Rész

  1       I|             a részvétlenség szeret mindig pesszimista lenni, hogy
  2      II|       delnő, ki korának dacára még mindig tökéletes szépség, legrégibb
  3      II|   megteltek. Szabályos arcvonásain mindig ugyanazon kifejezés, melyet
  4      II|            a magával egykorúakkal, mindig az idősebbekhez volt ragaszkodása.
  5      II|       valahányszor Vilmára nézett, mindig annak szemeivel találkozott;
  6      II|         ispán is, ki intézkedéseit mindig oly nagy zajjal szokta megtenni,
  7     III|           törvénytudományról, hogy mindig visszakapja az aranyát;
  8     III|        fénymázas, gömbölyű asztalt mindig jobbra vagy balra kell taszítani,
  9       V|           kit azonban Kőcserepy úr mindig csak a legnagyobb tisztelet
 10       V|     sohasem látta leányát egyedül, mindig egy feszes társalkodónő
 11       V|           mint leány, mint feleség mindig idegen akarathoz van kötve,
 12      VI|       Kárpáthyval. Ilyenkor Zoltán mindig a gyengék vezére volt, játszottak
 13      VI|        gyűlést, törvényszéket; aki mindig az elnyomott igazság tolmácsa,
 14     VII|          nem kell elválni soha. Ők mindig olyan gyermekek fognak maradni,
 15     VII|     maradni, s teljes világ végeig mindig együtt játszanak a kertben,
 16     VII|        komolyan aggódott. Ez a nap mindig nevezetes családi ünnepély
 17     VII|       avatná őt, e napok benyomása mindig újabb szemet adott a lánchoz,
 18    VIII|   gondoltál felőlem”!~ ~Zoltán még mindig azon helyzetben volt, melyben
 19    VIII|            rossz világ előtt, mely mindig örömestebb hiszi a rosszat,
 20      IX|        férfi alakjában, s addig is mindig fel fog dobogni szíve, valahányszor
 21      IX|       sorba ölelgeté őket. De csak mindig eszébe jutott az, hogy hiányzik
 22       X|          Vilma kisasszony olyankor mindig gyöngélkedik.~ ~Ez észrevétel
 23       X|            kétfelől jövő jégtorlat mindig jobban közreszorítá őket,
 24       X|           hajtasson hozzánk, de az mindig távol esett el tőlünk. Ekkor
 25       X|      recsegése hallatszék, az ajtó mindig jobban feszült, s egyszerre
 26       X|           a sötétben.~ ~Az emberek mindig kevesebben voltak az utcán.
 27       X|       növekedő vízár fekete tükrét mindig előbbre tolja.~ ~Egy alacsony
 28       X|         Csúnya kozákok vannak ott. Mindig sláger, egyre-másra sláger.
 29       X|     ándungjaim voltak, aztán mégis mindig letájcsoltak, egyre bakala;
 30       X|       lehet előremenni!~ ~A paripa mindig jobban gyengült, roskadozott;
 31       X|            Az akaratja ellenére is mindig vissza akart fordulni; most
 32       X|       felett, lélegzete reszket és mindig rövidebb lesz, s egy helyen
 33       X|         lelkét melegíték.~ ~A fény mindig határozottabb kezdett lenni,
 34       X|            olyan örömest hallgatta mindig e furcsa meséket, miket
 35       X|      zajosabb társaságot. Olyankor mindig feje fájt, s ha ezt mondá,
 36       X|             remegve, és hallgatá a mindig közeledő zajt, a hömpölygő
 37       X|               A zaj, az emberlárma mindig közelebb jött az utcán,
 38       X|          csendesen odább. A nyílás mindig hosszabb, mindig tágabb
 39       X|            nyílás mindig hosszabb, mindig tágabb kezdett lenni, a
 40       X|          Zoltánnak egész a tutajig mindig fülében csengett ez a szó: „
 41       X|          végighasadni, a külső fal mindig külebb hajolt, az ablakok
 42       X|         úszott a Váci út mentiben, mindig jobban megrakodva megmentett
 43     XII|     levelez Szentirmára.~ ~Azért ő mindig tudott kérdezősködéseikre
 44     XII|            három napig nem láttam, mindig Miklóssal járt; olyan szeles
 45     XII|        visszatért e gondolatra, és mindig megnyugodott benne. Az ifjú
 46    XIII|         piros erek fognak megtelni mindig jobban jobban.~ ~(Látszik,
 47     XIV|           lakást bérelni ki, de ez mindig kitérőleg felelt, hogy ő
 48     XIV|         látszék.~ ~Zoltán úgy tett mindig, mintha nem venné azt észre;
 49     XIV|              Zoltán e szavak alatt mindig görcsösebben szorítá kezei
 50     XIV|           valami sejthetetlen átok mindig – mindig széttépi szemeim
 51     XIV|         sejthetetlen átok mindig – mindig széttépi szemeim előtt,
 52     XIV|       gazdag városban.~ ~– Hát még mindig a régi állapotban van? –
 53     XIV|          hogy körmölgetek.~ ~– Még mindig Maszlaczky úrnál?~ ~– Nála
 54     XIV|       valaki aranyat adott ki, azt mindig egy nemével a pironkodásnak
 55     XIV|    századok alatt elhanyagoltak.~ ~Mindig tovább, mindig tovább barangolt
 56     XIV|    elhanyagoltak.~ ~Mindig tovább, mindig tovább barangolt a poros,
 57      XV|        váratott magára, Zoltán még mindig gondolataiban elmélyedve
 58      XV|          hova tegyem.~ ~Kovács még mindig nem mutatta, hogy ért valamit.~ ~–
 59     XVI|    szellemétől áthatott ügyész azt mindig tartozik szem előtt tartani,
 60     XVI|        laknak nálam, itt is hálnak mindig.~ ~Kár volt Kovácsnak meg
 61     XVI|             hogy az információknál mindig szükséges megtartani a logikai
 62    XVII|           a másik. Ez összegek még mindig elégségesek fognak arra
 63    XVII|         Ilyennek ismerte ő Zoltánt mindig. A sorsváltozás nem változtat
 64   XVIII|           mellett, s az egész úton mindig beszélt a forspontos kocsisokkal;
 65   XVIII|           csak mellette maradjanak mindig; olyasmi foroghatott a fejében,
 66   XVIII|        sokat gondolkodol róla.~ ~– Mindig, mindig. Talán te nem? Mikor
 67   XVIII|      gondolkodol róla.~ ~– Mindig, mindig. Talán te nem? Mikor olyan
 68   XVIII|        búvárlatoknak. Hasonló okok mindig hasonló következményeket
 69   XVIII|        órákig elbeszélgettél vele, mindig szabad bejárása volt hozzád,
 70   XVIII|         hideg magaviseletének. Még mindig az inasokért haragszik,
 71   XVIII|          engedett a kocsisnak, még mindig nem levén megnyugodva afelől,
 72   XVIII|   szellemnek közellétét, ki ott ül mindig köztetek és őközötte, a
 73   XVIII|       éjfél régen elmúlt, és ő még mindig ébren van, és dolgozik.~ ~
 74   XVIII|           megszöknöd.~ ~Zoltán még mindig nem bírt felelni.~ ~Végre
 75   XVIII|         megint újra tanulta volna. Mindig másutt húzza meg a szókat,
 76   XVIII|     cselekedett. Az ismeretlen még mindig állt, s amint a buzogányos
 77   XVIII|     történni, s olyanformán vannak mindig elintézve, hogy a hatóságok
 78   XVIII|        provinciális celebritás, ki mindig párbajok elbeszélésével
 79   XVIII|          Kokánfalva nemes legényei mindig híres-neves verekedők voltak.
 80     XIX|            volt a rossz; óh, a nép mindig jó, hanem rosszak voltak
 81     XIX|            volt az oka, mert e nép mindig meg tudott férni magával,
 82     XIX|          ellenszenv; ami bűn volt, mindig a nagyok bűne volt, de nem
 83      XX|    kisasszonyt, aki úgy mosolygott mindig, vagy akarta vagy sem.~ ~
 84      XX|      alkonyat is leszállt, s ő még mindig nem jött elő. Kiáltozni
 85     XXI|          férfiaknak; a tömeg előtt mindig ezzel lőnek megalázva, legszilárdabb
 86     XXI|      legszilárdabb álláspontjaikon mindig e vád tette őket megalázottakká
 87     XXI|           vívott tanácskozmányokba mindig a kardodat veted, illő,
 88     XXI|            kifejezéssel bírt, mely mindig sajátja volt. Halk, de töretlen
 89     XXI|       lélekjelenléte dacára is nem mindig elég sikerrel bírja meghiúsítani.~ ~
 90    XXII|            eldöng magában. Éjszaka mindig járnak-kelnek odabenn, csoszognak,
 91    XXII|          előle.~ ~Pedig a betegnek mindig azon jár az esze, hogy valamit
 92    XXII| legsúlyosabb volt betegsége, akkor mindig Zoltánról álmodozott; ha
 93    XXII|         engem elámítsanak. Engemet mindig bolonddá akarnak tenni;
 94    XXII|            azok is mind meghaltak. Mindig kérdeztétek tőlem, miért
 95   XXIII|        feljegyezni, az eredetieket mindig magánál tartva; abban voltak
 96   XXIII|        akik olyan jók voltak, hogy mindig köszöntek, ha velök találkoztam. –
 97   XXIII|           volt letéve az asztalra, mindig arra nézett, úgy írt tovább;
 98   XXIII|            tovább; mintha eszméjét mindig ugyanazon tárgyhoz vezetné
 99   XXIII|         rettenetes, amiket beszél. Mindig tégedet lát megölve, és
100   XXIII|    kéjlakunkba, ahol úgy szerettél mindig, ahol olyan boldog voltál,
101   XXIII|         ott a fenyőfák alatt, amik mindig zöldek, amiket ön megtartott
102   XXIII|          És amidőn ezt mondá neki, mindig erősebben szorítá őt keblére,
103   XXIII|      erősebben szorítá őt keblére, mindig jobban átölelé karjaival
104     XXV|        alázatosan szokott köszönni mindig; csaknem a földig eresztette
105     XXV|           álarcolva, hogy Abellino mindig felbontá azokat. A címzet
106     XXV|         veszteségnek híják, az övé mindig rajtavesztés, s az ilyenekre
107     XXV|       rajtavesztés, s az ilyenekre mindig azt szokták mondani az emberek:~ ~„
108  Vegszo|        vallanom, hogy a kivitelben mindig hátramaradok saját eszményemtől.~ ~
109  Vegszo|       tudom, hogy a szenvedő iránt mindig részvét marad a szívben,