Rész

  1      II|       mernek rá emlékezni, nagyon jól tudják, hogy fiatal korában
  2      II|           megállom! Szentirmay úr jól tud lőni, vágni; én pedig
  3      II|         tud lőni, vágni; én pedig jól tudom, hogy arra valók a
  4      II|     valóban nem nehéz a választás jól nevelt emberre nézve, ha
  5      II|      volna pártolni, csakhogy nem jól kezdik. Ugyanezen úr, midőn
  6      II|       izmokat, ami férfinak olyan jól illik, körszakálla, melyet
  7      II|     orrhangokon beszélt, ami neki jól illett, tanítványai nagy
  8      II|           van, mint akkor. Milyen jól néz ki e magyar ruhában;
  9      II|     kedves, vagy nem az. És mégis jól tudá e percben azt átgondolni,
 10      II|        ahol más épít. Miért? Mert jól érezték, hogy ha egy új
 11      II|    haragos tekintetével.~ ~Zoltán jól szívére köté lovászának,
 12      II|             hangoztatá Zoltán, ki jól tudta, hogy e derék táncnemek
 13     III|       tudni ügyem mibenlétét.~ ~– Jól van, elmondom – szólt Maszlaczky,
 14     III|   halálosan megütötte a guta. No, jól van; tréfa volt, azt mondja
 15     III|         nem égre kiáltó-e ez?~ ~– Jól van, jól van. Mit ér, ha
 16     III|         kiáltó-e ez?~ ~– Jól van, jól van. Mit ér, ha én helybenhagyom?~ ~–
 17     III|         ezeket a szarvasokat igen jól tudják sütni. Csak az az
 18     III|           soha. Kedves nagyságod, jól tudom, hogy nincs szoktatva
 19     III|          válni; másodszor, nagyon jól tudja azt kedves nagyságod
 20      IV|    Maszlaczky.~ ~– Ejh, tudja azt jól kedves – igenis; minek magyaráztatja
 21      IV|        előtt visszautasított. Óh, jól tudta ezt előre Maszlaczky
 22       V|  ellágyítja a lelket. Eveline ezt jól tudta, s e tekintetben neki
 23       V|         képes megrontani. Eveline jól tudta azt példákból s észtani
 24       V|         eljön megtudni, ha leánya jól viseli-e magát; s talál
 25       V|           is elrejtette a magáét. Jól tudva azt, hogy ha valamit
 26       V|           úr arcán.~ ~– Nos, nos? Jól van-e így?~ ~– Tökéletesen
 27       V|          fölérjen.~ ~– Óh, tudom, jól tudom azt; én fel tudom
 28       V|        megcsókolá annak homlokát, jól vigyázva, hogy álhaját félre
 29     VII|      elkomorulás látszék, ami oly jól illett életvidám, telt rózsa
 30     VII|        teljes korú fia? Értse meg jól: törvényes korú, de nem
 31     VII|          iszonyattal. Ez a csapás jól ki volt mérve. És éppen
 32     VII|       lélekig ható döfést. Milyen jól el kell készülve lenniök,
 33    VIII|          körül a világot. Tán nem jól értette, amit gyámatyja
 34    VIII|         lélek jár ott fenn, de én jól tudom, hogy az én megdicsőült
 35    VIII|          levegőre gondolunk most. Jól van, igen jól van. Zoltán
 36    VIII|     gondolunk most. Jól van, igen jól van. Zoltán úrfi már megnőtt,
 37    VIII|           fog arra gondolni. Igen jól van, hogy ő azt meglássa.~ ~
 38    VIII|        halni…~ ~(Szegény asszony, jól sejtett. Másnap reggel meg
 39      IX|         ne feledkezzék róla; és ő jól tudta azt, hogy sok, sok
 40      IX|        nevelőnők. A szállás olyan jól volt elrendezve, hogy a
 41      IX|    szervusz. Hát már megjött? No, jól van. Most látja, hogy mérges
 42       X|         kellemetlenek. Aztán Pest jól meg van védve, nagy gát
 43       X|         be az ajtón, kinek kövér, jól tartott képében sok hamis
 44       X|       vállát:~ ~– Igazán mondtad! Jól ismersz. Azt tenném. No,
 45       X|           elborítva; távcsövemmel jól kivehetém, hogy a víz egész
 46       X|       tekintetét. Tudta ő már azt jól, hogy ez ember neki kérlelhetlen
 47       X|          az asztalhoz, monda:~ ~– Jól van, tehát leiszlak én téged.~ ~–
 48       X|     jövedelmes vállalatból. Ugyan jól kiválasztotta emberét. Kellett
 49       X|           megfázni, báli öltönyét jól összegombolá, karjait összefonta
 50       X|           a lámpa világába, olyan jól beillenék azon gipsz mellszobrok
 51       X|           sóhajtani hallottam. Én jól hallottam. Miért sóhajtott?~ ~–
 52       X|     Kedvemet keresik, ugye? De én jól tudom, hogy terhökre vagyok!
 53       X|         nem kerülték ki e hangok; jól meg tudá azokat különböztetni.~ ~–
 54       X|         egyikre sem volt képes.~ ~Jól mondád, jó leányka. Isten
 55     XII|        mikor te még most is olyan jól emlékezel róla, pedig milyen
 56     XII|           különben rád nézve igen jól áll, ha nem restellenéd
 57     XII|        helyette adnom, ha elvész. Jól is leszidtam azután egy
 58    XIII|       leszállt, s mint aki nagyon jól tudja itt a járást, vágtat
 59    XIII|         azután nyakon ragadja, és jól megtépázza. De egészen megilletődött,
 60    XIII|           hogy ütnének; az nagyon jól van, ki kell nekik egészen
 61    XIII|       dolgaimat írásban; mert azt jól tudom, hogy mikor az ember
 62    XIII|        félvállról venné a dolgot, jól tudva, hogy hasonló esetekért
 63    XIII|      kérdé Maszlaczky, mintha nem jól hallott volna, s odalépett
 64     XIV|           van zárva, és az nagyon jól van, mert az udvarhosszant
 65     XIV|         irigykedhettek rá, milyen jól mulat ezzel a gyönyörű fiúval.
 66     XIV|           két hölgy megmagyarázta jól Zoltánnak, hol laknak, s
 67     XIV|          kitérőleg felelt, hogy ő jól érzi itt magát, s úgysem
 68     XIV|         ideje valamennyi irományt jól összenyalábolni, s amint
 69     XIV|          a másikba, s midőn olyan jól mulatott, mindenütt arra
 70     XIV|           árthatottt volna; úgyis jól tudta, hogy Zoltán nem engedi
 71      XV|        Meddig is kell várnom?~ ~– Jól tudja ön – viszonza Kovács
 72      XV|     szolgálatot tesz ezáltal.~ ~– Jól van. Maszlaczky gondoskodott
 73     XVI|       párbajt víni. Az elsők igen jól tudják, hogy ez törvényen
 74     XVI|       kiáltottak mind a hárman.~ ~Jól sejtették. Zoltán ügyvéde
 75     XVI|         titkát. Maszlaczky nagyon jól tudta, hogy Kovács ezt nem
 76     XVI|         hogy ezt meggátolja, mert jól tudja, hogy ha mi kiegyezünk,
 77     XVI|        ágy felé húzta vissza.~ ~– Jól van, nagyon jól van! – dohogott
 78     XVI|       vissza.~ ~– Jól van, nagyon jól van! – dohogott magában
 79   XVIII|          óh! Kend ügyetlen ember. Jól van, jól. Nem kulcsárnak
 80   XVIII|          ügyetlen ember. Jól van, jól. Nem kulcsárnak való kend,
 81   XVIII|    keserves volt ezt hallani, aki jól tudta, hogy Szentirmay gyámi
 82   XVIII|        természetesen egy sem járt jól, csak az övé.~ ~De ha rosszul
 83   XVIII|      bizonyosan rájok ijeszgetett jól, egyszerre rendet akart
 84   XVIII|      egyebet nem hoztam magammal, jól tudva, hogy itt egész személyzet
 85   XVIII|      céloz minden szavával. Ezt ő jól tudta.~ ~Szépen összehajtá
 86   XVIII|         Miklós körül a zsemlye.~ ~Jól láttak-e szemei? Magyarul
 87   XVIII|           A nagyságos asszony nem jól értett engem.~ ~– Már megbocsásson,
 88   XVIII|       olyan gyöngeség, ami nekünk jól áll.~ ~Kőcserepy úr mester
 89   XVIII|        halk hangon, mint aki igen jól tudja, hogy neki sem kötelességében,
 90   XVIII|       szólt Rudolf. – Kőcserepyék jól tudják, hogy miért szerezték
 91   XVIII|       türelmetlenül:~ ~– Uram, ön jól tudja, hogy engemet megsértett.~ ~–
 92   XVIII|     Szepeg az öregúr.~ ~Tarnaváry jól hallotta a szót, s a vér
 93   XVIII|            hogy ő otthon van; azt jól is tette, mert szíjat hasítottak
 94   XVIII|        dolmány ujjaiból.~ ~Minden jól megy, legkisebb aggodalomra
 95   XVIII|         hátulsó szobáin keresztül jól lehete már hallani a légbolygató „
 96   XVIII|        várakozik, egy része ugyan jól felpálinkázva, de a nagyobb
 97   XVIII|           mint kiáltanak bravót a jól kivitt ensemble-nek. Szép
 98   XVIII|         Vagy a fülek nem hallanak jól? Az erkélyen állók elsápadnak,
 99      XX|           ott ült az ablakban, és jól tudá, hogy akiről szó van,
100     XXI|       spadassin~ ~„Ha ti bírjátok jól nyelvvel, én bírom jól karddal.
101     XXI|   bírjátok jól nyelvvel, én bírom jól karddal. Én emelek szót
102     XXI|         kifelé, ha egyszer valaki jól szemeitekbe néz. Hősök vagytok
103     XXI|        Dabroni névről ismerünk.~ ~Jól tudta mindenki, hogy kivel
104     XXI|          Nyilvános hetvenkedéseit jól tudja mindenki, s iparkodik
105     XXI|           indulatain uralkodni.~ ~Jól tudá, hogy Zoltán miért
106     XXI|      Dabronit a báró. – Azt tudod jól, hogy te egy alávaló fickó
107     XXI|          akármint történt, nagyon jól ütött ki, hogy ők hamarább
108     XXI|          miért történt ez? Azt te jól tudod, de sohasem fogod
109    XXII|              Nem, nem. Én mindent jól hallok – bizonyítja a beteg –,
110    XXII|       Hogy van Matild?” – „Nagyon jól – mondta anyám –, e napokban
111   XXIII|        megbántam, amit cselekvém. Jól tudom, hogy önnek joga van
112   XXIII|         édes szívem?~ ~– Tudod te jól, atyám, hogy mi az. Nagy
113   XXIII|        alatt sírtunk, mert tudtuk jól, hogy ezen a helyen meg
114   XXIII|     romlás lehelete járt őkörüle, jól érezé. Jó volt abból mindenkit
115   XXIII|        ezt a pénzt; viselje magát jól, és legyen boldog…~ ~Itt
116   XXIII|      gyöngéd susogással.~ ~– Igen jól… – viszonzá a beteg, s odanyújtá
117   XXIII|       orcáját.~ ~– Látod, ez igen jól van. Ez nagyon helyesen
118   XXIII|           tőled is. És most olyan jól érzem magamat, úgy szeretlek,
119    XXIV|      csakugyan meghalt, és el van jól temetve.~ ~Azután hazajönnek;
120     XXV|       most is élnek, boldogulnak, jól folynak sorsaik, a rosszak,
121     XXV| mozdíthatta sem kezét, sem lábát, jól meggyomrozni.~ ~Ennél azonban
122     XXV|       hitte, hogy egyszer-egyszer jól elrejté magát valahol, megint
123  Vegszo|   elégtelennek találni. És azt is jól tudom, hogy a szenvedő iránt