Rész

  1      II|              én nem félek senkitől, s amit kimondtam, azt megállom!
  2      II|             érezni semmi társaságban, amit most is bizonyít azáltal,
  3      II|              választott ideáljának, s amit azoktól eltanult, azon alaktalanságokban
  4      II|             valahogy beleakadni abba, amit mondott.~ ~Miután eléggé
  5     III|           kevéssel, egy pohár víznél, amit az embernek, mikor nem szomjas,
  6     III|             való ember. Leír mindent, amit eléje adnak, mint a gép,
  7     III|              sort is elmondani abból, amit leírt; azt sem tudja, halálítélet
  8     III|       anekdoták gyűjteményének írója, amit hátulról is lehet előre
  9     III|               olyasmit szalasszon el, amit még nem tud.~ ~– Miután
 10     III|       siettetésére mindent elkövetni, amit alkalmasnak talált.~ ~Abellino
 11     III|          kívül még egy másik is volt, amit fel kelle derítenünk, Kárpáthy
 12     III|           tulajdonosától visszavenni. Amit kedves nagysád oly örömmel
 13     III|                   Folyvást nem értem, amit ön beszél.~ ~– Azt elhiszem –
 14     III|         idegei is érzették a nyomást, amit rájok gyakorolt.~ ~Az ügyvéd
 15     III|             nem volt-e ez gorombaság, amit most Maszlaczky mondott.
 16     III|                   No, az természetes, amit mondanom sem kell kedves
 17     III|   csúfondárosan csekély ahhoz képest, amit átengedek érte. Gondolja
 18     III|         birtokosnak?~ ~– Csakhogy ez, amit ön mond, lehetetlen.~ ~–
 19      IV|         tovább, el kell neki mondani, amit hozott.~ ~– Úgy van! Megérkezik.
 20      IV|           ablakon, hogy ne is hallja, amit odabenn beszélnek.~ ~Hajh,
 21      IV|            egy neme a Kain-bélyegnek, amit ezek a hitelezők rögtön
 22      IV|     szorultságában még ő sürgeté azt, amit néhány nap előtt visszautasított.
 23      IV|           száz pengőt, aztán csinálj, amit akarsz!”~ ~Maszlaczky úr
 24       V|       elismeré, hogy ez nem szeretet, amit férje iránt érez, hanem
 25       V|            neki, gondosan eltitkolni; amit néha oly jólesik elmondani,
 26       V|         rendszerrel bír a nevelésben, amit én kénytelen vagyok helyeselni,
 27       V|              hagyá őt ebben a hitben; amit ő tudott, azt megtartá magának.~ ~
 28       V|               indulatnak tulajdonítá, amit platói szerelemnek neveznek,
 29      VI|           akárhány alföldi háztorlat, amit mezővárosnak neveznek.~ ~
 30     VII|    megköszönheték neki mindazt a jót, amit esztendőn át velök éreztetett;
 31     VII|     szeretetnek valami bánata is van, amit titkolni szokás, s ami a
 32     VII|              is csókolja meg Zoltánt, amit az persze nem tett meg kedvéért;
 33    VIII|         világot. Tán nem jól értette, amit gyámatyja mondott?~ ~Rudolf
 34    VIII|             Nem az fájt neki annyira, amit Rudolf mondott, mint hogy
 35    VIII|               és senki sem hallja. De amit gondolsz, amit érzesz, ne
 36    VIII|             hallja. De amit gondolsz, amit érzesz, ne mutasd, ne mondd
 37    VIII|             Tolvajság, szentségtörés, amit cselekszik, jelleme idegenkedik
 38    VIII|               kell ragadnia a titkot, amit azon levél tartalmaz.~ ~
 39    VIII|                És most vedd magadhoz, amit anyádtól örököltél: ezen
 40      IX|               szíve mélyében tagadva, amit mondott, s megcsókolva nejét,
 41      IX|              szomorúbb bélyegek, mint amit a tollkés vág az arcon.~ ~
 42       X|                hogy nem költészet az, amit leírok. Mind, mind, az utolsó
 43       X|         amiről még kevesen beszélnek, amit csak a műértők, csak a szakemberek
 44       X|           igen jó vállalatnak tartom, amit ajánlottam, s kész vagyok
 45       X|    eszmetehetségű nő, csak azt tudja, amit lát. Vilma csakugyan rossz
 46       X|     Tarnaváryék gyámsága alá adatott; amit én nem is csodálok; az ifjú
 47       X|           mindenütt a nyomában jár, s amit ő el talált volna felejteni,
 48       X|                csak addig mulassanak, amit nála nélkül is megtettek
 49       X|             mi az úrnak? Azt tesszük, amit akarunk.~ ~– Én megfizettem
 50       X|            okos állat, mintha értené, amit ura beszél, új erőfeszítéssel
 51       X|         fosztják ki, elrabolva tőlük, amit azok vagyonuk romjai közt
 52      XI|               ki egykor benne lakott. Amit benne hagyott, jobb, ne
 53      XI|                ki éjjel lerontja azt, amit a jók nappal építettek!~ ~
 54      XI|        visszafizesse jóltevőinek azt, amit tőlök egykor nyert: nagyságát,
 55     XII|               nagyságos hieroglifok.) Amit tett Kovács, azt maga jószántából
 56     XII|          elébb gondolkozzék is rajta, amit le akar írni.~ ~Különben
 57     XII|              Kovácstól három levelet. Amit ő írt, azt nem értettem,
 58     XII|           végzett, s gyűlölt mindent, amit doktornak neveznek, még
 59     XII|         Képzelheted azt az anxietást, amit ezalatt ki kellett állanom.
 60     XII|         magamat a pénzküldéssel; mert amit elvitt magával, azzal két
 61     XII|       irányban látja haladni; minden, amit tesz, amit érez, egy túlömlő,
 62     XII|           haladni; minden, amit tesz, amit érez, egy túlömlő, érzelemgazdag
 63     XII|           maradt, aminek ő nevelte.~ ~Amit ígért a septemvir, nemsokára
 64     XII|             emberiségre, s mindazért, amit tettek, őket éri legkevesebb
 65     XII| egybehasonlító ítéletétől, és minden, amit lát, el fogja ragadni, hogy
 66    XIII|                hogy higgye-e mindazt, amit most neki beszélnek. Abellino
 67    XIII|              hasonló embertelenséget, amit ez kiáll azért, hogy – az
 68    XIII|         magában mondani, hogy mindaz, amit beszélt, csak hiú hazudság
 69    XIII|         egymás működését paralizálni, amit nem is fognak cselekedni
 70     XIV|        zongorázott és flótázott, vagy amit kedve tartott.~ ~Mi, nagy
 71     XIV|             volt nála minden fogadás, amit valaha Szentirmaynak tett,
 72     XIV|           Zoltán, ön feledni látszik, amit nekem ígért. Ha azt nem
 73     XIV|        hallani-e valami neszét annak, amit ő meg akar tudni.~ ~Egyszer
 74     XIV|            most csak abból éldegélek, amit a körmölésből kapok.~ ~–
 75     XIV|             Hát abból a sok aranyból, amit itt-amott elprédál.~ ~Bogozy
 76     XIV|               feledtem az asztalomon, amit később nem találtam ott,
 77     XIV|       csatornán át sok kiszivároghat, amit nem lett volna szabad másnak
 78     XIV|              hagyva, hogy végezze el, amit ők nem győznek. Amice Bogozy
 79     XIV|           odább menni az első sornál, amit elolvasott sem emlékezett
 80     XIV|                mi van abban a perben, amit ő Zoltánnak lemásolt; ő
 81     XIV|               szennyet, azt az átkot, amit más, utált emberek reájok
 82     XIV|          gondolatot, azt a sejtelmet, amit szívéből el akart űzni;
 83     XIV|             utolérni évtizedek alatt, amit a múltak századok alatt
 84     XIV|               lelkében az a gondolat, amit tennie kell, amit megtenni
 85     XIV|           gondolat, amit tennie kell, amit megtenni fog.~ ~
 86      XV|            nekem annyi új eszmém van, amit szeretnék kivitelbe hozni –
 87      XV|              még sok mással tartozom, amit még mind le fogok neki fizetni.~ ~–
 88      XV|             azt a fájdalmas éjszakát, amit átéreztem, meg nem bocsáthatom
 89      XV|               volt, mégis azt tenném, amit elhatároztam magamban. Önnek
 90      XV|               önnel szemben; fogadja, amit mondok úgy, ahogy e két
 91      XV|            kezdett nem figyelni arra, amit az ügyvéd beszélt; Kovács
 92      XV|             háborító indulatviharnak, amit kiállott, tulajdonítá az
 93      XV|                   Tegye ön helyettem, amit jónak talál! Nekem ne legyen
 94     XVI|         Abellinót értesíthesse arról, amit erősen gyanított, miszerint
 95     XVI|               hír kedves nagyságodat, amit ma hozok.~ ~Máskor oly hetvenkedő,
 96     XVI|              Szörnyűség ez, gyalázat, amit velem tesznek. A kaputomat,
 97     XVI|              méltóságodnak azt tenni, amit ellenségei tanácsolnak!
 98     XVI|              Tettem-e valaha? Kivéve, amit kötelességem parancsolt.
 99    XVII|              megmérgezék, tehet velök amit akar, nem kénytelen tőlök
100   XVIII|        Maszlaczky úrnak azon kezdeni, amit legmulatságosabbnak talál.
101   XVIII|       Maszlaczky urat itt hagyhatják, amit meg is cselekedtek, megígérve,
102   XVIII|            sem lát.~ ~– Minden virág, amit itt látok – folytatá a leány
103   XVIII|          szerezték meg azt a vagyont, amit az ő átka terhel!~ ~Ha valaki
104   XVIII|     föltalálni azt a belső harmóniát, amit az antik filozófok a világ
105   XVIII|           vagy valami idegen nyelven, amit csak kriptográf kulcs segítségével
106   XVIII|         beszélek is róla. Minden szó, amit ön nőm előtt mondott, előttem
107   XVIII|         órában. Nőm régóta sejté azt, amit ön ma írott levelében elárult.~ ~–
108   XVIII|         elriasztották abból a házból, amit az ő furfangja szerzett
109   XVIII|      okadatolatlan gyűlöletet iránta, amit nagyon ideges emberek szoktak
110   XVIII|              csináljanak a kérdéssel, amit akarnak, csakhogy egyszerre
111   XVIII|        mormogása bizonyítja a hatást, amit rájok gyakorolt; az egyiket
112   XVIII|            szívekkel! S valóban érzi, amit mondott, szenvedélye, indulatai
113   XVIII|            adni rá.~ ~Azzal folytatá, amit elkezdett.~ ~Szentirmay,
114   XVIII|               meg van elégedve azzal, amit cselekedett. Az ismeretlen
115   XVIII|            hogy jövőre majd megrágja, amit kimond.~ ~– Alig hiszem –
116   XVIII|     kettőjökön kívül senki se hallja, amit előad. Tarnaváry azonban
117   XVIII|              nem gondolt többet arra, amit félelmetes öccse beszélt
118   XVIII|              el tudják azt ismételni, amit másoktól hallottak.~ ~Mindenkinek
119   XVIII|             kicsapongásai azzá tevék, amit a Biblia „festett koporsónak”
120   XVIII|              ám ama sürgetős staféta, amit lóhalálában hoztak a főispán
121   XVIII|        oldalról Szentirmay pártfelei, amit a méltóságos elnök úr éppen
122   XVIII|            azért én most helyrehozom, amit vétettem azon derék hazafi
123      XX|           semmit megmagyarázni abból, amit látott, amit hallott. Rögtön
124      XX|     megmagyarázni abból, amit látott, amit hallott. Rögtön sietve ment
125     XXI|           ifjút. Meggátolni őt abban, amit teendő volt, helytelen és
126    XXII|            volt szabad neki megtudni, amit gondosan titkoltak előle.~ ~
127    XXII|              megálmodjék, kitaláljon, amit előle rejtegetnek.~ ~– Hol
128    XXII|              hogy nem történt meg az, amit ő oly bizton elrendezett.
129    XXII|           hogy szívjam azt a levegőt, amit ő megátkozott; őt koldussá
130    XXII|              kifejezésén volt valami, amit nem jó volt sokáig nézni.~ ~–
131    XXII|         mehetett onnan, beszélhettek, amit akartak.~ ~– Irgalmas isten –
132   XXIII|            keresztül; minden balsors, amit másnak készített, az ő lelkét
133   XXIII|               Zoltán úrnak.~ ~Uram!~ ~Amit soha nem hallott tőlem senki,
134   XXIII|          olvashatja tőlem: megbántam, amit cselekvém. Jól tudom, hogy
135   XXIII|             fáradt, térjen szobájába, amit elkészítettek számára azóta.
136   XXIII|            ebben a fölvilágosításban, amit Eveline azután még érthetőbbé
137   XXIII|             Ön megbocsát nekem azért, amit szenvedett.~ ~– Kegyed nem
138    XXIV|          valami mondanivalót találna, amit a másikhoz intézzen.~ ~A
139    XXIV|              még azt a szeretetet is, amit a szívekben hagyott.~ ~Szentirmán
140     XXV|               vagy egy kötélre valót, amit az még inkább beivott, mint
141     XXV|       legszebb időmet. – Az a sok só, amit akkor megetetett velem,
142    XXVI|            alá, mintha látná mindazt, amit más nem láthat, és semmit
143    XXVI|              láthat, és semmit abból, amit mások látnak.~ ~Óh, e sasszemekre
144    XXVI|        összedúlt világ van ott belől, amit a teremtés keze kétségbeestében
145    XXVI|            szegezik le koporsóját, és amit kiáltott, amit jelentett,
146    XXVI|         koporsóját, és amit kiáltott, amit jelentett, az csak képzelet
147  Vegszo|               a sajátságos helyzetet, amit a mezőtúri csapláros érezhet,
148  Vegszo|      leggazdagabbnál is többet ér az, amit belül, mint amit kívül bír.”~ ~„
149  Vegszo|               ér az, amit belül, mint amit kívül bír.”~ ~„Hogy egyik
150  Vegszo|              mondásnak.~ ~Mi volt az, amit Zoltán Vilma iránt érzett?
151  Vegszo|            eszköznek. Ez avult eszme, amit már a büntető törvények