Rész

  1      II|     atyafiak, elvárva, hogy mit fog azzal kezdeni.~ ~Az egész földdarab
  2      II|          réteget szekerekre rakták, azzal betölték a mély vízmosásokat,
  3      II|       atyafiak vigasztalták magokat azzal, hogy amíg a tanácsos úr
  4      II|           csapja chapeau bas-ját, s azzal a kis szilfiddel együtt
  5      II|            én nem megyek utána! – S azzal két ujjal megfogva háromfelé
  6      II|            igen derék fiú.~ ~Zoltán azzal igazolja e dicséretet, hogy
  7      II|           szükség lett volna reá.~ ~Azzal a két lyány előrefutott.
  8      II|          kedvetlenül kezdé el magát azzal mulatni, hogy lovagkorbácsával
  9      II|         kezébe nyomva az inasnak, s azzal továbbment, karjára öltve
 10      II|        innen, eb az inge léhűtői!~ ~Azzal megfordult sarkán, s visszament
 11      II|         kocsiján fog visszatérni, s azzal kezet szorítva barátságosan
 12      II|       hallotta Emánuel barátunk, ki azzal egy szép cukrászleányt tisztelt
 13     III|              hogy rátámaszkodjék, s azzal benyit a tekintetes úrhoz.~ ~
 14     III|      Abellino kénytelen addig magát azzal mulattatni, hogy pálcája
 15     III|           megérteni. Furcsa. Mintha azzal jobb lenne a dolog, ha nagyságodnak
 16     III|             unalmas bevezetés alatt azzal mulatta magát, hogy ujjával
 17     III|      Abellino nem fogja meghallani, azzal kinyitá a kancellária ajtaját,
 18     III|            szépen, és betakarta, és azzal Abellino felé fordult.~ ~–
 19     III|        leveszem kezemet e perről.~ ~Azzal kikiáltott a fráternek.~ ~–
 20      IV|             közé nézett Abellinónak azzal a sajátságos mosolygással
 21      IV|     közvetítőjeül), s akkor is csak azzal a fenyegetéssel tudtam megvenni,
 22       V|          megelégedve látszott lenni azzal, hogy a teremben annyi nagy
 23       V|             nyomott annak havára, s azzal kalapját ragadva, úgy elrohant
 24       V|         isten! Hozta az isten.~ ~És azzal egymáshoz siettek, megragadák
 25       V|            a napi kérdésre térve, s azzal kivoná frakkja belső zsebéből
 26     VII|          közől, s oldalára köté, és azzal felment a tornácba, haragos
 27     VII|             Én itthon sem vagyok.~ ~Azzal elosont az előszobába, s
 28     VII|         nyomtatást tudok olvasni.~ ~Azzal Rudolf összehajtá az iratot,
 29    VIII|             átmehet ön szobájába.~ ~Azzal tollat fogott Rudolf, hogy
 30    VIII|         majd ő hamarább készen lesz azzal. Izmos kezének csapásaira
 31    VIII|            van – helyeslé Rudolf, s azzal az írószobába sietve, két
 32    VIII|          másikat maga fogta kezébe, azzal előre belépett a tárt résen,
 33      IX|             papiros volt a kezében, azzal hadazott sokat, nyilván
 34      IX|        merészelt ez a gyerekjurátus azzal a gyereklánnyal ily tilos
 35       X|          nehogy a jég összezúzza.~ ~Azzal futottam az akna felé. Már
 36       X|             az ember, vagy ittas?~ ~Azzal odakiáltott egy inast, s
 37       X|        egyet sikoltott: „Vilma!”, s azzal összerogyott a lépcsőn,
 38       X|        veszély hamarább odaérhet.~ ~Azzal futott vele együtt le a
 39       X|    lehetlen-e már a hazajuthatás.~ ~Azzal előrevágtatott. Nyomában
 40       X|          Barátom, számítson reám!~ ~Azzal megcsókolá Eveline kezét,
 41       X|         súgott egy révész fülébe, s azzal elkezdtek egy csónakot evezőkkel
 42       X|             én nem üzérkedni akarok azzal, hanem saját használatomra
 43       X|       mellett átadták a kávésnak, s azzal siettek kardjaikat felkötni.~ ~
 44       X| kisasszonyát megszabadítsa.~ ~– Ide azzal a csónakkal, atyafiak! –
 45       X|        kirántá fejéből a kantárt, s azzal elereszté a gyötrött állatot.
 46       X|            beteg.~ ~Tapasztaltabbak azzal nyugtatták meg a szülőket,
 47       X|           azt ők szerzendik meg, és azzal leányuk leend gazdagabb.
 48       X|          hogy önt karomra vegyem. S azzal nem várva be a feleletet,
 49       X|             hatalmas taszítást adva azzal az elhagyott háznak, mire
 50       X|             szerteszét pattogtak, s azzal egyszerre az egész előfal
 51       X|         pénztára azután is ráér – s azzal a kicsiny ház tetejére szökve,
 52       X|            meg kell ismerkednünk. S azzal, mintha éppen csak ez az
 53      XI|             Hányszor találkozhatott azzal a mítoszi sötét szellemmel,
 54     XII|             Különben minden levelét azzal szokta végezni, hogy nem
 55     XII|   megnyergelte; amint veszem észre, azzal hitegeti, hogy a leányát
 56     XII|             neki éppen elég lesz, s azzal átesik a korhely esztendőkön,
 57     XII|              annál jobb. Levelét is azzal a hittel bontottam fel,
 58     XII|             kimondhatatlan nevet, s azzal akart megvesztegetni, hogy
 59     XII|           mert amit elvitt magával, azzal két esztendeig is beéri.
 60     XII|            s mért nem megyünk oda?) Azzal ijesztget, hogy jöjjön csak
 61    XIII|             az nem volt neki, hanem azzal a valamivel, ami a szemöldök
 62    XIII|          melyről ő már nem tehet, s azzal nagy ölelkezések közt békét
 63     XIV|          szem-szemben találta magát azzal a szép ismeretlen nővel,
 64     XIV|          ismerték is már híréből; s azzal feledve volt nála minden
 65     XIV|             így jobban megtartja, s azzal elváltak tőle.~ ~Zoltánnak
 66     XIV|            gőzös reggel indult, még azzal elmehetett. Hová? Pestig
 67     XIV|         Van-e e pernek összefüggése azzal az átokkal, ami az én szívembe
 68     XIV|          nem fogok vele beszélni.~ ~Azzal eltávozott, és Kovács három
 69     XIV|         lássa, nem akarnám Kovácsot azzal megbántani, hogy megtudja,
 70     XIV|            száz aranyat kap érte.~ ~Azzal elsietett. Bogozy hiába
 71     XIV|                  Szegény fiú, te!~ ~Azzal eltávozott hazulról, a cselédek
 72      XV|         igen sokat tudnék használni azzal az erővel, mely fiatalságom
 73     XVI|         pártfogása alá, s küszködik azzal a fáradságos munkával, hogy
 74     XVI|           én nem felelek semmire.~ ~Azzal befordult a fal felé, s
 75     XVI|           Maszlaczkyhoz fordulva, s azzal vette a kalapját, és eltávozott.~ ~
 76    XVII|           hazának, ki majd idestova azzal lesz elfoglalva, hogy saját
 77    XVII|           komoly férfiak előtt, kik azzal tisztelték meg, hogy aláírását
 78    XVII|            se bocsásson be többé, s azzal belépett a levéltári terembe,
 79   XVIII|             s több afféle.~ ~Bogozy azzal a megnyugtató válasszal
 80   XVIII|       állanak egymással szemközt, s azzal szabad tetszésére bízatott
 81   XVIII|          szemelt elő a könyvtárból, azzal kezdett el mulatni, s azonközben
 82   XVIII|       asszonyságot, s megvigasztalá azzal az ígérettel, hogy majd
 83   XVIII|           mi nem fogjuk látni soha, azzal mi nem beszélünk soha, azt
 84   XVIII|            szomorú vége lesz ennek! Azzal fogja őket megbüntetni,
 85   XVIII|             reábízta szörnyen, hogy azzal a levéllel fusson minden
 86   XVIII|            maga.~ ~– Sohse fáradjon azzal a nagyságos asszony – biztatá
 87   XVIII|            szerette volna, ha férje azzal vigasztalandá, miszerint
 88   XVIII|       némely dolgait elintézendő, s azzal otthagyta a fiskálist.~ ~
 89   XVIII|           követelése van, forduljon azzal őellene.~ ~Maszlaczky úr
 90   XVIII|            úr ott a fekete frakkban azzal a kármin és ultramarin színű
 91   XVIII|        másodszor is okot adni rá.~ ~Azzal folytatá, amit elkezdett.~ ~
 92   XVIII|             nagyon meg van elégedve azzal, amit cselekedett. Az ismeretlen
 93   XVIII|             tetszett úgy összetűzni azzal az emberrel?~ ~– Elmenj
 94   XVIII|             Bramarbast.~ ~Tarnaváry azzal szépen hazament a gyűlésről,
 95   XVIII|        pénzzel kifizetni nem lehet, azzal én meg nem elégszem.~ ~–
 96   XVIII|             majd ott veszett benne; azzal becsapta az ajtót, nekivetette
 97   XVIII|            mert úgy leüti az embert azzal a székkel, hogy sohasem
 98   XVIII|              sebten kibújt rajta, s azzal, „Ne hagyd magad!”, futott
 99   XVIII|            ki hajdan pandúr volt, s azzal rárohant Dabronira. Kapott
100   XVIII|    buzgóságban, s még utoljára csak azzal bírták őket kimozdítani
101   XVIII|            fekete táblára: „Vox!, s azzal egyet int a kapuk felé:~ ~–
102   XVIII|            meg a templomon kívül.~ ~Azzal rá sem nézett többet, hanem
103     XXI|      mosolygással dugott keblébe, s azzal meghajtá magát, és eltávozott.~ ~
104     XXI|     elintézni segédeimmel.~ ~Rudolf azzal eltávozott, a többit társaira
105     XXI|             mint akik megijedtek.~ ~Azzal megragadá Zoltán kezét,
106     XXI|            nézd ezt a levelet!~ ~És azzal átadá Rudolfnak a titkos
107     XXI|            elveszni annak mérgét, s azzal vissza egy alvágást intéz
108    XXII|        miért vagyok oly szomorú, és azzal akartatok felvidítani, hogy
109    XXII|          ész két különböző ember.~ ~Azzal vevé ismét tollát, és naplójába
110   XXIII|            ruhákban. Isten veled!~ ~Azzal elfutott a kis kedves leányka,
111   XXIII|             hogy igazságtalan vagy. Azzal a boldog gondolattal, hogy
112    XXIV|         neki, hogy legyen boldog.~ ~Azzal felnyitá az ajtót a tanácsos,
113    XXIV|              Flóra vigasztalá magát azzal, hogy hiszen elég sokáig
114     XXV|      szolgálni az egészségének?~ ~S azzal megfogá mosdáshoz nem szoktatott
115     XXV|      barátom uram!~ ~A lucskos alak azzal futott végig a harmatos
116     XXV|           egy csomó vizes pokrócot, azzal körültekergették, bepólyázták,
117     XXV|       amazért lemondok? Avagy talán azzal hiszi méltóságod magát védelmezhetni,
118     XXV|        azért a gyönyörűségért, hogy azzal Maszlaczky úron hatalmaskodást