Rész

  1       I|           elegáns világ ma délutánra éppen nagyságos Kőcserepy tanácsos
  2      II|    Keőcherepy Dániel, ifjabb éveiben éppen nem volt a fényűzéshez szoktatva.
  3      II|        akarat járulván, mint az övé, éppen nincs mit csodálkoznunk
  4      II|       haladhatni. A fensőbb körökben éppen a parvenük imponálnak legjobban;
  5      II|          élvezetekre fordíthatni, de éppen e keresetmód nem engedi
  6      II|               miért volt őneki kedve éppen ez igénytelen hegyek közé
  7      II|             toborzott másokat, onnan éppen ő maga maradjon el.~ ~Kőcserepy
  8      II|             nem nevet háta mögé vagy éppen szemébe, mint a többiek;
  9      II|         neked ez a Kárpáthy?~ ~– Nem éppen – szólt Katinka mosolyogva.~ ~–
 10      II|           nap a verenda alá.~ ~Adolf éppen akkor ért oda a székekkel.~ ~–
 11      II|            hanyatt esést.~ ~Jelenleg éppen valami lármás francia négyest
 12      II|     gyaníthatja, de hogy vannak, azt éppen úgy lehet sejteni Kőcserepy
 13     III|             szokták felsikálni.~ ~Ez éppen Maszlaczky úrnak való ember.
 14     III|              tiszteletet gerjesszen. Éppen ülőfürdőben ül, egy alacsony
 15     III|                Minthogy pedig Bogozy éppen a sor közepén van, s ki
 16     III|           tűzbe jött kliensét; a pör éppen úgy az én érdekem, mint
 17     III|            maga után. Ez világos. És éppen ezért vett egy oly kétértelmű
 18     III|          mint egy kis bodzabélbáb. – Éppen most jövünk az igazi útra.
 19     III|             hogy levertek bennünket, éppen most kerülünk felül, s amidőn
 20     III|            vették körül Kárpáthynét, éppen azáltal adták kezembe a
 21     III|           lesznek. Jurátus korunkban éppen kétekkorák voltak. Nem parancsol
 22     III|     körülmény, miszerint ő e percben éppen egy egész család lételének
 23     III|              azt, hogy ő okos ember, éppen oly megszokott eszmének
 24     III|           szakadás előidézve.~ ~– Én éppen ezt akarom elérni.~ ~– Én
 25     III|          akarom elérni.~ ~– Én pedig éppen ezt akarom kikerülni. Kedves
 26     III|        figyelmezéshez; hanem ezúttal éppen kíváncsi volt pere felől
 27     III|            kárpátfalvi kastély előtt éppen úgy megütik a dobot, miként
 28     III|              magokat benne. Azért én éppen nem látok okot kedves nagyságod
 29      IV|              mintha a felhozott tény éppen őmellette bizonyítana.~ ~–
 30       V|           összeütnek az övével, ő is éppen úgy gondolta. Meglehet ugyan,
 31       V|             hogy a kivitelben azután éppen ellenkezőleg fordulnak a
 32       V|             valamit nagyon óhajt, az éppen azért sem fog teljesülni,
 33       V|          néha oly jólesik elmondani, éppen azt hallgatta el, s úgy
 34       V|          lenni; mert a nő boldogsága éppen gyöngeségében áll s azon
 35       V|               komolyságom miatt.~ ~– Éppen össze fogtok illeni; ő is
 36       V|           közleni fogja kételyeit.~ ~Éppen jött.~ ~Eveline gyöngéden
 37       V|   megbízottjává teszi; Maszlaczky úr éppen annyit tud neki beszélni
 38      VI|             mi Zoltánunk. Ezek a fák éppen oly idősek, mint ő; két
 39     VII|          dolog történt vele.~ ~Midőn éppen kihajtatott egyik kapuján
 40     VII|         csapás jól ki volt mérve. És éppen arra az örömnapra, midőn
 41     VII|      születésnap megújultát üdvözli; éppen ekkorra hagyták fel e vérig,
 42     VII|             elsárgult falevél.~ ~Egy éppen a lyánka ölébe hullott,
 43    VIII|     rejtélyes útjáról Kárpátfalvára, éppen az ő születése napján; az
 44    VIII|        gyámatyja közönyös arca, mely éppen nem látszott részvétét felhívni.~ ~
 45    VIII|            nagyon szigorú ember.~ ~– Éppen azért – viszonza az ifjú. –
 46      IX|             hozzá, a gyermekek pedig éppen külön emeletben laktak,
 47      IX|            belépve, a család tagjait éppen civakodáson kapja, s a csör-pör
 48      IX|            egy szőke legény, ki most éppen nagyon halavány volt, s
 49      IX|         hiszem, a méltóságos asszony éppen az elmondottak fölött fejezi
 50      IX|             az alárendelt embereknek éppen legalkalmasabb arra, hogy
 51       X|           miszerint a legmíveltebbek éppen nem aggódnak, hogy félelem
 52       X|          azután együtt eljöhetünk.~ ~Éppen készül ő is. E percben igen
 53       X|          fekete ábrázattal.~ ~Az óra éppen kilencet ütött, midőn sebesen
 54       X|             csónakja?~ ~– Az van öt. Éppen öt. Minek tetszik kérdezni?~ ~–
 55       X|             is, a zseniális báró, ki éppen most jövén a pesti partról,
 56       X|            jelenté, hogy Zoltán úrfi éppen e percben érkezett meg.~ ~–
 57       X|            csak mellékes dolog volt. Éppen most beszéltem a lovászoddal,
 58       X|           szörnyű halált, törekedtek éppen azon helyre evezni; hasztalanul
 59       X|       odamenni, hogy megnézze? Hátha éppen abban a percben, midőn odaér,
 60       X|           mint Tell Vilmos. A vessző éppen fejünk fölött süvöltött
 61       X|             az istennek!~ ~Az utolsó éppen tizenegy hüvelyknyi esésről
 62       X|              nem változott el utána; éppen úgy mosolygott, mint azelőtt,
 63       X|           bátor szívéért? De az ifjú éppen őt kereste. Megragadta kezét.~ ~–
 64       X|              bújt férje keblére, aki éppen úgy reszketett, mint ő.~ ~
 65       X|               Az éjfél előtti órában éppen Kovácson volt az őrállás
 66       X|        fázékonyan hóna alá dugdosva, éppen mint valami kísértet, aki
 67       X|           szokás említeni. Ez időben éppen Privorszky termei voltak
 68       X|            egyszer elővette volna.~ ~Éppen nagy szerencsében volt a
 69       X|             a legvakmerőbb úszót is. Éppen a leopoldvárosi templomig
 70       X|              lefekteté, betakargata, éppen, mint ahogy anya bánik gyermekével;
 71       X|            nyomdász; a futó kéjencet éppen az útban fogta el, s csónakát
 72       X|        meghallá a kardcsattogásokat. Éppen jókor érkezett. A rablók
 73       X|          utcán, néhol megállva, ahol éppen segélyre volt szükség.~ ~
 74       X|        ismerkednünk. S azzal, mintha éppen csak ez az egy ok bírta
 75      XI|              lerontva, az ábrándokat éppen úgy eliszapolta a hullám,
 76      XI|          eddigi nagyok használtak, s éppen azért kétszeres fáradsággal,
 77     XII|   előszobában. A nagyságos úr írását éppen úgy a homok közől kellett
 78     XII|               miért nem tud beleütni éppen ebbe az egy emberbe.~ ~Alásszolgád
 79     XII|             tizedét elveszi, az neki éppen elég lesz, s azzal átesik
 80    XIII|           útiasan van öltözve, ahogy éppen a gőzhajóról leszállt, s
 81    XIII|        előszobázhat a folyosón, mint éppen Abellino Williamja, akit
 82    XIII|     alaktalan vázat látott ott a nem éppen fényűzéssel rendezett fekhelyen
 83    XIII|          számlálni a kék ereket.~ ~– Éppen nem vagyok beteg, drága
 84    XIII|     szépségek által, akik kegyeikkel éppen nem bánnak fukarul gazdag
 85    XIII|            volna.~ ~Mikor a fiskális éppen az érdekeséhez kezdett a
 86     XIV|       anekdotát mond el másnak, vagy éppen elhagyja a termet, hogy
 87     XIV|           oly helyzetet adni, mintha éppen nem jőne zavarba. Igyekezett
 88     XIV|       döbbent még csak meg igazán.~ ~Éppen szemtül szemben velök ült
 89     XIV|            magyarázatkészen.~ ~– Itt éppen velünk szemben. Most ne
 90     XIV|             ha az a másik itt volna, éppen így könnyezve, reszketve
 91     XIV|          adtam egy férfinak, akit ön éppen oly mértékben szeret, mint
 92     XIV|               barátom, de azt akarom éppen, hogy ő ne tudjon felőle,
 93     XIV|         szabad másnak megtudni. Most éppen a Kárpáthy-féle perben dolgozom,
 94     XIV|         hallom, hogy segédeim egyike éppen akkor indokolatlan ajándékokat
 95     XIV|             legeslegnagyobb pert, mi éppen keze alatt volt, megfogni
 96     XIV|              a következményekért, ha éppen az, akire rábízta, hogy
 97     XIV|               s az a két festett kép éppen úgy mosolyogna reá, miként
 98     XIV|           szívvel érzé magát. Az óra éppen egyet ütött. Tehát az éjfél,
 99     XIV|             szekrényébe. A szürkület éppen mutatkozni kezdett az átelleni
100      XV|       gyöngén viselem magamat, midőn éppen azt kellene bebizonyítanom,
101      XV|          titoktartására bízott ügyet éppen ő segített elárulni, de
102     XVI|           Mint tudjuk, Maszlaczky is éppen odafenn volt akkor.~ ~Az
103     XVI|           szem előtt tartani, hogy ő éppen a támadott viszálykodások
104     XVI|         ekkor az orvos. – Méltóságod éppen most van abban a stádiumban,
105     XVI|         megérve kezei előtt, és hogy éppen ez órában senki, egy lélek
106    XVII|                 Kovács pontos ember; éppen akkor hajtatott be a kastély
107    XVII|     kételkedett, hogy az ifjú ügyvéd éppen oly megvetéssel hajította
108    XVII|         beszegett út mellett terült, éppen akkor jött fel a nap, s
109   XVIII|           pirospozsgás gazdasszonyka éppen akkor szedte ki a kemencéből
110   XVIII|             kezén nyugszik; a két nő éppen oly szegény szavakban, miként
111   XVIII|             a zöldasztali politikát, éppen úgy, ahogy az ember szokott
112   XVIII|            költészet, mint a logika, éppen azért sokkal veszedelmesebb
113   XVIII|            őt Tarnaváry szemei előtt éppen nem emeli, legfeljebb szaporítja
114   XVIII|              az elejétől végig, mely éppen egyszerűségénél fogva hat;
115   XVIII|           mond többet, mint amennyit éppen kellett, nem sérti, nem
116   XVIII|          igazolja, bárha a kérdéshez éppen nem alkalmazható egy is,
117   XVIII|             Ki tudja, hátha az öreg, éppen azért, mert nem tanult víni,
118   XVIII|     feketekávéját a méhesbe, ahonnan éppen le lehetett látni a szérűskertre,
119   XVIII|       választók előtt: „Lássátok, mi éppen olyan közönséges nemesemberek
120   XVIII|   előkészületek folytak Kőcserepynél éppen, midőn egy ismerős emberünk
121   XVIII|         ember a városban. Nekik csak éppen a múlhatatlan órában kellett
122   XVIII|          Emánuel barátunk lesz.~ ~Ez éppen illenék hozzá. Emánuel a
123   XVIII|             képes Charivarinál, mely éppen akkor érkezett a postán,
124   XVIII|              vissza a gyűlésterembe. Éppen akkor lépett ki a főispán
125   XVIII|           amit a méltóságos elnök úr éppen annyiba vett, mintha Bécsben
126      XX|           igaz érzés, mit a vadállat éppen úgy nem tud magától megtagadni,
127     XXI|        általa megöletni.~ ~Hisz ő is éppen csak ezt akarta.~ ~Az akkori
128     XXI|          Elég, hogy címere van.~ ~Ez éppen szép alkalom most; a karzatokon
129     XXI|        megvitatandó tárgy, azt pedig éppen nem, hogy a megelőző két
130     XXI|           Hát félek én valakitől? És éppen egy ilyen szájhőstől, amilyennel
131     XXI|              izom kidomborodik, csak éppen az tágul ki, amelynek a
132    XXII|              elrejti. A múlt éjszaka éppen éjfélkor megnyílt az az
133    XXII|          hogy takarta el arcát. Most éppen a szívébe döftek: piros
134    XXII|          volt a különös, hogy még ma éppen nem tudakozódott felőle.~ ~
135   XXIII|         bosszútervet koholták, talán éppen akkor, midőn ő ama levelet
136   XXIII|       sietett, s azon iratot, melyet éppen most szerkesztett, odavivé
137   XXIII|          Katinka állt háta mögött.~ ~Éppen reá gondolt most is. Lám
138   XXIII|             Katinka visszajött érte. Éppen a betegtől jött. A jó leányka
139   XXIII|              vele, hogy a kórállapot éppen most van a válságpontján:
140    XXIV|              félig felmerülve. Talán éppen egymás szemébe néznek?~ ~
141    XXIV|            kell olvasni Vilmának, ez éppen neki való mű.~ ~És jár vele
142    XXIV|            valami halvány mosolygás; éppen nem hasonló azon hajdanihoz,
143     XXV|               s visszatérünk Pestre, éppen akkor legújabb újdonságul
144     XXV|             rongyos atillában, télen éppen úgy, mint nyáron, s lábán
145  Vegszo|              a legszokottabbak közé, éppen azért tán alapjára nézve
146  Vegszo| törvényszékek előtt.~ ~Jelen esetben éppen nem igénylek a kérdésből
147  Vegszo|            előtte álló mandarin, aki éppen most lépett ki abból a házból.~ ~