Rész

  1       I|              azért történik, mivel oly nagyon szeretjük.~ ~E csendes örömben
  2      II|              Akik mernek rá emlékezni, nagyon jól tudják, hogy fiatal
  3      II|                eltávozni, azokra nézve nagyon célszerűen vannak kigondolva
  4      II|                tulajdonképpeni arcából nagyon keveset lehet látni; növelni
  5      II|              hogy őket nézik, ilyenkor nagyon alkalmas gondolat úgy tenni,
  6      II|                lenni a társaságnak, de nagyon sok felelősséget hárított
  7      II|                emberekkel, mindenkivel nagyon kurtán szokott bánni, s
  8      II|            volt, szeretett nevetni, őt nagyon mulattaták Emánul bohóságai;
  9      II|               a hinta mégsem lebegett. Nagyon nehéz volt neki.~ ~– Ugyan,
 10      II|           folytatá Zoltán –, gyámatyám nagyon szereti önt, sokszor emlegettük.
 11      II|             ott beszélgethetünk, úgyis nagyon idesüt a nap a verenda alá.~ ~
 12      II|                utazunk, egyébkor pedig nagyon el vagyok foglalva.~ ~–
 13      II|             hogy bánik jurátusaival, s nagyon szántam azon szegény ifjakat,
 14      II|              joggyakornokát traktálja, nagyon szeretett volna ez ajánlatnak
 15     III|             terpeszkednek; némelyiknek nagyon jólesik, hogy a hátát a
 16     III|              megházasodott, elvett egy nagyon rossz hírű családból való
 17     III|              tudtak volna; hanem mivel nagyon kockáztatott vállalatnak
 18     III|               ígért összeg, mely úgyis nagyon bizonytalan, késztetett
 19     III|            magasztalások ügyemhez?~ ~– Nagyon sokat. Az ránk nézve igen
 20     III|               most Maszlaczky mondott. Nagyon cifrán volt kitéve; nem
 21     III|             már mulatságos. Ez furcsa. Nagyon furcsa.~ ~– Semmi furcsa
 22     III|       nagyságodnak még nem sajátja, és nagyon kétséges, hogy a mondott
 23     III|          valaha azzá válni; másodszor, nagyon jól tudja azt kedves nagyságod
 24     III|            született fia.~ ~A fiskális nagyon jóízűen kacagott ez ötletnek,
 25     III|            förmedt fel a kis ember, ki nagyon hamar tűzbe tudott jönni,
 26      IV|           Szegény ember, minden tagjai nagyon rosszul szolgálták.~ ~A
 27      IV|               megszorongatá kezeit, és nagyon lelkére kötötte, hogy mire
 28       V|                egyetlen gyermekök van, nagyon hajlandók azt elkényeztetni,
 29       V|               Az ő anyjának bizonyosan nagyon kell őreá haragudni… Úgy
 30       V|             tudva azt, hogy ha valamit nagyon óhajt, az éppen azért sem
 31       V|             azt megvallotta, már akkor nagyon régen kellett szenvednie,
 32       V|             Ilyen százértelmű mondatok nagyon kielégíték Kőcserepynét,
 33       V|          frázist, a tizenöt évet mégis nagyon megsokallta).~ ~– Azazhogy –
 34       V|             kénytelen táncolni.~ ~– Ez nagyon természetes. Az a fiú a
 35     VII|             szólt a cseléd fitymálva s nagyon bosszantva az eddigi kérdések
 36     VII|                ezt a levelet! De siess nagyon!~ ~Két perc múlva vágtatott
 37     VII|           akkor elnevette azt, de most nagyon, nagyon lelkére vette ezt
 38     VII|         elnevette azt, de most nagyon, nagyon lelkére vette ezt a szót,
 39    VIII|              édes Zoltán: Tarnaváry úr nagyon szigorú ember.~ ~– Éppen
 40    VIII|         idestova el is hagy bennünket. Nagyon jó lesz, ha elébb meglátja
 41      IX|                 most érzé csak, milyen nagyon szerette őt; búsan akasztá
 42      IX|            hangon.~ ~– Féltem Zoltánt, nagyon féltem.~ ~– Mitől?~ ~– Nem
 43      IX|         Tarnaváryt érted? Igaz, hogy ő nagyon szigorú.~ ~– Nem őt, hanem
 44      IX|           félrecsúszott írótollal.~ ~E nagyon hangos interpellációra végre
 45      IX|            szőke legény, ki most éppen nagyon halavány volt, s középen
 46      IX|              üvegeket és medencéket, s nagyon látszott ügyelni nyögéseire.~ ~–
 47      IX|              elmondá neki, hogy milyen nagyon örült, midőn megtudta, hogy
 48       X|              idején kimenekülhessen, s nagyon haragudott minden olyan
 49       X|             vonások, miknek laposságát nagyon segíti kitüntetni még az
 50       X|                  felelt az érdemes úr, nagyon meggondolva a szót, mint
 51       X|              egyre pörölnek vele, mert nagyon szórakozott, és minden számítás
 52       X|                kellene e helyen. Vilma nagyon szenzitív, benne sok magnetizmus
 53       X|        kabátját is odaadná.~ ~E válasz nagyon lefegyverzé a septemvirt.
 54       X|                     Engemet az ilyesmi nagyon alterál – bizonyítá még
 55       X|       gondolatra nem jött senki, pedig nagyon egyszerű volt.~ ~– A derék
 56       X|   bölcsészetével alábbszállítani –, az nagyon különös, hogy mi e rettentő
 57       X|          húszas!~ ~Azt a húszast ugyan nagyon szeretné látni a bankadó,
 58       X|              látni a bankadó, mert már nagyon sokszor elveszté Bogozy
 59       X| szerencsétlenek között ezt a kislyánt. Nagyon megszánta, megszerette,
 60       X|             álmot.~ ~Vilma egy idő óta nagyon sokszor volt beteg.~ ~Tapasztaltabbak
 61       X|            hegedülni tud, azt sem igen nagyon, míg Vilma úgy zongoráz,
 62       X|              mert a szél haragudott rá nagyon. Odabenn előhítta a tűzben
 63       X|               oly gyenge volt. Valóban nagyon betegnek kellett lennie.
 64       X|         csónakban, a vitézebbek közől. Nagyon örültek, hogy a kisasszonyt
 65       X|            révészek fejöket csóválják. Nagyon meg kellene annak unnia
 66       X|            ilyen jajveszéklést hallani nagyon kellemetlen. Báró Berzy
 67     XII|      ellenfeled ügyvédét, Maszlaczkyt, nagyon megnyergelte; amint veszem
 68     XII|                   aki nem lehet valami nagyon fain ember, mert azt írja
 69     XII|         hánykolódunk a millióinkkal, s nagyon megnéztük azt, aki pengőben
 70    XIII|               hátrább, de mindenesetre nagyon messzire elvitte régi helyéről
 71    XIII|        gőzhajóról leszállt, s mint aki nagyon jól tudja itt a járást,
 72    XIII|               amely elsoványult arcára nagyon rosszul illett. – Ha tovább
 73    XIII|              jutottak, a per állapotja nagyon meg fog nehezülni. – Mire
 74    XIII|              látszik, hogy ütnének; az nagyon jól van, ki kell nekik egészen
 75    XIII|                jövök Pestről. Annak is nagyon örülök ugyan, hogy nagyságodat
 76    XIII|            szájából a szót Abellino –, nagyon is sokba kerül. Magának
 77    XIII|               nagyságod magánindulatát nagyon kielégítené. De nem volna
 78     XIV|             ablaka be van zárva, és az nagyon jól van, mert az udvarhosszant
 79     XIV|               szeme fejéréig piros. Ön nagyon fogékony az igézetek ellenében.~ ~–
 80     XIV|             örömmel mondta rá, hogy az nagyon szép lesz.~ ~A csarnokajtónál
 81     XIV|              hogy ne szaladjanak olyan nagyon, mert az ő lábaik már nem
 82     XIV|             tisztelt ügyvédi karból, s nagyon valószínű volt, miszerint
 83     XIV|                közé sorozták; pedig az nagyon fölfogható volt; Tarnavárynál
 84     XIV|              minden kitelik.~ ~Zoltánt nagyon szomorította ez a cinikus
 85     XIV|              pironkodásnak tette, mert nagyon megnézték érte az embert,
 86     XIV|      Kárpáthy-féle perben dolgozom, és nagyon megütközve hallom, hogy
 87     XIV|              minden ember iránt, és én nagyon könnyen megadhatom az én
 88     XIV|           nyugalmát. Az ilyen pipaféle nagyon alkalmas arra, hogy az ember
 89     XIV|               a betűk hátrafelé dűlve, nagyon különbözővé tették azt szokott
 90     XIV|            utcán találkozott.~ ~Hacsak nagyon kevéssé lett volna pszichológ
 91     XIV|            másik kedvéért, aki önt oly nagyon szereti!”~ ~És azután feltűnt
 92     XIV|            maga is észrevevé, hogy már nagyon messze eltávozott a várostól.~ ~
 93      XV|             esztendeig!~ ~– Az sok, az nagyon sok! – szólt Zoltán felugorva,
 94      XV|           politikai ellenfeleire nézve nagyon kedvező ürügyöt adna őt
 95     XVI|          kívánt engedélyt megszerezni. Nagyon kevés akadállyal kellett
 96     XVI|             fekvő szerencsétlenhez, ki nagyon csodálkozott azt látva,
 97     XVI|              keresztül. Arra mindkettő nagyon okos ember volt. Ügyvédek
 98     XVI|             védence titkát. Maszlaczky nagyon jól tudta, hogy Kovács ezt
 99     XVI|             húzta vissza.~ ~– Jól van, nagyon jól van! – dohogott magában
100     XVI|             kezet, akár az orcáját is! Nagyon hasonlít az édesanyjához.
101     XVI|               viszi magával Williamot, nagyon természetesen saját becses
102    XVII|  kinyilatkoztatni:~ ~– Édes ifjú uram, nagyon tudnék keseregni az ilyen
103    XVII|             meglátogassa, ők bizonyára nagyon örülni fognának, ha Kárpáthy
104   XVIII|             nem – szólt a fiskális úr, nagyon meg levén elégedve azon
105   XVIII|           kísértik.~ ~Maszlaczky úrnak nagyon tetszett ez a bohó komolyság.
106   XVIII|           Maszlaczky urat e felfedezés nagyon nyájassá tette. Nem nézte
107   XVIII|               Varga mellé furakozva, s nagyon látszott örülni, hogy Maszlaczky
108   XVIII|               ebédlő, mert könyvtárnak nagyon zajos. Azonközben hozzanak
109   XVIII|              amint végigfutott a levél nagyon takarékos tartalmán, csak
110   XVIII|         szétszakít minden köteléket, s nagyon csalatkozik, aki azt hiszi,
111   XVIII|        esztendőt.~ ~Ezekben az években nagyon gyorsan változott a világ
112   XVIII|               nem sikerült – aminthogy nagyon ritkán sikerült –, akkor
113   XVIII|              közben azokat a köteleket nagyon szokta tépni. Most az egyik
114   XVIII|                gyűlöletet iránta, amit nagyon ideges emberek szoktak érezni
115   XVIII|            felől, melyekhez hasonlítva nagyon sok furcsaság és hiányosság
116   XVIII|            annyival dühösebb lett.~ ~– Nagyon kétlem, hogy akármely ország
117   XVIII|               székébe vissza, mint aki nagyon meg van elégedve azzal,
118   XVIII|                Tarnaváry.~ ~A főispánt nagyon zsenírozta ez a jelenet.
119   XVIII|           ajtókon kifelé nyomulni, ami nagyon lassan mehetett csak, a
120   XVIII|              Azért hencegett hát olyan nagyon a gyilkos, a sicarius, a
121   XVIII|              volna tanácsos vele, mert nagyon meggyomrozná az embert,
122   XVIII|             aki ítéletet hoz benne; az nagyon egyszerű dolog.~ ~Emánuel
123   XVIII|              de hát ne kiabáljon olyan nagyon, az minden bevett szokás
124   XVIII|        közepett.~ ~Ez fráter Bogozy.~ ~Nagyon alázatos képpel jött az
125   XVIII|                  A méltóságos úr előtt nagyon jó ajánlólevél a Maszlaczky
126   XVIII|          kitekinteni.~ ~Ez a pillantás nagyon elrontotta belső jókedvét.~ ~
127   XVIII|          kívülinek állíták. Sőt inkább nagyon is világosan látható, hogy
128   XVIII|              Kőcserepyt ez a tudósítás nagyon megrettenté. Szavazás alkalmával
129   XVIII|          némajátékkal, hogy őméltósága nagyon el van foglalva most.~ ~–
130   XVIII|             még ott egymagában. Bízott nagyon bársonydolmányában, prémes
131   XVIII|              tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!” Azok a görbék, íme,
132      XX|              utánuk, mert ez sürgetős, nagyon sürgetős levél!~ ~A kis
133      XX|             venni, mitől ijedt meg oly nagyon.~ ~Egy óra múlva, késő este
134     XXI|              vagy, s én csak azt bánom nagyon, hogy még eddig ki nem vertelek
135     XXI|            lovagé, akinek az imádottja nagyon sokat kacsingathatott ránk
136     XXI|                 hogy akármint történt, nagyon jól ütött ki, hogy ők hamarább
137     XXI|              át Szenczyékhez, ők úgyis nagyon egyedül vannak; majd holnap
138     XXI|              követelte ez ígéretet oly nagyon.~ ~– Most küldj el családomért!
139     XXI|         kevesebb az arány. A természet nagyon is gazdagon akart nála kiállítani
140    XXII|          napról napra nagyobb a gyász. Nagyon beteg a kisasszony, mindig-mindig
141    XXII|                   Hogy van Matild?” – „Nagyon jól – mondta anyám –, e
142    XXII|     hüvelykujjára nyugtatá, s amint ki nagyon el van telve megkapott eszméjétől,
143   XXIII|          Katinka tudja már, mi fáj oly nagyon Vilmának, s suttog fülébe
144   XXIII|                és szemei zavartak.~ ~– Nagyon rosszul kell lennie – súgá
145   XXIII|             Látod, ez igen jól van. Ez nagyon helyesen van.~ ~És a nagy,
146   XXIII|              sírnia.~ ~– Egy óra előtt nagyon rosszul voltam – szólt hozzá
147   XXIII|            felsóhajtott e szóra.~ ~– Ő nagyon beteg.~ ~– Nagyon beteg? –
148   XXIII|                    Ő nagyon beteg.~ ~– Nagyon beteg? – ismétlé Vilma. –
149   XXIII|             Mondd meg neki, hogy én őt nagyon szerettem.~ ~– Ő is nagyon
150   XXIII|             nagyon szerettem.~ ~– Ő is nagyon szeretett téged.~ ~– Tudom.
151    XXIV|           azokat sírás nélkül, aki oly nagyon szerette. Elteszik, eltemetik
152    XXIV|                elé. Mit bámulhat olyan nagyon azon az előtte heverő tollon?
153     XXV|            holtig.~ ~Az mégis bántotta nagyon, hogy így be hagyta vágni
154     XXV|          zuhatag, az alatt állt valami nagyon kevés öltönnyel ellátott
155     XXV|           tudná mosni róla.~ ~Abellino nagyon szeretett beszélni erről
156     XXV|         kifizetni? – kérdé Abellino, s nagyon kíváncsi volt a feleletet
157     XXV|           ugyan, és minden tekintetben nagyon okos és értelmes, hanem
158     XXV|         szokták mondani az emberek:~ ~„Nagyon sajnálom, de ugyan örülök
159    XXVI|             volt, azon leányé, aki oly nagyon szeretett, és olyan sokat