Rész

  1      II|        magas pátosszal felelt:~ ~– Uram, nagyságos báró úr; én nem
  2      II|          Nekem ez ünnep, nagyságos uram.~ ~A hintó a teraszra járatott,
  3     III|              III. A kedves barátom uram~ ~Valaki által „kedves barátom
  4     III|    bizalmas, s akkor minek oda az „uram”.~ ~Akinek hírhedett szokása
  5     III|            szíves, „kedves olvasóm uram”, visszaadni neki a látogatást
  6     III|                 Hogy áll a pörünk, uram?~ ~A fiskális úr felhúzta
  7     III|      akkordot kezdett.~ ~– Barátom uram! Azt csak megengedi talán,
  8     III|          században fordul elő egy. Uram, egy szépen kiszámított,
  9     III|          Fanny között történt.~ ~– Uram! – kiálta felkelve helyéből
 10     III|  eltagadhatlan alakját; ily módon, uram, gyilkosságokat is hoztak
 11     III|           borult, és megölelé:~ ~– Uram, ön nagy ember!~ ~Azután
 12     III|            is érdemlik azt…~ ~– De uram, mi lelte önt e dicséretekkel?
 13     III|           széket.~ ~– Alászolgája, uram. Ön úgy látszik, mulattatni
 14     III|       huszonnégyezer forintot.~ ~– Uram, ön tréfálni látszik – szólt
 15     III|      jövedelmet engedek által. Ah, uram, ez csúfondároskodás. Hiszen,
 16     III|   átengedek érte. Gondolja meg ön, uram. – E szavakat csaknem alázatosan
 17     III|            az a nap alatt.~ ~– Ah! uram, ön engemet mesékkel hisz
 18      IV|             Tehát, „kedves barátom uram”, lehetek valamiben szolgálatjára,
 19      IV|   nagyságos úr” és „kedves barátom uram” közvetítőjeül), s akkor
 20      IV|        viselje.~ ~– Kérem, barátom uram. Ne beszéljünk olyan fennhangon
 21      IV|            Tisztelt kedves barátom uram!~ ~Consummatum est. (Elvégeztetett.)
 22       V|            fogja ön fel az életet, uram. Nőnek nincsen saját sorsa;
 23       V|        találkozhatni vele.~ ~– Óh, uram, csak keresni kell – szólt
 24       V|        Hány éve már annak, barátom uram, hogy mi egymást ismerjük? –
 25       V|           győződve, kedves barátom uram – sürgeté tovább Maszlaczky –,
 26       V|             mellyel kedves barátom uram és kedves családja iránt
 27       V|            az, hogy kedves barátom uram szeretetét, családja becsülését
 28       V|           összegről kedves barátom uram javára – lemondok. Nekem
 29       V|     jutalom.~ ~– De kedves barátom uram, hova gondol? Ezt én el
 30       V|                 Jó, kedves barátom uram – szólt Maszlaczky úr, mint
 31       V|           büszke szívvel mondhatom uram, hogy az egész Kárpáthy-urodalomban
 32       V|          nagyságod, kedves barátom uram ismer engem. Én tudok hallgatni,
 33       V|            nagysád, kedves barátom uram – miért ne mondanám? – kedves
 34     VII|           vén tisztviselője, Varga uram, egykor jószágigazgató az
 35     VII|           Zivatar lesz, méltóságos uram – aggódék a hű cseléd.~ ~–
 36    VIII|       folyosót az én néhai jó öreg uram, mintha a szelektől félt
 37    VIII|           fejét.~ ~– Jó, nagyságos uram. Tudom én azt, hogy nem
 38    VIII|               Minek az, méltóságos uram? Nem nagy munka az egész,
 39       X|        hegyeit.~ ~– Kedves Trommel uram. Vannak magának ugyebár
 40       X|          idő van most.~ ~– Trommel uram, kedves, én egy igen hasznos
 41       X|         nem mondom, kedves Trommel uram, hogy ön nagylelkűséget
 42       X|       miszerint ő és Trommel János uram közös vállalatra csónakokat
 43       X|        megértette egymást. Trommel uram átvette az előlegezett összeget
 44       X|           olcsóbb lesz a fagylalt, uram, mint tavaly volt – mondám
 45       X|         megszólítani az őrnagyot, „Uram, egy külvárosi csárda udvarán
 46       X|        elrejté.~ ~– Hol a kulcsok, uram? – kiálta Kőcserepy hörgő
 47       X|     mosolyt.~ ~– Ide a kulcsokkal, uram! – kiálta ekkor egy jelenlevő
 48       X|      Megragadta kezét.~ ~– Jöjjön, uram, gyorsan! Hintaja be van
 49       X|             Többet érne, nagyságos uram, most egy rozzant csónak.
 50       X|           kell fordulni, nagyságos uram! Egész a ház közeléig lovagoltam,
 51       X|         egy dereglyével!~ ~Trommel uram nehány szót súgott egy révész
 52       X|             Igenis, kedves Trommel uram, önnek igaza van általánosságban –
 53       X|     Wesselényit.~ ~– Egy koldusnő, uram.~ ~– Nyújtsa kezét.~ ~–
 54       X|           No, lépj hát ide!~ ~– De uram, meg kell ígérni önnek,
 55       X| visszafordul:~ ~– Megbocsásson, jó uram – szól a kereskedőnek –,
 56       X|           ez privát ügy, fenséges, uram, és nem tartozik semmi tribunál,
 57    XIII|        teszi ő e csodát? Egyszerű, uram! Egy fél zsemlye és egy
 58    XIII|   orrlyukai ellen.~ ~– Mi tetszik, uram? Mit akar?~ ~– Én megtiltom
 59    XIII|       törvénycikkelynél fogva?~ ~– Uram – szólt doktor Mauz, nyakát
 60    XIII|      értetlensége meg nem öli.~ ~– Uram, ezt énnekem ne mondja,
 61     XIV|        megfogta az ifjú kezét.~ ~– Uram, édes jó uram. Hiszi-e ön
 62     XIV|           kezét.~ ~– Uram, édes jó uram. Hiszi-e ön azt, hogy van
 63     XIV|         tudok én ebből visszaadni. Uram, sárgát tetszett adni fehér
 64     XIV|          orrát.~ ~– Kedves barátom uram, hogy mondhat ilyen szót,
 65     XVI|          megtudja, amikkel barátom uram szolgálni fog. Maszlaczky
 66     XVI|      titkot fog kibeszélhetni.~ ~– Uram. Ön az elébb engemet egy
 67     XVI|            ki akarta játszani. Ez, uram, olyan tény, amiért önnek
 68     XVI|          boldogságról aggódni…~ ~– Uram – kiálta fel Kovács, felpattanva
 69     XVI|         egy óráig, kettőig is.~ ~– Uram – szólt Maszlaczky a rettegés
 70     XVI|    segítségére nem sietni.~ ~– Én, uram? Én anélkül sem védelmezhetném
 71     XVI|          szakácsnéjával. Nagyságos uram, én ajánlom magamat! Én
 72    XVII|            valami béresre?~ ~Varga uram nem találta ezt a tréfát
 73    XVII|    kinyilatkoztatni:~ ~– Édes ifjú uram, nagyon tudnék keseregni
 74   XVIII|         Ennek ez a rendje.~ ~Varga uram sokkal rosszabb kedvében
 75   XVIII|          menni a szobákon.~ ~Varga uram az öreg Pált hívta elő,
 76   XVIII|         Nem kulcsár – felelt Varga uram.~ ~– No, kulcsár fog lenni.
 77   XVIII|          bizalmassággal ütve Varga uram vállára –, most még csak
 78   XVIII| tudatlanságból megrontsuk.~ ~Varga uram inte neki, hogy menjen Pál
 79   XVIII|   öregecském, fél-e tőlök?~ ~Varga uram, kihez a tréfás megszólítás
 80   XVIII|     magában a fiskális úr.~ ~Varga uram sietett arról a helyről,
 81   XVIII|            s ha velök együtt Varga uram is meg nem érkezik, s a
 82   XVIII|         Szerencse volt, hogy Varga uram megszánta az asszonyságot,
 83   XVIII|             Ezen tette által Varga uram lett a család becsületének
 84   XVIII|         süteményeket, mikhez Varga uram pusztai szakácsnéja nem
 85   XVIII|      szakácsnéja nem értett. Varga uram s a tiszttartók gondosságának
 86   XVIII|            meghagyta Eveline Varga uram improvizáló szakácsnéjának,
 87   XVIII|           hangzott ilyenformán:~ ~„Uram!~ ~Én nem vagyok képes Önnek
 88   XVIII|            mint akit üldöznek.~ ~– Uram! Barátom! Kedves egyetlen
 89   XVIII|      izromban”.~ ~– Kedves barátom uram. Én meg nem foghatom – hebegé
 90   XVIII|            el világosan látni.~ ~– Uram! Kedves nagyságos úr, csak
 91   XVIII|             Nem értem. Hogyan?~ ~– Uram, kedves uram! Kedves tanácsos
 92   XVIII|           Hogyan?~ ~– Uram, kedves uram! Kedves tanácsos úr! Én
 93   XVIII|       félrecsavargatásában.~ ~– De uram teremtőm! Hiszen méltóztatik
 94   XVIII|   megegyezni.~ ~– Annál gonoszabb, uram, annál gonoszabb. Ön a barátság
 95   XVIII|           elcsábítani. Ne szóljon, uram, nem akarom mentségét hallani.
 96   XVIII|     szerencsésen.~ ~Ohó, nagyságos uram, nem addig van az; itt van
 97   XVIII|   zseniális bárótól:~ ~– Nagyságos uram, mivelhogy olyan sok földet
 98   XVIII|            elkezdé mondogatni:~ ~– Uram! Ön tudni fogja, miszerint
 99   XVIII|           közbe türelmetlenül:~ ~– Uram, ön jól tudja, hogy engemet
100   XVIII|           nem prókátorról van szó, uram, hanem kardról és pisztolyról;
101   XVIII|           meg, kötözzétek meg!~ ~– Uram – szólt e szóra egészen
102   XVIII|            szobába.~ ~– Méltóságos uram – szólt, egyet csavarintva
103   XVIII|           a bárány.~ ~– Méltóságos uram. Én elismerem méltóságod
104   XVIII|        volna semmi.~ ~– Méltóságos uram! – ordított rá Tarnaváry. –
105   XVIII|          verekedni.~ ~– Méltóságos uram – szólt Szentirmay a legcsendesebb
106   XVIII|        rögtönzött reá:~ ~Kőcserepy uram csak olyan tanácsos,~ Akitől
107   XVIII|         Ezt cselekedtem, nagyságos uram.~ ~– Ön gyalázatosan, undokul
108   XVIII|       Mérsékelje magát, méltóságos uram! Tessék meggondolni, hogy
109   XVIII|          vallomást:~ ~– Méltóságos uram, egy szót sem értettem ezen
110   XVIII|            a szép szót, méltóságos uram. Tehát az a szándék, hogy
111   XVIII|         főispánhoz.~ ~– Méltóságos uram, az emberiség nevében könyörgök,
112   XVIII|           mutatott.~ ~– Méltóságos uram – szólt Rudolf egészen magánkívül –,
113   XXIII|           Kárpáthy Zoltán úrnak.~ ~Uram!~ ~Amit soha nem hallott
114   XXIII|       hatalmának itt vége van.~ ~– Uram, segíts, uram gyógyítsd
115   XXIII|        vége van.~ ~– Uram, segíts, uram gyógyítsd meg leányomat! –
116   XXIII|      hívott engem, és én eljöttem, uram.~ ~– Ilyen zivatarban? –
117     XXV|            a világ „kedves barátom uram” lenni.~ ~Ismerősei, ha
118     XXV|           Szervusz, kedves barátom uram!~ ~A lucskos alak azzal