Rész

  1      II|                   volna arra hivatva, hogy mikor a nap nem süt, arcmosolygásával
  2      II|              legfölségesebb pezsgő, hol és mikor szokás találkozni szép varrólányokkal,
  3      II|                 szeretek a szobában lenni, mikor odakünn oly szép idő van.~ ~
  4      II|              diadal ezúttal az övé volt.~ ~Mikor aztán a fiú elégnek találta
  5      II|                 azt.~ ~– Nem emlékszik ön, mikor Szentirmán volt, ünnepi
  6      II|                     Miért nincs kéz alatt, mikor azt mondtam, hogy itt maradjon? –
  7     III|                  víznél, amit az embernek, mikor nem szomjas, meg kell inni.
  8     III|                 mint a rajzoló gólyaorr, s mikor leírta, ha a fejét leütnék,
  9     III|               úrnak, kiknek udvarolgatott, mikor ráért, kiket szándékozott
 10     III|           fogyatkozásait elrejtse általok; mikor lép, úgy húzza bal lábát,
 11     III|            származó biccenését palástolja; mikor leül, velőig hasgató fájdalmat
 12     III|                    nagyságos úrnak, kinek, mikor még Párizsban lakott, még
 13     III|                    a borostyánkő szipával, mikor több ige jött ki rajta a
 14     III|                    beszélt, mint ő.~ ~– De mikor az ajánlott összeg oly csúfondárosan
 15      IV|                 vele? Mire megyek én vele? Mikor kedves nagysád más nézetekben
 16      IV|           illedelem szabályaira.~ ~– Tehát mikor? – sürgeti szorongva. Maszlaczky
 17       V|            nevelőnő meghallja, hogy beteg. Mikor már ő azt megvallotta, már
 18      VI|               melyben ősszel és tavasszal, mikor az egek csatornái s a hóolvadások
 19      VI|                gátat; útnak is használták, mikor odáig ért a víz; egyébkor
 20     VII|            elácsorogtak a kastély udvarán, mikor a szomszédból odavetődött.
 21     VII|                   a levél vétele után.~ ~– Mikor ment át a gróf Kárpátfalvára? –
 22    VIII|                  is szeretni fogunk téged; mikor magadban lész, sokszor gondolj
 23    VIII|                  hallom éjszakának idején, mikor minden mélyen alszik, csak
 24    VIII|                    szinte nyomja a mellét, mikor egy ajtón belép. Látszik
 25      IX|                   mondani a méltóságos úr, mikor valaki e hanyagságát megemlíté. –
 26      IX|                   eleget ütöttek, hánytak, mikor gyermek voltam; fejemet
 27      IX|            mégpedig valamivel jobban, mint mikor Lőrinc úrfi, a kis majoresco,
 28      IX|                   szorongatóbb helyzet az, mikor az ember egy idegen házba
 29       X|                    barátunk treffet ad ki, mikor pikket hívnak. Mi lehet
 30       X|              fiatal gyerek őhozzá szólani, mikor nem kérdezik. – Keresd,
 31       X|                   ájulni.~ ~– Furcsa, hogy mikor magunk vagyunk, akkor sohasem
 32       X|                      És mennyi arrogancia. Mikor én annyi idős voltam, szólni
 33       X|                  ne ijeszgessen a tens úr, mikor különben is úgy félek! –
 34       X|                  óra már?~ ~– Tizenegy még mikor elmúlt!~ ~– Úgy engem régen
 35       X|          kifehérlettek e zuhatagok, s mint mikor felhőszakadás után a hegyekről
 36       X|              hallotta, hogy miről van szó, mikor a jó emberek már mind a
 37       X|                    vagy hosszú éjszakákon, mikor Vilma nem tudta lehunyni
 38       X|                  laknak?~ ~Hogy lármáznak, mikor az ember enni ad nekik,
 39       X|                   adsz ennünk, elmegyünk”! Mikor a szegény ember egyszer
 40       X|                megfagyott a szegény ember. Mikor aztán a gazdag szomszéd
 41       X|                   Mit szeretne rajtam?~ ~– Mikor kegyed olyan jó és olyan
 42       X|                 hogy őt nem szereti senki, mikor mindenki úgy szereti, úgy
 43       X|                     ha én meghalok. Látod, mikor ezelőtt négy esztendővel
 44       X|                    ily félelmetes meséket, mikor abból úgysem igaz egy szó
 45       X|                 Úszni ott a vizek tetején, mikor sem fa, sem hegy nem látszik
 46       X|                    napot és éjszakát, hol, mikor kell megjelennie, okosan,
 47       X|                  báró. – Szentpétervárott, mikor a Néva elszakasztotta a
 48       X|                eszébe jut ez a pedantéria? Mikor felfordul a világ, legalább
 49     XII|                   nem tudósított semmiről, mikor te még most is olyan jól
 50     XII|                bánni a hétszemélynök, hogy mikor Széchenyinek írt levelet,
 51     XII|                csak azon csodálkozom, hogy mikor annyi helyen leüt az istennyila,
 52     XII|               tanulni akar és tenni tud.~ ~Mikor egész nap London utcáin
 53    XIII|                   mert azt jól tudom, hogy mikor az ember sót eszik, akkor
 54    XIII|              hallgatni is szokott volna.~ ~Mikor a fiskális éppen az érdekeséhez
 55    XIII|                    fel: „Méregkeverő!”, és mikor már olyan messze elment
 56     XIV|             szegény közrendű leányok után, mikor saját delnőik annyi bájjal
 57     XIV|                miket mondtak ők egymásnak, mikor ott ültek a magános jávor
 58     XIV|                  milyen nyomorúak leszünk, mikor megszűntünk fiatalok lenni.~ ~
 59     XIV|                   ajánlja védencnőjének, s mikor aztán ez az ismerős gyöngéd
 60     XIV|                  meglesz az. Majd rálesek, mikor Maszlaczkyhoz kerül a per.
 61     XIV|                 csak akkor szörnyedett el, mikor a sárgaságukat megpillantá.~ ~–
 62     XIV|                   Zoltán észrevette volna, mikor ment el és merre.~ ~A gyermekérzelmek
 63     XIV|                     Egy távoli jajkiáltás, mikor éjszaka sötét erdőben puszta
 64      XV|             eszméken végigjártatni lelkét, mikor az egészen más gondolat
 65     XVI|                  földi angyalokat ígérni – mikor a sír szélén fekszik!…~ ~
 66     XVI|                 Úgy nézett barátom uramra, mikor elment, mintha valami rosszra
 67    XVII|                 milyen urok lesz azután.~ ~Mikor a becsületes ősz emberek
 68    XVII|               utólszor megszoríták kezeit, mikor eltávoztak előle, anélkül,
 69    XVII|                  távoztak el a kastélyból, mikor még mindenki aludt. Cselédjeitől
 70    XVII|               Megtudták a jó emberek, hogy mikor utazik el, s bármilyen titokban
 71   XVIII| Napóleon-pasziánszot, egyszer sem jött ki. Mikor már hetedszer nem jött ki,
 72   XVIII|                    talentumával; úgy, hogy mikor másnap reggel megérkeztek
 73   XVIII|              Mindig, mindig. Talán te nem? Mikor olyan sokáig elhallgatsz,
 74   XVIII|               olyankor felőle gondolkozol, mikor melletted alszom, kezedet
 75   XVIII|                 talán éhezik, szomjazik, s mikor én pihenek csöndes ágyamban,
 76   XVIII|                alázatos meghunyászkodót, s mikor elaludt is, egyre levelet
 77   XVIII|           bádogszelencével. Reggel azután, mikor a reggelizéshez csengettek,
 78   XVIII|                   furcsán mosolygott. Mint mikor valaki azt akarja mondani
 79   XVIII|                       Rettenetes dolog az, mikor az ember hosszú esztendőkön
 80   XVIII|                 fogva, s kidobja az ajtón, mikor aztán egyszer kinn van,
 81   XVIII|                csendes, hallgatag szívben, mikor senki sem kérdezi?~ ~Van-e
 82   XVIII|            kijárnak a mulatságos glosszák, mikor feláll beszélni, hogy: „
 83   XVIII|                 aláhajló fiatal bajusszal; mikor hallgat, olyan nyugodt,
 84   XVIII|                 tekintete, de látnátok őt, mikor beszél, hogy gyulladnak
 85   XVIII|                egyik indulatból a másikba; mikor keserű kezd lenni, azt hinnéd,
 86   XVIII|              leküzdött élet beszél belőle; mikor látnoki hévbe jön, mintha
 87   XVIII|                   szék elég, nem szeretem, mikor a vendégeim állnak, én meg
 88   XVIII|                  ellen van, lármát csapni, mikor az embert párbajra hívják;
 89   XVIII|                   hogy várnátok, hogy majd mikor a mágnási osztály el akarja
 90   XVIII|          felállítja őket katonás rendbe, s mikor sorban állnak, egyet int
 91     XXI|             karddal ledöfni! Lelőni onnan, mikor legjobban bámulják!…~ ~Sehol
 92     XXI|                 már én egyszer megelőztem. Mikor van önnek üres ideje?~ ~–
 93     XXI|               haragosan, hogy minek nevet, mikor ők már három nap óta kétségbe
 94     XXI|                  férje átölelt karjához –, mikor távol voltunk tőletek; az
 95    XXII|                  eljön, ébresszenek fel.~ ~Mikor legsúlyosabb volt betegsége,
 96    XXII|                    mondják, hogy itt járt, mikor én aludtam. Óh, tudom én,
 97   XXIII|                    ebbe a házba bejöttünk. Mikor idefenn a sok vendég kacagott,
 98   XXIII|                értettük, hogy mit tesz az. Mikor eljártunk a templomba imádkozni,
 99   XXIII|                    már hallom. Ott voltam, mikor beszéltek róla, hogy megöljék.
100    XXIV|                 Milyen különös dolog az!~ ~Mikor az egyik oldalon lemegy
101    XXIV|                   napra leste, számította, mikor fog kinyílni.~ ~Ime, a rózsa
102     XXV|                     XXV. Régi jó barátok~ ~Mikor az ember hosszas ideig távol
103     XXV|                    előtte, hogy itt van.~ ~Mikor lehetne vele találkozni?~ ~
104     XXV|                    vagy németül volt írva. Mikor már azt hitte, hogy egyszer-egyszer
105  Vegszo|                mezőtúri csapláros érezhet, mikor megkérdik tőle a vendégei,