Rész

   1       I   |            vesszőt még most ültetgeti; hogy dicsekszik kertje első virágával,
   2       I   |         örülünk neki; bár azt mondják, hogy kicsiny és nemigen fényes.~ ~
   3       I   |         emlegették már buzgó hazafiak, hogy a nemzeti míveltség oltárának
   4       I   |            legyen a hazai művészetnek, hogy ne jusson az is annyi szépnek,
   5       I   |       elenyészésére.~ ~Beszéltek róla, hogy a művészet, az irodalom
   6       I   |      téglahalmazokra; senki sem hitte, hogy ebből legyen valami. „Egy
   7       I   |          hozzáértők előre elhatározák, hogy össze kell annak dőlni,
   8       I   |              feltették rájok, anélkül, hogy összedőltek volna; az épület
   9       I   |              mindig pesszimista lenni, hogy ne legyen kénytelen valamiben
  10       I   |              inkább előre kimondja rá, hogy nem lesz belőle semmi.~ ~
  11       I   |             oly gyengén vannak építve, hogy ha a karzat véletlenül megtelik,
  12       I   |                hat napon át dolgoznak, hogy a hetediket megünnepelhessék;
  13       I   |               és mindenki örült annak, hogy a másikat ott látja, a főúr
  14       I   |              remekmű az. Ne mondjátok, hogy másutt jobbak vannak, mi
  15       I   |          elnéző lesz irántuk, s tudva, hogy azok úgyis törekesznek a
  16       I   |              volt, és öröm volt látni, hogy az új ház kicsiny, amennyire
  17       I   |              előtt még attól remegtek, hogy elég széles és tág lesz
  18       I   |             egyébkor; ki állhatná meg, hogy midőn hold és csillagok
  19      II   |             mondhatni botrányos dolog, hogy a költői képzeletnek szabad
  20      II   |              guardiát, s még nem elég, hogy maga odatolakodik, hanem
  21      II   |             találkozhatnak, s anélkül, hogy a háziúrnak, asszonyságnak
  22      II   |          emlékezni, nagyon jól tudják, hogy fiatal korában nevelő volt
  23      II   |       gyermekek iparkodtak megélni, ki hogy tudott, a gazdag örökös
  24      II   |              volna elmondani. Mondják, hogy fiatal korában deli legény
  25      II   |    szétvagdalni, mihelyt észrevesszük, hogy mi húzzuk azokat, nem azok
  26      II   |        emelkedésnek, s nem kell hinni, hogy az ily hirtelen felemelt
  27      II   |                tőlük, mert nem tudják, hogy meddig fognak még haladhatni.
  28      II   |        mindenki megdöbbenve gondol rá, hogy ez az ember önmagát vezette
  29      II   |                lépéstől visszatartani, hogy gyermekei nevelőjéhez nőül
  30      II   |                jólesett arra gondolni, hogy az atyafiak mennyire irigykedjenek
  31      II   |                ember nem ért is ahhoz, hogy gazdagságát feltűnő módon
  32      II   |       esztendőben legalább egypárszor, hogy puha fűben fekve költhesse
  33      II   |        öszvéreikre ülni, attól tartva, hogy az ő látogatóival találkoznak;
  34      II   |               attól a büszke érzettől, hogy ott a hegyek között ők a
  35      II   |           atyafiak, amint észrevették, hogy közibök akar letelepedni,
  36      II   |          melynek úgy felverte az árát, hogy akinek éppenséggel nem az
  37      II   |                a jó atyafiak, elvárva, hogy mit fog azzal kezdeni.~ ~
  38      II   |            vigasztalták magokat azzal, hogy amíg a tanácsos úr itt tizenkét
  39      II   |             almába harap, elmondhatja, hogy aranyalmát eszik és ezüsthomokon
  40      II   |             eljöttek engedelmet kérni, hogy megtekinthessék ezt a rendkívüli
  41      II   |        darapépet, melyik kisasszonynak hogy kézbesítik a szerelmes levelet,
  42      II   |               épicier úgy rakná sorba, hogy tereme hasonlítana valami
  43      II   |              válnak magok is, annyira, hogy még a feketevérű momusz-ivadék
  44      II   |               fegyvereit, s elfelejti, hogy olvasói még nincsenek bemutatva
  45      II   |              érdekes feltűnését az is, hogy ő soha sincs úgy öltözve,
  46      II   |             fog előttünk tetszeni, az, hogy füleiben függőket visel,
  47      II   |           mintha ő volna arra hivatva, hogy mikor a nap nem süt, arcmosolygásával
  48      II   |           földet. Határtalanul örvend, hogy kedves vendégei nem vetették
  49      II   |            rajta egyéb változást, mint hogy idomai jobban megteltek.
  50      II   |            nézni, s úgy tudják őrizni, hogy rajtok keresztül ne nézhessen
  51      II   |              mai szép napon, és ez az, hogy miért nem kereszteltek engemet
  52      II   |          fordíták oda fejeiket, várva, hogy mi baja neki a keresztnevével.~ ~–
  53      II   |                nagysád kertjébe lépek, hogy e napon fogadtatott vissza
  54      II   |            hallgatni. – Byroni ötlet. (Hogy miért byroni ötlet, arról
  55      II   |            mindössze is annyit tudott, hogy átúszta a dardanellai szorost,
  56      II   |           Alfréd? – kiálta fel, látva, hogy valamin nevetnek. – Elméncséget
  57      II   |                mintha már most értené, hogy a többiek min nevetnek. –
  58      II   |        kaszinóból jön?~ ~(Azt értette, hogy a báró a kaszinóból jött.)~ ~–
  59      II   |                nevezetes nincsen, mint hogy a bajusza befelé van kunkorítva,
  60      II   |              befelé van kunkorítva, és hogy szembe Misztizlávnak híják (
  61      II   |              szemein meg lehete látni, hogy azok valamely kedves tárgyat
  62      II   |         fuldokló lihegést, lehetetlen, hogy meg ne szánja őt, kiről
  63      II   |                kiről bizonyosan tudja, hogy meg fog halni, mielőtt élt
  64      II   |              azt szerette volna tudni, hogy ki lehetett az az Anjoui
  65      II   |       szemüvegét szemölde alá szorítá, hogy annál tökéletesebb élvezettel
  66      II   |            figyelmét nem kerülheté el, hogy rólok beszélnek, hogy őket
  67      II   |              el, hogy rólok beszélnek, hogy őket nézik, ilyenkor nagyon
  68      II   |              tenni, mintha azt hinnék, hogy híva vannak, és odasietni,
  69      II   |               odasietni, s megkérdeni, hogy mit parancsolnak rokonaik.
  70      II   |            leánynak nem jó észrevenni, hogy anyja kényezteti. Ilvayné
  71      II   |               azáltal téve érvényessé, hogy a hozzá legközelebb állót
  72      II   |              sem bíznék egészen abban, hogy amiket mondott, azok mind
  73      II   |            jött e kérdésre, nem tudva, hogy illendő-e neki afelől értesülve
  74      II   |               felelet, ha azt mondaná, hogy nem tud semmit róla.~ ~Míg
  75      II   |            tessék megbotránkozni azon, hogy ő csak „tekintetes”, mert
  76      II   |             azt mondta volna ugyanott, hogy amely magyar főúrban csak
  77      II   |          teátrálistákhoz? Még megérem, hogy hazafisági aktust csinálnak
  78      II   |              finom ember, restellette, hogy a tekintetes úr úgy lármázik
  79      II   |             Éspedig én fogadni mernék, hogy Szentirmay úr maga is itt
  80      II   |                   Maszlaczky ahelyett, hogy ez állítás valódi élét felfogta
  81      II   |             felfogta volna, azt hitte, hogy ez az ő megijesztésére van
  82      II   |               neki szemébe is mondani, hogy amidőn önérzetről beszélt,
  83      II   |             vágni; én pedig jól tudom, hogy arra valók a törvények s
  84      II   |         végrehajtói, a dikasztériumok, hogy a honpolgárokat védelmezzék,
  85      II   |              ezzel, mintha észrevenné, hogy a delnőket ily replikák
  86      II   |             nézeteknek, s ha tudhatám, hogy ez ünnepély csekély mulatságunkkal
  87      II   |                úr –, én biztosíthatom, hogy ha tollfosztás közt kellene
  88      II   |          tanácsos úr újólag bizonyítá, hogy minden más egyéb hazafiúi
  89      II   |      előmozdítani, azt szokta felelni, hogy ő ugyan minden hazai előrehaladásnak
  90      II   |          illendőség meg nem engedheté, hogy a jurátus főnöke mellett
  91      II   |            tudomány sem bírja rávenni, hogy előre ne álljon, mint egy
  92      II   |              igen helyesen okoskodván, hogy sokkal illendőbb, miszerint
  93      II   |               hajtva meg magát előtte, hogy a főispánnál fél fejjel
  94      II   |                Mert jegyezzük meg azt, hogy nem minden ember keresi
  95      II   |              most is bizonyít azáltal, hogy senkinek a köszönését sem
  96      II   |                nem sokat törődve vele, hogy az a zsebje kifordulva maradt,
  97      II   |             azt kérdezni a főispántól, hogy reményli, miszerint a nagyságos
  98      II   |              hegyes szemeket fúr bele, hogy a fiatal dandy szinte elsápad
  99      II   |            ideig gondolkozni látszott, hogy mint felelhessen méltó haraggal
 100      II   |               jó barátjaiknak nevezik; hogy történik az, hogy ama nagy
 101      II   |             nevezik; hogy történik az, hogy ama nagy készületű ünnepély
 102      II   |             gondolatra ki merne jönni, hogy hiszen még most csak délutáni
 103      II   |         Márpedig megfoghatatlan marad, hogy amire ő maga annyi szenvedéllyel
 104      II   |       legkevésbé volt feltehető dolog, hogy elvbarátaira találjon.~ ~
 105      II   |               csak annyiban változott, hogy egy új kifejezés, az anyai
 106      II   |            gödröcskéi nem is engednék, hogy szigorúvá legyen, ha akarna
 107      II   |    selyemviselést.~ ~Abból egyébiránt, hogy a grófné nem hozta el leányával
 108      II   |               oka rá a kíváncsiságnak, hogy őt közelebbről megtekintse.~ ~
 109      II   |             akik látják. – Lehetetlen, hogy ez… – a többit súgva mondják
 110      II   |         észrevesz rajta mindenki: azt, hogy mozdulataiban, arckifejezésében,
 111      II   |         mintájába, s én emlékezem reá, hogy midőn egy kedvenc oktatónknak
 112      II   |         oktatónknak az a szokása volt, hogy orrhangokon beszélt, ami
 113      II   |               csupa tagjártatásaikból, hogy mely főiskola növeltjei,
 114      II   |           annyira szeret, bámul, imád, hogy már hatéves gyermek korában
 115      II   |              hír Kárpátfalván? Hallom, hogy utazni voltak Londonban,
 116      II   |               volt a tengeren. Hallom, hogy maga igen derék fiú.~ ~Zoltán
 117      II   |           azzal igazolja e dicséretet, hogy híven felel minden kérdésére
 118      II   |           arcjátékkal festi le előtte, hogy a jó néne siketsége dacára
 119      II   |               többi, aki, úgy látszik, hogy egy csomó szeleburdit választott
 120      II   |             komoly arccal intett neki, hogy engedje beszédét bevégezni
 121      II   |                nevetett rá, azt hitte, hogy ez is élc volt.~ ~Emánuel
 122      II   |              azért dicsekedhetik vele, hogy kiképzett dandy. E dicsekedést
 123      II   |              van mit hallgatni afelől, hogy minő vignette alatt lelhető
 124      II   |               magát. Óh, higgyétek el, hogy az ifjak elpirulása legszebb
 125      II   |             zavarba látszott hozni az, hogy valahányszor Vilmára nézett,
 126      II   |              vigyázz énreám, meglátod, hogy egy óra alatt mind a két
 127      II   |              szentségei voltak. Tudta, hogy az messze van még, a boldogság;
 128      II   |                hozta helyre balesetét, hogy egy tearózsát leszakítva,
 129      II   |               aztán Vilmát is biztatá, hogy üljön mellé, és hintázzanak
 130      II   |        mindenre úgy tudott figyelni –, hogy Zoltán szemeit le nem veszi
 131      II   |                rosszkedvű lesz, látva, hogy Katinka mégsem akarja azt
 132      II   |            kötelét, amivel azt nyerte, hogy szép barna svéd kesztyűje
 133      II   |        csónakot, olyat lódított rajta, hogy az felrepült a légbe. A
 134      II   |                mégis biztaták Zoltánt, hogy lódítsa meg erősebben a
 135      II   |              figyelmét nem kerülte el, hogy mily bizalmasan dűl Katinka
 136      II   |              gúnyos szemrehányásokkal, hogy nem volt kéz alatt, midőn
 137      II   |                el magát azzal mulatni, hogy lovagkorbácsával az őszirózsák
 138      II   |                amint annyira elhaladt, hogy szavaikat az ifjak nem hallhaták
 139      II   |               hiszen rokonom…~ ~Látva, hogy Zoltán utánuk siet, hirtelen
 140      II   |         elménckedéseiben, s nem tudta, hogy hová nézzen, ahol senkit
 141      II   |                tudta magát feltalálni, hogy mint fogadja azt.~ ~– Nem
 142      II   |                akkor nem csodálom hát, hogy önt az előszobában hagyták;
 143      II   |      előszobában hagyták; azt mondják, hogy a főispán úr az alispánok
 144      II   |     cselédjeivel.~ ~(Csodálkozhatnánk, hogy Zoltán egyszerre ily fecsegő
 145      II   |        vihogása egészen elnémult arra, hogy e gazdag méltóságos úrfi
 146      II   |                  Zoltán valóban örült, hogy ez ifjút, kinek komoly,
 147      II   |            mely még nem azt válogatja, hogy mi magas, mi alacsony, hanem
 148      II   |                percben azt átgondolni, hogy ezáltal ő a szegény ifjúnak,
 149      II   |               kacagnak ők magok is; de hogy még most is emlékeznek reájok,
 150      II   |         emlékeznek reájok, az mutatja, hogy igen mélyen kellett azoknak
 151      II   |                 Jancsi vagy Peti, vagy hogy hínak; hozz ki gyorsan két
 152      II   |          percig tétovázni is látszott, hogy tegye-e, ami parancsolva
 153      II   |  megismerkedhetni, akkor megértendjük, hogy miért bánt vele oly elvető
 154      II   |              tréfákat mondatni afelől, hogy bánik jurátusaival, s nagyon
 155      II   |          ifjakat, pedig nem is tudtam, hogy ön is azok között van. De
 156      II   |            úton, leszállít a hintóbul, hogy vigyük a lámpást a lovak
 157      II   |          minden órában eszünkbe hozza, hogy semmik vagyunk. S ilyenkor,
 158      II   |           helyezett. Érzé tán magában, hogy ő is képes volna arra, s
 159      II   |              arra, s szinte szégyenlé, hogy oly gazdag, mert sohasem
 160      II   |                sohasem fogja tudhatni, hogy mi annak az értéke, ami
 161      II   |               egész testét hátravetve, hogy ha ilyenkor egymást hirtelen
 162      II   |              keresi szemeivel Zoltánt, hogy merre lehet, de nem találja,
 163      II   |              keresett volna ugyan még, hogy a mulatságban részt vegyen,
 164      II   |              anyáknak az a véleményök, hogy ha leányaik megnőttek, akkor
 165      II   |               Miért? Mert jól érezték, hogy ha egy új eszmevilág új
 166      II   |           beszélni, bátran azt hiheti, hogy azok csak a költő képzeletében
 167      II   |          palástolni afölötti örömüket, hogy őt itt láthatják a tanácsos
 168      II   |              arcáról lehetett olvasni, hogy Rudolfot maga iránt bizonyos
 169      II   |              senki sem gyaníthatja, de hogy vannak, azt éppen úgy lehet
 170      II   |             bennünket azon élvezettől, hogy itt tisztelhessük.~ ~– Magam
 171      II   |                     Magam is sajnálom, hogy kötelességeim így összeütnek,
 172      II   |               de megígértem valakinek, hogy el fogom kísérni odáig.~ ~–
 173      II   |        fennhangon mondani, mert félek, hogy kárt okozok ebben a szép
 174      II   |              átlátni – szólt Rudolf –, hogy a kíséret tiszteletét ezúttal
 175      II   |              alatt, mikor azt mondtam, hogy itt maradjon? – rivall rá
 176      II   |              mondja meg a kocsisomnak, hogy fogjon be rögtön, s ne 10
 177      II   |      befogásnál maga is segítsen neki, hogy hamarább készen legyenek.
 178      II   |                 ami volt. Úgy siessen, hogy hét óra előtt ismét Budán
 179      II   |            vele; megengedi főispán úr, hogy lovamat átengedjem barátomnak,
 180      II   |                bosszantani kezdett az, hogy ez a fiú olyan szelíden
 181      II   |               oly logice volt föltéve, hogy el nem fogadása lehetetlenné
 182      II   |            ifjút, halkan tudtára adva, hogy mint szorítsa azt meg térdeivel,
 183      II   |              térdeivel, ha azt akarja, hogy lépést menjen, s mennyire
 184      II   |               szívére köté lovászának, hogy vigyázzon az úton barátjára,
 185      II   |       hangoztatá Zoltán, ki jól tudta, hogy e derék táncnemek még a
 186      II   |          ostobasággal beszélt felőlök, hogy nem lehetett elcsitítani.~ ~–
 187      II   |      elcsitítani.~ ~– Én nem is tudom, hogy miért nem táncolják azokat
 188      II   |                 Báró Berzy azt mondja, hogy azok sokkal szebbek, mint
 189      II   |                gátolá semmi körülmény, hogy ezért Emánuel barátunk,
 190      II   |              volna, mert attól félnék, hogy megenném.~ ~Ezt az elméncséget
 191      II   |              terjedt el a társaságban, hogy nemcsak Szentirmay készül
 192      II   |                zajjal szokta megtenni, hogy lehetetlen volt titokban
 193      II   |                kezdtek a háziúr előtt, hogy talán már terhére is vannak,
 194      II   |           talán már terhére is vannak, hogy nem jó későre maradniok,
 195      II   |           tanácsos úr azon vevé észre, hogy a társaságnak fele talpra
 196      II   |             pedig csak azért jött ide, hogy megszégyenítsen, hogy vendégeim
 197      II   |             ide, hogy megszégyenítsen, hogy vendégeim szépét, javát
 198      II   |         sürgetett legjobban mindenkit, hogy „Menjünk már, menjünk már!”.~ ~
 199      II   |                a legnagyobb bosszúság, hogy még csak marasztani sem
 200      II   |             bírt annyi önuralkodással, hogy arcán nem mutatta diadalát,
 201      II   |           kellett bírnia Kőcserepynek, hogy eltitkolja mély bosszúságát,
 202      II   |               tűzni? Föltette magában, hogy nem fog odanézni, de tekintete
 203      II   |         Eleinte el nem tudta gondolni, hogy Zoltán miért duzzog. Tán
 204      II   |            mutatni akarja mások előtt, hogy rajta hatalma van. „Ah,
 205      II   |          Lassan kihúzta azt kontyából, hogy csak alig állt benne, akkor
 206      II   |                és senki sem bánta meg, hogy ide eljött.~ ~Kőcserepy
 207      II   |        tűzgolyóikkal a távol nézőknek, hogy ez órájában a nemzeti lelkesülésnek
 208      II(2)|                                        Hogy ezt nemcsak báró Berzy mondja,
 209     III   |               embert kedvesen fogadni, hogy egyszer így kezdte egy mandatum
 210     III   |         királyi tábla”. Ezt, meglehet, hogy csak ráfogták.~ ~Miután
 211     III   |            hányva mégis minden időben, hogy a gyakori látogató csak
 212     III   |             csak azon bír csodálkozni, hogy mint lehet e három bútordarabbal
 213     III   |            tanúbizonyságot tesz arról, hogy tele van pörcsomagokkal
 214     III   |            némelyiknek nagyon jólesik, hogy a hátát a falnak vetheti,
 215     III   |     esztendőben, mint a cserebogárnak, hogy a fiskális úr újra bútoroztatja
 216     III   |                metélve, mi arra mutat, hogy az íródiák még a hasznosban
 217     III   |             Húsz esztendeje már annak, hogy a „juratus tabulae regiae
 218     III   |             viseli a vén sas, anélkül, hogy attól meg bírt volna vedleni
 219     III   |              évben megkísérté párszor, hogy keresztülessék, de oly fonák
 220     III   |           ideája a törvénytudományról, hogy mindig visszakapja az aranyát;
 221     III   |     visszakapja az aranyát; tudniillik hogy egy aranyat szokás a diplomáért
 222     III   |           vissza; még azt is ráfogták, hogy ő volt az, kitől midőn a
 223     III   |                cenzor, azt felelte rá, hogy a verseire nem emlékezik,
 224     III   |            magyar replikákat, anélkül, hogy valaha más, fiatalabb által
 225     III   |           tanújele, nemkülönben annak, hogy ezt a szobát sohasem szokták
 226     III   |                kíváncsiság nem gyötri, hogy a processzusok titkaiban
 227     III   |            mely oly hosszú és keskeny, hogy a középen álló fénymázas,
 228     III   |          végéről a másikra akar menni, hogy elférjen mellette.~ ~Az
 229     III   |             Abban, senki sem tudhatja, hogy mi lehet! Előtte támlátlan
 230     III   |             áll; nem is azért van ott, hogy ráüljenek, hanem azért,
 231     III   |                ráüljenek, hanem azért, hogy legyen mire lerakni a sok
 232     III   |       bútorzata úgy teli van halmozva, hogy a látogatónak nem marad
 233     III   |         szálláson, ami azt bizonyítja, hogy a fiskális úr nem hiú ember.
 234     III   |                otthon érezze mindenki, hogy ő az úr, s akinek nem tetszik
 235     III   |              legkevésbé alkalmas arra, hogy bennünk valami különös tiszteletet
 236     III   |           látszik ki.~ ~Ha észrevenné, hogy itt vagyunk, egy cseppet
 237     III   |           ordít rá Maszlaczky anélkül, hogy helyzetén változtatna. –
 238     III   |         almáriomoknak is. Azt képzeli, hogy ahová ő lép, ott mindenütt
 239     III   |         tökéletes gavallér; kár ugyan, hogy nem járhat többé hintóban,
 240     III   |           mozdulata arra van számítva, hogy testi fogyatkozásait elrejtse
 241     III   |         hallócsigát, mely elárulhatná, hogy büszke fejtartása onnan
 242     III   |       miszerint senki sem veszi észre, hogy ő nyomorék. Nyomorék kívül
 243     III   |              azt nem is azért viselné, hogy rátámaszkodjék, s azzal
 244     III   |             pillanatban nem látja meg, hogy merre van, s csak úgy vaktában
 245     III   |                 mondja meg a Tamásnak, hogy hozzon be egy széket a nagyságos
 246     III   |              minthogy Tamás oly süket, hogy fráter Bogozy rapportját
 247     III   |            megzsúrolja mosdott részét, hogy attól lehet tartani, miként
 248     III   |                magát azzal mulattatni, hogy pálcája nagy, aranyos gombját
 249     III   |              Mint bántja az Abellinót, hogy ez a lateiner, ez a diákból
 250     III   |           volna hálókabátban.~ ~– Hát, hogy mint van a kedves nagyságos
 251     III   |                 hanem ő kérdezett:~ ~– Hogy áll a pörünk, uram?~ ~A
 252     III   |             ezt?~ ~– Igen olyanformán, hogy a pörünket aligha újra nem
 253     III   |               ért.~ ~Abellino átlátta, hogy sem gorombasággal, sem hangerővel
 254     III   |              Azt csak megengedi talán, hogy a saját ügyem mibenállását
 255     III   |                azt tudhatja nagyságod, hogy ahány ügyvédet felszólított,
 256     III   |           nagyságos úr, mert én tudom, hogy mit beszélek, s értek az
 257     III   |            megengedi kedves nagyságod, hogy pipára gyújtsak.~ ~– Csak
 258     III   |             alatt azzal mulatta magát, hogy ujjával nagy betűket irkált
 259     III   |         lehetetlen volt attól tartani, hogy családot hagyjon maga után.
 260     III   |               azért vette el a leányt, hogy nagyságod bosszújára örököst
 261     III   |      kétértelmű családból való leányt, hogy ez a föltétel annál valószínűbb
 262     III   |           bibliában meg a krónikákban, hogy hetvenéves férfiaknak még
 263     III   |            biztatást. Ne tessék hinni, hogy azért, mintha nem tudtak
 264     III   |              akarna engedni a bárónak, hogy e szívességeérti hálaérzeteit
 265     III   |               úr; azt még nem mondtam, hogy elveszítjük a pert. Megvertek,
 266     III   |        kielégítők. Az az előnyünk van, hogy a fővádlottak meghaltak,
 267     III   |                elégnél.~ ~– Reménylem, hogy ez a per nemigen fog nyomtatásban
 268     III   |             csak azért idéztetnek elő, hogy az igazságot segítsenek
 269     III   |                nagyságos úr. Én tudom, hogy erről kedves nagyságod nem
 270     III   |               Ha bebizonyíthattuk azt, hogy Mayer Fanny egykor elfogadta
 271     III   |           Mayerné már kész is volt rá, hogy ez alkudozások folyama iránt
 272     III   |            ellenfeleink azt gondolják, hogy levertek bennünket, éppen
 273     III   |                nagysád azonnal érteni, hogy ez elmúlt tizenkét év és
 274     III   |    körülhálóztatva, s nem is gyanítva, hogy minden elejtett szavából
 275     III   |            nevet, azonban eszébe vevé, hogy ezt Abellino nem fogja meghallani,
 276     III   |            elzárta szekrényébe, várva, hogy ki jő most.~ ~Csak az öreg
 277     III   |                Csak az az egy hibájok, hogy napról napra kisebbek lesznek.
 278     III   |              Abellino már bánni kezdé, hogy az egyik szarvast el nem
 279     III   |         közőlök való –, ők azt hitték, hogy én vagyok az ő bolondjuk…
 280     III   |              célhoz vezettek. Világos, hogy Szentirmay egy egész hetet
 281     III   |          támadt a gróf és neje között, hogy a grófnő több napokon át
 282     III   |             halálos ágyán azt kívánta, hogy gyermeke Szentirmay gyámsága
 283     III   |             többször említé kötekedve, hogy az ifjú Kárpáthy Zoltán
 284     III   |                dicséri, mert hisz azt, hogy ő okos ember, éppen oly
 285     III   |         eszmének lehet tekinteni, mint hogy egy grófot méltóságos úrnak
 286     III   |            elfojt annál a gondolatnál, hogy ezt az embert, ezt az örökké
 287     III   |          reménye éleszt föl, hanem az, hogy őt megalázva, megbecstelenítve
 288     III   |                vagy gyermek vagyok én, hogy egy percben felbiztat, másikban
 289     III   |               annyit elérhetünk ugyan, hogy ha nyilvánosság elé kerül
 290     III   |         tartozik. Még az is valószínű, hogy az ifjú Kárpáthy sokkal
 291     III   |             legkevésbé sem hiszem azt, hogy Szentirmay gróf legkisebb
 292     III   |           Kedves nagyságod, jól tudom, hogy nincs szoktatva a hosszas
 293     III   |               és sarkalatos körülmény, hogy az ifjú Kárpáthy nemes szívű,
 294     III   |             érzékeny jellem legyen, és hogy a Szentirmay-család magas
 295     III   |               kitételek fordulnak elő, hogy azoknak sejtelme elől is
 296     III   |                     Tehát reményli ön, hogy perünk még odáig elhúzódik.~ ~–
 297     III   |                meritumára azt felelem, hogy „nem”; azután pedig az ebben
 298     III   |         ezalatt úgy bebonyolítani azt, hogy ha Szentirmay gróf az angyalok
 299     III   |           fiskális úr nem állhatá meg, hogy ez ötletének ne kacagjon.)
 300     III   |              de azon reményben vagyok, hogy mindez a legjobbra forduland,
 301     III   |                 Midőn eljövend az idő, hogy az ifjú Kárpáthy azon korba
 302     III   |           alkalmat szolgáltatunk neki, hogy e pert végtül végig elolvashassa.~ ~
 303     III   |       cselekedni? Engedni fogja talán, hogy a per tovább folyjon, hogy
 304     III   |             hogy a per tovább folyjon, hogy gyalázatra hurcolják azon
 305     III   |             mosolyognak reá? Engedi-e, hogy azon férfi, ki neki atyja
 306     III   |      gyanúsítva, megbélyegezve álljon, hogy a féreg bevegye magát azon
 307     III   |                is oly soká közös volt? Hogy a világi balítélet kitiltsa
 308     III   |              fogunk eléje szabni, csak hogy megmentse holt szülői tiszta
 309     III   |                inkább kincseiről, csak hogy azt mondhassa: „Mindez nem
 310     III   |               mind, amiket ez mondott, hogy az elfásult szív idegei
 311     III   |         dicsérte a dohányát; elmondta, hogy kitől kapta azt ajándékba,
 312     III   |                kapta azt ajándékba, és hogy ki által szokta megvágatni.~ ~
 313     III   |            tekintetén úgy meglátszott, hogy képzeletében már Kárpátfalva
 314     III   |             olyakat szítt a csibukból, hogy az orcája kétfelől behorpadt
 315     III   |              hozni, mely abból állott, hogy apró piros végű fácskákat
 316     III   |             gátolta előrehaladásunkat, hogy nincsenek hatalmas pártfogóink.~ ~–
 317     III   |                bámulok. Ön azt állítá, hogy legjobb ismeretségben van
 318     III   |             férfiú, ki már azáltal is, hogy a semmiből küzdötte fel
 319     III   |            áron. De egészen megnyerni, hogy ez ügyet tökéletesen magáévá
 320     III   |              mintha azon gondolkoznék, hogy vajon nem volt-e ez gorombaság,
 321     III   |              kell kedves nagyságodnak, hogy Kőcserepy a kedvező eredmény
 322     III   |           sajátja, és nagyon kétséges, hogy a mondott föltétel nélkül
 323     III   |             van halmozva adósságokkal, hogy a Kárpáthy-uradalmak minden
 324     III   |               jószágát, virtualitását, hogy miért retten most vissza
 325     III   |           amidőn semmi kilátása többé, hogy utódokat hagyjon maga után.~ ~–
 326     III   |                haragja. Kezdé sejteni, hogy az ügyvédnek igaza van.~ ~–
 327     III   |           meggondolni, kedves nagysád, hogy a kifizetendő adósságok
 328     III   |              kibékülni, megbarátkozni, hogy én, mint Ézsau egy tál lencséért,
 329     III   |      elfeledkezék világi méltóságáról, hogy fájdalmas térdeit sziszegve
 330     III   |                     Ezek azt jelentik, hogy megtörténhetik, miszerint
 331     III   |                napon azon hírre ébred, hogy jövedelmeinek felét az ország
 332     III   |           ideig mások szoktak viselni, hogy a Kárpáthy bárók többé nem
 333     III   |              ott egy ideig, nem tudva, hogy mit cselekedjék. Maszlaczky
 334     III   |         jöjjenek be.~ ~Abellino látva, hogy Maszlaczky egy cseppet sem
 335     III   |              vágva maga után az ajtót, hogy az öreg Tamás körmét szintén
 336     III   |               levéltárnok azt felelte, hogy Maszlaczky úr csakugyan
 337      IV   |            tudattal hajthatá le fejét, hogy ingatag védencét úgyis kezei
 338      IV   |                s csak kezével mutatja, hogy mindent megtudott. Körülfogják,
 339      IV   |      megjegyezhetni azon különösséget, hogy ez a száraz, semmitől nem
 340      IV   |              kidugta fejét az ablakon, hogy ne is hallja, amit odabenn
 341      IV   |                azon egyszerű ok miatt, hogy pénze nincs! Ah, ez keserűbb
 342      IV   |                álmatlanul; alig várta, hogy megvirradjon, akkor nyakába
 343      IV   |             uzsorásnál, pénzkalmárnál, hogy csak száz pengőt adjanak
 344      IV   |    Kárpáthy-család illető ügynökét is, hogy előlegezze neki napidíjait.
 345      IV   |           szemeivel, s amint meglátta, hogy eltávozik, ő is vette kalapját,
 346      IV   |           derék férfiú, ön megérdemli, hogy bárki is barátságában részesítse.
 347      IV   |               abban a helyzetben volt, hogy pénzt kérjen igen kockáztatott
 348      IV   |         gondolja azt kedves nagyságod, hogy én kölcsönözzek nagyságodnak?~ ~–
 349      IV   |             kedves barátom. Higgye el, hogy nem bírnám magamat rávenni,
 350      IV   |            rávenni, ha éhen halnék is, hogy valakitől pénzt kérjek;
 351      IV   |         fenyegetéssel tudtam megvenni, hogy a kezemnél levő perében
 352      IV   |         köhögéssel ütötte el a címet), hogy én nem tartom többé kezem
 353      IV   |               minden jámbor prókátort, hogy méltóságod (már méltóságod)
 354      IV   |               az utcán! Mondja ön meg, hogy mi panasza van ellenem.~ ~
 355      IV   |       contextusból – kedves nagyságod, hogy kedves nagyságoddal lehetetlen
 356      IV   |      diákbűnökből egyet is, de ígérte, hogy azokat mind engedelmesen
 357      IV   |           kérem! Adjak magamról írást; hogy is nevezte ön, cessziót?
 358      IV   |           Kőcserepy úr? Azt sem tudom, hogy idebenn vannak-e most, nincsenek-e
 359      IV   |               Óh, én bizonyosam tudom, hogy idebenn vannak. Jöjjön velem,
 360      IV   |           kivált este. Még azt hinnék, hogy tolakodom. Vannak illedelmi
 361      IV   |           Abellinónak el kelle nyelni, hogy őt, a divat kiszolgált vezérét
 362      IV   |              otthon leszek. Reménylem, hogy jó sikerrel.~ ~– Kérem önt,
 363      IV   |               meg van győződve afelől, hogy valakivel nagy jótéteményt
 364      IV   |                nagyon lelkére kötötte, hogy mire ő jönni fog, már készen
 365      IV   |              legyen az engedménylevél, hogy neki csak alá kelljen írni.~ ~
 366      IV   |               ezt előre Maszlaczky úr, hogy így fog következni, ismerte
 367      IV   |         elvégre annyira kezde fajulni, hogy énekelni is próbált, azon
 368      IV   |          kedélyt is képes dühbe hozni. Hogy mit énekelt, azt nem lehete
 369      IV   |                volt benne a nevezetes, hogy miként, hanem hogy egyáltaljában
 370      IV   |          nevezetes, hogy miként, hanem hogy egyáltaljában énekelt, hasonlatosan
 371      IV   |                 melynél csodáltuk azt, hogy kimondja e szót: „mama!”;
 372      IV   |                   nem szépen, de elég, hogy kimondja.~ ~A házban lakók,
 373      IV   |            volt ráállani, de csak úgy, hogy ő egyenesen Abellino javára
 374      IV   |             kötni ki, miután meglehet, hogy Kőcserepy túlságig vitt
 375      IV   |             engedménylevelet, s kérte, hogy legyen szíves átolvasni.
 376      IV   |        elborzadt a sok betűtől. Látta, hogy ott van a huszonnégyezer
 377      IV   |              az aláírását; megtanulta, hogy nem hátul, hanem elöl kell
 378      IV   |             ami arra indítá Abellinót, hogy ő is adjon neki egy aranyat,
 379      IV   |               pengőt, meg sem engedve, hogy nyugtatót adjon róla. Meg
 380      IV   |                 Meg van róla győződve, hogy a kedves nagyságos úr, mihelyt
 381      IV   |        Maszlaczky úr. Kicsinyben múlt, hogy meg nem csókolá. Meg nem
 382      IV   |         csókolá. Meg nem engedte neki, hogy az előszobáig kikísérje;
 383       V   |           vigyázva lépdelt a világban, hogy még az árnyékát is kikerülte
 384       V   |           szellemi nagyságot követelt, hogy itt e földön e helyet senki
 385       V   |            ráakadt gyöngéire, hibáira, hogy vissza tudta magát vonni
 386       V   |             adott elényt (aquit) arra, hogy őt e derék úr nőül kérje.
 387       V   |          Emberek előtt, akikről tudta, hogy megmondják neki, annyira
 388       V   |       magasztalá annak jó tulajdonait, hogy a jó úr végre megkérdezé
 389       V   |            hagyta magát tántoríttatni, hogy az élemedett férj rovására
 390       V   |                mindenki elismeré róla, hogy derék, magaslelkű asszony,
 391       V   |      türelemnek.~ ~Ő maga is elismeré, hogy ez nem szeretet, amit férje
 392       V   |          Megengedé ennélfogva magának, hogy az udvarló férfi iránt szerelmet
 393       V   |              előtt felfoghatóvá tenni, hogy ez érzelem a legrendesebb
 394       V   |           meggyőződésére jutott annak, hogy boldogsága tökéletes. Második
 395       V   |              gondolta. Meglehet ugyan, hogy a kivitelben azután éppen
 396       V   |               Ő csak annyit tud, érez, hogy férje őt lelke jobb felének
 397       V   |             lelke jobb felének tartja, hogy nála nélkül gondolatait
 398       V   |               gondolatait sem rendezi, hogy őneki minden fontosabb határozatnál
 399       V   |               befolyással kell lennie, hogy észlelése, bölcsészete tartja
 400       V   |           készen.~ ~Óvakodnia kellett, hogy e közönséges hibájába a
 401       V   |               igazgatta, ki megtanítá, hogy kell bölcs dolgokat mondani
 402       V   |               titkolnia gyermek előtt, hogy ő anyja által szerettetik.
 403       V   |               s észtani búvárlatokból, hogy a szülők nyájassága gyermekeik
 404       V   |           hiszen bizonyos volt felőle, hogy minden percben valamely
 405       V   |              gyertyát letevé a földre, hogy világot ne vessen annak
 406       V   |           eljött tőle, lehajolt hozzá, hogy orcáját megcsókolja. Megtörtént
 407       V   |      megcsókolja. Megtörtént ilyenkor, hogy a gyermek fölébredt. Akit
 408       V   |              lemondáshoz. Tanulja meg, hogy semminek sem kell előre
 409       V   |              sohasem tudhatta meg azt, hogy őt szülői szeretik, ő csak
 410       V   |            szeretik, ő csak azt tudta, hogy vigyáznak rá – mint egy
 411       V   |               a magáét. Jól tudva azt, hogy ha valamit nagyon óhajt,
 412       V   |             arca halvány vonásai mögé, hogy Eveline szemei soha nem
 413       V   |         halaványságához; nem kérdezék, hogy tán valami baja van; csak
 414       V   |              azt az észrevételt tenni, hogy mint reszketnek a kisasszony
 415       V   |           nehogy a nevelőnő meghallja, hogy beteg. Mikor már ő azt megvallotta,
 416       V   |              megtudva a pitvarnoktól,1 hogy őnagysága még nem érkezett
 417       V   |               eredeti indulópontjától, hogy Eveline maga sem ismerte
 418       V   |         erősségekkel tűzve össze. Kár, hogy e szép vitatkozások a világra
 419       V   |      megelégedve látszott lenni azzal, hogy a teremben annyi nagy tükör
 420       V   |                így:~ ~– Igen sajnálom, hogy Vilma kisasszonyt élvezetében
 421       V   |           kisasszonyt.~ ~– Adná az ég, hogy boldogsága is hasonlatos
 422       V   |              ellenkezőleg azt állítom, hogy a jó nő teremti a jó férjet,
 423       V   |   gyöngeségében áll s azon öntudatban, hogy nálánál erősebb lények őt
 424       V   |         végigbeszélni, ami arra mutat, hogy valami mást forgat fejében,
 425       V   |                 Ez az én ideálom. Kár, hogy az életben oly ritkán találkozhatni
 426       V   |               eddig üldözött, átlátná, hogy egész életem nem a fátum
 427       V   |             fülig elpirult. Nem tudta, hogy tréfál-e a méltóságos asszony,
 428       V   |           hangján adta elő a fiskális, hogy a tanácsosnő szinte zavarodottan
 429       V   |              ünnepélyes időköz után –, hogy ily szavakkal terhelém becses
 430       V   |              hangon valának elrebegve, hogy a tanácsosné attól kezde
 431       V   |            vetélkedés támadt közöttük, hogy a szobában alá s fel sétálva,
 432       V   |                Hízelgek magamnak vele, hogy e művet végrehajtom. Én
 433       V   |           adott arra Maszlaczky úrnak, hogy nyakába boruljon, és őt
 434       V   |               már annak, barátom uram, hogy mi egymást ismerjük? – kérdé
 435       V   |                hangban.~ ~– Reménylem, hogy e törhetlen barátságunk
 436       V   |           sürgeté tovább Maszlaczky –, hogy a törekvésre engemet semmi
 437       V   |        vállaltathatna velem, és ez az, hogy kedves barátom uram szeretetét,
 438       V   |            ismét közel volt már ahhoz, hogy sírva fakadjon, melynek
 439       V   |              gondolt –, ön kényszerít, hogy kimondjam, ami szívemen
 440       V   |                de ön kényszerített rá, hogy kimondjam: tegyen ön engem
 441       V   |             Őszintén kell megvallanom, hogy e gondjaim közepett sokszor
 442       V   |             férfiú képe, s elgondolám, hogy él az én ismerőseim között
 443       V   |             remélhettem volna még azt, hogy ön, ki előtt még egy oly
 444       V   |                    Én pedig mondhatom, hogy annál nagyobb örömmel nem
 445       V   |                szívvel mondhatom uram, hogy az egész Kárpáthy-urodalomban
 446       V   |        Bizonyára meg fogom én mutatni, hogy bárha nem vagyok is azon
 447       V   |             annyira el lőn ragadtatva, hogy megcsókolá a tisztes úr
 448       V   |          tizenhárom éves. Láthatja ön, hogy még nem férjhezmenetelre
 449       V   |            kénytelen vagyok elismerni, hogy nézetei helyesek. Hiába,
 450       V   |         Valóban azon gondolat mellett, hogy ő anyjához hasonló leend,
 451       V   |          tudhatja, kedves Maszlaczkym, hogy én nem kevésbé sietek önt
 452       V   |               Teszem föl, mondjuk azt, hogy meg fog történni ez a házasság
 453       V   |         ajánlatra.~ ~Az jutott eszébe, hogy hiszen ő végítélet nélkül
 454       V   |                az egész. Rajtunk függ, hogy ez idő alatt a kitűzött
 455       V   |          dolgozni fog éjjel és nappal, hogy a pert siettesse. Másfelől
 456       V   |          befolyásomat felhasználandom, hogy annak kedvező irányt adjak.
 457       V   |            felől, s biztosíthatom önt, hogy a per meg lesz nyerve, s
 458       V   |               sem álland többé ellent, hogy a barátság eddigi kötelékei
 459       V   |                homlokát, jól vigyázva, hogy álhaját félre ne tolja az
 460       V   |   figyelmeztetnem, kedves Maszlaczkym, hogy az egész értkezésünknek
 461       V   |            rendszerhez tartozik az is, hogy a növendékleánynak egész
 462       V   |                s e részben úgy hiszem, hogy kedves barátom is egyetért
 463       V   |                 néma jelekkel mutatva, hogy mármost menni készül.~ ~
 464       V   |       összevágott. Elhatározá magában, hogy férjével közleni fogja kételyeit.~ ~
 465       V   |          veszti birtokát.~ ~– Tudod-e, hogy Vilma mily kimondhatlan
 466       V   |          társaságokban figyelmezek rá, hogy őt mindenütt kikerüli, s
 467       V   |            egész este ülve marad, csak hogy vele ne legyen kénytelen
 468       V   |                  S oly bizonyos volna, hogy vagyonát elveszti?~ ~– Maszlaczky
 469       V   |              Igen.~ ~– S nem gondolod, hogy egyéb okai is vannak Maszlaczkynak
 470       V   |                ha elgondolta az ember, hogy ő Kőcserepyné méltóságos
 471       V   |              méltó. Tapasztalni fogod, hogy én, ezt tudva, még jobban
 472       V   |                eleven hangyát adnának, hogy vigye haza zsebjében, de
 473       V(1)|             Ezerszer bocsánatot kérek, hogy egyszer életemben új szót
 474      VI   |                de isten tudná már azt, hogy melyiken? – szokott állani
 475      VI   |            alkalmasint volt határa, de hogy hol, arra csak a Berettyó
 476      VI   |              büszkeséget is helyeztek, hogy őket minden bolond idegen
 477      VI   |             elhordta rendesen a hidat, hogy a puszta lábaknál nem maradt
 478      VI   |         futóárkot ki a szántóföldekre, hogy arra is tehessen egy-egy
 479      VI   |        nádtetővel, annak bizonyságára, hogy valamelyik elmúlt évben
 480      VI   |       karjaikat, mintha könyörögnének, hogy tegyen oda valaki egy hágcsót,
 481      VI   |           szarvasok, mik oly szelídek, hogy közelre várják a lovaglókat,
 482      VI   |                annyira leereszkedének, hogy kiszöktek a vadaskertből,
 483      VI   |               venni nem lehetett, mint hogy a kíváncsiságból odavetődő
 484      VI   |            követése; csodálatra méltó, hogy mit az ókori együgyű bölcsek
 485      VI   |             Megbocsát a szíves olvasó, hogy ily unalmas részleteken
 486      VI   |           pusztaságban, ha elgondolja, hogy itt nép és élet lehetne
 487      VI   |            varázsolt, nem érdemesek-e, hogy meg legyenek számlálva?
 488      VI   |                áldozatot hoz a kornak, hogy nemzetét jólétre segítse,
 489      VI   |          vásárolt. Ha olykor meghallá, hogy ifjú pajtásai közől valamelyiknek
 490      VI   |              megtudják, s azt higgyék, hogy ő jó szívét akarja fitogtatni,
 491      VI(1)|                               Remélem, hogy e kis anakronizmust azokkal
 492      VI(1)|         Egyáltalában be kell vallanom, hogy az általam leírt tárgyak
 493     VII   |         esztendőn át velök éreztetett; hogy oly istenáldása volt rajtok,
 494     VII   |              mint az eső és a napfény; hogy a boldogságot itthon lakóvá
 495     VII   |             alatt, s elmondhaták neki, hogy az Isten engedje nekik e
 496     VII   |            boldogságot sokáig élvezni, hogy láthassák őt évről évre
 497     VII   |             civakodással törtek rajta, hogy melyik szeresse jobban –
 498     VII   |               aki sejteni kezdé talán, hogy ennek az édes szeretetnek
 499     VII   |               A másik kettő duzzogott, hogy hát őket nem? Katinka már
 500     VII   |            adsz nekem? Tán azt akarod, hogy elváljunk? Hisz emlékkönyv
 501     VII   |             Hisz emlékkönyv arra való, hogy elmenjünk messzire, egyikünk
 502     VII   |                   Katinka nevetett rá. Hogy is lehet Zoltán oly bohó?
 503     VII   |               azt, de magában gondolá, hogy ez emelkedő boldogságot
 504     VII   |            család átjött, s úgy mondá, hogy korán reggel utánok fog
 505     VII   |          engedelmet kért gyámanyjától, hogy lóra üljön, s átsiessen
 506     VII   |                babona, mely azt súgja, hogy csak meg kell indulni az
 507     VII   |         indulni az elé, aki sokáig jő, hogy azonnal jöjjön. Tán ha elébb
 508     VII   |                Zoltán nem állhatá meg, hogy legalább a kert túlsó széléig,
 509     VII   |            kisebb szinte sírva fakadt, hogy nekik nem volt szabad vele
 510     VII   |            nagy dolognak kellett érni, hogy e családi ünnepet elmulasztá.~ ~
 511     VII   |       vármegyeháza előtt strázsál.~ ~– Hogy híják?~ ~– Ebkérdi Pál –
 512     VII   |        haragosan. – Úgy tekintsen rám, hogy én a tekintetes királyi
 513     VII   |              dolog ellen, s azt hitte, hogy aki egy olyan írást elfogad,
 514     VII   |              el kell készülve lenniök, hogy azt meg merték tenni.~ ~
 515     VII   |          rágázolt.~ ~Az mégis iszonyú, hogy nyomorult Mammonért hitet,
 516     VII   |                így eltéphessen valaki, hogy valaki ellen erényes tetteit
 517     VII   |            mint éles kardot fordítsák, hogy a legtiszteltebb férfinak
 518     VII   |              cselédek csak azt hallák, hogy jár szüntelen alá s fel,
 519     VII   |                visszatértek, gondolva, hogy mire még egyszer erre jőnek,
 520     VII   |           szíveikre, magok sem tudták, hogy mi az. Az a fa, mely alatt
 521     VII   |            milyen sárga most. Tudod-e, hogy miért van az? Mert el kellett
 522     VII   |              minden erejét összeszedé, hogy e könnyek láttára el ne
 523     VII   |              mert arra gondolni többé, hogy Rudolf megérkezhessék, s
 524     VII   |         elaludtak, egymást biztosítva, hogy nem félnek. Ödönke, a legkicsinyebb,
 525     VII   |           lefekvés előtt, s követelte, hogy őt Katinka fektesse le,
 526     VII   |            magát, ismét azt követelte, hogy vigye őt Zoltán bácsihoz,
 527     VII   |              vigye őt Zoltán bácsihoz, hogy azt is megcsókolhassa, s
 528     VII   |               azután biztatá Katinkát, hogy ő is csókolja meg Zoltánt,
 529     VII   |              hízelgésekkel elhalmozva. Hogy azt Rudolf mind nem láthatja!~ ~
 530    VIII   |        gyámatyám?~ ~A lovász tudósítá, hogy odafenn vár reá az írószobában.~ ~–
 531    VIII   |               még tán észre sem vette, hogy reggel van.~ ~Míg a cseléd
 532    VIII   |               félre kellett fordulnia, hogy meg ne engedje magát általa
 533    VIII   |              magát általa hatni; érzé, hogy lelke szilárdságától szavainak
 534    VIII   |             leült.~ ~Rudolf észrevevé, hogy a fiú mennyire el van érzékenyülve,
 535    VIII   |            komoly arra, kedves Zoltán, hogy tökéletesen megértse, amiket
 536    VIII   |              amiket mondok, s átlássa, hogy nem valami rendkívüli eset
 537    VIII   |                meg fog benne nyugodni, hogy én önnek javát akarom. Ön
 538    VIII   |                már átesett, s anélkül, hogy önt szembe dicsérni láttassam,
 539    VIII   |                tökélyre fejlessze, az, hogy világa legyen önnek. Önnek
 540    VIII   |           maradok önnek; rajta leszek, hogy derék, önhöz méltánylattal
 541    VIII   |            tudtomra, s én kieszközlöm, hogy az legyen önnek jövendő
 542    VIII   |         szegényt, úgy sajgott a szíve, hogy így kellett bánnia vele.
 543    VIII   |            Azzal tollat fogott Rudolf, hogy írjon.~ ~Zoltán csak várta
 544    VIII   |              amit Rudolf mondott, mint hogy azt oly hidegen tudta elmondani.~ ~
 545    VIII   |            maradt a gróf, s azt hiszi, hogy senki sem hallja, midőn
 546    VIII   |            szívéhez szorítá, s engedé, hogy könnyeivel áztassa kezeit,
 547    VIII   |               nem titkolá előle többé, hogy szereti, hogy fájt neki
 548    VIII   |             előle többé, hogy szereti, hogy fájt neki e hideg szavakat
 549    VIII   |              úgy szívéhez csatolt már, hogy ha onnan le akarja szakítani,
 550    VIII   |                Emlékezzél reá, Zoltán, hogy láttál engem sírni, és legyen
 551    VIII   |             elég legyen annyit tudnod, hogy nem a szeretet hiánya az,
 552    VIII   |                mégpedig úgy elhagynod, hogy vissza sem térhetsz.~ ~Zoltánt
 553    VIII   |               tilthatja azt meg nekem, hogy én a legnemesebb lelkű férfit,
 554    VIII   |           veszélyt hozna rád és reánk. Hogy miben áll e veszély, azt
 555    VIII   |              bennünket hagyni anélkül, hogy a bámészkodók előtt mutatnád,
 556    VIII   |              meg fogsz nyugodni abban, hogy mi szeretünk téged, és tudjuk,
 557    VIII   |            szeretünk téged, és tudjuk, hogy te is szeretsz minket.~ ~
 558    VIII   |              vén szolga, szerét teszi, hogy kezet csókolhasson neki,
 559    VIII   |            kerülvén hozzá, mert tudja, hogy különben nem engedné.~ ~
 560    VIII   |             Emlékezik-e még kegyelmed, hogy itt ezen a helyen hajdan
 561    VIII   |        követett a sírba, s nem akarta, hogy őutána másvalaki azokba
 562    VIII   |             ott fenn, de én jól tudom, hogy az én megdicsőült nagyasszonyom
 563    VIII   |                     Elhiszem, jó öreg, hogy ezért falaztatott be a folyosó,
 564    VIII   |           mégis az lett a következése, hogy most a szél nem járhatja
 565    VIII   |             rekedt levegővel van tele, hogy az embernek szinte nyomja
 566    VIII   |                Látszik is a bútorokon, hogy mind összerepedeznek, s
 567    VIII   |          inkább rácsajtót veretünk rá, hogy a kastély egészséges helyzete
 568    VIII   |          nagyságos uram. Tudom én azt, hogy nem a levegőre gondolunk
 569    VIII   |         asszony élt és meghalt. Tudom, hogy sokat fog arra gondolni.
 570    VIII   |                gondolni. Igen jól van, hogy ő azt meglássa.~ ~Az érzékeny
 571    VIII   |              egészen meg volt lepetve, hogy ez együgyű ember így nyomába
 572    VIII   |                tekinte az öreg arcára. Hogy tud ez oly összhangzóan
 573    VIII   |         összhangzóan gondolkozni vele? Hogy tudja ez, miszerint arról
 574    VIII   |           múlva akkora rés volt törve, hogy egy ember beférhetett rajta.~ ~–
 575    VIII   |        egymásra nézett, s azt gondolá, hogy mily szörnyű halovány a
 576    VIII   |               annyira el volt fogódva, hogy mielőtt a kilincsre tette
 577    VIII   |               szomorú volt elgondolni, hogy ezekben a teremekben az
 578    VIII   |             hangosan őrlő szú hirdeti, hogy az idő él, halad és pusztít.~ ~
 579    VIII   |            Milyen nagy bűn a szerelem, hogy ily nehéz a büntetése. Íme,
 580    VIII   |                lelkét azon felelettel, hogy hiszen igen közömbös dolgok
 581    VIII   |                eltelve iránta; mit ér, hogy a szerelem tiszta volt,
 582    VIII   |             szó abból elég lehet arra, hogy külszínt adjon egy ármányosan
 583    VIII   |          idegenkedik azon gondolattól, hogy egy halott levéltitkát megsértse;
 584    VIII   |             mellé. Azt hitte képzelni, hogy amaz arckép szelleme e percben
 585    VIII   |       reszketek Isten előtt. Én tudom, hogy a gondolat is bűn volt,
 586    VIII   |                a gondolat is bűn volt, hogy vétkeztem, midőn álmodtam
 587    VIII   |                 Kárhozatomat hallom-e, hogy Isten előtt, emberek előtt
 588    VIII   |               nyújtod, arról megtudom, hogy Isten is megbocsát. Férjedet…
 589    VIII   |               talán Zoltán elleneiébe! Hogy tudnának a furfangos pörészek
 590    VIII   |             most, mintha örülne annak, hogy veszélyes levele annak kezébe
 591    VIII   |              ezen imakönyvet. Vigyázz, hogy semmit ki ne szórj belőle,
 592    VIII   |         szellemére, s úgy cselekedjél, hogy ők boldognak lássanak téged.
 593      IX   |        esztendő volt reá nézve. Tudta, hogy elmenetelének fájdalma gyámatyjának
 594      IX   |          gyámatyjának titka; hallotta, hogy Rudolf neje és gyermekei
 595      IX   |                azt, miszerint ő tudja, hogy ez eltávozás indokai mögött
 596      IX   |                 pedig azok azt hitték, hogy cseresnyeszüretre ismét
 597      IX   |                az a boldog gondolatja, hogy egykor ismét meg fogja őt
 598      IX   |               tréfásan gyöngéd szavát, hogy el ne feledkezzék róla;
 599      IX   |              róla; és ő jól tudta azt, hogy sok, sok időre, talán örökre
 600      IX   |              ajkába kénytelen harapni, hogy könnyei el ne árulják.~ ~–
 601      IX   |                Tarnaváryt érted? Igaz, hogy ő nagyon szigorú.~ ~– Nem
 602      IX   |               mindig eszébe jutott az, hogy hiányzik közőlök valaki,
 603      IX   |              fel kellett tűnni előtte, hogy ez a gyermek nem volt még
 604      IX   |            tudósítással és kérelemmel, hogy addig is, míg a megye hivatalosan
 605      IX   |             bizalmasan beszélgetni)~ ~„Hogy a patvar vitte volna el
 606      IX   |          kölyökről; vigyázzak magamra, hogy görbén ne találjak rá nézni;
 607      IX   |              legkisebb gondja volt az, hogy családja tagjai mit csinálnak.
 608      IX   |                 Hát az-e az én dolgom, hogy az ő lélegzetöket lessem?
 609      IX   |               következése volt azután, hogy a főispán úr legidősebb
 610      IX   |              meg, hanem megtörtént az, hogy két hét múlva Toncsi viszont
 611      IX   |              tehetett bölcsebbet, mint hogy vállat vonított, és példás
 612      IX   |             olyan jól volt elrendezve, hogy a gyermekek, ha a házat
 613      IX   |               megvan az a boldogságuk, hogy elbújhatnak előlük, és nem
 614      IX   |               nagy prémű ajtónállótól, hogy „Itthon van-e Tarnaváry
 615      IX   |     elméncségnek tartá azt felelni rá, hogy az nincs itthon, mert itt
 616      IX   |             lármázott a méltóságos úr, hogy az egész ház visszhangzott
 617      IX   |           zajában kénytelen elmondani, hogy kívánta tiszteletét tenni,
 618      IX   |                 amikor inkább kívánná, hogy ötven mérföldnyire lehetne
 619      IX   |       hallottam, nemhogy láttam volna. Hogy a szivárványos zivatar hordana
 620      IX   |            lehúzta a fejét az írásába, hogy ki nem lehetett venni, melyik
 621      IX   |              felé, mintha intene neki, hogy ne köszönjön neki addig,
 622      IX   |        fokozatosan emelkedett, amiatt, hogy senki sem mondott neki ellent.
 623      IX   |               botránkozás köve.~ ~– De hogy jutott magának eszébe ezt
 624      IX   |             ütött öklével az asztalra, hogy ijedtében valamennyi jurátus
 625      IX   |             septemvir helyett mondta), hogy nekem nemes céljaim voltak
 626      IX   |              kend a helyére! Ki kérte, hogy álljon fel? És hallgasson!
 627      IX   |              És hallgasson! Ki mondta, hogy beszéljen? Mit fecseg itt
 628      IX   |              előre-hátra? Bánom is én, hogy miféle céljai voltak, nem
 629      IX   |             nem az itt a kérdés, hanem hogy minek írta ezt a szamár
 630      IX   |           vissza kellett neki felelni, hogy:~ ~– Kérem alássan, az a
 631      IX   |           vétkes poétajurátus számára, hogy eleibe tette a kérdéses
 632      IX   |               No, jól van. Most látja, hogy mérges vagyok; hát csak
 633      IX   |            írótermet, aggódva kérdezé, hogy micsoda nagy baj történt
 634      IX   |              mosolyogva mondá el neki, hogy az a szőke legény, egy tehetős
 635      IX   |                utakat-módokat elkövet, hogy érzelmeit vele tudassa,
 636      IX   |               a furfangot gondolta ki, hogy amint mindenféle pörös iratokat
 637      IX   |             Julcsa kisasszonyra bízta, hogy azokat majd édes papájának
 638      IX   |              nyavalyás poéta ahelyett, hogy az akció üres oldalára írta
 639      IX   |          jelenleg nem azért haragszik, hogy mint merészelt ez a gyerekjurátus
 640      IX   |              kötni, mint inkább azért, hogy a verset a beírt papiros
 641      IX   |             éppen legalkalmasabb arra, hogy a fensőségi érzet gyakorlatának
 642      IX   |             végén pedig szert tett rá, hogy a nevelőné szoknyáját legázolhassa.~ ~
 643      IX   |            mintha ő szégyenlené magát, hogy azokat megszidták.~ ~Erre
 644      IX   |              felhevülve, úgy látszott, hogy nagy könnyebbségére válnék,
 645      IX   |            Zoltánnal akarta elhitetni, hogy az egész zaj egy hímzés
 646      IX   |        megölelé Zoltánt, elmondá neki, hogy milyen nagyon örült, midőn
 647      IX   |          nagyon örült, midőn megtudta, hogy ezentúl az ő gyámfia leend;
 648      IX   |             Zoltánt fogja szolgálni –, hogy vezesse fel a nagyságos
 649      IX   |            imát lehelő, szelíd ajkait, hogy megzilált lelkét szárnyaira
 650       X   |             honfiai elégülten mondják, hogy csak egy Bécs van a világon;
 651       X   |           annyi minden széppel, jóval, hogy a jövevénynek mind az öt
 652       X   |                látni minden hazafinak, hogy meggyőződjék róla, miszerint
 653       X   |         esztendő.~ ~Előre tudhatjátok, hogy nem költészet az, amit leírok.
 654       X   |       megpróbáló istencsapása, melyből hogy újjászülettünk, ez tudatja
 655       X   |             velünk azt a vigasztalást, hogy sokáig fogunk élni.~ ~Talán
 656       X   |              gondolnunk kellett volna: hogy, íme, eljöjjön Isten látogatásunkra,
 657       X   |                 ami legkedvesebb volt, hogy megtudjuk, mit vesztettünk
 658       X   |          folytonos áradásban volt, úgy hogy március első napjaiban Pest
 659       X   |               alatt úgy megszilárdult, hogy midőn a felső jegek megindultak,
 660       X   |               azt elmondani nem merik; hogy ugranának fel ágyaikból
 661       X   |                ágyaikból éjnek idején, hogy hagynák oda házaikat, futnának
 662       X   |                  Ki áll olyan magasan, hogy ne féljen az Isten kezétől?~ ~
 663       X   |               célszerű és megnyugtató, hogy lássa mindenki, miszerint
 664       X   |     legmíveltebbek éppen nem aggódnak, hogy félelem nélkül járnak mulatságaik,
 665       X   |               embert. Meg nem engedte, hogy valaki annak a lehetőségét
 666       X   |          legmagasabb helyen fekszik, s hogy az a környéken a legbiztosabb
 667       X   |        Maszlaczky úr látja a tükörből, hogy a fráter Bogozy.~ ~A fráter
 668       X   |              de ne beszéljen senkinek, hogy hol járt!~ ~A jurátus eltávozott,
 669       X   |           segíti kitüntetni még az is, hogy szemöldei vagy nincsenek,
 670       X   |       nincsenek, vagy olyan világosak, hogy gyertyánál nem láthatni,
 671       X   |                tengeri fókáé.~ ~Látva, hogy a fiskális úr késsel jár
 672       X   |            önfenntartás ösztöne súgja, hogy ügyvéd kérdéseire valamit
 673       X   |           könnyebben esett a lelkének, hogy egyet eltagadhatott.)~ ~–
 674       X   |           mondom, kedves Trommel uram, hogy ön nagylelkűséget cselekedjék;
 675       X   |            arra nézve szükséges volna, hogy ne csak a külvárosokat,
 676       X   |               pszichológiája van, mint hogy ne tudná, miszerint célszerűbb
 677       X   |             Misztizláv. Úgyis látszik, hogy a fél szíve a táncszobában
 678       X   |               úr füleit az ütötte meg, hogy Vilma kisasszony nincs jelen.~ ~–
 679       X   |              bele a hétszemélynökné –, hogy valahányszor nálunk mulatság
 680       X   |             beteg attól a gondolattól, hogy ez ifjúval találkoznia kellene
 681       X   |               kivel unokái elhitették, hogy ennek a nagy néptolongásnak
 682       X   |   néptolongásnak az utcákon az az oka, hogy a török követet várják,
 683       X   |                az árvíztől. Megtudtam, hogy ugyanazon szobában alszik,
 684       X   |               az utcára, mit én tudom, hogy öltözve; ordít, hogy itt
 685       X   |            tudom, hogy öltözve; ordít, hogy itt az árvíz, míg a szomszédok
 686       X   |            fogják, s eszébe juttatják, hogy az árvíz nem felülről, hanem
 687       X   |               annyira fölfakadt a víz, hogy az egész udvar tele van
 688       X   |                már azon is dühbe jött, hogy mint mer ez a fiatal gyerek
 689       X   |               kisasszony is bizonyítá, hogy ő sem találja, pedig már
 690       X   |              ígérkezve. Cudarság tőle, hogy meg nem tartotta a szavát.~ ~
 691       X   |              Csak annyi volt bizonyos, hogy a paripája nincs az istállóba
 692       X   |                   Az jeles dolog volt, hogy a Kárpáthy család féltett
 693       X   |             tudnak a gyámatyai háznál, hogy otthon van-e, vagy nincs.~ ~
 694       X   |               egyik pitvarnok jelenté, hogy Zoltán úrfi éppen e percben
 695       X   |            fülébe, hihetőleg olyasmit, hogy ne szóljon most Zoltánnak
 696       X   |               belekötni.~ ~– Képzelem, hogy megint az utolsó fillérig
 697       X   |            szemeivel.~ ~– És én tudom, hogy méltóságod hasonló helyzetben
 698       X   |             Zoltán? Nekem tudnom kell, hogy ön hol járt. Mondja el!~ ~–
 699       X   |            távcsövemmel jól kivehetém, hogy a víz egész az eresz aljáig
 700       X   |                láttuk a magas partról, hogy fog a két tömeg összeérni,
 701       X   |              lovas meg nem magyarázta, hogy a Csepel fokánál támadt
 702       X   |         ágyúkkal szétlövetni, remélve, hogy ha egyszer a zaj rést találhat,
 703       X   |             odalovagoltam hozzá közel, hogy hallhassam, mit beszél. „
 704       X   |           városbeliek közől értesíték, hogy ott egy erős jégtörőféle
 705       X   |            azokat a cölöpök közé, úgy, hogy a csövek két vége be levén
 706       X   |              végét jó hosszúra hagyva, hogy idejök maradjon elébb visszatérni,
 707       X   |          figyelmezteté a körülállókat, hogy tartsák magukat távol, ő
 708       X   |           mellette maradtam, s láttam, hogy sokszor félretekintget reám,
 709       X   |    félretekintget reám, de nem mondta, hogy menjek onnét.~ ~– Vakmerő
 710       X   |             kanóc? De ki fog odamenni, hogy megnézze? Hátha éppen abban
 711       X   |             azt én is szeretném tudni, hogy ki mer odamenni? – szólt
 712       X   |                oly szemlátomást áradt, hogy ahol elébb szárazon álltunk,
 713       X   |              magához véve, parancsolá, hogy evezzenek vele a jégtorlatig.
 714       X   |                 Megtiltom mindenkinek, hogy velem jöjjön! Egyedül megyek”!~ ~–
 715       X   |               Kedves gyámatyám, látja, hogy itt vagyok épkézláb, semmim
 716       X   |               kiáltottam vissza nekik, hogy emeljék ki a csónakot, nehogy
 717       X   |             hajemelő elbeszélés alatt, hogy tulajdonképpen mi jogon
 718       X   |            lábát oly messze elnyújtva, hogy a septemvir háromszor keresztülbotlott
 719       X   |            Zoltánt feszíté az a tudat, hogy valaki az ő szavait leírja,
 720       X   |         sikerült neki.~ ~– Az történt, hogy miután meggyújtottam a kanócot,
 721       X   |           mellett is azt vettük észre, hogy inkább közeledünk az aknához,
 722       X   |            kezeivel győződve meg róla, hogy csakugyan itt van, és nem
 723       X   |            szokott ájulni.~ ~– Furcsa, hogy mikor magunk vagyunk, akkor
 724       X   |             odakiáltottam volna önnek, hogy menjen vissza, s oltsa ki
 725       X   |            egyet, ki mást találgatott, hogy mit cselekedett volna Zoltán
 726       X   |             gyámatyámtól tanultam azt, hogy ahol legközelebb a vész,
 727       X   |                őrnagy azon törekedett, hogy egy kötelet hajtasson hozzánk,
 728       X   |                én odakiáltottam hozzá, hogy csavartasson egy gombolyag
 729       X   |  alábbszállítani –, az nagyon különös, hogy mi e rettentő explózióból
 730       X   |       tekintetét. Tudta ő már azt jól, hogy ez ember neki kérlelhetlen
 731       X   |            okát még nem ismeré; tudta, hogy ez a nyájas mosoly gyűlölettel,
 732       X   |             parton állóktól hallottam, hogy a jég sebes haladásban van,
 733       X   |               megígérve a társaságnak, hogy azonnal autentikus tudósításokat
 734       X   |           felőlük ostorát. Igaz ugyan, hogy ezren meg ezren úsznak még
 735       X   |         mondani; a pimaszok, a gyávák! Hogy örülnek a más becsületes
 736       X   |           ember kárán.” Ők nem tudják, hogy Maszlaczky úr háromszáz
 737       X   |             még a kapuban is hallotta, hogy kiáltotta egy az Új téren
 738       X   |             zavarba hozta a fiskálist, hogy az alig bírta magát helyreigazítani,
 739       X   |            rabolták volna, s félnének, hogy egy másik társaság rajtok
 740       X   |               zseniálisabb ember, mint hogy valakit ily apró öngyilkolásokban
 741       X   |               szerette volna megtudni, hogy mit néznek ott. Tivadar
 742       X   |            lekiáltott egy azon menőre, hogy mi az?~ ~– Szökőkút! – volt
 743       X   |     odakiáltott egy inast, s felkérte, hogy menjen le a térre, s tudja
 744       X   |                   Matild maga biztatá, hogy csak menjen, s ő maga a
 745       X   |         szokása volt elmenni, anélkül, hogy a társaságot zavarná, a
 746       X   |        magasabbra növelte az áradatot, hogy az irtóztató nyomás miatt
 747       X   |          vezető ajtókat, tapasztalták, hogy azok csakugyan be vannak
 748       X   |        tanácsos úr komolyan szabódott, hogy őneki haza kell menni. Maszlaczky
 749       X   |            ebbeli nézetét, okul adván, hogy a kisasszony beteg.~ ~–
 750       X   |           kisasszony beteg.~ ~– Félsz, hogy leiszlak! – ordíta Tarnaváry,
 751       X   |          távozni akaró kezét. – Félsz, hogy az asztal alá iszlak? Ha
 752       X   |              maradj itt! Ha nem félsz, hogy leiszlak, maradj itt, és
 753       X   |         elsápadt egyszerre minden arc, hogy hallgatott el minden hang
 754       X   |               egyre dörögnek az ágyúk, hogy reszket bele minden ablak!
 755       X   |          könyörögve saját cselédüknek, hogy tegyenek értök valamit,
 756       X   |             egy alant álló azt kiáltá, hogy a Duna a váci temető mellett
 757       X   |              engedni kellene másoknak, hogy köszönetet mondjanak neki
 758       X   |              mert az áradás, meglehet, hogy nem fog rögtön elvonulni,
 759       X   |        elvonulni, ahogy szokta máskor, hogy amilyen gyorsan kiöntött,
 760       X   |                gyalog, báli öltözetben hogy induljanak neki a fekete
 761       X   |              az ottmaradókat biztatva, hogy nemsokára vissza fog térni
 762       X   |              bekiáltott a tanácsoshoz, hogy csak maradjanak nyomában,
 763       X   |              szemközt tóduló néptömeg, hogy alig lehetett keresztülhaladni
 764       X   |                sietni, rájuk kiáltott, hogy forduljanak vissza, ne menjenek
 765       X   |              danolnak és kurjongatnak. Hogy fognak azok egy perc múlva
 766       X   |          minden erejére volt szüksége, hogy a hintót félre ne ragadják.~ ~
 767       X   |         történt – csak azt vevé észre, hogy megcsókolta e kezet. A kocsis
 768       X   |         közepett. Biztatott mindenkit, hogy fel sem kell venni az egész
 769       X   |         ügyrészesét, s szívesen vette, hogy az felsegíté őt a deszkára.~ ~
 770       X   |               kimért tempóval történt, hogy a fiskális úr százszor elveszté
 771       X   |                parancsolni embereinek, hogy siessenek.~ ~Ő maga nem
 772       X   |             csak azt szerezte ezáltal, hogy még lassabban haladt a munka;
 773       X   |      Maszlaczky úr nem tudta egyelőre, hogy mi történik vele.~ ~– Kedves
 774       X   |            Kedves Trommel. Azt tartom, hogy jó volna sietnünk.~ ~– Csókolom
 775       X   |                olyan bolondok vagyunk, hogy siessünk, akkor senki sem
 776       X   |               Az nincs a szerződésben, hogy az úr még extra is használja
 777       X   |           Maszlaczky úr most látta át, hogy micsoda kelepcébe került.
 778       X   |                megadta az árát. Látta, hogy itt nincs sok válogatás.~ ~–
 779       X   |                 Látja a tekintetes úr, hogy a magam házát is veszendőben
 780       X   |               veszendőben hagyom, csak hogy másokon segíthessek.~ ~Ezzel
 781       X   |              dereglyébe, s parancsolá, hogy hajtsák azt a Váci út felé.~ ~
 782       X   |       felbőszülve azon szemtelenségen, hogy rajta kívül még mástól is
 783       X   |                   ez az úr nem engedi, hogy felvegyük. Hiába, ő parancsol.~ ~–
 784       X   |                megvigasztalták szépen, hogy ne búsuljon semmit, a Kőcserepy-ház
 785       X   |              mondhatá becsületszavára, hogy ő bizonyosan tudja, miszerint
 786       X   |           semmit. Választania kellett, hogy kiszálljon-e a vízbe, vagy
 787       X   |       épületébe rendelék jurátusaikat, hogy ott kétóránként fölváltva
 788       X   |             emberek, aki benne laknak, hogy sietnek végig lihegve a
 789       X   |         olvasni tud róla! Az elmondja, hogy van az embernek egy kedves
 790       X   |              egyedül; a kard elmondja, hogy a magyar született katona,
 791       X   |             azért jöttem a tens úrhoz, hogy megtudjam, nem kell-e újra
 792       X   |               a tens úr.~ ~– Köszönje, hogy megijedt, mert különben
 793       X   |             Kétszer izentem már utána, hogy jöjjön, de azt mondja, hogy
 794       X   |            hogy jöjjön, de azt mondja, hogy vesztésben van, regresszírozni
 795       X   |               már magadat? Szerencséd, hogy svarc vagyok, mert reggelig
 796       X   |            most is megvan az a szokás, hogy a kávéház helyett a tulajdonos
 797       X   |               elveszté Bogozy anélkül, hogy egyszer elővette volna.~ ~
 798       X   |                     Azt nem mondhatod, hogy bánod is, mert jó szíved
 799       X   |           nőttön növő vízben elfutott, hogy számukra segélyt szerezzen.
 800       X   |              visszamenni, s az a híre, hogy azon utcában egyre omlanak
 801       X   |               kínjaiban, s könyörgött, hogy szerezzek mentséget gyermekei
 802       X   |                életén át dolgozni fog, hogy leróhassa azon költséget,
 803       X   |              fog. Én azt mondtam neki, hogy várjon reám a szegleten,
 804       X   |                No, te se mondd többet, hogy nem láttad a húszasomat!~ ~
 805       X   |             végigfeküdtek a csónakban, hogy annál kevésbé legyenek észrevehetők.~ ~–
 806       X   |            Maszlaczky urat elvitték!~ ~Hogy járhatták meg ezalatt Budát? –
 807       X   |             összeget ígért nekik, csak hogy ne vigyék át Budára, tegyék
 808       X   |          mennyei gondviselésre bízván, hogy Kőcserepy tanácsos úr beteg
 809       X   |               mennyit?~ ~– De emberek! Hogy tudtok alkudni e rettentő
 810       X   |                Van-e kendtekben lélek, hogy saját hasznukra tudnak gondolni,
 811       X   |          elmésségnek tarták e mondást, hogy hahotával kacagtak fel rá.~ ~–
 812       X   |        csónakot, olyat lódított rajta, hogy a másik kettőnek munka volt
 813       X   |           Bogozy, kiben a lélek örült, hogy verekedésre került a dolog,
 814       X   |            visz fegyvert, azt tartván, hogy majd lesz az ellenfelének,
 815       X   |             kérdezgeti az ellenféltől, hogy mit akar? azalatt ő a magáét
 816       X   |          Kovács ugyan könyörgött neki, hogy ne hányja ki a legényeket
 817       X   |               becsületszavokat veszik, hogy a jurátusok ellen nem fognak
 818       X   |            Bogozy csak akkor hallotta, hogy miről van szó, mikor a jó
 819       X   |            fiatalság maga előtt látni, hogy fordítanák meg egyszerre
 820       X   |             gyorsan kapta félre fejét, hogy Zoltán csaknem kiesett a
 821       X   |             össze, oly közel hozzájok, hogy a hullámot túlcsapta Zoltán
 822       X   |           egész erejére volt szüksége, hogy a nyeregben maradjon.~ ~
 823       X   |              szél, akkor látszott meg, hogy a sikátor egészen el van
 824       X   |          fordulni; most tehát ereszté, hogy menjen, amerre akar.~ ~Visszafelé
 825       X   |              Mindamellett érzé Zoltán, hogy a ló ereje végfogyatékán
 826       X   |                nélkül.~ ~Zoltán tudta, hogy itt úszással menekülni nem
 827       X   |               Odanyújtá kezét, s érzé, hogy azt egy másik kéz görcsösen
 828       X   |            büszkesége, önérzete súgja, hogy egy dicső, tett gazdag jövő
 829       X   |            irányozza tutaját. Gondolá, hogy a templom is adhatott menedéket
 830       X   |              kábulat fogta el idegeit, hogy nem tudott szólni; de a
 831       X   |               a csáklyával a tutajnak, hogy az keresztültörve a zajló
 832       X   |                   Zoltán! Te itt vagy? Hogy jössz ide?~ ~– Egy beteg
 833       X   |                 meg kell ígérni önnek, hogy segélyemre lesz azon szegény
 834       X   |           kreténért!~ ~Tudni lehetett, hogy kit értett a kretén alatt?~ ~
 835       X   |               mennyire az gyűlölni is, hogy még a vízbe fúlók közől
 836       X   |                Gyönyörűség volt nézni, hogy dolgozott, hogy izzadt.
 837       X   |            volt nézni, hogy dolgozott, hogy izzadt. Miklós le nem vette
 838       X   |              sóhajta magában Zoltán –, hogy félhet most oly egyedül.~ ~
 839       X   |             Zoltán örömmel tapasztalá, hogy Miklós a Kőcserepy-ház alá
 840       X   |          teszem teérted. Teszem azért, hogy te elmondhasd nekik: „Íme,
 841       X   |                a szoba, aki meghagyta, hogy őt ne feketével, hanem fehérrel
 842       X   |             örömét fejezné ki afelett, hogy beteg úrnője magához hívja,
 843       X   |               tanácsos úr azt gondolá, hogy a vaknövelde őfensége a
 844       X   |               igen helyesen okoskodék, hogy a leánykának társasága a
 845       X   |                míg oly tökélyre vitte, hogy a gyermek a legsűrűbb nyomtatást
 846       X   |             nyugtatták meg a szülőket, hogy ez állapot csak természetes
 847       X   |                orvosok azt állították, hogy mindez igen természetes,
 848       X   |                 Eveline emlékezett rá, hogy hasonló idős korában ő is
 849       X   |               útján ki lehetett vetni, hogy Eveline távolléte metafizice
 850       X   |             magában tusakodva afölött, hogy milyen különös, hogy ennek
 851       X   |          afölött, hogy milyen különös, hogy ennek is csak öt ujja van,
 852       X   |                amik a tűzben laknak?~ ~Hogy lármáznak, mikor az ember
 853       X   |            ember volt; volt nagy háza, hogy egész az égig fölért és
 854       X   |             Amint meglátták messziről, hogy fejszével jő ellenök, kihúzták
 855       X   |             azt is beletojta a hamuba, hogy nem látszott. Ahogy azután
 856       X   |              gazdag szomszéd megtudta, hogy a szegény ember meghalt,
 857       X   |                meghalt, odament hozzá, hogy a tűztojást elvegye tőle.
 858       X   |             éles körmeikkel. Képzelem, hogy fájt a gonosznak, aki csak
 859       X   |              hátha majd tudni akarják, hogy van kis anyácskám?~ ~– Semmi
 860       X   |            kedves anyácskám?~ ~– Arra, hogy engemet senki sem szeret.~ ~–
 861       X   |                oka volna rá valakinek, hogy szeressen? Mit szeretne
 862       X   |                 Én magam jobban tudom, hogy milyen vagyok. Rossz vagyok,
 863       X   |             utolérni azt a gondolatot, hogy valaki magát rossznak és
 864       X   |               én kedves kis anyácskám, hogy őt nem szereti senki, mikor
 865       X   |         gondolatok jőnek, s azt hinné, hogy ha rajta fogja tartani kezét,
 866       X   |                 ugye? De én jól tudom, hogy terhökre vagyok! Szüntelen
 867       X   |              szeméből; tudom magam is, hogy kiállhatatlan vagyok, s
 868       X   |                 s nem bánnám, s tudom, hogy más sem bánná, ha már régen-régen
 869       X   |                 itt van a fiókomban –, hogy az én kisleánykámra hagyok
 870       X   |              könyörgött kis úrnőjének, hogy ne mondjon neki több ily
 871       X   |              neki semmi sem kell, csak hogy az ő kedves úrnőjének szavát
 872       X   |        gyermeket, mintha örülne annak, hogy őt valaki így megsiratja.~ ~
 873       X   |                 Arca egészen elsápadt, hogy Vilma ijedten emelkedék
 874       X   |            tudta magának kimagyarázni, hogy mi az; azért állt ott oly
 875       X   |                a hívásra. Hallatszott, hogy vágják be magok után az
 876       X   |              be magok után az ajtókat, hogy futnak el. Egy-egy nőcseléd
 877       X   |                Senki sem törődik vele, hogy a szomszéd szobában két
 878       X   |             keblére, mintha azt hinné, hogy az képes lesz őt megmenteni.~ ~
 879       X   |       rejtélyes mormogása mellett. Óh, hogy reszketett, hogy nyögött
 880       X   |          mellett. Óh, hogy reszketett, hogy nyögött e gondolatok rémei
 881       X   |           tizenegy órát úgy ütötte el, hogy minden ütésnél percekig
 882       X   |           szemeivel, mintha azt várná, hogy ha a napsugár nem hatott
 883       X   |     gyermekektől azt a balga óhajtást, hogy bár meg tudnának halni –
 884       X   |           együtt vesz el; úgy vesz el, hogy majd ha a romok közül hulláikat
 885       X   |               Odatekinte, s észrevevé, hogy az átelleni falon egy vékony
 886       X   |           Valóban ő maga is azt hitte, hogy úgy lesz. Elnézte szép csendesen,
 887       X   |          gondolattal zárta le szemeit, hogy becsukva találja azokat
 888       X   |          nagyok, a nemesek gondolatát, hogy ott legyenek, hol őhozzá
 889       X   |                 akit Isten kiválaszta, hogy általa hirdesse csodatételeit. –
 890       X   |          öltönyei után. Az a gondolat, hogy meghal, nem ijeszté meg,
 891       X   |               ijeszté meg, de az igen, hogy meglepetik.~ ~Alig volt
 892       X   |             előtte, akiről azt hitték, hogy ő is utálja, és akit meg
 893       X   |          gyermek előtt nem volt titok, hogy Zoltán ellen valami nagy,
 894       X   |               szülői tartják kezökben, hogy Zoltán egykor minden vagyonát
 895       X   |               lennie. Zoltán sürgette, hogy nyújtsa kezét, és siessen
 896       X   |                betegség.~ ~– Látja ön, hogy lépni sem tudok.~ ~Nem volt
 897       X   |          Zoltán –, nincs más mód, mint hogy önt karomra vegyem. S azzal
 898       X   |          sebesen vert a leányka szíve, hogy lehetetlen volt azt nem
 899       X   |               rábízta a vak leánykára, hogy tartsa átölelve úrnőjét,
 900       X   |               Az előfal úgy bukott le, hogy az épület hátulja megmaradt,
 901       X   |      vitézebbek közől. Nagyon örültek, hogy a kisasszonyt megmenekülve
 902       X   |       megmenekülve látták, tudniillik, hogy nem kellett érte olyan messze
 903       X   |              buzgalommal ajánlkozának, hogy hazáig már majd ők is elszállítják.
 904       X   |           csípőig ért.~ ~Zoltán látva, hogy itt úgyis elég segítő kéz
 905       X   |             vállát. Eleinte azt hitte, hogy szerelmes a lyánkába, akit
 906       X   |             szabadítani, s most látta, hogy miután megszabadítá, miután
 907       X   |            megszabadítá, miután látja, hogy elég kéz siet számára helyet
 908       X   |             isten áldja meg őket érte. Hogy a legnagyobb veszélyből
 909       X   |                s nem méltók-e e nevek, hogy irántok a későbbkori költő
 910       X   |            haza atyjainak nevez a hit, hogy nem hiába viselik e szent
 911       X   |            honfiaknak nevezik magokat, hogy meg tudják érdemelni címeiket.
 912       X   |            valóban volna azon hatalma, hogy ezreket ragadhatna ki a
 913       X   |       felényire sem érezve a veszélyt, hogy gyermekeiket megmentve tudják. „
 914       X   |              az, akinek eszébe jutott, hogy az éhezőkön segíteni kell,
 915       X   |             bizonyságot tehettek róla, hogy ők megérdemlették ezt a
 916       X   |            szóval hívta fel a nyomort, hogy jelentse magát, s ahol romokat
 917       X   |              bűnnek a vásár! Nézzétek, hogy bujdoklik csónakával a sötétben
 918       X   |              alkalmasnak találta arra, hogy undok bűnökkel népesítse
 919       X   |           éjben. Ha hallaná is valaki, hogy jöhetne segíteni? Alant
 920       X   |         kénytelenek kiugrálni a vízbe, hogy a két tűz közől megmeneküljenek.
 921       X   |          oldalába, s azon törekesznek, hogy azt felfordítsák, amidőn
 922       X   |                A rablók nem várják be, hogy odaérjen, hanem megfordítják
 923       X   |            viszik őket. Megérdemlenék, hogy arra akasszák fel sorba;
 924       X   |           addig, míg valaki értök jön, hogy ítéletet tartson fölöttük.
 925       X   |               paloták itt körös-körül, hogy ingadoznak. Mint a villámfutás
 926       X   |               csoportok között a híre, hogy a roppant Derra-ház, egyike
 927       X   |            hangzanak a vének siralmai, hogy a bátrabb szív is megdöbben
 928       X   |                jutott azon gondolatra, hogy pénztára, minden iratai
 929       X   |            gazdag úrhoz, s ajánlkozik, hogy ő lehozza a pénztárt. A
 930       X   |               hátratekint, s meglátja, hogy a szomszéd gunyhó padlásablakából
 931       X   |           vonattak a kaszárnyák előtt, hogy az ár azokat el ne foglalhassa,
 932       X   |            alatt, s kiáltják fel neki, hogy kössön össze lepedőket,
 933       X   |              kezeiket ölelve esengnek, hogy atyjokat is mentsék meg
 934       X   |                örömkiáltása tanúsítja, hogy az apa meg van mentve; erre
 935       X   |                csak annyit tudni róla, hogy tüzér volt.~ ~ ~ ~Vajon
 936       X   |                tüzér volt.~ ~ ~ ~Vajon hogy fogna esni, ha ennyi borzalmas
 937       X   |             azok nevetnek oly jóízűen, hogy szinte elnémul bele a veszélykiáltás,
 938       X   |             báró Berzy azt válaszolta, hogy ennél sokkal különb áradást
 939       X   |           könyörgött nemes barátainak, hogy fel ne fordítsák a csónakot,
 940       X   |               A kacajra az adott okot, hogy amint a Váci utcán végigeveztek
 941       X   |                előtte, az nevezetesen, hogy bekövetkezvén az éhség órái,
 942       X   |                 azt gondolta ki tehát, hogy egy hosszú spárgára szegből
 943       X   |         mulatságosan bohónak tetszett, hogy lehetetlen volt magokat
 944       X   |                is meg kellett engedni, hogy hasonló zsánerkép a club
 945       X   |            Báró Berzy vállalta magára, hogy e mulatságrontó megszólításokat
 946       X   |             gondolta ki az elmés báró, hogy csónakával odaevezett egy
 947       X   |          bolondul hintázva a csónakot, hogy a némberek sikoltozva rimánkodtak
 948       X   |          sikoltozva rimánkodtak nekik, hogy inkább tegyék ki őket valamelyik
 949       X   |            hajnalkedvbe kezdett jönni, hogy utoljára még egy barcarola
 950       X   |            hozzáfogtak. Csak az a kár, hogy gitárt elfelejtettek magokkal
 951       X   |          tükrözi magát; látszik rajta, hogy együtt sír azokkal, akik
 952       X   |            omlott össze a legelső ház, hogy hágott az árvíz utcáról
 953       X   |             grandieuse; csak az a kár, hogy én ennél már szebb jelenetet
 954       X   |               lenni!~ ~– De reménylem, hogy önök siettek embertársaikon
 955       X   |                át a folyón, észrevevé, hogy egy harcosa lova farkába
 956       X   |             azt tűztem ki hivatásomul, hogy a club of travellers számára
 957       X   |           tenyereit dörzsölé örömében, hogy ilyen szépen kivágta magát
 958       X   |              közelítettek a szárazhoz, hogy a lapátok a kövezetet horzsolták,
 959       X   |              és rimánkodott a bárónak, hogy adja meg magát diszkrécióra,
 960       X   |                egy ok bírta volna reá, hogy a csónakot elhagyja, kilépett
 961       X   |            nekiment egy riskatehénnek, hogy alig bírta a sálját kiszabadítani
 962       X   |       zseniális báró vigasztalta őket, hogy ne búsuljanak, itt is elég
 963       X   |             azt a vigasztalást kapták, hogy a felső teremek nők és betegek
 964       X   |             ember azt profitírozhatná, hogy szabadabban társaloghasson.~ ~
 965       X   |          csónakban. Ő kinyilatkoztatá, hogy inkább kerékbe hagyja töretni
 966       X   |              emberek megengedték neki, hogy ott maradjon, hanem azután
 967       X   |                hanem azután ők kérték, hogy ne cselekedje azt, hogy
 968       X   |                hogy ne cselekedje azt, hogy evezzen, mert mindnyájokat
 969       X   |           tömve volt már menekülőkkel, hogy egész a párkányaig süllyedt
 970       X   |                tengerré áradt Dunának, hogy a zajon keresztül vigye
 971      XI   |             vannak egymás körül fűzve, hogy nem lehet őket elválasztani,
 972      XI   |           maradtak, mintha tűnődnének, hogy ne omoljanak-e ők is a többi
 973      XI   |             tudni fogja róla mindenki, hogy ki volt.~ ~Már akkor, ahogy
 974      XI   |              Hányszor kellett éreznie, hogy az ember tevékeny testébe
 975      XI   |              jön az országrendítő hír, hogy romba hullt Pest!~ ~Ha valakinek
 976      XI   |                 feltámadt volna onnan, hogy a teremtő jelszót eldörögje: „
 977      XI   |                kicsinyek áldozataiból, hogy ha elveszett, ami kedves
 978      XI   |            fővárosáé.~ ~Adják az idők, hogy Pest visszafizesse jóltevőinek
 979     XII   |             feljönnek, s tapasztalják, hogy a kedvenc, a szeretett ifjú
 980     XII   |             azt sem volt szabad tudni, hogy Zoltán nem levelez Szentirmára.~ ~
 981     XII   |            bajai felől, előrebocsátva, hogy ő ezeket a leveleket nagyságos
 982     XII   |           hétszemélynök úr, nem tudta, hogy micsoda gorombaságot gondoljon
 983     XII   |         gondoljon Rudolf felől; azt-e, hogy az esze tisztul, vagy hogy
 984     XII   |             hogy az esze tisztul, vagy hogy vele kötekedni akar. Ő biz
 985     XII   |              szóval sem bízta senkire, hogy Rudolfnak minden héten levelet
 986     XII   |              levelet írjon. Azt hitte, hogy az Rudolftól csak élc volt,
 987     XII   |                elégtételben részesült, hogy a legszebb szemek könnyei
 988     XII   |              levelet írt Tarnavárynak, hogy amely gyöngéd figyelmet
 989     XII   |                de annál több etcetera; hogy pedig a törvénytelen összevonások
 990     XII   |         melyeknek folytán megértettem, hogy Teneked egyik juratus tabulae
 991     XII   |               úr felől.”~ ~Látni való, hogy ilyenformán igen sok betűt
 992     XII   |               hivatalt nem tarthattam. Hogy az érintett levelezések
 993     XII   |                pedig feltette magában, hogy ő külföldre utazik, oda
 994     XII   |        esztendeig; elég nem szép tőle, hogy ő maga nem tudósított semmiről,
 995     XII   |                 U. i. Majd elfeledtem, hogy Kovács cenzúrázván, elébb
 996     XII   |             onnan felhívta őt az úrfi, hogy kísérje a külföldön, ő bizonyosan
 997     XII   |            mennyire terhesnek találja, hogy elébb gondolkozzék is rajta,
 998     XII   |          levelét azzal szokta végezni, hogy nem írhat már többet, mert
 999     XII   |           papirosa szélére jutott, meg hogy a posta indul, és hogy jövő
1000     XII   |             meg hogy a posta indul, és hogy jövő alkalomra több maradjon,