ember bömböl ellenem: Le vele! Én szétnézek, és akire
141     XXI|          Sehol sem találkozhatni vele, mert ő nem keresi a léha
142     XXI|          volna.~ ~Rudolf sietett vele elvégezni dolgát.~ ~– Önnek
143     XXI|        egy vítőrt, úgy megvívott vele egymagában, mintha minden
144     XXI|    ügyfelöket elmaradásaért, aki vele sem ezúttal, sem soha többé
145    XXII|          embernek nem is jó volt vele érintkezni. Az orvosok magok
146   XXIII|  szögleténél szemben találkozott vele. Egy szép, sugár leányka
147   XXIII|       sem fog megtörténni; szólj vele, Katinkám, kedves jó Katinkám,
148   XXIII|        lámpája világkörébe érve, vele szemtül szemben megállt.~ ~
149   XXIII|     leányka kezét. „Nem tettél-e vele rosszat? Hogy ápolni, megmenteni
150   XXIII|   szobája felé. A leányka tudatá vele, miszerint Kőcserepy az
151   XXIII|     Zoltánnal az orvos, s tudatá vele, hogy a kórállapot éppen
152   XXIII|           milyen boldoggá tettél vele! Hogy szeretlek! Hogy örülök,
153    XXIV|     éppen neki való mű.~ ~És jár vele szobáról szobára, egyik
154     XXV|           szerencséje volt, hogy vele együtt igen sokan belekeveredtek
155     XXV|          ha az utcán találkoztak vele, kikerülték; régi, messziről
156     XXV|    szakából, gyakran találkozott vele az utcán; milyen alázatosan
157     XXV|      embert, aki kezet szorított vele, és futott haza, fel a negyedik
158     XXV|         itt van.~ ~Mikor lehetne vele találkozni?~ ~Akármikor.
159     XXV|          másvilágon ám cseréljen vele lelket, akinek tetszik,
160     XXV|         Hiszen ha feleselni kezd vele, pörbe keveri, ha párbajra