Rész

  1      II|              a komoly, magasztos arc egészen hasonlít Anjoui Hedvighez,
  2      II|               mintha maga sem bíznék egészen abban, hogy amiket mondott,
  3      II|              bízza az anyai gondokat egészen másra.~ ~A család negyedik
  4      II|               ahogy nevezni szokta – egészen más fogalmai voltak. Ő is
  5      II|            emlékezik rám?~ ~A jó fiú egészen meg volt lepetve e megszólítás
  6      II|          ráismertem önre, pedig most egészen más öltözetben van, mint
  7      II|          szájtátó cselédhad vihogása egészen elnémult arra, hogy e gazdag
  8     III|       benyíló ajtaján. „Szabad!” Nem egészen pókhálómentes hálószoba
  9     III|      legkevésbé galant ember. Másutt egészen más a dolog; ott az ember
 10     III|              megismertet.~ ~Abellino egészen megittasodott az ügyész
 11     III|         ellenünk áll; egyszóval: aki egészen sajátjának tekintse ez ügyet;
 12     III|  nagyságodnak nyerni minden áron. De egészen megnyerni, hogy ez ügyet
 13     III|             volt kitéve; nem értette egészen.~ ~A fiskális most tökéletesen
 14       V|           hajolnom!~ ~A nagyságos úr egészen el látszott felejteni, miszerint
 15       V|              készül.~ ~A tanácsos úr egészen az ajtóig kísérte kedves
 16      VI|             rongyos viskókkal. Az út egészen félretért arrafelé, s szép
 17      VI|     históriai emlékül.~ ~Rudolf gróf egészen másnemű épületekről gondoskodott,
 18     VII|              Születése napján azután egészen az övék volt, akkor láthatták,
 19     VII|               A hosszas várakozásban egészen elfáradva, leültek egy fa
 20     VII|            ott ültek egymás mellett, egészen elkomorodott mind a két
 21     VII|              a kisebb testvérek, kik egészen magokhoz vonták Zoltánt,
 22    VIII|    szerencsétlenséget gyanítva, most egészen megzavará gyámatyja közönyös
 23    VIII|        összerepedeznek, s az ablakok egészen elvakulnak a melegtől; azért
 24    VIII|          törülte szemeit, míg Rudolf egészen meg volt lepetve, hogy ez
 25    VIII|    munkaszobája. Ott állt a zongora, egészen felnyitva, ahogy maradt,
 26    VIII|           volt a megülepedett por, s egészen elrejté az írást. Mint aki
 27    VIII|       pillanatban, mint egy halotté. Egészen el volt mélyedve a múlt
 28      IX|              közöttünk maradt volna! Egészen családunk tagjának néztük
 29      IX|            szoktam törődni.”~ ~És ez egészen úgy volt. A méltóságos úrnak
 30      IX|            méltóságos asszony szobái egészen el voltak különözve az övéitől,
 31      IX|            Üljön le! Ide mellém! Óh, egészen magamon kívül vagyok. Minden
 32      IX|               kik közől az egyik már egészen el látszott feledni a reggeli
 33       X|              a táncszobában van.~ ~– Egészen ott volna, ha Vilma kisasszony
 34       X|            veszéllyel járt, mert már egészen bealkonyodott, s az éj elronthatta
 35       X|              magát engesztelni, amíg egészen oda nem vonta magához Zoltánt,
 36       X|         úszik ebben a mulatságban.~ ~Egészen elbúsulva kellett visszatérnie
 37       X|          érkezett vissza lóháton, de egészen átázva.~ ~– Vissza kell
 38       X|          négy-öt csónak volt látható egészen lengő állapotban (flott).~ ~–
 39       X|      deszkára.~ ~Szép glaszétopánjai egészen tele voltak vízzel.~ ~–
 40       X|  semmirekellők! – ordítá Maszlaczky, egészen felbőszülve azon szemtelenségen,
 41       X|               osztja a kártyát; mert egészen nekihevült a játék küzdelmeibe;
 42       X|             jársz – szólt a bankadó, egészen áthevült arccal. – Erre
 43       X|         látszott meg, hogy a sikátor egészen el van zárva a halomba omlott
 44       X|          rövidebb lesz, s egy helyen egészen elbukik.~ ~Máskor átúsztatta
 45       X|              révészek itt hagytak.~ ~Egészen eszméletén kívül volt már,
 46       X|             kezét a vízből.~ ~Zoltán egészen kiemelte őt onnan, s átengedve
 47       X|       csípősen fútt a templom előtt, egészen átjárva az ifjú könnyű öltözetét.
 48       X|             tenger színén.~ ~Az ifjú egészen elfeledett kiáltani. Talán
 49       X|              s a kemény munka közben egészen visszanyerték idegei előbbi
 50       X|           kezde el hallgatózni. Arca egészen elsápadt, hogy Vilma ijedten
 51       X|             kell lenni, mert odakint egészen sötét van – susogá Vilma,
 52       X|           tág szobákon. Némely terem egészen épen maradt, a zongora,
 53       X|     kéjcsónakázó gavallérok előtt ez egészen új élelmezési rendszer oly
 54       X|              indulatosan a főherceg, egészen magánkívül ragadtatva ennyi
 55     XII|          Pestről, melyben egy előtte egészen ismeretlen kéz tudósítá
 56     XII|        nagyvilágot járja, egy előtte egészen ismeretlen ifjú kíséretében.
 57     XII|           Alásszolgád T.”~ ~Rudolfot egészen felvidítá e sajátságos,
 58     XII|            lennének. Ezek az emberek egészen kicsavarták Zoltán eszét
 59    XIII|              még a lépcsőkön kiabál. Egészen útiasan van öltözve, ahogy
 60    XIII|       ragadja, és jól megtépázza. De egészen megilletődött, midőn félrehúzva
 61    XIII|       akadtam egy ügyes orvosra, aki egészen új embert fog belőlem teremteni.
 62    XIII|        nagyon jól van, ki kell nekik egészen apadni, ahelyett a piros
 63    XIII|             anatómiáját.)~ ~– Óh, én egészen új ember fogok lenni! A
 64    XIII|              sem lehet már kedve azt egészen újból építeni.~ ~Ez elhallgatási
 65    XIII|             ifjak ellenében. Azonban egészen másképpen áll a dolog: egészen
 66    XIII|       egészen másképpen áll a dolog: egészen úgy, ahogy nekünk szükséges,
 67     XIV|         szemben velök ült egy előtte egészen ismeretlen család, két agg
 68     XIV|         ismerem. Még sohasem láttam. Egészen ismeretlen előttem. Bizonyosan
 69     XIV|            szavak azok, hogy a lélek egészen elcsillapul alattok, és
 70     XIV|         párna, melyre arcát lehajtá, egészen át volt nedvesülve.~ ~Egészen
 71     XIV|        egészen át volt nedvesülve.~ ~Egészen megkönnyebbült, megerősödött
 72     XIV|       csinált magának, azt kiitta, s egészen átjózanulva tért vissza
 73     XIV|              midőn kilépett az ajtón egészen felöltözve, lovásza azt
 74      XV|               s a kezébe vett tollat egészen gömbölyűre hajtotta össze –,
 75      XV|       végigjártatni lelkét, mikor az egészen más gondolat alatt szenved.~ ~–
 76      XV|           fogok lenni.~ ~– Talán nem egészen.~ ~– Mit mond ön? Akkor
 77      XV| folytatásáról.~ ~– Nem áldozatokkal. Egészen nekik engedem a vitatott
 78      XV|            szenvedne tán emiatt, aki egészen az én kedvemért, az én kértemre
 79     XVI|             én jobban vagyok. Inkább egészen odavagyok – nyögé Abellino,
 80     XVI|          baja sincs méltóságodnak, s egészen magához fog térni, mihelyt
 81     XVI|            ki, de nem sejtheté, hogy egészen más titkot fog kibeszélhetni.~ ~–
 82     XVI|     háromnegyedét; ha önök odaígérik egészen, én meg ráadásul egy bájos
 83    XVII|             ti. Maszlaczky úr) úgyis egészen más állást fog elfoglalni
 84    XVII|            pártfogását stb…~ ~Zoltán egészen elpirult, midőn e levelet
 85   XVIII|           már csak kulcsárnak valók, egészen illeni fog annak. Hajdúnak
 86   XVIII|   udvarmesternek, és így tovább. Óh, egészen más rendszer fog itt ezután
 87   XVIII|         asszony most őreá haragszik, egészen elvette eszét, bátorságát,
 88   XVIII|              midőn mindenki figyelme egészen másfelé van vonva.~ ~Az
 89   XVIII|            azóta.~ ~– Nem-e? – szólt egészen elszomorodva a vak leányka. –
 90   XVIII|           eredetiségök zamatja által egészen felvillanyozták a közönség
 91   XVIII|              költő arca ragyogott.~ ~Egészen átadta magát pártfogó múzsájának,
 92   XVIII|            már a véleményeiket, vagy egészen egy véleményen vannak felőle
 93   XVIII|  közelszörnyedésre.~ ~Tarnaváry urat egészen megigézni látszik e hallatlan
 94   XVIII|             idegen jellegű férfi, ki egészen kicseréltnek látszik magyar
 95   XVIII|          milyen nehéz feladat valami egészen idegen nyelven betanulni
 96   XVIII|        Rudolf; a nyüzsgés, forrongás egészen elcsillapul a teremben,
 97   XVIII|                 Uram – szólt e szóra egészen dühbe hozva Dabroni –, ez
 98   XVIII|             szolgálatkész kolomposok egészen bizonyossá tevék a tanácsos
 99   XVIII|       Méltóságos uram – szólt Rudolf egészen magánkívül –, az lehetetlen,
100     XIX|       fetrengett; s ha néhány percre egészen magához tért, lankadtan
101      XX|      sietésben, a lovaglás miatt még egészen el volt fulladva. Különben
102      XX|        éjszakai utazásra mutattak.~ ~Egészen sötét volt már az erdőben,
103      XX|            addig fenntartá, elhagyta egészen. A magány félelme elfoglalta
104     XXI|       könyörgött előtte, míg az ifjú egészen meglágyult anyja könnyeitől;
105     XXI|             Miért öltözöl?~ ~A leány egészen elváltozott hangon felel:~ ~–
106     XXI|               ágyába fektetik ismét; egészen magánkívül van már, összevissza
107     XXI|      támadóvá; a testét előrehajtva, egészen alácsúszott ellenfele kardjának,
108    XXII|               Ezt menedékének tartá. Egészen más gondolat volt az, mint
109    XXII|              eddig szívét elterhelé, egészen ellentéte azoknak.~ ~– Légy
110    XXII|            miszerint az emberben két egészen különböző lény dolgozik:
111   XXIII|       sietett a tanácsos.~ ~A lyánka egészen magánál volt; a hagymázos
112   XXIII|            ama megszokott mosolygás; egészen más volt tekintete, ily
113   XXIII|           sem a további neszt. Lelke egészen másfelé járt.~ ~Azt sem
114   XXIII|           szemben megállt.~ ~Ez ő…~ ~Egészen átázva, összecsapzott hajfürtökkel,
115   XXIII|          tanácsos úr? – kérdé Zoltán egészen megzavarva.~ ~– Csak az
116   XXIII|              jött. A jó leányka arca egészen fel volt dúlva, és szemei
117   XXIII|        háttér, honnan az ajtó nyílt, egészen sötét volt.~ ~Ebből a ködös
118     XXV|           van; ott készíttet magából egészen új embert.~ ~Azon időben
119     XXV|               kedves Maszlaczkym, én egészen más ember vagyok most, olyan
120     XXV|        izopátia etc. graeca, mert az egészen egzotikus valami baj.~ ~–