Rész

  1       I|                 kő- és téglahalmazokra; senki sem hitte, hogy ebből legyen
  2       I|             kósza hír, melynek forrását senki sem ismeri, már több napok
  3       I|                midőn elhagyták a házat, senki sem volt, aki vissza ne
  4      II|               vidéken a boldog kertnek, senki sem dicsekedhetett hasonlóval,
  5      II|        mulatságra, miszerint azok közől senki sem marad el, s amaz ünnepélyen
  6      II|                 van a teremben. Őelőtte senki sem ismeretlen, mert akit
  7      II|               ne nézhessen az ő lelkébe senki.~ ~A bárót egy mosoly illeti
  8      II|               fegyverrel meg nem ijeszt senki.~ ~S ezzel, mintha észrevenné,
  9      II|                 ő bizony ilyen melegben senki kedveért sem öltözik.~ ~
 10      II|            lovagol a hintó mellett. Ezt senki sem foghatja meg. Arra a
 11      II|               Pesten lehet teremni; ezt senki sem tartaná valószínűnek.
 12      II|             akaratához bilincselni, azt senki sem gyaníthatja, de hogy
 13      II|              páholy a főúri renddel, és senki sem bánta meg, hogy ide
 14      II| agyontáncolhatta és pezsgőzhette magát, senki sem vivázott a ragyogó röppentyűknek,
 15     III|                gondosan bezárva. Abban, senki sem tudhatja, hogy mi lehet!
 16     III|                  pedig nincs a teremben senki más, mint fráter Bogozy,
 17     III|                  s azt hiszi, miszerint senki sem veszi észre, hogy ő
 18     III|               költségemet, fáradságomat senki sem téríti meg, mert nagyságod
 19     III|                akkor az egész országban senki sem tud. Az egész idea éntőlem
 20     III|           ügyvédekhez, törvénytudókhoz. Senki sem nyújtott biztatást.
 21     III|             hallgatásnak adatnak által. Senki sem tekint azokba, mint
 22     III|         Achilles-sark. A megholt úrnőre senki sem bírt semmi gyanút okozó
 23     III|               olyan kényes dolog, amire senki sem szívesen emlékezik.
 24     III|                  el van törölve örökké. Senki sem tudja, való volt-e,
 25     III|            földjeiket nem szántja többé senki robotba, hanem ehelyett
 26      IV|              felülmúlni nagylelkűségben senki által.~ ~Csupán egy alakot
 27      IV|   kiállhatatlanabb mosolygást bizonyára senki sem látott, aki valaha abban
 28      IV|                 Maszlaczky úr szállásán senki sem volt már ez órában.
 29       V|              hogy itt e földön e helyet senki be nem töltheté. Egy-egy
 30       V|               vele. Sohasem hallotta őt senki panaszkodni, sőt igen boldognak
 31       V|                itt belől, azt nem tudja senki. Az az én titkom, az az
 32       V|                kívül soha nem hallá azt senki. Azért ismételve bocsánatot
 33      VI|               semmi zöld; a házak körül senki sem ültetett fákat, kertet.
 34     VII|         hallottam semmit, én nem vagyok senki, engem nem hínak sehogy.
 35     VII|                harap meg. Bele ne nézz! Senki se nézzen bele! Ki is tudna
 36     VII|       lovászfiútól.~ ~– Hozzá sem nyúlt senki, én pedig csak nyomtatást
 37     VII|             villámok dördülését hallva, senki sem mert arra gondolni többé,
 38    VIII|                 könyvekből nem lett még senki bölcs. Tavaly kéthónapi
 39    VIII|                 gróf, s azt hiszi, hogy senki sem hallja, midőn ő visszafojtott
 40    VIII|           parancsolhat abban nekem?~ ~– Senki, senki, édes Zoltán, te
 41    VIII|                 abban nekem?~ ~– Senki, senki, édes Zoltán, te szeress
 42    VIII|               midőn egyedül vagyunk, és senki sem hallja. De amit gondolsz,
 43    VIII|                 egy félig megírt levél. Senki sem olvasta azt soha, még
 44    VIII|                örök az idő, melyben azt senki sem fogja olvasni.~ ~De
 45    VIII|             volna ellene a világ előtt. Senki előtt sem, csupán a rossz
 46      IX|            akkor azután szabad a sírás, senki sem látja többé.~ ~Flóra
 47      IX|            célszerű volt. Valóban arról senki sem tehet, ha nagy családja
 48      IX|                emelkedett, amiatt, hogy senki sem mondott neki ellent.
 49      IX|                 s nem jött hozzá többet senki, előkereste bőröndjéből
 50       X|    kedvtöltéseik után, tehát nem félhet senki semmitől.~ ~Pedig Tarnaváry
 51       X|             döreje vegyült a zene közé. Senki sem látszik azt észrevenni.~ ~
 52       X|                   Nem táncolt e percben senki.~ ~Mintha nehéz kövek fekünnének
 53       X|              erre a gondolatra nem jött senki, pedig nagyon egyszerű volt.~ ~–
 54       X|                 tűzzel, oly ifjú bájjal senki sem tudja táncolni a lengyelt,
 55       X|                 a legkényelmesebb hely, senki sem fűszerezi kínálkozásaival
 56       X|           szökőkutakról ott a ház előtt senki sem tudott a konyhákon túl
 57       X|                    Nem megy ma innen el senki!~ ~Akik megpróbálták nyitogatni
 58       X|                 ha fülébe sugdosnak. És senki sem vette azt más észre.~ ~–
 59       X|                 dolog, és mégsem akarja senki elhinni.~ ~Egy pillanatig
 60       X|            Mindenkit saját rémülete űz, senki sem törődik a másikéval.
 61       X|           Mindenki onnan jött, arrafelé senki sem látszott menni.~ ~A
 62       X|            szobákon végig lehete látni, senki sem volt bennök, mind elfutottak
 63       X|              láz töré. A vendégek közől senki sem mehetett haza, a hintók
 64       X|           vagyunk, hogy siessünk, akkor senki sem fizeti meg a fáradságot,
 65       X|         reszketve a vész harangjaira. – Senki, egy lélek sincs az egész
 66       X|             Ezzel nagy szó volt mondva; senki sem tudott ellene szólani.~ ~–
 67       X|                      Arra, hogy engemet senki sem szeret.~ ~– Hát én? –
 68       X|                édes papája?~ ~– Az sem, senki sem. Minek is szeretnének?
 69       X|                  azért nem is szerethet senki.~ ~– De hogyan lehet az? –
 70       X|          anyácskám, hogy őt nem szereti senki, mikor mindenki úgy szereti,
 71       X|                 hallja, vagy nem ér rá. Senki sem törődik vele, hogy a
 72       X|             Tarnaváry magához nem tért, senki sem tudta, hová van elrejtve.
 73       X|             senkinek.~ ~De nem is örült senki látásán. És nem könnyezett,
 74       X|             tutaj már túl van terhelve, senki sem fér rá több, és még
 75       X|                 így kísértené a sorsot. Senki sem ajánlkozik rá. Ekkor
 76       X|                  Nevét nem jegyezte fel senki a deréknek, csak annyit
 77       X|          közellát, s szerencsétlenségre senki sem hozott magával opernguckert.
 78       X|                 figyelmét nem kerüli ki senki. Nagyobb része a megmentett
 79     XII|              megbízásából írja, levén ő senki más, mint egy jámbor juratus
 80    XIII|              históriai múltnak.~ ~Akkor senki sem csodálkozott azon, hogy
 81    XIII|                éljent kiáltott rá.~ ~De senki sem kiáltotta oly hangosan
 82    XIII|                az emeletes házat Pesten senki ne keresse, melyben Maszlaczky
 83    XIII|              semmit, és akit nem szeret senki. Ez nagyságod magánindulatát
 84    XIII|                  hogy hasonló esetekért senki sem lőtte még magát főbe.
 85     XIV|            Talán rokonságához tartozik? Senki sem ismerte, ki lehet. Ki
 86     XIV|           példabeszéddé vált. Ezt öntől senki sem vitatja el.~ ~Bogozy
 87     XIV|              beomlott pincebolt, melyet senki sem látott soha nyitva;
 88     XIV|              ajtaját bezárta maga után, senki sem háboríthatá, semmi nesz
 89      XV|                pitvarnoknak, hogy délig senki se háborgassa Zoltánt, mert
 90     XVI|               várhat addig? Azután majd senki sem háborgatja.~ ~– Az istenért!
 91     XVI|              gondom többé! Nagyságodnak senki sem vethet karaktertelenséget
 92     XVI|     letekergette a sált nyakáról, pedig senki sem kérte rá.~ ~A szerencsétlen
 93     XVI|               magamra! Ne jöjjön hozzám senki, nem akarok látni senkit!~ ~
 94     XVI|                  én ajánlom magamat! Én senki kedveért el nem vágatom
 95     XVI|                 és hogy éppen ez órában senki, egy lélek sincs, aki őreá
 96   XVIII|        természetes. Pör alatti jószágra senki sem örömest költ. Ez rendén
 97   XVIII|              nem hallja-e meg valaki.~ ~Senki sem járt hozzájok közel,
 98   XVIII|                   A statutio éjszakáján senki sem aludt olyan rosszul
 99   XVIII|                hallgatag szívben, mikor senki sem kérdezi?~ ~Van-e sejtelmetek
100   XVIII|                magyarázat, hogy ez után senki sem fog olyasmit szememre
101   XVIII|            megtanulta. Ezt a fáradságot senki sem volna képes oly megilletőleg
102   XVIII|                több effélét, amelyekből senki sem lett okosabb, mint azelőtt
103   XVIII|        csodadolgoknak, hogy egyhirtelen senki sem bírta magát beletalálni
104   XVIII|               általános hahota közepett senki sem látszott észrevenni,
105   XVIII|            beszélt még a tens rendekhez senki fia. Hozzá még az ismeretlen
106   XVIII|         beszélni, hogy kettőjökön kívül senki se hallja, amit előad. Tarnaváry
107   XVIII|               rá merné bízni, valójában senki olyan hatalmas fel nem lovalná
108   XVIII|                mulató tömeggel nem bírt senki, a vezetők rekedtté ordították
109   XVIII|           hivatalos állványon még akkor senki sem volt jelen néhány kíváncsi
110   XVIII|               Barátim, kedves barátim”. Senki sem hallgatott rá. Olyan
111   XVIII|           tetején át, mint egy macskát. Senki sem kérdezősködött utána
112   XVIII|           uraskodni oda még be nem jött senki apja fia, akit ki nem vertek;
113   XVIII|               bocsátani a dolgot, midőn senki sem szól az ellenfél mellett?~ ~
114   XVIII|              nem hallgatott már odabenn senki a szavazásra, a főispán
115     XIX|                sem fognak dicsekedhetni senki előtt. Az eredmény által
116      XX|                 És most mindennek vége; senki sem gondol rá többet, elfeledték,
117      XX|                 Nem fogja azt mondhatni senki, hogy Kőcserepyt büntetlen
118      XX|                Kiáltozni kezdett utána. Senki sem jött elő szavára. Éjszaka
119     XXI|          sajnálkozni; az ilyen emberrel senki sem állítja örömest magát
120     XXI|             fogunk elfeledve élni, ahol senki sem beszél rólad, egyedül
121     XXI|                 és hűségben, s azt tőle senki el nem rabolhatja ez életben.~ ~
122     XXI|             orvos a másikat váltja fel. Senki sem találja el valóban,
123    XXII|               leánykám; nem lakik ottan senki. Az a folyosó is el van
124    XXII|         suhogását hallom.~ ~– Nincs ott senki, nincs ott semmi, édes gyermekem.~ ~–
125    XXII|            ágyad szélén egész éjjel, és senki más.~ ~– Óh, dehogy ültél
126    XXII|               olyan fennhangon. Óh, azt senki sem tudja, sem ti, sem az
127   XXIII|                 hogy nem felelt reá? És senki sem bírta azt kitalálni.
128   XXIII|             Amit soha nem hallott tőlem senki, azt ön, ím, írásban olvashatja
129   XXIII|               Nem is fogja azt megtudni senki. Halottak estéjén meggyújtottunk
130   XXIII|               nyögött, lihegett… Óh, és senki sem tud segíteni rajta.~ ~
131   XXIII|               éj van a kastélyon belől. Senki sem aluszik. Gyertyákkal,
132   XXIII|             maradjon élve; nem cserélek senki gazdagságával. Ő nekem mindenem.
133    XXIV|              tudja, hogy látja az, akit senki sem lát.~ ~Ez a sóhajtás
134    XXIV|                  Fényesebb pompával még senki sem ülte meg menyegzőjét,
135     XXV|                ilyen ember talál jönni, senki sincs a számára odahaza.~ ~
136     XXV|            bonum mane praecor!”~ ~Midőn senki sem akart többé Maszlaczky
137     XXV|                az innensőn ugyan bizony senki se áhítozzék utána.~ ~Soha
138    XXVI|                 nem látta, nem hallotta senki. Megtaposták a földet fölötte;
139    XXVI|                  hogy meg van halva, és senki sem kérdezte többé: „Vajon
140    XXVI|                követve. Pedig bizonyára senki sem átkozta meg őket.~ ~
141  Vegszo|              ember nincs a földön, akit senki se szeressen. A sorsszeszély