Rész

  1       I|         házat, senki sem volt, aki vissza ne tekintett volna rá még
  2      II|          kínai csíkos ernyő tartja vissza a nyári napsugárt, egy csoport
  3      II|           hogy e napon fogadtatott vissza Ádám a paradicsomba!~ ~–
  4      II|       arcára komolyságot erőtetett vissza, mert a leánynak nem jó
  5      II|        sietett Zoltánnal a kertből vissza.~ ~– Miért nincs kéz alatt,
  6      II|      rögtön, s ne 10 órakor jöjjön vissza, hanem azonnal. A befogásnál
  7     III|             s ezt az aranyat kapja vissza.~ ~Ami anekdota csak közforgalomba
  8     III|          jámbor Bogozyra vitetődik vissza; még azt is ráfogták, hogy
  9     III|          elébbi feszültségébe tért vissza. – Nem értem.~ ~– Majd mindjárt
 10     III|             hogy miért retten most vissza azon gondolattól, miszerint
 11     III|        fogja ezt a nyalábot, vigye vissza a pertárnok úrhoz! Ott megkaphatja
 12      IV|          neki száz pengőt, s vegye vissza a pert, ha tetszik zálogul.~ ~–
 13       V|           gyöngéire, hibáira, hogy vissza tudta magát vonni tőle,
 14       V|       őrült, aki megy Amerikába, s vissza sem jön többé.~ ~A tanácsosnő
 15      VI|              VI. Szentirmán~ ~Akik vissza tudnak rá emlékezni, minő
 16      VI|            ezeres kamatban fizette vissza ura szeretetét, a szorgalom
 17     VII|           a család termeibe vonult vissza, s ott várták Rudolfot késő
 18     VII|          óhajtva várják.~ ~– Hajts vissza Szentirmára! – szólt Rudolf
 19     VII|     szívvel ment odább, mintha már vissza sem térne ide többet.~ ~
 20    VIII|       mégpedig úgy elhagynod, hogy vissza sem térhetsz.~ ~Zoltánt
 21    VIII|   meggyújtott viaszgyertyával tért vissza, mert a felnyitott szobák
 22    VIII|        ajtón, s csak akkor döbbent vissza.~ ~… Ha valaki onnan belülről
 23    VIII|            az ifjúra s onnan ismét vissza tévedez.~ ~Milyen nagy bűn
 24      IX|      költői öntudatot soha. Annyit vissza kellett neki felelni, hogy:~ ~–
 25       X|      esetére nem kívánja azt tőlem vissza a tekintetes úr?~ ~– Egy
 26       X|          hét mennykő! – dördült rá vissza a megszólított háziúr, ki
 27       X|           sietve futottak, eveztek vissza a partra. Át voltak izzadva,
 28       X|         jégre. Csak azt kiáltottam vissza nekik, hogy emeljék ki a
 29       X|          illesztém. Azután siettem vissza a csónakhoz.~ ~A gyermek
 30       X|           volna önnek, hogy menjen vissza, s oltsa ki ismét a kanócot.~ ~–
 31       X|            ár útban kapja, s aztán vissza nem menekülhetnek. Itt maradni
 32       X|           biztatva, hogy nemsokára vissza fog térni biztos válasszal.~ ~
 33       X|         kiáltott, hogy forduljanak vissza, ne menjenek tovább! – Azok
 34       X|           mellett. Zoltán érkezett vissza lóháton, de egészen átázva.~ ~–
 35       X|             de egészen átázva.~ ~– Vissza kell fordulni, nagyságos
 36       X|         nyugodt, nagysád! Térjenek vissza a septemvir úr lakába! Én
 37       X|          visszaadom a pénzét, adja vissza az írásomat.~ ~Maszlaczky
 38       X|        akaratja ellenére is mindig vissza akart fordulni; most tehát
 39       X|         fulladna a vízbe, s okádná vissza a torkába rohanó hullámot;
 40       X|       szökellt, majd ismét szívébe vissza; egyszerre piros lett, majd
 41       X| cselekesznek?~ ~Zoltán sietve tért vissza a szobába. Vilma ismét felemelkedett
 42       X|           a rontó áradatot, miként vissza tudta űzni annyiszor a rontó
 43       X|            kiknek éltét ő foglalta vissza a hullámtól, s kiket étellel,
 44     XII|             mert én vasban hozatom vissza, én felelős vagyok életeért
 45    XIII|         vérét szivattyúzta beléjök vissza.~ ~Egy asztal volt Abellino
 46    XIII|             új, eleven vért hoznak vissza. Látja, milyen lassan vernek
 47    XIII|           megyek, és sohasem jövök vissza.~ ~Maszlaczky úr lábujjhegyeire
 48     XIV|   megkérdezheti, hogy merre menjen vissza. Az aranypajzsos Grassalkovich-kastély
 49     XIV|       vegye fel távcsövét, s nézze vissza az önre nézőket! Ha nem
 50     XIV|     kisgyermekek mind. Hogy várták vissza. Tulajdonképpen neheztelni
 51     XIV|     elváltak tőle.~ ~Zoltánnak még vissza kellett menni a színházhoz,
 52     XIV|    aviticitas útján tulajdonosától vissza nem pereltetik, tudniillik:
 53     XIV|         adja ön azt az írást nekem vissza, és ne fürkéssze énnálam
 54     XIV|        valaki bizodalmával galádul vissza fog élni; okolhatja-e őt
 55     XIV|        nyíló szobájába vonult vele vissza, két megelőző terem ajtaját
 56     XIV|       lehetett, többé nem küldheté vissza az egyszer előidézett rémeket
 57     XIV|           egészen átjózanulva tért vissza kerti szobájába.~ ~Oly büszkén,
 58     XVI|               Másnap karöltve tért vissza az orvos úrral a fekvő szerencsétlenhez,
 59     XVI|     csontja csak az ágy felé húzta vissza.~ ~– Jól van, nagyon jól
 60     XVI|        Térjen kedves unokaöccséhez vissza, csókoljon neki kezet, akár
 61     XVI|            őt felemelni, szerezzük vissza elrablott örökségét, tegyük
 62     XVI|       férfit a háztól! Az az ember vissza talál jönni, s mind rendre
 63    XVII|        azon bérelt szekéren utazik vissza, melyen ügyvéde fog megérkezni
 64    XVII|       volna az. Eddig ők tiltottak vissza engem, most én tiltom el
 65    XVII|          Isten szerencsével! Hozza vissza minél elébb újra”!~ ~Tizenkét
 66    XVII|          integetve felé:~ ~– Hozza vissza az Isten minél elébb!~ ~
 67   XVIII|         megnyugtató válasszal tért vissza, hogy a volt ifjú nagyságos
 68   XVIII|           Az pedig holnap reggelig vissza nem jön.~ ~– Nem tesz semmit.
 69   XVIII|          ne adja.~ ~Késő este tért vissza Tamás a boltból a kastélyba,
 70   XVIII|        messze”?~ ~– S nem jött még vissza?~ ~– De igen.~ ~– Hát mért
 71   XVIII|      levelet, s hidegvérrel nyújtá vissza nejének, átkozott nyugalommal
 72   XVIII|        kastély udvarából, hogy még vissza sem tekintett; csak a vadaskerten
 73   XVIII|         büszkén veté magát székébe vissza, mint aki nagyon meg van
 74   XVIII|           mintha attól félne, hogy vissza találják hívni.~ ~A rendek
 75   XVIII|           dühtől reszketve fordult vissza a gyűlésterembe. Éppen akkor
 76   XVIII|          udvart, azok nem jöhetnek vissza többé! Méltóságod azt mondta,
 77   XVIII|         fegyvereiket, s úgy tértek vissza a megyeházához, nagy diadalmasan
 78      XX|          hogy olvasatlan utasítják vissza; nem viheti családját sehova,
 79      XX|         végig valamennyin, s ismét vissza. Nem beteg már, de még rosszabbul
 80      XX|             Köszönöm, sietnem kell vissza.~ ~Észébe jutott, hogy valami
 81      XX|       siess! Hozzám ne jöjj többet vissza, mert én már nem leszek
 82      XX|           lovász nyugtalanul várta vissza kisasszonyát, már az alkonyat
 83      XX|         virágot szedni, s nem jött vissza.~ ~– Keressétek őt! Keressétek! –
 84     XXI|          gorombaságokat adok értök vissza. Száz meg száz ember bömböl
 85     XXI|     elveszni annak mérgét, s azzal vissza egy alvágást intéz a báróra,
 86   XXIII|       mihelyt Zoltán eszméjére tér vissza a beteg, rögtön előjönnek
 87   XXIII|       tiszttartó, hány alatt jöhet vissza ismét. De a véletlen lehetőségei
 88   XXIII|       bántották őt – suttog halkan vissza –, de majd bántani fogják.
 89   XXIII|         ugyanazon tárgyhoz vezetné vissza, s onnan indulna ki újra.~ ~
 90   XXIII|         midőn a távolból tekintünk vissza rája, a nélkülözéseken,
 91   XXIII| kétségbeejtő ködalakjain, és ismét vissza a nem ismert, a soha nem
 92   XXIII|           eddig útjába. Ide jutott vissza, csodálatos úton, szeszélyes
 93   XXIII|            innenső partra hívhatja vissza a már két világ határán
 94   XXIII|            te, és én így tettem. Ő vissza fog ide költözni, mi pedig
 95    XXIV|          kertbe és a kertből ismét vissza.~ ~– De hol lehet? Merre
 96    XXIV|      felnyitá az ajtót a tanácsos, vissza sem nézve többé, oly hirtelen
 97    XXIV|         egyetlenegyszer sem nézett vissza.~ ~Amint az utolsó házakon
 98    XXIV|     senkitől nem kísérve, senkitől vissza nem óhajtva és soha vissza
 99    XXIV|         vissza nem óhajtva és soha vissza nem kívánkozva, a másik
100     XXV|      rongyos emberrel, ki embertől vissza nem emlékezhető idők óta
101     XXV|            is meghalt, a jószág is vissza van adva Kárpáthynak; élők,
102     XXV|         mind méltóságodra hárítani vissza.~ ~Abellinót elhagyta a
103     XXV|               Mit hárított ő énrám vissza? – kérdé nagy szemeket meresztve.~ ~
104     XXV|          aligha, mert ő a jószágot vissza is engedte Kárpáthy Zoltánnak;