Rész

  1      II|              Legalázatosabb szolgája vagyok, madame!~ ~– Ah, ön igazán
  2      II|             Óh, kérem, én is barátja vagyok minden nemzeti törekvésnek,
  3      II|              Nem ismer rám, ugye? Én vagyok Kárpáthy Zoltán. Nem emlékezik
  4      II|             egyébkor pedig nagyon el vagyok foglalva.~ ~– A főispán
  5      II|     idehagyni?~ ~– Valóban kénytelen vagyok – válaszol Rudolf hidegen.~ ~–
  6      II|              Óh, kérem, én féltékeny vagyok Rudolfot egyedül bocsátani –
  7     III|            ilyen tréfákhoz én ma nem vagyok diszponálva.~ ~Az ügyvéd
  8     III|    megbántani, csak lássa, nyugtalan vagyok, szeretném tudni ügyem mibenlétét.~ ~–
  9     III|         Évánál!~ ~– Instálom! Én nem vagyok kedves nagyságának panegiristája,
 10     III|             olvasni; hanem én ügyvéd vagyok, ki ha valamit előad, annak
 11     III|               Maszlaczky.~ ~– Dehogy vagyok az, kedves nagyságos úr.
 12     III|               ők azt hitték, hogy én vagyok az ő bolondjuk… Bizonyítványok
 13     III|           tart-e engem, vagy gyermek vagyok én, hogy egy percben felbiztat,
 14     III|      foglaltatott szarkazmusra bátor vagyok viszonozni, miszerint húzódjék
 15     III|            okozni, de azon reményben vagyok, hogy mindez a legjobbra
 16     III|              sem oda, én indifferens vagyok, én gyűlölöm mind valamennyit;
 17     III|            tettetve. – Én is eszemen vagyok.~ ~Maszlaczky úr sértett
 18     III|            amint látom, bizalmát nem vagyok szerencsés bírhatni. Erről
 19      IV|        ellenkezőleg, nagy tisztelője vagyok kedves nagyságodnak.~ ~–
 20      IV|           vele. Irtóztató szükségben vagyok. A legnagyobb zavarban.
 21       V|            azt felelé Vilma: „Fáradt vagyok!” – nehogy a nevelőnő meghallja,
 22       V|            lemondással –, fiatal nem vagyok többé, nem az évek, a sors
 23       V|            Én magamat ajánlom. Bátor vagyok reményleni, miszerint méltsád
 24       V|         viseltetem.~ ~– Óh, bizonyos vagyok felőle.~ ~– Csak egy gondolat
 25       V|              mutatni, hogy bárha nem vagyok is azon holdvilágképű sihederek
 26       V|             nincsenek, harmincon túl vagyok; ez csak úgy szólásforma
 27       V|           nézve különbséget, én kész vagyok várni akárhány évig.~ ~–
 28       V|         gyermekünket, s én kénytelen vagyok elismerni, hogy nézetei
 29       V|               mint erényekben, képes vagyok nem két, nem három, de tizenöt
 30       V|             fogadhatnám; de bizonyos vagyok annak jogossága felől, s
 31       V|        nevelésben, amit én kénytelen vagyok helyeselni, mert jobban
 32     VII|              tábla jurátus notáriusa vagyok, s exmisszióból jövök. Azért
 33     VII|        Köszönöm kérdésit. Egészséges vagyok.~ ~– Nem azt kérdeztem,
 34     VII|             hallottam semmit, én nem vagyok senki, engem nem hínak sehogy.
 35     VII|          hínak sehogy. Én itthon sem vagyok.~ ~Azzal elosont az előszobába,
 36    VIII|    gyanúsítják azért, mert én gazdag vagyok, s így akarják önt tőlem
 37    VIII|             nehéz énnekem, régen meg vagyok abban nyugodva. Elviszem
 38    VIII|            élet után! Én boldogtalan vagyok, azt láthatád. Jó férjem
 39    VIII|             előtted. Mondhatnám, nem vagyok vétkes, nem vétettem ellened
 40      IX|             disznópásztor, mégis itt vagyok, s főispán lett belőlem!
 41      IX|              Most látja, hogy mérges vagyok; hát csak menjen át addig
 42      IX|            Óh, egészen magamon kívül vagyok. Minden gyermekség felizgat.
 43      IX|        semmiért megharagudnom. Képes vagyok, ha a leányaim egy hímzést
 44       X|              amit ajánlottam, s kész vagyok önnek az összeg felét átadni.~ ~–
 45       X|            sem az enyim; olyan ember vagyok. Hová szállítottad őket,
 46       X|           gyámatyám, látja, hogy itt vagyok épkézláb, semmim sem hiányzik;
 47       X|               Szerencséd, hogy svarc vagyok, mert reggelig itt ülhetnél
 48       X|             morogva: „Úr! Őr! Űr! Én vagyok az úr! Én vagyok az őr!
 49       X|              Űr! Én vagyok az úr! Én vagyok az őr! Én vagyok az űr!”
 50       X|              úr! Én vagyok az őr! Én vagyok az űr!” És azután megfagyott
 51       X|                  Az nem igaz; én nem vagyok sem jó, sem szép. Azt csak
 52       X|            jobban tudom, hogy milyen vagyok. Rossz vagyok, és rút, azért
 53       X|            hogy milyen vagyok. Rossz vagyok, és rút, azért nem is szerethet
 54       X|             jól tudom, hogy terhökre vagyok! Szüntelen beteg, szüntelen
 55       X|             állhat. Én kiállhatatlan vagyok, látom minden ember szeméből;
 56       X|         magam is, hogy kiállhatatlan vagyok, s nem bánnám, s tudom,
 57       X|          utoljára is, én kozmopolita vagyok. Az én anyám egy herceg
 58       X|             volt, én született orosz vagyok anyai részről, nekem nincs
 59     XII|        kerülnének, pedig én is körül vagyok véve az auscultansaikkal,
 60     XII|          dolgaim közepett, mikkel el vagyok halmozva (oda tehette volna
 61     XII|              a levélírás, hogy képes vagyok inkább elmenni gyalog oda,
 62     XII|           hozatom vissza, én felelős vagyok életeért az egész vármegye
 63    XIII|            kék ereket.~ ~– Éppen nem vagyok beteg, drága fiskális úr –
 64    XIII|    megláthatná, hogy semmiképpen sem vagyok beteg. Au contraire. Ellenkezőleg.~ ~–
 65    XIII|           méltóságos báró háziorvosa vagyok, doktor Mauz.~ ~– Én pedig
 66    XIII|         nagyságos úr családi ügyésze vagyok, Maszlaczky, s kérdem az
 67    XIII|        mondja, én diplomatikus orvos vagyok, ön pedig egy simplex pervesztő.~ ~–
 68    XIII|     terjengette feléjök.~ ~– Mit! Mi vagyok én? – kérdé Maszlaczky,
 69     XIV|               én pedig özvegyasszony vagyok, akármelyikünket megszólna
 70     XIV|                 Az a bajom, hogy nem vagyok.~ ~– Tán ismét nem sikerült
 71     XIV|                   Én olyan gondatlan vagyok – pattogott tovább is Maszlaczky
 72     XIV|             zárok el semmit, én tele vagyok bizodalommal minden ember
 73     XIV|                lássa, én heves ember vagyok. Kurta nyakam van, hamar
 74     XIV|              adni. Én most kénytelen vagyok elutazni néhány napra Pestről.
 75      XV|             én egy kissé nagyravágyó vagyok, engem nem elégít ki az,
 76      XV|            bebizonyítanom, hogy erős vagyok; de e könnyekkel tartoztam
 77      XV|             isten dolga. Elég fiatal vagyok még pályát kezdhetni magamnak;
 78      XV|               Én minden munkára kész vagyok. Tudok nélkülözni, tanultam
 79      XV|              minden áron! Oly keserű vagyok, csak most kezdem érezni,
 80     XVI|             nem igaz, hogy én jobban vagyok. Inkább egészen odavagyok –
 81     XVI|               milyen idegzetes ember vagyok. Három héttel visszaestem
 82     XVI|           mint egy keszeg; és milyen vagyok most? Tessék rám nézni!
 83     XVI|              báró úrnak; én ügyvédje vagyok, ki jogaira őrködni tartozik.~ ~–
 84     XVI|             védencem ellen, s én fel vagyok általa hatalmazva, e pert
 85     XVI|               Védencem nevében bátor vagyok nagyságodnak egyezkedési
 86     XVI|          ügyvédi oklevelét. Én bátor vagyok nagyságos Kárpáthy Béla
 87     XVI|               Én megvallom, hogy nem vagyok oly jámbor szamaritánus.
 88     XVI|            világot… Én szegény ember vagyok, fejemmel keresem kenyeremet –
 89     XVI|            Maszlaczky Gábor, aki nem vagyok sem gróf, sem báró, sem
 90     XVI| foglalatosságom. Én békességes ember vagyok, én nem szolgálok senkinek
 91    XVII|         magamat. E percben semmi sem vagyok. És én senkinek sem akarok
 92   XVIII|                Ugyé?~ ~– Tehát bátor vagyok tekintetes, nemes, nemzetes
 93   XVIII|           hogy olyan bolond jó ember vagyok”.~ ~Elég az hozzá, hogy
 94   XVIII|             öntudatlanul támadt, nem vagyok képes azt menteni: apellálok
 95   XVIII|       ilyenformán:~ ~„Uram!~ ~Én nem vagyok képes Önnek vakmerőségét
 96   XVIII|             megsértettek, ott én nem vagyok sem udvarias ember, sem
 97   XVIII|          tanácsos, ott én csak férfi vagyok, s legyen az tulajdon édestestvérem,
 98   XVIII|           kívánja tudni uraságod, ki vagyok? Nevem Dabroni Manó, erdélyi
 99   XVIII|        láthatta az úr.~ ~– Kénytelen vagyok önt figyelmeztetni, hogy
100   XVIII|     törvényeire felügyelő hivatalnok vagyok, akinek kötelessége önt
101   XVIII|           így berontok, de kénytelen vagyok méltóságodat figyelmeztetni,
102     XXI|              mindenki számára otthon vagyok, s minden nyelven megértem
103     XXI|        óránál – felelt Dabroni –, el vagyok foglalva becsületbeli dologgal.
104     XXI|          Dabroni. – Hét órakor jelen vagyok. Küldheted tanúidat mindjárt!~ ~–
105     XXI|        ifjúhoz –, én veszélyesen meg vagyok sebesülve, még fél óráig
106     XXI|           még fél óráig öntudatomnál vagyok, azután beáll a láz, és
107    XXII|             kérdeztétek tőlem, miért vagyok oly szomorú, és azzal akartatok
108    XXII|         mégis azt kérdeztétek, miért vagyok olyan halavány? Elkezdtétek
109   XXIII|              viaszgyertyát, az egyik vagyok én, a másik vagy te, Liza,
110   XXIII|            csak a természet szolgája vagyok – felelt a tudományok embere –,
111   XXIII|          meghallottad, hogy én beteg vagyok, mindjárt jöttél hozzám
112   XXIII|          felsóhajta:~ ~– Óh, én most vagyok legboldogabb – legboldogabb.~ ~
113     XXV|              hoz, régen a föld alatt vagyok, régen.~ ~– Az ugyan nagy
114     XXV|    Maszlaczkym, én egészen más ember vagyok most, olyan tál aludttejeket
115     XXV|             Köszönöm alássan. Én nem vagyok beteg, semmi bajom sincs;
116     XXV|           történhetett, én kénytelen vagyok elébbi követeléseimet ismét