Rész

  1       I|              elmúlt, nem tartatott meg. Lett hahota és gúnykiáltás! A
  2      II|            ifjút. Nemsokára aljegyzőből lett főjegyző. A legközelebbi
  3      II|           kimaradtak mind a ketten, s ő lett az első alispán. Innen már
  4      II|           elvesztegette; aminél okosabb lett volna otthagyni vadzsályának
  5      II|               úri házasságból miért nem lett semmi? Gróf így és így mennyivel
  6      II|                kéz alatt, midőn szükség lett volna reá.~ ~Azzal a két
  7      II|            Zoltán egyszerre ily fecsegő lett. E beszédek által ő némi
  8      II|          hasonló nyilatkozata szelesség lett volna, s jámbor ismerősét
  9      II|         Megtudták az okát, hosszú képök lett, elkezdtek sugdosni, szörnyűködni: „
 10      II|               kötelesség, polgári érdem lett; az ifjak megszűntek elménckedni
 11     III|                a lateiner, ez a diákból lett nevezetesség őt bizalmas
 12     III|     látogatójegyét átvenni is megbántás lett volna hálókabátban.~ ~–
 13     III|               következett, az többé nem lett tréfa. Az öregúr efölötti
 14     III|          vesztére megtörtént; a nő anya lett, s midőn kedves nagyságodnak
 15     III|            siettem vele, míg ekkora nem lett. Valóban derék, szép ifjú.
 16     III|                ki neki atyja után atyja lett, családja előtt, a világ
 17     III|                 francia pástétomsütőből lett bankárnak lekötni úri jószágát,
 18      IV|                 volt, ily alkalmakkor ő lett volna a szóvivő, most pedig
 19      IV|           ellenem.~ ~Mentül alázatosabb lett Abellino, annál dölyfösebben
 20       V|               hosszú betegségének halál lett a vége. Eveline őszintén
 21       V|              szerelem, melynek házasság lett a vége. Először eszének,
 22       V|            Vilma. Több gyermekök nem is lett, ő egyetlen maradt. Szülők,
 23       V|                hetekkel elébb értesülve lett volna felőle, s azt minden
 24      VI|                növény három-négy akkora lett, mint más vidéken. Az angolkertet
 25     VII|         kevesebb a mai, a nép mennyivel lett jobb és gazdagabb, mennyivel
 26    VIII| keresztülvergődtetni.~ ~Zoltán halavány lett, mint a fal. Valamit akart
 27    VIII|                s pusztán könyvekből nem lett még senki bölcs. Tavaly
 28    VIII|               be a folyosó, de mégis az lett a következése, hogy most
 29    VIII|                úrfi már megnőtt, naggyá lett, idestova el is hagy bennünket.
 30    VIII|                  Ez egyetlen bizonyíték lett volna ellene a világ előtt.
 31      IX|                      Mégis, mégis, jobb lett volna neki, ha mindvégig
 32      IX|             mégis itt vagyok, s főispán lett belőlem! Ők se legyenek
 33      IX|              csupa jókedv, csupa kedély lett a méltóságos asszony; megölelé
 34       X|            mintha nagy fehér bástyákkal lett volna körülépítve, úgy látszott
 35       X|                nézett rám, mintha kedve lett volna a Dunába belevetni.~ ~
 36       X|               rettentő jelenetére! Hova lett a kérkedés, hova lett a
 37       X|              Hova lett a kérkedés, hova lett a kihívó dac, az Istenről
 38       X|                 És az ár egyre magasabb lett; ahogy előbbre haladtak,
 39       X|                hintó ablakát; tán képes lett volna azon kirohanni, és
 40       X|               ilyesmi Pesten, akkor sem lett semmi különös baj. Aztán,
 41       X|           koldusnő nyögései, s hajlandó lett volna őt fölvenni a dereglyébe.~ ~–
 42       X|                fenekét érni.~ ~ ~ ~Hova lett Zoltán?~ ~Ha tudná Kovács
 43       X|            tétova lelke. Mahmudnak jobb lett volna bátor lélekkel, mint
 44       X|          kincsestől, míg csak porrá nem lett; a vén szél jajgatott a
 45       X|                 vissza; egyszerre piros lett, majd ismét fehér, mint
 46       X|                leányt, arról fölösleges lett volna nekik beszélni. És
 47       X|              annyi fáradság jutalma ott lett semmivé a vizek között;
 48      XI|            feküdni többé! Nem! Ha halva lett volna, még a sírban sem
 49      XI|                  és az ékes, ifjú város lett még szebb és gazdagabb,
 50      XI|                kellett; csak ő maga nem lett boldog, csak ő maga hullott
 51     XII|              rejtély még aggodalmasabbá lett volna, ha ők Pestre feljönnek,
 52     XII|               reá. Óh, ha e percben ott lett volna közöttük Zoltán!~ ~
 53     XII|                 volt csukva. Ezzel jobb lett volna, ha elhallgat.~ ~Nemsokára
 54    XIII|                emberszeretet, hogy kész lett volna neki egy pohár vizet
 55     XIV|              mellett.~ ~Mennyivel szebb lett a kedves kicsike, amióta
 56     XIV|              karcsú, oly délceg hajadon lett azóta. Aztán talán nem is
 57     XIV|             lenni!”, és fölkelt, és nem lett beteg; ki ha elfáradt, ha
 58     XIV|           Először is füle hegyeig vörös lett, azután pedig majdhogy ríva
 59     XIV|               alatt, szép arca halovány lett, mint a fal.~ ~– Barátom,
 60     XIV|            megszűnt ön fiatal lenni, és lett öreg-öreg ember, megszűnt
 61     XIV|                    Bogozynak nagy kedve lett volna a tele téntatartót
 62     XIV|                 kiszivároghat, amit nem lett volna szabad másnak megtudni.
 63     XIV|            bízni.~ ~Milyen gyönyörűsége lett volna Bogozynak a legeslegnagyobb
 64     XIV|                   Hacsak nagyon kevéssé lett volna pszichológ a jámbor
 65     XIV|          mászott neki az idő, amíg este lett! Százszor megnézte az óráját,
 66     XIV|             idéztetett meg ő, mivel nem lett volna szabad születnie,
 67     XIV|                 Felejtsd el, mintha nem lett volna.~ ~E rémgondolattól
 68      XV|             csodálkozva állt meg, kedve lett volna azt kérdezni magától: „
 69      XV|         járkálhasson; e pillanatban nem lett volna képes egy helyben
 70     XVI|              ágaskodott örömében; kedve lett volna nyelvével is csettenteni,
 71   XVIII|              azonközben szinte négy óra lett már.~ ~– Ez a fatális Zoltán
 72   XVIII|             Ezen tette által Varga uram lett a család becsületének s
 73   XVIII|            béréből lehúzzák.~ ~Estefelé lett vége a hivatalos szertartásnak,
 74   XVIII|          megmenteni; hiszen sokkal jobb lett volna, ha el hagy ott veszni.
 75   XVIII|             most ő is egyszerre szegény lett, és legjobban fájhat az
 76   XVIII|            segíthet többé. Földönfutóvá lett. Semmije sincsen.~ ~– Hogyan
 77   XVIII|                átka terhel!~ ~Ha valaki lett volna a kertben, okvetlen
 78   XVIII|                Hiszen ha annyira el nem lett volna merülve, észre kellett
 79   XVIII|      legunalmasabb, a legostobább ember lett volna a világon, s nem érdemelné,
 80   XVIII|            beszéd hallatára: „Miért nem lett Kőcserepy úr színész? Most
 81   XVIII|           effélét, amelyekből senki sem lett okosabb, mint azelőtt volt.~ ~
 82   XVIII|           tanácskozhatunk.~ ~No, hiszen lett erre lárma; már az utolsó
 83   XVIII|              Halljuk!~ ~Olyan hallgatás lett egyszerre, hogy a dongó
 84   XVIII|                  csak annyival dühösebb lett.~ ~– Nagyon kétlem, hogy
 85   XVIII|            elájult, a főispánné rosszul lett; milyen szégyen, milyen
 86   XVIII|                verekedés egyre dühösebb lett, az emberek a földre gázolták
 87     XIX|                ez a beszéd, hogy kedvök lett volna az ifjút szíveik mélységébe
 88      XX|                 elő szavára. Éjszaka is lett, s a kisasszony mégsem került
 89      XX|             ijedség volt a háznál. Hová lett az egyetlen lány? Éjszaka
 90     XXI|                  hogy igen boldog ember lett belőle, s fogott rajta a
 91     XXI|                 áldása.~ ~De Pozsonyban lett gúnykacaj, midőn a határozott
 92     XXI|              Egyszerre olyan csöndesség lett, mint a sírban. Ez meg volt
 93     XXI|           helytelen és kivihetlen eszme lett volna, de megelőzni lehetséges.~ ~
 94     XXI|                   Amint az ülésnek vége lett, Rudolf rögtön kocsijára
 95     XXI|               van, amiből nagy nevetség lett.~ ~Amint így kacagva belépnek,
 96   XXIII|                 ezen levelet írta? Hová lett az öntelt, elbízott hiúság,
 97   XXIII|            csillapító szót, mintha neki lett volna az mondva, s elhallgatott,
 98     XXV|               felől, megtudni, kiből mi lett, kivel mi történt; s olyan
 99     XXV|                azután igen csúnya lárma lett, Maszlaczky úrra száz meg
100     XXV|            lejáratni magát. Olyan kedve lett volna még valakin megbosszulni
101     XXV|             volt.~ ~Maszlaczkynak kedve lett volna Abellinónak nekiesni,
102    XXVI|                szenvedett.~ ~Olcsó áron lett elprédálva minden, ahogy
103  Vegszo|               országunk fővárosa miképp lett semmivé, és semmiből miképp
104  Vegszo|              emelkedett ki újra, miképp lett szebb, nagyobb és virulóbb,