Rész

  1       I|        nem esünk útjába senkinek; majd építünk mi ott valami szerény
  2       I|        elég szépnek fogjuk mi azt majd találni; szerzünk bele játékosokat,
  3       I|        meglepő. Ami még hiányzik, majd az is mind megjön, költő
  4      II|          csakhogy rátartja magát. Majd csak vigyázz énreám, meglátod,
  5     III|           no, ott is papiros van, majd mindjárt; audiát Bogozy,
  6     III|         egy fortélyos csavarulat, majd egy döntő oklevél közbehajított
  7     III|          munkába. Most következik majd a specifikus támadás, az
  8     III| esztendőre, okvetetlen szükségem. Majd meg fogja kedves nagysád
  9     III|          vissza. – Nem értem.~ ~– Majd mindjárt megmagyarázom –
 10      IV|        velem, menjünk együtt oda. Majd én megvárom önt a kapuban.~ ~–
 11      IV|         szívesen váratik.~ ~Amint majd meglátandjuk, régen értették
 12      IV|     kifizetésében Abellinónak még majd annyi sem maradna, sokkal
 13       V|      sokkal nagyobbakhoz, amikkel majd későbbi években a sors látogatja
 14       V|         hosszasan kinézett rajta, majd ismét az ügyvédhez lépett,
 15       V|          felőle, mert gazdag. No, majd meglássuk, ha nem lesz az,
 16      VI|          a keresztülutazó átkozta majd a hínári döglevegőt, majd
 17      VI|         majd a hínári döglevegőt, majd a tüdőemésztő port, mit
 18     VII|          előre a nefelejcset, mit majd koszorúnak fűznek, s az
 19    VIII|       gyámjául maradni.~ ~– Tehát majd megírom ön számára az ajánlólevelet
 20    VIII|     mondhatom; egy rossz pillanat majd tudtodra adja. Érezz és
 21    VIII|           tart e rejtély; egyszer majd kitisztul minden, és akkor
 22    VIII|        szolga kezéből a faltörőt; majd ő hamarább készen lesz azzal.
 23      IX|           Zoltánnak most a pesti, majd később a külföldi egyetemeket
 24      IX| visszatérni, s annál nagyobb lesz majd az öröm Szentirmán.~ ~Így,
 25      IX|         Zoltán! – súgja Rudolf. – Majd ha egyedül lész!~ ~Még most
 26      IX|  kancelláré, ni! Fel van rá írva. Majd megmondják – s eközben fogai
 27      IX|          át addig a feleségemhez, majd fráter Kovács átvezeti.
 28      IX|   kisasszonyra bízta, hogy azokat majd édes papájának kézbesítse;
 29      IX|        hacsak szépen ki nem lehet majd vakarni.~ ~Zoltán azonban
 30       X|         ki szintén hivatalos oda, majd vele azután együtt eljöhetünk.~ ~
 31       X|     mindenféle perekkel, mi pedig majd megpukkadtunk kacagva.~ ~
 32       X|           báró úr. Az jeles volt. Majd agyonvertek bennünket.~ ~–
 33       X|   mulatságra talált, mint itthon. Majd megjön a lélekadta.~ ~–
 34       X|     Zoltánnak ennyi vendég előtt, majd inkább ő kérdőre vonja elmaradása
 35       X|          a zaj rést találhat, azt majd saját súlyával tovább töri,
 36       X|          múlt el két, három perc, majd öt perc, majd elmúlt tíz,
 37       X|         három perc, majd öt perc, majd elmúlt tíz, és a lobbanás
 38       X|       csak maradjanak nyomában, ő majd elő fog nyargalni, megtudandó,
 39       X|        fognak azok egy perc múlva majd jajveszékelni!~ ~A hintó
 40       X|       venni az egész veszedelmet, majd elmúlik az; máskor is volt
 41       X|          ha tovább talál tartani, majd megjelennek a mentőcsónakok,
 42       X|    emberek, annál jobban előadják majd a pénzt.~ ~A vállalat érdekében
 43       X|     kiálta közbe Maszlaczky úr. – Majd visszajövet.~ ~„Legalább
 44       X|      ketten – mondá fogvacogva, s majd belebújt a fűtött kályhába. –
 45       X|           Nincs biz az nálam. No, majd ha lesz, kapsz egy húszast,
 46       X|       fegyvert, azt tartván, hogy majd lesz az ellenfelének, tehát
 47       X|      eleinte esik rosszul, azután majd belefásulok. Az éjszaka
 48       X|      lehet már hosszú, s reggelig majd csak érkezik segély.~ ~Néha-néha
 49       X|           a koldusnőre adtad. Így majd magad is beteg gyermek fogsz
 50       X|      találnak jönni.~ ~– De hátha majd tudni akarják, hogy van
 51       X|        rajta fogja tartani kezét, majd meggyógyul bele.~ ~– Kedvemet
 52       X|        karperecem, te viseled azt majd, és megemlegetsz róla.~ ~
 53       X|       vészkiáltást egyes emberek, majd százak, majd ezerek ajakáról,
 54       X|       egyes emberek, majd százak, majd ezerek ajakáról, és nem
 55       X|           is jött szemeibe könny. Majd elfelejtik – kigyógyulnak.
 56       X|        vesz el; úgy vesz el, hogy majd ha a romok közül hulláikat
 57       X|          tagjaiban remegni, a vér majd arcába szökellt, majd ismét
 58       X|         vér majd arcába szökellt, majd ismét szívébe vissza; egyszerre
 59       X|     vissza; egyszerre piros lett, majd ismét fehér, mint a halál.~ ~
 60       X|     ajánlkozának, hogy hazáig már majd ők is elszállítják. A szárazföld
 61       X|           Abellino aggódva nézett majd reá, majd a főhercegre,
 62       X|          aggódva nézett majd reá, majd a főhercegre, nem érthetve
 63       X|          már nem mély. A csónakot majd átadom másnak, aki jobb
 64     XII|           Szeles kölyök. Magam is majd elpatkoltam akkor, azóta
 65     XII|        szolgád Tarnaváry.~ ~U. i. Majd elfeledtem, hogy Kovács
 66     XII|     elküldte oda, gondolván, hogy majd rátalál, aki ott lakik.~ ~
 67     XII|         fog lenni, s praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak.~ ~
 68     XII|        olyan státusférfiak válnak majd belőlök, hogy csak úgy ragyognak.
 69     XII|        vagy más effélét, az aztán majd bevezeti a világba, csak
 70     XII|      eszik, s ha az elfogy, akkor majd egymást eszik meg, vagy
 71     XII|      külföldön; még azt gondolják majd róla, hogy nincs neki. No,
 72     XII|          hogy jöjjön csak ő haza, majd megmutogatja, hogy lehet
 73    XIII|         van hátra. És azután kell majd megnézni Kárpáthy Abellinót.
 74    XIII|        aki engem is szeretni fog. Majd meglássák, milyen szép életet
 75    XIII|     fiatal leányt veszek el.~ ~(– Majd elveszed te az öreg kaszást! –
 76    XIII|            hogy megerősödött? No, majd meglátja. Én magam érzem,
 77    XIII|        még magát főbe. Szentirmay majd kimenti magát a felesége
 78    XIII|           magát a felesége előtt, majd kibékül vele, a szép kis
 79    XIII|     jobban összeveszíté őket.~ ~– Majd én az úr rongyos exceptívái
 80    XIII|         ilyen remek kúrát.~ ~– De majd én kockáztatok az úr bűzös
 81     XIV|     húzódni Katinkának Zoltánhoz, majd egy csúnya nagy kőben megbotlott
 82     XIV|        gyöngyöt hajtva a víz alá, majd meg elnézte sokáig, hogy
 83     XIV|       nagyságod, utasítsa hozzám, majd én felkeresem. Zoltánnak
 84     XIV|          hogy az így leírott pert majd elküldöm Londonba egy híres
 85     XIV|      nagyságod, azért meglesz az. Majd rálesek, mikor Maszlaczkyhoz
 86     XIV|     lerápiálom az egészet, azután majd leírom abból tisztán.~ ~
 87     XIV|           mind elkölti, amúgy meg majd apródonként kikéregetné.
 88     XIV|    pörömben kompareálni kell, ott majd ön fog megjelenni helyettem,
 89     XIV|     megrágták? Nem döbbensz-e meg majd, ha az éjfélt fogja ütni,
 90     XIV|       közőlük, az meg fog felelni majd mind a hármokért. Óh, bizonyára
 91      XV|         most is, a címmel ráérek, majd ha önt teljeskorúnak elismerendik.~ ~–
 92      XV|         volt gondjuk rá, hogy önt majd annak idejében megismertessék
 93      XV|            hű szolgának hogy kell majd más gazdát uralni; mert
 94      XV|          a jó isten tudja, ki fog majd őróla is gondoskodni.~ ~
 95     XVI|          Nem várhat addig? Azután majd senki sem háborgatja.~ ~–
 96     XVI|        feleségem volt, azt hitte, majd kedve szerint férjhez mehet
 97     XVI|        asszisztenciáért, de az is majd megette.~ ~– Ügyvéd úr!
 98     XVI|           ismét szó közt kapta, s majd a feje tetején lökte ki
 99     XVI|           fenekére. Maszlaczky úr majd felrúgott asztalt, széket
100    XVII|         fiává válik a hazának, ki majd idestova azzal lesz elfoglalva,
101    XVII|   takarékmagtárak, hogy változnak majd át béreslakokká, mikben
102    XVII|          hová lehajtanom fejemet, majd csak megjelenek a kegyed
103    XVII|      magától, ha nem fizethet is, majd csak megélek valahogy.~ ~
104   XVIII|      annyit gondolt magában, hogy majd leszek én még kertész is,
105   XVIII|      örömest költ. Ez rendén van. Majd másképp lesz ezután.~ ~A
106   XVIII|           a másik öreggel együtt, majd ha kelleni fog, előhívatom.~ ~–
107   XVIII|        odahaza.~ ~Maszlaczky urat majd a guta ütötte meg, amint
108   XVIII|          kenyeret!~ ~Bogozy pedig majd szétpattant nevetésvágy
109   XVIII|          azzal az ígérettel, hogy majd ő elhozatja a pusztáról
110   XVIII|       olyan igazságtalanul ővele; majd megtudod, hogy én meghalok
111   XVIII|           Szüntelen leveleket írt majd a tanácsoshoz, majd feleségéhez,
112   XVIII|           írt majd a tanácsoshoz, majd feleségéhez, egyszer érzékeny
113   XVIII|         egyszer érzékeny levelet, majd meg barátságosan vígat,
114   XVIII|           meg készítse el, a teát majd elkészíti ő maga.~ ~– Sohse
115   XVIII|           a túlbuzgó szakácsné. – Majd elkészítem én azt.~ ~– De
116   XVIII|        kiálta fel a tanácsosné, s majd elájult ijedtében.~ ~Természetesen
117   XVIII|         levelet a konyhaasztalra, majd meglátja a nagyságos asszony,
118   XVIII|          gazdagságát? Hogy fognak majd huzakodni, hogy húzzák le
119   XVIII|            üdvözítő mosolygással, majd egy komoly, bánatos férfi,
120   XVIII|            hogy szólani akar.~ ~– Majd megfelel ő mindenkiért!
121   XVIII|      dologhoz! Tudom, hogy jövőre majd megrágja, amit kimond.~ ~–
122   XVIII|                Hát miért?~ ~– Azt majd megtudod.~ ~Tarnaváry otthagyta
123   XVIII|           közé úgy odavágta, hogy majd ott veszett benne; azzal
124   XVIII|      helyre jött az úr hozzám, én majd elveszem a kedvét az ilyen
125   XVIII|   ügyeiteket, hogy várnátok, hogy majd mikor a mágnási osztály
126   XVIII| Maszlaczky rágalmazása. Bogozy úr majd lesz bátor igen sok anekdotát
127   XVIII|      szaladni a megye jegyzőinek, majd nyakukat törték. Ez ám ama
128     XXI|      úgyis nagyon egyedül vannak; majd holnap azután hozzám költözhettek.~ ~
129     XXI|    boríték, azt vedd magadhoz, és majd ha nyugodt óráidban leszesz,
130    XXII|     aludtál akkor, nem láthattad. Majd visszajön nemsokára.~ ~–
131    XXII|          visszajön nemsokára.~ ~– Majd, majd – szólt a beteg elcsillapulva –,
132    XXII|    visszajön nemsokára.~ ~– Majd, majd – szólt a beteg elcsillapulva –,
133    XXII|       lehet az; nem lehet az úgy. Majd megtudom én azt nemsokára.~ ~
134    XXII|    tanácsosné nagy kedvetlenül. – Majd mindjárt. Elébb ezt a fejezetet
135   XXIII|            A tanácsos úgy elnézi, majd a szíve szakad meg bele.~ ~
136   XXIII|        suttog halkan vissza –, de majd bántani fogják. Hallod,
137   XXIII|       velem, látogassa meg nőmet, majd holnap reggel meglátogatjuk
138   XXIII|          a te jegygyűrűd, viselje majd, akit szeretsz, és hű fog
139   XXIII|     kedves leánykám, aludjál!~ ~– Majd később, még most nem – rebegé
140   XXIII|      szerető szívektől.~ ~– Ugye, majd, Katinkám – suttogá a beteg –,
141    XXIV|          az előtte heverő tollon? Majd felveszi, kezében forgatja,
142    XXIV|         Zoltán a zsenge kenyérre, majd csak megjő az új borra avagy
143     XXV|         folyamodni íródiákságért, majd azután gondolkozik róla,
144     XXV|       mint Abellinót támadni meg; majd az talán megijed, s otthagyja
145     XXV|         van itt, milyen élet! No, majd meglássa; korán reggel felkelünk,
146     XXV|       fűben, a jó tocsogó sárban. Majd meglássa ön, ha csak egy
147     XXV|    beszélni erről a tárgyról.~ ~– Majd meglássa ön, kedves Maszlaczkym,
148     XXV|     kiszabadítani a pokróc közül, majd a nyelvével keresett valami
149     XXV|           hírlapokban.~ ~Abellino majd itt, majd amott bukkant
150     XXV| hírlapokban.~ ~Abellino majd itt, majd amott bukkant egy őt illető