Rész

  1       I|       tudják már ezeket a dolgokat, míg itt mondogatni kellett,
  2       I|    tréfálódzék a praktikusabb elme, míg a hozzáértők előre elhatározák,
  3      II|    hasonlítana valami műkirakathoz, míg az excellenciás címben nevelkedett
  4      II|           tekinte a furcsa lovagra, míg a többi közel állók kíváncsian
  5      II|          annál fogva magához húzni, míg a hallótülköt füléhez illeszté.~ ~
  6      II|         hogy nem tud semmit róla.~ ~Míg ő levegőhöz és jó tanácshoz
  7      II|           kielégítését a piperében, míg egyik gyémántokat és cifra
  8      II|          mulattatnia kellett volna, míg Emánuel alig talált elég
  9      II|            monda magában Zoltán, ki míg az andalgó Vilmát kísérte,
 10     III|             állanak rendelkezésére, míg a felperesi ügyvéd – megbocsát
 11     III|         zárva az előszoba ajtaja?~ ~Míg ez künn járt, azalatt odasietett
 12     III|      csendesen, s nem siettem vele, míg ekkora nem lett. Valóban
 13     III|           kell minden ifjúi szívet. Míg teljes korúvá nem leend,
 14     III|        Abellinónak pihenés kellett, míg eszméit rendbe szedheti.
 15     III|             mennyisége légió; pedig míg azok törlesztve nincsenek,
 16      IV|         felmagasztaltságra képes, s míg otthon a reggelit is sajnálja
 17       V|         annak benyomatát, s viseli, míg egy másik el nem törli onnan,
 18       V|           azt el nem ereszté addig, míg a szájába nem szakadt. Esztendőkig
 19       V|            volna eszményképére?~ ~– Míg reményem volt, addig nem
 20       V|          aranyhüvelyű szemüvegét, s míg végigolvasta az iratot,
 21       V|        helyeslőleg bólinta fejével, míg Maszlaczky úr tetsző mosolygással
 22       V|        áhítatosabb alakot játszani; míg Eveline mindez ábrándos
 23      VI|             tizenegy nap telt bele, míg kivergődött saját uradalmából,
 24     VII|         folyosón várva nyugtalanul, míg lovait befogják.~ ~ ~ ~Azok
 25     VII|      állatok képeit mutogatta neki, míg Katinka egy szögletbe leült
 26    VIII|           vette, hogy reggel van.~ ~Míg a cseléd ezeket elmondta,
 27    VIII|                Igen, kedves Zoltán, míg ön gyermek volt; de idestova
 28    VIII|             ismételnie kellett azt, míg valaki eljött. Ő maga készakarva
 29    VIII|          helyről, s idő kell ahhoz, míg az öreg Pál gazda a lépcsőkön
 30    VIII|     hallgatá az agg szolga mondáit, míg Rudolf megveregeté annak
 31    VIII|           ujjaival törülte szemeit, míg Rudolf egészen meg volt
 32      IX|          kérelemmel, hogy addig is, míg a megye hivatalosan kinevezné,
 33      IX|            ne köszönjön neki addig, míg ki nem dühöngte magát.~ ~
 34      IX|              de a szája nevetett, s míg a két ifjú mellett elment,
 35      IX|          elmerengve olvasott abból, míg a jótékony álom meg nem
 36       X|     tekintenek az ifjú fővárosra, s míg a homályban és szegénységben
 37       X|           körül, nem beszélt addig, míg az művét nem végezé, hanem
 38       X|           ordít, hogy itt az árvíz, míg a szomszédok el nem fogják,
 39       X|          fog a két tömeg összeérni, míg a szerencsétlenek nem sejtve
 40       X|          megfoghatlan volt előttem, míg egy szemközt jövő lovas
 41       X| öngyilkolásokban megakadályozzon.~ ~Míg azonban ők a társaság zajától
 42       X|             Kőcserepy hörgő hangon, míg az ajtó kilincsét el nem
 43       X|             otthon a távoli házban, míg ő nejével mulatni jött idegen
 44       X|       visszafelé vágtatott a hintó, míg Zoltán egyikén azon mellékutcáknak,
 45       X|       szélén, s nem hajt reá addig, míg osztályrészéről teljesen
 46       X|            elhatározottsággal bírt; míg más ember azt kérdezgeti
 47       X|             elfoglalták a csónakot, míg a legyőzött révészek tüszkölve
 48       X|         lelket szokott meggyújtani, míg a dacos áll, határozott
 49       X|        emberek állanak! – kiálta, s míg baljával a kormányrudat
 50       X|    megtartanám. Itt maradok, várok, míg jön más, aki odavisz.~ ~
 51       X|            és azt, aki ellensége, s míg egy koldusért, egy pór gyermekeért
 52       X|        megérintve, amihez közelíte, míg nagy fekete szemei merően
 53       X|         addig könyörgött szülőinek, míg azok magokhoz vették a boldogtalan
 54       X|         egész nap elvesződött vele, míg egy-egy dalra megtanítá
 55       X|        könyvre tett ujjai hegyével, míg oly tökélyre vitte, hogy
 56       X|           tud, azt sem igen nagyon, míg Vilma úgy zongoráz, mintha
 57       X|        embert házastól, kincsestől, míg csak porrá nem lett; a vén
 58       X|           és addig nő, addig dagad, míg be nem tölti azt a véghetlen
 59       X|           le nem tevé addig öléből, míg Lizához nem ért vele, ahol
 60       X|        rakni az Új téren, addig is, míg alkalmasb helyre lehetne
 61       X|           hol előre készen állt, de míg Tarnaváry magához nem tért,
 62       X|            segíteni kell, addig is, míg meg lehet őket menteni;
 63       X|           bosszulók csoportja felé, míg átkozva mutat a szörnyetegekre.~ ~–
 64       X|            Ott hadd várjanak addig, míg valaki értök jön, hogy ítéletet
 65       X|         azokat el ne foglalhassa, s míg a helyőrség egy része hatalmasan
 66       X|             magát a zseniális báró, míg Abellino aggódva nézett
 67    XIII|          fejet csóváltak az öregek, míg a fiatal nemzedék annál
 68    XIII|          senkit sem lát a szobában, míg egy tarka spanyolfal mögötti
 69    XIII|           hogy nem ismert rá addig, míg az meg nem szólította.~ ~–
 70     XIV| országházban eltévedhet a látogató, míg a visszhangos folyosókon
 71     XIV|        csaknem leányi széppé teszi, míg nagy szemeiben a férfibátorság
 72     XIV|         senkinek elutazása felől.~ ~Míg a gőzösig sietett, addig
 73     XIV|        ellenében leszorítva tartja, míg ez eszes, tudományos ifjú,
 74     XIV|             sietett azt felvenni, s míg a szerfölött zavarba jött
 75     XIV|            s kezével a perre ütött, míg szemei mondhatlan érzéstől
 76     XIV|          Egy éjszaka fennmaradok, s míg ő alszik, azalatt lerápiálom
 77     XIV|            elkezd magában fütyülni, míg észreveszi magát, s a szájára
 78     XIV|        megérezni, megszagolni, hogy míg ő jóhiszeműen dolgai után
 79      XV|          hallgatott annak szavaira, míg a teremben alá s fel sétáltak
 80      XV|        tiszteletre méltó fájdalmát, míg az magától ismét föl nem
 81     XVI|           nem tanácsos hazamenni, s míg a sötét lépcsőn le nem ért,
 82    XVII|          kettőt, Zoltán eléje ment, míg az a kezében tartott iratcsomót
 83   XVIII|         javításokba ruháztatott be, míg a pusztaságot paradicsommá
 84   XVIII|           közé kaphatta egy percre, míg a több úri vendégek a palota
 85   XVIII|         meghalni békességgel addig, míg meg nem fosztja attól az
 86   XVIII|            beleveszhetne kedvére.~ ~Míg az elnök főispán megjelenik,
 87   XVIII|             addig könyörögtek neki, míg megígérte, hogy nem, egy
 88   XVIII|        értették ezt a másik párton; míg ezek bölcs beszédekkel jártak
 89   XVIII|        kitűzött tanyáikra vezették; míg Kőcserepy korteseit messziről
 90   XVIII|          kell diplomatizálni addig, míg a várt segédsereg megérkezik.~ ~
 91   XVIII|              a fontos dépèche-ek!~ ~Míg a gyűlésteremben levő előkelők
 92   XVIII|             kiáltozák: „Üsd, vágd!” míg amazok mind ki voltak az
 93   XVIII|         dacosan csóválgatta nyakát, míg a verset mondta.~ ~Kőcserepy
 94   XVIII|        ajtónál szépen bevárta őket, míg mind elvégzék a szavazást,
 95   XVIII|         csépelte az alatta levőket, míg őt is le nem tiporták; nem
 96     XXI|            addig könyörgött előtte, míg az ifjú egészen meglágyult
 97     XXI|           felállt, és nem várva be, míg csendesség lesz, az egész
 98     XXI|            szobájában, s rá vártak, míg megjön.~ ~Nemsokára hallatszott,
 99     XXI|       melléről letörölgetni a vért, míg az orvos azt a roppant mély
100    XXII|            minden szíveket lezár, s míg lezárná, kibocsátja azoknak
101    XXII|       kibocsátja azoknak titkait, s míg elhallgattatna, beszédessé
102   XXIII|      őmiatta nyugszik a föld alatt, míg az ő lázbeteg gyermekét
103    XXIV|    szemeikkel a hosszú utcán végig, míg csak a távol jegenyesétány
104    XXIV|           szomorún … egyedül…~ ~ ~ ~Míg Kárpátfalva egyik felén
105     XXV|      dolgokról beszélni.~ ~Elvárta, míg a nyugodtabb részei következnek
106  Vegszo|       választottam azt közvetítőül, míg meg nem győződtem felőle,