Rész

  1      II|            sikerült a báró frakkjának egyik szárnyát elkaphatni s annál
  2      II|            karját egymáséba öltve. Az egyik Ilvay Laura, amaz öreg asszonyság
  3      II|             disputálni kezd; ilyenkor egyik kezét frakkja szárnya alá
  4      II|         kielégítését a piperében, míg egyik gyémántokat és cifra gombokat
  5      II|             az országgyűlési ellenzék egyik vezérét, a nemzeti vállalatok
  6     III|            foglalja el a főhelyet; az egyik barnára van festve, a másik
  7     III|               taszítani, ha valaki az egyik végéről a másikra akar menni,
  8     III|               fiskális úr felhúzta az egyik vállát meg az egyik szemöldökét,
  9     III|       felhúzta az egyik vállát meg az egyik szemöldökét, s igen száraz
 10     III|            szekrényét kinyitva, annak egyik fiókjából egy összekötött
 11     III|            dolog volt kiderítendő: az egyik néhai Kárpáthy Jánost illeti,
 12     III|              már bánni kezdé, hogy az egyik szarvast el nem fogadta;
 13     III|               vállán és a szemöldein, egyik lábát a kezébe vette, fejét
 14     III|            mind valamennyit; énrajtam egyik sem segít. Én nem avatkozom
 15       V| bevezetéseknél a társalgásban, amidőn egyik félnek sincs semmi mondanivalója
 16      VI|                ezek munkás gyárak, az egyik hazai növényanyagból finom
 17      VI|           szállított olcsó kőszénnel. Egyik iparág a másikat emeli,
 18      VI|         jávort ő maga ültetett a kert egyik dombja alatt, midőn még
 19     VII|               Midőn éppen kihajtatott egyik kapuján a Madarasra vezető
 20     VII|         Bolond kend?~ ~– Instálom, az egyik már meghalt.~ ~– No, hát
 21     VII|           elszomorodott mind a kettő, egyik sem tudta, mi baja.~ ~Ah,
 22    VIII|             egész reggelig fenn volt, egyik szobából a másikba járt
 23    VIII|             mint valami sírboltban.~ ~Egyik gyertyát Zoltánnak adá,
 24      IX|              prédikációt, mégsem lesz egyik is jobb. Mind rossz a gyermek,
 25      IX|           kisasszonnyal, kik közől az egyik már egészen el látszott
 26      IX|          hazatértek; Karolina rábízta egyik pitvarnokára – ki ezentúl
 27      IX|             kamra elkészítve számára, egyik az utcára, másik a gyönyörű
 28       X|                keressük fel regényünk egyik hősét, tekintetes Maszlaczky
 29       X|       tárgyalhatása végett. Orcájának egyik fele még be levén kenve
 30       X|      Zavarában olyan bókot mondott az egyik asszonyságnak, amivel a
 31       X|              lódobogás hallatszott, s egyik pitvarnok jelenté, hogy
 32       X|             hintók kimaradtak, miután egyik városrészből a másikba lehetetlen
 33       X|              talajára felkapaszkodni. Egyik révészt meghatották a vén
 34       X|          vitézül védelmezte magát; az egyik csáklyát, mellyel hozzá
 35       X|                 szólt Miklós, mialatt egyik szolgája átemelte a koldusnőt. –
 36       X|     érzékenyebbek; mit a természet az egyik érzéktől megtagadott, azt
 37       X|            tartá egymást átölelve. Az egyik lázasan reszketve halálfélelem
 38       X|            egész ház porrá omolnék, s egyik kő a másikon keresztül akarna
 39       X|               akikhez rokonlánc köti, egyik nevénél sem is jött szemeibe
 40       X|            között nem lesz különbség, egyik oly boldog lesz, mint a
 41       X|               ablakban voltak, Zoltán egyik lábát a hágcsó legfelső
 42       X|         förtelemnek!~ ~A Leopoldváros egyik utcájában a segélykiáltozás
 43       X|         vágjatok közéjök! Úgy, ni! Az egyik csónak már a falnak szorult.
 44       X|    markolatban törött ketté, amint az egyik rabló a nehéz evezőlapáttal
 45       X|       gyöngébbnek kell fordulniok. Az egyik csónak emberei előreszegzett
 46     XII|             megértettem, hogy Teneked egyik juratus tabulae regiae notariusom
 47     XII|              előre érezte volna, hogy egyik utódja professzor fog lenni,
 48     XII|               terem a könyv; pedig az egyik kamasz már tizenegy esztendős,
 49     XII|             jövök a csodákból. Zoltán egyik bolondból a másikba esik.
 50     XII|            mint a fügelevél, mi pedig egyik toronyból nem látjuk a másikat,
 51     XII|               sodorják a selyemcérnát egyik falutól a másikig; az iskolában
 52     XII|         nyolcadik csodája, a lánchíd, egyik partot a másikhoz kötve,
 53    XIII|             félrehúzva a papirosliget egyik szárnyát, egy megismerhetetlen,
 54    XIII|             az ereket? Ugye látja? Az egyik milyen kék, a másik milyen
 55    XIII|           hátrafordítva, s csak szája egyik végén bocsátva ki a szót.~ ~
 56    XIII|               megjelenni. A doktor az egyik, a fiskális a másik végén
 57    XIII|             háborút folytatni, miután egyik a másiknak nagy hasznára
 58     XIV|         világossságra szoktak jőni.~ ~Egyik közőlök megnézte az ismeretlen
 59     XIV|     kitakarodni hamarább.~ ~Nemsokára egyik tündéri csoport a másik
 60     XIV|            zavarba hozta az imént. Az egyik éltes asszonyságot vezette
 61     XIV|     legvidámabb társaságokat, sietett egyik mulatságból a másikba, s
 62     XIV|          előbb.~ ~Hiszen ezek csak az egyik fél vádjai. Még hátravan
 63     XIV|               zajtól elevenülő várost egyik végétől a másikig bejárta. „
 64      XV|            szemben, a megkínzott toll egyik orrát begörbítve úgy, hogy
 65     XVI|              egyenlő uradalomból áll, egyik a kárpátfalvi, másik a madarasi.
 66    XVII|             készpénzzé fordíthatók, s egyik veszteségét pótolja a másik.
 67   XVIII|           fogva ugyan valószínű, hogy egyik sem hallotta, hogy a másik
 68   XVIII|               másfelé van vonva.~ ~Az egyik a tanácsos leánya, Vilma,
 69   XVIII|              legutolszor láttuk őket, egyik sem gyermek többé, a vak
 70   XVIII|          bennünket ölében, tégedet az egyik karján, engemet a másikon,
 71   XVIII|               ez!~ ~Azt mondják, hogy egyik holló nem ássa ki a másik
 72   XVIII|               megtett annyit, hogy az egyik kezét elővette a háta mögül,
 73   XVIII|               változatlan mosolyával, egyik lábát szép csendesen rázogatva.~ ~–
 74   XVIII|           nálunk, magyaroknál, hol az egyik élete a másikét szüli.~ ~
 75   XVIII|             harc elé, s ki-ki csak az egyik kezét iparkodik szabadon
 76   XVIII|              az ország notabilitásai, egyik oldalon Szentirmay Rudolf
 77   XVIII|          nagyon szokta tépni. Most az egyik könyökével az asztal közepén
 78   XVIII|           egyszerű viselete által; az egyik magas, délceg ifjú, egyszerű
 79   XVIII|        biztosan kezeli az átjáratokat egyik indulatból a másikba; mikor
 80   XVIII|            lép be hozzá a méhesbe; az egyik a híres sicarius, a másik
 81   XVIII|               maga sem ismert magára, egyik arca kétakkorára dagadván,
 82   XVIII|            Szentirmay és Kárpáthy, az egyik gróf, a másik báró. Hogy
 83   XVIII|       tanácsadó; a megyeház udvarának egyik szögletében nagy rakás tégla
 84   XVIII|           sallangos, kackiás vitézek, egyik kezében a rézcsákány, másikban
 85   XVIII|               az elnök széke mellé, s egyik kezével annak támláját ragadva
 86     XXI|      aggodalomtalan hajtá le fejét az egyik keblére, s nézett mosolyogva
 87     XXI|       enyelegve kezet szorítottak, az egyik gondolta magában: „Jó barát,
 88     XXI|             senkinek nyugta a háznál; egyik orvos a másikat váltja fel.
 89     XXI|             el valóban, mi a kór oka. Egyik forrólázhoz sejt, másik
 90    XXII|               ülnek ágya előtt; ha az egyik éjjel, a másik nappal virraszt
 91    XXII|            szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz túlnyomóvá,
 92    XXII|             embert foglal magában, az egyik az ész, a másik a szív embere.
 93   XXIII|               három viaszgyertyát, az egyik vagyok én, a másik vagy
 94   XXIII|         leánykám, azután az enyim… De egyik sem soká maradt a másik
 95   XXIII|     tegnapelőttit és az azelőttit is. Egyik sem tudott használni, mint
 96   XXIII|            álmatlan aggodalommal járt egyik szobából a másikba. Már
 97   XXIII|      Gyertyákkal, lámpákkal futkosnak egyik szobából a másikba, a gyertya
 98    XXIV|          különös dolog az!~ ~Mikor az egyik oldalon lemegy a hold, akkor
 99    XXIV|              oldalon feljön a nap. Az egyik félig elsüllyedve, a másik
100    XXIV|            jár vele szobáról szobára, egyik emeletből a másikba, a kastélyból
101    XXIV|        egyedül…~ ~ ~ ~Míg Kárpátfalva egyik felén egy bús, bánatos férfi
102     XXV|           megijed, s otthagyja a bőre egyik felét, csak hogy a másikban
103     XXV|           Abellino bújt, futott előle egyik városból a másikba; Maszlaczky
104    XXVI|          válik a föld gyomrában, amíg egyik helyen elhagyja a tenger
105    XXVI|         vissza-visszaemlékezünk.~ ~Az egyik ott ül a dunai lánchíd oszlopán,
106    XXVI|              elpusztult, egymás után, egyik a másikat követve. Pedig
107  Vegszo|              amit kívül bír.”~ ~„Hogy egyik erény a másiknak szülője: