Rész

2001     XIV   |            csibuk visszaadja nyugalmát. Az ilyen pipaféle nagyon alkalmas
2002     XIV   |              nagyon alkalmas arra, hogy az ember arcát megfossza minden
2003     XIV   |                a duzzogó besenyőt, mire az fölöslegesnek tartja feleletet
2004     XIV   |                kedves barátomat; ismeri az egész világ; hűsége, férfias
2005     XIV   |                 Ez idő alatt önre bízom az egész irodát. Ön ügyeljen
2006     XIV   |                fel mindenre! Háljon itt az én szobámban! Minden kulcsot
2007     XIV   |                 jobb szeretne ő egypárt az oldalbordái közé suhintani
2008     XIV   |                akire gyanúja volt, hogy az árulta el az aranyakat.~ ~
2009     XIV   |                 volt, hogy az árulta el az aranyakat.~ ~Maszlaczky
2010     XIV   |            utána bőröndjét, köpönyegét. Az irodában tudtára adá a személyzetnek,
2011     XIV   |        alteregójának hagy hátra, amiből az következett, hogy amint
2012     XIV   |                hogy amint kihúzta lábát az ajtón, a fráterek mind abbanhagyták
2013     XIV   |              fráterek mind abbanhagyták az írást, Bogozyra hagyva,
2014     XIV   |                 tekintélyét fenntartsa, az úrfiakat egytül-egyig mind
2015     XIV   |               mind a földhez verte, kit az ágy alá dugott, kit az asztal
2016     XIV   |              kit az ágy alá dugott, kit az asztal alá, kit meg kidobott
2017     XIV   |            asztal alá, kit meg kidobott az ajtón. Egyszóval emberül
2018     XIV   |             Bogozy. Háborítlanul maradt az egész szálláson. Első dolga
2019     XIV   |               se hasonlítson ahhoz, ami az ő irodájokban van. Az iratot
2020     XIV   |               ami az ő irodájokban van. Az iratot pedig egyenesen állította
2021     XIV   |             találna jőni, könnyebb lesz az eltagadás.~ ~Maszlaczky
2022     XIV   |              azalatt egy esztelen ember az egész Kárpáthy-pert lemásolja,
2023     XIV   |             azon undok eszmékről, miket az a per tartalmaz? Nem úgy
2024     XIV   |              meg fogja ismertetni, amik az ő irattárában vannak eltemetve?
2025     XIV   |             következményekért, ha éppen az, akire rábízta, hogy okirataira
2026     XIV   |              napon Zoltán fülébe, kivel az utcán találkozott.~ ~Hacsak
2027     XIV   |                 szokatlan sápadást, ami az ifjú arcán elvonult e szókra.~ ~–
2028     XIV   |               nem mozdult ki szobájából az ifjú, meghagyva cselédeinek,
2029     XIV   |              Milyen lassan mászott neki az idő, amíg este lett! Százszor
2030     XIV   |                 lett! Százszor megnézte az óráját, s minden hangosabb
2031     XIV   |               minden hangosabb léptekre az ajtóhoz sietett figyelni.
2032     XIV   |                s nem tudott odább menni az első sornál, amit elolvasott
2033     XIV   |            kezdett emlékezni lassankint az ifjú jó barát értelmes arcára,
2034     XIV   |           szelíden: „Ha kedves ön előtt az én szavam, és még egy másiké,
2035     XIV   |            Egyszerre rögtöni kocogtatás az ajtón riasztá fel ábrándozásiból.
2036     XIV   |                  Pedig várt reá.~ ~– Ki az?~ ~Legalázatosabb szolgája,
2037     XIV   |              szolgája, Bogozy bókolt be az ajtón, engedelmet instálva,
2038     XIV   |             Zoltán úgy érzé, mintha nem az asztalára, hanem a szívére
2039     XIV   |              képek sorba bámulásában.~ ~Az ifjú merően nézett a per
2040     XIV   |             nézne szembe.~ ~– Le van ám az írva utolsó betűig – bizonyítá
2041     XIV   |            Bogozy, ki kezdte észrevenni az ifjú csodálatos tekintetét. –
2042     XIV   |                 Ő maga akarta meggyőzni az ifjút állítása valóságáról.~ ~
2043     XIV   |                 ő Zoltánnak lemásolt; ő az iratok tartalmával nem szokott
2044     XIV   |               sem felel, csak egyre azt az összekötött per borítékát
2045     XIV   |             ajánlani magát, s kihátrált az ajtón, anélkül, hogy Zoltán
2046     XIV   |              késő vénségig el nem hagy, az ismeretlentőli félelem.~ ~
2047     XIV   |                 sem látott soha nyitva; az ember milyen félve halad
2048     XIV   |                 döbbensz-e meg majd, ha az éjfélt fogja ütni, s azt
2049     XIV   |             hosszú lábujjait végighúzza az iratok sorain, hogy olvassad
2050     XIV   |               alakjai, pokolbeli kínnal az üldözötteké!~ ~Ah, legyen
2051     XIV   |                  Lássuk hát, mitől lesz az ember olyan vén!~ ~A legelső
2052     XIV   |            volna szabad születnie, mert az atyja már öreg ember volt
2053     XIV   |                   Tehát öreg ember volt az atyja, és neki nem volt
2054     XIV   |         utálatos dolgok voltak azokban. Az ifjú arca égett, és teste
2055     XIV   |                 Fel akart ébredni ebből az irtózatos álomból; de nem
2056     XIV   |               többé nem küldheté vissza az egyszer előidézett rémeket
2057     XIV   |                kellett olvasnia mindent az utolsó betűig, mert ez nem
2058     XIV   |                  ólomnehéz való!~ ~Ezek az imádott arcok, miknek emléke
2059     XIV   |               legrettentőbb rémkép volt az atyai arc. Milyen éktelenek
2060     XIV   |            sárral bemázolt vonások. Hát az a halavány nő, kinek szelíd,
2061     XIV   |               édesanyját látta koldulva az utcán, hogy facsarodott
2062     XIV   |              amiről fogalma nem volt!~ ~Az élet el-elállt szívében.
2063     XIV   |             ahova nem hat a napvilág, s az a két festett kép éppen
2064     XIV   |               alak is járulna hozzájok, az is oly nyájas, de hatalmasabb,
2065     XIV   |           megerednek, és végigcsorognak az arcon.~ ~Zoltán arra ébredt
2066     XIV   |        megerősödött szívvel érzé magát. Az óra éppen egyet ütött. Tehát
2067     XIV   |                éppen egyet ütött. Tehát az éjfél, a rémek órája elmúlt.
2068     XIV   |           gondolat elveszti erős mérgét az első álom után. Zoltán úgy
2069     XIV   |                látja oly irtózatosaknak az asztalán fekvő iratokat,
2070     XIV   |               előbb.~ ~Hiszen ezek csak az egyik fél vádjai. Még hátravan
2071     XIV   |         arkangyali alak él még közőlük, az meg fog felelni majd mind
2072     XIV   |                hármokért. Óh, bizonyára az le fogja mosni atyjának,
2073     XIV   |           vonásiról azt a szennyet, azt az átkot, amit más, utált emberek
2074     XIV   |                hogy felköltene valakit, az ebédlőben poharat keresett
2075     XIV   |               mesterkéletlen vallomását az ősz cselédnek, a vén jószágigazgatónak,
2076     XIV   |                védiratai lángra gyújták az ifjú elfagyott lelkét. Oly
2077     XIV   |           megfelelni elleneinek, mintha az ő keserű szívéből olvasta
2078     XIV   |                 ezt olvasni!~ ~És midőn az ő anyjáról szólt, mily tiszta
2079     XIV   |            említé. Minden fertőből, mit az ármány készített emlékének,
2080     XIV   |              hivatkozik; egy élő szózat az, mely megmozdítja az emberi
2081     XIV   |             szózat az, mely megmozdítja az emberi szíveket, hogy azt
2082     XIV   |             hogy azt mondja rá a bíró: „Az nem jött tanúkkal, okiratokkal,
2083     XIV   |       rettenetes perből tudta meg, hogy az neki nagyanyja, e gyalázatos
2084     XIV   |            akadna ördög, aki megragadná az őrangyal kezében a pallost,
2085     XIV   |               kezdé folytatni ott, ahol az a bírói ítélet miatt megszakadt,
2086     XIV   |                   És íme, ott, mindjárt az első lapon írva látta azt
2087     XIV   |                Rudolftól elszakítá! Itt az ok, amiért őneki Rudolf
2088     XIV   |                örökre?~ ~Összehasonlítá az új idézőlevél kézbesítését
2089     XIV   |                 kastélyban találkozott. Az idő összeütött.~ ~Kétségtelen.
2090     XIV   |              kivetnek a világba, legyen az igaz vagy hazudság, milyen
2091     XIV   |               mélység támad őközötte és az egész Szentirmay család
2092     XIV   |           begyógyíthatatlan sebeket fog az ütni azon jó, áldott emberek
2093     XIV   |               már szívében – a régit és az újat –, milyen szomorúnak
2094     XIV   |                éppen mutatkozni kezdett az átelleni házak barna tűzfalai
2095     XIV   |              cselédei, s midőn kilépett az ajtón egészen felöltözve,
2096     XIV   |                dúlt volt arca.~ ~Leérve az utcára, elkezdett barangolni
2097     XIV   |                 áldást áraszthatna erre az országra, jó példával, lelkesítéssel!
2098     XIV   |                nem tud lenni a kettő.~ ~Az utolsó házakat is elhagyta
2099     XIV   |               meg volt érlelve lelkében az a gondolat, amit tennie
2100      XV   |                abba a tükörbe tekintve, az legkevésbé sem lepte volna
2101      XV   |                 neki úgy tetszett, hogy az tizenkét esztendő.~ ~Kovács
2102      XV   |              barátja ismerős szavát, ki az előteremben tudakozódott
2103      XV   |             kellett szednie magát, hogy az előtt zavartnak ne mutatkozzék.~ ~
2104      XV   |         gondolatom támadt, hanem hiszen az önzés emberi dolog, ugyebár?~ ~
2105      XV   |                de ön előtt megvallom.~ ~Az ügyvéd ráhagyta, s várta,
2106      XV   |             vagyok, engem nem elégít ki az, hogy az én jövedelmeimet
2107      XV   |            engem nem elégít ki az, hogy az én jövedelmeimet mások kezelik,
2108      XV   |                 még hét esztendeig!~ ~– Az sok, az nagyon sok! – szólt
2109      XV   |                 esztendeig!~ ~– Az sok, az nagyon sok! – szólt Zoltán
2110      XV   |              monda Kovács, okos szemeit az ifjú arcára szegezve –,
2111      XV   |               akarom. Meg akarom előzni az időt, mely nem enged oly
2112      XV   |            sokat tudnék használni azzal az erővel, mely fiatalságom
2113      XV   |             végigjártatni lelkét, mikor az egészen más gondolat alatt
2114      XV   |               gyermekek tudnak sírni.~ ~Az ügyvéd szomorúan tekinte
2115      XV   |             mennyit szenvedtem! – nyögé az ifjú alig hallgató panasszal.~ ~–
2116      XV   |             amitől féltem – sóhajta fel az ügyvéd, valódi megilletődés
2117      XV   |               kap.~ ~– Bár úgy elveszne az, hogy soha nyoma se maradna.~ ~–
2118      XV   |        semmisítve látni.~ ~– Azt tudom. Az ellenfélt nagy áldozatokkal
2119      XV   |            alkuszom velök, beléegyezem. Az, hogy azoktól, akiket szívemből
2120      XV   |               azután mi történik velem, az a jó isten dolga. Elég fiatal
2121      XV   |            bizonyos volnék felőle, hogy az utcák szemetjén halok meg
2122      XV   |                esztendő alatt elvesztem az eszemet, de izmaim megerősödnek,
2123      XV   |              Ezt köszönöm önnek – szólt az ifjú, melegen szorítva meg
2124      XV   |              Nyerni, sikert aratni azon az alapon, melyre keresetüket
2125      XV   |                egy nagy befolyású ember az igazság mérlegét lenyomni
2126      XV   |  Kárpáthy-uradalmakra.~ ~– Hogy lehetne az?~ ~– Maszlaczky, a tanácsos
2127      XV   |                volt kezdve. Óh, ezeknek az uraknak bizonyos játékuk
2128      XV   |                 tán emiatt, aki egészen az én kedvemért, az én kértemre
2129      XV   |                egészen az én kedvemért, az én kértemre fáradott, aki
2130      XV   |                 önnel a pert. Legyek én az. Tőlem ifjúi könnyelműségnek
2131      XV   |                mondatja velem.~ ~Zoltán az ügyvéd karjába ölté kezét,
2132      XV   |                 sétáltak egymással.~ ~– Az egész pert megóvja az, hogy
2133      XV   |                   Az egész pert megóvja az, hogy Abellino biztosított
2134      XV   |                 ő, s amilyen kényes ügy az egész, ha megtudná, hogy
2135      XV   |      találkozásra nem is hívhatja, mert az nyomorék, vak, tehetetlen,
2136      XV   |        gyávaságával szokott kérkedni; s az igen jó, hogy Szentirmaynak
2137      XV   |          illetőleg nekem mint ügyvédnek az a kötelességem: Kőcserepy
2138      XV   |                 Abellinóétól, s egyedül az utóbbit vonni a kérdésbe.~ ~
2139      XV   |                 nem figyelni arra, amit az ügyvéd beszélt; Kovács az
2140      XV   |               az ügyvéd beszélt; Kovács az éjszakai virrasztás- s a
2141      XV   |              amit kiállott, tulajdonítá az ifjú védenc szórakozottságát,
2142      XV   |                 van egy bekerített tér; az a folyosó anyám szobáihoz
2143      XV   |         szobáihoz vezet, ez a kerek tér az ő sírját rejti. E kettőhöz
2144      XV   |                 legyen joga senkinek…~ ~Az ifjú nem bírta befejezni
2145      XV   |               nézte, és nem zavarta meg az ifjú tiszteletre méltó fájdalmát,
2146      XV   |        tiszteletre méltó fájdalmát, míg az magától ismét föl nem emelkedék.~ ~–
2147      XV   |              kedves jó anyám!~ ~Karjait az ég felé terjeszté, mintha
2148      XV   |           susogá magában beszélgetve. – Az a jóságos arc, amely engem
2149      XV   |                 ne legyen benne szavam! Az isten őrizze azokat, akik
2150      XV   |                talán magamat. Siettesse az ügyet; ha ennek sokáig vége
2151      XV   |                  Midőn Kovács elhagyta, az előszobában meghagyá a pitvarnoknak,
2152      XV   |              csak hogy sokáig fenn volt az éjjel.~ ~A jó ember kétkedő
2153      XV   |              fiú, te – monda elmentében az ügyvéd.~ ~– Már megint „
2154      XV   |         sajnálkoznak ezek őrajta? Elébb az úr, most meg az ügyvéd.~ ~
2155      XV   |           őrajta? Elébb az úr, most meg az ügyvéd.~ ~Azt sajnálták, „
2156     XVI   |                 lelket kiszemel magának az a furcsa szellem, mely a
2157     XVI   |              saját jókedvéből beleverje az orrát a pocsolyába, ami
2158     XVI   |             türelem régen sorsára bízná az ilyen ostoba fickót, s engedné,
2159     XVI   |                hogy vigye hát vagy őtet az ördög, vagy ő az ördögöt,
2160     XVI   |              vagy őtet az ördög, vagy ő az ördögöt, ahogy megalkudtak
2161     XVI   |             Abellinót lelki eszközökkel az igazság és értelem soha
2162     XVI   |               Amely nap megkapta Zoltán az engedélyt, a másikon már
2163     XVI   |             éppen odafenn volt akkor.~ ~Az a kis epizód az orvossal
2164     XVI   |                akkor.~ ~Az a kis epizód az orvossal gátolá, hogy Abellinót
2165     XVI   |          kitalálnia, miután tudta, hogy az ifjú a per tartalmát megismeré,
2166     XVI   |               rögtön azután folyamodott az engedélyért.~ ~Az ügyvédnek
2167     XVI   |           folyamodott az engedélyért.~ ~Az ügyvédnek pszichológnak
2168     XVI   |             Másnap karöltve tért vissza az orvos úrral a fekvő szerencsétlenhez,
2169     XVI   |           nemigen szoktak párbajt víni. Az elsők igen jól tudják, hogy
2170     XVI   |              törvényen kívül eső aktus, az utóbbiak pedig ismerik az
2171     XVI   |               az utóbbiak pedig ismerik az innen származható fizikai
2172     XVI   |                 helye nincsen. Maradjon az elégtételvevés módja könnyelmű
2173     XVI   |             héttel hamarább elhagyandja az ágyát méltóságod, ha azon
2174     XVI   |                komplimentozzanak annyit az én jelenlétemben – hozzátevé
2175     XVI   |           jelenlétében.~ ~Vagy úgy?~ ~– Az nem igaz, hogy én jobban
2176     XVI   |             száját összeragasztani.~ ~– Az önök csúnya veszekedése
2177     XVI   |                csúnya veszekedése miatt az egész éjjel lázban feküdtem.~ ~
2178     XVI   |           leckéztetni.~ ~– Csúnya dolog az, egy beteg ember előtt úgy
2179     XVI   |                 a saját oka.~ ~– Hát mi az, mondja el – erőködék Abellino.
2180     XVI   |               két férfi közelebb lépett az ágyhoz, mosolyogva.~ ~–
2181     XVI   |             korában is nehezen mozogtak az értelem kerekei.~ ~– Hihetőleg
2182     XVI   |                Engemet úgyis elvisz már az ördög idestova. Nem várhat
2183     XVI   |               senki sem háborgatja.~ ~– Az istenért! Hogy beszélhet
2184     XVI   |         méltóságod? – szólalt meg ekkor az orvos. – Méltóságod éppen
2185     XVI   |               hogy milyen jó tréfa volt az orvostól túlélni a fiatal
2186     XVI   |              magához fog térni, mihelyt az élet aggodalmával nem lesz
2187     XVI   |                 Igazán? Igazán úgy lesz az, doktor úr? Ha az csakugyan
2188     XVI   |              úgy lesz az, doktor úr? Ha az csakugyan igaz, akkor én
2189     XVI   |                 kiviszem a diétán, hogy az urat kinevezzék nemesembernek!
2190     XVI   |       nemesembernek! Én magam teszem le az indigenátusi díjt.~ ~A doktor
2191     XVI   |                pedig, hogy inkább tegye az ő kezébe azt az indigenátusi
2192     XVI   |            inkább tegye az ő kezébe azt az indigenátusi nem tudom mennyit,
2193     XVI   |               parasztembernek. Kopogtak az ajtón.~ ~– Lehet! Szabad! –
2194     XVI   |          sejtették. Zoltán ügyvéde volt az érkező.~ ~Kovács szelíd,
2195     XVI   |              tulajdonságát nem hordozta az arcán. Kissé túl a rendén
2196     XVI   |         gondolhatta magában, hogy ezzel az emberrel nem jó volna valami
2197     XVI   |           miszerint nem bánná, ha ebben az órában műutazáson volnának.
2198     XVI   |               együgyű túlzással –, ezek az urak itt laknak nálam, itt
2199     XVI   |        Kovácsnak meg nem kérdezni, hogy az ágy alatt-e vagy a faliszekrényben.~ ~–
2200     XVI   |                 kedves kolléga úr, hogy az információknál mindig szükséges
2201     XVI   |          Bármelyiket tetszik választani az uradalmak közől, azt engedi
2202     XVI   |          közelít. Miért nem tették önök az ajánlatot, midőn a per kezdődött,
2203     XVI   |             kibeszélhetni.~ ~– Uram. Ön az elébb engemet egy becses
2204     XVI   |           becses dologra tanított, hogy az ügyvédnek logikájának kell
2205     XVI   |               tanulsággal szolgálhatni. Az ügyvédnek hűségének kell
2206     XVI   |         jövedelemből. És most, midőn én az önök által ígért huszonnégyezer
2207     XVI   |                  hogy ha mi kiegyezünk, az adott cesszió minden alapját
2208     XVI   |               körülmények mellett levén az kibocsátva, melyek be nem
2209     XVI   |                  vajon többnek tartja-e az általunk ajánlott kétszázezer
2210     XVI   |              Abellino e szókra kiugrott az ágyból. Mint egy sírból
2211     XVI   |                   Maszlaczky közel volt az elájuláshoz. A doktorhoz
2212     XVI   |            fordult asszisztenciáért, de az is majd megette.~ ~– Ügyvéd
2213     XVI   |                 Én szilenciumot adatnék az úrnak! Ilyet még nem hallottam.
2214     XVI   |                ne jöjjön kend! Én félek az úrtól. Ez crimen stellionatus!~ ~
2215     XVI   |            életében. Abellino csakugyan az öltözéshez fogott, ámbár
2216     XVI   |               ámbár minden csontja csak az ágy felé húzta vissza.~ ~–
2217     XVI   |              csókoljon neki kezet, akár az orcáját is! Nagyon hasonlít
2218     XVI   |             orcáját is! Nagyon hasonlít az édesanyjához. Sőt az édesatyjához
2219     XVI   |           hasonlít az édesanyjához. Sőt az édesatyjához is. Igen kedves
2220     XVI   |        ellenségei, nekem nem rabolta el az orrom elől szeretőmet Kárpáthy
2221     XVI   |    visszautasítanám, s meghalnék inkább az utcasárban, de büszkén.
2222     XVI   |               kezemet nem szorítaná meg az a tenyér, amelyik egyszer
2223     XVI   |   felszólíttatnék rá.~ ~– Hadd menjenek az együgyű emberek önkényt
2224     XVI   |                 szerencséjét kihajítani az ablakon, ki gátolhatja meg
2225     XVI   |             Elég sok ideig voltam ennek az ügynek bolondja. Nem nagyságod
2226     XVI   |             tettem volna tán egy lépést az ügyben? Soha! Igen, egy
2227     XVI   |         melletti házban lakik, azt azon az egy ablakon mind kihajigálja.~ ~
2228     XVI   |                 kihajigálja.~ ~Abellino az orráig rántotta magára takaróját,
2229     XVI   |           Kárpáthy Zoltán bárónak, hogy az általam összeállított per
2230     XVI   |                 Tessék! – akará mondani az orvos is, ki ismét Maszlaczky
2231     XVI   |                látszott kifejezve lenni az a gondolat, hogy könnyű
2232     XVI   |    megállapodást találni.~ ~– Hagyjanak az urak énnekem békét! – nyavalygott,
2233     XVI   |                végét. – Mit háborgatnak az urak egy szegény beteg embert?
2234     XVI   |               hogy milyen istentelenség az, hogy őt nem engedik meggyógyulni.~ ~
2235     XVI   |                   A darab fa megmozdult az ágyban. Meglátta az ott
2236     XVI   |          megmozdult az ágyban. Meglátta az ott maradt két férfit.~ ~–
2237     XVI   |                nem mentek el? Menjenek! Az istenre kérem, hagyjanak
2238     XVI   |                búcsúvétel közben, s már az ajtó kilincsét tartá kezében,
2239     XVI   |                midőn a doktor, ki eddig az ablaknál állt és kinézett,
2240     XVI   |                 úr megrettenve.~ ~– Azt az elébb elment embert. Semmi
2241     XVI   |             mernék vele találkozni este az utcán. Azt hiszem, stilétes
2242     XVI   |               lépcsőn úgy ütheti valaki az embert pofon, hogy azt sem
2243     XVI   |         konzultálnom kell a pácienssel, az eltart soká, egy óráig,
2244     XVI   |       védelmezhetném meg önt, nekem nem az a foglalatosságom. Én békességes
2245     XVI   |              gyanánt.~ ~Maszlaczky urat az izzadság verte. Örömei már
2246     XVI   |              feltalálta magát. Ott künn az ajtó előtt ácsorgott William,
2247     XVI   |            békeszerető orvos, meglátván az ablakból, hogy Maszlaczky
2248     XVI   |              kezde remegni.~ ~– Elviszi az egyetlenegy férfit a háztól!
2249     XVI   |            egyetlenegy férfit a háztól! Az az ember vissza talál jönni,
2250     XVI   |         egyetlenegy férfit a háztól! Az az ember vissza talál jönni,
2251     XVI   |            rendre gyilkolhat bennünket. Az egész emeleten nem lakik
2252     XVI   |           törvények ótalma alatt van.~ ~Az a darab fa pedig odafenn
2253     XVI   |              hirdeti, hogy sehol, sehol az ég alatt nincsen nálánál
2254    XVII   |                 Keresztül kellett esnie az utolsó kísértésen: elbúcsúzni
2255    XVII   |                 hatalom elvesztése volt az, ami legnehezebben esett
2256    XVII   |             felbiztatá jobbágyait, hogy az örökváltság nagy eszméjét
2257    XVII   |        elhordják-e ők, Szentirmay és ő, az egymásért szenvedett gyalázatot,
2258    XVII   |              becsületes ember” nevéért; az utókor magasztalását a szív
2259    XVII   |                 mikben boltokat nyittat az új földesúr, hogy azokon
2260    XVII   |       ápolásához, ha akarna, sem értene az új gazda, mert csak a készet
2261    XVII   |                emberélet alatt széthull az egész roppant uradalom,
2262    XVII   |                rágondolni, végigkövetni az egész eszmét, s nem találni
2263    XVII   |                 ürítenie, de kiitta azt az utolsó cseppig.~ ~Egy egész
2264    XVII   |                 itt és amott; tele volt az rá nézve élő alakokkal.
2265    XVII   |                  jó öreg bátyám – monda az ifjú erőltetett jókedvvel –,
2266    XVII   |                 nagyon tudnék keseregni az ilyen mondáson, ha nem tudnám,
2267    XVII   |        kötelezettségeket beváltani, mik az egész Kárpáthy-uradalomnál,
2268    XVII   |                Kárpáthy-uradalomnál, de az egész kárpáti hegyláncnál
2269    XVII   |          semmije sem marad, de mit tesz az! Megmarad a becsület, a
2270    XVII   |               szent tisztasága, s drága az olyan helyen, ahol arra
2271    XVII   |               évi fizetéseit; ki tudja: az új birtokos fogja-e őket
2272    XVII   |                 számadást csinált, hogy az új birtokos rendben találja
2273    XVII   |                birtokos rendben találja az egész gazdaságot, s azt
2274    XVII   |          tartoznak, viselje egészséggel az új birtokos. Ő maga azon
2275    XVII   |           üléséből, s azt hóna alá véve az ifjú báró után kérdezősködék.
2276    XVII   |                báró után kérdezősködék. Az ismeretes pitvarnok az ajtóig
2277    XVII   |                  Az ismeretes pitvarnok az ajtóig vezeté, ott megmondta
2278    XVII   |              vezeté, ott megmondta neki az ügyvéd, hogy senkit se bocsásson
2279    XVII   |                kandallóval látták el.~ ~Az öreg Vargának gondja volt
2280    XVII   |              rakatni e kandallóba, mert az idő őszi esőkkel járt, s
2281    XVII   |                 mint testi küzdelemtől, az öreg Varga segített neki
2282    XVII   |              segített neki hallgatni.~ ~Az ügyvéd megjelenése föleleveníté
2283    XVII   |                  Zoltán eléje ment, míg az a kezében tartott iratcsomót
2284    XVII   |             feléje:~ ~– Itt van…~ ~Azok az átkos iratok, azok a gyalázatos,
2285    XVII   |               Magam győződtem meg róla; az eredetiek adattak át. A
2286    XVII   |            körül, s szemeit le nem vevé az égő percsomóról, mely apródonként
2287    XVII   |           apródonként foszlánnyá égett. Az egyenkint felhajló tüzes
2288    XVII   |                 még egyszer végigfusson az izzó sorokon, s minden kihamvadt
2289    XVII   |             közé, a kürtőn kiragadtatva az erős légvonat által, mely
2290    XVII   |                 haragudnék ottan belül. Az egész percsomónak még csak
2291    XVII   |          örömtől ragyogó arccal fordult az öreg jószágigazgatóhoz.~ ~–
2292    XVII   |              szájából reá nézve – szólt az öreg. – Most már semmi sem
2293    XVII   |                 De most még korán volna az. Eddig ők tiltottak vissza
2294    XVII   |                 válik; másodszor szinte az ő nemeslelkűségének befolyása
2295    XVII   |                 szolgáljon biztosítékul az ígért dolgok hitelessége
2296    XVII   |         végigolvasá. Annyira felingerlé az, hogy minden észrevétel
2297    XVII   |              azáltal; hátha ő elfogadja az ajánlatot.~ ~Egy tekintet
2298    XVII   |                   Nem kételkedett, hogy az ifjú ügyvéd éppen oly megvetéssel
2299    XVII   |                 Zoltán nem is mondta ki az ellenkezőt.~ ~Másnap még
2300    XVII   |               előtt elhagyták Zoltán és az ügyvéd Kárpátfalvát. Varga
2301    XVII   |            keresztül kellett haladniok, az egész út hossza el volt
2302    XVII   |              nők és gyermekek állták el az árokpartokat, s midőn szerény
2303    XVII   |            utána kiálthassák: „Hordozza az Isten szerencsével! Hozza
2304    XVII   |        integetve felé:~ ~– Hozza vissza az Isten minél elébb!~ ~Zoltán
2305    XVII   |              volna vele mindenütt, mint az emberek szívei!~ ~Éjjel
2306   XVIII   |                 ült a kocsis mellett, s az egész úton mindig beszélt
2307   XVIII   |               másik miről értekezik, de az mindegy; szegény ember a
2308   XVIII   |            látni, hogy más hallgatja.~ ~Az udvaron elébb leszállítá
2309   XVIII   |                  nem oktalan barmokkal; az öreg nábob kedvenc agarai
2310   XVIII   |                 pedig rég megtértek már az ő apáikhoz, csak egy vén
2311   XVIII   |                 annak sincs már foga, s az is a tiszttartónál van biztos
2312   XVIII   |  tisztviselőjétől még kitelik, hogy őt, az új birtokos meghatalmazottját
2313   XVIII   |             kaszatömlöcbe letaszítja.~ ~Az öreg Varga fogadta a fiskális
2314   XVIII   |               némely dolgokban, mint ez az öreg ember. – Én nem a jószágot
2315   XVIII   |                volna; igen szépen kérte az ügyvéd urat, hogy tessék
2316   XVIII   |           menjen maga előre, nyissa fel az ajtókat, végig akarok menni
2317   XVIII   |                a szobákon.~ ~Varga uram az öreg Pált hívta elő, hogy
2318   XVIII   |              hívta elő, hogy teljesítse az ügyvéd úr parancsát. A vén
2319   XVIII   |            előtt, mintha nem fért volna az be az egyiken is.~ ~– Phü!
2320   XVIII   |             mintha nem fért volna az be az egyiken is.~ ~– Phü! Milyen
2321   XVIII   |                  Nyissuk ki csak azokat az ablakokat.~ ~Ez a „nyissuk”
2322   XVIII   |               kend, kocsisnak hamarább. Az öreg lovakhoz. Öreg lovakhoz
2323   XVIII   |             illik össze ugye, hehehe.~ ~Az ügyvéd úr szokás szerint
2324   XVIII   |             rossz helyen függenek, ezek az ablakok nem elég magasak,
2325   XVIII   |               ablakok nem elég magasak, az ajtóknak nem erre kellene
2326   XVIII   |               feleselt volna érte ezzel az emberrel.~ ~Maszlaczky úr
2327   XVIII   |                 azután Csákiék szalmája az uradalom, mint eddig volt.
2328   XVIII   |           szakács veszi kormányzata alá az eddigi szakácsokat; mindenről
2329   XVIII   |                 felelősséggel tartoznak az udvarmesternek, és így tovább.
2330   XVIII   |                igazán különös kívánság; az embernek így saját lakásán
2331   XVIII   |            Bogozynak helyeselni kellett az ötletet.~ ~– Vajon nem szoktak-e
2332   XVIII   |              előjárni? – kérdé tréfásan az ügyvéd úr a vén szolgától.~ ~
2333   XVIII   |            ügyvéd úr a vén szolgától.~ ~Az egész komolysággal felelt:~ ~–
2334   XVIII   |          intéztetett, szótlanul tekinte az ügyvédre, s ez meglepetve
2335   XVIII   |               ez meglepetve látta, hogy az öregember szemeit elborította
2336   XVIII   |          szemeit elborította a könny.~ ~Az agg férfi hosszan végignézett
2337   XVIII   |              tőle, nagyot sóhajtva.~ ~– Az ördögbe, milyen gyöngék
2338   XVIII   |            ördögbe, milyen gyöngék ezek az öreg emberek, mindjárt elpityerednek –
2339   XVIII   |              még velem valamit? – kérdé az ügyvédtől. Első eset volt
2340   XVIII   |            Kedves öregecském, hogy írná az én nevemet, ha levelet írna?~ ~–
2341   XVIII   |            cselekedtek, megígérve, hogy az ünnepélyes beiktatásnál
2342   XVIII   |    természetesen egy sem járt jól, csak az övé.~ ~De ha rosszul jártak
2343   XVIII   |                 De ha rosszul jártak is az órák, azért csak mégis eltelt
2344   XVIII   |                 azért csak mégis eltelt az idő, s kisebb-nagyobb pontossággal
2345   XVIII   |           mondja meg a szakácsnak, hogy az én kedvemért térjenek el
2346   XVIII   |             bánom, ha készítenek. Ebben az uradalomban híres fácányos
2347   XVIII   |                létezik. Tésztaneműekből az édeseket szeretem. Magának
2348   XVIII   |             csináltathat túrós csuszát, az inasoknak pedig parancsolja
2349   XVIII   |               terítsenek, úgyis ez lesz az ebédlő, mert könyvtárnak
2350   XVIII   |           appetitorium végett.~ ~Bogozy az ilyen küldetést számítá
2351   XVIII   |               kétszer, hanem szaladt ki az ajtón. Oda volt egy álló
2352   XVIII   |               éhes ember szokta üldözni az időt, az ablaknak állt dobolni,
2353   XVIII   |                 szokta üldözni az időt, az ablaknak állt dobolni, végiglapozott
2354   XVIII   |                urat, mért nem vette át? Az pedig holnap reggelig vissza
2355   XVIII   |     körülcirógatta, elmondta neki, hogy az ő ura milyen körmönfont
2356   XVIII   |                vén cseléd van a háznál, az is himlőben fekszik, s minden
2357   XVIII   |                hátához!~ ~– Menjen kend az ördögökbe, s hozzon akárhonnan,
2358   XVIII   |                s nem állhatta meg, hogy az ajtóban a markába ne dugja
2359   XVIII   |    kitudhatatlan dátumú páros zsemlyét. Az volt Maszlaczky úrnak ebédje
2360   XVIII   |        portékával nem beszélt.~ ~Ha azt az én kedves Kőcserepy barátom
2361   XVIII   |            rokonokkal és szomszédokkal, az sem volt, aki a kaput kinyissa
2362   XVIII   |                 úgy kitalálja egyszerre az igazi okot?~ ~– Mármost
2363   XVIII   |                 feleségem itt ne volna; az görcsöket kap, ha megtudja,
2364   XVIII   |                hozott ön bennünket. Itt az egész úri vendégsereg, és
2365   XVIII   |                 azon kastélyban, melyet az ő fáradságos küzdelme szerzett
2366   XVIII   |     fejedelmileg legyen kiállítva, hogy az egész környék beszélhessen
2367   XVIII   |                 konyhában, és nem tudja az ember, hogy mihez kapjon.~ ~
2368   XVIII   |                 A tanácsosné közel volt az elájuláshoz. Ilyen esetben
2369   XVIII   |                többen jönnek, délre jár az idő, és ő még nem tudja,
2370   XVIII   |               hogy Varga uram megszánta az asszonyságot, s megvigasztalá
2371   XVIII   |     asszonyságot, s megvigasztalá azzal az ígérettel, hogy majd ő elhozatja
2372   XVIII   |            tisztességesen elkészülhetni az ebéddel.~ ~Ezen tette által
2373   XVIII   |                 a család becsületének s az egész nemes egybegyűlt társaságnak
2374   XVIII   |      társaságnak megmentője, melyért is az összes vendégsereg Kőcserepy
2375   XVIII   |         beiktattaték; akkorra elkészült az ebéd is.~ ~A tanácsosnő
2376   XVIII   |      tiszttartók gondosságának sikerült az asztalokat illendő fénnyel
2377   XVIII   |                 ha valami hiányos volt, az tulajdoníttatott Maszlaczky
2378   XVIII   |    tulajdoníttatott Maszlaczky úrnak.~ ~Az ebéd elég ízletes volt,
2379   XVIII   |            tanácsosnő maga is megjelent az asztalnál, természetesen
2380   XVIII   |                véletlenül, aminek nem ő az oka. És itt minden szem
2381   XVIII   |            Varga úr valóságos jóltevője az egész társaságnak, hogy
2382   XVIII   |            volna számotokra mérget; nem az én hibám, hogy olyan bolond
2383   XVIII   |                jó ember vagyok”.~ ~Elég az hozzá, hogy ebéd végeztével
2384   XVIII   |                beszédét leírja.~ ~Távol az asztalok zajától, a pohárcsörgéstől,
2385   XVIII   |            egészen másfelé van vonva.~ ~Az egyik a tanácsos leánya,
2386   XVIII   |           átölelve, úgy sétálnak együtt az angolkert tekervényes útjai
2387   XVIII   |               bennünket ölében, tégedet az egyik karján, engemet a
2388   XVIII   |           imádkoztam a halálveszélyben, az ő szava felelt imádságomra,
2389   XVIII   |                 a selyem, és arca, mint az égő bársony. És én mégis
2390   XVIII   |                ismétlé Liza.~ ~Mit tesz az egy vak előtt: „Igen messze”?~ ~–
2391   XVIII   |            simogathatnád homlokát, mint az enyimet, talán beszélhetnél
2392   XVIII   |          öntheté, ami kínnal telve volt az. Körültekinte, ha nem hallja-e
2393   XVIII   |                neki minket kerülni?~ ~– Az igen szomorú dolog, kedves
2394   XVIII   |               lett, és legjobban fájhat az neki, hogy másokon nem segíthet
2395   XVIII   |                     Hogyan történhetett az?~ ~– Más emberek elpörölték
2396   XVIII   |                 leány elszörnyedve.~ ~– Az Isten ne…~ ~– Ki ne mondd! –
2397   XVIII   |                 száját, nehogy kimondja az az őszinte átkot az ő szülőire.~ ~–
2398   XVIII   |              száját, nehogy kimondja az az őszinte átkot az ő szülőire.~ ~–
2399   XVIII   |            kimondja az az őszinte átkot az ő szülőire.~ ~– Azok az
2400   XVIII   |                 az ő szülőire.~ ~– Azok az emberek, akik őt koldussá
2401   XVIII   |                akik őt koldussá tették, az én szülőim, és ez a jószág,
2402   XVIII   |             zajjal helyeztek bennünket, az ő igazságos birtoka, ez
2403   XVIII   |            igazságos birtoka, ez a kert az ő kertje, és én szeretnék
2404   XVIII   |              mint ő, világtalan szemeit az ég felé forgatá, mintha
2405   XVIII   |                 ég felé forgatá, mintha az Istent keresné ott, akit
2406   XVIII   |                 azt mondja nekem: ez is az övé volt, ezt is őtőle rabolták
2407   XVIII   |                ételnél, minden pohárnál az jut eszembe, hogy ő most
2408   XVIII   |             lehajtani, akit elkergettek az én szülőim ősi örökéből,
2409   XVIII   |               lánykát úgy megzavarta ez az eszme, hogy sírni is elfelejtett,
2410   XVIII   |                 meg azt a vagyont, amit az ő átka terhel!~ ~Ha valaki
2411   XVIII   |              okvetlen meg kellett volna az indulatos szavakat hallania.~ ~–
2412   XVIII   |         hallania.~ ~– De meghidd, Liza, az Isten nem bocsátja azt meg
2413   XVIII   |  legkeservesebben esik. Egész életökben az volt a vágyódásuk, hogy
2414   XVIII   |                 rivalló hangon kiáltják az éljent az új birtokosnak,
2415   XVIII   |               hangon kiáltják az éljent az új birtokosnak, ki diadaltól
2416   XVIII   |                    Este bocsánatot kért az elnyugodó vendégektől, ha
2417   XVIII   |               segített neki gondolkozni az ablak alatt, minden három
2418   XVIII   |                drága illatos pecco-teát az egész bádogszelencével.
2419   XVIII   |          kivallotta volna, hogy megölte az apját.~ ~Eveline szeretett
2420   XVIII   |                 akihez fejéhez vághassa az egész teásibriket; a szakácsnééhoz
2421   XVIII   |                  egyszerre megpillantja az alkalmatlankodó levelet
2422   XVIII   |                 alkalmatlankodó levelet az asztalon.~ ~– Micsoda ez?
2423   XVIII   |           innepelt úrnő! Nincs fájdalom az enyimhez hasonlatos, mely
2424   XVIII   |         óhajtott érzetével, aminőt csak az én mindent feláldozó fáradalmaim
2425   XVIII   |               kezében a papiros; mintha az a szégyenpír lobogtatná,
2426   XVIII   |                      Mi ez? Mit akar ez az ember mondani? – kérdé Eveline
2427   XVIII   |              Kőcserepy úr érté, hogy mi az; azt is tudta, hogy mit
2428   XVIII   |               igazán közel volt Eveline az elájuláshoz.~ ~Lerogyott
2429   XVIII   |             táplálékot adni.~ ~Így tesz az, aki a meggyulladt zsírt
2430   XVIII   |                 a belső harmóniát, amit az antik filozófok a világ
2431   XVIII   |                      Édes gyermekem, ez az eredménye az ilyen lélektani
2432   XVIII   |              gyermekem, ez az eredménye az ilyen lélektani búvárlatoknak.
2433   XVIII   |               nekem is mondtad, hogy ez az ember irántad különös érzésekkel
2434   XVIII   |            legerényesebb nőről is, hogy az is csak oly esendő, mint
2435   XVIII   |          szégyenre, de Kőcserepy úr azt az egy szót ki nem mondta.~ ~
2436   XVIII   |               volt a tanácsossal – elég az hozzá, hogy midőn az ő kocsija
2437   XVIII   |               elég az hozzá, hogy midőn az ő kocsija volt már csak
2438   XVIII   |                 ő kocsija volt már csak az udvaron befogva, ő még ott
2439   XVIII   |             magaviseletének. Még mindig az inasokért haragszik, vagy
2440   XVIII   |                talán nincs már szüksége az ő szolgálataira többé, nem
2441   XVIII   |              elolvasni? Talán módja van az olvasásnak, a páros sorokat
2442   XVIII   |             levél, hogy nekiment arccal az ajtónak, s csak akkor vevé
2443   XVIII   |          Kőcserepy megtett annyit, hogy az egyik kezét elővette a háta
2444   XVIII   |             mosolygok, mert tudom, hogy az teneked még jobban fáj,
2445   XVIII   |            teneked még jobban fáj, hogy az téged kétségbe ejt, ijeszt
2446   XVIII   |                 úr zsebeiből előkereste az idézett rondítmányt (impúrum),
2447   XVIII   |          olvastam – monda azután, midőn az irat előkerült a fiskális
2448   XVIII   |               levelében elárult.~ ~– De az istenért, kedves tanácsos
2449   XVIII   |               engedékenységet ismer. Ez az eset törvényen kívül áll!
2450   XVIII   |             csak férfi vagyok, s legyen az tulajdon édestestvérem,
2451   XVIII   |                 hátra, amint a tanácsos az asztal felé lépett, azt
2452   XVIII   |            hasítani.~ ~Rettenetes dolog az, mikor az ember hosszú esztendőkön
2453   XVIII   |              Rettenetes dolog az, mikor az ember hosszú esztendőkön
2454   XVIII   |                barátságban állt, akinek az arcát sohasem látta másként,
2455   XVIII   |                 még valahol a világban, az csak golyóval lesz!~ ~E
2456   XVIII   |            gallérjánál fogva, s kidobja az ajtón, mikor aztán egyszer
2457   XVIII   |      elriasztották abból a házból, amit az ő furfangja szerzett meg
2458   XVIII   |            megszabadult Kőcserepy attól az ígérettől, hogy leánya kezét
2459   XVIII   |           nagyságos uram, nem addig van az; itt van a zsebünkben nagyságod
2460   XVIII   |             levele, melyben ígéri, hogy az ügyvédi jutalmul ígért ötszázezer
2461   XVIII   |                 férj tragédiáját, hanem az ötszázezer forintot fizesse
2462   XVIII   |                elcsábítani; ami azonban az összeget illeti, az csak
2463   XVIII   |             azonban az összeget illeti, az csak azon világos esetre
2464   XVIII   |              abban ítélet sem hozatott, az alperes jószántából egyezett
2465   XVIII   |                tehát nem tulajdonítható az ő fáradságának, hanem inkább
2466   XVIII   |            negyedik emeletből kiugorjék az ablakon.~ ~Mégis azt hiszem,
2467   XVIII   |                a gyermek!”?~ ~Nem jár-e az aggodalom előttetek, mint
2468   XVIII   |               aggodalom előttetek, mint az árnyék? Nem beszél-e a lélek
2469   XVIII   |                midőn megvetéssel tekint az ajándékokra, az ékszerekre,
2470   XVIII   |      megvetéssel tekint az ajándékokra, az ékszerekre, ruhákra, mikkel
2471   XVIII   |             őközötte, a ti szíveitek és az ő szíve között, és elfogdos
2472   XVIII   |               míg meg nem fosztja attól az alamizsnától, amire ő juttatta,
2473   XVIII   |                húzzák le egymás képéről az eleven bőrt, hogy szolgáltatnak
2474   XVIII   |             Kárpáthy Zoltán.~ ~Késő már az idő; éjfél régen elmúlt,
2475   XVIII   |                a közönség kíváncsiságát az ismeretlen szerző iránt.~ ~
2476   XVIII   |                nálunk, magyaroknál, hol az egyik élete a másikét szüli.~ ~
2477   XVIII   |           ernyőjével árnyékban tartotta az egész szobácskát, csupán
2478   XVIII   |                egész szobácskát, csupán az íróasztalra vetve egy kerek
2479   XVIII   |         fényfoltot, melynek dicskörében az ifjú költő arca ragyogott.~ ~
2480   XVIII   |                 ábrándképével, s úszott az istenekkel határos világokban…~ ~
2481   XVIII   |                anyai arc, biztató, mint az oltárképek Boldogasszonyáé,
2482   XVIII   |             érzelem és törhetlen erő.~ ~Az ifjú nem érzi e jelenet
2483   XVIII   |                 jelenet közeledtét, tán az édes szívdobogás, melynek
2484   XVIII   |              maradt a szoba árnyékában, az anyai szelíd arc odatámaszkodék
2485   XVIII   |               szelíd arc odatámaszkodék az ifjú székére, oly közel
2486   XVIII   |            közel hajolva hozzá, hogy ha az a két könnycsepp szemeiből
2487   XVIII   |          könnycsepp szemeiből kigördül, az ő fejére fog hullani.~ ~
2488   XVIII   |       angyalarcú gyermek piciny hókezét az ifjú arca elé teszi, s hátulról
2489   XVIII   |                   Te vagy! – sóhajt fel az ifjú gyönyörmámorában, s
2490   XVIII   |               simogatja gyöngéd kezével az ifjú fejét, mely anyja kezén
2491   XVIII   |                 odalép hozzá a férfi, s az szólítja meg:~ ~– Kedves
2492   XVIII   |            hangra magánkívül szökik fel az ifjú, s az előtte álló férfi
2493   XVIII   |        magánkívül szökik fel az ifjú, s az előtte álló férfi keblére
2494   XVIII   |           akiket úgy szeretett; s ebben az órában nem volt boldogabb
2495   XVIII   |              egész esztendőt.~ ~Ezekben az években nagyon gyorsan változott
2496   XVIII   |     legnépszerűbb eszme volt ma, holnap az lehetett a legelvetendőbb;
2497   XVIII   |            arról, hogy miképpen.~ ~Néha az élet színvonalára merült
2498   XVIII   |                egy-egy nagy eszme, mely az egész országot forrongásba
2499   XVIII   |               megyéről megyére megújult az indulatos küzdelem, mozgásba
2500   XVIII   |      birkózásnak, két táborra osztották az egész országot, s nevezték
2501   XVIII   |    legszenvedélyesebb pártvezéreknek.~ ~Az a csekély körülmény, hogy
2502   XVIII   |                senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt hazafi jelleme
2503   XVIII   |             politikát, éppen úgy, ahogy az ember szokott szenvedélyes
2504   XVIII   |            állván azonban a dolog, hogy az igen tisztelt státusférfi
2505   XVIII   |            fráterek ostromolnak, kiknek az ellenzékcsinálás nem egyéb
2506   XVIII   |               véralkatnál, s kiktől, ha az ember komolyan megkérdezné,
2507   XVIII   |             kiknek a homlokára van írva az aspiráns név, kik esküsznek
2508   XVIII   |                Tarnaváry úr Y. megyében az ellenzék pörölye és láncos
2509   XVIII   |                akárhányszor megtörténik az, hogy egy és ugyanazon országos
2510   XVIII   |             szokta nézni, hogy mivel üt az emberre. Üt, ami a kezébe
2511   XVIII   |            jóravaló ember arról beszél. Az utcákon faluról bejött nemes
2512   XVIII   |           hazafi, s ki magyarázza nekik az ügy mibenlétét.~ ~Hogy mi
2513   XVIII   |          szíveket mozgásba hozó kérdés, az keveset tartozik ránk; olyasvalami,
2514   XVIII   |              feszített erővel küzdöttek az ellenpártok, mintha annak
2515   XVIII   |              győzelme vagy bukása volna az üdvösség, ami fölött azóta
2516   XVIII   |            annyit tudnunk, hogy e napra az ország leghírhedtebb szónokai
2517   XVIII   |             terem ülőhelyeit, karzatait az előjogos delnők, kik szándékoznak
2518   XVIII   |                szalagokat, melyek közől az első a Kőcserepy-, a másik
2519   XVIII   |                   akkor aztán kezdődtek az eredménygazdagabb stratagémák,
2520   XVIII   |        tragédiánál, hogy itt még csupán az emberi szenvedélyek szerepeltek,
2521   XVIII   |          csizmában pőre atyánkfiai, sem az ólmos bot nem szól bele
2522   XVIII   |               hogy egymást kihajigálják az ablakon, s ez a nagy tömeg
2523   XVIII   |         szellemi harc elé, s ki-ki csak az egyik kezét iparkodik szabadon
2524   XVIII   |                zöld asztal elején ülnek az ország notabilitásai, egyik
2525   XVIII   |               nagyon szokta tépni. Most az egyik könyökével az asztal
2526   XVIII   |                Most az egyik könyökével az asztal közepén van. Velök
2527   XVIII   |                 húzva, járnak, mutatják az idő mennyiségét, s célkarikái
2528   XVIII   |                 csak szerét teheti, ezt az óratárlatot odavetett élceivel
2529   XVIII   |             példaul: „Nem járnak együtt az óráink!” – vagy pedig: „
2530   XVIII   |                 pedig: „Jobban felhúzza az óráit a nagyságos tanácsos
2531   XVIII   |                akárki más, hányat ütött az óra!” stb… Osztoznak e tréfákban
2532   XVIII   |         kortesvezér, ki most is ott áll az asztal alsó végén világoskék
2533   XVIII   |              ember rég leszedette volna az órás gombokat dolmányáról,
2534   XVIII   |             magyar toalettben, csakhogy az atilladolmányhoz is feltette
2535   XVIII   |              beszélni, hogy: „Hajtsa le az álla mellől azt a kapcát,
2536   XVIII   |         szobából, s ne beszéljen velünk az ablakon keresztül!”.~ ~Ennyi
2537   XVIII   |                egyszerű viselete által; az egyik magas, délceg ifjú,
2538   XVIII   |             szakáll köríti, összefolyva az ajkai fölött szelíden aláhajló
2539   XVIII   |             azért sokkal veszedelmesebb az, hangja a leglágyabb kérelemtől,
2540   XVIII   |               sem biztosak felőle, hogy az ifjú lelkesítő szavai után
2541   XVIII   |             kevesellni látszik a helyet az orr és ajk között, s bozontosan
2542   XVIII   |               dacára a vastag száj elé; az alsó ajk alatt kétujjnyi
2543   XVIII   |                 magoknak felragasztani. Az egész kép három rikító színnel
2544   XVIII   |                   Neveli még a botrányt az a körülmény is, hogy a senkitől
2545   XVIII   |               legfeljebb szaporítja azt az okadatolatlan gyűlöletet
2546   XVIII   |                nekik. Bárcsak szólna ez az ember valamit, hogy beleveszhetne
2547   XVIII   |            beleveszhetne kedvére.~ ~Míg az elnök főispán megjelenik,
2548   XVIII   |         megjelenik, azalatt ki-ki tölti az időt, amivel tudja; a nézők
2549   XVIII   |       torzképeket rajzolnak tollheggyel az ismeretesebb szónokokról,
2550   XVIII   |      voltaképpen senkihez sem beszél.~ ~Az elnök lemorzsolá a lemorzsolandókat.
2551   XVIII   |               lemorzsolandókat. Elmondá az összegyűlés okait, a napi
2552   XVIII   |                 is szólt ezután semmibe az elnök úr őméltósága, hanem
2553   XVIII   |               asztrakános palástjába, s az egész gyűlés alatt gyémánt
2554   XVIII   |                rajta, mennyire unja ezt az egész előadást.~ ~A szerepek
2555   XVIII   |             célszerűen voltak kiosztva; az ellenzék indítványát egy
2556   XVIII   |                 megelőzött konferencián az indítványtevés. Ez azután
2557   XVIII   |            beszéd után, engedi sejtetni az idegen hallgatóval, hogy
2558   XVIII   |              hallgatóval, hogy a szónok az indítvány ellen beszélt.
2559   XVIII   |          beszélt. A jártasabbak ismerik az öregurat mint a megfontolt
2560   XVIII   |            tiszteletes örökségül maradt az új ivadékra, minélfogva
2561   XVIII   |                 új ivadékra, minélfogva az első szó mindenkor neki
2562   XVIII   |                 tökéletes logikai egész az elejétől végig, mely éppen
2563   XVIII   |            jelen, aki ítéljen közöttük: az a megfeszített Jézus ott
2564   XVIII   |               Midőn beszédét elvégezte, az ember azt gondolná: „Mi
2565   XVIII   |           hatást, amit rájok gyakorolt; az egyiket megszilárdítá, a
2566   XVIII   |       hangemelkedésnek, biztosan kezeli az átjáratokat egyik indulatból
2567   XVIII   |            volna magát érte örömmel, ha az önzés, a rosszakarat és
2568   XVIII   |             megvesztegethető, a pátosz, az érzelem hamar utat talál
2569   XVIII   |               talál a szívekhez; többen az asztalon keresztül kezeiket
2570   XVIII   |               Zoltán felálljon.~ ~Amint az ifjú szép, nemes alakja
2571   XVIII   |              bátor önérzettel veszi fel az ellenei által elhajított
2572   XVIII   |                 kalapjaikkal integetnek az ifjú szónok felé, ki, miután
2573   XVIII   |                hetet-havat összehordani az angol meetingek, a dán volksthingek,
2574   XVIII   |    közrebocsáthatni, micsoda jótétemény az Arcansas és déli Virginia
2575   XVIII   |                hogy elzárják piacaikról az idegen gyárművek termékeit,
2576   XVIII   |               mint azelőtt volt.~ ~Erre az egzotikus beszédre csak
2577   XVIII   |        eszmejáráson kívüli halmaza volt az mindenféle münchhauseni
2578   XVIII   |                 bírta magát beletalálni az eszmék ellenhelyzetébe.~ ~
2579   XVIII   |               rövid időköz alatt feláll az asztal túlsó végén egy kék
2580   XVIII   |                 általános hahota támadt az egész teremben, mely mind
2581   XVIII   |              dühbe hozta Tivadart, hogy az felkelt az asztaltól, felrúgta
2582   XVIII   |               Tivadart, hogy az felkelt az asztaltól, felrúgta a széket,
2583   XVIII   |        keresztülvágta magát a sokaságon az ajtóig, rögtön kocsira ült,
2584   XVIII   |              most mind a két könyökével az asztalon van, úgy várja
2585   XVIII   |                 úgy várja a beszédet.~ ~Az ismeretlen minden mozdulata,
2586   XVIII   |                előrebocsátná, egyenesen az „én”-en kezdi.~ ~– Én meg
2587   XVIII   |               rendetlenséget, amivel ez az egész gyűlés folytattatik!…~ ~
2588   XVIII   |                 gyűlés folytattatik!…~ ~Az emberek egymás szeme közé
2589   XVIII   |          rendekhez senki fia. Hozzá még az ismeretlen kiejtésében volt
2590   XVIII   |              soha nem láttam – folytatá az ismeretlen –, ahol az ember
2591   XVIII   |          folytatá az ismeretlen –, ahol az ember a saját beszédét nem
2592   XVIII   |              embernek szabad beleszólni az okos urak tanácskozásába.
2593   XVIII   |             hiszen lett erre lárma; már az utolsó szavait igazán maga
2594   XVIII   |                 zsinóros mentéjét, inte az elnöknek, hogy szólani akar.~ ~–
2595   XVIII   |                meg lehete hallani, mely az ablakokat ütögette lomha
2596   XVIII   |               nézett kétszer alá és fel az ismeretlenen, s éles, öklelő
2597   XVIII   |              akció! – kiálták egyszerre az ellenpárt emberei a sértegető
2598   XVIII   |              zöld asztalra.~ ~– Itt van az akció díja! És egyúttal
2599   XVIII   |               egyéb, hanem dühös bolond az, aki egy alkotmányos megyegyűlésen
2600   XVIII   |             jött, miért jött ide közénk az úr, ahhoz semmi közöm; ez
2601   XVIII   |               azt írja fel a füle mellé az úr, bárki fia legyen, hogy
2602   XVIII   |              jogait gyakorolja itten, s az a ködmenes ember ott csak
2603   XVIII   |                itt lenni, mint nekem és az úrnak – ha ugyan joga van.~ ~
2604   XVIII   |                azzal, amit cselekedett. Az ismeretlen még mindig állt,
2605   XVIII   |              Jurátusai nyitották előtte az ajtót, s ő úgy elfutott,
2606   XVIII   |                 zúgás mellett elkezdtek az ajtókon kifelé nyomulni,
2607   XVIII   |              miatt. Ezalatt idejök volt az ismerősöknek egymással beszédbe
2608   XVIII   |                 eredhetni.~ ~– Kár volt az embert olyan keményen megtámadnod –
2609   XVIII   |      nagyobbrészt Spanyolországban; biz az nemigen ismerheti alkotmányos
2610   XVIII   |                 miért szerezték meg azt az embert magoknak.~ ~– Hát
2611   XVIII   |         otthagyta Rudolfot, s előretört az ajtó felé. Az ajtó mellett
2612   XVIII   |                 előretört az ajtó felé. Az ajtó mellett állt Misztizláv
2613   XVIII   |            Kedves nagyságos urambátyám, az istenért, mit méltóztatott
2614   XVIII   |           tetszett úgy összetűzni azzal az emberrel?~ ~– Elmenj fickó,
2615   XVIII   |       méltóztatik-e tudni, hogy kicsoda az az ember?~ ~– Hát kicsoda?
2616   XVIII   |    méltóztatik-e tudni, hogy kicsoda az az ember?~ ~– Hát kicsoda?
2617   XVIII   |                    Micsoda? Hát zsivány az? Hát fel kell azt akasztani!
2618   XVIII   |               Hát micsoda bolond ország az, ahol az emberek csak úgy
2619   XVIII   |          micsoda bolond ország az, ahol az emberek csak úgy egyre-másra
2620   XVIII   |                 nagyságos urabátyját –, az ilyesmi nem nyilvánságos
2621   XVIII   |               vehetnek tudomást. Óh, ez az ember legalább tizenkét
2622   XVIII   |                olyan párbajt vítt, ahol az ellenfél halva maradt; hát
2623   XVIII   |            bizony a septemvir úr keresi az alkalmat, melyben a hírhedett
2624   XVIII   |       győzhetlensége hírétől megfossza. Az igaz, hogy birkózni nem
2625   XVIII   |                mert nagyon meggyomrozná az embert, de kardja aligha
2626   XVIII   |       fiatalemberre is. Ki tudja, hátha az öreg, éppen azért, mert
2627   XVIII   |          munkásemberek, onnan fumigálta az egész világot.~ ~Egyszer
2628   XVIII   |                 lép be hozzá a méhesbe; az egyik a híres sicarius,
2629   XVIII   |                fontos arcával előlépett az említettük párbajsegédi
2630   XVIII   |              azt most tanulni, öcsém!~ ~Az öcsémezésre alig hogy ki
2631   XVIII   |             esett méltóságos szerepéből az ifjú ember.~ ~– Ez a pont
2632   XVIII   |               ifjú ember.~ ~– Ez a pont az, mely drágább mindenki előtt,
2633   XVIII   |            drágább mindenki előtt, mint az élet, mint a vér, mint minden
2634   XVIII   |              mint minden a világon.~ ~– Az is igaz; tessék folytatni.~ ~
2635   XVIII   |                 minduntalan körüldongta az orrát, s attól félt, hogy
2636   XVIII   |              megsértett.~ ~– Rászolgált az úr – felelt lakonice Tarnaváry,
2637   XVIII   |                bírságot, amint láthatta az úr.~ ~– Kénytelen vagyok
2638   XVIII   |              elégszem.~ ~– Hát indítson az úr pert; van bíró, aki ítéletet
2639   XVIII   |                 aki ítéletet hoz benne; az nagyon egyszerű dolog.~ ~
2640   XVIII   |       hallhatóan súgva neki:~ ~– Szepeg az öregúr.~ ~Tarnaváry jól
2641   XVIII   |          Dabroni kihívó tartással egész az orra elé lépett, s emberevő
2642   XVIII   |                 kiabáljon olyan nagyon, az minden bevett szokás és
2643   XVIII   |               van, lármát csapni, mikor az embert párbajra hívják;
2644   XVIII   |           veszett benne; azzal becsapta az ajtót, nekivetette a hátát,
2645   XVIII   |              azáltal, hogy Tarnaváry úr az ajtóba vetette magát, s
2646   XVIII   |                tanácsos, mert úgy leüti az embert azzal a székkel,
2647   XVIII   |               kiabálásra pedig felriadt az udvari cselédség, s a méhállványon
2648   XVIII   |          párbajsegéd siettében feldönté az útjában álló tele méhkast,
2649   XVIII   |              útjában álló tele méhkast, az egész raj nekiesett, s bár
2650   XVIII   |         Tarnaváry ekkor kinyitá előttük az ajtót.~ ~– Ahol áll a gyilkos.
2651   XVIII   |                     Ahol áll a gyilkos. Az akar engem megölni! – szólt
2652   XVIII   |               lovagiatlan ember.~ ~– Én az ország törvényeire felügyelő
2653   XVIII   |             magánéletben keresve keresi az okot a dulakodásra, s gyilkos
2654   XVIII   |  legbecsületesebb embereket, kiknek nem az volt a dolguk, hogy egész
2655   XVIII   |           forgatni; igen jó helyre jött az úr hozzám, én majd elveszem
2656   XVIII   |               én majd elveszem a kedvét az ilyen lovagias haramiáskodástól.
2657   XVIII   |        szerteszakadt volna tőle, de már az övé megszokta, s dacára
2658   XVIII   |                 nagy küzdésben betörték az orrát, s gonoszul megtiporva,
2659   XVIII   |              expediensen, amilyennel ez az alföldi táblabíró a párbajkihívást
2660   XVIII   |              párbajkihívást viszonozta. Az ilyesmi a spanyol romantika
2661   XVIII   |              merőben ismeretlen eset.~ ~Az előleges vitatkozó gyűlések
2662   XVIII   |                három hétre volt kitűzve az országgyűlési követek megválasztásának
2663   XVIII   |              más úton helyrehozhatni.~ ~Az ő követjelölt társa volt
2664   XVIII   |                 Szentirmay és Kárpáthy, az egyik gróf, a másik báró.
2665   XVIII   |                osztály el akarja nyomni az alsóbb nemességet, akkor
2666   XVIII   |              előnye a Kőcserepy-pártnak az volt, hogy a Szentirmay-Kárpáthy-párt
2667   XVIII   |          gazdálkodási szempontból egyez az indítványba, felajánlá,
2668   XVIII   |          felajánlá, hogy ő egymaga kész az összes költségek viselésére;
2669   XVIII   |      beszédekkel jártak faluról falura, az emberek lelkeit hódítva,
2670   XVIII   |                 kísérték meg a tömeget: az ínyen és a torkon keresztül,
2671   XVIII   |            falvak legszájasabb emberei, az előcsahosok, kik tudnak
2672   XVIII   |         jókedvökben, vagy valamelyiknek az érdemes atyafiak közől megtetszik
2673   XVIII   |             forint ígértetett napidíjul az egész követválasztás folyamára,
2674   XVIII   |           kortes rekedtté ordítja magát az éljenzésben.~ ~Cigányokról
2675   XVIII   |          térítsék józanabb gondolatokra az embereket; ígérjenek öt-hat
2676   XVIII   |               számára eladó; terjesszék az elégületlenséget közöttük;
2677   XVIII   |                  mondják el nekik, hogy az illetlen szegény emberektől
2678   XVIII   |             Nagyon alázatos képpel jött az atyafi, bátorkodik reményleni,
2679   XVIII   |            magas bizalma egy sugárával. Az alázatosan folyamodó maga
2680   XVIII   |             kikerülni. Ő már gyakorlott az efféle eljárásokban. Sok
2681   XVIII   |             szerepelt, tudja, hogy kell az emberek nyelvén beszélni;
2682   XVIII   |                 semmi áldozatot, melyet az ügyre nézve szükségesnek
2683   XVIII   |         föllépni, hogy respektálják. Mi az ügy érdekében semmi áldozatot
2684   XVIII   |          sokallunk, és ha sikerül önnek az ottani nemességet ügyünk
2685   XVIII   |               bizonyosan megcselekszik, az semmi kétséget sem szenved;
2686   XVIII   |             semmi kétséget sem szenved; az ember oly alázatos, oly
2687   XVIII   |                 megelégedésére szolgált az egész faluban egyetlenegy
2688   XVIII   |           fölött tart-e apológiát, vagy az alagutakról értekezik.~ ~
2689   XVIII   |                 szentekre esküvék, hogy az egész falu a miénk! Kiss
2690   XVIII   |               rendeztetett el számukra. Az erkély alá nagy faállvány
2691   XVIII   |           emelteték, melyen a főispán s az ünnepély előkelői helyet
2692   XVIII   |           erősebb különböztető jel volt az, hogy Szentirmay hívei csendesen,
2693   XVIII   |          nyargaltak a rendre ügyelve, s az egész menetet előre kitűzött
2694   XVIII   |                volt a cigánybanda, mely az insurrectionalis marsot
2695   XVIII   |             Kőcserepy és Korondy urakat az Úristen éltesse!~ ~– Ééljen! –
2696   XVIII   |                 tarka tollasok foglalni az egyszín tollasoktól, szerencsére
2697   XVIII   |                tollasoktól, szerencsére az utóbbiak vezérei közbeveték
2698   XVIII   |    lecsillapíták a vitát, s ilyenformán az egész éjszaka minden nevezetesebb
2699   XVIII   |              mást, hogy reggel átálljon az ellenpárthoz.~ ~Az volt
2700   XVIII   |             átálljon az ellenpárthoz.~ ~Az volt a szerencse, hogy a
2701   XVIII   |                hozták be a városba. Már az hagyományos dolog volt,
2702   XVIII   |       hagyományos dolog volt, hogy őket az eldöntő nap előtti éjszakán
2703   XVIII   |                 legelső taktikai előnyt az elsőbbeknek sikerült megnyerni.~ ~
2704   XVIII   |                 kimenetele nagy részben az előnyös álláspont választásától
2705   XVIII   |           férkőzhetett; mert először is az ő kiabálását jobban lehetett
2706   XVIII   |     kiáltásaikat nem akarja meghallani, az egész faalkotványt szétszedik
2707   XVIII   |        faalkotványt szétszedik alóla.~ ~Az volt tehát a legelső feladat,
2708   XVIII   |            kimozdítani tanyáikról, hogy az ivóedényeket mind összetörték,
2709   XVIII   |               lépten-nyomon megállottak az utcán, felemeltek valakit
2710   XVIII   |           Ilyenformán túl volt hat órán az idő, midőn a legelső csapat
2711   XVIII   |              tapasztalá, hogy már akkor az udvar jobbik felét egész
2712   XVIII   |                rendben elfoglalva tartá az ellenpárt.~ ~Kőcserepynél
2713   XVIII   |               egy mentét fölsegíthettek az öltözködő főúrra. Esküdtségek
2714   XVIII   |             borszesztől van lelkesülve, az ellenség száma kevés. Ki
2715   XVIII   |         hangműszereiket, hanem engedték az ellenpártnak ezt a mulatságot,
2716   XVIII   |            mulatságot, kiknél kész volt az éljenzés, mihelyt valaki
2717   XVIII   |              belépett:~ ~– Hallja-e ezt az égzengést odakünn?~ ~A tanácsosnő
2718   XVIII   |          népszerűség sohasem szerencse; az az érdemek méltó jutalma.~ ~
2719   XVIII   |       népszerűség sohasem szerencse; az az érdemek méltó jutalma.~ ~
2720   XVIII   |                győződve, hogy a haza és az emberiség eléggé soha le
2721   XVIII   |                 a diadalmas csók alatt, az ő szívét nem hatotta meg
2722   XVIII   |             reménnyel egymást biztatni, az a keserű gondolat támadt: „
2723   XVIII   |                  mintha azt hinné, hogy az ő édes hivatása elleneitől
2724   XVIII   |                 világosan látható, hogy az ő párthíveinek tömege kevesebb,
2725   XVIII   |                nem érkezett meg, miután az a városon kívül tanyázott,
2726   XVIII   |           városon kívül tanyázott, s ha az berukkol, bőségesen túlnyomja
2727   XVIII   |           berukkol, bőségesen túlnyomja az ellenfél létszámát.~ ~Kőcserepy
2728   XVIII   |                sebesebben vernének azok az órák ott a keblén; vagy
2729   XVIII   |                 vagy talán a szíve volt az, midőn kolomposait visszabocsátá
2730   XVIII   |       háborította meg lelkét, hogy ezek az emberek puszta szóval több
2731   XVIII   |                jobban gyűlölné őket, ha az a gondolat megérnék szívében,
2732   XVIII   |                volna előreküldeni, mert az ellenpárt rögtön szavazatot
2733   XVIII   |          bocsáttatik ki a megyeudvarról az őrálló huszárok kis ajtaján
2734   XVIII   |              zárt kapukon kívül rekedt, az többé nem jöhet be.~ ~Rögtön
2735   XVIII   |       megjelenni a színhelyen, különben az ígért diurnumot vesztik.~ ~
2736   XVIII   |                 a legjavasolhatóbb terv az volt, hogy a választás megnyitását
2737   XVIII   |             csak két óra járásnyira van az ebéd idejétől, amiből hihetőleg
2738   XVIII   |         Kőcserepy és Korondy ott álltak az ablakban, türelmetlen várakozással;
2739   XVIII   |       méltóságodat figyelmeztetni, hogy az idő telik, s az egybegyűlt
2740   XVIII   |    figyelmeztetni, hogy az idő telik, s az egybegyűlt nemesség odakinn
2741   XVIII   |                 figyelmesen nézett abba az összehajtott papirosba.~ ~
2742   XVIII   |       méltóságod még sokáig késlekedik. Az egybegyűlt nemesség odakünn
2743   XVIII   |             nagyobb rész étlen-szomjan. Az emberek zúgnak, zajongnak,
2744   XVIII   |     tekintetével.~ ~– Tessék visszaülni az úrnak oda, ahonnan felkelt!
2745   XVIII   |             főispán csak olyan szolgája az országnak, mint az úr a
2746   XVIII   |             szolgája az országnak, mint az úr a főispánnak.~ ~A főispán
2747   XVIII   |              látott, sem hallott többé; az erőszakosan elnyomott vér
2748   XVIII   |           kikapta a főispán kezéből azt az írást, s úgy vágta a földhöz,
2749   XVIII   | elhalaszthatatlan olvasmány, mely miatt az összes nemességnek várakozni
2750   XVIII   |         elfoglalt zászlót rázva kezében az elrabolt Charivarit.~ ~–
2751   XVIII   |                 útján ők fognak győzni. Az egyszerű felkiáltássali
2752   XVIII   |                 mert ellenfeleik álltak az erkélyhez közelebb.~ ~E
2753   XVIII   |                helyzet régóta bosszantá az érdemes atyafiakat, s több
2754   XVIII   |        visszahúzódni a túlsó oldalra.~ ~Az alkalom végre a leggonoszabb
2755   XVIII   |        lármáztak; később azonban, midőn az ellenpárt a szavazást kezdé
2756   XVIII   |           egynehányat azon téglák közül az előttük állókra hajigáltak.~ ~
2757   XVIII   |                semmi sem gyümölcsözőbb; az ingerelt, mámoros sereg
2758   XVIII   |          mámoros sereg egyszerre rohant az alkalomnak, s mintha ez
2759   XVIII   |               ostromolni téglabombáival az ellenfél választóit. Ebből
2760   XVIII   |            keresztül kifelé nyomulni.~ ~Az ellenfél azáltal még vérszemet
2761   XVIII   |                bőszült ittas sereg űzte az előle menekvőket, kiknek
2762   XVIII   |               míg amazok mind ki voltak az utcára terelve. – Ekkor
2763   XVIII   |                 szavuknak álljanak, még az országútra is ki! Ők hazakergetik
2764   XVIII   |           lépcsőkön a furkósbotokkal, s az ajtóban álló hajdúkat földre
2765   XVIII   |                 földre verve, elfoglalá az előtermet, felugrált a székekre,
2766   XVIII   |          vállaikat, hogy befeszítsék.~ ~Az ajtó egyszerre felnyílt,
2767   XVIII   |                 a hely szent? Ez a hely az ország terme! Ki innen,
2768   XVIII   |              kardommal hasítom ketté!~ ~Az ugyan problematikus dolog
2769   XVIII   |    problematikus dolog volt, hogy vajon az a kard kihúzható állapotban
2770   XVIII   |                 szép csendesen kimentek az előteremből, csak az ajtóban
2771   XVIII   |           kimentek az előteremből, csak az ajtóban állt még meg valami
2772   XVIII   |                a nála volt urakkal, kik az egész botrányjelenet alatt
2773   XVIII   |            annyiba vett, mintha Bécsben az olasz operában hallaná,
2774   XVIII   |                 Szép csendesen kilépett az erkélyre, s ott a számára
2775   XVIII   |             rendelt helyet elfoglalá.~ ~Az egész udvaron alig volt
2776   XVIII   |              tartotta rangjához illőnek az utcákon végig verekedni.~ ~–
2777   XVIII   |                ez alkotmányos lépést?~ ~Az elnök Szentirmay irányában
2778   XVIII   |         szarkasztikus tekintetet vetett az udvaron lézengő néhány választóra,
2779   XVIII   |               hátulsó kapun vonultak be az udvarra, s mindaz, ami az
2780   XVIII   |               az udvarra, s mindaz, ami az első kapun túl történt,
2781   XVIII   |             köszöntgetett fel kardjával az ablakokból alátekintgető
2782   XVIII   |                 fülek nem hallanak jól? Az erkélyen állók elsápadnak,
2783   XVIII   |                  és egyszerre elhallgat az egész tömeg, egy intésére.~ ~
2784   XVIII   |            megengedni! – kiáltoznak alá az erkélyről, mire Bogozy stentorhangon
2785   XVIII   |             kimondani! – szól, odalépve az elnök széke mellé, s egyik
2786   XVIII   |          támláját ragadva meg, másikkal az előtte álló papírra mutat,
2787   XVIII   |                álló papírra mutat, hova az alispán untából tollpróbaképpen
2788   XVIII   |               kapukat bezárni! – kiálta az őrt álló megyehajdúknak
2789   XVIII   |                 megyehajdúknak Korondy, az alispán.~ ~Egypár sujtásos
2790   XVIII   |             iparkodott beszédet tartani az áruló tömeghez, de sohasem
2791   XVIII   |                  kardosan meglátta:~ ~– Az én hősöm!~ ~Ezt a hős nevet
2792   XVIII   |            rajta Bogozy.~ ~– Adjátok ki az úrfit a kapun, ha úgy kérezkedik!~ ~
2793   XVIII   |         pillanat alatt lekapták lováról az én hősömet, elvették a kardját,
2794   XVIII   |            megkezdéseig ne teljék hiába az idő, az érdemes választók
2795   XVIII   |                 ne teljék hiába az idő, az érdemes választók seregéből
2796   XVIII   |             Lehetsz Pesten ácspallér!~ ~Az öreg megtörülte utána a
2797   XVIII   |              iszonyatos éljent kiáltott az ostoba versre.~ ~Hetyke
2798   XVIII   |                felvonást már nem nézték az ablakokból, a tanácsosnő
2799   XVIII   |           délceg, szeretetreméltó fiúk! Az elébb pompás, derék fiúk,
2800   XVIII   |              részegek, nem ő itatta le. Az irigység sem mondhatja,
2801   XVIII   |                 adták el a lelkeiket.~ ~Az urak odafenn végtelen zavarban
2802   XVIII   |              tábor mind künn szaladgált az utcán, Szentirmay vert táborát
2803   XVIII   |                 terembe! – hangzott alá az erkélyről.~ ~A nemes urak,
2804   XVIII   |              sárkánnyal volna tele mind az egész ház, vajh nem mennék-e
2805   XVIII   |             Kőcserepy eléje futott, még az ajtóban elfogta.~ ~– Mit
2806   XVIII   |                cinkostársa, Maszlaczky, az én tíz körmömet használták
2807   XVIII   |                 én le nem írom neki azt az átkozott pert, nagyságod
2808   XVIII   |                derék hazafi ellen, akit az Úristen éltessen sokáig.
2809   XVIII   |          mellett sem férhetett hozzá.~ ~Az elnök sokat beszélt az előtte
2810   XVIII   |                  Az elnök sokat beszélt az előtte álló vad szittyához,
2811   XVIII   |             melyik idiómáját gyakorolja az indogermán szólásnak.~ ~
2812   XVIII   |          türelemmel; végtül végig várta az egész beszédet, hellyel-közzel
2813   XVIII   |             arckifjezései közé vegyülni az egész beszéd alatt, mely
2814   XVIII   |                hanem áhítattal állt ott az utolsó szóig, amidőn az
2815   XVIII   |                 az utolsó szóig, amidőn az elnök úr őméltósága ismét
2816   XVIII   |            magát, azon hittel, hogy ezt az embert most az igaz útra
2817   XVIII   |                 hogy ezt az embert most az igaz útra térítette.~ ~Bogozy
2818   XVIII   |            ragadták, és le nem vetették az erkélyről nyakra-főre. Annyi
2819   XVIII   |                pedig olyan közel jártak az orrához ököllel, mint egy
2820   XVIII   |        hallgasson senkire, Bogozy! Ezek az urak csak időt akarnak nyerni.
2821   XVIII   |               csak időt akarnak nyerni. Az ő embereik megtámadták a
2822   XVIII   |               verekedéssel kiűzték őket az utcára; a nagyságos urak
2823   XVIII   |                  méltóságos uram. Tehát az a szándék, hogy kinyitván
2824   XVIII   |                tájékon, mióta ember él. Az utolsó győri inszurrekciónál
2825   XVIII   |                mondván: „Nem tudjuk, mi az a görbe, de nagyon rossz!”
2826   XVIII   |            szónoklat mind lehallatszott az udvarra; a kokánfalviak
2827   XVIII   |        főispánhoz.~ ~– Méltóságos uram, az emberiség nevében könyörgök,
2828   XVIII   |                Akik verekedve elhagyták az udvart, azok nem jöhetnek
2829   XVIII   |            dolgot, midőn senki sem szól az ellenfél mellett?~ ~A főispán
2830   XVIII   |            Rudolf egészen magánkívül –, az lehetetlen, hogy méltóságod
2831   XVIII   |              nyisson, hiszen amint ezek az emberek egyenkint kibocsáttatnak
2832   XVIII   |                egyenkint kibocsáttatnak az utcára, a felbőszült ellenfél
2833   XVIII   |              bizottmány tagjait.~ ~Künn az utcákon már hallható volt
2834   XVIII   |                fél vad ordítozása, mely az üldözésből visszatérve a
2835   XVIII   |           embereivel, s kiválasztva azt az ötvenet, akik legelébb járuljanak
2836   XVIII   |               buzogányát, s kinyittatta az ajtót.~ ~– Üssétek agyon! –
2837   XVIII   |          verekedés egyre dühösebb lett, az emberek a földre gázolták
2838   XVIII   |          többiek fejére, onnan csépelte az alatta levőket, míg őt is
2839   XVIII   |                hivatalnokok felugrottak az erkélyről, bezárkóztak szobáikba,
2840   XVIII   |            kokánfalvi atyafiság kinyitá az utcai kaput, s egyszerre
2841   XVIII   |     Kőcserepy-párt emberei megsokallták az ütleget, s látva, hogy egy
2842   XVIII   |         odahagyták a megyeházat, s azon az úton, melyen néhány óra
2843   XVIII   |              diadalmasan végig énekelve az utcán:~ ~Kinyílott a piros
2844   XVIII   |            vannak zárva idegenek előtt, az ablakredőnyök lecsukvák.
2845     XIX   |            Milyen éjszaka ez!~ ~Odakünn az utcákon egész éjjel hangzott
2846     XIX   |                fáklyák fénye bevilágítá az utcákat. Bizonyosan a nap
2847     XIX   |                 megbukott pártfőnöknek: az, hogy ha ő gyalázatosan
2848     XIX   |              dicsekedhetni senki előtt. Az eredmény által ők is le
2849     XIX   |                kiemelték, de letaposták az elvet.~ ~Nem marad neki
2850     XIX   |                 elvet.~ ~Nem marad neki az a vigasztalása sem.~ ~A
2851     XIX   |                    Halaványan, mint aki az egész éjt átvirraszta, kelt
2852     XIX   |               éjt átvirraszta, kelt fel az ifjú az őt követi székében
2853     XIX   |           átvirraszta, kelt fel az ifjú az őt követi székében megerősítő
2854     XIX   |                 hazám törvényei – szólt az ifjú, nagy, sötét szemeit
2855     XIX   |                 e szent helyen történt, az örökké megsiratandó emlék
2856     XIX   |               midőn reánk nézve kedvező az, éppolyan kevéssé ismerem
2857     XIX   |          jogosnak, törvényesnek, mintha az ellenkező esett volna meg,
2858     XIX   |                 el nem foglalhatok azon az úton, melyen engem ez alkotmány
2859     XIX   |             ellenére talál bennem, mint az ellenkező. Én igazságot
2860     XIX   |             szavak mindenkit megleptek. Az ellenzék itt-amott zúg utána,
2861     XIX   |                  hogy kedvök lett volna az ifjút szíveik mélységébe
2862     XIX   |            néhány perc múlva megzendült az általános éljenkiáltás rá,
2863     XIX   |              előtt, hogy kettő közől ez az igaz ember.~ ~Egész tisztelettel
2864     XIX   |                 becsülöm, és elfogadom. Az újabb választásra a jövő
2865     XIX   |                nem becsülés vonta hozzá az embereket, hanem csak mámor.
2866     XIX   |               második választás letörlé az első gyalázatát; nem az
2867     XIX   |                 az első gyalázatát; nem az intézmény volt kárhozatos,
2868     XIX   |              sohasem a pártviszály volt az oka, mert e nép mindig meg
2869     XIX   |             volt, de nem a nemzeté, nem az intézményé.~ ~
2870      XX   |           szenvedélyekben, melyek akkor az idők urai voltak, az előtt
2871      XX   |              akkor az idők urai voltak, az előtt valami egzotikus tárgy
2872      XX   |              galvanizmus felvillanyozta az egész országot, amire már
2873      XX   |                mint férfi érte meg, vén az az ötvenesekben; legalább
2874      XX   |             mint férfi érte meg, vén az az ötvenesekben; legalább énnekem
2875      XX   |                két-három levelet kapott az ország minden vidékeiből,
2876      XX   |          megvetés! Scartba tették, mint az egyedül maradt makk hetest!~ ~
2877      XX   |                 s alá, mint aki mélyen, az őrülésig gondolkozik valami
2878      XX   |        példányban olvassák a hírlapokat az egész országban. Még az
2879      XX   |                 az egész országban. Még az inasok is őróla beszélnek.
2880      XX   |             pedig éneket készítnek, még az arató leányok is azt danolják
2881      XX   |               belépett –, eljön neki is az ő napja.~ ~Vilma ott ült
2882      XX   |                ő napja.~ ~Vilma ott ült az ablakban, és jól tudá, hogy
2883      XX   |              tudá, hogy akiről szó van, az Zoltán.~ ~A férj bizalmasan
2884      XX   |                amaz éretlen gyermek, ki az ő fejére mert hágni, bűnhődése
2885      XX   |          levelet, ő is meg van gyalázva az ellenpárt által, miként
2886      XX   |         Pozsonyban mindennap találkozik az úrfival, módjában van vele
2887      XX   |         elegyedhetni, beleköthet. Van-e az úrfinak valami különös érzékeny
2888      XX   |                 Nézzétek: milyen sápadt az a leány!~ ~Az apa felkel
2889      XX   |             milyen sápadt az a leány!~ ~Az apa felkel és hozzá megy,
2890      XX   |             Zoltánról beszéltek, mintha az a hegyes kard, amiről szó
2891      XX   |           hegyes kard, amiről szó volt, az ő szívébe döfött volna.~ ~–
2892      XX   |              szép, milyen délceg benne! Az ablakból is utána néznek
2893      XX   |                a ketten.~ ~Hisz csak ez az egy igaz érzésök van. Ez
2894      XX   |                egy igaz érzésök van. Ez az egy igaz érzés, mit a vadállat
2895      XX   |               egy parányi törpe lovász; az emberek köszönnek neki végig
2896      XX   |                nem más leánya”.~ ~Amint az utolsó házakat elhagyták,
2897      XX   |              vágtatva rohant vele végig az országúton. Milyen sebesen
2898      XX   |                is kiértek, már kezdődik az a széles erdő, mely Kárpátfalvát
2899      XX   |          mindjárt visszajövök! Elmegyek az erdőbe ibolyákat szedni.~ ~„
2900      XX   |                lovász. – Rég elmúlt már az ibolyák ideje, tüske van
2901      XX   |              sem kísérve tűnik el előle az erdőben.~ ~Egy gyalogút
2902      XX   |                   Egy gyalogút vezetett az erdőn keresztül; Vilma úgy
2903      XX   |            gyönge, oly erőtlen volt. De az iszonyat erőt adott gyönge
2904      XX   |               Óh, hogy kellett sietnie. Az út oly hosszú, talán el
2905      XX   |             szívét könnyebbnek érzi rá: az estharangszó. Még egy keveset
2906      XX   |                még odáig tartson ereje; az erdő tisztulni kezd már,
2907      XX   |               tudtára, hogy kerülje azt az embert, ahol csak meglátja.
2908      XX   |             Hozzátok el onnan; álljatok az ő és a gyilkos fegyverei
2909      XX   |              pórleány részvéttel nézett az úrhölgy fáradt arcára.~ ~–
2910      XX   |          pórleány csodálkozva tekintett az ajándékra, amivel úgysem
2911      XX   |                 csinálni, s látva, hogy az ismeretlen kisasszony ismét
2912      XX   |           kisasszony ismét visszafordul az erdőbe, ő is a helység felé
2913      XX   |             szép piros arcú kisasszony, az ő arca is olyan halavány
2914      XX   |                  Egészen sötét volt már az erdőben, midőn Vilma visszafelé
2915      XX   |              amire ezelőtt nem gondolt. Az út is bizonytalanabb kezdett
2916      XX   |           világosságot, mindenfelé csak az egyforma véghetetlen erdő.
2917      XX   |                egész teste roskadozott, az öltöny is nehéz volt rajta,
2918      XX   |             hogy ne menjen már odább…~ ~Az országúton hagyott lovász
2919      XX   |                vissza kisasszonyát, már az alkonyat is leszállt, s
2920      XX   |                volt a háznál. Hová lett az egyetlen lány? Éjszaka már!
2921      XX   |               hogy leánya eltávozott.~ ~Az útfélen ott találják a lovászt
2922      XX   |              tanácsos.~ ~– Elment régen az erdőbe virágot szedni, s
2923      XX   |               keresztül-kasul száguldja az erdőt, leánya nevét kiáltozva.~ ~
2924     XXI   |               Pedig engemet nem mártott az édesanyám sarkam hegyéig
2925     XXI   |              úgy állok közöttetek, mint az oszlop. Magam kezdem szégyellni
2926     XXI   |                szégyellni magamat, hogy az összes magyar nemességben
2927     XXI   |                 nyilvános helyeken, hol az akkori politikai élet hírhedett
2928     XXI   |                 tekintélyt nem tisztel, az ülésekben minden kérdést
2929     XXI   |               amennyire lehet, kerülni. Az embernek nagy előnye van
2930     XXI   |          vadállatnál, melyet ha valahol az erdőben lelőnek, senkinek
2931     XXI   |              szükség rajta sajnálkozni; az ilyen emberrel senki sem
2932     XXI   |              minél ingerültebbek lettek az országház termeibeni viták.
2933     XXI   |                itt senkinek sem tetszik az ábrázatja.~ ~Dabroni hideg,
2934     XXI   |              adataival megismertetni.~ ~Az ifjú szónok odaveté eléje
2935     XXI   |               operai előadásról, melyet az érdekeltek mentül inkább
2936     XXI   |            addig könyörgött előtte, míg az ifjú egészen meglágyult
2937     XXI   |            meglágyult anyja könnyeitől; az ő kétségbeesett arca mellett
2938     XXI   |            társai túlzott várakozásait, az ő jajszavától nem hallhatá
2939     XXI   |              akinek te mindene vagy.”~ ~Az ifjú ingadozott, elveszté
2940     XXI   |               volna vínia Dabronival.~ ~Az ifjú szónokról nem is lehetett
2941     XXI   |                éppen csak ezt akarta.~ ~Az akkori politikai világ első
2942     XXI   |               kedvencei között emlegeté az ifjú Kárpáthyt, kiben a
2943     XXI   |       gyönyörűség volna ezt a szép, ezt az imádott gyermeket, aki oly
2944     XXI   |                megvitatásánál elhagyják az alsó tábla főnemesi tagjai
2945     XXI   |                 neki is jutott egy szék az ország legfelső törvényhozóinak
2946     XXI   |          szónokok közé. Dabroni sietett az elnökhez, utánok iratni
2947     XXI   |           magának egy széles papírra, s az egész ülés folyama alatt
2948     XXI   |             helyét visszafoglalá, midőn az éljenzés lecsillapult, felállt
2949     XXI   |               szávait.~ ~– Minő különös az, hogy az előttem szólt két
2950     XXI   |                   Minő különös az, hogy az előttem szólt két úr szavai
2951     XXI   |                be, míg csendesség lesz, az egész zaj fölött uralkodó
2952     XXI   |                azt. Meg kellett előznie az ifjút. Meggátolni őt abban,
2953     XXI   |        ígérkezett mind a kettő.~ ~Amint az ülésnek vége lett, Rudolf
2954     XXI   |         hajtatott Dabroni szállására.~ ~Az még akkor nem volt otthon.~ ~
2955     XXI   |                 Némely embernek tetszik az, hogy – odahaza úgy érezheti
2956     XXI   |               mintha ön féltené őt.~ ~– Az meglehet. Úgy hiszem, hogy
2957     XXI   |                 is fel fog keresni.~ ~– Az kétségtelen. Hanem már én
2958     XXI   |        bámulatodban, s azt hiszed, hogy az emberek félnek tőled, azért,
2959     XXI   |                tetszik a bakóé, s ha te az ésszel vívott tanácskozmányokba
2960     XXI   |               mondani a spadassin; neki az gyönyörűség volt.~ ~– Korán
2961     XXI   |               Ördög vigyen el! Nem tart az olyan soká. Hat és nyolc
2962     XXI   |                mindjárt!~ ~– El ne késd az időt! – szólt a báró, hátat
2963     XXI   |           fordítva neki, s markába tört az ajtó kilincse, midőn azt
2964     XXI   |                szívén keresztül. Rudolf az utcán találkozott még Zoltánnal.~ ~
2965     XXI   |           valóban észre lehetett venni; az órák ötre jártak délután;
2966     XXI   |            délután; milyen tréfás dolog az, hogy ezt ők nem vették
2967     XXI   |                Zoltán elébb nyitotta ki az ajtót, de mégis Rudolfot
2968     XXI   |               megdöbben mind a kettő.~ ~Az előszobában hölgyi felsőruhák
2969     XXI   |          hamarább magához tért.~ ~– No, az ugyan különös, hogy mi így
2970     XXI   |            olvasd!~ ~Zoltán is elolvasá az iratot, és ő is nevetett
2971     XXI   |       Pozsonyban csak úgy lövöldözik le az embereket, mint a madarat –
2972     XXI   |                 ez eszmét bővíteni.~ ~– Az igaz, hogy gyönyörű hidalgóval
2973     XXI   |                 szenvedő lovagé, akinek az imádottja nagyon sokat kacsingathatott
2974     XXI   |            Rudolf jókedvűen –, mert itt az sincs, ahova letelepedjetek.
2975     XXI   |            jelenté, hogy fel van hordva az ebéd. Rudolfnak ki kellett
2976     XXI   |              menteni magát. Biz azt nem az ő szakácsa főzte, csak a
2977     XXI   |           szokta hozatni, hanem ami tán az ételek választékosságából
2978     XXI   |              egy tekintet több élvet ad az istenek minden olympi lakomáinál.
2979     XXI   |                olympi lakomáinál. Estig az asztalnál ült a kis család,
2980     XXI   |             Zoltán ma kifogyhatlan volt az elménckedésben.~ ~– Hogy
2981     XXI   |            mikor távol voltunk tőletek; az ember olyankor a legnagyobb
2982     XXI   |           aggodalomtalan hajtá le fejét az egyik keblére, s nézett
2983     XXI   |            enyelegve kezet szorítottak, az egyik gondolta magában: „
2984     XXI   |               tíz órakor! Elhozza-e ezt az órát az ő számára a holnap?~ ~ ~ ~
2985     XXI   |           órakor! Elhozza-e ezt az órát az ő számára a holnap?~ ~ ~ ~
2986     XXI   |                     Hetet ütött pontban az óra, midőn Zoltán Szentirmay
2987     XXI   |                 ő a hat órát is ütni és az ötöt is és éjfél után minden
2988     XXI   |                 A pitvarnok nyitotta ki az ajtót, s kérte Zoltánt,
2989     XXI   |                Rudolfon kívül más, mint az orvos.~ ~A véres öltönyök
2990     XXI   |               Zoltán – szólt a sebesült az előtte térdelő ifjúhoz –,
2991     XXI   |           emiatt kénytelen elhagyni ezt az országot, s te többet fel
2992     XXI   |                el; két levél van abban, az egyiket én írtam, a másikat
2993     XXI   |                  suttogva szólt. Zoltán az orvost akará szólítani,
2994     XXI   |         maradjon. Minek volna pazarlani az időt?~ ~Perc múlva ismét
2995     XXI   |              szakadjon, hogy meg legyen az cáfolva örökre a világ előtt,
2996     XXI   |                Ez el fogja hallgattatni az átkozott vádat…~ ~Az ifjú
2997     XXI   |       hallgattatni az átkozott vádat…~ ~Az ifjú úgy zokogott, hogy
2998     XXI   |                 néma kézszorítás felelé az igent.~ ~– Ígérd meg, hogy
2999     XXI   |                   Ez ígérettel tartozol az én becsületemnek és az ő
3000     XXI   |         tartozol az én becsületemnek és az ő szerető szívének.~ ~A