Rész

  1       I|            kedvvel, szorgalommal hozzáfog ismét elpusztult ősi telke helyreállításához,
  2       I|                   hiúvá tették munkáját – ismét újrakezdi.~ ~ ~ ~Az ezernyolcszázharminchetedik
  3      II|               bekomplimentozták az ajtón, ismét összeállnak nevetgélni,
  4      II|                    s csak akkor emelé fel ismét fejét még egyszer oly magasra,
  5      II|            délutáni öt óra van, hét órára ismét Pesten lehet teremni; ezt
  6      II|           utánozza gyámatyját. Az emberek ismét sugdosnak valamit egymás
  7      II|                   eléggé megnézte a fiút, ismét jurátusához fordult, kemény,
  8      II|               siessen, hogy hét óra előtt ismét Budán kell lennem; mármost
  9      II|          megzavarodott, midőn odatekintve ismét nem bírta kiállani e leány
 10      II| Kőcserepy-családtól, s Vilmára tekintett, ismét annak nagy, feddő szemeivel
 11     III|              hanem azután csak elmúlik az ismét, s marad minden a réginél.~ ~
 12     III|                  megtevék szolgálataikat, ismét az örök hallgatásnak adatnak
 13     III|             arccal, mely azonban hirtelen ismét elébbi feszültségébe tért
 14     III|             Maszlaczky.~ ~– Mit beszél ön ismét? – kérdé Abellino elbámulva. –
 15     III|                 báró kezét, s kényszeríté ismét helyre ülni.~ ~– Én egész
 16     III|            Kárpátfalva urának látja magát ismét.~ ~Egyszerre térdeire csapott
 17     III|                  évenkint… évenkint… (itt ismét meg kellett kisujjával nyomkodnia
 18      IV|                   pengő oly boldoggá tevé ismét; régen volt ennyi pénze
 19       V|      kiérdemelhessem.~ ~Maszlaczky úr itt ismét közel volt már ahhoz, hogy
 20       V|            hosszasan kinézett rajta, majd ismét az ügyvédhez lépett, s némán
 21       V|         beiktattatik.~ ~E ravasz tételnél ismét azon diadalmas villogás
 22       V|                  felindulásaikból némileg ismét magukhoz tértek, a tanácsos
 23     VII|              porfelleg Szentirma felől, s ismét visszatértek, gondolva,
 24     VII|                   nyakába vethette magát, ismét azt követelte, hogy vigye
 25    VIII|                 és akkor milyen szép lesz ismét újrakezdeni a boldogságot!…)~ ~
 26    VIII|               másvalaki azokba a szobákba ismét belépjen. Ezért berakatta
 27    VIII|           elvakulnak a melegtől; azért mi ismét ki fogjuk nyittatni e folyosót,
 28    VIII|                  Pál –, könnyebb lesz így ismét befalazni az egészet.~ ~–
 29    VIII|                   beléptek mind a ketten, ismét betéve azt hátuk mögött.~ ~
 30    VIII|                  képről az ifjúra s onnan ismét vissza tévedez.~ ~Milyen
 31    VIII|                 sírni maga előtt… És most ismét ugyanazon sírás! Ah, hová
 32      IX|                    hogy cseresnyeszüretre ismét idehaza lesz; neki kellett
 33      IX|                   gondolatja, hogy egykor ismét meg fogja őt látni, délceg
 34      IX|             kedvezni, hízelegni.~ ~Azután ismét hazatértek; Karolina rábízta
 35       X|                  egész vidéken, és azután ismét nem hallatszott semmi, mint
 36       X|                 egy osztály tüzért, kiket ismét roppant néptömeg kísért.
 37       X|              tóduló zaj néhány perc alatt ismét betemette a lőtt rést, s
 38       X|                 menjen vissza, s oltsa ki ismét a kanócot.~ ~– Azt nem tettem
 39       X|            gyorsan kiöntött, oly hirtelen ismét visszavonult. De hátha most
 40       X|              valami meg volt kötve, azt ő ismét eloldozta, s lehetőleg gátoltatta
 41       X|               visszafordult, odavergődött ismét hozzá, nehéz, erőltetett
 42       X|             mondani akarná neki: „Ülj fel ismét, meneküljünk együtt, amíg
 43       X|          elhelyezé, s tovább hajtotta azt ismét, ár ellenébe, vész haragjába.~ ~
 44       X|            kimelegedett.~ ~Pár perc múlva ismét rákiáltott mennydörgő hangon:~ ~–
 45       X|                  ha kiszabadultak belőle, ismét káromolják az Istent; hanem
 46       X|                mint valami tünemény, mely ismét tovarepül, ha a láng elaludt.
 47       X|                   hallotta ő még soha. És ismét egy lövés, és egy harmadik
 48       X|                majd arcába szökellt, majd ismét szívébe vissza; egyszerre
 49       X|                egyszerre piros lett, majd ismét fehér, mint a halál.~ ~Igen,
 50       X|                   vissza a szobába. Vilma ismét felemelkedett ágyáról, de
 51       X|                 számára helyet készíteni, ismét hátravonul, s még csak nemes
 52       X|            megmentve tudják. „Visszatérek ismét!” – hangzik a messzeségből,
 53       X|         lassankint eltűnik szemeink elől, ismét sötét, fekete utcákon megyünk
 54       X|              orrában.~ ~A főherceg hajója ismét továbbment, a parton állók
 55      XI|             szétbomlott remekmű darabjait ismét egymásba illeszti?~ ~
 56     XII|                verítékkel írt levele után ismét egy örökkévalóságig várhat,
 57     XII|                 alig múlt el pár hónap, s ismét megérkezének a nem is várt
 58     XII|                Alig múlt el néhány hónap, ismét új levelet kapott tőle.
 59    XIII|                 munkavesztegetésbe került ismét az elpártolt helyét másikkal
 60    XIII|        újrakezdeni, az eltántorult megyét ismét visszahódítani! Minderről
 61    XIII|  visszaemlékezésnél, s egy pillanat alatt ismét halálszomorú képpé esett
 62     XIV|              ahonnan büszkesége elűzte, s ismét visszavonja. A legfényesebb
 63     XIV|                 vannak felruházva.~ ~Most ismét egy érdekes hölgypár száll
 64     XIV|                 feltekint velök atyjára s ismét anyjára, s anélkül, hogy
 65     XIV|                 Ez elbámulás percei alatt ismét több meg több csoport vonult
 66     XIV|                  bájos emléktől, s azután ismét véletlenül föltalálni a
 67     XIV|                  hogy nem vagyok.~ ~– Tán ismét nem sikerült a cenzúra?~ ~–
 68     XIV|                   Úgy dobogott, és azután ismét elállt, mint a lejárt órainga.~ ~
 69     XIV|                  a bezárt szobákban járna ismét, ahova nem hat a napvilág,
 70     XIV|                ítélet miatt megszakadt, s ismét újrakezdetett. – És íme,
 71      XV|                 fájdalmát, míg az magától ismét föl nem emelkedék.~ ~– Óh,
 72     XVI|                nem lesz terhelve, mihelyt ismét úri kedvtöltéseit feltalálhatja,
 73     XVI|              Maszlaczky úr e beszéd alatt ismét letekergette a sált nyakáról,
 74     XVI|              hiszen két felemás!~ ~Azután ismét hanyatt dűlt ágyába, magára
 75     XVI|                 két tanú jelenlétében – s ismét közelebb lépett.~ ~– Mit
 76     XVI|                   mondani az orvos is, ki ismét Maszlaczky pártjára állt,
 77     XVI|               pártjára állt, de a csuklás ismét szó közt kapta, s majd a
 78     XVI|                  hogy szárnyai nincsenek, ismét azon gondolatra hozta, hogy
 79    XVII|               által, hová fog lesüllyedni ismét egy vesztegető, pazarló,
 80    XVII|              fognának, ha Kárpáthy Zoltán ismét családjok tagjává fogadtatnék.~ ~–
 81    XVII|                változatlanul komoly arcra ismét más gondolatra téríté. Összemorzsolta
 82   XVIII|                   ünnepélyes beiktatásnál ismét hivatalos minőségben meg
 83   XVIII|                   meg barátságosan vígat, ismét férfias komolyat, azután
 84   XVIII|                  gyermeteg modorával:~ ~– Ismét a mi fiunk fogsz lenni,
 85   XVIII|                 indítványtevés. Ez azután ismét leül, és vele semmi dolgunk
 86   XVIII|       alkalmazható egy is, s midőn székét ismét elfoglalja, úgy ül le, mint
 87   XVIII|             amidőn az elnök úr őméltósága ismét mentéjébe takargatta magát,
 88   XVIII|             ellenfél mellett?~ ~A főispán ismét csak a táblára mutatott.~ ~–
 89     XIX|                 Minő gyalázat”; és azután ismét elkezdett sírni, vonaglani,
 90      XX|               végtül végig valamennyin, s ismét vissza. Nem beteg már, de
 91      XX|                  az ismeretlen kisasszony ismét visszafordul az erdőbe,
 92     XXI|                 találkám van, és nyolckor ismét.~ ~Miklós haragosan dobbantott
 93     XXI|                 régen ebédeltek együtt.~ ~Ismét karöltve, vidáman visszatértek
 94     XXI|                 elvesznék?~ ~Erre a szóra ismét újra kellett kezdeni a sírást.~ ~
 95     XXI|           pazarlani az időt?~ ~Perc múlva ismét beszélhetett.~ ~– Egy kérésem
 96     XXI|               rogy össze, ágyába fektetik ismét; egészen magánkívül van
 97     XXI|                   A másik pillanatban már ismét helyén volt. Legkisebb zavar,
 98    XXII|             különböző ember.~ ~Azzal vevé ismét tollát, és naplójába mélyedve
 99   XXIII|       Végtől-végig olvasá azt, és újra és ismét elolvasá. Ezzel a bűnhődéssel
100   XXIII|                  önmegalázás!~ ~A levelet ismét leírta a tanácsos, s tiszttartóját
101   XXIII|                  Amint a levelet elküldé, ismét beteg leányához sietett
102   XXIII|                   hány alatt jöhet vissza ismét. De a véletlen lehetőségei
103   XXIII|                 és nem jön el?~ ~Az orvos ismét új gyógyszert rendelt; a
104   XXIII|                 pirosságán látszott, hogy ismét rossz éjszakája következik.~ ~
105   XXIII|               leányka arcát, amely azután ismét eltűnt onnan.~ ~– Te is
106   XXIII|                  tudd meg soha!”~ ~Azután ismét elkomorodik arca, szemei
107   XXIII|                   a régi hagymázos víziók ismét visszatérnek.~ ~– Még nem
108   XXIII|               holnap reggel meglátogatjuk ismét Vilmát.~ ~– Eredj, eredj! –
109   XXIII|                 másik csillagzatba; onnan ismét egy másikba és onnan egy
110   XXIII|               Uranusban vagy Mezarthimban ismét reátalálnak, és ez az igazak
111   XXIII|                   Azután – szólt a beteg, ismét erőhöz térve –, itt a bal
112   XXIII|                  ő olyan boldog volt, ott ismét boldog fog lenni; nem törődöm
113   XXIII|              kétségbeejtő ködalakjain, és ismét vissza a nem ismert, a soha
114   XXIII|                 lelke előtt… És most íme, ismét itt van e kastély falai
115   XXIII|               pillanatja. Talán az ő arca ismét az innenső partra hívhatja
116   XXIII|                   tartá kezeiben.~ ~Ekkor ismét nyílt az ajtó, s a háttér
117   XXIII|               olyan boldog voltál, és ott ismét boldogok leszünk sokáig,
118    XXIV|                  ki a kertbe és a kertből ismét vissza.~ ~– De hol lehet?
119    XXIV|              szertehangzik.~ ~Azután csak ismét felveszi a könyvet, s megindul
120    XXIV|                 velök. Sok ismerős arccal ismét kevesebb lesz, sok szoba
121    XXIV|                   üresen marad.~ ~Ötödnap ismét folytatják a temetkezést.
122     XXV|               ismerősei laknak, s egyszer ismét véletlenül visszakerül oda,
123     XXV|                 számára elveszítse, akkor ismét a felperest is rászedte;
124     XXV|              vagyok elébbi követeléseimet ismét igénybe venni.~ ~– De ki
125     XXV|                  veszedelmes leveleket, s ismét fut odább, mint a hajtott
126  Vegszo|               házasságából nem következik ismét egy új regény, mely májustól