Rész

  1      II|        találkoznia. A jámbor atyafiak, amint észrevették, hogy közibök
  2      II|            mellett foglaljon helyet.~ ~Amint a hintó megállt – a jurátus
  3      II|             köszönését sem fogadja el. Amint a háziúr által a méltóságos
  4      II|      pezsgőzhet.~ ~A két lyánka pedig, amint annyira elhaladt, hogy szavaikat
  5      II|                akkor nem látta őket, s amint széttekinte utánok, megpillantá
  6     III|                maga kénytelen fedezni, amint cselekszem én már tizenkét
  7     III|                   Kedves nagyságos úr, amint látom, bizalmát nem vagyok
  8      IV|                őt kísérte szemeivel, s amint meglátta, hogy eltávozik,
  9      IV|          miszerint szívesen váratik.~ ~Amint majd meglátandjuk, régen
 10      IV|             óta, szép egyetértésben.~ ~Amint a három órát ütötte délután,
 11       V|            fogadá Maszlaczky urat, ki, amint az előteremben végiglépdelt,
 12     VII|          Bogozy Pestről a másik kapun. Amint az ajtó elé ért, kiugrott
 13     VII|          Rudolf megállíttatá kocsiját, amint ezt vágtatva közeledni látta.
 14     VII|          gömbölyű pad volt csinálva, s amint ott ültek egymás mellett,
 15     VII|               oly magas, oly karcsú; s amint ott alatta ült a két gyermek,
 16    VIII|             hidegen tudta elmondani.~ ~Amint kilépett az ajtón, s azt
 17      IX|            örvendve fogadá Zoltánt, ki amint könnyebbült szívvel elhagyá
 18      IX|            furfangot gondolta ki, hogy amint mindenféle pörös iratokat
 19       X|           hasonló jégtorlasz támadt, s amint a fenékig befagyott folyam
 20       X|             jégtáblán, némán, mereven, amint viszi alá a folyam a hullát
 21       X|     legnagyobbik ott veszett a vízben, amint atyját ki akarta menteni;
 22       X|              magasabban fekvő Rákosra; amint innen visszatérve a város
 23       X|                felmagasodott jéggát, s amint a negyedik huszonnégy fontos
 24       X|              érkezett oda lóháton, ki, amint végignézte távcsövével a
 25       X|               a nyomorult cseléd.~ ~De amint megragadá a szolga urának
 26       X|                sebesen rohanó hintó.~ ~Amint a Váci út elejére értek,
 27       X|                és az ablakok csilláma, amint a növekedő vízár fekete
 28       X|              kellemetlen helyzetből.~ ~Amint a tanácsosék visszaérkeztek,
 29       X|             Hát rendben vagyunk-e?~ ~– Amint látni méltóztatik – szólt
 30       X|              város koldusait?”~ ~Hanem amint a templomon túl kanyarodtak,
 31       X|               fektetve széles pofáját, amint hason feküdt.~ ~– Mi fizetünk.~ ~–
 32       X|             támasztott a szűk utcán, s amint azt nagy lomhán felemelte
 33       X|       egyszerre visszafordítá fejét, s amint elhagyott urát megpillantá
 34       X|               mind elmentek már előle. Amint meglátták messziről, hogy
 35       X|               jajgatott a nagy tűzben, amint a tűzmadarak szárnyaikkal
 36       X|         lehetett volna őket számlálni, amint a lépcsőkön nagy dübörögve
 37       X|             elkezdett csengni a pohár, amint a kalán hozzáverődött; mintha
 38       X|              sokáig hallatszott utána, amint a hátramaradt rész kőfokai
 39       X|               át reszkető társnéját, s amint kezei összeértek, imára
 40       X|                a romlatag épületből.~ ~Amint az ablakban voltak, Zoltán
 41       X|         borítva el az egész környéket. Amint a por felszállt, csodálatos
 42       X|              markolatban törött ketté, amint az egyik rabló a nehéz evezőlapáttal
 43       X|               a katona mint honpolgár! Amint a veszély kitört, a hadparancsnokok
 44       X|            kacajra az adott okot, hogy amint a Váci utcán végigeveztek
 45       X|              második emelet ablakából, amint a rohanó víz a vásártereken
 46       X|             ide irányzá dereglyéjét.~ ~Amint annyira közelítettek a szárazhoz,
 47     XII|      Maszlaczkyt, nagyon megnyergelte; amint veszem észre, azzal hitegeti,
 48     XII|                posztót szővsz; Zoltán, amint hazajön, rögtön állít az
 49     XII|               ott ült volna mellettem, amint ezt a sok furcsát behunyt
 50    XIII|         függönyökkel vannak elfedve, s amint a nap odatűzik, okos embernek
 51    XIII|             rózsaszínűre van festve.~ ~Amint a nagy verességtől magához
 52    XIII|             egyszerre ráismertem önre, amint belépett, pedig máskor húsz
 53    XIII|        egyszerűen fasornak nevezni), s amint megpillanták egymást, ahelyett,
 54     XIV|               mégis oly ismeretlen, ki amint észrevette, hogy az ifjú
 55     XIV|             sem tudta, hogyan történt, amint egyszer visszafordult, szem-szemben
 56     XIV|        vidámabban mosolygott a lyánka, amint őt megpillantá, s kedves
 57     XIV|           látott és gondolt azalatt.~ ~Amint Pesten kikötött a gőzös,
 58     XIV|          hónappal későbben jött meg.~ ~Amint Pestre ért az ifjú, egyenesen
 59     XIV|        irományt jól összenyalábolni, s amint azokat sebtében íróasztala
 60     XIV|        tréfásan folyt a vitatkozás, de amint Zoltán a per kötőlékét feloldá,
 61     XIV|        könnyezik, és a szívem reszket, amint itt kérem önt, és ha az
 62     XIV|     szorongatni, mint egy darab fát, s amint eleresztette a principális,
 63     XIV|            amiből az következett, hogy amint kihúzta lábát az ajtón,
 64     XIV|       Kováccsal együtt tanult végig, s amint azokon végiglapozott, úgy
 65     XIV|           pamlagon fekve elaludt.~ ~És amint elaludt, íme, újra látta
 66   XVIII|                majd a guta ütötte meg, amint Tamás visszatért, semmit
 67   XVIII|              rejtelmes eltűnése felől, amint a legelső gratulációk után
 68   XVIII|                annyit tudok róla, hogy amint Istenhez imádkoztam a halálveszélyben,
 69   XVIII|              horkolt a másik szobában. Amint lefeküdt, nem volt képes
 70   XVIII|                bontá fel a pecsétet, s amint végigfutott a levél nagyon
 71   XVIII|               úr ijedten ugrott hátra, amint a tanácsos az asztal felé
 72   XVIII|                magához téregetni.~ ~És amint azután magához tért, s nyugodtan
 73   XVIII|               ifjú gyönyörmámorában, s amint székéről felszökve visszafordul,
 74   XVIII|           Kárpáthy Zoltán felálljon.~ ~Amint az ifjú szép, nemes alakja
 75   XVIII|          hangon szólt egyenesen hozzá, amint szemközt állt vele:~ ~–
 76   XVIII|          ismeretlen még mindig állt, s amint a buzogányos férfi leült
 77   XVIII|             sápadt arcával Tarnaváryt, amint odarohant hozzá.~ ~– Kedves
 78   XVIII|                is erősebben érdekelte, amint nem is késett el-elhárító
 79   XVIII|            lefizettem érte a bírságot, amint láthatta az úr.~ ~– Kénytelen
 80   XVIII|  végighasította nanking mondhatlanját, amint a sövényen átmászott.~ ~
 81   XVIII|             bizalmát, mely alkalommal, amint Szentirmayék részéről nem
 82   XVIII|               a ketten a főispánnak.~ ~Amint Kőcserepy úr sorba mosolygá
 83   XVIII|             szavazatot nyisson, hiszen amint ezek az emberek egyenkint
 84   XVIII|               minden oldalról fogadta, amint kilépett.~ ~– De ki üt hát
 85     XIX|                durva megszegése ellen, amint óvást tettem ellenfeleimnél,
 86      XX|                hogy nem más leánya”.~ ~Amint az utolsó házakat elhagyták,
 87      XX|               falunál kell végződni, s amint a fák elfedték a lovász
 88     XXI|             ígérkezett mind a kettő.~ ~Amint az ülésnek vége lett, Rudolf
 89     XXI|                 Nemsokára hallatszott, amint fütyölve jött fel a lépcsőkön,
 90     XXI|           találkozott még Zoltánnal.~ ~Amint egymást megpillanták, elébb
 91     XXI|           amiből nagy nevetség lett.~ ~Amint így kacagva belépnek, egyszerre
 92     XXI|               töltött pisztoly volt, s amint a lovak megbokrosodtak,
 93     XXI|          kinyújtott kardok összeérnek, amint köszörült éleikkel végigcsúsznak
 94     XXI|                sebe gyógyíthatatlan; s amint a báró hirtelen annak védelmére
 95    XXII|              hüvelykujjára nyugtatá, s amint ki nagyon el van telve megkapott
 96    XXII|             ész és a szív; s aszerint, amint az egyik vagy másik lesz
 97   XXIII|            kellett volna így történni. Amint a levelet elküldé, ismét
 98   XXIII|               sietett az érkező elé.~ ~Amint a folyosón végigment, hallá,
 99   XXIII|        Mindjárt siettem hozzád. Látod, amint elindultam Szentirmáról,
100   XXIII|               te is. Milyen jó voltál! Amint meghallottad, hogy én beteg
101   XXIII|               hajnalt, a szép hajnalt, amint az ablakomon besüt. Fordítsátok
102   XXIII|           érinték.~ ~És a beteg leány, amint ott feküdt az ifjú karjai
103    XXIV|   egyetlenegyszer sem nézett vissza.~ ~Amint az utolsó házakon túl az
104     XXV|                Abellinónak nekiesni, s amint ott a pokróc között nem
105     XXV| fürdőtulajdonos leleményes ember volt. Amint megértette eleitől végig