Rész

  1       I|              világ ma délutánra éppen nagyságos Kőcserepy tanácsos úrhoz
  2      II|              Hanem egy gyöngéje van a nagyságos úrnak; azért mondjuk ily
  3      II|     megfakulva, elpusztulva.~ ~Csak a nagyságos úr kertje maradt zölden,
  4      II|           pátosszal felelt:~ ~– Uram, nagyságos báró úr; én nem félek senkitől,
  5      II|             emberre nézve, ha vajon a nagyságos tanácsos úr és excellenciás
  6      II|            hogy reményli, miszerint a nagyságos asszonyhoz is leend szerencséje
  7      II|         jelentése hangzott közbe.~ ~– Nagyságos gróf Szentirmay Rudolf úr
  8      II|               világ a fiatalembert, a nagyságos úr minden órában eszünkbe
  9      II|      szívességet.~ ~– Nekem ez ünnep, nagyságos uram.~ ~A hintó a teraszra
 10     III|           hogy hozzon be egy széket a nagyságos úrnak.~ ~Minthogy pedig
 11     III|              a kliensek után; tehát a nagyságos úrnak módjában van addig
 12     III|           akarok mosdani. Megengedi a nagyságos báró.~ ~Vagy engedi, vagy
 13     III|         felöltve, szolgálatjára áll a nagyságos úrnak, kinek, mikor még
 14     III|                hogy mint van a kedves nagyságos úr? Mivel szolgálhatok a
 15     III|           Mivel szolgálhatok a kedves nagyságos úrnak? Minek köszönjem ezt
 16     III|          Javul-e a köszvénye a kedves nagyságos úrnak?~ ~A kedves nagyságos
 17     III|           nagyságos úrnak?~ ~A kedves nagyságos úr nem tartotta érdemesnek
 18     III|               nem a legjobban, kedves nagyságos úr; mondhatnám, elég rosszul.~ ~
 19     III|               azért hagyjon engemet a nagyságos úr a magam útján menni,
 20     III|               közbe ne vágjon, kedves nagyságos úr, mert én tudom, hogy
 21     III|      óhajtással fordult nagybátyja, s nagyságos Kárpáthy János úr felé,
 22     III|                   Csak lassan, kedves nagyságos úr; azt még nem mondtam,
 23     III|               indulatba jönni, kedves nagyságos úr. Én tudom, hogy erről
 24     III|              Dehogy vagyok az, kedves nagyságos úr. Egész számításom dugába
 25     III|                  Csak türelem, kedves nagyságos úr. Ez mind a dolog érdemére
 26     III|          vetni onnan.~ ~– Nos, kedves nagyságos úr, kezdi-e ön érteni a
 27     III|                Az a fő-fő baj, kedves nagyságos úr, ami mind ez ideig gátolta
 28     III|              okvetlen szükségünk van. Nagyságos Kőcserepy úr, ha méltóztatik
 29     III|              Eljárjak pikétpartikra a nagyságos úrhoz, vagy udvaroljak a
 30     III|              úrhoz, vagy udvaroljak a nagyságos asszonynak? Nőül vegyem
 31     III|              úr nem kártyázik soha; a nagyságos asszony nincs imádókban
 32     III|          bárónak:~ ~– Nem úgy, kedves nagyságos úr; nem úgy. Hanem én megmondom,
 33     III|               végig.~ ~– Édes, kedves nagyságos úr, még egyet mondok, de
 34     III|              felé fordult.~ ~– Kedves nagyságos úr, amint látom, bizalmát
 35      IV|               szót választá a „kedves nagyságos úr” és „kedves barátom uram”
 36      IV|         kérdés, ha vajon rááll-e arra nagyságos Kőcserepy úr? Azt sem tudom,
 37      IV|         táblai ülés van, fél egykor a nagyságos úr hazajön; fél háromig
 38      IV|             még azon este levelet írt nagyságos Kőcserepy úrnak. Mindössze
 39      IV|               győződve, hogy a kedves nagyságos úr, mihelyt pénznél lesz,
 40       V|          előtt meg kell hajolnom!~ ~A nagyságos úr egészen el látszott felejteni,
 41    VIII|              már akkor a megboldogult nagyságos úr a terítőn feküdt, midőn
 42    VIII|          folyosó vezetett a boldogult nagyságos asszony szobáihoz, kit halála
 43    VIII|             módon maradt, ahogy azt a nagyságos asszony hagyta, egy szék
 44    VIII|             meghajlott fejét.~ ~– Jó, nagyságos uram. Tudom én azt, hogy
 45    VIII|          szobát, ahol édesanyja, a jó nagyságos asszony élt és meghalt.
 46      IX|               tesz-e valami rosszat a nagyságos úrfi, nem hal-e a vízbe,
 47      IX|       szolgálni –, hogy vezesse fel a nagyságos ifjú bárót szobáiba. A második
 48       X|            mentség onnan felülről jő, nagyságos úr. Hanem annyit bizonyosan
 49       X|        palackot. Nem volt méltóságos, nagyságos úr e helyen többé, a legmagasabb
 50       X|         útközben?~ ~– Vízben vagyunk, nagyságos úr! – kiálta a kocsis a
 51       X|               hintó?~ ~– Többet érne, nagyságos uram, most egy rozzant csónak.
 52       X|                 Vissza kell fordulni, nagyságos uram! Egész a ház közeléig
 53       X|   elszomorodva.~ ~– Csak te.~ ~– És a nagyságos asszony?~ ~– Nem.~ ~– Hát
 54     XII|             hogy ő ezeket a leveleket nagyságos főnöke, a hétszemélynök
 55     XII|          annyi csodálkozni való, mint nagyságos Tarnaváry úr e rendkívüli
 56     XII|                Így folytaták tovább a nagyságos hieroglifok.) Amit tett
 57     XII|          kefélje le az előszobában. A nagyságos úr írását éppen úgy a homok
 58    XIII|         félreértést.~ ~– Itthon van a nagyságos urad?~ ~– Itthon – felel
 59    XIII|          szólította.~ ~– Az istenért, nagyságos báró, méltóztatik talán
 60    XIII|              megtoldhassa.~ ~– Kedves nagyságos úr, de vajon egész bizonyossággal
 61    XIII|           doktor Mauz.~ ~– Én pedig a nagyságos úr családi ügyésze vagyok,
 62    XIII|       emelkedve, viszonza:~ ~– Kedves nagyságos úr, én praetendálom, hogy
 63     XIV|          fárasztják magokat annyira a nagyságos és méltóságos urak szegény
 64     XIV|             fiatalembert, mint más. A nagyságos asszony hidegen bólint fejével,
 65     XIV|                   Az isten áldja meg, nagyságos úr, ne bízza másra, én leírom
 66     XIV|               nekem, ha tudni akarja, nagyságos Kárpáthy úrfi adott a múltkor
 67     XIV|              ilyen későn háborgatja a nagyságos urat. Hóna alatt volt a
 68     XIV|               csakugyan nem tréfált a nagyságos úr? Pedig bizony isten,
 69     XIV|     szívességet; ha parancsolja még a nagyságos úr, leírok akármilyen nagy
 70     XVI|               beszélgetést óhajtana a nagyságos úrral a tudvalevő perben;
 71     XVI|            bizalmas emberei vagyunk a nagyságos báró úrnak; én ügyvédje
 72     XVI|            oklevelét. Én bátor vagyok nagyságos Kárpáthy Béla urat egyszerűen
 73     XVI|              is húzta.~ ~– Én, kedves nagyságos úr, örökre eltávozom. Lesz
 74     XVI|           vénasszony, szakácsnéjával. Nagyságos uram, én ajánlom magamat!
 75   XVIII|              vissza, hogy a volt ifjú nagyságos úr emberekkel szokta őriztetni
 76   XVIII|               gyalázat!~ ~Pedig azt a nagyságos asszony elébb megtudja,
 77   XVIII|   formaságokra; azon gondolat, hogy a nagyságos asszony most őreá haragszik,
 78   XVIII|                  Pedig bizony mondom, nagyságos tanácsos úr, rossz diadal
 79   XVIII|             kell azt elvesztenie?~ ~A nagyságos asszony keservesen meg van
 80   XVIII|             minden késedelem nélkül a nagyságos tanácsosnő asszonysághoz,
 81   XVIII|                Sohse fáradjon azzal a nagyságos asszony – biztatá a túlbuzgó
 82   XVIII|       konyhaasztalra, majd meglátja a nagyságos asszony, ha arra fordul,
 83   XVIII|               Méltóztatott? Igenis. A nagyságos asszony is említi, hogy
 84   XVIII|               látni.~ ~– Uram! Kedves nagyságos úr, csak nem méltóztatik
 85   XVIII|     aljasságot elkövethettem volna. A nagyságos asszony nem jól értett engem.~ ~–
 86   XVIII|            onnan szerencsésen.~ ~Ohó, nagyságos uram, nem addig van az;
 87   XVIII|            Jobban felhúzza az óráit a nagyságos tanácsos úr, ha ezt, meg
 88   XVIII|            továbbá: „Pedig tudhatná a nagyságos tanácsos úr, jobban, mint
 89   XVIII|             Mély áhítattal olvassuk a nagyságos úr hazafiúi kebléről, –
 90   XVIII|              a zseniális bárótól:~ ~– Nagyságos uram, mivelhogy olyan sok
 91   XVIII|           odarohant hozzá.~ ~– Kedves nagyságos urambátyám, az istenért,
 92   XVIII|                 csitítá a fiatalember nagyságos urabátyját –, az ilyesmi
 93   XVIII|      cafrangjait, mint mondák, maga a nagyságos asszony hímezte. A filozófnő
 94   XVIII|         őkelme a mondókáját.~ ~– A mi nagyságos és tekintetes követjelölteinket,
 95   XVIII|     kortesvezérek megjelentek nála. A nagyságos úr diadala előérzetében
 96   XVIII|              kolomposok észrevették a nagyságos úr örök mosolyán keresztül
 97   XVIII|               tartott; hanem helyette nagyságos Kőcserepy úr mutatta némajátékkal,
 98   XVIII|              sokáig. Ezt cselekedtem, nagyságos uram.~ ~– Ön gyalázatosan,
 99   XVIII|             kiűzték őket az utcára; a nagyságos urak engedték megtörténni
100      XX|       keressétek mindenfelé!~ ~Maga a nagyságos úr is fáklyával, lovon nyargal
101     XXI|           elősiető cselédjétől.~ ~– A nagyságos grófné és a kisasszony.~ ~–
102     XXI|           cselédet, hogy kérdje meg a nagyságos asszonytól, szabad-e az.
103    XXII|               ha nem zavarja-e meg. A nagyságos asszony ott ült íróasztala
104     XXV| fürdőintézetbe, rögtön tudakozódott a nagyságos báró után. Nem tagadták