Rész

  1       I|          lesz irántuk, s tudva, hogy azok úgyis törekesznek a tökély
  2      II|             kandidálták harmadiknak; azok kimaradtak mind a ketten,
  3      II|           hogy mi húzzuk azokat, nem azok minket, és más egyéb fel
  4      II|             építtetni.~ ~Hadd lássák azok, kik egykor úgy hatalmaskodtak
  5      II|          vidám mulatságra, miszerint azok közől senki sem marad el,
  6      II|       szemein meg lehete látni, hogy azok valamely kedves tárgyat
  7      II|          abban, hogy amiket mondott, azok mind igazak, s tán felét
  8      II|             Szentirmay nem tartozott azok közé, kik e társaság tagjait
  9      II|            nem is tudtam, hogy ön is azok között van. De talán nem
 10      II|              a nap érdekeiről.~ ~Nem azok az emberek éltek akkor,
 11      II|              bátran azt hiheti, hogy azok csak a költő képzeletében
 12      II|          Báró Berzy azt mondja, hogy azok sokkal szebbek, mint a magyar
 13      II|             leszállított értéke csak azok számára maradt meg, akiknek
 14     III|              még fiaik születtek, de azok mind nem oly kicsapongó
 15     III|              bizonyítványunk van, és azok kielégítők. Az az előnyünk
 16     III|      cselédei, sértett hivatalnokai, azok mind sietendnek, ki bosszúból,
 17     III|      csekélyebb bűntett bármelyiknél azok közől, miket Pitaval velünk
 18     III|              arisztokrata volt, mint azok, kik inasaik gombjaira is
 19     III|              imádja, bálványozza, és azok valóban meg is érdemlik
 20     III|          mennyisége légió; pedig míg azok törlesztve nincsenek, addig
 21     III|      örökváltság.~ ~– Mit jelentenek azok?~ ~– Ezek azt jelentik,
 22      IV|      hasonlatos bárányi türelmet is. Azok az örökös skrupulozitások,
 23      IV|              örökös skrupulozitások, azok a szünteleni praevaricatiók,
 24      IV|           szünteleni praevaricatiók, azok a mindennapi subsumptiók,
 25      IV|              mindennapi subsumptiók, azok az elől meg elől kezdődő
 26       V|          ugyanazon fejedelmi termet, azok a megigéző szemek, még nem
 27     VII|           míg lovait befogják.~ ~ ~ ~Azok ott a madarasi kastélyban
 28    VIII|              tartsd emlékedben, mert azok tiszteletre méltók. Egyenes
 29      IX|        látták a jó kis bácsit, pedig azok azt hitték, hogy cseresnyeszüretre
 30      IX|         ellenségek, titkos kémlelők; azok előtt vidám arcot kell mutatni!
 31       X|        emberek, ha értenék úgy, mint azok néhányan, akik már tudomást
 32       X|              két szál faggyúgyertya, azok közt a sakktáblás tükör,
 33       X|        merték rá figyelmeztetni.~ ~– Azok a réslövések voltak. Egy
 34       X|            próbálnánk-e szerencsét?” Azok egyszerre elértettek, s
 35       X|     idősebbeket lát; figyelni, midőn azok beszélnek, és felelni, midőn
 36       X|              vagy a halált, de azért azok, akiknek semmi bajok sincs,
 37       X|          ajtókat, tapasztalták, hogy azok csakugyan be vannak zárva.
 38       X|            bajával terhelni magát.~ ~Azok ott fenn a kétségbeesés
 39       X|        vissza, ne menjenek tovább! – Azok haladtak előre.~ ~A leopoldvárosi
 40       X|            kurjongatnak. Hogy fognak azok egy perc múlva majd jajveszékelni!~ ~
 41       X|        kísértetszínű dolgokkal, mert azok pirosak maradtak, mintha
 42       X|            könyörgött szülőinek, míg azok magokhoz vették a boldogtalan
 43       X|             kezeit melengette nálok, azok csak pattogtak, csak kiálták: „
 44       X|          meghajlott vaspántok voltak azok, amik úgy ropogtak, s a
 45       X|            esve miatta! De azért nem azok jöttek őt megszabadítani,
 46       X|          látva gyámoltalanságukat.~ ~Azok nem tudtak a nagy igyekezet
 47       X|               kiálta rájok Zoltán.~ ~Azok nem tudtak közel jönni,
 48       X|            ki, elrabolva tőlük, amit azok vagyonuk romjai közt legbecsesebbnek
 49       X|            mit sem tesz. Himpellérek azok, ti pedig jó vitézek vagytok,
 50       X|          ítéletet, igazságot tartani azok fölött, kik e borzalom éjszakáján
 51       X|             megvédelmezzen bennünket azok ellen. A rémület éjszakájában
 52       X|            öt vagy hat férfialak ül, azok nevetnek oly jóízűen, hogy
 53       X|  közönségesen ismert hölgyek laktak. Azok mind künn ültek az ablakban,
 54       X| Szerencsénknek tartandjuk – mondanák azok egyszerre, s követék az
 55     XII|             más efféle csavargókkal, azok között tölti az idejét,
 56     XII|             nyelveken szavalt, miket azok nem ismertek, s azok közől
 57     XII|           miket azok nem ismertek, s azok közől egyhangúlag mindnyájan
 58     XII|          vannak; nekünk is van elég, azok a homályba vannak temetve;
 59     XIV|            két agg delnő kétfelől és azok között középen egy szép,
 60     XIV|              páholyra nézhessen.~ ~– Azok Szenczy grófék, az öreg
 61     XIV|          hajlamait, mert tudja, hogy azok mind osztva vannak. Katinka
 62     XIV|           ismerős ügyészeinek bízza, azok nem maradnak menten minden
 63     XIV|     restelltem, hogy a tekintetes úr azok előtt a bikficek előtt szidott
 64     XIV|            jó, olyan érzékeny szavak azok, hogy a lélek egészen elcsillapul
 65     XVI|            magát cipőit vétetni elé. Azok meg nem voltak hetek óta
 66    XVII|          íratta fel, amiken idejött; azok is a Kárpáthy-uradalomhoz
 67    XVII|        nyújtá feléje:~ ~– Itt van…~ ~Azok az átkos iratok, azok a
 68    XVII|                Azok az átkos iratok, azok a gyalázatos, utálatos,
 69   XVIII|            kulcsait hol hagyták?~ ~– Azok Varga uramnál maradtak.
 70   XVIII|           elkényeztetett nép közé, s azok egész évre ki levén fizetve,
 71   XVIII|             átkot az ő szülőire.~ ~– Azok az emberek, akik őt koldussá
 72   XVIII|             hinné, hogy nem álmodik. Azok megfogják kezeit, összeszorongatják,
 73   XVIII|             nálánál a földön, hacsak azok nem, akik őt ily boldoggá
 74   XVIII|             is, hogy miért küzdöttek azok felett oly keserűen, s melyik
 75   XVIII|             és ellenfeleit is, pedig azok nem is óhajtották.~ ~Gyönyörű
 76   XVIII|               Jó napot – viszonzának azok, egymást előrebocsátva.~ ~–
 77   XVIII|      zsiványok, gyilkos bojnyikok!~ ~Azok megrettenve mondák neki,
 78   XVIII|         Szentirmayt és Zoltánt, hogy azok mind a ketten el akarják
 79   XVIII|           hírhedett veszekedők mind; azok szoktak legtöbb széket,
 80   XVIII|           sokkal sebesebben vernének azok az órák ott a keblén; vagy
 81   XVIII|       pazarlással; hogy többet érnek azok puszta kézzel, mint ő minden
 82   XVIII|         megérnék szívében, miszerint azok magasan – magasan állanak
 83   XVIII|            megleste, hogy mik voltak azok. A fontos, sürgetős okirat
 84   XVIII|              mennydörgő szóval, hogy azok ijedten hallgattak el egyszerre.~ ~–
 85   XVIII|          nehéz vasasokat, úgy mentek azok panaszra Napóleon császárjokhoz,
 86   XVIII|             görbe, de nagyon rossz!” Azok a görbék, íme, most is kézben
 87   XVIII|               most is kézben vannak, azok a kezek most is oly izmosak,
 88   XVIII|       verekedve elhagyták az udvart, azok nem jöhetnek vissza többé!
 89     XIX|         által ők is le vannak rántva azok sorába, kik személyeiket
 90     XIX|          jobbak, mint ő, mert hiszen azok, akik kezet szorítottak
 91     XIX|     intézmény volt kárhozatos, hanem azok, akik visszaéltek vele;
 92     XIX|             jó, hanem rosszak voltak azok, akik konkolyt hánytak közé,
 93      XX|             csak a lajstromozó betűk azok, de ő ezt olvassa belőlök: „
 94      XX|            neveiket Vályogosyra. Még azok is megtagadták.~ ~S bár
 95     XXI|         legnagyobb veszélyben voltak azok, kiket szeret, oly nyugodtan,
 96     XXI|              mosolyogva a másikra.~ ~Azok poharat koccintottak szeretteik
 97     XXI|      szeretteik egészségére. Éljenek azok sokáig, és legyenek boldogok!~ ~
 98     XXI| előkészületek rendbe vannak hozva.~ ~Azok kezdtek szótlanul vetkőzni.~ ~
 99     XXI|        kardokat. Egyiknek sem voltak azok kezében addig. Jó két acélkard,
100    XXII|            homlokát.~ ~– Üres szobák azok, jó leánykám; nem lakik
101    XXII|          húrjain, attól pattogtak le azok; és az a kép ottan rámájában
102    XXII|           Csak hárman tudták még, és azok is mind meghaltak. Mindig
103   XXIII|            Miért nem hiszik el, hogy azok őket igen szeretik?~ ~Ha
104   XXIII|       meghalnak gyermekei, egyenkint azok is követik atyjokat, s az
105   XXIII|          néha, mint az ágyúdördülés; azok a csikorgó, csörömpölő szélvitorlák
106   XXIII|              Csendesen, csendesen.~ ~Azok lábujjhegyen jártak a folyosókon
107   XXIII|             csak csalódások volnának azok?~ ~Igazán rá volna mérve
108    XXIV|          Isten?~ ~Ne örültek volna-e azok, akik onnan a magasból lenéznek,
109     XXV|             választ nyerte, hogy biz azok eltévedtek, meglehet, hogy
110     XXV|           két izmos fogdmeg állt be, azok kiugratták a bárót a vízből,
111     XXV|         közől. – Infámis idők voltak azok, az a semmiházi sarlatán,
112     XXV|         Maszlaczky úrról mások, mint azok, akiknek pénzt kölcsönözget
113  Vegszo|           még az inas és szobaleány: azok is összeházasodtak.~ ~A