Rész

  1       I|             ízletes; minden meglepő. Ami még hiányzik, majd az is
  2      II|              képesek megvigasztalni; ami Kőcserepy úrnak és excellenciás
  3      II|          ragyogó cipők körületéig, s ami legkülönösebbnek fog előttünk
  4      II|          veszélyes száraz köhintést, ami a koporsókra emlékeztet;
  5      II|              mormog magában valamit, ami hasonlít egy „Alázatos szolgájá”-
  6      II|           szemöldök feletti izmokat, ami férfinak olyan jól illik,
  7      II|            hogy orrhangokon beszélt, ami neki jól illett, tanítványai
  8      II|             fogni, látásának örülni; ami annyival feltűnőbb, minthogy
  9      II|              mi alacsony, hanem azt, ami kedves, vagy nem az. És
 10      II|              látszott, hogy tegye-e, ami parancsolva van, de nem
 11      II|             hogy mi annak az értéke, ami a szíven belül van.~ ~A
 12      II|                  Punktum. Elmondtam, ami volt. Úgy siessen, hogy
 13      II|        cukrászleányt tisztelt meg, s ami annak elég jó volt, de Kőcserepy
 14     III|            magasabb házakat építeni, ami sokat tesz a város szépségére;
 15     III|              aranyat kapja vissza.~ ~Ami anekdota csak közforgalomba
 16     III|            nincs az egész szálláson, ami azt bizonyítja, hogy a fiskális
 17     III|           nem járhat többé hintóban, ami kivált ily erős időben nagy
 18     III|              mondja nagyságod. Hanem ami azután következett, az többé
 19     III|             szavakba foglalhassa, de ami annak eszében sem volt,
 20     III|           csak azt tudja, azt látja, ami előtte van, aki nem képes
 21     III|     ragaszkodnunk lehete: azon eset, ami egykor méltóságod és Mayer
 22     III|        nyilvánosság elé kerül a pör, ami végítélet folytán megtörténik,
 23     III|          mintha valami láthatatlant, ami mellére súlyosodik akarata
 24     III|            baj, kedves nagyságos úr, ami mind ez ideig gátolta előrehaladásunkat,
 25     III|            aki mindennel megküzdjön, ami ellenünk áll; egyszóval:
 26     III|             s nemigen törődik velök. Ami pedig a kisasszony nőül
 27      IV|              Bogozynak egy forintot, ami arra indítá Abellinót, hogy
 28       V|            kívánatát, minden vágyát, ami örömet okozott volna neki,
 29       V|   tökéletesen az ő embere volt. Mert ami gondolatot az egyszer a
 30       V|           őméltóságát végigbeszélni, ami arra mutat, hogy valami
 31       V|          kényszerít, hogy kimondjam, ami szívemen fekszik. Én kimondom.
 32       V|       megcsókolá a tisztes úr kezét; ami tekintve a helyzet ünnepélyességét,
 33       V|          ítéletemre valamit adni, de ami a gyermeknevelést illeti,
 34      VI|        órájában mindenfélét mutogat, ami a földön nincsen, s elmondhatnók:
 35     VII|              amit titkolni szokás, s ami a testvérérzelemben nincsen…~ ~
 36     VII|              is elkomorulás látszék, ami oly jól illett életvidám,
 37     VII|             fiú elmondta hevenyében, ami történt, s átnyújtá a grófnak
 38     VII|              keresztül nézve mindaz, ami jellemében nemes és szeretetre
 39    VIII|             fel sem támadt szívében, ami mindezek után jön: elhagyni
 40    VIII|            nem a szeretet hiánya az, ami tőlünk elválni kényszerít,
 41    VIII|           boldogoknak karában, s az, ami úgy peng és döng éjnek idején,
 42    VIII|           gyászosabbá téve a többit, ami sötéten maradt.~ ~Ez volt
 43    VIII|        leborult, s nem veheté észre, ami Rudolffal történt e néhány
 44    VIII|           semmit ki ne szórj belőle, ami benne van, mert az mind
 45      IX|          előtt már tudva volt az ok, ami Rudolfot e lépésre kényszeríté.~ ~
 46       X|         kegyelet ide hordta mindazt, ami rá nézve drága volt; múltja
 47       X|        legszebb városa a világnak, s ami Pesten nincs, az aztán sehol
 48       X|      látogatásunkra, és elvegye azt, ami legkedvesebb volt, hogy
 49       X|         kezet csókol a két delnőnek, ami nem volna különben szokásos.~ ~–
 50       X|             elő az egész történetet, ami azonban a tárgy természeténél
 51       X|          öltözve, mint minden tárgy, ami e szobában van, de orcáit
 52       X|   írószekrényemben egy ezüstpersely, ami pénzt ajándékba kaptam,
 53       X|             Isten a földről mindazt, ami él; hasztalan kiáltás, imádkozás,
 54       X|           tölti azt a véghetlen űrt, ami a föld és az ég között fennhagyatott.
 55       X|            csendesen, mintha mindaz, ami alatta és felette történik,
 56       X|              Valóban nem félt attól, ami következik.~ ~Az életunalom
 57       X|            az a sötét delejes sugár, ami a lyánka szeméből úgy szokott
 58       X|          minden fájdalom, még az is, ami a lélekben rág, még a veszteség
 59      XI|            sorsra jutott; nyomor az, ami ott maradt.~ ~Most sírt
 60      XI|            idő visszafelé haladt, és ami élt, az mind nem születetté
 61      XI|     áldozataiból, hogy ha elveszett, ami kedves volt, támadjon helyette
 62    XIII|             hanem azzal a valamivel, ami a szemöldök helyén volt,
 63     XIV|              felé irányzá távcsövét, ami arra való volt, hogy az
 64     XIV|          melytől elfeledett mindent, ami elmúlt.~ ~Még álmában is
 65     XIV|       ügyvédi nyugalmát összeszedni, ami neki annál rosszabbul sikerült,
 66     XIV|       összefüggése azzal az átokkal, ami az én szívembe van égetve?~ ~–
 67     XIV|            azután örülni az életnek, ami tele gyönyörrel van tárva
 68     XIV| előfordulandó sportulát és expensát. Ami pénz jön be, azt vegye át
 69     XIV|           levátát. A többiről pedig, ami előadja magát, mind pontos
 70     XIV|        papiros se hasonlítson ahhoz, ami az ő irodájokban van. Az
 71     XIV|            azt a szokatlan sápadást, ami az ifjú arcán elvonult e
 72      XV|       rendkívüli dolgokat elkövetni; ami, meggondolva azt, hogy a
 73     XVI|     beleverje az orrát a pocsolyába, ami bizonyára csakis angyaloknak
 74     XVI|          hogy beleszóljak egy ügybe, ami engem is érdekel? Vagy mit?~ ~–
 75    XVII|          hatalom elvesztése volt az, ami legnehezebben esett lelkének,
 76    XVII|          magával gyarapítás helyett, ami azután szaporodik, gyorsabban,
 77   XVIII|           végeztével a jó ősi borok, ami hiányzott a kedélyekből,
 78   XVIII|       mulatni. Hasztalan mendemonda, ami ilyenkor történik; nem érdemes,
 79   XVIII|        szakadnia, ha ki nem öntheté, ami kínnal telve volt az. Körültekinte,
 80   XVIII|              fogja őket megbüntetni, ami nekik legkeservesebben esik.
 81   XVIII|       címezve, felbontja, s legelső, ami szemébe ötlik: Maszlaczky
 82   XVIII|           ment vele, hogy elolvassa, ami itt következik:~ ~„Mélyen
 83   XVIII|            Én szoktam tudni mindent, ami körülöttem történik, azért
 84   XVIII|    bizalmunkkal, de olyan gyöngeség, ami nekünk jól áll.~ ~Kőcserepy
 85   XVIII|            nejét akarta elcsábítani; ami azonban az összeget illeti,
 86   XVIII|        ismerhetlenné tegye a múltat, ami legnépszerűbb eszme volt
 87   XVIII|             mivel üt az emberre. Üt, ami a kezébe akad.~ ~Nagyszerű
 88   XVIII|          tartozik ránk; olyasvalami, ami egy esztendeig élvezte a
 89   XVIII|            bukása volna az üdvösség, ami fölött azóta vagy merőben
 90   XVIII|              mégpedig igen nyájasan, ami őt Tarnaváry szemei előtt
 91   XVIII|         keblét, mindenét felajánlja, ami legdrágább előtte, csak
 92   XVIII|       szofizmákat, mindenről beszél, ami rettenetes, csak a tárgyról
 93   XVIII|             ajtókon kifelé nyomulni, ami nagyon lassan mehetett csak,
 94   XVIII|     mindenkiről busásan gondoskodik, ami rendén is van, mert azt
 95   XVIII|            beszédet kellett tartani, ami némelynek nehezére is esett;
 96   XVIII|               már tíz óra is elmúlt, ami falusi emberek előtt csak
 97   XVIII|             be az udvarra, s mindaz, ami az első kapun túl történt,
 98   XVIII|           int, hogy hallgassanak el, ami által még rettenetesebbé
 99   XVIII|             történni.~ ~– Történjék, ami akar! – kiáltott közbe dacosan
100     XIX|              is meg engedném szegni. Ami tegnap e szent helyen történt,
101     XIX|          szíveik mélységébe takarni; ami pedig Kőcserepy híveit illeti,
102     XIX|  nagyravágyás, személyes ellenszenv; ami bűn volt, mindig a nagyok
103      XX|        valaki hallgatja őket, hiszen ami nekik úgy fáj, fájni kell
104     XXI|     kaszinóból szokta hozatni, hanem ami tán az ételek választékosságából
105    XXII|         folyosó is el van rekesztve, ami oda vezet.~ ~– Nem, nem.
106    XXII|          volt nézni azt a fájdalmat, ami vonásaira nehezült, és hallani
107    XXII|     képzeleterejök van a betegeknek, ami nekik egy puszta hangról
108   XXIII|             csak arról rendelkeztem, ami az enyim! Ruháimat, amiknek
109   XXIII|              szók jobban estek, mint ami az egész világon azokon
110    XXIV|      Elteszik, eltemetik lassanként, ami reá emlékeztetne.~ ~Délben
111    XXIV|             fogadnak jót és rosszat, ami onnan felülről jön.~ ~Zoltán
112     XXV|        belőle.~ ~De mégis ottveszté, ami rá nézve drágább volt jó
113     XXV|            hogy azt a pert teleírja, ami most, az ő fejében összevissza
114     XXV|          ezen rendkívüli eset miatt, ami közte és a báró között történt.
115    XXVI|            semmi idegen kézre abból, ami valaha Vilmáé volt, azon
116  Vegszo|            siratta volna a halottat; ami arra mutat, hogy valami